Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-03-31 / 26. szám

2 BÉKÉSMEGYÉI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1910 március 31 kapártiak. Közben pedig kacérkodnak Justhtal is. A gyűlés. A teremben ezalatt, az incidens dacára, folyton szaporodott a meghívottak száma, ugy hogy 3 órára mintegy négyszázan voltak jelen, igen szép számmal a tehetősebb gazdák. A hatósági közegek és a gyűlés összehívói szigorúan ellenőrizték azt, hogy minden belépőnek legyen névre szóló meghívója. Dr. Sailer Vilmos ügyvéd vázolta hosszabb beszédben egyrészt a politikai helyzetet, másrészt az összejövetel célját. A függetlenségi párt - úgymond — ezelőtt négy évvel óriási többeéggel került be a parlamentbe, amit egyebe Ken kivül különösen elősegítettek a szabadelvű párt felbomlása és a Fejérváry-kormány törvénytelen tettei. Ezek még a 67-es érzelmüeket is az ellenzékbe vitték s igy jött létre a koalíció, amely azonban négy éven keresztül alig csinált valamit és csak zavart, fejetlenséget hagyott bukásakor maga után. Szükséges tehát, hogy most végre oly kormány vegye kezébe a hatalmat, amaly tenni, alkotni, munkálkodni tud. Ennek a szellemnek kell áthatni a csabaiakat is. Nekik is dolgozni kell a város érdekében, a demagógia, az önérdekhajhászás ellen. Szükséges tehát, hogy azok, akik az ország és különösen pedig Csaba jólétét akarják előmozdítani, megalakítsák a csabai Nemzeti Munkapártot. A pártnak kettős célja lesz. Csatlakozik egyrészt az országos Nemzeti Munkapárti mozgalomhoz, más részt pedig szűkebb körben minden erejével törekszik a Csabán felburjanzott demagógia kiirtására. Felszólította dr. Sailer ezután a megjelenteket, hogy alakítsák meg a munkapárt tisztikarát. Elnökké egyhangúlag dr. Sailer Vilmost kiáltották ki. Ugyancsak egyhangúlag hozzájárultak az elnöknek a többi állásokra vonatkozó javaslataihoz is. Ezekhez képest társelnökök lettek : Beliczey Géza, dr. Kerén y i Soma, dr. F á y Samu, Wagner József, id. Kocziszky Mihály és Sailer Gyula. Kerületi alelnökök : Z s i r o s András, Kovács L Mihály, Reisz Simon, Z a h o r á n György, Áchim Tamás, Ro s e n t h a 1 Adolf, Balogh József és dr. R e i s z Miksa. Pártjegyzők : J ó g e r József, ifj. Horváth Mihály, ifj. Kocziszky Mihály, P 1 e s c h Frigyes, U h r i n Károly, Babich Pál A száztagú végrehajtó-bizottság szer vezését a gyűlés az elnökségre bízta. Dr. Sailer Vilmos elnök indítványára a gyűlés nem á litott jelöltet, hanem felhatalmazta az elnökseget és a végrehajtó-bizottságot, hogy lépjen érintkezésbe a függetlenségi párttal és lehetőleg azzal együttesen jusson megállapodásra egy közösen támogatandó alkalmas jelölt személyét illetőleg. Ezután üdvözlő táviratot küldöttek Kh ue n-Héderváry miniszterelnöknek és Tisza Istvánnak. Ez utóbbi nevének említésekor lelkes, harsány éljenzés hangzott fel. G r i e c s-T o m ó Mihály a kisgazdák nevében azt kívánta, hogy a pártprogrammot bővítsék ki a kisgazdák ós kisiparosok javát célzó programmpontokkal is. S z e b e r é n y i Zs. Lajos nem akart ugyan beleavatkozni a politikába, de most kötelességének tartja felszólalni. Csaba választóközönsége az utóbbi néhány év alatt úgyszólván csak árúcikk volt, amely elveszítette politikai értékét. , Ezt az értéket ismételten vissza kell szerezni, a hazug ámítókat lehetetlenné tenni; ez pedig nem történhetik másként, mint hogyha a kisbirtokosság ós a kisiparosság is a kormányhoz csatlakozik. Hiszen érdekükben az tehet legtöbbet. Helyesli Griecs-Tomó felszólalását és a maga részéről is kivánja, hogy a pártprogrammban olyan pontok is legyenek, amelyek a kisemberek igaz érdekeit igyekeznek szolgálni. Ezzel — úgymond — befejeztem politikai szereplésemet. Végül dr. Sailer elnök indítványára kimondotta a pártgyülés, hogy mozgalmat indít a Nemzeti Munkapártnak az egész megyében történendő szervezésére. Ezzel a uiegalakulási aktus véget ért. Az alakuló közgyülós üdvözletére a miniszterelnök, K h ü e n-H éderváry gróf a következő sürgönyválaszt küldötte dr. Sailer Vilmos pártelnöknek : Őszinte örömmel fogadtam a békéscsabai Nemzeti Munkapárt megalakulása alkalmából küldött szives üdvözletét. Midőn a jövőre nézve őszinte támogatásukat kérem, él bennem a hit, hogy győzelemre visszük pártunk zászlaját ós egy uj korszaknak vetjük meg alapját, mely az eredményes nemzeti munka szellemében biziositani fogja az ország gazdasági, társadalmi megerősödését ós nemzeti irányú haladását. Hazafias üdvözlettel Khuen-Héderváry A vármegyei tisztviselők statusrendezése. Uj törvény javaslet készül. A vármegyei tisztviselők fizetését annyira-mennyire tudvalevő eg 1904-ben rendezték. Annak idején ez a fizetésrendezés osztatlan örömet keltett a megyei tisztviselők körében, de idők folyamán mindinkább nyilvánvalókká váltak e fizetósrendezés hiány i. A Vármegyei tisztviselők Országos Egyesülete azóta több alkalommal rámutatott már arra, hogy a fizetésrendezés elhibázott alapon történt és ujabb fizetósrendezésre van szükség, ha nem akarja az ország, hogy önkormányzatunk fontos szervei súlyos igazságtalanságok tudatában végezzék munkájukat. Hogy ezt a rendezést mielőbb keresztül kell vinni s a megyei tisztviselőket kellő méltányossággal kell függetleníteni, ezt többször hangoztatta az országos egyesület és erre az álláspontra helyezkedett Andrássy volt belügyminiszter is, akit csak a politikai helyzetben beállott súlyos válság akadályozott meg az uj rendezés keresztülvitelében. A belügyminisztérium illetékes osztályainak vezetői már elkészültek a törvényjavaslattal ós ismételjük, hogy a zavaros politikai helyzeten mult, hogy az nem került parlam ^nti tárgyalás alá. Nem lesz érdektelen e tervezetet rövidesen ismertetni. A vármegyei tisztviselők országos egyesülete nemorandumot nyújtott át tavaly a belügyminisztériumban s e nemorandum magában foglalta az érvek egész tárházán kivül azt a törvényjavaslat tervezetet is, mely Issekutz' Aurél krassó-szörénymegyei alispán jól megfontolt munkája. Ép most egy éve, hogy ez történt s gróf Andrássy Gyula belügyminiszter, aki sokakkal ellentétben nem feledkezett meg a vármegyék nemzeti ellenállásáról, azonnal ugy rendelkezett, hogy a belügyminisztérium osztályában lássanak hozzá a státusrendezési javaslat elkészítéséhez. Ez a javaslat, amely a vármegyék tiszti-, segéd-, kezelő-, ós szolgaszemólyzetónek illetményeit szabályozza, 1909 májusában készen volt, de, mint mondtuk, a kormányváltság — legalább egy időre tárgytalaná tette. A javaslat abból a követelésből indul ki, hogy a vármegyék tiszti-, segédós kezelő-személyzete fizetés-, meg lakpénz tekintetében az V—Xl-ik fizetési osztályokba jusson, azaz fizetése és lakpéize ne maradjon el az állami tisztviselők velük egy rangban levő részének törvényben biztosított illetményei mögött. A minisztérium javaslata és az Issekutz féle tervezet azonban nagy eltéréseket tüntet fel. Módunkban volt a két törvénytervezetet egybevonni és ugy találtuk, hogy a minisztériumi javaslat — bár nagy haladást jelent a jelenhez képest — nem halad egy uton a'. Issekutz-tervezet elveivel. A vármegyei tisztviselők országos státus keretében akarják a státusrendezést megvalósítani, ámde a bdlügyminiszieriumban ugy találták, hogy az országos státus ellenkezik magának az önkormányzat elveivel. Viszont az országos státus által nyújtható keretet nem lehet mellőzni, mert ezzel a kórdós egységes megold isa ván k lehetetlenné. Nem kezdhetünk vitát a volt belügyi kormány felfogásával mert ennek letűnésével a kész tervedet amúgy is nem létezőnek tekinthető, de kétségtelen, hogy a vármegyei tisztviselők érdekeinek az Issekutz-féle javaslatban contempiált megyei státus felel meg inkább »Az 1904. X. t.-c. — igy hangzott egyií érvük — a vármegyei tisztviselők tényleg összekuszált statumának kirivó ellentéteit immár mondhatni teljesen megszülette. És ha .ehhez hozzávesszük, hogy az Issekutztervezet a szerzett jogokat és a beszámítható igényeket a lehetőség határain belül méltányos figyelemben részesíti: ugy nem leliet kétség az iránt, hogy a vármegyei tisztviselők anyagi helyzetének végleges rendezése csak az eltöltött szolgálati idő, mint az egyedül igazságos alapra fektetett országos státus keretében nyerhet megnyugtató, egységes megoldást." E?ek a sorok hiven kifejezésre juttatják a vármegyeiek hangulatát és óhajait. A vármegyei tisztviselők a magasabb fizetési osztályokba többé nem választás, hanem a belügyminiszter, illetőleg a főispán kinevezése alapján akarnak jutni s Andrássy éppen ezért fektette más alapokra a tervezett fizetésrendezést, mert ez szerinte ellenkezett az önkormányzat elvével. A Khuen-kormány még nem foglalkozott a kérdéssel behatóan, de tudjuk, hogy Khuen-Héderváry, ellentétben elődjével nem idegenkedik az országos státus megteremtésétől. Ezt persze nem ugy kell érteni, hogy az országos státust létesülni fog. A jelenlegi kormány államosítani akarja a közigatást, persze nagy kérdés, hogy ez sikerül-e s az államosítás esetén az állami tisztviselők összességének keretén belül bizonyos autonom jellegű státus kialakulhat. Ez természetesen az állam kincstár ujjabb megterhelését jelentené, ami a kérdés további elódázását vonhatja maga után. Módunkban állott e kérdésről nem egyszer beszélgetést folytatni egyes bókésmegyei tisztviselőkkel és benyomásunk az, hogy itteni megyei tisztviselők az Issekutz-féle javaslat, a-'az az országos státus alapján állanak. Ha más vármegyékben is ilyen a hangulat, Khuen-Hédervárynak nem lesz nehéz az országos státust megteremteni. A megyei választási mozgalmak. Gyűlések mindenfelé. Most már ugyancsak benne van a választási küzdelemben az egész vármegye. A jelöltjárások, titkos ós nyílt puhatolódzások is végük feló közelednek, mert legtöbb kerület választópolgársága, vagy annak legalább egy része már megtartotta jelölő gyűléseit. Ebben a tekintetben leghátrább van a megye két főhelye : Gyula és Csaba. Mind a kettőben csak a szervezkedés és készülődés folyik. Igaz, hogy valamiképen egyöntetű megállapodásra legnehezebb is e két kerületben jutni, mert a politikai meggyőződés szempontjából e két kerület polgársága van megoszolva legjobban. Húsvét másodnapján három kerületben : Gyulán, Szarvason és Gyomán voltak jelölő gyűlések, Csabán pedig a Nemzeti Munkapárt tartotta alakuló gyűlését. Ez utóbbiról, mely működése körébe az egész vármegyét be akarja vonni, ahol csak valamelyes talajra van kilátás: tek : ilyenkor süt az egyik ablakon be, a másikon ki, vagyis keresztül a házon, ha szembe van a két ablak. Vas Gergely csak ült tovább s megfogta a haragos üveget, a legelsőt, amit félre tett volt. — Hát ami ebbe volt ? Nem lopjuk el tán ? — Az igaz, — mondta Csorna Pál — hát ki is fizeti ! — Nem lehet, ezt ón fizetem, hát nem kend mondta, hogy én ? — Én, én, jó, az akkor volt. De ki vett ? Nekem kell tán fizetni, vagy mi ? — Soha sem az, szeretném látni, ha én mondom. — Csúffá akar tenni vele mi? — Hát egem akar ? Mit akar ? Vas Gergely is felkelt, mégpedig hirtelen ós zajjal. A szék erre dült, a kalap arra hullott, az üvegek pedig nyugtalankodtak az asztalon. A vendéglős elő került s a polgárok szaporán kotorásztak a zsebben, szedték elő a pénzt. A bornak, a fólliternek most már két gazdája is volt, mind a ketten fizetni akartak. A borból amit megittak az emberek, előtámadt a virtus, meg a nagy szívesség, most már nem számoltak semmit, az ilyenre most már ki nézne ? A sok pénz után már elmehet a kevés, valamint a kötél is a borjú után szokott elmenni, — De fizetni nem kell — mondta a kocsmáros — már betudtam a többibe. Mikor a litereket fizették, odaszámítottam ezt is apránként, hogy baj ne legyen. A polgárok egymásra bámultak, meg a korcsmárosra. — No, ez nem járja! — mondta Csoma Pál méltatlankodva. — Ezt nem hittem volna ! — tette hozzá Vas Gergely ugyanugy. Egy rejtélyes eset. Irta: Szilagyi Fereno. Mikor a félig besötétített, kicsiny szobába beléptünk, az ágy szólén összekuporodva guggoló férfialak hirtelen felegyenesedett és kimért, szabályos léptekkel közeledett felénk. Köszöntésünket észre sem véve, megállott előttünk és tétova, sötét tűzben lobogó szemei oly kísértetiesen csillogtak a felhomályban, hogy önkénytelenül megszorítottam kísérőm karját. — Tudom már, miért jött, uram — szólott és hogy elkezdett beszélni, fakó ajkainak gépies mozgása és hangjának félelmes üressége még egyszer végigborzongatott. — Meg akarja hallgatni azt a rejtélyes történetet, amely velem megesett ós amelynek magyarázatát még ma sem tudom. Igazán nagyon lekötelezne, ha nyitjára vezetne annak a rejtélynek, amely megfoghatatlanságában még az őrültség karjai közé fog sodorni. Nos hallja tehát: Idestova két esztendeje lesz, hogy súlyosan megbetegedve, hosszabb ideig az ágyat voltam kénytelen őrizni. Mármár a javulás útjára léptem, a krízisen is szerencsésen túlestem, midőn egy uj, csodálatos komplikáció járult a bajomhoz. Mintha sürü köd ereszkedett volna reám, mázsás sulylyal szorítva oda kór ágyamhoz. Nem tudtam mozgatni se karomat, se lábamat, sőt lassankint szivem verése is elállt. Orvosaim konzíliumot tartottak fölöttem s a mesterséges légzéstől az étherinjekcióig, minden lehető ós lehetetlen eszközt és módot megkisérlettek, hogy újra életre keltsenek De hasztalan, a szám elé tartott kristálytükör fényes, párátlan maradt, kétségtelen bizonyítéka az ö szemükben annak, hosy immár csak egy hullával van dolguk. Eleinte mulattatott a dolog. Azt hittem, hogy ez az állapot legfeljebb csak néhány óráig tarthat el és szinte jól esett arra gondolnom, hogy mily nagy örömet fog körülöttem zokogó családom körében életre ébredésem I okozni. De az órák csak multak sürü egymásutánban és lethargiámnak csak nem akart vó; e szakadni. Láttam, amint az „Entreprise" gyászsujtásos, bóbitás emberei felállítják a fekete ravatalt, érzem, mint fektetnek a nehéz, hideg tölgyfakoporsóba, a viaszgyertyák sárga világaiból felszálló füst mind sűrűbb és sűrűbb felleggel vonta be a szoba menyezetét és én nem tudtam mozdulni, nem jött hang ajkaimra. Iszonyú rémület fogott el. Irgalmas Isten! Ha rövid időn belül nem sikerül életjelt adni maga iról, élve fognak eltemetni. Kiáltani, bömbölni akartam, de hasztalan, ajkaim mozdulatlanok maradtak és e hasztalan erőlködésbe elvesztvén eszméletemet, elájultam. * Tompa moraj keltett fel álmomból. Áthatlan, sürü sötétség vett körül ós azt hivón, hogy otthon fekszem ágyamban, fel akartam kelni, hogy kinézve ablakomon, megtudjam a zaj okát. De ki irja le rémületemet, midőn minden oldalról, hideg deszkákba ütköztem. Egy perc alatt beláttam helyzetem borzalmasságát: fentről a rögök tompa dübörgéssel hulltak koporsóm fedelére. A kin, rémület ós iszony, mi csak megvan az emberi sziv érzelmeiben, az most mind utat tört magának abban a hörgő sikolyban, mely ajkamra tolult. Ordítani, bömbölni kezdtem, hiszen ha most, amig a cirkumdederumot énekelve, körülállják a síromat, mondom, ha most nem adhatom tudtukra, hogy élek, akkor a legborzalmasabb kínszenvedésnek nézhetek elébe én, az élő, a holtak birodalmában elevenen eltemetve. És föntről a rögök csak hnlltakhulltak lefelé. Kezemet véresre vertem a koporsó fedelén, izzó tüzkarikákat láttam keringeni szemeim előtt. Még éreztem, amint valami undorító, hideg giliszta körültekerődzik nyakamon, aztán egy utolsót hördülve, végképp elaléltam, — meghaltam. És mégis itt vagyok. Tudni akarom, hogy ki ásott ki börtönömből, tudni akarom, ki hozott ide engemet, tudni akarom, tudni akarom! Szemében rómitö tüz csillant fel, ajka tajtékzott ós neki vetve magát az alacsony tábori ágynak, zokogva temette a párnák közé fejét. Szinte megkönnyebbülten lélegzettem fel, mikor újra kint voltunk a barátságos, napsugaras folyosón. — Látod, ezt az embert a hypnozis tette tönkre, — szólt hozzám barátom Grivot de Gonceurt, a hires ideggyógyász, miközben zajtalanul fordította rá az ötös számú cellára a kulcsot. — Egy szeánsz alkalmából ugyanis azt szugerálták neki, hogy elevenen lett eltemetve és az a rémület, melyet hypnotikus álmában átérzett, oly borzalmas hatással volt lelki világára, hogy attól elméje örökre elborult.