Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-03-13 / 21. szám

BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba 1910 március 13. lasztanák meg képviselőjükül. Ő sokat tett eddig is és tehet még nagyon sokat a város érdekében. És minden jó csabai polgárnak ezt kell elsősorban szem előtt tartania. A két függetlenségi párt ugyancsak verseng. Justh ur nagyon el van bizakodva, mert Budapestre történt bevonulása alkalmával valaki azt kiáltotta neki: — Éljen a második Kossuth Lajos ! Ez már nem kismiska. Ilyesmit tán Justh maga se várt volna Egyébként mind a két függetlensédi párt erősen reméli, hogy le fogja gyúrni a másikat a választásokon. Ilyen potpourrit szedtem össze. Azt hiszem, nem haragusznak meg érte. A magyar városok államsegélye. Ujabb akció. Lapunk Gyula városára, a vármegye székhelyére való tekintettel igen sokszor foglalkozott már a letűnt Wekerle kormány által javasolt és képviselőház által is jóváhagyott azzal a törvénnyel, mely a városok segélyezésére évi két milló koronát állapított meg. Később ez a törvényjavaslat módosult, még pedig — amit szintén megirtunk — olyképen, hogy a városok segélyét 1916-ig évről évre folyton szaporítják, úgyhogy a jelzett évben eléri a nyolc millió koronát, ami aztán további törvényhatósági intézkedésig állandó marad. Andrássy Gyula volt belügyminiszter az első évi két millió korona kiutalványozásával, illetve felosztásával, kapcsolatban egy törvénytervezetet is adott ki, melyben megállapítja azokat a módozatokat, amelyeknek figyelembevételével kell az államsegélyeket felhasználni. Gyula városa a neki juttatott 15,000 koronát elsősorban a tisztviselők fizetésrendezésére fordította, de viszont országos akciót indított a törvénytervezetnek abbeli sérelmes intézkedése ellen, hogy mig a törvényhatósági városok tisztviselőit a VI. — XI. fizetési osztályokba, addig a rendezett tanácsú városok tisztviselőit csak a VII.—XI. fizetési osztályokba sorozza, holott a rendezett tanácsú városok szintén jogvógzett tisztviselői legtöbb városban már most is nagyobb fizetést húznak annál, amelyik fizetési osztályba a törvénytervezet beosztja őket. Gyula város ilyen értelmű köriratát az ország összes rendezett tanácsú városai egyhangú helyeslései fogadták és ennek eredményeképpen még a mult év végén összejött az országos szövetség intéző bizottsága Budapesten mely magáévá tette az egyhangú panaszt és az orvoslásra nézve megtette a kellő lépéseket az illetékes minisztériumoknál. A koalíciós kormány, mely már akkor haldoklott : biztosította jóakaratáról a rendezett tanácsú városokat. Ezt könnyen tehette, mert a biztosítás nem ért többet a semminél. Rövid idő nralva ugyanis bekövetkezett a Wekerle kormány bukása ós helyét sok huzavona után elfoglalta a Khuen-Hédeváry kormány. Dacára a rendszerváltozás folytán beálló nagy megrázkódtatásoknak, melyeknek az előző rendszer kormányának intézkedései ki vannak téve: a magyar városok mégsem hagyták abba akcióiukat, amelynek célja az, hogy mindenféle kormánynak kötelességévé tegyék a nagyterhekkel küzdő magyar városok gyámolitását. Bár a politikai helyzet még nem konszolidálódott, a magyar városok kongresszusának állandő bizottságát e hónap 12 ére, szombatra összehívta dr. B ó r c z y István, Budapest zseniális polgármestere. Ezen a fontos tanácskozáson a volt belügyminiszternek a városok állami segélyezéséről, valamint a városi tisztviselők illetményeinek és egyes szolgálati jogviszonyainak rendelkezéséről szóló törvénytervezetét s annak kapcsán Lukács Ödön nagyvárada városi tanácsosnak a városi háztartások rendezéséről szóló javaslatát tárgyaltak. Szükségesnek tartjuk rövid vonásokban ismertetni, mert Békésvármegyére nézve, hol az ország legnagyobb községei : Csaba, Orosháza, Szarvas, Békés, Mezőberóny, Endrőd és Gyoma foglalnak helyet és az ugy Gyula városon kivül is tanulságos lehet. A kongresszus állandó bizojtsága ugyanis megbízta Lukács Ödönt, Nagyvárad város adó- és pénzügyi tanácsnokát, a városi anyagi viszonyainak egyik legalaposabb ismerőjét, hogy ő készítsen törvényjavaslat-tervezetet, amely az állami támogatás kérdésében a városok méltányos érdekeit tükrözze vissza. A kongresszus célja az volt, hogy az igy készült törvényjavaslat-tervezet érvényre jutását elősegítse. Az elkészü't tervezetet a belügyi kormány is szívesen fogadta. Közben azonban a politikai válság hirtelen komolyra fordult, ugy, hogy a belügyi kormány tovább nem várhatott, mert még távozása előtt hozzá akarta juttatnia városokat az általa országgyűlésiig megszavaztatott első állam segélyhez, amint ismeretes, az elmúlt óv karácsony hetében a városok meg is kapták a kétmillió koronából részükre megszabott hányadot. A kiutaló rendelet kapcsán megküldötte a volt belügyi kormány azt a törvényjavaslat-tervezetet is, amely szerint a segélyezést állandósítani óhajtotta volna. Ezt annak idején részletesen ismertettük. Ez a törvényjavaslat-tervezet, amely tehát nem vette figyelembe a városok országos kongresszusának kívánalmait, természetesen nem is részesült kedvező fogadtatásban a városok részéről. Hogy a magyar városok Lukács Ödön tervezetéért lelkesednek, annak oka az, hogy e tervezet rendelkezései inkább számolnak a városok erkölcsei és anyagi viszonyaival, mint a kormány tervezet rendelkezései, melyek sok részben a városi közigazgatással merő disharmoniában vannak. Lukács tervezete a kormány tervezetétől főleg abban tér el, hogy nem fogadja el a segélyezés elvét, mert ez a törvényhatóságokat a kormánynyal szem ben függő helyzetbe hozza, hanem a megtérítés elvi alapján áll. A városok részére a rendőri, adóügyi, katonai és közegészségügyi funkciókért nemcsak a személyi, hanem a dologi kiadások megtérítését is kívánja, mert e kiadások is meglehetősen terhelik a váró sokat. A kormánytervezet a segélyezést a városok 1905 — 7. évi személyzeti kiadásának átlagához szabja, a Lukács-féle tervezet azonban figyelembe veszi a városok szorult helyzetét ós a községi pótadó százalékának nagyságával parallel növekvő százalékos arányban kívánja a fentebb jelzett címeken felmerülő kiadásokat megtéríteni. A kormánytervezet a segélyzést fix-összegben szabja meg, nem veszi tehát tekintetbe a városok anyagi helyzetének időközi változását, a Lukács-féle tervezet szerint azonban három évről három évre állapíttatnék meg mindig a városok anyagi helyzetének figyelembe vételével az állami hozzájárulás összege s igy ez a támogatás egyrészről az állam, másrészről a városok anyagi helyzetéhez illeszkednék. A kormányjavaslat kijelöli a célokat, amikre a hozzájárulás felhasználható. Lukács tervezete azonban teljesen az önkormányzat képviseletére bizza ezt, itt korlátokat felállítani nem kiván s csak arra kötelezi a városokat, hogy az állami funkciók ellátását a belügyminiszter által kiadott irányelvek figyelembe vételével szabályozzák. A kormánytervezet a városi tisztviselők fizetésrendezóséről és szolgálati pragmatikájáról is rendelkezik részben. A Lukács féle tervezetben ezekről szó sincs, mert a tervezet készítőjének az a nézete, hogy ez a két, különben igen fontos kérdés a városok állami támogatásaügyétől teljesen idegen, ebből kikapcsolandó és külön oldandó meg. Egyébként a törvényjavaslat tervezetéhez egy kitűnő készültséggel szerkesztett indoklás van illesztve, amely alapos okfejtóssal támogatja a tervezet egyes rendelkezéseinek helyességót. A városok kongresszusának állandó bizottsága most erélyesen hozzálát az állami hozzájárulás kérdésének kedvező megoldásához, hogy mire a törvényhozás ismét akcióképes lesz, ez a nagyfontosságú ügy már ott szerepeljen az első sorban végzendő feledatok közt. Szeressétek Istennek minden élő teremtését! Adjatok egy csókot minden kis gyereknek, aki mosolyog reátok. Fogjatok kezet, minden emberrel, aki szenved. Ne számláljátok meg, hogy hány csókot adtatok ennek a gyermeknek és hányszor fogtatok kezet szenvedő emberekkel. Szeretni már is boldogság. A hála : fényűzés. Hálát ne követeljetek soha. Fogadjátok el, ha adják, de ne követeljétek, különösen hitvány uzsorások vagytok. Hány jó teremtése van a jó Istennek, akit szeretnünk kell ? Először is édes anyánkat, aki az első csókot adta, azután édes apánkat, aki legelőször simogatta meg fejünket. Ott vannak örökké derült, csacska testvéreink ; ott vannak jó barátaink, akiket sok más közül választottunk ki örömeink osztálytársainak, ott van a nő, akit megszerettünk és a kis gyermekek, akik virágoskertünk rózsafáján nőttek. Menynyi szép, drága szeretet! Ennek szentelhetjük szivünknek minden dobbanását. Ez áldja meg a mi életünket. Nem agyrém a boldogság ezen a földön, de nagyon ritka és nehéz elérni. Akik számot tartanak a boldogságra, azoknak orvosi bizonyítványt kell felmutatniok a jó egészségről, egy másik bizonyítványt arról, hogy megvan a mindennapi kenyerünk, egy harmadikat pedig arról, hogy becsületes emberek. E közül a három okmány közül az utolsó feltótlenül szükséges. Az elsőre, meg a másodikra nincs akkora szükség. Ismertem egy pár olyan boldog embert, akik mindig betegeskedtek s azt sem tudták, mit esznek másnap. De ezek nagyon ritka kivételek. Viszont sok olyan boldogtalan embert ösmertem, akik olyan egészségesek voltak, mint a makk és amellett milliomosok voltak ! Nincs két egyforma boldogság, mint ahogy nincs két egyforma ember, | két egyforma homokszem. Mindenkinek a saját módja szerint kell boldognak lennie ós nem szabad soha lemásolnia a mások boldogságát. Aki kényelmes cipőben akar járni, a saját lábára vétessen mórtéket. Igy vagyunk a boldogsággal is. Nincs nagy, közepes, meg kis boldogság. Csak az olyan ember használja ezeket a jelzőket,' aki a boldogságot egyértelműnek tartja az örömmel. Igazán csak az az ember boldog, aki a saját boldogságához elengedhetetlen föltételnek mások boldogságát tartja. Mint ahogy a jó gazdasszony minden reggel megállapítja, hogy mit főz és mit végez a ház körül: nekünk is még fölkelés előtt elő kell készítenünk a boldogságunkhoz szükséges mindennapi kenyeret. Ez a kenyér a jó egészség lisztjéből, a becsületesség kristálytiszta vizéből áll, de a költészet szavát is hozzá kell még adni. A költészet sem kerül, vagy milliókba kerülhet, a legtöbbször azonban ingyen kapjuk. A napsugár, a réten szedett virág nem kerül egy fillérbe sem. Nem kell fizetnünk a nyájas szóért, egy-egy szép tervért, egy-egy reménységért. Aki nem tud lemondani, aki nem kiván magasra szálni, akinek nincs semmi kívánsága, semmi reménysége : az mondjon le arról, hogy boldog lesz valaha. Ha boldognak érzitek magatokat, Remélhetőleg az országos kongressus állandó bizottsága szombati ülésén olyan határozatokat fog hozni, amelyek nem lesznek sértők a rendezett tanácsú városokra nézve sem. ne ellemezzétek a boldogságtokat. Olyan lenne az, mintha porrá zúznátok egy szép pillangót csak azért, hogy még jobban megbámuljátok a szépségét. A bánat kultusza, a boldogság imádása csak betegség, amelyet gyógyítani kell, mert veszedelmes magunknak is másoknak is, annyival inkább, mert ragályos. Ha minden ember boldog tudna lenni a saját számlájára, akkor sok mindenre nem lenne szükség, amire ma még szükség van, a csendőrtől kezdve az irgalmas nővérig, a flastromtromtól kezdve az alamizsnáig. A gyermekek majdnem mindig boldogok, inert nem gondolnak a boldogságra, sok öregek pedig szokszor azért boldogtalanok, mert túlságosan sokat tépődnek rajta, Mihelyt megtanultunk a saját lábunkon járni, azonnal vegyünk egy kapát a kezünkben, vállunkra és hordozzuk azt utolsó lehelletünkig : az utolsó órában pedig adjuk át testvérünknek, hogy ássa meg vele ágyunkat, melyben utolsó álmunkat alusszuk. Kicsiny legyen a gyermek kapája, nehezebb az ifiujó és mindegyre könnnyebb, mikor őszülni kezd a haj és görbülni kezd a hát. De mindig, de folyvást kell kapálni, hogy levegőt vezessünk a fa tövéhez, nyissunk egy barázdát, vagy irtsunk ki egyegy káros gyomot. Ne azt nézzétek, hogy kiáll fölöttetek, hanem azt, kik vannak körülötelek és mögöttetek. A boldogságot legtöbben egy nagy aranyrámának képzelik, mely kevésértékü képet foglal magában. Pedig a boldogság egy Rafael vagy Corregió kép egyszerű fényű kerettel, sőt sokszor kerete sincsen. Montogazza Pál. Csaba és az alföldi szinikeriilet. A DEMKE átirata. Olvasóink előtt ismeretes már az a mozgalom, melyet a Délmagyarországi Közművelődési Egyesület;inditott abból a célból, hogy az alföldi népesebb és intelligensebb városok egy kerületben egyesüljenek theátralis igényeiknek minél célszerűbb és olcsóbb ellátása céljábólMinden valamire való városnak hazafias kötelessége támogatni a magyar színészetet és a magyar szintársulatokat abban az esetben, ha azok a társulatok nem ripacsokból, hanem művészekből állanak. Igen ám, de a magyar városok legnagyobbrészt szegények arra, hogy egy színtársulat megélhetését és fennállását huzamosabb időre biztosítsák. Ezért szervezte az állam a vidéki színészet országos főfelügyelőségét, amely néhány évvel ezelőtt megteremtette a kerületi rendszert. Ez a rendszer azonban nem vált be egészen. Nem vált be egyrészt azért, mert egymástól távoleső városokat osztották be egy kerületbe ; nem vált be másrészt azért, mert az egy kerületbe osztott városok rendesen különböző fokán állanak az intelligenciának. Amely színtársulat egyik város közönségének megfelelt, az a másik városban csak a kudarcok és bukások egész sorozatát aratta. És a magasabb intelligenciájú város közönsége a kerületi rendszer miatt kénytelen volt megtűrni a gyenge társulatokat is. Békésmegye szókvárosa, Gyula, sohasem engedte magát kerületbe beosztani. Az ottani publikum kényes Ízlésének egyáltalában nem felelnek meg

La harmad-negyedrangu társulatok. Igaz, hogy csak két hónapig tart ott a sziniszezon, de kifizeti magát az a két hónap nagy társulatoknál is. Igy érte el Gyula, hogy hol a nagyváradi, hol a szegedi társulatokat nyerte meg nyári arénája számára. Csaba a besztercebányai szinikerületbe volt beosztva. Mezey színtársulatának feloszlása után azonban szabaddá lett és sikerült is megnyernie egy sokkal nagyobb és jobb társulatot a mult óv őszére. Hogy azonban még mit, illetve milyet hoz a jövő, az az istenek térdón fekszik. Ebben a helyzetben találta Csabát a D. M. K. E, legújabb átirata. Az átiratban az egyesület elnöksége arról értesiti Csabát, hogy már megalakult az „Alföldi Sziniszövetsóg" Kecskemét középponttal ós K a d a Elek kecskeméti polgármester elnöklósóvel. E szövetség célja az, hogy a nagy Alföld városaiból négyenkint-ötönkint kerületeket alakítson s e kerületbe tartozó városok színügyi szükségleteinek legalább részben való fedezéséhez erkölcsi s — ami fő — anyagi támogatást eszközöljön ki a főfelügyelőség utján a kultuszkormánytól. A D. M. K. E. értesítése szerint az első alföldi kerület már meg is alakult Kecskemét központtal. E kerületbe tartoznak Kecskeméten kivül Szolnok, Makó, Kalocsa városok és Szarvas község. Mindannyian megadták már beleegyezésüket a beosztáshoz. A második i kerület most van alakulóban. Ebbe I Szentes, Cegléd, Félegyháza, Nagykőrös ós Csaba városokat óhajtaná felvenni a szövetség elnöksége. Egy egy városra tehát körülbelül két hónapos sziniszezon jutna. A D. M. K. E. főtitkára: Gallov i c h Jenő lelkes hangú átiratban kéri fel Csabát, hogy lépjen be a kerületbe. Biztosítja arról, hogy elsőrangú színtársulatok fognak csak működni a kerületben, ezenkívül az állam tetemes anyagi támogatással fog hozzájárulni ahhoz, hogy a kerületbe tartozó színházak — ha erre szükség van — megfelelőbb állapotba hozassanak, kibővittessenek, átalakíttassanak. Sőt még azt is megígéri az az átirat, hogy az állam