Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-05-19 / 40. szám

Békéscsaba, 1910. XXXVII-ik évfolyam. 40-ik szám. Csütörtök, május 19. KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EliOFIZBTÉSI 013 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. El3fizetni bármikor lehet évnegyeden belől is. Egyes szám ára 12 fillér. Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. Kéziratok nem adatnak uissza. Felelős szerkseztő : GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF. A hirdetési díj készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A politikai harctérről. Békéscsaba, május 17. Az utóbbi hetek alatt valósággal harctérré változott Magyarország. Igaz, hogy nem uchatiusok, mannlicherek és géppuskák szerepelnek fegyverekül, hanem csak a szó, a torok, a záptojás és a kő; de azért mégis harctérnek lehet tekinteni az egész országot Az úgynevezett nagypolitikai kérdések teljesen háttérbe szorultak s a kormány tagjaitól, le egészen a malom alatti politikusokig, mindenki a választásokkal van elfoglalva. A pártok vezérei a legkülönbözőbb alkalmakat használják fel arra, hogy szavukat, véleményüket hallassák és ezzel a maguk pártjának használjanak, az ellenpártnak pedig ártsanak. Mindegyiknek beszédéből rózsás reménység sugárzik ki, annak a reménye, hogy az ő eszméi diadalmaskodni fognak és pártja hatalmasan megerősödve fog bejutni a parlamentbe. Az ilyen nagy harcok folyamán lehet meglátni és mérlegelni igazán, hogy ki a becsületes ellenfél, ki áll fel nyilt sisakkal a küzdőtérre és ki dolgozik alattomos eszközökkel. Kossuth, Apponyi és Tisza eljárását például helyesli az egész ország, a Justh Gyuláét azonban nagyobbrészt elitéli. Miért? Mert a Justh Oyula pártja mindenütt terrorizál, amely terrorizmusban rendszer van s az ellenjelöltek megtámadása rendezéssel, szervezett előkészítéssel történik. A Justh-pártról hova-tovább tudják az egész országban, hogy nem egy politikai programm propagálása a célja a pártnak. Hiszen a párt programmja ama kilátások szerint változott eddig is, amelyek közelebb vitték a hatalom megszerzéséhez. Mindig engedtek a programmból, ha ugy kivánta a halalomszerzés taktikája. És változik a programm aszerint, amint távolabb esnek a sikertől és változik akármilyen radikálissá is. Tudják, hogy most, a választások idején nem politikai programm hirdetése a céljuk, hanem a rendzavarás, a felforgatás, tumultusok, nagy összeütközések és zavargások rendezése. Ezek- j kel azt akarják dokumentálni, hogy a Justh-párt nem számithat győzelemre, tehát legalább kidühöngi magát jó előre. Dokumentálni akarja azt, hogy j képes lángbaboritani az országot, te- j hát a Justh-párttal jó lesz szóba állani, jó lesz vele kiegyezni. Ennek a terrorizmusnak elébbutóbb meg lesz az a következménye, hogy a Justh párttal nem egyezik ki senki, nem egyezik ki az ország, sem a felháborodott közvélemény egyetlen mandátumot se juttat annak a terrorisztikus pártnak. A politikai harctérről lévén szó, rá kell térnünk a nemzeti munkapártra is. Ez a párt, bár kezében van a hatalom, mindenütt nobilisán viselkedik az ellenpártiakkal szemben. A kép, amit a miniszterelnök a közeli jövőről fest, eléggé rózsás. Jelentékeny többségre gondol és arra, hogy a többség az igen lényeges ügyeket, mint az ujoncjutalék, költségvetési provizorum, elvégzi egy-kettőre. Ez azonban túlságosan vérmes remény különösen akkor, mikor a miniszterelnök maga mondta, hogy az uj képviselőknek Péter-Pál napjától aratási szünetet fog adni. A nagyo n fontos ügyek letárgyalósára tehát alig nyolc napja lenne az uj Háznak. Egyébbként a választások esélyei kiszámíthatatlanok. Gróf Tisza István, a nemzeti munkapárt vezére Pünkösd ünnepen tulajdonképpeni szűkebb hazájában nagyszalontai kerületben járt, hogy öcscsét, i gróf Tisza Kálmánt támogassa. A | Justh pártiak és a szociálista érzelműek ! tüntetést rendeztek ellene, sőt az elma' radhatatlan záptojás is előkerült, de ez az okvetlenkedés egyáltalában nem von le semmit Tisza beszédjének nagy értékéből. Békésmegyéből különösen Gyuláról sokan rándultak át Szalontára és Sarkadra abból az alkalomból. A nagyhatású beszéd érdekesebb részeit itt köSzivesörömesi jelentem meg a most folyó alkotmányos küzdelmek alatt az ország minden részében, hogy kivegyem részemet az alkotmányos küzdelemből. Fokozott örömmel jöttem Nagyszalonta város polgársága közzé. Az alföldi magyar ember minden érzelmével, mivel gondolatával egynek éreztem magamat mindig, egynek abban az igaz kegyeletben és ragaszkodásban is, amelylyel minden becsületes magyar ember a negyvennyolcas nagy idők emlékeihez és alkotásaihoz ragaszkodik. Végzetes félreértésnek tartottam mindenha azt, hogy sikerült azoknak, akik pártcélokra tőkét kovácsolnak a negyvennyolcas idők nagy emlékeiből, ezeket az emlékeket kisajátitaniok a a maguk céljaira, sikerült azokat az emlékeket, amelyek közkincse az egész magyar nemzetnek, felhasználni és ezekkel visszaélni arra a méltatlan célra, hogy rést üssenek magyar ember és magyar ember közé és hogy a gyülöltség magjait hintsék el magyar ember ég magyar ember között. Sikerült elhitetni a közönség nagy részével azt, hogy a hatvanhetes kiegyezés lerontása volt a negyvennyolcas eszméknek ós sikerült elhitetni, hogy szolgaságba vitték a nemzetet azok, akik a hatvanhete3 kiegyezést megalkották ós fenntartották. Sikerült elhitetni, hogy nem igaz hazafiak azok, akik a békés fejlődés utján vezetik tovább a nemzetet, hogy az igaz hazafiak a harcot hirdetik, sikerült elhitetni, hogy az igaz hazafiak a teljes függetlenséget, az elszakadást kell hogy keresztülvigyók, sikerült elhitetni, hogy ennek útjában csak a hatalmon levő pártok állanak ós hogy ha egyszer kormányra jutnak azok a hazafiak, akkor sikerülni fog egy szebb, boldogabb jövő felé vinni a nemzetet. Ezt a tévhitet fel tudták a magyar nemzet nagy részében ébreszteni, fel tudták ébreszteni a gyűlölség káros érzelmeit, káros hatásait magyar ember ós magyar magyar ember között ós az ezen tévhit folytán felszított gyűlölség segítségével elérték azt, hogy tényleg öt évvel ezelőtt megvonta a nemzet a bizalmát azoktól, akik a becsületes munka és fejlődés révén előbbre vitték a nemzetet, ha lassan is, ha küzdelmesen is. A nemzet a maga hatalmát azok kezébe rakta le, akik a nagy ígéretek, a nagy kópzelődés, az illúziók és — fájdalom — amint a következés megmutatta, a nagy csalódás atjára vitték a nemzetet. Ha egyóbb haszna sincs az országnak az ő kormányzatukból, — mert hiszen, fájdalom, mindnyájan érezhetjük, hogy minden téren hátrább vitték a nemzetet — az az egy hasznuk legyen belőle, hogy bóduljon ki az ország \ ebből a káros tévedésből, hogy lássa be azt amit hirdettem, mióta az eszmét bírom, amióta részt vetttem az országgyűléseken, intózésékben, amióta gyakorolom honpolgári jogomat: hogy hatvanhót nem lebontása, de betetőzése, biztos tető alá hozatala, megmentése és szilárd alapokra lerakása a negyvennyolcas törvények nagy alkotásait a magyar nemzet közbirtokába, a gyakorlati életbe tényleg a hatvanhót adta át. Uraim, töröljük ki a lelkünkből egyszer s mirdenkorra azt a tévhitet, hogy a negyvennyolc ós a függetlenség egy párté ós hogy a hatvanhét a negyvennyolc ós a függetlenség ellen irányul. Tartsuk meg a negyvennyolcas nagy emlékeket ós az ország igazi függetlenséghez való férfias ragaszkodást minden magyar ember szent jogának ós szent kötelességének. Ettől a jogtól nem szabad senkit se megfosztani ós himpellór ember az, aki, erői a kötelességről valaha megfeledkezik. A katonai kórdósben a szabadelvű párt már is eredményeket ért el zajtalan munkával. Lehetővé tette, hogy magyar fiukat képezzenek ki tisztekké. Hogy magyar legyen a tisztikar, ez a fontos, nem a hapták vagy a vigyázz (!) Ez a helyes ut, ezen lehet erőre, hatalomra szert tqnni, ebben rejlik a függetlenség és nem abban, ha valamit nemzetiszinüre bepingálnak. De a függetlenségi párt semmit sem hoz, a mivel előre mehetnénk, de hoz minden roszszat. Az ón ügyem sokkal erősebb, semi hogy ellenfeleim bepiszkolásával jussak előre, de ők nem építenek, hanem rombolnak. A Justh párt programmja miből áll ? j Hirdetik az általános választói jogot. ; Ezt mindnyájan csak akkor vallhatjuk Békésmegyei Közlöny tárcája. Rám hajol as éjjel. Rám hajol az éjjel Az utcán ballagok, Ha nem is akarom : Házad előtt vagyok. Azt se tudom miért ? Lábujjhegyen járok, — Ha nem is akarom : Csöndesen megállok. Ha nem. is akarom: Vágyakozom egyre . . . Sóhajtva gondolok Hervadt szerelmedre. Ha nem is akarom: Ott maraszt a bánat, — S kelő viradatig Őrzöm kapufádat. Erdélyi Lajos. A Irta: Máriás! József. — Isten bocsássa meg biró ur, igaz ! Én öltem meg, szent igaz. Én nem sajnáltam. Most se sajnálom. Szegény aszszony vagyok, nincs szerencsétlenebb mint én, akasszanak föl érte nem bánom, legalább megkönyörül a jó Isten ón rajtam is... Ha az az igazság, hát tessék, itt vagyok, vigyenek! Nekem mindegy úgyis. Csak ón vagyok a hibás, a lányomnak semmi része benne, ő csak nézte, hogy én mit csinálok. És ezt tessék elhenni nekem, nem mondanám, ha nem ugy volna. Tudta, annyi szent, ő is tudta, a lányom, hogy mit akarok a kicsivel, de nem segített. Nem ! De hát ha az az igazság, akasszák föl őt is velem együtt, neki is jobb lesz biró ur, ő sem panaszkodik, tudom ... Mert ugy is mi jó várhat még szegényre itt e földön ?!. .. De hát elmondok én mindent, ugy ahogy volt. Ne tessék megharagudni, egy kicsit soká tart, pedig sok dolguk van ugy-e? Nekem se volt életemben valami jó sorom, a már bizonyos. Az ital, az az átkozott ital, mindig csak az a baj ! A bor, meg a pálinka. Kivált a pálinka !. ... Az az átok mifelénk. Nem ón könyörgöm, mert nekem egy csepp se kell, ugy félek tőle, mint a tűztől. Az apám! Pedig derók halász volt, a bárkában nem akadt párja, de mihelyt szárazra került, a torka volt az istene, egyik korcsmából a másikba ... Hogy én is férjhez mentem az uramhoz, eleinte csak meg voltunk valahogyan. Jó halász ember lett volna ő is, akkoriban nem ivott, csak vasárnap, meg hétfőn. Szó, ami szó, nem volt rossz ember, győzte a munkát, a tengertől sem félt, de mikor ittas volt, a jó Isten is hátat fordított neki, olyan veszekedett természete volt, pozdorjává tört mindent, ami a kezeibe került. Pedig hát mi is elegen voltunk ám ! Öt gyerek! Az öt közül egy kótya volt minálunk is. A kis lányom meg kuka. Aszondják, az ital volt az oka ennek is. Azt, hogy az apjuk ivott. Nem igen akartam elhinni eleinte. A jó Isten nem csak nem bünteti meg a gyermeket, mert az apja iszik ? !... Pedig még is ugy van az. Az apjuk egyre keményebben ivott. Már utóbb négyszer-ötször leitta magát hetenként. Egyszer olyan ittas fejjel eredt ki a tengerre. Belóveszekedett szegény. Harmadnapra vetette föl a viz. Ilyen az ital biró ur! Mikor aztán arra került a sor, hogy férjhez adjuk, ugyancsak megnéztem az emberét. — Isten az atyám, tűzbe tettem volna érte a kezem és magam. Olyan szelid, becsületes formája volt. Meg aztán fo gadta is ógre-földre, hogy ő nemiszik. Nem ő! Egy kortyocskát csak vacsora után, de ez nem számit. — Hát jó, — gondoltam — legyen az övé a leány. De hazudott a bitang. Hazudott, biró ur. Alig melegedett meg nála a leányom, kisült, hogy az ura is csak olyan, mint a többi. Mindene a pálinka, Krisztus urunk köntösét is elitta volna. Kőmives volt, de addig kezébe nem vette volna reggel a maiteres kanalat, amig egyet nem kortyantott. Három, négy frankot is megkeresett naponta, amikor dolgozott, de mikor dolgozott ? . . . Amikor neki tetszett. Neki pedig sohase tetszett, ha volt egy kis pálinkára valója. Hát nincs törvény, biró ur, mely ezen segítene ? ! Hány szegény asszony áldaná ezt a törvényt, meg a gyerekek ! Ha igy megy, tiz esztendő múlva nem lesz egy épkézláb gyermek arra mifelénk. Az ital méreg, hát árulják a patikában, a többi méreggel együtt. Ne tessék kérem zokon venni, ha bolondot mondok, de ha ón biró volnék, megbüntetném azt, aki pálinkát árul. Annyi szent, az én leányom is csak ugy járt. Beköltözött a nyomorúság hozzájuk is. Se a pék, se a grajzler nem hitelezett már nekik egy esztendő múlva. Tessék ugy megélni. A fiát maga szoptatta. De a tej ! ? Aki szoptat, annak enni kell ám rendesen, különben elapad a teje. De a gyermek mégis szépen gyarapodott. Nem volt annak még ótvarja sem . . . Nőtt szemlátomást, csak az, volt a baj hogy nem járt. Nem akart lábra állni. Aztán vették észre, hogy az egyik lába kurtább s a dereka puha volt szegénykének, mintha vajból lett volna. Pedig szerettem! Csak ránéztem, már nevetett. Próbálgattam én is, hogy majd csak lábra állitom ... De nem, semmire sem mentem vele. A tengerparton üldögéltem egyszer, amikor egy ur megszólít, valami párisi, nagy finom ur. — Mi baja a kicsikének, — kérdezte tőlem barátságosan. És ugy tapogatta, mint aki jól ért az ilyesmihez. — Orvos talán az ur, — kérdeztem tőle én. — Az. — felelt nekem barátságosan. De csak csóválta a fejét, valami nem tetszett neki. Kérdem: — Ugyan mi leli szegénykét ?