Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-02-24 / 16. szám

Békéscsaba, 1910 február 20. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 9 különösen esős időben, van még min­dig tisztességes mértékben, de azért mégis hasonlíthatatlanul különbbek az állapotok, mint a régen voltak. Az ál­lam és vármegye ujabb időben óriási összegeket áldoz müutak építésére ós a müutakból elég bőven kijutott a Sár­rétnek is. Az kétségtelen azonban, hogy még a mostani állapot is nagyon messze van az igazi, ideális állapottól. Utak tekintetében a sárréti köz­ségek közül még Füzesgyarmat ós kör­nyéke van ellátva legmostohábban. Gyarmat legészakibb és legtávolabbi fekvésű községe Bókésmegyének. Még befelé a megye középpontjába van utja szép is, jó is, de a szomszédos várme­gyéktől ebben a tekintetben úgyszólván el van zárva. Innen van, hogy a hozzá­tartozó Bucsatelep, mely tőle 25 kilo­méternyi távolságra van s amely már 3—400Ö lakossal rendelkezik, esős idő­ben megközelíthetetlen. Kerékagyig érő sár van az odavezető, úgynevezett uton, ugy, hogy valósággal istenkísértés hosz­szabb esőzés után rajta elindulni. Füzesgyarmat község ennélfogva még a vármegye beruházási programjá­nak megállapítása alkalmával arra kérte a törvényhatóságot, hogy a füzes­gyarmat—karcagi vicinális utat, mely Bucsatelepen megy keresztül s amely­nek Jásznagy-Kun-Szolnokmegyei része már ki van épitve : vegye át a törvény­hatósági utak hálózatába és építtesse ki. A törvényhatóság méltányosnak ta­lálta a kérelmet ós teljesítette is, azon­ban az akkori kereskedelmi miniszter azt az útépítést nem engedélyezte ós igy a jó bucsatelepiek kénytelenek vol­tak bizonytalan ideig ismét a várako­zás álláspontjára helyezkedni. Már ugy állott az ügy, hogy az a csonka ut sohasem épül ki, mikor egy­szerre kedvező fordulat állott be. Déva­ványa község ugyanis kérte a kereske­delmi minisztertől a Dóvaványa—kis­újszállási ut kiépítését, mely a Gyoma— dóvaványai útnak lenne a folytatása. Annak idején erről mi is megemlékez­tünk. A miniszter azonban nem teljesí­tette a kérelmet, hanem nyíltan kifeje­zésre juttatta azt a nézetét, hogy a közlekedésügyre nézve sokkal haszno­sabb lesz a Karcag—füzesgyarmati ut elkészítése, mert az Dévaványának is előnyére fog válni. így mintegy miniszteri szankciót nyervén a Karcag—füzesgyarmati ut: Füzesgyarmat község ismét kérvényt nyújtott be az ut kiépítése érdekében. Remélhetőleg a kórelemnek most már több eredménye lesz, mert a vármegye önmagával jutna ellentétbe, ha nem teljesitené a kérelmet, a kereskedelmi miniszter pedig határozottan kinyilvání­tott fenti véleményét nem fogja meg­másítani. A jó bucsatelepiek tehát nemsokáig lesznek elzárva a nagyvilágtól. A csabai gazdasági intézői állás. Bizalmas értekezlet a v Orosházán. Békéscsaba speciális körülményei és jelentékeny vagyont képviselő in- ; gatlani tették szükségessé évekkel ez­előtt egy megfelelő szakképzettséghez kötött gazdasági intézői állás rendsze­resítését. Mert Csaba ingatlanai körül­belül 5 millió korona értékűek. Enagy vagyon kezelését természetesen nem lehet bizni sem egy gazdára, aki akkora képzettséggel nem rendelkezik, de vi­szont nem lehet véle megterhelni a jegyzőket,'vagy másJiivatalnokokat sem, akik anélkül is nagyon el vannak látva dologgal. Ily nagy községben és annyi vagyon mellett szükség van gazdasági intézőre, aki körülbelül azokat a hiva­tali ténykedéseket végzi, amelyeket sza­bad királyi városokban a gazdasági ta­nácsos. Azért hangsúlyozzuk ezt, mert W i 1 i m István gazdasági intéző lemon­dása után hallottunk olyan véleménye­ket is, hogy az intézői állásra egyáltalá­ban nincsen szükség Régebben is lehe­tett nélküle Csaba. Az intéző teendőit nagyon szépen meg lehet osztani e vé­lemények szerint a gazda, valamelyik — esetleg két — esküdt, a számvevő, a pénztáros és a főjegyző között. Ezek az urak szentül meg vannak győződve, hogy az intézőnek nincsen semmi dolga. Pedig gondolkozni tudó és szerető em­ber előtt már maga az a tény, hogy annak az intézőnek egy csaknem öt millió korona értékű vagyont kell ke­zelni és vigyázni arra, hogy az a vagyon jövedelmezőbbé legyen: már egyedül is elég az intézői állás szükséges vol­tának bizonyítására. De ezenkívül még más hivatása is van a gazdasági intézőnek, amint egy alkalommal lapunkban már kifejtettük. Az intézőnek minden gazdasági ügyben szakközegként kell szerepelnie, szak­szerű véleményeket kell nyilvánítania ós javaslatokkal, indítványokkal elő­állania arra nézve, hogy a község jö­vedelem forrásait hogyan lehetne sza­porítani s a meglevőket hogyan lehetne gyümölcsözőbbekké tenni. Az intéző teendőinek már csak e pár szóban történt vázolásából is lát­ható, hogy az állás szükséges volta mellett nagyon meg kell gondolnia a községnek azt is, hogy kire bizza Wi­1 i m István örökét. Az elöljáróság és a képviselőtestület tagjaiban mindjárt a lemondás után az a vélemény alakult ki, hogy a község érdekében nagyon ajánlatos volna, ha S a i 1 e r Gyulát, a Békéscsaba-városi takarókpénztár igaz­gatóját sikerülne megnyerni e fontos állásra. Sailer Gyula már egy izben a polgárság teljes megelégedésére töl­tötte be ezt az állást. Csak akkor mon­dott le, mikor a jóval jövedelmezőbb takarókpénztári igazgatói állásra meg­választották. Most természetesen nem kívánhatja senki sem tőle, hogy ezt az állást a sokkal csekélyebb jövedelmű intézőséggel felcserélje — minden el­lenszolgáltatás nélkül. A községnek, ha ilyen kiváló és ritka munkaerőt meg akar nyerni maga számára, vele szem­ben méltányosságot és áldozatkészséget kell gyakorolnia. Ez a gondolat vezérelte az elöljá­róságot és azt a 26 képviselőtestületi tagot, akik kedden délután összegyűl­tek a városháza tanácstermében, hogy az intézői állás betöltéséről tanácskoz­zanak. A parasztpárti érzelmű tagok távol maradtak az értekezletről, bár ők is meg voltak hiva. Különben ők úgyis csak kerékkötői lettek volna annak a szép, egyhangú határozatnak, melyet az értekezlet hozott. Az értekezleten Korosy László főjegyző vetette fel azt a kórdóst, hogy nem volna-e a képviselőtestületi tagok­nak kifogásuk az ellen, hl Sailer Gyulát megfelelő javadalmazás biztosí­tásával takarékpénztári tisztségéről le­mondásra birnák ós ismét megnyernék az intézői állásra? Sailer Gyula kiváló­ságának már a múltban is sok jelét adta, most pedig még gazdagabb ta­pasztalatokkal térne vissza a községhez, ami a vagyoni helyzetre nézve csak kedvező hatással volna. Többek hozzászólása után az érte­kezlet egyhangúlag kimondotta, hogy Sailer Gyula visszatérését a község vi­tális érdekei szempontjából szükséges­nek tartja ós ez eszme mellett a kép­viselőtestületi közgyűlésen is állást foglal. A kuliszák mögül. — Külön fővárosi tudósítónktól. — (.Miniszterek egymás közt.) Egyik mi­niszteri tanácskozás után kegyelmes urakkal és újságírókkal telt meg a budai sikló. Székely Ferenc igazságügyminisz­ter és Láng Lajos arról beszélgettek, melyiknek van joga a másikat öcsém-nek szólítani. Hamar kiderült, hogy ez a jog Láng Lajost illeti meg, aki már a hetvenedik életóvót tapossa, mig az igazságügyminiszter éppen 67 esztendős. — Hatvanhót! Hatvanhét! — hang­zott minden oldalról — Akkor te vagy ; a kabinet cégére, — jegyezte meg ne­vetve az egyik kegyelmes. — Sajátságosan jellemzők néha az évszámok — mondotta Székely Ferenc. — Mikor a kúriai birói esküt letettem, éppen 48 éves voltam. Bár már akkor sem álltam valami messze a 67-től. Többen hozzászóltak e dátumok ra­vasz játékához, Láng Lajos pedig el­mondta, hogy ö épen hatvan éves volt, mikor Wekerle Sándor megjelent nála és fölajánlotta neki a kereskedelmi mi­niszteri tárcát. — Azt hittem, — beszélte Láng —• hogy gratulálni jön a születésnapomon. Wekerle kijelentette, hogy nemcsak gratulál, hanem születésnapi ajándékot is hoz. A kereskedelmi miniszterséget. * (Ötszáz koronát — egy szóért.) A Víg­színház legközelebbi újdonságának : A masamód-nak szerzőjét, Heltai Jenőt a napokban fölkereste egyik előkelő fő­városi divatáru cég főnöke ós a követ­kező ajánlatot tette neki: — Nézze, mester, engedje meg, hogy A masamód hősnője egyszer-egyet­len egyszer kiejtse a darabban az ón cégem nevét. Ha azt megengedi, ötszáz koronát adok a Vígszínház nyugdíjinté­zete javára. Heltai Jenő, — aki a legnagyobb ideálista, — fölháborodással utasította vissza ezt az üzleti ajánlatot, de a ke­reskedő nem tágított ós most már a színészeket környékezte meg. Itt nem ! talált olyan rideg fogadtatásra, sőt mi­| vei ugy szokott lenni, hogy a szerző csak egy, legföljebb két estén át üli végig a darabját, mindjárt ki is jelen­tették, hogy bemondják a céget, de csak akkor, ha ezer koronát ad. A ke­reskedő ezt is szívesen megajánlotta, mire Harmath Hedvig, a főmasamód­jelölt megígérte, hogy a negyedik elő­adáson elmondja a kivánt reklámot. — Tudod mit ? — szólt Hegedűs. — Jobb lesz, ha a harmadik előadáson mondod el. Ami biztos, az biztos. * (A drága Chantecler.) Rostand szen­zációs darabját, a Chantecler-t Magyar­ország számára Tóth Imre vásárolta meg, a Nemzeti Színház igazgatája. En­nek a vásárlásnak érdekes előzményei vannak. A darab impresszáriója Gagna mester, párisi színházi ügynök, akivel legelőször Valentin Lajos tárgyalt a darab megvétele iránt. Gagna mester azonban tizezer koronát és 7 százalékot követelt, ami olyan horribilis összeg, hogy lehetetlen megfizetni. Mikor Tóth Imre a félbemaradt alkuról értesült, gyorsan kiutazott Párisba és ezt a ha­talmas árat megajánlotta Rostand ügy­nökének. Meg is kötötték a szerződóst, amiből azonban még korántsem követ­kezik, hogy a darabot elő is fogják adni. A fordításért ugyanis legalább háromezer koronát kell fizetni Ábrányi Emilnek, a darab kiállítása pedig cse­kély hetvenezer koronába kerül. Ilyen körülmények között jobb a darabot elő sem adatni, mert csak ráfizetni lehet. Ha ad akta teszik, legalább megmarad a hetvenezer korona. Pénzintézeti közgyűlések. Az elmúlt óv eredményes sáfárko­dásáról most vasárnap három pénz­intézet igazgatósága számolt be a rész­vényeseknek. Bár nehéz volt a pénz­intézetek helyzete, mert a mult óv rossz termése súlyosan nehezedett közgazda­sági viszonyainkra, mely körülmény, dacára az általános pénzbőségnek s dacára annak, hogy minden jogos hi­teligény a legalacsonyabb kamattótelek mellett nyert kielégítést, az ipari ós kereskedelmi vállalkozást elodázta s a gazdasági tevékenységet majdnem tel­jesen megbénította. A Békéscsaba-városi Takarékpénztár Részvénytársaság igazgatósága, melynek közgyűlésén R o s e n t h a 1 Adolf igaz­gató-elnök távollétében R e i s z Simon igazgetó elnökölt, ama megnyugvással terjeszthette a közgyűlés elé üzleti te­vékenységének eredményét s megelé­gedéssel utalhatott azon körülményre, hogy kölcsönei után esedékes részlet ós kamatfizetések az elmúlt évben is igen kedvezően folytak be s a lefolyt évben az intézetet semmi veszteség sem érte, mi az igazgatóság, de különösen S e i­1 e r Gyula vezérigazgató körültekintő és céltudatos eljárásának az érdeme. R e i s z Simon elnök üdvözölve a megjelenteket, tudatta, hogy 28 részvé­nyes van jelen, kik 422 darab részvényt és 400 szavazatot képviselnek. Az igazgatóság jelentése ós zár­számadása, melyet S e i 1 e r Gyula vezér­igazgató olvasott fel, a pénzintézet ör­vendetes gyarapodásáról, kedvező üzleti eredményéről számol be. A pénzintézet mult évi forgalma meghaladta a 45 millió koronát, mig a tiszta nyereség 43.120 korona, a tartalék-alap pedig 61.967 koronáról az ez évi dotációval 77.682 koronára emelkedett. A közgyűlés örömmel vette tudo­másul az igazgatóság jelentésót, elfo­gadta a zárszámadást, a nyeremény iránti felosztást és megadta a felment­vényt s R e i s z Hermann részvényes indítványára, ki szép szavakban mél­tatta az igazgatóság eredményes mun­kálkodását, jegyzőkönyvi köszönetet sza­vazott. A közgyűlés a mult évi tiszta ha­szonból 400 koronát szavazott meg jótékony célra s ez összegből a két Nőegylet pénztára, a főgimn. alumneuma ós a város szegény pénztára részesült adományban. Az Aradi Ipar és Népbank. Vasárnap délelőtt 10 órakor tartotta meg nagyszámú részvényesek jelenlé­tében évi közgyűlését az Aradi Ipar és Népbank, Aradnak ez a régi pénzin­tézet, melynek Csabán virágzó fiókja van. A jó ;üzleti eredmény, amely a külömböző ágakba nyilvánult, annak a gondos és körültekintő munkáságnak köszönhető, amelyet az igazgatóság, kü­lönösen pedig H e h s Béla vezérigaz­gató végzett. S z a 1 a y Károly, az inté­zet elnöke nyitotta meg a közgyűlést. Megnyitó beszédben az elért fényes üz­leti eredményt vázolta. Részletezte az üzleti forgalom egyes ágazatait, ame­lyek mindegyikénél örvendetes emel­kedés mutatkozott Hehs Béla vezérigazgató olvasta fel az igazgatóság jelentését, amely­ből a következőket közöljük: A mult évi rendkívüli közgyűlésen nyert felhatalmazás alapján intézetünk részvény tőkéjének felmentését siker­rel keresztül vittük. Ezen kibocsájtás következtében részvénytőkénk 2,250.000 koronára, alapjaink 1,053.009.43 koro­nája emelkedtek. Jelentjük a tisztelt közgyűlésnek, résztvettünk az „Aradi termény és áruraktár részvénytársaság" megállapításában. A lefolyt 1909 évben üzletkörünk kielégítően fejlődött. Főbb üzletágainkban nagyobb emelkedés mu­tatkozik, igy takarékbetéteink 1,005,061 34 koronával, váltótárcánk 1,765,322-73 koronával s folyószámlái kölcsöneink 827,95557 koronával emelkedtek. A békésmegyei fiókintézet, úgyszin­tén a „Békéscsabai termény- ós áru­raktár részvénytársaság" az előző évek­nél nagyobb eredményt mutattak fel. Mérlegünk 1909. évi tiszta nyeresége 205,544-69 korona. Ezen összegből a szükséges alapok dotálása után a rész­vényesek közötti felosztásra maradt 120,42424 kor. Indítványozta az igazga­tóság, hogy ezen összegből részvó­nyenkint 20 korona kamaton kivül, fe­lülosztalékul 20 korona, vagyis 75,000 kor. A fenmarádó 3,628 51 kor. uj szám­lán 1910 évre átvitessék. Bódy Bódog meleg szavakkal em­lékezett meg az intézet vezetőségének buzgó odaadó munkásságáról. Indítvá­nyára a közgyűlés a felmentvényt meg­adta s az igazgatóságnak, Hehs vezér­igazgatónak, a felügyelő-bizottságnak s a tisztviselőknek jegyzőkönyvi köszö­netet szavazott. Majd Hehs vezérigazgató előter­jesztésére az alapszabályok módosítását elfogadták. Afarffy Ferenc indítványára egyhangúlag megválasztattak: a fel­ügyelő-bizottság tagjaivá Grabner Ká­roly, Kohn S. N., dr. Priegl István, Steigerwald Alajos ; az igazgatóság tagjaivá: Institoris Kálmán, Kistyóry János, Szalay Károly dr. Tagányi Sán­dor, Weldar Gyula, Keresztes Ferenc. A közgyűlésen a békésinegyei fi­ókintózet igazgatósága részéről rószt­vettek D u s b a b a Vilmos, dr. P á n d y István, dr. F á y Samu, Fried Lipót, W a 11 e r s t e i n Sámuel. A Békési Népbank szintén vasárnap tartotta közgyűlését, melyen a részvé­nyesek megbízásából P o p o v i t s Szil­veszter főszolgabíró elnökölt. Az igaz­gatóság évi jelentése az intézet fejlődé­séről és szép eredményről számolt be. A mult évi tiszta nyereség 60,459 kor., azonban két csődesetből kifolyólag 45 ezer korona veszteség érte, igy a mult évi 30 korona osztalékkal szemben csak 10 kor. osztalék adását javasolta. A köz­gyűlés azonban, dr. Varságh Zoltán felszólalása folytán a veszteségnek a tartalékalapból való leírását határozta el s igy az ez évi osztalék is 30 koro­nában állapíttatott meg. Papválasztás Békésen. Dr. Márk Ferenc az uj lelkész. Még egy képviselőválasztás is alig l kelt Bákósen olyan izgalmat, mint a V i n c z e Ödön elhalálozása folytán megürült második református lelkészi állás betöltése keltett. Ez az izgalom annak a körülménynek tulajdonitható, hogy Békés egész társadalma két tá­borra van oszolva, amelyek egymásnak gyűlöletes ellenségei. Az ellenságas táborok beleviszik az egymás iránti gyűlöletet minden közügybe, legyen az akár politikai, akár községi, akár egy­házi ügy. Nem magasabb szempontok vezérük őket, hanem tisztán az, hogy miképpen ártsanak egymásnak, mi mó­don hiúsítsa meg egyik a másik törek-

Next

/
Thumbnails
Contents