Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám
1910-05-22 / 41. szám
Békéscsaba, 1910. XXXVII-ik évfolyam. 41-ik szám. Vasárnap, május 22. POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EltOFIZBTÉSl Din : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. ElSHzctni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Felelős szerkseztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. A hirdetési díj készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A telhetetlen moloch. Békéscsaba, május 21. A magyar pénzügyminiszter nem tudja az államadósság kamatait az ország jövedelmeiből kifizetni, a kormány törvénytelen kölcsönt kénytelen felvenni és a hadügyminiszter, meg a tengerészeti parancsnok négyszázmillió koronás követeléssel állanak elő és ennek a fedezetét kérik a két kormánytól. Az osztrák kormány helyzete még csak hagyján. Ott is felemésztett ugyan az annexió minden készletpénzt és a kormány járadékkibocsátással kénytelen volt a pillanatnyi pénzzavarból kimenekülni, csakhogy ott gazdagabbak a segélyforrások és nincs annyira aláaknázva a budget, mint minálunk. A magyar kormány helyzete azonban igazán siralmas és aki a magyar államháztartás mai állapotában négyszázmilliót képes katonai célokra kérni Magyarországtól, az vagy nem törődik az ország sorsával vagy egyáltalán nincs tájékozva arról, hogy itt mi történik. Lehet, hogy mindkét eshetőség is fennforog és odafenn sem nem törődnek velünk, sem nem tudják, hogy mi van velünk. A követelések szertelen mérete és az időpont, amelyben kérik, igazán azt mutatja. Nemcsak a hadsereg, hanem a tengerészet is horribilis beruházásokra készül, sőt a beavatottak szerint ezek a befektetések már készülnek is. A különböző forrásokból eredő jelentések szerint nemcsak arról van szó, hogy a tengerészet Dreadnoughtokat akar, hanem arról is, hogy az óriás-hajókon kivül még nyolcvanmillió korona egyéb befektetésekre van szüksége és hogy a hadvezetőség közel százmilliót kér szintén „elhalaszthatatlan" szükségletek cimén. Jó néhány százmillióról van szó és egyáltalán nem csökkenti a teher súlyát az a félhivatalosan terjesztett enyhitő körülmény, hogy ezt a nagy összeget nem egyszerre, hanem többb évre fölosztott részletekben fogják a költségvetésbe beállítani. Elvégre a költségvetés máris óriási deficitet mutat és a mai viszonyok között is elképzelhetetlen, hogy honnan és miből lehet majd ezt a nagy hiányt fedezni. Ha már most ehez az összeghez még a hadvezetőség milliónyi költségigénye is hozzájön, ugyancsak gazdag legyen az az ország, amely az ilyen megterheltetést el birja viselni. Nem tudjuk, hogy a magyar kormány, amely elvégre mindenkinél jobban ismeri az államháztartás kétségbeejtő állapotát, mit válaszolt a közös miniszterek előterjesztésére. Abból, hogy a közös miniszteri tanácskozás után nagy sietve olyan kommünikét tétetett közzé, amely a közös költségvetésért minden felelősséget a koalíciós kormányra igyekezett áthárítani, az következik, hogy a hadvezetőség követeléseivel nem lehet szembeszállni, mert a közös költségvetés már meg volt állapítva. Pedig egy kormány sincs kötelezve változatlanul átvenni az előző kormány által megállapított költségvetést. Oróf Héderváry nemcsak hogy kötelezve nincs a koalíciós kormány által még mult szeptemberben megállapított költségvetés elfogadására, hanem igenis arra van kötelezve, hogy ezt a költségvetést a leghatározottabban visszautasítsa és miként a koalíció más egyéb hagyatékával tette, ezt is megváltoztassa. Ha a törvénybe iktatott adótörvények végrehajtását fel lehetett függeszteni, akkor igazán fel lehet függeszteni egy kormánymegállapodást. Pártpolitikusok. A választás számarányairól. - Fővárosi tudósítónktól. Mi érdekli, izgalja, veszejti össze junins 3-ikáig az embereket ? Nem a Halley-üstökös, se a repülőverseny, se a nyaralás gondja. Két hétig, addig, mig a választások első eredményeit nem hozza a távíró, erről fogunk már mi beszélni, vitatkozni, reményteljesen vagy dühösen, aszerint, milyen pártiak vagyunk. De hogy mégis valami iránytűt adjunk a kombinációknak, fölkerestük a pártok egy-egy vezetőférfiát, akiktől tájékozódást kértünk. Arra a kérdésre feleltek a méltóságos, nagyságos, esetleg — ki ludja — tekintetes urak, milyen kilátásaik vannak nekik és a többi pártoknak. Vagyis mindenki a legjobbakat reméli a maga javára és a legroszszabbakat kívánja másoknak. Sorjába adjuk az illetékes párlférfiak számokkal erősített véleményét. A Lloyd-klubban a munkapárt vógrehajtó-bizoltságának egyik tekintélyes tagja (nagyon kért a diszkrécióra) volt szives fogadni. — Mint a miniszterelnök ur legutóbb kijelentette, a választási mozgalmakról igen jó és kielégítő híreket kapunk nap-nap után. Pünkösd óta határozottan javult a helyzet, A mi irányzatunk csak még most van emelkedőben. De ön számarányokat is kér tőlem. Nos hát, lássuk C3ak. A nemzeti munkapárt természetesen abszolút többségre számit, a horvátokat nem számítva ide. Az abszolút többséghez minimálisan 207 képviselő kell, de természetesen, ez nem ér semmit. Mi határozottan legalább 255 kormánypárti mandátumra számítunk. Ezenkívül lesz, illetve a mi számitásunk ez: 60 Kossuth-párti, 40 Ju^th-párti, 25 nemzetiségi és 20 néppárti; a többi tizenhárom pártonkívüli. Nem mondom, hogy ezek a számok igy maradnak, de aligha növekednek vagy csökkennek néhánynyal. Megköszöntem a felvilágosítást és elmentem a Royal-klubba, ahol Justh, Batthyány és Holló uralkodnak. A pártnak egyik alelnöke, régi kuruc függetlenségi a következő jóslással felelt kérdéseimre : — Szilárd meggyőződésem, hogy a kormány nem fog többséget kapni. Nem ismerik, kérem, ezek az urak a népet. Majd meglátják, milyen cifra dolgok lesznek itt. A munkapárt legjobb esetben 180 mandátumot hoz össze. Kossuth Ferencék negyvenöten lesznek, ha jól megy nekik, a néppárt tizennyolc mandátumra számithat, a nemzetiségiek husz egynehányra, pártonkívüli lesz vagy husz. A függetlenségi és 48-as párt százharminc képviselővel fog bevonulni a parlamentbe. Ekkora ellenzékkel aztán nem lehet olyan könnyen elbánni. Elég erősek leszünk, hogy megakadályozzuk a parlament tanácskozásait. Igy a Justh-párt. Egészen mésképp beszól a Kossuth Ferenc-párt. 11 se jósolnak ugyan többséget a kormánynak, de a többi számot egyszerűen megfordítják. íme, a párt egyik volt államtitkár-tagjának jövendőlése : — A kormánynak legfeljebb 190 szavazata lesz. A mi pártunk 120 mandátumra számit és ezt be is hozzuk. Justhék kénytelenek lesznek beérni 40—50 mandátummal. Husz néppárti, ugyanennyi nemzetiségi, a többi pártonkívüli. Nem marad tehát más hátra, mint vagy valamilyen koalíció, vagy uj válesztásA néppárt harmincöt mandátumot jóBékésmegyei Közlöny tárcája. Aratáskor. Sarlós Boldogasszony napján A nyári nap delelőn . . . Lesugárzik perzselőn, Mint király a trónján. A szélcsendes léget át-át Suhintja a kaszaél, Nyomába mély sóhaj kél . , . Aratnak a rónán. Imitt-amott gödör tátong A dús kalásztengeren, Egyre tágul; szüntelen Robotolnak benne . . . Olyik-másik jobban birja, A kaszéja völgynek méu .. . {Szégyelné az a legény, Kinek hegynek ménné). Részesek az aratók, igy Beálltak már jókorán . . . A rendeket szaporán Hasogatják mostan. Dohog is a bandagazda Ott a tábla elején, Hogy egy csesznye kis legény Nem vágja csomósán ! Rája mordul : Nem való vagy Te a kasza végire ! Igy nem jutunk semmire, Eregyj ki a sorbul ! A többiek vihognak rajt', A legény meg elvonul Szégyenkezve, szótlanul, Csak a könnye csordul. . . Sarlós Boldogasszony napján A nyári nap delelőn . . . Lesugárzik perzselőn Mint király a trónján. Szőke Tisza habjai közt Suhint a vén kaszaél, Utolsó, mély sóhaj kél . . . Arattak a rónán. Bodrogi Zsigmond Gavalléroskodás. — A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája. — Irta: Pásztor Mihály. A gavallér szó, ha hinni lehet a nyelvtudósoknak, az olasz „cavaliere" (francia chevalier, spanyol cabaleros) szónak köszöni a származását. Azt is azok a száraz tudósok állítják, hogy egy idegen szót rendszerint csak akkor veszünk át, ha egy fogalomra nincs megfelelő szavunk s többnyire akkor veszszük át, amikor azzal a bizonyos fogalommal megismerkedtünk. Néha megfordítva is történik; de ezt már mi állítjuk, nem a tudósok. Mert a torpedó, az automobil, a brauning szót bizonyára már megtanultuk, mielőtt a fogalmával, tisztában lettünk volna. Viszont, amikor a majsztramné asszony jamaika edényt kér a porcellánkereskedésben, holott majolikát akar venni, akkor ismeri ugyan a fogalmat, de a nevét még nem sajátította el annyira, hogy össze ne „kompromittálja" egy hasonló hangzású szóval. De minek szaporítsuk a szót hiába. Nem az a célunk, hogy a tiszteletreméltó őszhaju tudósokkal vitába elegyedjünk, akikről különben is tudvalevő dolog, hogy még azt is be tudják bizonyítani, hogy kétszer kettő öt. Szegény tudósok. Azt azonban hiába tagadják, hogy gallér volt, van és lesz, nemcsak az olaszoknál, hanem a világ : minden népénél, a legrégibb időtől * fogva maiglan. Csakhogy a gavalléroskodás a különböző korokban, a különféle népeknél kisebb vagy nagyobb mértékben s más-más alakban nyilvánult. Az egyptomi faraók milliókat áldoztak fel, hogy a gúlák alakjában megörökíthessék nevüket s mumiájuk számára hozzáférhetetlen helyet biztosítsanak. A római lovag, Lucullus ezer és ezer kolibrit fogatott össze, hogy hires lakomáin az ínyenceknek, köztük elsősorban magának raffinált ízlésükhöz méltó eledelt tálalhasson a kolibrinyelvekből. Attila a puritán egyszerűséget kedvelte. Fatányérból evett, vendégei elé azonban a legdrágább arany ós ezüst tálakat rakatta. Vagy talán a hire3 francia király, IV. Henrik nem egy gavallér világfi gondolkozásáról tett tanúbizonyságot, amikor kijelentette, hogy Páris fölér egy misével és vallást cserélt? Mátyás király, az igazságos, három falut ajándékozott egy leventének, akinek a bajnoki tornán három fogát kiütötte. Ma már ilyen fájdalomdíj az elérhetetlen vágyak hónába tartozik. DJ azért a gavalléroskodás sokkal általánosabb, mint bármikor. Megengedjük, hogy az olasz cavaliere — bár nem ismerjük — az első a világon. Hiszen a gavallórság ós a koldulás olyan végtelenül közel áll egymáshoz ! Már pedig hol van több kéregető e kerek világon, mint a szép Olaszhonban ? — Sietünk kijelenteni, minthogy a mai kevésbé nyájas, mint a XX. századbeli, felvilágosodott olvasó hajlandó a sorok közt is olvasni, hogy ezzel korántsem azt akartuk mondani, hogy a legtöbb gavallér koldus, bár ez sincs messze az igazságtól; hanem inkább azt, hogy a gavalléroskodás manapság, különösen hazánkban, ijesztő módon terjed a szegónyeob osztályoknál is, tehát épen ott, ahol arra kevés a mód. A ilyen gavalléroskodás pedig, melynek inkább nagyzolás a hétköznapi elnevezése: föltétlenül az anyagi és erkölcsi romlás fertőjébe vezet. A régi gavallérok még túlnyomó részt a vagyonosak osztályából kerültek ki, kiknek az a tulajdonságuk szinte érdemszámba ment. Maga a gavallér szó eredeti jelentése is u. m.: lovag, levente, dalia. Átvitt értelemben: rangban levő uri személy, ki lovagiasan viseli magát, uriasan öltözködik, költ. Később C3ak azt jelenti, hogy kificserózett nyalka ur, másszóval ficsúr. S a gavallér szó mai értelme is jóformán minden benső, nemesebb tartalom híján csupán az üres külsőségekre szorítkozik és ez a legszomorúbb jelenség a jelen kor gavalléroskodó hajlamában. Ma kevés a tulajdonképeni gavavallér ember, de sok látszik annak. Ennek okát nem annyira az egyedekben, mint az egész társadalomban találjuk meg. Épen a mai irodalomban oly sok formában: a színpadon, tudományos felolvasásokban, a költészetben, a szép prózában halljuk a vészkiáltást: „A társadalom, beteg í l hogy már közhelyszámba megy ennek a bizonyítása. De nem hallgathatjuk el azt a nézetünket, hogy a társadalom betegségének, a demoralizációnak, a tudomány, művészet terén, sőt az emberi hivatás, a mindennapi ólét kötelessógteljesitésében megnyilvánuló dekadens irányzatnak is sz okát végeredményben a társadalom gavalléroskodó hajlamában kell keresnünk. Mintha a XX. század lázas izgatottsága gyökerestül kiforgatta volna az emberiséget eredeti egykedvüsógéből; csak boldogulni minden áron, uri módon, értsd : munka nélkül élni, ez a tülekedők jelszava. A luxus-fürdők látogatása, az ízléstelen, de méreg-drága kalapok, kosztümök vásárlása a szegényebb nők részéről is, a gummitalpas kocsi, az automobilozás, a pezsgős vacsorák, a lóversenyeknek a hirtelen meggazdagodás
