Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám
1910-04-03 / 27. szám
2 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1910 március 27. sógben marad a pártja, felfordítja a képviselőházat. Szép kilátások. De hiszen Justh a nagyotmondások embere volt mindégA fenyegetést nem kell komolyan venni. Békés villanyvilágítása. Mi lesz a halózattal ? Eredménytelen pályázatok. Lapunk olvasói előtt már ismeretes a szépen fejlődő Békés községnek az az elhatározása, hogy utcáiba és a hivatalos helyiségekbe bevezeti a villanyvilágítást. Ez igazán fontos kérdés körül hosszas tárgyalás indult meg Békés és Csaba között, amelynek villanytelepe hatalmas termelőképességü lévén, minden különösebb megterheltetés nélkül el tudja látni a szomszédos Békés villamos világítását is. Hosszas alkudozások után végre megegyezés jött létre a két község között s a megegyezéshez mindkét község képviselőtestülete hozzájárult, bár Békés képviselőtestületében akadtak olyan maradi szelleműek is, akik költségesnek és hiábavalónak tartották a villanyvilágítás bevezetését. Felebbeztek is, de eredménytelenül. Csabán is volt egy kis kellemetlenség Békés villanyvilágítása körül. A képviselőtestület ugyanis hozzájárult a két község bizottságának megállapodásaihoz, de mikor a Békésre vezető huzal és a póznák felállítására felveendő kölcsönről volt szó, a parasztpárt képviselői bámulatos rövidlátósággal tiltakoztak ellene, mert naivul azt hitték, hogy az ujabb megterheltetést jelent a községre nézve. A két község részéről megnyilvánuló kicsinyes szempontok azonban csakhamar eltörpültek és Békés község kiirta árlejtési hirdetményét a hálózatra és tartozékaira. A hirdetmény csak budapesti és országos érdekű szaklapokban jelent meg, ennélfogva nagyon természetes, hogy a berendezésre a budapesti vállalkozókon kivül mások nem is pályáztak. Március 31-én, csütörtökön járt le a pályázat s ugyanaznap délután bontotta fel és mérlegelte az aján atokat Békés község villamos bizottsága. Az ajánlatok a következők: 1. Egyesült villamossági és gépgvár r.-t. Budapest . . . . . 132 020 —K | illetve alternatíva . . 126.176 — „ (Óvadék 6600 K) 2. Reisinger Aurél oki. gépészmérnök, Bpest . 66.40010 „ ' Ezen összegben nem foglaltatik benne az árammérő órák, a secundár berendezéshez vezető csatlakozó vezeték és tartozékai, valamint a mérőszoba felszereléseinek összértéke. (Óvadék 4000 K) o n , . 122.084 —K ó. Ganz-féle villamossági 119734. r.-t., Budapest . . . n 6. 284_ (Óvadék 5%-a készpénzben letéve.) 4. Magyar Siemens-Schuckert Müvek r.-t. Budapest 132.347'— K (Óvadék 7500 K.) A többi ajánlatok: mérőszoba felszerelés, árammérő órák, egyes szere : lési anyagok, porcellán szigetelők, utcai falikar, vastartók, faoszlopokra, ugyanis: 1. Blau és Lukács, Budapest, mérőszoba berendezés 1019 50 K 2. Komlós és Kertész, Bpest árammérő órák: 5 Ampire ... 48K 10 „ ... 63 „ porcellán szigetelő, utcai falikar, vastartó árjegyzéki alapárra 25 százalék engedmónynyel. 3. Dambia légszeszmü és világítási mérőkészülék gyár r.-t. árammérő órákra: B. T. jelű 42 K 4. Rüttergs Guidó fatelitő és famegmunkáló gyár r.-t.: 9 méteres oszlop . . 17-— K 10 „ „ . . 21-30 „ telitett fenyőfa, ill. nem telitett: 9 méteres oszlop . . 15 40 K 10 „ „ • • 19 30,, 5. Lord és Társa, Budapest: 9 méteres vörösfenyő 14 —K 10 „ 18-— „ 6. Weisz Simon, Zombor: 9 méteres borosi fenyő 13 50 K 10 „ „ „ 16 50 „ 7. Quitt Testvérek, Budapest: 9 méteres borosi fenyő 9 — K 10 „ „ „ 1150 „ 8. Barna Gábor Fiai, kinek ajánlata határidőn íul érkezett be: 10 méteres oszlop . . 18 —K 9 ,, „ . . 17' „ A bizottság hosszas tanácskozás után egyik ajánlatot sem tartotta megfelelőnek, hanem dr. T e 1 e g d y Lajos indítványára kimondotta, hogy ujabb pályázatot fog kiírni Ezt a javaslatot a szombat délelőtt tartott képviselőtestületi közgyűlés is elfogadta. A pályázati hirdetményt több bizottsági tag óhajtásának megfelelően, nemcsak a budapesti szaklapokban, hanem megyei és helybeli lapokban is közé fogják tenni, hogy legalább részleges ajanlataikkal helybeli, illetve békésmegyei iparosok is részt vehessenek a pályázaton. Az ujabb pályázat remélhetőleg nem fog olyan sikertelenül végződni és Békés község végre-valahára hozzá jut a villanyvilágításhoz, melyre már oly nagy szüksége van. A kereskedelmi és iparkamarai tagok választása. Az aradi kereskedelmi és iparkamarai tagok mandátuma, éppen ugy, mint a honatyáké, öt évig tart. A mostani kamarai tagok mandátuma junius 8-án, éppen a király koronázásának évfordulóján jár le, ami után rövidesen meg kell ejteni az uj választást is. Ennek pedig egyöntetű eljárás szerint kell lefolynia az egész országban. A kereskedelmi miniszter ennélfogva terjedelmes leiratot intézett az alispánhoz, amely leirat a választás módozataira vonatkozólag részletes utasításokat foglal magában. Megyénk iparosai és kereskedői tehát pár hónap múlva, a po litikai választások után nemsokára, ismét élőiről kezdhetik a korteskedést, mert nálunk semmiféle választás nem folyhat le korteskedés nélkül, a kamarai tagság pedig egyik legszebb bizonyítéka lévén a közbizalomnak, méltán megérdemli a korteskedést. A kérdés közérdekű voltánál fogva, szükségesnek tartjuk a miniszteri leiratban foglalt választási utasításokat alábbiakban ismertetni : A leirat szerint az aradi kereskedelmi és iparkamara összeállítja és megküldi a békésmegyei iparosok és kereskedők névjegyzékét. A névjegyzékkel először egy ideiglenesen alakult vármegyei központi bizottság foglalkozik, melynek elnöke valamelyik vármegyei tisztviselő, tagjai pedig 3-3 az iparosok és kereskedők közül. A központi bizottság a névjegyzéket kiadja az albizottságoknak, melyek községenkint alakulnak. Az albizottságok megvizsgálják a névjegyzéket, kitöltik a tájékoztató rovatokat, aztán kiteszik nyolc napi közszemlére. Ez idő alatt joga van minden iparosnak és kereskedőnek felszólalni a névjegyzék ellen, vagy azért, mert nincsen benne, vagy pedig azért, mert olyanok is benne vannak, akik- 1 nek ott helyük nincsen. A felszólalásokat az alispán fogja végérvényesen elbírálni. A névjegyzék rendbehozatala után a központi bizottság kitűzi a választások napját, melyeket az albizottságok vezetnek. Lehet egy napon is megejteni a választást, de lehet egyik napon az iparosoknak, másik napon pedig a kereskedőknek is választani. Ezeket az intézkedéseket tartalmazza a miniszteri rendelet. A városok állami segítése. Ujabb törvénytervezet. Lapunk olvasói előtt ismeretes már a Wekerle-kormánynak az az üdvös i elhatározása, amely szerint ezután a a városok állami segítségben részesülnek azon funkciók teljesitéseért, amelyekkel az államnak igen nagy segítségére vannak. Andrássy Gyula gróf volt belügyminiszter el is készített egy törvénytervezetet, amelynek egyes intézkedései ellen azonban Gyula város kezdeményezésére a magyar városok sikra szállottak. A politikai viszonyok ziláltsága folytán a törvénytervezet még nem kerülhetet tárgyalás alá s igy módjukban van ugy egyeseknek, mint a városoknak gondoskodni a tervezet sérelmes rendelkezéseinek és hiányainak orvoslásáról. Legutóbb egy igen érdekes röpirat jelent meg „A városok állami dotációja" cimmel Sándor István kecskeméti főjegyző tollából. Közérdekűnek találjuk a röpiratot, illetve törvénytervezet főbb pontjait az alábbiakban ismertetni: Sok hivatott szakember hozzászólása mellett Lukács Ödön nagyváradi tanácsnok, kiváló szakíró a városok állandó bizottságának felhívására törvénytervezetet készített, mely a belügyminisztérium törvényjavaslatában felemlített négy közigazgatási ágban felmerülő személyi és dologi kiadások 2 évi átlaga alapján 5 évenkint kívánja a 7 millió koronában előirányzott állami hozzájárulási összeget a városok között felosztani. Sándor István törvénytervezete abból indul ki, hogy a várósok közigazgatási feladatait alig lehet állami és városi feladatokra helyesen szétosztani, különösen pedig nem lehet az állami feladatok költségeit igazságosan ezen két munkakör szerint elkülöníteni, mert ugyanazon hivatalok és tisztviselők városonkint és rövid időközönkint változó mértékben működnek egyik és másik munkakörben. Sándor törvénytervezete azon az alapelven nyugszik, hogy miután a városok mindazon állami közigazgatási feladatokat teljesitik, saját lakosságukkal szemben, amelyeket az ország lakosságának többi részével szemben részint állami hivatali szervezetek és alkalmazottak, részint a vármegyék és községek együttvéve végeznek; miután továbbá az állami egyenes és közvetett adókkal, illetékekkel úgyis jobban megterhelt városi lakosság az állam támogatását épen ugy igényetheti, mint az országnak ne 1 városokban élő népessége: a városok részére közigazgatási költségeikhez való hozzájárulás címén minden ezer városi lakos után ugyanakkora összeget igényel, amekkorát az állam a falusi lakosság közigazgatására évenként ezer lélekre kiszámított átlagban állami hivatalok és intézmények fenntartás, a vármegyék és a községek közigazgatási költségek részleges megtérítése cimén együttvéve kifizet. Ez a A férfi sokáig hallgatott, végre lassan a leány keze után nyúlt. — Erzsi, mért nem szóltál nekem erről a dologról eddig soha ? — Szólnom kellett volna ? mosolygott Erzsi busán. — Én eddig azt hittem, hogy te szavak nélkül is olvasol a lelkemben és tudod, hogy Bogdán nekem semmi, csak egy emlék — oíyan emlék, amelyről nem könnyű beszélni... — Mert fáj — mondta a férfi hidegen, gonosz pillantással. Ugy-e Erzsi, „mégis" csak fáj ? A leány lángbaboruló arccal nézett le a vőlegényére. Ahogy ott állt, kiegyenesedve, büszkén, szűzies méltósággal — szinte összezsugorodott előtte a hatalmas férfialak. Nézte ós szánalmasan kicsinek, gyöngének látta mindenről megfeledkező féltékenységében. A férfi érezte is a tekintete súlyát és bűnbánóan, engesztelőleg akarta magához ölelni. De a leány szelíden elhárította és kiment, hogy a vacsora felől rendelkezzék. Mikor visszatért, a vőlegénye az ablaknál állott és a virágcserepek közt babrált. — Nézd, a szegfűk mind bimbóznak. Holnapután csupa fehérség lesz az ablakod ... — mondta hangosan és halkabban folytatta. — Mit lehetne tenni azért a szegény emberért ? Erzsi feszülten figyelte a vőlegényét. — Anyagilag el van látva — mondta röviden. — Hát . . . talán értesíteni kellene az asszonyt. — A szakitásuk után férjhez ment. — És a gyermek ? — kérdezte a férfr megdöbbenve. — Internátusban van. Margit mindent megirt. j 1 — Tudod a címét ? j — Tudom — felelt a leány s az I arcát egy félig kinyílt szegfű nedves | szirmai közé temette. Ugy tünt fel, mintha valamit suttogna a virágnak, vagy mintha csókolná . . . — Talán el kellene vállalnunk a gyermek neveltetését — töprenget a férfi. Mit gondolsz ? Erzsi hirtelen visszafordult az ablakról. Az ajka fájdalmasan vonaglott és a szeme csupa könny volt. A férfi várakozva nézett rá. — No ... hát mit gondolsz, Erzsi? — Azt — mondta a leány szenvedélyesen, — hogy soha, semmiben sem fogsz engem megérteni, hogy nem tudsz a lelkemben olvasni, hogy az én gondolatom mindig idegen fog maradni előtted . . . És letörte a szegfűt, mely ajkának melegétől szinte észrevehetőleg nyitotta szét szirmait s mig a férfi sápadtan hallgatott: ideges mozduláttal dobta be a tűzbe. A kreolnő. — Jean Valóra. — Havanna égető napsugaraiban szegény lovam czak ugy botorkált a fáradságtól s magamnak is nem csekély örömömre szolgált, hogy már átadtam a reám bizott parancsokat. Yógre élvezni fogom az oly sóvárogva várt pihenést, a csillagos égbolttól tündöklő, pompás varos falai között! A forróság elviselhetetlen volt s homlokomon nagy izzadtság-cseppek ültek. - Hová szállásoltak, Petro ? — kérdeztem. Az ordonánc egy fehér házacskára mutatott, amely mint valami gyönyörű ékszerszekrény, félig rejtve állt a sürü fák között. Yógig lovagoltunk a házhoz vezető kavicsos uton. Az épület minden ablaka zárva volt, körülötte siri csend uralkodott. Már egész a bejáratnál álltam s még senki sem mutatta magát. Leugrottam lovamról, majd, hogy zajt okozzak, kandcsörtetéssel és sarkantyupengóssel halladtam felfelé a lépcsőkön. Füleimet végre egy hosszura nyújtott, panaszos hang ütötte meg. Rövid hallgatózás után erős kézzel felnyitottam az ajtót ós beléptem az előcsarnokba, Ekkor egy mellókajtó is zajtalanul kinyílt és egy magass, fekete szakállas és tüzes szemű férfi közeledett felém. — Bocsánat uram, de semmikóp sem fogadhatom önt, miután a házban egy igen súlyos beteg fekszik ! — mondotta tompa hangon. — Én Lorenzó kapitány vagyok! mutatkoztam be; — A beteget nem fogom zavarni. Holnap reggel ugy is tovább lovagolunk, de addig be kell fogadnia ! ... Ez haditörvény } A spanyol, ki bennem biztosan felkelőt vélt, haragtól villogó szemekkel nézett rám. Most ismét felhangzott a hosszura nyújtott panaszos hang. És az ajtó újra zajtalanul kinyílt, másik ur jelent meg, — Én az orvos vagyok 1 — mondotta. — Ott benn egy őrült képzelődéssek által gyötört beteg fekszik ós vívódik a halállal!... Ön megmenthetné őt, ha egy negyedórára bemenne hozzá ós beszélgetne vele. Ezek a szavak a legnagyobb bámulatba ejtettek. Azonban a spanyol még jobban bámult. — Mi jut eszébe orvos ur ? — szólt és vállán ragadta az orvost. Az orvos félrehúzta és heves, rábeszélő hangon beszélt hozzá. Magyarázata sikerrel járt. Ezalatt még mindég az előcsarnokban álltam. Már három nap óta nem aludtam volt és huszonnégy óra alatt semmit sem ettem. Türelmem elfogyott. Hangos kardcsörgetóssel közeledtem a két férfihez, hogy különös magukvise| letert magyarázatot kérjek, midőn har! madszor is felhangzott az a hosszura | nyújtott hang, mely ezúttal rikácsolóbb | élesebb: az őrület sikolya volt. Az orvos heves mozdulattal magával cipelt. — Uram, legyen irgalmas és segítsen megmenteni egy emberéletet 1 Néhány pillanat múlva egy fényesen bútorozott szobába találtam magamat, mely tele volt neh^z, értókos sző* nyegekkel, lágy függönyökkel ós délszaki növényekkel. A beteg nő a fal mellett, egy szóles ágyban feküdt. Mikor beléptünk, felém fordult és gyönyörű, fekete szemei különqs tűzben kezdtek égni. Homlokából kisimi T totta gaz4ag, kékesfekete haját ós keny, fehér kezét felém nyújtotta. Ekkor kezemet megragadva, kényszeritett, hogy az ágy mellett levő székre pljek. Azután a gondolat sebbességével nyakam köré fonta pi^ha karjait, mialatt édes, szerelmes szavakat susogott ós láztól kiszáradt forró ajkaival olyan vad szenvedéllyel csókolt, mintha ereimből minden vért kj akart volna sziyrp, — Ah, Jüan, milyen soká, milyen rettentően soká várattál magadra ! De most végre itt vagy, ón szerelmesem ! Előttem egyszerre minden érthetővé vált. Ez a szép asszony szeretőjével, egy spanyol katonatiszttel tévesztett össze. Lázas képzelődések által elfjyengitett agyát az egyenruha ós kardcsörtetés még jobban felizgatta és összekuszálta gondolatait. Félreismert a másik helyett 1 Nekem nagyon kinos volt az egész dolog. Tekintetem annak az embernek | az arcára fordult, ki a szemben levő j falhoz támaszkodott. Vad féltékenység ! és rettentően kinzó fájdalom tükröződött vissza bánatos szemeiből. Fel akartam állni, de a fiatal asszony szorossan keblére szorította a kezemet.
