Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-06-09 / 46. szám

Békéscsaba, 1910. XXXVII-ik évfolyam. 46-ik szám. Csütörtök, junius 9. KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnák vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet éunegveden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkseztő : GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A politikai helyzet. Békéscsaba, junius 8. Ritkán érte olyan nagy meglepetés ezt az országot, mint amilyet a mostani választás okozott. A hatvanhetes párt, amelyet oly hihetetlenül tönkre vert a függetlenségi párt négy évvel ezelőtt : ezen a választáson fényes revánsot vett legyőzőjén magának, úgyhogy kezébe került ismét az ország sorsának intézése. Micsoda más lesz most a junius 23-án összeülő uj ház képe, mint az előzőé volt A mezőny legnagyobb részét, amelyen azelőtt pár hónappal is a 48-as párt dominált, most hatvanhetes honatyák foglaljak el, mig a két negyvennyolhas párt ugyancsak megritkult sorai a baloldalon ülnek összezugorodva, megtörve, rezignáltán. Sok tekintetben tanulságos volt ez a nagy vereség, mint amilyen tanulságos volt a négy év előtti is. Az mindkettőből a tanulság, hogy azon pártokat, melyek a nemzet érdekei ellen akarnak munkálkodni letöri, lehetetlenné teszi a nemzet akarata. Mit tett például most a függetlenségi pártnak az a frakciója, hogy Justh Gyula szavára hallgat. Paktált a nemzetiségiekkel, a szocialistákkal, mindenkivel csak azért, hogy a hatalmat kezei közé kaparinthassa. Nem a nemzet érdekei lebegtek tehát szemei előtt, hanem az önzés, az önérdek. Justh mindenik tettéből, mindegyik beszédéből kilátszott a lóláb s a nemzet megismerte a maga emberét. Haragjában ekkor végigsuhintott rajta ugy, hogy a kapott sebet talán sohasem tudja kiheverni. Csak az volt baj kissé, hogy Justh meggondolatlan politikája ártott a Kossuth pártnak is, melyet pedig mindig a bölcs mérséklet, a meggondoltság vezetett. Elégtétel azonban arra a pártra nézve is, hogy többségre juttott a Justh párttal szemben. De a lezajlott képviselő választások eredményei között fontosság dolgában jelentős szerep jut annak a ténykedésnek is, hogy a túlzó nemzetzégi párt, mely a mostani választásoktól tagjai számának jelentős megszaporodását remélte : az egész vonalon vereséget szenvedett és a mostani országgyűlésen alig fog néhány taggal szerepelni. Az oláh, a tót, a szerb túlzók egymásután repülnek ki a választásokon. Ha ez az eredmény azt jelenti, hogy immár Magyarországon a nemzetiségek el-elfordultak vezéreiktől, akik a magyar állameszme ellen elfoglalt álláspontjukból kifolyólag mindannak ellenségei voltak, ami a magyar állameszme megszilárdítását volt hivatva előidézni, bizonyára nem akad hazafi, aki ne teljes szivből üdvözli a kormányt az e téren is elért eredményekért. Khuen-Héderváry miniszterelnök egyébként kedden Bécsbe utazott audienciára a királyhoz, akinek részletesen referált a választások örvendetes eredményéről. Referált egyidejűleg a választások után szükségessé vált azokkal összefüggésben álló intézkedésekről, köztük a képviselőház megnyitásáról is, mely junius 23-án fog királyi trónbeszéddel megtörténni. Ez minden, amit a 'jelenlegi politikái helyzetről elmondhatunk. Az olcsó viziutak. A Duna—Tisza csatorna országos fontosságú kérdésének immár esztendők óla az a végzete, hogy folyton módosul. Kossuth Ferenc sokat járt Soltra, hát a solti torkolatot találta kitűnőnek. Hieronymi a csongrádi torkolatért lelkezedik. Forog a világ sorja és ha ennek a csatornának a dolgát ugyanazzal a csigalassúsággal fogják intézni, mint eddig, akkor nincs emberfia, aki megmondaná, hogy a csatornának hol lesz a dunai, vagy a tiszai torkolata. Még jó szerencse, hogy Kossuth Ferenc csak arra használta fel az örökségül ráhagyott csatomaterveket, vármegyénk volt főispánja dr. Fábry Sándor |ez ügyben szerhesztett nagyszabású memorandumát, hogy díszes kiadványokban hirdessék az ő nagy bölcscségét. Nem személyek elleni keserűség szól e sorokból, hanem az a szomorúság, amely minden komoly embert elfog, mikor azt látja, hogy az ország legéletbevágóbb dolgai is mennyire ki vannak szolgáltatva a napi politika esélyeinek. A Duna—Tisza csatorna nemcsak az Alföld egy óriási területének az érdekét öleli fel, hanem az egész ország és a főváros közlekedési viszonyának és különösen Ausztriával való forgalmi kapcsolatának olyan forradalmi átalakulását jelenti, amelynél gyökeresebbet talán semmiféle intézmény, vagy intézkedés se tudna létrehozni. Évek hosszú sora óta tanulmányozzák már a súlyos problémát. Hieronymi első kereskedelmi minisztersége alatt külön osztály volt az előtanulmányok végzésére megszervezve, sőt ankétek is voltak már ugy a teknikai, mint a gazdasági részletek megvitatására. Történni azonban sohasem történt semmi. Hieronymi elgő miuisztersége alatt már kész volt minden terv. De Hieronymi habozott, huzta-halasztotta a dolgot, mig végre a politikai zivatar vele együtt a csatornakórdést is első- 1 pörte. Kossuth egy lépéssel se vitte előre a kérdést, neki az is elég volt, hogy a minisztérium szakosztálya kiadta a térképfelvételeket és rányomatta a drága kötetekre, hogy Kossuth Ferenc rendeletére látnak napvilágot. Most aztán megint Hieronymi kerül sorra, e inek a csatornának a legbuzgóbb apostola és ugylátszik megint csak az ígéret járja. Nemcsak a miniszter meggyőződése, de a legtárgyilagosabb teknikai vélemény szerint is Csongorádon kell annak a csatornának kitorkolni; csak az a kérdés megépitik-e és mikor ? Pedig a mi nyomorúságos vasútforgalmi viszonyaink között ez a csatorna volna hivatva a közlekedési bajokon a leghatásosabban segíteni és az a kormányzat, amely a lezüllött államvasutak reorganizációjáro és vele és általa az ország közlekedési viszonyaink a megjavítására vállalkozik, a legsikeresebben azzal szolgálhatná ezt a célt, ha a Duna—Tisza-csatorna ügyét igyekeznék végre dűlőre vinni. Nagyon jól tudjuk, hogy micsoda óriási anyagi áldozatot jelent e terv megvalósítása. De ugyanilyen óriási anyagi áldozatokba kerül elvégre a vasúti beruházás és a más egyébb közlekedési beruházás is, és mivel az állam anyagi viszonyainak minden züllöttsége dacára se lehet elkerülni, hogy ebből a célból valami nagyobb pénzügyi müvelet hajtassék végre, ugy semmi se állja útját annak, hogy ebbe a műveletbe a csatorna is belefoglaltassék. Félünk azonban, hogy reménységeinkben ezúttal is csalódni fogunk. A viziutak fontossága egyáltalán nem tud köztudattá válni Magyarországon és az a mód, ahogy a kormányok már évek óta kezelik ezt a kérdést, nem is alkalmas arra, hogy olyan köztudatot teBékésmegyei Közlöny tárcája. SzenvedélyIrta: Ülés Jenő. Mikor Berci, a fűtő az állomáshoz érkezett, a gyorsvonatnak már csak a hűlt helyét látta. Megállt egy kicsit, félrehúzta a száját, aztán elindult a fűtőház fele. Az állomáson élénk volt az élet. A tolató mozdonyok sürü fnttyenténtések közt jártak előre és hátra, a szénrakodó helyén pedig a munkások élénk polémiát folytattak a pálya túlsó felén dolgozó kőművesekkel, otromba élcelődéssel fűszerezve a társalgást. Berci keresztül haladt a pályatesten, csendesen köszöntötte a váltóőrt, aki egy teherkocsi előtt haladva, élénken integet a vörös zászlóval fel és le, jejíladva a mozdonyvezetőnek s közbekőzbe hosszukat sipolt a fogai közt levő jelző sippal. Berci gondolkozva közeledett a fűtőház felé. Az átkozott éjszaka miatt megint lekésett a mozdonyról, pedig a fütőházi főnök megmondta neki, ha még egyszer lekésik, áthelyezi valamely tolató mozdonyra. Pedig ettől nagyon félt. Gyűlölte ezeket a „vén asszonyokat" amint ő nevezte lassú döcögős járásukért és imádta az ő gépét, melynek oldalán fényes rézbetükkel pompázott az „I-sö osztály" felirást. Nagyon szitt a pipájából, még nagyobbakat köpött és belépett a gépházba, ahol a komája szorgalmasan igyekezett egy csapot beköszörülni. Szorongva köszönt, mint a ki tudja, hogy rossz fát tett a tűzre. — Jó reggelt koma . .. — Adjon az isten mégjobbat koma, mi az újság? — Az az újság, hogy lekéstem a gépemről. — Ez már nem újság, meg tette kend ezt máskor is, hanem mondok kendnek újságol. — No mi az ?... — Az, hogy kendet áttették egy tolató mozdonyra, 371-re, néze kend, ott szalad. Mindketten kinéztek a kormos ablakon, s látták, hogy a régi masina na gyokat kojtolva rángat egy kocsisort. Bercinek majd leesett az álla, s lassan dönnyögte: — Csak nem ette meg a fene ! — De biz igaz a. A főnök ur szidta kendet, mint a bokrot. De ugy kell kendnek. Hát muszáj kendnek minden este egy csatára 10 krigli sört felhajtani ? ! Berci némán tűrte a dorgatóriumot, a másik padig napirendre térve, neki állott újra a próba csapot köszörülni. — Bemegyek a főnök úrhoz. — Próbálja meg, — szólt amaz — próbálgatva a csapot, hogy pászol-e ? Berci köszönt és elindult a főnök lakása felé s dühösen morgott. Beszélek vele, beszélek vele. Megmondom neki, hogy én csak az ón gépemen tudok megélni. Nem is megyek át arra a másikra, ha felakasztanak se. Ne nézzen engem olyan embernek, aki egész nap lót-fut, ide-oda azon a rozoga stráfszekóren, hogy aztán lépten-nyomon a javitó műhelybe vigye. Én a régihez vagyok szokva, ott is maradok, oszt megvan. A fütő sértve érezte hiúságát, hogy eltették a mozdonyról. Nagyon imponált neki az óriási gép, mely óránkónt 100 kilométert is képes volt megfutni. Aztán meg valami sajátságos kapcsolatot érzet maga, meg a gép között. Ösztönszerűleg nem tekintette azt gépnek, hanem valami szellemszerü lénynek, aki mozog, repül s az ember kezének van alárendelve. Továbbá ő volt az első fütő, aki négyhengeres couipound gépen utazott s aki ilyet fűtött. Ez volt az ő büszkesége s nagyon sokat tartott rá. Végtelenül felháborította hát az a tudat, hogy le kell szállnia a magasból és oda kerül a lomha szörnyetegek mindennapi egyformaságába. Berci benyitott a főnökhöz ós próbálta kérlelni. A főnök összeszidta, elmondta korhe'ynek, iszákosnak, aztán kikergette. Berci újra bement ós anynyira könyörgött, hogy a főnök végre megígérte neki, hogyha a másik fűtőnek, akit helyette az I-re helyezett nem lesz kifogása, hát nem bánja, ha viszszamegy, azonban ez az utolsó eset, ha mógegyszer előfordul, irgalmatlanul ós könyörtelenül elcsapja. Berci megköszönte a kegyet és behúzta maga után az ajtót. A főnök csodálkozva nézett utánna. Minek koldul ez az ember? Nem mindegy neki, hogy ezen, vagy azon a mozdonyon izzad nyáron ós fázik télen ? A másik fűtőnek nem tetszett azonban a dolog. Kijelentette, hogy ő azon a mozdonyon akar maradni ós hiába akarta Berci szép szóval, Ígérettel kecsegtetni, nem állott kötélnek. Nem volt más hátra, mint a tehermozdonyon elfoglalni a helyet. Ugy látszott, hogy lassanként beletörődik a helyzetébe, de valahányszor az I-at látta, utálattal telt el gépe iránt. Hozzájárult még az is, hogy ismerősei mind, különösen az I-a fűtője sokat évődtek vele, hogy oda a pünkösdi királyság, meg mit csinál a vénasszony ! Berci jő képpel hallgatta, de boszszut forralt az l a fiitője ellen, aki szerinte oka volt az egésznek. Kerülte hát az embereket ós mérgét jelenlegi gépén töltötte ki. És ez a düh úgyszólván egész mániává fajult benne. Ha csak szerét ejthette nem adott elég vizet a gépnek, nem tüzelt eléggé, ki akarta éheztetni. S mikor a mozdonyvezető megfedte hanyagságáért, dühösen tömte bele a szenet, magába szitkozódott: „bárcsak megfúlnál." Sokszor csendes pillanatban visszagondolt a régi jó időkre, amikor magas töltéseken, alagutakon, hidakon rohant át a géppel, ós hogy ügyelt arra, hogy az I-a mindig tiszta legyen! Ugy örült, mikor reggelenként kivezette á gépházból, hogy vizet vegyen és végig nézett rajta, ugy nézett ki, mint egy kacéran kiöltözött delnő, aki lenézi a tóbbieket ós ő maga is bizonyos aristokratus allűrökkel bánt a gépével. Csillogtak rajta a csapok, az acél hajtórudak, a keresztfej s a Westinghouse fékhengerén levő felirás vakítóan verte vissza a napsugarat. Aztán elvezette a vonathoz és repültek, mint a szól. Az volt csak az élet! Akkor aztán végig nézett mostani gépén és ráköpött. Hogy áll ez ? Micsoda formája van ? Még Westing sincs rajta, a csapok fúnak, a tömés rossz, a hengerkarikák zörögnek. Pfuj. Nem is törődött vele, egyszerűen megvetette. Napról-napra ujabb, meg ujabb jó tulajdonságot fedezett fel az I-an ós egyre több hibát a 371 esen s a régihez való vágya napról-napra erősebb lett és hatalmas szenvedéllyé érlelődött, melyet az emberektől való tartózkodás még lángolóbbá tett. Ugy érezte, mintha a szeretőjét ütötte volna el a kezéről az a másik. Féltékenyé vált és őrült gyűlölettel telt el iránta s törte a fejét valami boszu félén.