Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-02-24 / 16. szám

10 BÉKÉSMEGYÉI KÖZLÖNY Békésscsaba, 1910 február 20 délelőtt, a másik része pedig délután részesüljön oktatásban. L i n d e r Károly lelkész ezt az intézkedést nem tartja célravezetőnek, mert a szülők megütköznének azon, hogy gyermekük csak délelőtt, vagy délután jár iskolába. A közgyűlés, miután az indítvány visszavonatott, elfogadta az iskolaszék­nek azt a javaslatát, hogy Erzsébet­helyen uj iskola építtessék s arra az árlejtés ki rását is elhatározta. Ugyancsak az igazgató-lelkész ter­jesztette elő, hogy a belvárosi egyházi iskolák is mind túlzsúfoltak s a meg­engedett 80 gyermeknél sokkal több van beiratkozva ; L a c z ó Endre isko­lájában pláne 142 a növendékek száma. Az iskolaszék és a gazdasági bizottság is behatóan foglalkozott a szükséges uj iskolák létesítése kérdésével s tekintve az egyház szűkös anyagi helyzetét, egyelőre a felvégen két tanteremnek és hivatalos helyiségnek, továbbá két uj tanítói állásnak évi 1100 kor. fizetés és 360 kor. lakbérrel való szervezését ajánlja az egyháztanácsnak. Ez ügygyei kapcsolatosan Seiler Gyula felügyelő, rámutatva arra, hogy az egyház adóalapja folyton csökken, á nagy kiadásokat csak ugy birná meg a jövőben, ha az adókulcsot emelné, mit viszont a hivek nem bírnának el: helyes lenne véleménye szerint, ha az egyház az eddigi 32 iskolát megtartaná, a többi, még szükséges iskola felállítá­sára pedig az államot kérné fel. Igy legalább részben megtérülne valami ab­ból az összegből, melyet a hivek állami adóban fizetnek. K i s z e 1 y Pál az iskolánál fonto­sabbnak tartja a nagytemplom tetőze­tének újraépítését; az uj iskolák létesí­tésére szintén az államot kérné fel. Dr. Zsilinszky Endre nem tartja oly ijesztőnek a csabai egyház anyagi helyzetét. A felekezeti iskola az egyház erőssége és ha azt is kiadja ke­zéből, elvesztette a híveket is s csak akkor fog igazán megcsappanni az egy­ház prosperálása. A vallásnak anyanyel­ven való oktatása neveli ós tartja meg a híveket s ha iskoláit államosítja, jog­gal mondhatják majd a hivek, hogy az egyház mit sem nyújt. Nem határozna e fontos kérdésben most, hanem vissza­adni javasolja az iskolaszéknek ós gaz­dasági bizottságnak, hogy tárgyalja újra ós terjesszen költségvetést ós tervezetet arról, mily összegbe kerül a két tan­terem építése. Hiszi, hogy a szükséges iskolák felépíthetők lesznek, mert az egyház nem deficittel, de plussal dol­gozik. Zajos helyeslés kísérte Zsilinszky beszédét és indítványát, amelyet S a i 1 e r Gyula és Kocziszky Mihály felszó­lalása után, kik szintén ragaszkodnak a felekezeti iskolához, csak a teher­viselés könnyítését célozzák az uj isko­láknak az államnak való átadásával: egyhangúlag határozattá is emeltek. Tudomásul vétetett, hogy a jövő tanévtől a felekezeti iskoláknál is in­gyenes lesz az oktatás s a szülők csak 50 fillért fizetnek iskolai könyvtáralapra. A telekgerendási lakosok, mivel a Povázsay-féle iskola istentiszteletek tar­tására, a hivek nagy számánál fogva kicsiny, ez iskola telkén egy imaház építését kérték. Szeberényi Lajos melegen ajánlja a kérelem teljesítését, L i n d e r Károly is s javasolja, hogy terv és költ­ségvetés elkészíttetésére hívják fel a gazdasági bizottságot, — ami elfogad­tatott. Előterjesztetett, hogy a Rudolf-fő­gimnáziumi bizottság uj szabályrende­letét az egyetemes gyűlés jóváhagyta, igy szükségessé vált uj gimnáziumi bi­zottság választása. A gimnáziumi bizott­ság tagjai az ev. lelkészek, az egyházi felügyelő, az igazgató, az eforus, a pénz­tárnok s a tantestület kiküldötte. Az egyháztanács egyhangúlag a követke­zőket választotta meg: dr. Zsilinszky Endre, Kocziszky Mihály, dr. Sailer Vil­mos, Németh Lajos, Áchim Gusztáv, Kitka György, Badics Elek, Korosy László, Wagner József, Pfeiffer István, Kovács L. Mihály, Réthy Bélát. Négy tagot Csaba képviselőtestülete választ. Az okták utáni egyházi adót a ta­nács y 2 kilogr. búzával emelte. Az okta­tulajdonosok most az kérték, hogy e fél kilogr. emelést engedjék el. Sze­berényi Lajos a béke kedvéért ajánlja az elengedést, a többség azonban ugy vélekedett, hogy 14 filléréért nem ér­demes békétlenkedni. Az erzsébethelyi ev. tanítók némi fizetésjavitást kértek az orgonálásért, a harangozó, a templom szolgák, a kastélyi sirásó szintén 1 — 1 mm. buza többlettet. — Engedélyeztetett. A sirásó kérvényével dr. Zsilinszky Endre indítványozta, hogy az egyház, illetve a gondnok fordítson több gon­dot a temetők rendezésére, ólősövóny­nyel való szegélyezésére. G á 1 i k János felpanaszolta, hogy a vett sírhelyekről nincs térkép s azo­kat a sírhelyeket aztán másnak újra eladják. Elhatároztatott a térképek elkészí­tése és a sírhelyek törzskönyvezése s ezzel az ülés véget ért. Békésvármegye közgyűlése. Póttárgysorozati ügyek. Ma, csütörtökön, népes lesz ismét Gyulán az öreg vármegyeháza. Finom cipős ós csizmás megyeatyák léptei koppannak a folyosókon és az üléster­mek sima parkettjén. Ma tartja ugyanis — mint már megirtuk — Békésvárme­gye törvényhatósági bizottsága szoká­sos februári közgyűlését. A közgyűlés­nek a rendes tárgysorozatban szereplő fontosai b tárgyaival már foglalkoztunk, Ugyanakkor kinyilvánítottuk azt is, hogy a póttárgysorozat körülbelül olyan gaz­dag fog lenni, mint a rendes. És ennek a vélekedésünknek volt is valami alapja, Harteval felemelt ököllet a mozdu­latlanul fekvő emberhez lépett. — Ah! Ez az ön szeretője. Egy gyermeksorban lévő ifjú! Legjobb ba­rátom fia! . . . Gaz asszony! — Ez az ifjú nem szeretőm. — Még tagadni mered? Izmos karjával megragadta az előtte fekvő embert ós felemelte. De amikor kezei megérezték a test sajátságos me­revségét, megborzadt ós eleresztette a testet, mely lomhán visszaesett. — Beszéljen, mi törtónt? — szólt izgatottan Hartevel. — Éppen le akartam feküdni, ami­dőn a folyosókon lepéseket hallottam, aztán egy fájdalmas hangot: „Nyissa ki, nyissa ki!" Azt hittem, hogy ön szól, hogy ön rosszul lett. Kinyitottam. E férfi bebukott szobámba, sápadtan, ijesztően, hörögve. Bizonyára szivgör­csöt kapott. Lefektettem. Éppen fel akartam önt keresni, amikor kopogást hallottam. — És nem tűnt fel önnek, hogy ezt az embert senki sem hallotta be­jönni ? — A kutyák nagyon ugattak, nem hallhatták . .' . — Azt hiszem, hogy be kell érnem az ön magyarázatával és hogy ebben a dologbau nem is tudunk meg soha bővebbet, mert ez a fiatal ember meg­halt . . . Az asszony sápadtan dadogta : — Lehetetlen . . . lehetetlen. — De igen, meghalt 1 — Nem, nem lehet. Hartevel megint átnyalábolta a tes­tet és parancsoló hangon szólott: — Menjen előre. — Mit akar tenni ? — Ne törődjön vele . . . Vegye a lámpát ós jöjjön! . . . Nedves szólrohem csapta meg őket. A lámpaüveg elpattant ós csörömpölve hullott a földre. Az asszony letette a lámpát. Az eső nehéz, hideg cseppek­ben hullott reájuk. M. de Hartevel kér­dezte : — Lát-e valamennyire ? . . . Igen ? Akkor segítsen, fogja a lábát. Csendben haladtak előre az éjsza­kába. Mintha minden kihat volna kö­rülöttük. M. de Harteval egy alacsony ajtó előtt megállt és igy szólt: — Nyúljon be jobb zsebembe . . . egy kulcsot talál benne ... ez az, most bocsássa el a lábát . . . keresse meg a kulcslyukot .. . Megvan ? . . . Nyissa ki! a kutyák nyugalmukból felzavarva, eszeveszetten kezdtek ugatni. Hartevel térdével meglökte az ajtót, mely kinyilt. Aztán egyetlen mozdulattal magasra emelte a testet és a kutyaházba dobta. Aztán becsapta az ajtót és ráfordította a kulcsot. Az állatok veszett dühhel rohantak prédájukra. Egy irtózatos ordítás : „Jaj nekem!" hallatszott velőtrázóan, kö­vetve vérszomjas ugatástól ós fogcsat­togástól . . . Az asszony őrjöngve vetette magát férjére, körmeit arcába vájta és ugy sivította : — Nyomorult ! . . . Gyilkos ! . . . Hartevel ördögiesen kacagott, majd durván meglökte feleségét és paran­csolón ráriadt: És most takarodj be 1 mert a póttálsorozat az ügyek száma tekintetében fenem utói érte a ren ­des tárgysorctot. Általában ?huzamosabb vitát elő­reláthatólag aléderváry-kormány bi­zalomkérő leiii fogja támasztani. De az is nagyorkönnyen megeshetik, hogy nem lessemmi vita, hanem a törvényhatóságúzottság más várme­gyék mintájára gyszerüen tudomásul fogja venni a iratot. Mint liirlik, az állandó választniy is ezt fogja java­solni. És ha mlegeljük az ügyet, az adott körülmény között ez lenne a legjobb, az arar középút. A Héder­váry-kormány m olyan auspicumok között lépett a hElom polcára, hogy mindjárt, kellő m( Smerós nélkül, bi­zalmat szavazzon ki az ország, de vi­szont céltalan és l-baveszett fáradtság volna a bizalmatlaág nyilvánítása is. Az egyszerű tudotxívótel legjobb mód a kényes kérdés nvoldására. A póttárgysoroí ügyei közül leg­érdekesebbnek lehetekinteni egy fe­lebbezést, melyet Kcdoros község né­hány polgára nyujtc be. Lapunk olva­sói előtt ismeretes n az a konfliktus, mely a kondorosi eliáróság és a kép­viselőtestület egy rtie között támadt a mult évben. A kóp^elötestület több­sége ugyanis a számosok bemutatása alkalmával a közpénz^ban mutatkozó 220 koronányi tulkiadi fedezését meg­tagadta s egyszersmii bizalmatlansá­gát nyilvánította az őljáróság iránt. A bizalmatlansági hatozat miatt az elöljáróság, R e i n e r iéla biró veze­tése alatt beadta lermdását, később azonban visszavonták; tbbek kérésére a lemondást és mindenilőljárósági tag megmaradt állásában. A'20 korona tul­kiadás ügye azonban ',zel még nem intéződött el, mert a fyviselőtestület nem akarta előbbi határzatát megmá­sítani. Ezért adtak be mányan feleb­bezést a fenti határoz? eílen. A tör­vényhatósági bizottság őreláthatólag helyet is ad a felebbezéiek, mert az elöljáróságot nem érhet vád amiatt, hogy a község nehéz anjgi viszonyai tulkiadást eredményeztek.— Utóvégre annyi tulkiadás egy közsí;nél úgyszól­ván semmi. Magyarországak úgyszól­ván minden városa, vagy tózsége állan­dóan tulkiadással és pótdóemeléssel küzd, még pedig százsz^ta inkább, mint Kondoros. Ilyesmiért egy elöljá­róságot bizalmatlansággal regtisztelni, nem csekély rövidlátóságra al. A póttárgysorozatban a tbbek kö­zött két csabai ügy is szerept. Egyik egy kérvény, melyet a csabai elöljáró­ság nyújtott be az iránt, hogya kato nai főzőkonyhák bérösszegéhez a vár­megye is járuljon hozzá a katoni be­szállásolási alap terhére. Csatra e katonai főzőkonyhák jelentékeny meg­terheltetéssel járnak ós ezért kéri vár­megye hozzájárulását, Másik csabai érdekű tárgy leszsgy adásvételi szerződés ügye, mely jróf A p p o n y i Albert és gróf M a s s i \ g Albetnétől Csabának adott ingatlaira vonatkozik. Az adásvételi szerződéit jóváhagyás végett fogják a megyegyt lós eló terjeszteni. Az orosházai járás főszolgabirája kéri a megy egy üléstől annak a megen­gedését, hogy az ügyiratok számozásá­nál a mostani uzus helyett az úgyneve­zett alapszámos rendszert honosíthassa meg hivatalában. Ez a rendszer divik most minden modernebbül berendezett irodában. Két kegydij iránti kérvény is tár­gyalás alá kerül. Egyiket özv. K a u­d e r s z Sándorné, másikat pedig özv. C h r i s zt ó Miklósnó nyújtotta be. Mind­ketten volt megyei hivatalnokok özve­gyei. A póttárgysorozatban ezeken kivül jelentéktelenebb községi, vagy személyi ügyek szerepelnek. Politikai pártalakulás. Nemzeti Munkapárt. — Gazdapárt. A Nemzeti Munkapárt fővárosi meg-, alakulása után, megindult a mozgalom országszerte a helyi pártok megalaku­lása, vagyis a liberális elemek újra tö­mörítése céljából. Természetesen a jelenlegi kormány működésének elő­segítése itt a bevallott cél. Bókésvármegye legtöbb községé­ben egyedül a függetlenségi párt bir állandó szervezettséggel, a 67-es ala­pon álló polgárság pedig csak Szarva­son bir a szervezettség jellegével, mert ott községi, megyei, sőt egyházi állá­sokra is a választás bizonyos pártszem­pontból történt eddig is. Szarvasról, például a megalakult Nemzeti: Munka­pártot, az ottani fiatalság táviratilag üdvözölte. Most, hogy a Nemzeti Munkapárt szervezése, illetve a vidéken is önálló párttá való alakulása megy végbe: Csabán és Gyulán is megkell ejteni a 67-es alapon álló és érzelmű polgár­ságnak ismét ad hoc párttá való alaku­lását. Békéscsabán hétfőn délután 3 óra­kor a Vigadó zöldtermébe dr. Sailer Vilmos ügyvéd bizalmas értekezletre hívta össze a 67-es érzelmű polgárok egy kis töredékét. Az értekezleten az elnökló dr. Sailer Vilmos tudatta az összejövetel célját, majd Szebernyi Lajos és dr. Zsilinszky Endre vázolta a csabai Nemzeti Munkapárt megalakulásának szükségességét, e köz­ség speciális helyzete és a békés hala­dás szempontjából. Többek hozzászólása után csak Szondi Lajos dr. tiltakozott, hogy nevét a majd kibocsájtandó felhívásra kiírják, ami fölösleges volt, mert a bizal­mas értekezletre meg sem volt hiva, az értekezlet elhatározta a Nemzeti Munka­párt megalakulását, a szervezési munká­latok és a választóközönséghez intézendő felhívás, továbbá az alakuló nagygyűlés előkészítésére tíz tagu bizottságot vá­lasztott és küldött ki. A nagygyűlés valószínűleg csak az országos Nemzeti Munkapárt programja megjelenése után fog Csabán megtartatni. A szervező-bizottság tagjai: dr. Sai­ler Vilmos, dr. Zsilinszky Endre, Sze­berényi Lajos, Haraszti Sándor, dr. Fáy Samu, Korosy László, dr. Kerónyi Soma, Kocziszky Mihály, Zsíros András, Wagner József. * A szomszédos Mezőberóny község­ben vasárnap délután szintén politikai pártszervezkedós történt. Ez a szervez­kedés különbözik a csabaitól, ameny­nyiben nem a kormány támogatására irányul, hanem ellenkezőleg a függet­lenségi és 48-as párt támogatására. A mezőberényi gazdák ugyanis va­sárnap este a Gazdakörben népes érte­kezletet tartottak, melyen elhatározták, hogy megalakítják az országos függet­lenségi és 48-as gazdapárt helyi bizott­ságát. Elnökké megválasztották W i n­t e r Ádámot, alelnökök lettek: Tóth György és ifj. B a r t o 1 f Márton, jegyző: ifj. W a 11 n e r János, pártbizottsági tagokul megválasztattak: Litauszki Pál, Kiss Lajos, Feldmüller György, Czin­kóczki Pál, Bőkfi Lajos, Nun Márton, ifj. Madarász János, Balog József, Berg József, Schultz Imre, Adamik Pál és Plavecz Mihály. A képviselő jelölésére vonatkozólag kimondta az értekezlet, hogy most még jelöltet nem állit ós hogy fog-e egyál­talán jelölni, azt a további fejlemények­től teszi függővé. 1 megyei közlekedési ügy fejlesztése. A. füzesgyarmat-karcagi út \ Sárrétet nem hiába nevezték el a régi magyarok sárrétnek. Még száz évvel ezelőtt is úgyszólván megköze­lithetetgtlen zsombókos láp volt az a nagy tsrület, mely elfoglalta Bókós­megye északkeleti és Biharmegye egész északnyugati részét ós amelyet szorgal­masan öntözött a Körös, meg a Be­rettyó akkor még zabolátlan árja. Itt­ott, elvétve akadtak egyes magasabban kiemelkedő szigetek, melyeken a mos­tani sárréti községek alakultak. A köz­lekedés különösen esós időszakban úgy­szólván lehetetlen volt. Az ottani lako­sok hónapokon át bezárásra voltak kárhoztatva, akárcsak a börtönök vi­rágai s a világ folyásáról csak egyes vakmerő emberek utján hallottak vala­mit, akik gyalog, vagy csolnakon neki­vágtak a süppedő sártengernek, szá­razra jutottak és elvándoroltak valami közeli és kedvezőbb fekvésű helységbe. Ez az állapot csak akkor szűnt meg, mikor a Körösök szabályozása befejezést nyert. A zsombókokból ter­mékeny szántóföldek lettek, a községek hozzáférhetőbbekké váltak ós lassan­lassan az utak is javulni kezdtek. Sár,

Next

/
Thumbnails
Contents