Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-06-09 / 46. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY remtsen, amely e probléma megvalósí­tását sürgős nemzeti szükségnek te­kintse. Reflexiók a csabai választásról. A választás lezajlott. A lelkesedés győzött. 1041 egyszerű polgár összefo­gott és az összetartás, mint mindig, diadalra juttatta az eszmét, a régen el­temetett társadalmi béke eszméjét. Ezelőtt öt évvel temettük el a lobo­gót, azóta pihent a mély sirban ; azt hittük örökre ott fog porlani és a béke angyala bánatosan lehajtott fővel örökre ott fog virrasztani a hantok felett. 1910 junius 3-án este a béke an­gyala felébredt mély álmából, megdör­zsölte szemeit és egyszerre csodás lát­vány tárult eléje. Nem merte elhinni annak valóságát, amit látott: A gyűlö­let vörös lobogója mintha megriadva, megtépve, megalázva porba hullani ké­szülne. És a béke bánatos szemű angyala körülnézett, kigöngyölte a szúette, meg­fakult zászlót, de még nem birta fel­emelni, még nem érett meg a társa­dalmi béke, még egy nagy harc van hátra annak kivívásához. És a béke angyala gondolkozni kezdett, merengeni a multak emlékein, mikor még megvolt a szép társadalmi egyetértés, mikor Csabán még nem volt „ur" ós „paraszt", de volt egyszerű pol­gár mindenki, kik egymást szerették, becsülték. Régen is voltak itt választási har­cok, pártok vívtak itt nehéz csatákat és hol a szabadelvű-párt, hol a független­lenségi párt győzött, de e győzelem nyomán sohasem fakadt keserűség, a választás elmúlt, a polgárok összeölel­kőztek és folytatta mindenki az ő be­csületes munkáját, társadalmi hivatását. A földmivelő visszament az eke szarvá­hoz, a hivatalnok ismét kezébe vette a hivatalos tollat, a kereskedő elment dol­gozni az ő üzletébe, az iparos pedig az ő műhelyébe. De ezek a boldog idők megszűntek, lejött hozzánk az ellentétek ördöge ós megbontotta a társadalmi bókét ós az emberek nyugalmát, kik ezentúl gyű­lölettel néztek egymásra. Emlékezünk, 1906. február 16-ifea hozta meg Áchimnak először a győze­lem zászlaját. A polgárság a független­ségi párt nagy győzelmétől elragad­tatva, tömegesen szavazott le Áchimra, mert a jelszó a meggyülölt szabadelvü­párt irmagjának kiirtása volt. A pol­gárság nem fontolt, nem gondolkodott a jövőről, hit Áchim Ígéreteiben, a pol­gárság érdekeinek felkarolásában. Szen­tül hitte, hogy Áchim örökre hálás le­kötelezettje marad a polgárságnak, mely az ő zászlaját diadalra vinni segítette. Az események azonban rövidesen rácáfoltak ezen hitre. Akiket Áchim elő­ször cserben hagyott, az a kis polgár­ság volt, mely egyszerre rémülten vette észre, hogy a remélt támogatás helyett az általános gyűlölködés kellő közép­pontjába jutott. A későbbi választásokon történtek igazolták azt szomorúan és csattanósan. Áchim a maga pozíciójának meg­tartása érdekében nem riad semmitől vissza, ami a polgárság előtt szent, be­csült és tisztelt. Mindenekelőtt alkotott egy fogalmat, mely Békéscsabán nem létezik ós foly­tatott ellene oly harcot, melyhez ha­sonló a magyar képviselőválasztások izgalmas és tragédiákban is gazdag tör­ténett ben is páratlan. Ki ne emlékeznék vissza azokra a támadásokra, azokra a súlyos inzultu­sokra, azokra az izgatásokra, melyeket az úgynevezett „uri osztály" ellen Áchim folytatott sajtóban, gyülekezetben, szó­val, írásban a gondolkodás minden fegy­verével ? Ki ne emlékeznék azon támadá­sokra, melyeknek állandó tárgya volt mindenki, ki nem az ő pártjához tar­tozott, járt légyen nadrágban vagy csiz­mában, mert Áchim előtt nem csupán az az ur, ki nadrágban jár, de minden földmivelő, ki nem hive az ő pártjának. Békéscsaba község elöljárósága, melynek szivós, kitartó munkája ezt a szép várost nagygyá, izmossá tette, a mely elöljáróság számos gazdasági ós kulturális intézmény megalkotásával anyagi és szellemi tényezőt nyújtott a népnek, meggyülöltetve, tekintélyben megtépázva kapta meg jutalmát a köz érdekében teljesített munkájáért. És a kereskedő, az iparos, a közhi­vatalnok, az értelmiségi osztály, az ügy­véd, orvos, tanító mind egy egy meg­gyülölt tagja lett a társadalomnak. A kereskedő, ki éjt nappallá tesz munkájával — szerinte — csak azon töri a fejét, hogyan csalja meg a pa­rasztot, tehát nem méltó a megbecsü­lésre. A kereskedő meg ne merjen moc­canni, semmit se merjen tenni Áchim ellen, mert következik a bojkott, senki sem fog vásárolni tőle és akkor dacára minden tisztességes igyekezetének, szor­galmának, mehet koldulni; mert hiszen a kereskedő nem azért boldogul Csabán, mert fárad, küzd, hogy megszerezze családja számára a betevő falatot, ha­nem azért, mert Áchim L András en­gedélyt ad, hogy tőle is vásárolhassa­nak. Mert csak az elvtársaktól szabad vásárolni. És te szegény iparos, menj a nagy világba koldulni, ha nem törlöd min­dennap a munka verítékétől izzadó hom­lokodat Áchim csizmája porához; te hallgass, te ne merj szólni, egyszerűen némulj el, fogd be a szádat, melybe eddig sem jutott valami bőven a falat, mert ha Áchim neked nem tetszik, csiz­mádat nem vásárolják, ruhádat nem kapkodják, bármily lelkiismeretesen dol­Ésténkint, ha bent állott az I.-a, a gépházban, lábujhegyen odaosont a gép­hez, kócot vett kezébe s törülgette a lefolyt olajat, olyan gyengén bánt vele, mint egy szóp kis gyermekkel. Meg­nézte ni'ncs-e valami horzsolás a hen­gereken s ha volt, óvatosan - bekente­kátránnyal, ós szidta a fűtőt, akinek kezébe nem való ilyen jószág. Az­tán felment a gép házacskájába és ott leülve a tüzszekróny előtt, elmotyogta a néma vasnak azt a nagy bánatot, ami a lelkét nyomja, aztán biztatta, hogy ne féljen, vissza jön még s mindenféle ter­vet kovácsolt, hogy visszakerülhessen. A fűtő mélyet sóhajtott és ágyat csi­nált magának bundájából a kazán ajtó előtt. Boldoggá tette az a tudat, hogy közelében van annak a szeretett lény­nek, most arról álmodik, hogy megint az övé s reggel ha felébred, első pil­lantása a régi ösmerős helyre esik. Ez a gép töltötte be egész lelkét. Gyűlölte a másikat és bosszún törte a fejét, a sok bántaiomórt a másik fűtő részéről. Este, amint leszállt a gépéről és ha­zafele igyekezett, találkozott a riválisá­val. Nem akarta öt köszönteni, de a másik megszólította. — Na Berci bácsi, hogy érzi magát a vén asszonyon ? — Jól öcsém, jól — szólt magába fojtva keserűségét. A másik hunyorított ós ravaszul mosolyogva kérdezte. — Nincs hazugság nélkül ? — Ellehet a nélkül. — Berci bácsi, mondok valamit, bé­küljünk ki. — De öcsém ón nem is haragudtam. — Ne tegye magát. Hát barátságból vágta hozzám a szenes lapátot ? De én nem akarok kenddel haragot tartani, jöj­jön el este ide a Nyakráho, oszt majd . megisszuk az áldomást. Berci homloka I ráncba húzódott, de aztán markába csa­pott a másiknak. — Jól van, ott leszek . .. Berci szórakozott méreggel halladt a város fele s nem is vette észre, hogy egészen más irányba tévedt. Mikor újra megtalálta a helyes irányt, egészen be esteledett ós eszébe jutott a kocsma. Egyenesen oda ment hát és egész éjfé­lig, amikor kölcsönös megegyezés után hazfeló indultak. Berci óvatosan ivott s nem is érezte, de a másiknak alaposan fejébeszállott ós hogy neki ne menjen va­lami fának, Berci karonfogta ós ugy haladtak dalolva a sötét éjszakába A fűtőben felforrt a szenvedély. Most itt van mellette az az ember, aki neki' annyi keserű percet okozott, aki any­nyiszor tette gunytárgyává ós aki tőle elrabolta szerelmesót, a mozdonyát. Egyik gondolat a másikat hajtotta. Felkorbá­csolta benne a vért és izgatottan kereste a módot, hogy bosszú vágyát kitölt­hesse. Azt már tudta, hogy megfogja ölni, csak azon godolkozott, hogy mi­módon hajtsa végre. Sohasem ölt még embert. Nem is törődött a gyilkosság­gal, csak saját boldogságát látta elérve. Ekközben kiértek a tiszapartjára. A terv készen volt. A folyó itt jobbra ka­nyarodik, tehát itt a baloldalon magas és meredek a part. Lihegve cipelte a duhaj ordítozó embert a partra s bele taszította a vízbe. A viz nagyot loccsant. A duhaj nóta elnémult és helyette az élni akaró em­beri állat őrül bömbölése hallatszott. Lassan elhalt az ordítozás, csak a viz gyors bugyborókolása törte meg a csen­det. Berci még egy percig belebámult a sötét csillogó hullámokba, aztán ro­hanni kezdett az állomás felé. Izzadva, lihegve érte el a fűtőházat. Odarohant a géphez, fejét a hajtórudra fektette ós heves C3uklások közt suttogva elmesélte . neki, hogy már most végleg az övé, I már nem válnak meg egymástól. Aztán ! reszketve a gyönyörtől, gügyögtette, be­[ cózgett 3, simogatta a mozdulatlan, ólet­í telen, hideg vastömeget. gozzál, bármily jutányosán szolgáld ki feleidet. Mi a hivatalnok, ki éhbérért dolgo­zik államnak, községnek, kinek nincs — a kisebb fizetésüekről beszélünk — annyija, hogy gyermekeinek vézna tes­tét rongyokkal betakarja? Szolga, utolsó szolga, ki csúszni, mászni, kalapot emelni tartozik mindenki előtt, kinek önérzeté- ! röl, becsületéről ne is beszéljünk; ki csak arra való, hogy szidjuk és a nagy drágasággal még a betevő falatot is ki­vegyük a szájából. Mindez csak részlet a képből. Azt teljesen körülírni, hasábok kellenek. Ez lett tehát a hála, mert a polgár- j ság Achimot a legdíszesebb pozícióba ; juttatta, maga fölé vezérnek tette. Mi polgárok hatalmat adtunk az ő j kezébe ós ő ebből ostort font, korbá- I csot, melylyel vérig ver mindnyájunk hátán, melylyel megaláz, rabigába hajt bennünket. Azt a hatalmat azonban, melyet a polgárság ád, a polgárság el is veheti. Erre most itt van a legjobb alkalom. Csabai választó-polgár. A megyei közkórház fejlődése. Kórházi bizottsági ülés. Békósvármegye gyulai közkórháza a vidék legjobb hírű közegészségügyi intézményei közzé tartozik. A minden évben összeállítani szokott beteg statisz­tika szerint fel is keresik messze vidé­kekről. Sőt e sorok írójának alkalma volt a vonaton találkozni olyan beteggel is, akit a budapesti klinikáról küldöttek a gyulai kórházba. Ezt a jó hirót az in­tézmény elsősorban természetesen ki­tűnő orvosainak köszönheti, akik min­dent elkövetnek arra nézve, hogy a be­tegeket a modern orvosi tudomány legújabb áldásaiban részesítsék. Azonban maga a vármegye is azon van, hogy a kórház a legujjabb ós leg­nagys erübb felszerelésnek örvendhes­sen. Jelenleg is nagy áldozatok árán folyik a kibővítése. Ezenkívül mindig azon igyekszik a vármegyei kórházi bi­zottság, hogy más tekintetben is ver­senyképes állapotba helyezze a közkór­ház'at. Különféle beszerzéseket eszközöl folytonosan, úgyhogy a kibővítés után a gyulai kórház egyike lesz az or­szág legminíaszerübb közegészségügyi intézményeinek. Tamilságos adatokkal szolgált erre vonatkozólag a legutolsó kórházi bizott­sági ülés ;is, mely hétfőn zajlott le Ambrus Sándor alispán elnöklete alatt. Bejelentette ez alkalommal az igaz­gató, hogy a már régebben megrendelt hűtő és fagyasztó készülék, valamint a gőzmangorló megérkezett és már mű­ködésben is vannak mindaketten Ha­sonló eszközök csak a budapasti klini­kákon vannak. A gyulai kórház nem szorul rá tehát semmiféle jéggyárra, mert jégszükségletót önmaga, házilag állilja elő. A motor nem olyan nagy ugyan, mint például a csabai' Schreyer József cégé, de arra elégséges mégis, hogy el­lássa a közkórház szükségletét. Jelentette ezután az igazgató, hogy a kórház tulajdonát képező úgynevezett Anka-telepen az öntözési tervek elké­szültek. A kórházi bizottság a bemuta­tott tervekhez hozzájárult, egyben pe­dig elhatározta, hogy a belügyminisz­tertől kérni fogja a 20,000 koronás ál­lami segély kiutalását, melyet a minisz­ter már régebben megígért. Ezután a kórház fa és kőszén szük­ségletére került a sor. Ezekre vonatko­zólag a kórházi bizottság árlejtési hir­detmény formájában ajánlatokat kórt. A beérkezett ajánlatok közül a szénre vonatkozólag kettőt talált elfogadható­nak a bizottság. Egyik a lupónyi kőszén­bányatársaságé, amely vaggononként 320 koronáért, másik pedig magyar lég­szeszgyáré, mely vaggononként400 ko­ronáért hajlandó kitűnő pirszenet szál­litani. A faszükségletre vonatkozólag 3 ajánlat érkezett. Legolcsóbb ezek köz­zül a Künstler Sándor és társa nagyvá­radi cégé, mely vaggononként 11-50 ko­ronával olcsóbban szállít, mint a másik kető. Kijelentette azonban az ajánlatá­ban a cég, hogy a kórháznak szüksé­ges 60 vaggon fát csak szeptember l-ig szállíthatja, mert azután másfelé kell szállítania. Mivel az építkezés miatt a rengeteg famennyiséget a kórház terü­letén elhelyezni jelenleg nem lehet, ki­mondotta a bizotság, hogy egyelőre csak 20 vaggon fát rendel s csak an­nak elfogyása után a többit, Künsztle­réktői vagy mástól. Végül Kiss Gyula vármegye szám­vevőnek a kórházban végzett selejte­zési munkálatokért 100 korona jutal­mat szavazott meg a bizottság. Ezután Ambrus Alispán a bizott­ság ülését berekesztette. Békéscsaba, 1910 junius 12. Elhelyezkednek a pártok. Az uj Ház képe - Külön fővárosi tudósítónktól. ­Megvannak az uj képviselők is. Te­hát most el kell őket helyezni az ülés­teremben. Ez nagy gondot okozott a háznagyi hivatalnak s hogy végre is megoldják e nagy kérdést, felszólították a pártvezéreket, hogy rövidesen dönt­senek a helyek kijelölésében. Nos te­hát, ez meg is történt. A pártok helyei már kijelölve várják a saját embereiket'' szinte kínálják hüs üléseiket az uj hon­atyáknak. Teljesen megváltozik majd az ülés­terem, látva az uj beosztást. Az elnöki emelvénytől jobbra helyezkedik el a nemzeti munkapárt, amely mintegy szivárványsáv, húzódik el a terem köze­péig. A baloldalon, az elsők közelében a Justh-pártja foglal helyet. Számuk negyvenötre rug. Majd következik egy politikai spanyolfal: ezek a 48-as pár­tonkivüliek. Mindjárt ezek mögött az ötven képviselőt számláló Kossuth-párt foglal helyet. Kedves elhelyezés ez a közbeszúrt kis csoport, amely ugyan­csak dilemmába fog kerülni a heves vitatkozások során. Utánna a lefogyott néppárt húzódik meg tizenhárom kato­nájával. Aztán következnek a gazdapár­tiak (három elszánt vitéz), a nemzetisé­giek nyolcan és végül a horvátok, akik­nek sikerült egy negyvenes csoportot összehozni. Mindezek egy hatalmas fél­kört alkotnak. A belső oldalon a régi jó bársonyszékek várják ölükbe gaz­dáikat, kik mögött az államtitkárok (hej Szterónyi!) helyei vannak. Mennyire is megváltozott az uj Ház képe. A mostani elhelyezkedés megbe­szélésénél sokan ragaszkodtak régi he­lyeikhez, de hiába, nem sikerült megtartaniok, miután a pártok szám­aránya annyira megváltozott, hogy tel­jesen uj rendet kellett teremteni a Házban. Majd csak beletörődik az a néhány ember ebbe is és a nyugalom helyre áll. Ki hitte volna ezt a nagy fordula­tot? Szinte lehetetlennek gondoltuk ezt még egy héttel eze'őtt. A volt nagy függetlenségi pártnak mindössze csak ötven katonája van, mig a kormánypárt kétszázon fölül áll. A többi pártok is alaposan meggyöngültek. Kíváncsian várjuk a megnyitás nap­ját. Rövidesen kiderül majd, hogy a pártok betartják-e, illetőleg megtartják-e a kijelölt helyeiket a nagy küzdelemben. Mert kötve hisszük, hogy ez a beosztás megmarad. Ledől rövidesen a politikai spanyolfal is. Az öt évi cikluson (?) ke­resztül lesz majd részünk egy-két megr lepetésben. Föl a fügönynyel! Kezdődjék az előadás! A hátralevő megyebeli választások. Szarvas, Csaba, Orosháza, Oyoma. Mult számunkban részletesen be­számoltunk a junius 3-án lezajlott csa­bai, gyomai és orosházai választások­ról, melyek tudvalevőleg nem vezettek teljes eredményre, amennyiben mind a három kerületben pótválasztásnak kell lennie. Csabán: Dr. Ursziny János ós Áchim L. András, Orosházán: Reck Géza és dr. Bikádi Antal, Gyomán pedig Kovács Gyula és Winter Ádám fognak küzdeni a man­dátumért. A csabai központi választmány kedden már ülést is tartott ós 20-ára tűzte ki a pótválasztást. A vármegyei központi választmány ma, csütörtökön tart ülést a gyomai és orosházai pót­választások ügyében. A legnagyobb valószínűség szerint e kerületekben is junius 20 lesz a nagy nap. Mozgalmas nap lesz ma Szarvason is, hol Zsilinszky Mihály ós H a­v i á r Dániel között kell eldőlnie a mandátum sorsának. A választások előkészületeiről tudó­sításunk a következő :

Next

/
Thumbnails
Contents