Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-06-09 / 46. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY remtsen, amely e probléma megvalósítását sürgős nemzeti szükségnek tekintse. Reflexiók a csabai választásról. A választás lezajlott. A lelkesedés győzött. 1041 egyszerű polgár összefogott és az összetartás, mint mindig, diadalra juttatta az eszmét, a régen eltemetett társadalmi béke eszméjét. Ezelőtt öt évvel temettük el a lobogót, azóta pihent a mély sirban ; azt hittük örökre ott fog porlani és a béke angyala bánatosan lehajtott fővel örökre ott fog virrasztani a hantok felett. 1910 junius 3-án este a béke angyala felébredt mély álmából, megdörzsölte szemeit és egyszerre csodás látvány tárult eléje. Nem merte elhinni annak valóságát, amit látott: A gyűlölet vörös lobogója mintha megriadva, megtépve, megalázva porba hullani készülne. És a béke bánatos szemű angyala körülnézett, kigöngyölte a szúette, megfakult zászlót, de még nem birta felemelni, még nem érett meg a társadalmi béke, még egy nagy harc van hátra annak kivívásához. És a béke angyala gondolkozni kezdett, merengeni a multak emlékein, mikor még megvolt a szép társadalmi egyetértés, mikor Csabán még nem volt „ur" ós „paraszt", de volt egyszerű polgár mindenki, kik egymást szerették, becsülték. Régen is voltak itt választási harcok, pártok vívtak itt nehéz csatákat és hol a szabadelvű-párt, hol a függetlenlenségi párt győzött, de e győzelem nyomán sohasem fakadt keserűség, a választás elmúlt, a polgárok összeölelkőztek és folytatta mindenki az ő becsületes munkáját, társadalmi hivatását. A földmivelő visszament az eke szarvához, a hivatalnok ismét kezébe vette a hivatalos tollat, a kereskedő elment dolgozni az ő üzletébe, az iparos pedig az ő műhelyébe. De ezek a boldog idők megszűntek, lejött hozzánk az ellentétek ördöge ós megbontotta a társadalmi bókét ós az emberek nyugalmát, kik ezentúl gyűlölettel néztek egymásra. Emlékezünk, 1906. február 16-ifea hozta meg Áchimnak először a győzelem zászlaját. A polgárság a függetlenségi párt nagy győzelmétől elragadtatva, tömegesen szavazott le Áchimra, mert a jelszó a meggyülölt szabadelvüpárt irmagjának kiirtása volt. A polgárság nem fontolt, nem gondolkodott a jövőről, hit Áchim Ígéreteiben, a polgárság érdekeinek felkarolásában. Szentül hitte, hogy Áchim örökre hálás lekötelezettje marad a polgárságnak, mely az ő zászlaját diadalra vinni segítette. Az események azonban rövidesen rácáfoltak ezen hitre. Akiket Áchim először cserben hagyott, az a kis polgárság volt, mely egyszerre rémülten vette észre, hogy a remélt támogatás helyett az általános gyűlölködés kellő középpontjába jutott. A későbbi választásokon történtek igazolták azt szomorúan és csattanósan. Áchim a maga pozíciójának megtartása érdekében nem riad semmitől vissza, ami a polgárság előtt szent, becsült és tisztelt. Mindenekelőtt alkotott egy fogalmat, mely Békéscsabán nem létezik ós folytatott ellene oly harcot, melyhez hasonló a magyar képviselőválasztások izgalmas és tragédiákban is gazdag történett ben is páratlan. Ki ne emlékeznék vissza azokra a támadásokra, azokra a súlyos inzultusokra, azokra az izgatásokra, melyeket az úgynevezett „uri osztály" ellen Áchim folytatott sajtóban, gyülekezetben, szóval, írásban a gondolkodás minden fegyverével ? Ki ne emlékeznék azon támadásokra, melyeknek állandó tárgya volt mindenki, ki nem az ő pártjához tartozott, járt légyen nadrágban vagy csizmában, mert Áchim előtt nem csupán az az ur, ki nadrágban jár, de minden földmivelő, ki nem hive az ő pártjának. Békéscsaba község elöljárósága, melynek szivós, kitartó munkája ezt a szép várost nagygyá, izmossá tette, a mely elöljáróság számos gazdasági ós kulturális intézmény megalkotásával anyagi és szellemi tényezőt nyújtott a népnek, meggyülöltetve, tekintélyben megtépázva kapta meg jutalmát a köz érdekében teljesített munkájáért. És a kereskedő, az iparos, a közhivatalnok, az értelmiségi osztály, az ügyvéd, orvos, tanító mind egy egy meggyülölt tagja lett a társadalomnak. A kereskedő, ki éjt nappallá tesz munkájával — szerinte — csak azon töri a fejét, hogyan csalja meg a parasztot, tehát nem méltó a megbecsülésre. A kereskedő meg ne merjen moccanni, semmit se merjen tenni Áchim ellen, mert következik a bojkott, senki sem fog vásárolni tőle és akkor dacára minden tisztességes igyekezetének, szorgalmának, mehet koldulni; mert hiszen a kereskedő nem azért boldogul Csabán, mert fárad, küzd, hogy megszerezze családja számára a betevő falatot, hanem azért, mert Áchim L András engedélyt ad, hogy tőle is vásárolhassanak. Mert csak az elvtársaktól szabad vásárolni. És te szegény iparos, menj a nagy világba koldulni, ha nem törlöd mindennap a munka verítékétől izzadó homlokodat Áchim csizmája porához; te hallgass, te ne merj szólni, egyszerűen némulj el, fogd be a szádat, melybe eddig sem jutott valami bőven a falat, mert ha Áchim neked nem tetszik, csizmádat nem vásárolják, ruhádat nem kapkodják, bármily lelkiismeretesen dolÉsténkint, ha bent állott az I.-a, a gépházban, lábujhegyen odaosont a géphez, kócot vett kezébe s törülgette a lefolyt olajat, olyan gyengén bánt vele, mint egy szóp kis gyermekkel. Megnézte ni'ncs-e valami horzsolás a hengereken s ha volt, óvatosan - bekentekátránnyal, ós szidta a fűtőt, akinek kezébe nem való ilyen jószág. Aztán felment a gép házacskájába és ott leülve a tüzszekróny előtt, elmotyogta a néma vasnak azt a nagy bánatot, ami a lelkét nyomja, aztán biztatta, hogy ne féljen, vissza jön még s mindenféle tervet kovácsolt, hogy visszakerülhessen. A fűtő mélyet sóhajtott és ágyat csinált magának bundájából a kazán ajtó előtt. Boldoggá tette az a tudat, hogy közelében van annak a szeretett lénynek, most arról álmodik, hogy megint az övé s reggel ha felébred, első pillantása a régi ösmerős helyre esik. Ez a gép töltötte be egész lelkét. Gyűlölte a másikat és bosszún törte a fejét, a sok bántaiomórt a másik fűtő részéről. Este, amint leszállt a gépéről és hazafele igyekezett, találkozott a riválisával. Nem akarta öt köszönteni, de a másik megszólította. — Na Berci bácsi, hogy érzi magát a vén asszonyon ? — Jól öcsém, jól — szólt magába fojtva keserűségét. A másik hunyorított ós ravaszul mosolyogva kérdezte. — Nincs hazugság nélkül ? — Ellehet a nélkül. — Berci bácsi, mondok valamit, béküljünk ki. — De öcsém ón nem is haragudtam. — Ne tegye magát. Hát barátságból vágta hozzám a szenes lapátot ? De én nem akarok kenddel haragot tartani, jöjjön el este ide a Nyakráho, oszt majd . megisszuk az áldomást. Berci homloka I ráncba húzódott, de aztán markába csapott a másiknak. — Jól van, ott leszek . .. Berci szórakozott méreggel halladt a város fele s nem is vette észre, hogy egészen más irányba tévedt. Mikor újra megtalálta a helyes irányt, egészen be esteledett ós eszébe jutott a kocsma. Egyenesen oda ment hát és egész éjfélig, amikor kölcsönös megegyezés után hazfeló indultak. Berci óvatosan ivott s nem is érezte, de a másiknak alaposan fejébeszállott ós hogy neki ne menjen valami fának, Berci karonfogta ós ugy haladtak dalolva a sötét éjszakába A fűtőben felforrt a szenvedély. Most itt van mellette az az ember, aki neki' annyi keserű percet okozott, aki anynyiszor tette gunytárgyává ós aki tőle elrabolta szerelmesót, a mozdonyát. Egyik gondolat a másikat hajtotta. Felkorbácsolta benne a vért és izgatottan kereste a módot, hogy bosszú vágyát kitölthesse. Azt már tudta, hogy megfogja ölni, csak azon godolkozott, hogy mimódon hajtsa végre. Sohasem ölt még embert. Nem is törődött a gyilkossággal, csak saját boldogságát látta elérve. Ekközben kiértek a tiszapartjára. A terv készen volt. A folyó itt jobbra kanyarodik, tehát itt a baloldalon magas és meredek a part. Lihegve cipelte a duhaj ordítozó embert a partra s bele taszította a vízbe. A viz nagyot loccsant. A duhaj nóta elnémult és helyette az élni akaró emberi állat őrül bömbölése hallatszott. Lassan elhalt az ordítozás, csak a viz gyors bugyborókolása törte meg a csendet. Berci még egy percig belebámult a sötét csillogó hullámokba, aztán rohanni kezdett az állomás felé. Izzadva, lihegve érte el a fűtőházat. Odarohant a géphez, fejét a hajtórudra fektette ós heves C3uklások közt suttogva elmesélte . neki, hogy már most végleg az övé, I már nem válnak meg egymástól. Aztán ! reszketve a gyönyörtől, gügyögtette, be[ cózgett

3, simogatta a mozdulatlan, óletí telen, hideg vastömeget. gozzál, bármily jutányosán szolgáld ki feleidet. Mi a hivatalnok, ki éhbérért dolgozik államnak, községnek, kinek nincs — a kisebb fizetésüekről beszélünk — annyija, hogy gyermekeinek vézna testét rongyokkal betakarja? Szolga, utolsó szolga, ki csúszni, mászni, kalapot emelni tartozik mindenki előtt, kinek önérzeté- ! röl, becsületéről ne is beszéljünk; ki csak arra való, hogy szidjuk és a nagy drágasággal még a betevő falatot is kivegyük a szájából. Mindez csak részlet a képből. Azt teljesen körülírni, hasábok kellenek. Ez lett tehát a hála, mert a polgár- j ság Achimot a legdíszesebb pozícióba ; juttatta, maga fölé vezérnek tette. Mi polgárok hatalmat adtunk az ő j kezébe ós ő ebből ostort font, korbá- I csot, melylyel vérig ver mindnyájunk hátán, melylyel megaláz, rabigába hajt bennünket. Azt a hatalmat azonban, melyet a polgárság ád, a polgárság el is veheti. Erre most itt van a legjobb alkalom. Csabai választó-polgár. A megyei közkórház fejlődése. Kórházi bizottsági ülés. Békósvármegye gyulai közkórháza a vidék legjobb hírű közegészségügyi intézményei közzé tartozik. A minden évben összeállítani szokott beteg statisztika szerint fel is keresik messze vidékekről. Sőt e sorok írójának alkalma volt a vonaton találkozni olyan beteggel is, akit a budapesti klinikáról küldöttek a gyulai kórházba. Ezt a jó hirót az intézmény elsősorban természetesen kitűnő orvosainak köszönheti, akik mindent elkövetnek arra nézve, hogy a betegeket a modern orvosi tudomány legújabb áldásaiban részesítsék. Azonban maga a vármegye is azon van, hogy a kórház a legujjabb ós legnagys erübb felszerelésnek örvendhessen. Jelenleg is nagy áldozatok árán folyik a kibővítése. Ezenkívül mindig azon igyekszik a vármegyei kórházi bizottság, hogy más tekintetben is versenyképes állapotba helyezze a közkórház'at. Különféle beszerzéseket eszközöl folytonosan, úgyhogy a kibővítés után a gyulai kórház egyike lesz az ország legminíaszerübb közegészségügyi intézményeinek. Tamilságos adatokkal szolgált erre vonatkozólag a legutolsó kórházi bizottsági ülés ;is, mely hétfőn zajlott le Ambrus Sándor alispán elnöklete alatt. Bejelentette ez alkalommal az igazgató, hogy a már régebben megrendelt hűtő és fagyasztó készülék, valamint a gőzmangorló megérkezett és már működésben is vannak mindaketten Hasonló eszközök csak a budapasti klinikákon vannak. A gyulai kórház nem szorul rá tehát semmiféle jéggyárra, mert jégszükségletót önmaga, házilag állilja elő. A motor nem olyan nagy ugyan, mint például a csabai' Schreyer József cégé, de arra elégséges mégis, hogy ellássa a közkórház szükségletét. Jelentette ezután az igazgató, hogy a kórház tulajdonát képező úgynevezett Anka-telepen az öntözési tervek elkészültek. A kórházi bizottság a bemutatott tervekhez hozzájárult, egyben pedig elhatározta, hogy a belügyminisztertől kérni fogja a 20,000 koronás állami segély kiutalását, melyet a miniszter már régebben megígért. Ezután a kórház fa és kőszén szükségletére került a sor. Ezekre vonatkozólag a kórházi bizottság árlejtési hirdetmény formájában ajánlatokat kórt. A beérkezett ajánlatok közül a szénre vonatkozólag kettőt talált elfogadhatónak a bizottság. Egyik a lupónyi kőszénbányatársaságé, amely vaggononként 320 koronáért, másik pedig magyar légszeszgyáré, mely vaggononként400 koronáért hajlandó kitűnő pirszenet szállitani. A faszükségletre vonatkozólag 3 ajánlat érkezett. Legolcsóbb ezek közzül a Künstler Sándor és társa nagyváradi cégé, mely vaggononként 11-50 koronával olcsóbban szállít, mint a másik kető. Kijelentette azonban az ajánlatában a cég, hogy a kórháznak szükséges 60 vaggon fát csak szeptember l-ig szállíthatja, mert azután másfelé kell szállítania. Mivel az építkezés miatt a rengeteg famennyiséget a kórház területén elhelyezni jelenleg nem lehet, kimondotta a bizotság, hogy egyelőre csak 20 vaggon fát rendel s csak annak elfogyása után a többit, Künsztleréktői vagy mástól. Végül Kiss Gyula vármegye számvevőnek a kórházban végzett selejtezési munkálatokért 100 korona jutalmat szavazott meg a bizottság. Ezután Ambrus Alispán a bizottság ülését berekesztette. Békéscsaba, 1910 junius 12. Elhelyezkednek a pártok. Az uj Ház képe - Külön fővárosi tudósítónktól. Megvannak az uj képviselők is. Tehát most el kell őket helyezni az ülésteremben. Ez nagy gondot okozott a háznagyi hivatalnak s hogy végre is megoldják e nagy kérdést, felszólították a pártvezéreket, hogy rövidesen döntsenek a helyek kijelölésében. Nos tehát, ez meg is történt. A pártok helyei már kijelölve várják a saját embereiket'' szinte kínálják hüs üléseiket az uj honatyáknak. Teljesen megváltozik majd az ülésterem, látva az uj beosztást. Az elnöki emelvénytől jobbra helyezkedik el a nemzeti munkapárt, amely mintegy szivárványsáv, húzódik el a terem közepéig. A baloldalon, az elsők közelében a Justh-pártja foglal helyet. Számuk negyvenötre rug. Majd következik egy politikai spanyolfal: ezek a 48-as pártonkivüliek. Mindjárt ezek mögött az ötven képviselőt számláló Kossuth-párt foglal helyet. Kedves elhelyezés ez a közbeszúrt kis csoport, amely ugyancsak dilemmába fog kerülni a heves vitatkozások során. Utánna a lefogyott néppárt húzódik meg tizenhárom katonájával. Aztán következnek a gazdapártiak (három elszánt vitéz), a nemzetiségiek nyolcan és végül a horvátok, akiknek sikerült egy negyvenes csoportot összehozni. Mindezek egy hatalmas félkört alkotnak. A belső oldalon a régi jó bársonyszékek várják ölükbe gazdáikat, kik mögött az államtitkárok (hej Szterónyi!) helyei vannak. Mennyire is megváltozott az uj Ház képe. A mostani elhelyezkedés megbeszélésénél sokan ragaszkodtak régi helyeikhez, de hiába, nem sikerült megtartaniok, miután a pártok számaránya annyira megváltozott, hogy teljesen uj rendet kellett teremteni a Házban. Majd csak beletörődik az a néhány ember ebbe is és a nyugalom helyre áll. Ki hitte volna ezt a nagy fordulatot? Szinte lehetetlennek gondoltuk ezt még egy héttel eze'őtt. A volt nagy függetlenségi pártnak mindössze csak ötven katonája van, mig a kormánypárt kétszázon fölül áll. A többi pártok is alaposan meggyöngültek. Kíváncsian várjuk a megnyitás napját. Rövidesen kiderül majd, hogy a pártok betartják-e, illetőleg megtartják-e a kijelölt helyeiket a nagy küzdelemben. Mert kötve hisszük, hogy ez a beosztás megmarad. Ledől rövidesen a politikai spanyolfal is. Az öt évi cikluson (?) keresztül lesz majd részünk egy-két megr lepetésben. Föl a fügönynyel! Kezdődjék az előadás! A hátralevő megyebeli választások. Szarvas, Csaba, Orosháza, Oyoma. Mult számunkban részletesen beszámoltunk a junius 3-án lezajlott csabai, gyomai és orosházai választásokról, melyek tudvalevőleg nem vezettek teljes eredményre, amennyiben mind a három kerületben pótválasztásnak kell lennie. Csabán: Dr. Ursziny János ós Áchim L. András, Orosházán: Reck Géza és dr. Bikádi Antal, Gyomán pedig Kovács Gyula és Winter Ádám fognak küzdeni a mandátumért. A csabai központi választmány kedden már ülést is tartott ós 20-ára tűzte ki a pótválasztást. A vármegyei központi választmány ma, csütörtökön tart ülést a gyomai és orosházai pótválasztások ügyében. A legnagyobb valószínűség szerint e kerületekben is junius 20 lesz a nagy nap. Mozgalmas nap lesz ma Szarvason is, hol Zsilinszky Mihály ós H av i á r Dániel között kell eldőlnie a mandátum sorsának. A választások előkészületeiről tudósításunk a következő :