Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-05-22 / 41. szám

2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY sol magának, százat a Kossuth-pártnak, negyvenet Justhóknak, kétszázat a kormánypártnak. Ez se baj. A demokraták azt mondják, hogy lesznek vagy négyen, a nemzetiségiek harmincötre becsülik magukat, végül — Mezőji Vilmos, aki a legszerényebb, egy emberre spekulál. A vármegye tanitói Békéscsabán. A Békésvármegyei Tanítóegyesület közgyűlése. Csütörtökön mozgalmasabbak voltak a rendesnél is Csaba utcái. Az elég nagyterjedelmü vármegye községeiből ugyanis idesereglettek a tanitók, hogy foglalkozzanak az ő speciális ügyeikkel, amelyek különben a magyarság kulturális haladása szempontjából mindannyiszor fontosaknak tekinthetők. A nemzet tulajdonképeni „napszámosai" tartottak itt közgyűlést, amely a magas színvonalon álló felszólalásoknál és elő adott értekezéseknél fogva mintául szolgálhatott minden tényezőnek. Igazán felemelő tudat az, hogy Magyarország tanítósága rendkívül fontos feladatának teljes tudatában van ós a rendelkezésére álló összes szellemi erők birtokában arra törekszik, hogy az igazi magyar kulturát előbbre vigye és a minden kulturális emelkedés alapját képező elemi oktatás színvonalát a módszerek folytonos és előnyös változtatásával emelje. A csütörtökön tartott gyűlésen ennek a minden magyar embertől teljes lelkesedéssel támogatandó törekvésnek igen szép megnyilvánulásait tapasztaltuk és szivünk mélyéből áldást kívánhatunk a hivatása magaslatán álló békésmegyei tanítóság működésére. Csabára nézve különös jelentőséggel bír az a körülmény, hogy a vármegye tanítósága egyhangú lelkesedéssel Uhrin Károly csabai ev. tanítót ültette a L á n g Gusztáv halála folytán megüresedett elnöki székbe. Uhrin Károly kiváló talentuma, szorgalma, egyszóval egész egyénisége garanciát nyújt arra, hogy vezetése alatt a Mkéime gyei tanitók egyesülete virágozni fog és előbbre fogja vinni a békésmegyei tanitók jogos érdekeit. A közgyűlésről egyébbként részletes tudósításunk a következő: Megjelentek a közgyűlésen a tanítóságon kivül M i k 1 e r Sándor kir. tanfelügyelő, Szentgyörgyi Géza tanfelügyelősógi tollnok és S ó f a 1 v y Károly, a Magyarországi Tanitók Országos Szövetségének titkára. Az elhunyt Láng Gusztáv elnök helyett Uhrin Károly alelnök nyitotta meg a közgyűlést tartalmas beszéddel, melyben visszapillantást vetett az egyesület több, mint három évtizedes múltjára, amely bizalmat és reményt nyújt arra, hogy jövőben is a megszokott szép eredménynyel fog működni az egyesület. Részvéttel emlékezett meg Láng Gusztávról, akinek halála igen érzékeny vesztesége a békésmegyei tanítóságnak. Beszéde végén szives szavakkal üdvözölte a tanfelügyelőt és a megjelent vendégeket. Utána P e t z József főjegyző olvasta fel az egyesület mult évi működéséről szóló terjedelmes ós tartalmas jelentésót, mely arról tesz tanúbizonyságot, hogy Békésmegye tanitói a mult évben is igen eredményesen működtek. A jelentést a főjegyző éltetésével, érdemeinek, szorgalmának honorálásával és köszönettel jutalmazta a közgyűlés. A főjegyző jelentése kapcsán U hr i n Károly elnök javasolta, hogy ugy Láng Gusztáv, volt elnök, mint az egyesület másik elhányt érdemes tagja, K o v á c s i k János családjának jegyzőkönyvi kivonatban fejezze ki részvétét a közgyűlés. Az indítvány elfogadásra talált. Ezután az alapszabálymódositás következett, amely szeriut' jövőben csak egy közgyűlést tartanak a járáskörök is, az általános egyesület is. Ennek kapcsán Farkas Gyula, a békési járáskör elnöke azt indítványozta, 1 hogy a tagsági dijakat emelje fel a közgyűlés egy koronával, mert az anyagi j eszközök csekély volta miatt az egyesület nem felelhet meg igazán hivatásának. Ugyancsak élénk tiltakozás lett az indítványra a felelet. Farkas Gyula indítványának második része, mely szerint az i koronás tagdíjemelés megtagadása esetén a járáskörök a jelenlegi 70 százalék helyett 90 százalékot szolgáltassanak be a központi pénztárba: már jóval csekélyebb ellenzéssel találkozott. S i n g e r Manó szerint elég, ha 50 fillérrel emelik is a tagsági diját. F ü r s t János egyáltalában nem barátja a tagdíjemelésnek, mert az csak akkor volna indokolt, ha minden tag, illetve minden járáskör befizetné pontosan a reá eső illetéket és még ez az összeg sem volna elegendő a költségekre. Azonban ez csak jámbor óhajtás marad. Ennélfogva a tagdíjemelés helyett annak a kimondását kívánná inkább, hogy az elnökség a legszigorúbban járjon el a hátralékosokkal szemben. B r ó s z János szükségesnek tartja a tagdíjnak valamely formában való emelést. Fürsttel ellentótben, az elnökség helyett inkább a tanfelügyelőt akarja felkérni arra, hogy hasson közre a tagdijak befolyása érdekében. Többek hozzászólása után U hr i n Károly elnök szavazásra bocsátotta az indítványokat, mely azzal az eredménynyel végződött, hogy a közgyűlés az 1 koronss tagdíjemeléshez nagy szótöbbséggel nem járult hozzá, ellenben kimondotta, hogy a járásköröktől a mostani 70 százalék helyett 80 százalók szedendő. Serkédyné Jakab Máriának az „Összekötő kapocs az óvoda és népiskola között" cimü nagyon tanulságos és szép értekezését jegyzőkönyvi köszönettel jutalmazta a közgyűlés. Ezután 5 pere szünet következett s ez újból való megnyitás után B r ó s z János vette át az elnöklést. Először Szeghal my Gyula olvasta fel rendkivül érdekes és saját készitményü, képekkel illusztrált előadását, melynek címe „A szemléltető oktatás reformja" volt. Zúgó éljenzéssel fogadta a közgyűlés az igazán érdekes értekezést, mely arról tett tanúbizonyságot, hogy Szeghalmy Gyula fanatikus hive a modern népoktatásnak és e külföldön már régen bevett módszerhez teljesen hasonlóan, készített is körülbelül 13000 mutatványra alkelmas diapositiv üveglemezt, melyek mindegyikét ő fotografálta és ő színezte ki. Képei, melyek magyar földön első ilyennemű készítmények, nemsokára meg is fognak jelenni egy budapesti cég kiadásában ós bizonyára nagy segítségére lesznek a népoktatásnak. Szeghalmy Gyula pedig ez alkotásával beírta nevét a magyar népoktatás elsőrangú bajnokai közé. Szeghalmi Gyula után Szentg y ö r g|y i Géza tanfelügyelői tollnok olvasta fel magas színvonalon álló értekezését „szociológiai hatások a pedagógiában" címmel. A tartalmas értekezés szerzőjének jegyzőkönyvi köszönetet szavazott a közgyűlés. P a u 1 o v i c s József felolvasta a számvizsgáló-bizottság jelentését, mely szerint az egyesület mult évi bevétele 50811 korona, kiadása pedig 418 22 korona volt. A maradvány tehát 95'79 korona. A jövő évi költségvetést Mázán János pénztáros terjesztette elő. E jelentós szerint a reménybeli bevételek 919 koronára, a kiadások pedig 635 koronára rúgnak. A költségvetéssel kapcsolatban F ü r Sbt János orosházi tanitó indítványára kimondotta a közgyűlés, hogy a szarvasi ós szeghalmi járáskörök örökösen hátralókban levő tagjai ellen a legszigorúbb eljárást fogja tanúsítani. A jövő 1911. évi közgyűlés helyéül O rosháza állapíttatott meg. Égy indítvány letárgyalása, illetve elfogadása után a tisztújítás következett. B r ó s z János alelnök köszönő ós a lemondást bejelentő beszéde után a közgyűlés F ü r s t János orosházi tanítót választotta meg korelnökül. A tisztikar tagjait egyhangúlag választották meg. Elnök lett: Uhrin Károly csabai ev. tanitó. Alelnökök: B r ó s z János (Orosháza) és Farkas Gyula (Békés). Főjegyző : P e t z József (Csaba). Jegyzők: Mészáros Gyula ós L a c z ó Endre (Csaba). Pénztáros: Uhrin Pál (Csaba). Könyvtáros: ifjabb Such János (Csaba). Az országos szövetség kiküldöttei közé az elhunyt Láng Gusztáv helyére P e t z József főjegyzőt választották meg. Uhrin Károly elnök szép köszönőbeszéde után, déli 12 órakor véget ért a közgyűlés. Választási esélyek Békésvármegyében. Nemzeti Munkapárti és 48-as. A mi megyénk az országgyűlésre hat képviselőt küld. A központban mint t e 1j e s e n ellenzéki vármegye van bejegyezve és igy a kormány alig számit arra, hogy innen támogatót nyerjen. Ez az egy bizonyos. Mi itt, szűkebb pátriánkban tudjuk, hogy Bókésvármegye ma már nem az az ellenzéki vármegye, mint a milyen Beliczey István főispánsága alatt volt. Tetemesen megszaporodott a 67es alapon állók száma, ós ha ez utóbbiak is ugy tudnának a kapacitációhoz, használnák a nagyhangú frázisokat, az az arány állana elő, hogy Békés, Gyoma, Orosháza küldene ellenzéki képviselőket, míg Gyula, Csaba, Szarvas 67-es alapokon állókat. Igen, Csabát is ide számítottuk, mert a parasztpárt nem politikai párt, hanem egyedül öszszetartójuk a kvander-gyiilötet s ezt a vezér sikerrel szitja, mitől sem visszarettenő és agitáló táborkarát pedig a hiúság fokozásával: képviselőtestületi, esküdti és megyebizotisági tagsággal nyergeli. De nem ez most a lényeg, hanem hogy a most folyó választási hadjárat mily eredménynyel, kinek a győzelmével fog végződni. A jelöltek, illetve a pártok a szervezkedés nagy munkáján tul vannak s a még hátralevő 10—12 nap a helyzeten nem segit már, hanem csak a választási költségeket szaporítja, mert az az egy tagadhatatlan, hogy nagyon drága mulatság a választás. Gyulán, mint tudva van, dr. B e r én y i Ármin, dr. Lengyel Endre és dr. Lukács György a jelöltek és remélik a képviselőséget. Ha a 67-es alapon állók nem Lukács Györgyöt jelölik, ugy mással szemben Berónyinek a sánszai kecsegtetőek lennónek Lengyelreményében való tömeges látogatása, a sorsjegyeknek hasonló célzattal való vásárlása, a síre cura hivataloknak protekció utján való hajhászása, mind-mind a gavallóroskodó hajlam kielégítését áhitozzák. A következmény pedig erkölcsi és anyagi bukás, váltózás, sikkasztás, zsarolás, börtön, vagy Amerika. Sajnos, hogy ebben a helytelen irányú gavalléroskodásban maga az állam jár elől rossz példával. Egy egy protekciós vállalkozó, szállitó, bányatulajdonos, gyáros százezreket, milliókat rak zsebre az állam gavallóriájából. Beprotezsált kreténekkel telnek meg a hivatalok a minisztériumtól kezdve, a kapitányi hivatalon át a legszerényebb jövedelmű irnokságig. Egy szép asszony mosolya egzisztenciákat ronthat és teremthet, ha kellő időben és helyen alkalmazzák. Annyi kegydijat letört nagyság, annyi előrebukott politikus, annyi külföldi tanulmányútra küldött oktalan stréber él az állam gavallérságából, hogy aki még a maga keserves keresményéből sem gavallóroskodnék, igazán nem — modern gondolkozású ember! A hiányzó kerék. Irta: Zöldi Márton. A nép felfogása szerint a rendes észjárásnak négy kereke van, mint a rendes szekérnek. Akinek az eszejárása hibásnak mutatkozik, arra azt mondják, hogy hiányzik az egyik kereke. (Esetleg azt is, hogy több van egygyei.) Barta Józsira is azt sütötték ki, hogy egyik kereke hiányzik. Ez a népítélet, melyet a város értelmisége hozott, rosszindultu és ostoba volt. Barta Józsi a legeszesebb, a legötletesebb fiu ' volt az egész városban. Maga a város | a búzatermő Alföldön emelkedett ki, de nem magasra, a fekete földből. Barta Józsiban végtelenül kedves pajkosság lakott, mely arra ösztönözte, hogy környezetében derűt, mosolygást, kacagást ébresszen. Nem tudta állani a komor, fásult, unalomtul eltompult arcokat. Foglalkozására nézve városi irnok volt. Tanulmányait, apja szegénysége miatt, abba kellett hagynia, ennélfogva kevés kilátása nyillott a hivatalos létrán magasra emelkedni. De a szűkös viszonyok nem rontották kedvét. A pajzán tréfa, a találó ötlet ugy bugyogott belőle, mint a cseppfolyós kristály. Nem mondom, hogy ötletei nagy értéket képviseltek, azt sem, hogy a közönséges értelemben vett s a napi fogyasztásra szánt vicceken fölülemelkedtek, de abban a kis körben, amelyben elhangzottak, felüdítették a lelkeket. Megpróbálom néhányat küzülök emlékezetből elmondani. A megyei bába, Kondorossy Bertalanná asszony fölös energiával járta élete utait. férjével állandó viszályban élt s ezt akárhányszor ki is vitte az utcára. Nyelvének szük volt Macedónia. Egy alkalommal a városháza előtt kissebbitette az urát, miközben feminista vervvel és csípőre tett kézzel vetette fel a szüffrazsettek nagy kérdését. — Miben külömb a férfi, mint az asszony, miben ? Épp végszóra vetődött oda Barta Józsi. Nagy komolyan válaszolt a harcias úrnőnek. — Már egyben, — mondotta, — mindenesetre különb a férfi. —- Mi az ? —- kérdezte a bába kihívóan. — Az, kedves ténsasszony, hogy a ' férfi akármilyen ügyefogyott, mafla, 1 magával tehehetetlen, de azért bábára nem szorul soha . . . Azon is sokat nevettek, hogy ültette fel az özvegy Árpássyt, a kiórdemült rendőrkapitányt. Elhitette vele, hogy a legnagyobb vagyonbiztonság Kínában van, mert ott senki pénzt nem lop. — Olyan böcsületesek azok a kínaiak ? — tudakolta Árpássy. — Inkább a legnagyobb tolvajok, de Kínában ninc3 más pénz, csak krajcár. A krajcár pedig akkora, mint nálúnk a tégla. Már most ha valaki tiz forintot lop el, ?nnak fuvarja tizenkét forintba kerül. Inkább ott hagyja . . . Formos Mukit megátalkodott hazug embernek ismerték. Lóvá tett, akit csak elül utóiért. Egy alkalommal magát az ősz szuperintendenst ültette fel valami grandiózus füllentóssel. Ekkor nagyon kikeltek ellene. Szidták mint a bokrot. Barta Józsi sietett védelmébe venni. — Ne bántsák szegényt, nem ő az oka, hogy hazudik. — Hát kicsoda? — kérdezték. — Az a pesti orvos, valami sarlatán, azt hitette el Muki bátyánkkal, hogyha igazat beszól, attól vesebajt kap. Az öreg nagyon akkurátus ember és szigorúan betartja a diétát. Mindezeken nagyokat kacagtak az emberek. Egyik elmondta a másiknak, hogy Barta Józsi megint jót mondott. Azután sietve hozzátették : — Hát van annak esze ? Hát nem hiányzik annak az egyik kereke? Szóval a legcudarabb módon hálátlankodtak, sőt eszének fürgeségében, vonzó elmósségében mindenáron valami defektust akartak látni. Körülbelül igy gondolkoztak: nem az a rendes ember, aki tréfál, aki mókázik, hanem aki nevet rajta. Röviden : Barta József t mindenki szerette, de nem sokra becsülte. Ez volt a sorsa a hajdani költőknek, bohócoknak és a színészeknek. Senki egy ujjat se mozdított érdekében. Mikor megnősült, az emberek a fejüket csóválták : — Hogy tudta az az Istvánffy hozzáadni a lányát? Apósa különben kincstári bérlő volt. Négy-öt egymásután következő rossz esztendő teljesen tönkretette. Lehet, hogy különben nem is adta volna egyetlen leányát a városi Írnokhoz. Házasága esztendejében törtónt, hogy Barta Józsinak kilátása nyílott a dérfalusi jegyzői állást elnyerni. Biztatást kapott az elöljáróságtól. Semmi se lett belőle. Meg is tudta az okát. Közvetlenül a kandidálás előtt Bajcsi Gedeon, a környék legtekintélyesebb birtokosa, levelet irt a dérfalusi bírónak, melyben az ö pártfogoltja javára erőssen leszólta Barta Józsit. Azt irta többek között : „Csak nem fognak kigyelmetek olyan embert nótáriusnak választani, kiről az egész világ tudja, hogy hiányzik az egyik kereke." Vagy két évvel reá meghalt az apósa, az öreg Istvánffy s Barta egyik sógora biztatására és némi készpénzbeli segítségével átvette a kincstári bérletet. Hogy is mondjam tovább ? Az anyatermészet kegyesebb volt Barta Józsihoz, mint azok a tisztelt választó polgárok, kiknek idomtalan hasa annyiszor remegett az ő tréfáinak hatása alatt". Megismétlődött a bibliai történet, szerencsére fonákjára: a sovány esztendőket kövérek követték. Hat-hét esztendő alatt a szegény városi Írnokból jómódú ember lett. Mikor utolsó alkalommal meglátogattam a bérleti pusztán, épp ugy festett, mint gyermekkoromban ismertem. Most is