Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-06-02 / 44. szám

Békéscsaba, 1910. XXXVII-ik évfolyam. 44-ik szám. /T M J M 1 4 • • ^ Csütörtök, junius 2. BEKESMEBYE m POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ElíOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 0 kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkseztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Az urna előtt. Békésosaba, junius 1. Magyarországon alig volt még képviselőválasztás, melynek eredményétől annyira függött volna Migyarország további sorsa és fejlődése, mint amennyire függ attól a választástól, amelynek első napja tegnap, szerdán volt. Nagyfontosságú ez a választás azoknál az előzményeknél fogva, melyek okozói voltak. A legutolsó négy év alatt óriási, szinte hihetetlen változás állott be a magyar politikai életben. Megbukott egy nagy, hatalmas rendszer és minden átmenet nélkül jött helyébe másik, melyet az ország nagy része kitörő örömmel és lelkesedéssel üdvözölt, mert tőle várta jövendőbeli boldogulását, haladását, akadálynélküli biztos fejlődését. És mint már annyiszor a szegény magyar nemzet, ezúttal is csatlakozott. Az uj rendszer nem váltotta be a hozzá fűzött nagy reményeket. Nem váltotta be pedig azért, mert gyakorlat hiján éretlen volt arra, hogy a hatalmat kellőképpen tudja felhasználni. Ez éretlenség szomorú következménye lett az a feneketlen zűrzavar, mely Magyarországon már több mint két éve uralkodik s mely szinte pótolhatatlan károkat okozott az országnak. Ebből a feneketlen zűrzavarból kell kiragadni a nemzetet a mostani választásnak s ebben rejlik nagy, minden más választást legyőző fontossága. Tegnap, szerdán, már 274 kerületben megnyilatkozott a nemzet akarata s az eredmény irányadó lesz a többi választásokra nézve is. Mert az első nap eredményének óriási az erkölcsi hatása. A hátralevő területekben gondolkozóba esnek a választók, hogy mit tegyenek, melyik párthoz csatlakozzanak s a töprengés rendszerint azzal végződik, hogy ahhoz a párthoz csatlakoznak, amelyik több mandátumot tudott magához hódítani az első nap alatt, tehát amelyik mellett a nemzet többségének szimpátiája van. A tegnapi eredmény mindenesetre kihatással lesz Békéscsaba polgárságára is, mely holnap, pénteken áll az urna elé. Mint mindenki tudja, három jelölt küzd itt a mandátumért. A küzdelem meglehetősen izgalmas és elkeseredett, izgalmasabb, mint a vármegye többi választókerületében. Csak az a szomorú, hogy a küzdelem éppen azok között a pártok között a legelkeseredettebb, amelyeknek összefogva kellene harcolni a Csaba haladásának gátatvető parasztpárti demagógia ellen. Mi szorosan véve nem tartozván egyik párthoz sem, már a választási mozgalmak kezdetétől fogva, folyton azt hirdettük, folyton amellett agitáltunk minden erőnkkel, hogy Csaba jobbérzésü polgárságának szemei előtt a i községi érdeknek kell lebegnie elsősorban, mert az már mégis tűrhetetlen, hogy egy minden intelligencia nélkül szűkölködő társadalmi osztály elébe álljon minden Csaba haladását célzó, üdvös eszmének és ezt a gyönyörűen fejlődő, nagyrahivatott várost vissza akarja vetni rövidlátó politikájával a régi, teljesen elhanyagolt és primitív viszonyok közé. Minden gondolkozni tudó csabai polgárnak ezt kell szem előtt tartania. Ha már a függetlenségi és a Nemzeti Munkapárt között az együttműködést létrehozni nem sikerült és mindenik külön jelöltet állított: szavazzon le kiki, de mindenki a maga jelöltjére, hogy a parasztvezér elbizakodottságát megtörhessük és pótválasztást érhessünk el. A pótválasztásnál aztán akár Wagner József, akár dr. Ursziny János lesz ellenjelöltje Áchim L. Andrásnak, félte kell tenni az elveket és meg kell gondolnia mindenkinek, hogy ő csabai polgár, itt él s elsőrangú kötelessége a község érdekeit előmozdítani. Ez pedig nem történhetik másképpen, mint a parasztvezér hatalmának megtörése által. Le kell tehát szavaznia a pótválasztáson is mindenkinek Áchim bármetyik ellenjelöltjére s akkor munkánkat igazán siker fogja koronázni ! Bizva a csabai polgárság józan gondolkozásában, erre buzdítjuk, mielőtt az urnához járulna. A vármegye rendes közgyűlése. Sok tárgy, kevés érdeklődés. Békésvármegye törvényhatósági bizottsága hétfőn, május hó 30-án délelőtt 9 órakor tartotta rendes tavaszi közgyűlését. A tárgysorozat meglehetősen gazdagnak volt mondható, mert több, mint 130 ügy szerepelt rajta, melyek között igen sok érdekes is akadt. Leghosszabb vita támadt a csabai intézői állás és a köröstarcsai főjegyző összeférhetetlenségi ügye körül, melyekről lapunk más helyén, külön cikkekben emlékezünk meg. Csodálatosképen alig provokált vitát Jásznagykunszolnok vármegye átirata a parlamenti botrány megbélyegzése tárgyában, padig ez más törvényhatóságoknál viharos jeleneteket is szokott előidézni. Az érdeklődés a megyeatyák részéről csekély volt, mert igen kevesen jelentek meg, ami egyrészt a tavaszi mezei munkáknak, másrészt a választási mozgalmaknak tulajdonitható. Legtöbben Csabáról voltak jelen. Felvonult hadvészülte képpel ós lármás táborkarával a parasztvezér is, hogy szónoklási-, tüdő- és gégegyakorlatot tartson. Délfele már alig 4-5 megyeatya hallgatta végig a jegyzők előadmányait, — úgyhogy a rengeteg anyaggal 1 órára már végzett is a törvényhatósági bizottság. Ambrus Sándor alispán nyitotta meg a közgyűlést szép beszéddel, melyben meleg hangon elparentálta a nemzet nagy halottját, Mikszáth Kálmánt. „Az egész ország örömmel ünnepelte — úgymond — még kevéssel ezelőtt s most ravatala mellett kell megállanunk szomorúan, de a hála és elismerés érzelmével szivünkben." Indítványozta ezután, hogy a nagy iró érdemeit jegyzőkönyvében örökítse meg a törvényhatósági bizottság és a gyászoló családhoz rószvéttáviratot intézzen. Az indítvány egyhangú helyesléssel elfogadtatásra talált. Dr. Daimel Sándor főjegyző előterjesztette ezután a februári közgyűlés óta lefolyt közérdekű eseményekről szóló alispáni jelentést és a számotkérőszéknek a tisztviselők működéséről szóló jelentésót, melyek tudomásul szolgáltak. A vármegyei lóavató bizottságok nagyobbrészben az elnöki állás megüresedett, mivel a megbízatás lejárt. Elnökökké az állandó választmány javaslatára a következőket választotta meg a közgyűlés : Békés : M o r v a y Mihály, Gyula: Nagy Jenő, Szeghalom : Freiler Jenő, Szarvas : F e j ó r Imre, Orosháza: Bulla Sándor. A parlamenti botrány. Jász Nagykun-Szolnok vármegye köriratban kereste meg a törvényhatóságot aziránt, hogy a régi képviselőház ! feloszlatása alkalmával lefolyt parlamenti botrányt bélyegezze meg ós Ítélje el. Az állandó választmány azt javasolta, hogy a törvényhatósági bizottság vegye tudomásnl a köriratot azzal, hogy a botrányt szintón elitéli. Dr. S i m o n k a György szólalt föl először. Maga részéről sem örül a március 21-én történteknek, de szigorúnak tartja az elitélő határozatot. Mint mindéi eseménynél, keresni kell itt is az okot. Az emberek csak látszat szerint ítélnek. Pedig tévednek az elítélők, mert magas helyről még botrányosabb sérelem esett, nem ugyan egyes embereken, hanem a törvényen. K h u e n-H éderv á r y a törvény szellemét sértette meg akkor és ezzel provokálta a botrányt. Békésmegyeí Közlöny tárcája. Lira. Várok epedve, magam, se tudom mit? Várok — és a szivém majd eleped, Talán egy jó szót? Talán egy virágot? Talán egy rövid, halványkék levelet! Pedig már rég hervadtak a virágok És elmaradtak rég a levelek. . . S én várok mégis, — magam se tudnm mit ? Tán egy virágot — tán egy levelet... Nem kívánlak még a karomba zárni, Gyönyörrel megcsókolni ajakadat. Csak igy akarlak messziről imádni. Ilyen csendesen, ilyen hallgatag. Ne csapjon meg a szenvedély lehe, Ne tudd meg még: a mámor mit jelent ? Maradj az álmok halvány gyermeke, Maradj tovább is ilyen tiszta, szent... Rácsókoltam egy hervadó virágra Az én legszentebb vallomásomat. Bús szerelmem, nyíló rózsaszálam. Ezt a virágot oh fogadd, fogadd! Van egy kis csontfedelü imakönyved. Benne a szent szűz képe, oda tedd, — Úgysem volt még a szótlan vallomásnál Imádság soha tisztább, soha szebb. . . Ahogy kívántad, ím a tűzbe dobtam A sok halványkék, keskeny levelet. Melyeket írtál lázasan, titokban, Mikor szerettél és szerettelek. Csak egytől nem tudok megválni még sem. Ez volt az első... Egy pár szó csupán .. Hogy elállt akkor lázas szívverésem: Jöjjön el hozzánk holnap délután...." Farkas Imre. Mikszáth mint földesúr. Szombaton elhunyt Mikszáth Kálmánnal nemcsak egy magyar iró, hanem egy egész korszak szállott sírba. Benne láttam, mondja H e r c z e g Ferenc, az utolsó magyar bölcset — a hangsúlyt — a magyarra vetem — a táblabírák véréből való irómüvószt. Jöhet utána még nagyobb is, de annyira magyar, mint ő volt, (nem a tendenciájában, kanéin a vegyi összetételében magyar) nem jöhet többé. Életének egyik legboldogabb esztendeje volt, midőn, gazdag irói munkásságának a jelentékeny anyagi eredményéből megvásárolhatta a Szontaghcsaládtól Horpácsot, mely valamikor a Mikszáthok birtoka volt. Mikszáth Kálmán azt mondotta birtokáról, az ő horpácsi „grund"-járól, hogy annak kedvességét és szépségét csak ő tudná leírni, ha volna hozzá elég szine, szava. Mikszáth Kálmán, a mikor bevonult ez ősi „grund"-ra, irt róla egy elragadó rajzolatot. O y kedves, oly szép az, hogy csak Mikszáth Írhatott olyat. Arany annak a szine, a szava. A cime nem az, hogy : „Horpács", hanem ez : A „Skvarka." A skvarka „tepertyü"-t jelent tót nyelven, de a felvidéken tulajdonképpen az afféle kisbirtokokat, minőkön a bocskoros nemesek élnek ós a minő az enyim, magyarul is skvarkának vagy egyszerűen grundnak szokták nevezni. Amióta megírtam a „Szontagh Pál kutyái"-t, melyeket Horpácson találtam, mint az egyedüli élő instrukciót, szóval mióta a skvarka megvan, a klubban lévő birtokos ós nagybirtokos képviselőtársaim váltig enyelegnek velem : — No hát mit csinál a domumium ? Hogy megy a gazdálkdás ? Milyen esztendőd volt ? stb. — Köszönöm, — szoktam szerényen felelni — jól megy minden. Az idén éppen megkétszereztem a vagyonomat. Persze csak ugy értem, hogy a jó öreg Dumas, ki öt frankkal jött fiatal korában Párisba s tiz frank találtatott a zsebében, amikor öreg korában meghalt, vagyis kétszer annyi. Nekem is négy kuvasz-kutyám volt, mikor tavaszszal átvettem a grundot, most ősz elé már nyolc van. A nyaralás is igen mulatságosnak ütött ki. Tavaszkor tömérdek cserebogár volt, egész éjjel zúgtak, hogy bele lehetett siketülni, mindent megettek, csak éppen engem nem. Mire a cserebogarak eltűntek, miliárdnyi úgynevezett hólyaghúzó izgonc termett a ház előtt álló kőrisfákon, hogy a nagy pézsmaszagtól ellehetett volna ájulni. Később a tavaszi esőzések miatt a szúnyogok sokasodtak meg ós csíptek, szipolyoztak. De hát semmi az olyan áldott esztedőben, mikor finánc és adóvégrehajtó eltűnik a földszinóről. Boldog ilyenkor a magyar és eltűri a szúnyogokat. Hanem a legyek még ilyenkor is kiállhatatlanok, sáskánnyi sokaságban jelentek meg Horpácson é3 haragudtak, mint a veszett kutyák. Da már ezek ellen én is az ultima ráció elvére helyezkedtem, egy lógycsapót nyomva az öreg inasom, Gere Mihály kezébe. — Pusztítsa ki őket a szobámból! Gere bátya csak a fejét csóválta s palócbölcsessóggel mondá : — Nem ér semmit. Ezer jön egynek a temetésére. Minélfogva keleti egykedvűséggel hagytuk őket éldegélni a légykor legvégső határáig. Velük egyidőben következett az egerek irdatlan elszaporodása. A három macskám olyan bőségben élt, mint akár három kanonok. Külön kosztban senki se szűkölködött. Nem lehet panaszkodni. A természet bőven produkálta a maga teremtményeit, de hozott nekik ennivalót is. T^ömérdek ribizli, szamóca és szeder lett. Az igaz, hogy mind megették a tyúkok, de az is igaz, hogy a tyúkokat meg én ettem meg. Bölcsen kiegyenlítődnek a természetben az igazságtalanságok. Szóval pompás kis falu ez, a drégelyi várrom alatt. Szondy két apródja az én kertemben kergette a lepkéket s az én cserebogaraim őseiből csinálta a malmocskákat. Egy völgykatlanban van elbújva az egész falucska, eltakarva a világtól hatalmas hegyek rámája által. Vasút nem vezet ide, még országút, vagy megyei ut sem, postája sincs, telegráfja még kevésbé, a dűlőutakat is a gyep és laboda veri fel Minden ugy van még itt, ahogy Ali pasa hagyta, mikor innen eltakarodott. Egész életemben vágytam ilyen zugra, elrejtett fészekre. Azt szerettem volna, hogy még a mappán se legyen rajta. Nyaranta a fürdőbeli coursalonok verendájáról merengtem a felcicomázott természeten, melyből egyetlen fűszál se volt az enyim, feltűnt emlékemben édes apám, mikor kiült pipázni az ambitusra s nem az esti lapokat várta, mint én, hanem az esőt, a szeme előtt nem terült el ékes park virággruppokkal, hanem egy nagy trágyadomb füstölgött