Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-02-20 / 15. szám

10 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békésscsaba, 1910 február 13 Mivel dr. Molnár János nem volt jelen, a főszolgabíró nem vehette ki tőle az esküt s ennek folytán az a főszolgabírói hivatalban fog megtörténni. Ezek után Seiler főszolgabíró a választó-közgyűlés berekesztvén, eltávozott a gyülésteremből s az elnöklést Kovács Sz. Ádám biró vette át. Az iparosotthon és egyebek. K o v o s y László főjegyző ismertette ezután az iparosotthon régen vajúdó ügyét. Ujabban már hat éve folynak a tárgyalások aziránt, hogy az iparosok számára egy otthont tere TI tsen a község, amelyben nemcsak a tanoncok, hanem a • íesterek is összetömörüljenek. E tárgyalásokat megelőzőleg még 1892-ben 100000 korona kölcsönt vett fel erre a célra a község. A 100 000 koronából 30.000 koronát telekvásárlásra fordított, 70.000 korona pedig az építkezésre maradt. Ez azonban nem elég egy monumentális épülethez, amilyennek az iparosotthon Ígérkezik. A képviselőtestület tehát felterjesztéssel élt a kereskedelmi miniszterhez, hogy az építkezést államsegélylyel tegye lehetővé. A miniszter, együttesen a kultuszminiszterrel, meg is ajánlott évi 6000 korona államsegélyt, melyből a még szükséges 120—130.000 koronás kölcsönt körülbelül törleszteni lehet. Most már az épület tervei is átalakíttattak a miniszter által kivánt módosítások értelmében. A tanács javaslata értelmében a közgyűlés utasitotta a mérnököt, hogy Wagner József építésszel a részletes terveket és költségvetést készíttesse el minél hamarabb, hogy az építkezés már a tavasszal megkezdhető legyen. A még hiányzó összegnek kölcsönképen leendő felvétele céljából fővárosi pénzintézetektől ajánlatokat fognak kérni, végül felterjesztést intéznek a kereskedelmi miniszterhez, hogy a megajánlott 6000 korona segélyt már az 1910. évtől kezdődőleg utalványozza 50 éven keresztül. A törvényhatósági bizottság, mint annak idején megirtuk, ujabb határozathozatalra utasitotta a képviselőtestületet a községi állatorvosok elöljárói jogosítványa ügyében. A tanácsi javaslat ezúttal az volt, hogy tekintettel a közigazgatási bíróságnak egy ide vonatkozó elvi jelentőségű döntvényére: az állatorvosok vétessenek fel az elöljáróság tagjai közé, legyen hozzászólási joguk, azonban szavazattal ne bírjanak. A közgyűlés e javaslathoz hozzájárult. Tudomásul szolgáltak a törvény hatóságnak a munkásházépitő szabályrendelet módosítása, a közkórházi fertőző pavillon építése, az utazási és napidíj szabályrendelet, Tóth László segédjegyző fizetési pótléka, az árvapénztári számadás és a közegészségügyi bizottság ügyrendjének megállapítása tárgyában kelt jóváhagyó határozatai. A Gyöngyösi Gusztáv zenedei igazgatónak megszavazott 500 korona segélyre vonatkozó határozatot tudvalevőleg a törvényhatósági bizottság szótöbbséggel elutasította. Erre való tekintettel a tanács az elutasítás tudomásul vételét javasolta. Dr. F á y Samu és dr. S a i 1 e r Vilmos, tekintettel arra, hogy a megye az elutasító határozatot semmivel sém indokolja meg, a miniszterhez való megfelebbezást ajánlották. A képviselőtestület ennek dacára a tanács javaslatát fogadta el. A gyulai kir. pénzügyigazgatónak Csaba házosztályba való beosztása tárgyában kelt rendelete tudomásul szolgált. A rétöntözés. Békés villanyvilágítása. Korosy László főjegyző előterjesztette a mult hét végén ülésezett vegyes-bizottságnak — melyen miniszteri kiküldöttek is résztvettek — az öntözött rét folyó működési terve ügyében létrejött megállapodását. Eszerint a rétöntözés sikeresen nem duzzasztással eszközölhető, mint az jelenleg történik, hanem vizemeléssel. Erre azonban egy villamos erővel hajtott mótor szükséges, amely 10.000 koronába kerül. Szükséges ezenfelül különböző munkálatok végzésére még 2500 korona is. A tanács javaslata értelmében a közgyűlés kimondotta, hogy hivatkozással a község szorult anyagi helyzetére, felterjesztéssel él a földmivelésügyi miniszterhez a 12.500 korona költségnek államsegélyképpen leendő kiutalványozása iránt. Jelentette ezután a főjegyző, hogy Békés község villanyvilágítása ügyében a megállapodás létrejött a két község között és 30 évre már a szerződés is meg van kötve. Békés képviselőtestülete már elfogadta a megállapodás feltételeit s most ugyanezt kell tennie Csabának is. Javasolja a tanács, hogy a közgyűlés járuljon hozzá a megállapodásokhoz s ezenkívül mondja ki egy 60.000 koronás kölcsön felvételét a távvezeték létesítése céljából. Egyéb sem kellett a parasztpár.lnak, mint a „kölcsön" szó. Mindjárt felállott Áchim L. András ós tiltakozott a kölcsön felvétele ellen. Mindig csak kölcsön ? Nem volt még elág ? Hova fog ez vezetni ? Vegye fel Békés a kölcsönt, ha villanyvilágítást akar. Különben majd meg fogja bánni Békés is, hogy belement ebbe az ügyletbe. Nem szavazza meg a kölcsönt. Dr. Sailer Vilmos csodálkozik azon a tájékozatlanságon, amely Áchim felszólalásában megnyilvánul. Tagja ő is a villamos-bizottságnak, mórt nem jár el az ülésekre? Akkor nem mondana olyasmiket. Ugy Csabára, mint Békésre nézve is hasznos a létrejött megállapodás. Az a 60.000 koronás kölcsön sem okoz egy csöpp terhet sem Csabának. Korosy László főjegyző szintén tájékozatlannak minősiti Áchim felszólalását. A villanytelep gépezete nincsen teljesen kihasználva. Ki kell tehát használni már csak a nagyobb jövedelmezőség szempontjából is. Ez érdeke Csabának. A c h i m L. András : Mért csinálunk mi hasznot más községnek. Itt van Erzsóbethely. Miért nem létesítenek ott villanyvilágítást ? Vagy szegény embernek jó az olajmécses is, a villany csak az uraknak való ? Erzsébethely közelebb van hozzánk, mint Békés. Kovács Sz. Ádám biró: Figyelmeztetem, hogy a tárgyhoz szóljon. Áchim: Mit ? Hisz maga azt se tudja, mi a tárgy! (Derültség.) Áchim Gusztáv mérnök meggyőző érvekkel ajánlja a megkötött szerződéshez való hozzájárulást. Mindenütt, ahol a jövedelmet fokozni akarják, azt kölcsön utján teszik, mert csak ugy lehet hasznot hozó beruházásokat eszközölni. Többek hozzászólása után a közgyülós hozzájárult a szerződéshez a 60.000 korona ügyében szükséges névszerinti szavazást pedig akkor fogja I megejteni, amikor a pénzintézetek ajánlatai beérkeznek. Az uj kerületi beosztásra, az utcák elnevezésére vonatkozó és lapunkban már ismertetett javaslathoz hozzájárult a közgyűlés. Ezeken kivül kisebb jelentőségű | személyi ügyek szerepeltek csak, a máskülönben érdekesnek mondható közgyűlésen. Uj korszak küszöbén, - Budapesti levél. Aki pénteken a budapesti pályaudvarok érkezési oldalán járt, óriási sokadalomban gyönyörködhetett, már amennyire az ilyen sokadalmakban gyönyörködni lehet. Az első és második osztályú kocsikból előkelő megjelenésű öreg és fiatal urak szállottak ki húszával, sőt százával. A laikusabb publikum kíváncsian kérdezte: — Kik ezek ? — Valami külföldiek lehetnek 1 — válaszolta valamelyik nem kevésbbé laikus. — Dehogy külföldiek, — replikázott szakértő arccal az újságolvasó malomalatti politikus — hát nem tudják, hogy szombaton lesz a Vigadóban az uj párt alakuló gyűlése ? Oda jönnek ezek az urak. És ennek volt csakugyan igaza. Mert azok a tisztes és előkelő megjelenésű urak csakugyan a „Nemzeti Munkapárt" szombati alakuló gyűlésére jöttek fel. A vonatok csak ugy ontották az érkezőket. A szállodák és vendéglők forgalma megnövekedett, egyszóval a szállodások ós vendéglősök örülhetnek az uj alakulásnak. Hogy az ország örülni fog-e neki, az más blattra tartozik. Levelem pénteki napon kelt, tehát nagy sajnálatomra nem tudósíthatom önöket az alakuló "gyűlés lefolyásáról e levelem kapcsán. Majd megkapják a tudósítást másképen. Azért mégis csak az uj párttal foglalkozik ez a levelem is, mivelhogy ezt most a legérdekesebb politikai téma. A Nemzeti Társaskörben némely nyugtalansághoz hasonló mozgolódás észlelhető. Pénteken megint ki volt téve a táblára 103 uj jelentkező. A régi szabadelvűek nyugtalankodnak : — Mi lesz, meddig fog ez tartani? És tulajdonképpen hogy leszünk mi itt, akik régóta otthon vagyunk ? Nem ugy járunk-e, hogy „fogadd be a tótot s kiver a házadból" ? . , . Egy-egy szenzáció ujabb és ujabb forrongást idéz elő. Olyan neveket emlegetnek belépők gyanánt, hogy a régiek belesáppadnak. Pénteken például valamelyik rosszmájú ur azzal lepte meg az őstagokat: — Rakovszky is bejön. — Melyik ? A néppárti vezér ? — Igen, az. — Nem hisszük, az lehetetlen. — Semmi sem lehetetlen a nap alatt, megmondták már azt a régiek is — hangzott a felelet. Általában csak ürügy egy-egy névnek az említése, hogy aztán panaszkodhassanak, rémüldözhessenek, hogy miképpen lehet majd annyi különböző jellegű politikusból álló pártot egységesen összetartani és programmal ellátni a liberális irányzatnak megfelelően. A panaszt szóvá tették Tisza István előtt is, aki igyekezett megnyugtatni az aggódókat: — Csak türelem, türelem. Itt más kérdés nem állhat meg, mint az. hogy aki ide csatlakozik, az a hatvanhetes irányt erősiti, a nemzeti munka lehetőségét elősegíti, a békés viszonyok megszerzését akarja és programmunkat elfogadja. Aki igy jön, azt szívesen kell fogadni. Látszólag megnyugodott a sok mandátuméhes régi szabadelvüpárti, de azért a szivek titkos mélyében aggodalom és féltékenység uralkodik. A többi pártok nem épen közömbösen nézik az uj csillag fényének mindig erősebb ós erősebb ragyogását ós — nem fognak-e olyasmit érezni, mintha csak a kihűlt testét hagyták volna odakünn a temetőben, de a lelke ott lebegne még mindig körölöttük ? ElszálJott a madár, de a fészek még meleg. Összebunak majd ebben a puha fészekben, kicserélik egymás bánatát ós enyhülni fog a megoszlott fájdalom. Igen, igy lesz. A férj pedig ölébe vonja a két kis fiúcskát, kik anyjuk vonásait viselik s gyermek száj csevegésben az anya szellem szavát fogja hallani: szeresd őket ón helyettem ! - Á másik, az a napégette, redős arcú férfiú pedig vissza fog térni egy mogorva kaszárnyának valamelyik magános szobájába. * Vége a temetésnek. Eitávzott már mindenki, a sírásók is odébb ballagtak, osztozkodva a borra „valókon. Én gyalog vágtam neki a temető egyik elhagyott utjának s mikor kis idő múlva visszatekintettem, láttam, hogy a katona még mindig ott áll hajadonfővel az őszi alkony gyorsan terjedő homályában. Megvárta, mig az utolsó kocsit is elfödte a kanyarodó s akkor megindult lassan a sir feló. Az anya arcképe. Irta; Lagelöf Selma. Ott lakott az öreg Mattson a száz halászkunyhó egyikében, amelyek teljes egyformaságban sorakoztak egymás mellé. Egyforma virágok zöldeltek a kicsiny ablakokban, a falakat egyforma képek, a szekrények tetejét egyforma csigák, koraiágak díszítették, s a házikók lakói egyforma életet éltek. Az öreg Mattson ágya fölé szemközt az anyja arcképét akasztotta fel. S egy éjjel azt álmodta, hogy a kép kikelt rámájából s elébe lépve, igy szólt hozzá : — Mattson te meg fogsz házasodni. Mattson nagy tiszteletben tartotta anyja arcképét s élete nehéz óráiban mindig hozzá fordult tanácsért. Nem is bánta meg. Da most a kép mintha csúfolódna . . . Hiszen annyira elvei ellen beszélt . . . Mert Mattsónnak még álmában is eszébe ötlött eddigi házasulásainak története. Midőn először nősült s éppen esküvői gúnyáját öltötte magára, — a kép egyszerre nagy robajjal kiesett rámájából ... de ' ő nem sok ügyet vetett reá . . . Házassága rövid volt és szerencsétlenül végződött. Majd másodszor is nősülósre adta fejét . . . S ime, ugyancsak esküvőre Őltöztekor megismétlődik a dolog... Most már hallgatott a képre, s papot, menyasszonyt, násznépet faképnél hagyva menenekült . . . Felcsapott matróznak s évekig kóborolt a tergeren. Majd hazatért... S ime a kép most csúfolódik vele. Arra .ösztökéli, amitől eddig visszatartotta. Ám mégsem ... nem lehet guny .. . Anyjának ráncos, széltől naptól érdes arca komoly maradt s az ösmert hang egyre erősebben ismétli: — Mattson, meg fogsz házasodni! Mattson most könyörögni kezdett az anyjához. Ki hallotta azt, ősz fejjel, hetven esztendő súlyával a vállain, megházasodni ... A halász íunyhók lakói kacagnák . . . De a keretből leszállt kép kérlelhetetlen maradt. S Mattson félelemmel vegyes tisztelettel nézte anyja kezén az aranygyűrűt, nyakán a vastag aranyláncot. Talán ha kockás ruhájában, gyapot kendőjében látogat el hozzá, amelyben a halakat árulta künn a piacon, — ellenkezni mer vele, — de igy nem tehetett egyebet, mint vacogó fogakkal megígérte, hogy engedelmeskedni fog. A kép erre nyugodtan visszalépett rámájába. * Mattsónnak eszébe sem ötlött ígéretét megszegni. Hiszen az anyja biztosan jobbban tudja, mi válik az ő üdvére. S másnap mindjárt feleségül kérte egyik halászpajtásának a leányát. A legcsunyábbat az egész faluban. Csenevész, sárgafogu, savószinü ki vászoncselédet. Meg is kapta. De mikor kihirdetésre került a sor, egy kis baj volt az irásai körül. Hiteles bizonyítványát kérték a fenn maradt házasságának, hogy vajón csakugyan félbe maradt e ? írtak is a bizonyítványokért, s az őreg Mattson mind türelmetlenebbül kopogott be a parókiára, megtudakolni, megjött-e már a irás. — Nem, még nem. S a plébános csodálkozva nézett végig a vén fiun. — Olyan sietős a nősülés, Mattson ? — Hm, jobb, ha hamarabb túlesünk rajta. — Nem volna jobb lemondani ? Már nem vagy fiatal gyerek. — Tudom, hogy őreg vagyok, de meg kell házasodni. Muszáj. Hat hónapig járt hétről-hétre a plébánián, mig végre megjött az engedély. S hat hónap alatt, ahova nézett, amerre járt, gúnyosan nevető arcokkal találkozott. — Mattson házasodik 1 A vén Mattson, aki megszökött az esküvője elől! Legnevetségesebbnek ő maga találta a dolgot. Szinte megbolondította az arckép ... Egy vasárnap, az első kihirdetés után, menyasszonyát sirva találta a tengerparton. Megkérdezte, miért sir ? Talán mást kivánna férjéül ? Talán szerelmes valakibe ? A leány csendesen ingatta a fejét. De egy bárka siklott feléjük s egy legény ugrott ki a partra. Köszöntötte a leányt. Matson a leányra nézett ós mindent tudott. Szegény lány ! A falu legszebb, legdólcegebb legényébe szerelmes ... Hiszen igy még jobb, ha ő köti be a fejét, mert ez a legény soha rá nem nézne . .. Hiába, mégis csak ugy lesz, ahogy az arckép akarja .. . Mattson megfog házasodni. Két hét múlva megtartották az esküvőt s aztán jött a novemberi nagy vihar. Mattson őt társával két éjjel és három nap kinn táncolt ringó bárkájában a zugó, jeges hullámokon és nagybetegen tért haza. Meg sem gyógyult többé. Két évig betegeskedett, s azután meghalt. A felesége hűségesen ápolta, s az emberek fejüket csóválva ilyesmódon nyilatkoztak. — No lám, az öreg Mattson még sem volt olyan nagy bolond ! Jól tudta, mit cselekszik, mikor öreg fejjel aszszonyt hozott a házhoz Ugyan ki ápolta gondozta volna ... Derék asszony ! ennek sem marad sokáig bekötetlen a feje. Mattson pedig betegsége alatt mindennap elmesélte feleségének az arckép történetét. — Ha meghalok, itt minden a tied... — Ej, ne beszélj erről. .. — De anyám arcképét legjobban megbecsüld. Akaszd az agyad fölé, s ha kérőd akad, csak tőle kérj tanácsot. Én mondom neked. .. ennél a képnél a környéken sanki sem ért jobban a házasság kérdéséhez.