Békésmegyei közlöny, 1910 (37. évfolyam) január-június • 1-52. szám

1910-01-06 / 2. szám

BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1910 január 6. tel nélkül a régi szabadelvűpárt táborából venné minisztereit, amely párt ma már, mint politikai párt, nem létezik és csak társaskört alkot. Lukács kormánya egyelőre csak átmeneti kabinet lesz s csak arra épít, hogy megkapja a törvényhozástól a költségvetési provizóriumot. Vannak, ahik tudni vélik, hogy Lukács erre nézve már kötelező ígéretet is kapott az illetékes tényezőktől. Fontos érdek, hogy az uj kormány mentől hamarabb végleges és rendezett viszonyokat teremtsen és elhárítsa azokat az akadályokat, amelyek eddig a parlament munkaképességét megbénították s hogy dolgozni kívánó többséget hozzon létre. Ha sikerül Lukács Lászlónak ezeket a nehézségeket elhárítani, akkor két eshetőség jöhet létre. Az egyik az, hogy az uj miniszterelnöknek időközben sikerül többségre szert tenni ós oly mértékben megnyernie a többség bizalmát és támogatását, hogy továbbra is ö maradhat a kormány élén. Ebben az esetben egészen természetes, hogy annak idején rekonstruálnia kell kabinetjét. Azonban az is lehetséges, hogy az uj többség Lukács László háta mögött egyezik meg a koronával ós az ő mellőzése árán alakit uj kormányt. Erre az eshetőségre is számit Lukács, de nem tekintené személyes kadarcának, mert elérte egyetlen és főcélját, mely nem más, mint a normális parlamenti viszonyok helyreállítása. Ha a tárgyalások Lukács és a mostani pártok között eredményre nem vezetnek, nem marad más hátra, mint feloszlatni a parlamentet és elrendelni az uj választást. Egy csak a bizonyos. Az nevezetesen, hogy — mint fentebb mondám — Lukács kinevezése az első lép^s a hoszszadalmas válság megoldasa felé. A csaba-erzsébethelyi iskola túlzsúfoltsága. Konfliktus a tanfelügyelő és az ág. ev. egyház között. Köztudomásu, hogy az elemi iskolák államosítása ellen legvehemensebben mindenütt a felekezetek küzdenek. Az állam nemcsak a közoktatásügy magasabb érdekei szempontjából igyekszik az iskolákat a saját fennhatósága alá rendelni, hanem — és főképpen — hazafias szempontból is. Nemzetiségi, különösen pedig oláh és pánszláv érzelmű lakosság körében van is értelme ez államosító törekvésnek. Sőt egyenesen kívánatos is, mert valósággal botrányos az a tanítási módszer ós szellem, mely például a görög keleti román iskolákban uralkodik. Piszkos odúkban összezsúfolva nyomorognak azok a szegény gyerekek egy-egy fólmüvelt dászkál fennhatósága alatt, akinek minden szava csak ugy csepeg a magyar gyűlölettől. Hogy ilyen helyeken a kultuszkormány szinte erőszakkal is államosít, az nemzeti szempontból egyenesen örvendetes. Az olyan felekezeteknél azonban, amelyeknek hazafisága minden kétségen felül áll, semmiképpen nincs értelme a tüzzel-vassal való államosításoknak. Ezeknél a felekezeteknél a tanítók éppen annyi képzettséggel rendelkeznek, mint az államiak, nemzeti érzésük éppoly tiszta, mint az államiaké. A különbség tulajdonképpen csak az, hogy a felekezeti iskolákban a vallástanítás, intenzivebb, behatóbb. Kizárólag az az ok, amiért a felekezetek ragaszkodnak iskoláikhoz, mert a felekezeteknek létérdekük, hogy olyan nemzedékeket neveljenek, akik nemcsak tisztán megszokásból, vagy átöröklés folytán, hanem belső meggyőződésből hivei az egyháznak. A lelkes és áldozatkész hívőkre nagy szüksége van különösen a nehéz anyagi viszonyok között tengődő protestáns egyházaknak, melyek másra, mint a hívőkre, alig támaszkodhatnak. Nem régen érdekes konfliktus támadt a csabai ág. ev. egyház ós a tanfelügyelő között. Az erzsóbethelyi elemi iskola ugyanis nagyon tul van zsúfolva. Minden osztályban ugyancsak tul lépi a tanulók száma az általánosan megengedett numerus klauzust, ami különben baja csaknem minden csabai iskolának. Mikler Sándor, kir. tanfelügyelő erről meggyőződvén, köziga?gaási bizottsági határozatot provokált arra nézve, hogy az erzsóbethelyi felekezeti iskola fölös számú növendékei az ottani állami elemi iskolába küldendők áti A tanfelügyelő és a közigazgatási bizottság intézkedése élénk megütközést keltett, a csabai ág. ev. egyház vezetőségén élés nagy akció indult meg e rendelkezés megváltoztatása érdekében Támogatja ezt az akciót többtk között az a körülmény, hogy az erzsébethelyi felekezeti iskola növendékszaporulatát az ottani állami iskola nem volna képes befogadni. A rendelkezés végrehajtása esetén ugyanis 100—120 növendéket kellene átadni az állami iskolának, amit az képtelen volna elhelyezni. Hiszen az állami iskola is elérte, s t egyes osztályoknál tul is haladta már a numerus klauzust. A körülményeket tehát nem mórlegelte köilőképen a tanfelügyelő, mikor a közigazgatási bi zottság elé fentebb emiitett javaslatával lépett s ezt keresztül vitte. Figyelembe kell ezenkívül venni azt is, hogy most mái- csaknem fele el telt az iskolai évnek s a kis növendékeknek más tanmódszerü iskolába való áthelyezése egyenesen az eddigi oktatási eredmény megsemmisülését, vagy legalább is kockáztatását vonná maga után. Ilyen meggyőző érvekkel fölszerelve nagyon is valószínű, hogy a csabai ág. ev. egyház vezetőségének álláspontja fog győzedelmeskedni Tudomásunk szerint illetékes helyen már biztatást is nyert a vezetőség erre vonatko zólag. Más, de azért szintén figyelemre | méltó kórdós aztán, hogy az egyház mikópen akarja a túlzsúfoltságot orvosolni ? Mert hogy az nem egészséges állapot, hogy szintén rovására megy az i oktatásnak, hogy azt mielőbb orvosolni ; kell: azt hisszük, be fogja látni az egyház vezetősége is. A vármegyei közkórház kibővítése Mi van az árlejtéssel ? Hetvenhét a pályázók száma. Olvasóink előtt ismeretes már az a nagyjelentőségű lépés, melyet Békésvármegye törvényhatósági bizottsága tett a megyei körkórház kibővítése és modernebbé tótele érdekében. Közkórházunk már eddig is a vidék legjobban felszerelt és berendezett intézetei közé tartozott. A most tervbe vett uj pavillonok felépítése után pedig minden tekintetben olyan nívóra fog emelkedni, amilyenen csak a budapesti kórházak állanak. Biztosítja ezt a nívót nemcsak berendezkedésének modernsége, hanem orvosainak nagy tudása és jó hírneve is. A gyulai kórházat már eddig is látogatták a betegek az ország minden részéből, a kibővítés után pedig még inkább fogják látogatni. Mint már megirtuk, az előzetesen megállapított tervek szerint a kórház kibővítése 705,000 koronát venne igénybe. Ez összeget a belügyminiszter hozzájárulása mellett kölcsönképen fogja felvenni a vármegye, még pedig a Pesti Hazai Első Takarékpénztártól. Ez elsőrangú nagy pénzintézetünk részéről a tárgyalások folyamán megadott engedmények alapján kölcsönösszeg 766,000 koronát tesz ki, amely tökéletesen elég is a kibővítés véghezvitelére. Az októberi közgyűlés határozata után Ambrus Sándor alispán azonnal kiirta az árlejtésre a felhívást, melynek lejárati határideje e hónap 3-ika, azaz hétfő volt. Ezen a napon ült össze az árlejtező bizottság Ambrus Sándor alispán elnöklete alatt, hogy az ajánlatokat felbontsa. Az árlejtés azzal az alig remélt eredménynyel végződött, hogy összesen hetvenhét ajánlat érkezett be az ország különböző részéből. Leginkább budapesti, aradi és gyulai építőmesterek pályáztak. A csabai mesterek közül nem pályázott egyik sem. A beérkezett ajánlatok nem mind vonatkoznak az összes munkálatokra. Mindössze hat ajánlattevő van olyan, akik az összes munkák elvégzésére vállalkoznak. A többiek vagy csak egyes pavillonok, vagy csak a lakatos, vagy csak az asztalos, ács stb. munkákra adtak be ajánlatokat. Az árlejtező bizottság tagjainak ugyancsak nagy munkát kell kifejteniök, mig azt a rengeteg sok ajánlatot alaposan átvizsgálhatják, a különböző számadatokat összehasonlíthatják és megállapíthatják pontosan, hogy melyek az ajánlatok közül az olcsóbbak és célszerűbbek. A vármegyeháza kis tanácstermében már hétfő óta folyik a lázas munka, mely valószínűleg 10—15 napot is igénybe fog venni. Eddig sikerült annyit megtudnunk, annak a hat építési vállalkozónak a nevét, akik az összes munkálatokra nyújtottak be ajánlatot. E hat vállalkozó a a következő : Dávid János ós fia 754.445-22 koronáért; Erdei István és Kopasz János 708.156-54 koronáért; N.

( Szabados József 641.216-24 koronáért; F o r b á t Ernő 640.282-10 koronáért ; Dr. Z i e 1 i n s z k y Szilárd 651.707-51 koronáért; Fodor ós Reisinger646.700-36 koronáért; Pfaffés Schneider602943-13 koronáért vállalkoznak a kórház kibővítésére. Ez összegekben még nem foglaltatik benne a szenny vízlevezető költsége, mely körülbelül 60.000 koronát tesz ki. Mint ez adatokból látszik, legolcsóbb a Pfaff ós Schneider gyulai váüalkozócóg ajánlata. Igy valószínűleg azt a céget fogja a vármegye a kórház kibővítésével megbízni. Ezt azonban csak majd az ajánlatok részletes átvizsgálása ós összehasonlítása után lehet teljes joggal elmondani. Udvari akták. A kabinetiroda titkaiból. - Külön fővárosi tudósítónktól. Justh Gyula audienciája egy kicsit föllebbentette azt a sürü ködfátyolt, amely még az alkotmányos órában — Nem, azt, azt, hogy a boldogság ... — Hát nem vagyunk boldogok, te gyermek, te ? — Igen, de azt mondta, hogy ez a legnagyobb boldogság. — Hát nem igaz ? — Éppen az, hogy igaz, — szepegett az asszony, — de hiszen akkor most már nem lehetünk boldogabbak soha, sohase.. . Gyermekes zokogásba fult a hangja s .mégegyszer megpróbálta megmagyarázni az ő szomorúságát. — Hát nem borzasztó az, Jóska, hát nem borzasztó, ha elgondoljuk, hogy mi nem lehetünk boldogabbak? Jóska erre már nem tudott válaszolni. Nézte, nézte a feleségét s mig igy átölelve tartották egymást, egy pil- j lanatra leszállt rájuk a nagy szomorúság. ; Igy törtónt tehát, hogy a vidám szerelmes pár egyszerre olyan szomorú lett. Persze, mi megtudtuk volna vigasztalni, mert azt mondtuk volna, elég az, ha annyira boldogok, ha már boldogabbak nem lehetnek, — de hát mi akkor nem voltunk ott. Azonban az is lehet, hogy nem hittek volna nekünk, mert nincs ugyan egyszerűbb a szerelmes pár embernél, de nincs különösebb se. A kamarás. — Humoreszk. — Irta: Battyán Radó. Ebéd után nyugodtan szenderegtem Morpheus karjai között, midőn egyszerre halk koppanást hallok fejemen. Eleinte ugy gondoltam, hogy kedves nőm meg- i tudta ősbudavári kalandomat és néhány befőttes üveggel harcindulót akar ját- I szani koponyámon, melyet nem tudom | miért, talán kedveskedésből általában Mauthner-diadalának neveznek,de midőn feltekintettem, egy egyszerű ós szerény, de mindamellett szívós köntösbe bujtatott gentlemant láttam magam előtt" Mielőtt megszólíthattam volna, már az asztalomon ült ós lábait nyugodt kényelemmel egy piüs fauteil szélére helyezte. — Uram — kezdó minden bemutatkozás nélkül — én tudom, hogy ön szerény viszonyok között él. Nos, én a viszonyokat becses engedelmével, megfogom szerényteleniteni. Kétkedve nóztem rá, de ő egykedvűen folytatta : - Igen, én önt gazdaggá, dúsgazdaggá fogom tenni. Nézzen meg engem, ugye nem vesz észre semmi különösebbet. Pedig bennem egy kincs, egy aranybánya rejlik Hány kamarája van az ön szivének ? Ugye négy ? mert mindenik jobb családból való szívnek négy kamarája van. Az enyémnek azonban öt van uram, öt, kiáltá ielkesedten. Engem azonban mindez hidegen hagyott és hűvösen válaszoltam : — Köszönöm, jelenleg nincs szükségem bútorozatlan kamarákra. — De uram, ön félreért. Nem kiadni akarom önnek kamaráimat, hanem eladni igen, örök árba odaadni. Képzelje csak el, ha meghalok, bármely muzeum szívesen megveszi akármilyen magas áron e ritkaságot, mely önnek nem száz, nem is ötven, nem is huszonöt, csak csekély tiz forintjába kerül, mert annyit kérek érte. — És, ha ön túlélne engem ? — Akkor. .. nos akkor hálás szivem ötödik kamaráját tisztán az ön emlékének szentelem. — Az már más, — mondám ós meg is irtuk azonnal a szerződóst, melyet nagyobbik pecsétemmel hitelesítettem. Az öt kamaráju ur, kit rövidség okául ; csak kamarásnak fogok nevezni, zsebre vágva a megállapított összeget, nyomtalanul elpárolgott uj őszi kabátommal ! egyetemben. Már-már azt hitem, hogy | haláláról csak újságok révén fogok ér! tesülni, mert ugy egyeztünk meg, hogy kimultát a nagyobb napi lapokban köteles köz^é tenni, — midőn végtelen meglepetésemre, este nyo.ckor becsöngetetett; — Ejnye, ejnye — mondtam kétféle hanglejtéssel — hát maga mit akar itt? — A vacsorámért jöttem volna kérem alásan. — Micsoda vacsoráért ? j — Hja, hát kérem uraságod engem : megvásárolt, én^az ön tu ajdona vagyok • ós mint ilyenről, az ön gondja rólam i gondoskodni. — Talán nem kivánja, hogy megi hizlaljam magát ? — Óh dehogy, nem is szeretném, mert az izmok fejlődését többre becsülöm a zsigerekét ós igy szerény, de jó és tápláló házi koszttal megelókszem. — No ilyen szemtelen. Dehát csak nem hagyhatom elveszíteni a tiz pen- j gőmet; inkább had éljen nálunk azzal az öt kamarával, ugy sem élhet valami nagyon sokáig ... .. . Akkor féléves házas ós deli ifjú voltam. De a percek multak, ket gyer- j mekem is már másodszor, kedves nőm j pedig már negyedszer fogzott, (harma- ! clii< pár fogsor kiesett a szájából és eltörött,) koponyámon pedig a hold teljes töltében pompázott, a kamarás ur még mindig fenjárt. Hizott, gyarapodott, mig végre utói érte a végzet, egyszer csak vacsoránál nagyot hörgött ós ösz- 1 szeesett. 1 — Megütötte a guta, — kiáltottam lelkesedéssel, de örömöm csakhamar bura fordult, hova tesszük ezt az embert, mig valami orvos ki nem operálja a szivét ? Erre kedves nőm tegy fényes ajánlattal állt elő. — Tudod mit ? egyszerűen beletesszük a nagy toknyőbe, s azt megtöltjük spiritusszal, aztán eláll benne addig, amíg az orvost el nem hívjuk. — Igen ám, de hol veszünk annyi spirtuszt. — Hát hiszen most már kapunk hitelben is, szivéből aztán szívesen kifizetjük. Hiába csóválta meg hitetlenül kedves nőm fejét, ő azt kénytelen akarni, amit én megteszek és igy kamarásunkat spiritusba helyeztük,' azután nyugalomra tértünk. Alig szendereghettünk azonban egy két órát, midőn éktelen orditás-dalolás verte fel az éj csendjót. Kedves nőm megdöbbenve ugratott ki engein az ágyból, kirohanok a konyhába, hát kamarásunk éppen cigánykereket igyekszik hányni. Rdnézek a teknyőre, üres. A helyzet egyszerre világos lett előttem. A nyomoru.t csak tetszhalott volt, a szesz szagától magához tért, kiitta az egész s spiritust és most bevan rúgva, mint a csap. De erre, már az én galambepém is felforrt. Az ajtót kinyitni, a kamarást kiguritani, tőle röptóbben még egy bucsu pofont kapni, pillanat, egy, fájó pillanat müve volt. A meggazdagodásról végleg lemondtam, bár kedves nőmben a kamarás esete után erős a meggyőződós, hogy az én becses agyvelőm is, praeparálva egy muzeumnak megér legkevesebbet annyit, < mint egy öt kamaráju sziv.