Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-05-19 / 40. szám

10 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1910 május 19 a magunkónak, — válaszolt nyomban Tisza — amikor a politikai jogok gyakorlására való érettséget nem tojással fogják dokumentálni. Szívesen adok a kezükbe tojást, legalább jobb ára lesz, ha fogy, de nem vagyok hajlandó a kezükbe választói jogot adni. Nemzeti szerencsétlenség volna az általános választói jog ; erre elő kell a nemzetet készíteni. A nemzetiségek miatt nem lehet megcsinálni az általános választói jogot. Baráti jobbot kell nyújtani annak, aki a nemzettel van, de ököl való a gyülölködöknek. Félő, hogy ha az ország ezzel szemben gyávának bizonyul, ez összeroppanásból lesz-e feltámadás ? Az ellenzék a parlamenti rendet is támadja, mert obstrukciót hangoztat. Mikor a Justh-párt megszületett, obstrukciót igért; az obstrukció jegyében kell meghalnia is. A ?ármegye rendes közgyűlése. Szőnyegen lesz a parlamenti botrány Tegnap, szerdán, rendkívüli közgyűlése volt a törvényhatósági bizottságnak, amelynek megtartását az uj országgyűlésre szóló kiráiyi meghivó-levél kihirdetése tette szükségessé. A vármegyeházán az előadók természtesen előbb arra a közgyűlésre készültek és fel is halmoztak tárgysorozatára annyi ügyet, hogy a május 30 án tartandó rendes közgyűlésre alig maradt valami. Ez a közgyűlés nem is fog vetekedni ebből a szempontból a mult évi hatalmas közgyűlésekkel, amikor még két nap alatt is nehezen tudtak megbirkózni a megy eatyák a rengeteg anyaggal. Ha a tárgyak igy megoszlanak, megoszlik természetesen a megjelenők száma is. Akiket inkább a tegnapi rendkívüli közgyűlés érdekelt, azok megjelentek ott, de kétséges, hogy a rendes közgyűlésen meg fognak-e jelenni. Utóvégre nem megvetendő összegbe kerül egy hónap alatt, pláne rövid egymásutánban, két napot elalkotmányoskodni. A megyeatyák nem számithatnak fizetésre, mint a honatyák és bizony elég, különösen a megye távolabbi részén lakó megyebizottsági tagoknak évente négyszer költekezni. A tegnapi rendkívüli közgyűléssel párhuzamosan, szorgalmasan dolgoztak, illetve dolgoznak ma is, a vármegye jegyzői a rendes közgyűlés előkészítésén. Mint mult számunkban jeleztük, a meghívó már szót ment a törvényhatósági bizottság tagjainak, azonban a tárgysorozatot csak 8 nappal a közgyűlés előtt fogják szétküldeni, hogy az addig érkező ügyek is felvehetők legyenek. E tárgysorozat néhány pontját alkalmunk van az alábbiakban ismertetni. Egy kis politikai pikantéria izével hat Jásznagykunszolnok vármegye ^átirata, melynek tendenciája az, hogy Békésmegye törvényhatósága is bélyegezze meg azt a parlamenti botrányt, mely a régi képviselőház egyik utolsó ülésén játszódott le a dunaparti szép gothikus palota üléstermében. A magyar honatyák lefőzték akkor a Reichsrátot, mert ott csak képviselők ós pártvezérek pofozkodnak egymással, de nálunk Magyarországon a miniszter, sőt az államhatalom legfőbb birtokosa, a miniszterelnök is kikapott. Sine ira et studio nézve, az eset mindenképen szomorú és megbélyegezendő, mert a derék és bennünket halálosan szerető külföldnek ujabb adatot szolgáltattunk arra, hogy barbárok vagyunk s hogy bennünket érdemes volna kipusztítani a föld színéről. Nagyon sok törvényhatóság nyilatkozott már ebben a kérdésben ós konstatálható, hogy niég az ellenzéki érzelmű törvényhatóságok is elitólőleg, vagy legalább is sajnálkozólag nyilatkoztak. A szomszédes Jásznagykunszolnok vármegye vette kezébe a vezető szerepet és ő irt át az összes törvényhatóságokhoz abban az irányban, hogy azt a csúnya eljárást meg kell bélyegezni. Békósmegye polgárságának nagyobb része ellenzéki érzelnjü, hiszen csaknem mindegyik választókerületben a függetlenségi párti jelölteknek van legnagyobb kilátásuk győzelemre. Ennek dacára nem hisszük azonban, hogy a törvényhatósági bizottság helyeselné a Justh-párt korifeusainak eljárását. Hiszen azzal kompromittálták a magyar nemzetet az egész világ el§tt. Az ilyen esetek előzetes meggátlása céljából szükséges tehát, hogy minden józan gondolkozású magyarember ro^zszalásának adjon kifejezést. A magyar parlament mindig megtudta őrizni méltóságát ós valósággal nemzeti büszkeségünk volt, hogy még a legválságosabb, legkiélesettebb politikai helyzetben sem fordultak elő olyan jelenetek, mint az osztrák Reichsrátban. Épen ezért reméljük, hogy a megyegyüíós sok más törvényhatóság példájára roszszalását fogja kifejezni a parlamenti botrány fölött, vagyis csatlakozik Jásznagykunszolnok vármegye köriratának tartalmához Másik szintén fontos tárgya lesz a közgyűlésnek, Udvarhely vármegye átirata a tisztviselők vasárnapi munkaszünete tárgyában. Erről a kérdésről már mult számunkban is jeleztük röviden, hogy Békésmegyében tárgytalan, mert itt már érvényben van egy határozat, amely szerint a köztisztviselőknek nincsen vasárnap hivatalos órájuk, csak inspekciót kötelesek tartani fel— Hereditás, — felelte. — És nagy baj az ? — kérdeztem tőle. Ugyan hol kaphatta, mert mi nagyon vigyáztunk rá! Mosolygott. És azt kérdezte tőlem : — A gyerek apja iszik ? No már ilyet! — gondoltam ón s megkérdeztem szépen: — Hát azt honnan tetszik tudni? — Látom. És kivallatott. Elmondtam ón neki mindent. Hogy az apám, meg az uram, meg a leányom ura, — mindent, de mindent. Csak csóválta a fejét egyre. — De tán meggyógyul szegényke ? kérdeztem tőle. Nem felelt, csak a fejét csóválta. És a markomba nyomott egy tallért ós elment. Nagyon finom ember volt ós mindjárt tudtam, hogy a gyermeknek vége, csak azért nem szólt, hogy ne keserítsen még jobban. — No most ? — gondoltam, — az én szegény lányom ! Cipelheti s a vége csak az lesz, hogy mégis meghal. Éjszaka is ez járt az eszemben mindegyre. Másnap azt mondom neki: — Leányom, igy, meg igy, ennek a gyermeknek vége. Az ital. Nem a te hibád, de ugye, jobb ha mindjárt vége, minthogy annyit szenvedjen ő is, meg mi is ? — Már az igaz, — felelt a szegény. Hiszen etetni is alig győzük igy. — Ha akarod, — mondtam neki, — ón eligazítom a többit vele. Ö aszonta 1 — Nekem nincs szivem hozzá, de ha te azt gondolod. Talán jobb is lesz ugy. . . . Gondolhatja, biró ur, könyörgöm, hogy mennyit sírtunk mindaketten. Éppen négy óra volt. Két óra múlva jön a tenger, addigra éppen elkészülhettem vele. Szépen bepólyáztam. Hogy nevetett rám, ha azt tetszett volna látni!. . . Még a lányom mondta : — Talán tudja szegényke, hogy azt akarjuk, hogy ne szenvedjen az életben, azért nevet ugy! Csókoltuk mindegyre. 0 is, ón is. Aztán levittük a szapulót a sziklák közé, a tengerpartra. A leányom a kis ezüstkeresztet is a nyakába akasztotta, amit bérmáláskor kapott. A pólyába beletettük a Szűz Mária képét az imádságos könyvemből. A kicsit ón vittem. Nevetett az egyre. Csúnya szél volt. Egy lélek se látott bennünket. A tenger már dagadt. Nagyon féltem, hogy elesek szegénykével ott a sziklák közt a csúszós hínáron... A szapulót ón kötöttem le a sziklák közé s a kicsit szépen belefektettük ; mint a kis Jézuska a jászolban, olyan szép volt. Megcsókoltuk sokszor. Aztán rákötöttem a szapulóra a födőt . . . — Legalább nem szenved többet, biztattam az anyját, mert az nem akart jönni, pedig a tenger már mosta a szapulóalját. Tessék elhinni biró úr, oly igaz, mint hogy itt vagyok : meg se mukkant a kicsi, szegényke, nemhogy szólt volna. Az anyja sirt, meg ón. Mire fölértünk a partra, a szapuló már nem is látszott ki a vizből. Igy volt biró ur, Isten látja lelkünket, igy volt. váltva. Egyébként ezt az ügyet az állami tisztviselőkre nézve országosan rendezték legutóbb, úgyhogy valósággal fölösleges időtöltés lenne a megyebizottságnak ezzel a kérdéssel foglalkozni. Valószínűleg egyszerűen napirendre is tér fölötte a törvényhatósági bizottság. Szintén az érdekes tárgyak közé tartozik Petneházy Ferenc köröstarcsai főjegyző összeférhetetlenségi ügye is. Petneházy Ferenc főjegyző ellen B a r t h a Ferenc ottani ref. segédlelkész tett panaszt azon a jogcímen, hogy a főjegyző egy ottani hitelszövetkezetnek az igazgatója. A képviselőtestület azonban nem látta fennforogni az inkompatibilitást és a segédlelkész panaszát elutasította. Bartha ezt a határozatot megfelebbezte a törvényhatósághoz, mely valószínűleg a képviselőtestület álláspontjára fog helyezkedni, mert mindenképen kívánatos, hogy a község tulajdonkópeni feje ilyen intózmóny élén is álljon ós azt irányítsa. Ezek a 30 iki rendes közgyűlés érdekesebb tárgyai. Ha időközben még merül fel más tárgy, meg fogjuk olvasóinkkal ismertetni. A városok állami segítése. Gyula akciója eredményes lett. Több ízben irtunk már a Wekerlekormánynak arról az intézkedéséről, melylyel a városok segélyezése céljából két millió koronát illesztett De az állami költségvetésbe. Annak idején ez az intézkedés nagy örömet keltett az összes magyar városoknál, de lelohadt ám az öröm, mikor az államsegélyre vonatkozó szabályrendelet tervezetét kibocsátották. Ez tervezet különösen a rendezett tanácsú városokra vonatkozólag foglalt magában több rendbeli sérelmet, amelyek orvoslása céljából Gyula város mozgalmat indított s a mozgalomhoz rövid idő alatt az összes városok csatlakoztak. És eredményes, is lett a mozgalom, aminek legfőbb bizonyítéka az a körrendelet, mely szombaton jelent meg a „Belügyi Közlönyében. Bár ezt a rendeletet igen sokan fogják a politikával összhangzásba hozni, szükségesnek véljük legalább röviden ismertetni, már csak azért, mert a megyeszékhelyünk által indított akció eredménye. A jelenlegi kormány ebben a kórdósben a következő helyzettel állt szemben : Az 1909. évre előirányzott két millió koronát az előző kormány már kiosztotta. Épen ezért ezúttal azok az ellenvetések és panaszok, amelyek városi körökből ugy a felosztás kulcsa, mint az egyes városok részére juttatott segélyösszeg csekély volta szempontjából emeltettek, nem voltak érdemben figyelembe vehetők. A két millió rendeltetése eredetileg is az volt, hogy azt a városok első sorban a tisztviselők fizetésének rendezésére fordítsák. A kiosztott két millióból az egyes városok részére eső összegek azonban az előző kormány tervezetének közzététele óta a fizetésrendezés körül felmerült kívánságok és igények lehető kielégítése mellett csaknem teljesen kimerülnek. Sőt egyes városoknál már az előző kormány részéről megállapított minimumok kielégítésére sem lett volna a kiosztott segélyösszeg elegendő, épen ezért a belügyminiszter feladata ezúttal csak az lehetett, hogy az 1909-re kiosztott kót millió korona keretében eszközölhető ideiglenes fizetósrendezós ügyét megnyugtatóan megoldja. A belügyminiszter figyelembe vette a városok ama kórelmét, hogy ne maradjanak a rendezett tanácsú városok öszszes tisztviselői a fizetésrendezés tekintetében a törvéuyhatósági jogú városoknál kettővel alacsonyabb fizetési osztályban. Ezt a jogos kívánságot olykép teljesítette, hogy a rendezett tanácsú városokat az illbtményrendezés szempontjából kót csoportba osztotta. A nagyobb népességgel — tízezernél több lakossal — ós a nagyobb népességhez képest rendszerint fejlettebb kulturával, iparral, kereskedelemmel ós terjedelmesebb vagyonkezeléssel is biró rendezett tanácsú városok ennek következtében az ílletmónyrendezés alkalmával nem vétetnek a gyengébb vagyoni erővel biró, kisebb városokkal teljesen egyenlő elbírálás alá. Ez nem csupán a közvetlenül érdekelt tisztviselők, hanem a városok érdeke és a jó közigazgatás követelményei szempontjából is megokolt megkülönböztetés. Ennek mellőzése a tényleges állapotnak sem felelhet meg, mert a városok eddig is vagyoni erejükhöz mérten és igen eltérő mértékben gondoskodnak tisztviselőikről. A belügyminisztert a fizetésrendezés kórdósének megokolásánál különösen az a szempont vezérelte, hogy a városi közigazgatási tisztviselők és a hasonló állású állami ós vármegyei tisztviselők illetményei között mutatkozó eltérések az illetményeknek állami sególylyel való kiegészítésével lehetőleg megszűnjenek. Ebből a szempontból az előző kormány által kiadott körrendelet határozmányainak a r. t. városok kót csoportba osztásán kivül három irányban való megváltoztatása vált szükségessé a törvényhatósági joggal biró ós rendezett tanácsú városoknál egyaránt. Mindezeknél fogva és mivel a közgyűlési határozatok nagy része má« tekintetben is kifogás alá esik, az államsegély fölhasználására vonatkozólag eddig felterjesztett határozatokat — egy pár kivételével — jóváhagyásra alkalmasaknak a belügyminiszter nem találta. Miért is felhívja a városok közönségét, hogy a kiutalványozott államsegély felhasználása ügyében a most kiadott körrendeletben lefektetett elvek {szemelőtt tartásával hozzanak uj határozatot. Az államsegélyből a városoknak mindama tisztviselőit (tiszti, segéd- ós kezelőszemélyzet) kell, még pedig azok szolgálati idejének megfelelő beszámításával részesíteni, akik szabályrsndeletileg szervezett közigazgatási állásban választás vagy kinevezés alapján az 1909. évben tényleg alkalmazva voltak és akiknek a várostól élvezett illetményei a fizetési osztályokkal ós fokozatokkal egybekötött illetményeket el nem érik. A belügyminiszter felhatalmazza a a városok közönségét, hogy amennyiben a tisztviselők illetménykiegószitésének megállapításánál szigorúan e rendelet értelmében járnak el, a megállapított összeget felsőbb jóváhagyás bevárása nélkül a saját jelelősségükre — egyelőre előlegként — kiutalványozhassák. Dr. Lukács György Gyulán. A vasárnapi programbeszéd. Vasárnap délelőtt nagyszámú intelligens közönség töltötte be a gyu'ai Göndöcs-kerti pavillon nagytermét. Ez a közönség érzett és tudott lelkesedni olyan férfiú beszédén, aki négy év előtt még nem gondolta, hogy valamikor emelt fővel, nyíltan fog állani a nép előtt. Na igen, mert Lukács a Fejérváry-kormány kultuszminisztere volt bókés'megyei főispánsága után. Igaz, hogy az ő egyénisége szimpatikus volt akkor is, igaz, hogy a kultuszminiszteri tárca a politikai mozgalmakban nincsen nagyon exponálva s Lukács nem is igyekezett azon, hogy exponálttá tegye : de az ekkori viszonyok között még is nagyfokú bátorság kellett ahhoz, hogy valaki azt az állást elfoglalja. Az ellenzéki lapok hazaárulóknakjnevezték az akkori minisztereket, hazafiúi érzést fel sem tételeztek róluk és mivel csaknem minden lap ellenzéki volt, lassankint a nemzet nagy részében is felébresztették azt a véleményt, hogy a Fejérváry-kormány tagjai valósággal nemzetgyilkosok, akik megvetésre, nem pedig követésre méltók. Az azóta lefolyt négy esztendő nómikópen igazolta az akkori kormányt ós meg tudta velük szemben az ország hangulatát is annyira nyugtatni, hogy a leggyülöltebb K r i s t ó f f y Józsefet ünneplik, akárhova megy az általános választójogért indított agitációs kőrútjában ós csak egyedül rajta múlik, hogy nem lép fel képviselőjelötnek. Lukács Györgyöt, a volt kultuszminisztert pedig lelkesedéssel kiáltotta ki Gyula polgársága tiz nappal ezelőtt képviselőjelöltjének. Ehhez a jelöléshez nem országos, hanem inkáib helyi politika fűződik. Lukács György olyan sokat tett Gyula érdekében, hogy hálátlanság volna, ha az ottani po'gárság arról elfelejtkezne. Lukács György tett Gyuláért 03 tenni is fog még sokat, mert a politikai konstellációk szerint ismét a 67-es áramlat került uralomra, amelynek Lukács György vasárnapi programmbeszéde szerint elszánt katonája. Igaz, hogy ő pártonkívüli programmal lépett föl, de álláspontja a legtöbb kérdésben fedi a jelenlegi kormány álláspontját, ami biztos jele az együttműködésnek. Dr. Lukács György programmbeszéde alkalmából a Göndöcs-kerti pavillon nagyterme zsúfolásig megtelt nagyobbára intelligens publikummal. A gyűlést Márki János dr. királyi köz-