Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-02-24 / 16. szám

Békéscsaba, 1910. XXXt-ik évfolyam. 16-ik szám. Csütörtök, február 24. POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjnik hetenkint kétszer: vasárnap ós csütörtökön. ElrOFIZBI' D'3 : Egész évre 12 kor. Félévre S kor. Negyedévre 3 kor. Előflzetni"

,mikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRI(ES. Felelős szerkseztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. A választójogi reform. Békéscsaba, február 23. Mikor a koalíciós-kormány a hatalom polcára jutott: kötelező Ígéretet tett egyfelől az utalkodónak, másfelől pedig a nemzetnek, hogy meg fogja valósítani a választójogi reformot. De kormány tervez és Justh végez. Mikor Andrássy gróf belügyminiszter hosszas, szakadatlan munkával és nagy körültekintéssel megalkotó a törvénytervezetet a belgiumi pluralitás mintájára s az ügy már abban a stádiumban volt, hogy parlamenti tárgyalás alá kerül : Justh Gyula beledobta a közvéleménybe az önálló nemzeti bank bombáját, mely szétrobbanva, felbomlasztott minden rendet, csaknem legyőzhetetlen torlaszokat állított a békés haladás elé és zür-zavaros khaosszá változtató a magyar politikai világot. Egyben megásó sirját a koalíciónak is. Most a Khuen-Héderváry éra küszöbén az önálló bank újra háttérbe szorult és legnagyobb megoldandó probléma gyanánt ismét a választójogi reform támadt fel. Khuen, mint ismeretes, ha nem is híve teljesen a szociáldemokrata értelemben vei: legszélesebb körű általános egyenlő és titkos választói jognak : de mégis a jogosultság igen széles körű kiterjesztését akarja, már az uralkodó intencióinak megfelelően is. Nem hisszük azonban, hogy a miniszterelnök álláspontja győzni fog, meit saját politikai elvbaráói sorában is nagy cj erős ellenségei vannak a választójog minden olyan kiterjesztésének, amely a magyar szuppremáciát csak a legcsekélyebb méttékben is veszélyeztetné. Ezeknek élén maga gróf Tisza István áll, akinek és gróf Károlyi Mihálynak, az OMGE. elnökének kezdeményezésére nagyarányú | mozgalom indulmeg a választójog nemzeti irányú ormja érdekében. A mozgalomhoz rr eddig is közéletünk igen előkelő ?replői csatlakoztak. Ezek március -én országos nagygyűlést tai.anatfudapcjten, amelynek célja lesz ha'nas erővel tiltakozni az általános üasztójog behozatala ellen, kimuótra reform káros voltát a nemzeti halásra és a nemzet fennmaradására n<ve, továbbá megnyerni a közvélemért egy demokratikusan kiterjesztett, c nemzeti irányú választói reformnál Legujabbi azfán híre kelt, hogy ez, ugyneveit „konzervatív" akcióval feHámadcan, vagy jobban mondva, inkább alakóban van az álólános választójog liga, amelynek élén közismert szabacőmivesek állanak. Kívülről ez ugy fest, mintha e nagy kérdűen a re-.kció és radikálizmus szerzetten szembehelyezkedik egymással. Pc lig valójában másként áll a dologMeú ha végignézünk azon a névsoronmely az úgynevezett „reakciós" mozalom híveit foglalja magában : na?on sokat találunk benne olyan políkusokat, akik nemcsak jelentőség i ha7 fiság, de sz-.badelvüség és fe'ilág sodottság tekintetében is kiprób.ók í; közbizalomtól övezettek. E;ket tehát nem lehet a reakció vádjával Hetni. Pzek a férfiak tisztán jobb mggyőződú bői, tisztán haz ;fias aggoda^rnból ellenségei a választójog lepzélesebbkörü kiterjesztésének, melyrf nézetünk szerint még nem érett ieg az orszlg népe s a nemzet sem -lég erős arra, hogy megküzdhessn az alkotmány sáncaiba nagy törrígekben bevonuló szociáldemokratái és az agyarkodó nemzetiségeckel. Az általános választójog ligájának lemondott célja tüzzel-vassal kereszál erőszakolni a reformot, megmozgatni érdekében az ország népét és irtó hadjáratot indítani az úgynevezett reakciósok ellen. Látható ebből, hogy ha a két tábor hevesen összetűz, az ország békéje ismét tönkre megy s ez az állapot szinte önönmagából kivet egy harmadik törekvést, melynek a kettőn felül az a célja lesz, hogy mivel a reform kemény összetűzésekre vezetett: legjobb valami megfelelő formában minél messzebre elhalasztani. Ez a törekvés még nem mutatkozik, még talán tudatosságra sem jutott, de az élesebb szem meglátja. Pedig az ellentétek közötti kiegyen, ütődés létrejövetele a nemzet érdeké; ben állana. Mert választás előtt állunk, azt a parlamentet fogjuk megválasztani, amelynek egyik feladata mindenekelőtt az lesz, hogy megcsinálja a választójogi reformot. Már most, ha a választásokig nem alakul ki valamelyez határozott formájú megállapodás a szűkebbkörü választójog tekintetében : mit fognak mondani a polgárságnak azok, akik nem barátjai az általános választójognak? Hogy a jog kiterjesztésére és arra, hogy a parlamentben minden társadalmi frakció j megfelelő arányban képviselve legyen : ! ezt ma már azok sem vonhatják két' ségbe, akik a legszélsőbb konzervativizmus hivei. Csak keresni, találni és alkotni kell olyan formulát, amely sikeresen fogja a küzdelmet felvenni az általános választójoggal. E nélkül a megindulandó harc csak a nemzetet fogja gyöngíteni. A csabai ág. ev. egyház köréből 1 Az egyházi iskolák túlzsúfoltságának megszüntetése. A csabai ág. ev. egyháztanács hétI főn igen látogatott s az egyházi iskolák túlzsúfoltságának megszüntetésére nézve igen érdekes lefolyású ülést tartott. Hosszabb érdekes vita folyt afölött, hogy az ág. ev. egyház az eddig fentartott harminckét elemi iskolát megtartsa s a túlzsúfoltság megszüntetése végett felállítandó iskolák létesítését az államtól kérje-e. Az egyházi adóalap kevesbbedése, de meg a híveknek az állami adóteher nagyarányú viselésére való tekintettel Seiler Gyula egyházi felügyelő az államosítás mellett szólalt fel, míg Szeberényi Lajos, de különösen dr. Zsilinszky Endre az egyházi iskoláknak, mint az egyház erősségeinek megtartása mellett érvelt s az indítványozta, hogy e kérdést újból vitassa meg az iskolaszék és a gazdasági bizottság.|Az egyháztanács ugy is határozott. Erzsébethelyen uj iskolát építtetett, arra költségvetést és versenytárgyalást hirdet, mig a felvégen építendő 2 uj tanteremre csak tervet és költségvetést készíttet. E tekintetben csak az iskolaszék uj javaslata után fognak határozni. Határozat hozatott, dr. Zsilinszky Endre felszólalására az ev. temetőknek nagyobb rendbentartására. Tekintélyes hátrálékos adó leírásán kivül egyhangúlag megválasztatott a főgimnáziumi bizottság s több fizetésemelési kérvény nyert kedvező elintézést. Az egyháztanác3 üléséről, melyen Szeberényi Lajos ig. lelkész és Seiler Gyula egyh. felügyelő elnököltek, tudósításunk a kővetkező : Az igazgató-lelkész első tárgyul előterjesztette a közigazgatási bizottságnak a Csaba-erzsébethelyi egyházi iskolák túlzsúfoltságának megszüntetésére vonatkozó, általunk már közölt határozatát, mely szerint ez iskolai évben még tűri az állapotot ós nem kivánja a növendékeknek az állami iskolába való átterelését, hanem építsen az egyház uj iskolát. Dr. Zsilinszky Endre a túlzsúfoltság megszüntetésére nézve indítványozta, hogy már ez iskolai évben az iskolák növendékeinek egy része Békésmegyei Közlöny tárcaja. Szeretnék... Szeretnék csodás nótát irni Hozzád, Nagy, büszke dalt, mielőtt meghalok, Csengő hangjai, hogy majd visszahozzák, ! Amit elvitt magával a halott. I Ott zokogna lelkedben örökké, | Ugy gondolnál, könnyet hullajtva 'ám . . . j De nem ! Álmodni nem tudnál te többé, Ha a lelkem belésóhajtanám. Reszler Sándor. A Irta: Maurice Level. Mikor az óra tizet ütött, M. de Hartevel kiüritette poharát, félre tette az újságját és lassan femelkedelt székéről. A függőlámpi homályos világosságot velett az abroszra, melyen puska- j töltések, sörét, dugó és egyébb vadá- ! szati kellékek feküdtek szanaszét. A i magas kandaló mellett egy női alak ült j egy mély karosszékben. Kint fütyölt a szél, az esőt szélrohamok hurcolták az ablakhoz ós időközönként kutyaugatás hangzott fel a kutyaházból, hol a kutyák voltak bezárva. Négy hatalmas hím állat volt odabent, melyek a vadkant könnyű szerrel tudták lefülelni. Ugatásuk félelmetesen hangzott az éjszakában, a kóbor kutyák pedig félénken, vontatott hangon feleltek rá. M. de Hartevel félrehúzd az ablakfüggönyt ós kitekintett a sötét parkba. A kopasz, nedves ágakat rázta a szól, a vörös levelek szeszélyes körben keringtek a levegőben és esés közben a falakhoz tapadtak. — Csúf idő, — mormogta de Hartevel bosszúsan. Néhányat lépett, majd zsebre dugott kezekkel megállt a kandeló előtt és csizmájával nagyot rúgott az izzó zsarátokba. Veres szikrák sziporkáztak fel a kéménybe és sercegő láng csapott ki a kandallóból. Hartevel asszony nem mozdult. A tüz halvány fénye játszadozott arcán, bearanyozta haját, megélénkítette merev vonásait. Kint a kutyák percnyi hallgatás után ismét ugatni kezdtek, a szél ki sértetiesen fütyölt ós rázta az ablakokat, az eső erősebben csapkodott. Az idő zordonsága mellett barátságosabbnak tetszett a ezoba és kívánatosnak a szép, hallgatag asszony jelenléte. M. de Hartevel is érezte ezt homályosan ós a különben rideg férfiú szokatlan meleg hangon igy szólt feleségéhez : — Tizenegy óra már elmúlt. Nem fekszik még le ? Az asszony igent mondott és felkelt. A férfi halk hangon kérdezte : — Szobájába kisérjem ? — Köszönöm ... Ne fáradjon ! A férj összeráncolta homlokát és könyedén meghajtotta magát. — Amint akarja . . . A kandalóhoz támaszkodva, tenyerét melengetve, engedte távozni az asszonyt, szemével követvén hullámos járását* ruhája uszályát, mely mint egy kacér, enyelgő hullámocska siklott végig a szőnvegen. De a midőn az ajtó utána bezárult, M. de Hartevel arca haragtól gyulladt ki. E kastélvban, hol feleségét csaknem fogolyként őrizte, egykor egy nőről ábrándozott, ki figyelmesen és mosolyogva lesnó minden kívánságát, ki, amidőn ő este hidegtől megkékült ujjakkal, a mezők és erdők illatát magával hozva tér vissza a vadászatról, forró ajkát és ölelő karját kínálja neki üdvözlésül. És ő, a szélben, záporban, hózivatarban lezajlott őrületes hajszák után, a szerelem hosszú éjszakáin szenvedélyes férfiöleléssel adja meg életpárjának mindazt a gyönyört, melyet tőle vár. Mily távol eset ez az álom a valóságtól ! . . . Az asszony eltávozván, lépéseinek zaja csakhamar elnémult a folyósón. M. de Hartevel visszatért szobájába. Leült és könyvet vett kezébe. A vihar nem engedett. A szól panaszosan zúgott a kéményekben, a fák ágai ropogtak, a kutyák szünet nélkül ugattak. Türelmetlen csaholásuk tullármázja a vihar tombolását. A kutyaház ajtaja recsegett a vad rohamaik alatt. M. de Hartevel kinyitotta az ablakot és lekiáltott: — Csiba ! A kutyák néhány pillanatra elhallgattak. M. de Hartevel hallgatózott. Az eső, melyet a szól arcába csapkodott, kissé felfrissítette. A kutyák most ismét ugatni kezdtek, Hartevel öklóvel megzörgette az ablakot ós fenyegető hangon lekiáltott : — Nem hallgattok ? De ez mit sem használt. A kutyák még dühösebben ugyattak. M. de Harteval fülei zúgtak, erei kidagadtak, szeretett volna törni, zúzni, reszkető lényt a kezei alatt látni. Dühösen lekiáltott : — Megáljatok ! — és az ablakot becsapva, korbácsot vett kezébe ós lesietett. Mitsem törődve a ház nyugalmával, zajos léptekkel haladt előre a folyosón. Mégis, felesége szobája közelében meglassította lépteit, nehogy álmában háborgassa. Da midőn a szoba elé ért, mintha az ajtó alatt némi világosságot vett volna észre. Megállt és hallgatódzott. Halk lépések neszét vélte hallani. Harteval egy esztelen gyanútól nyugtalanítva, halkan beszólt: — Teréz . . . Semmi válasz. Hangosabban szólt. Két erélyes, parancsoló kopogást tett az ajtón. Egy kérdő hang szólt ki: — Ki az ? — Én vagyok! Nyisd ki! Parfümtől és női illattól terhes légáram érte Harteval arcát. — Mit akarsz ? - kérdó az előbbi hang. — Csinálj világosságot! — szólt parancsoló hangon. A meggyújtott lámpa egyszerre bevilágította az egész szobát. Az ágyon egy férfi feküdt, meztelen nyakkal, lecsüngő fejjel, behunyt szemekkel. Harteval megragadta felesége karját. — Ah! Hitvány teremtés! Rajta kaptalak ! Az asszony nem hátrált, nem ellenkezett. Halvány arcán nyoma sem volt az ijedtségnek. Nyugodt hangon mormogta: — On fájdalmat okoz nekem.