Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-08-12 / 64. szám

12 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1909 aug. 8. hogy hozzá dörgölődzenek a Polit Mihályok, a keleti Svájc apostolai. Most, hogy a párt uralomra került, előállanak a régi fegyverbarátok éa követelik régi követeléseik érvényesítését, vagyis a keleti Svájcot. Ezt a kérdést az általános választói joggal hozzák összeköttetésbe és azzal együtt akarják megvalósítani. De hát ez nem megy olyan könynyen, mint ahogy azok a rövidlátó urak gondolják. Akik szeretnék feldarabolva látni Magyarországot, akik hazugságaikkal ellenünk hangolták az egész külföldet, akik szerint a magyar Magyarország megvalósíthatatlan állam: azokkal többé nem szabad fenntartani a barátságot sem a függetlenségi pártnak, sem más hazafias pártnak, Sőt ezek ellen feltétlenül küzdeniök kell tüzzelvassal. Ezek az urak közbeeső stációnak tartják az általános titkos választójogot, amely után feltétlenül a keleti Svájcnak kell következnie. Épen ezért kell minden józan gondolkozású politikusnak az Andrássy Gyula gróf reformjavaslata mellé csatlakozni, mikor majd ez a kérdés aktuálissá válik. Demokratizmus ós más hasonló jelszavakkal nem lehet megakasztani a mai Magyarország kifejlődését és megvalósítani akarni azt a bizonyos keleti Svájcot. De elég volt ebből. Ha jól emlékszem, cikkem címében a keleti Svájc mellett még az a kifejezés is szerepel, hogy más dolgok. Most önök természetesen kiváncsik, hogy miről tud az a pesti riporter politizálni az uborkaszezon idején. Megmondom, miről. Semmiről. A mostani politikai helyzet a várakozások helyzete. Mindenki vár sokat és nagyot. Vajúdik a hegy ós születik majd egy kis egér. Körülbelül ez lesz az izgalmasnak ígérkező őszi kampány eredménye. Egyébként most mindenfele beszámolók folynak. A'honatyák, miután már kifürdőzték magukat, szükségesnek tartják ellátogatni a kerületbe is ós megújítani azokat az ígéreteket, amelyeket jelölt korukban tettek. E beszámolók között csak egyetlenegy pikáns akad. A Siegescu Józsefé. A professzor urat, aki oláh létére lelkes magyar, tudvalevőleg az oravicai kerület választotta meg képviselőjévé. Az egész ügy alig pár hetes. És már Siegescu megy i beszámolót tartani. Hogy egy csecsemő- 1 politikus miről számolhat be, nem tud- ! juk. Mindenesetre azonban szép eljárás. Meglátszik a tanár uron még képviselő korában is a professzori lelkiismeretesség. Örülök, hogy valami csemegével, bár nem finommal, tudtam önöknek kedveskedni nyáron is. A vármegye közigazgatásából. A közigazgatási bizottság ülése. Békésvármegye közigazgatási bizottsága e hónap 9-én, hétfőn tartotta rendes havi ülését. A tárgysorozaton szereplő néhány érdekes ügy csaknem teljes számban összegyűjtötte a bizottsági tagokat. Egyébként az ülés nagyon csöndes lefolyású volt. Vitát csak a pénzügyigazgatóság ellen benyújtott panasz provokált, amely igen érdekes ügygyei, külön cikkben foglalkozunk. A csabai közönséget érdekelheti Áchim L. Andrásnak Kovács Sz. Ádám biró ügyében hozott alispáni döntés ellen benyújtott felebbezóse, amely méltán megérdemelt sorsára, az elutasításra jutott. A távollevő Dó'ry Pál főispán helyett Ambrus Sándor alispán elnökölt. Az ülésen jelen voltak Ambrus Sándor alispán elnöklete alatt: Daimel Sándor dr. főjegyző, Zöldy János dr. tiszti főorvos, Zöldy Géza dr. tiszti főügyész, Roediger Gyula pónzügyigazgató, Perszina Alfréd, az államépitészeti hivatal főnöke, Horváth Dezső dr. segédtanfelügyelő, Varságji Béla, Dombi Lajos, Beliczey Géza, Haraszti Sándor, Pfeiffer István, dr. Török Gábor és Morvay Mihály bizottsági tagok. Ambrus Sándor alispán a megjelentek üdvözlése után megnyitván az ülést, Daimel Sándor dr.' főjegyző felolvasta a vármegye mult havi viszonyairól szóló alispáni jelentést, melynek kivonatát itt közöljük: A személybiztonság 29 esetben zavartatott meg ós pedig 1 gyilkosság, 5 veszélyes fenyegetés, 7 súlyos testiséítós és 16 könnyű testisértós elkövetésével. A vagyonbiztonság ellen 42 esetben intéztetett támadás. Tüz 22 esetben volt. Külön megemlítem itt a jul. 29 én Békésen, a délelőtti órákban keletkezett tüzet, mely a nagy szél miatt csak nagynehezen volt lokalizálható, annál inkább, mert azon városrészben, hol a tüz pusztított, ugy a lakóházak, mint a melléképületek náddal voltak fedve s a háztelkek is kisebbek, minek következtében az épületek egymáshoz közelebb épültek. A tüz a IV. kerületben keletkezett, móg eddig meg nem állapitható módon, majd amidőn ezen tüzet 10 lakóház, 2 nagyobb ós több kisebb melléképületek leégése után sikerült lokalizálni. A tüz által okozott kár 19815 koronára lett becsülve, mely összeg legnagyobb része biztosítás révén megtérül, emellett a tűzvésznél megjelent gróf Wenckheim László a károsultakat fejenkint 150—200 koronáig terjedő pénzösszeggel segélyezte. Amidőn a tüz lefolyásáról megemlékezem, nem mulaszthatom el a békési tűzoltóságnak elismerésemet, a segítségül jövő békéscsabai, mezőberónyi ós köröstarcsai tűzoltóságnak és a katonaságnak, valamint a nagylelkű adományozásért gróf Wenckheim Lászlónak e helyen köszönetemet kifejezni. Baleset 20 fordult elő, „melyek közül 10 halállal végződött. Öngyilkosság 7 történt, öngyilkossági kísérlet 3. A cséplósi munkákat különösen a kisgazdák nagyrészt befejezték s az uradalmak is jó előre haladtak ezen munkálatokban s termésük tetemes része már magtárban van. Bár a termés eredménye iránt nem voltak tulcsigázottak a remények, mégis a legtöbb gazda csalódott az ősziek e!cséplóse után, mert a várt mennyiségnél is kevesebbet kapott. Az átlagos terméshozam kat. holdanként búzából 5 mm. volt, helyenként ennél valamivel faagyobb. Zab és árpa holdanként 9—10 mm.-ra tehető. Az aratási ós cséplési munka csendben folyik, de az aratás kezdetén fordultak elő súrlódások a munkások és munkaadók között, mint például a csabacsüdi Schvarcz, a gyomai B a s c h és Schvarcz gazdaságokban, de ezek részint a munkaadók engedékenysége, részint a hatóság közbelépése folytán megszűntek s igy sem idegen munkásokkal őket pótolni, sem egyóbb kivételes intézkedést tenni nem kellett. A munkások napszámbóre 2—4 korona között ingadozik. A vármegyei és községi igazgatás menete ellen panasz nem emeltetett Ugy a vármegyei minta községi tisztviselők közül többen szabadságon vannak, ez azonban az ügyek ellátását nem akadályozza. A szarvasi járás főszolgabirája Tóth Sánd.r öcsödi fogyasztási adópóuztárnokot kisebb szabálytalanságok miatt 10 korona rendbírsággal, Lánczosy László szarvasi anyaköny vvezótő-helyettest több rendbeli kisebb szabálytalanság miatt fegyelmi uton 40 korona pénzbírsággal sújtotta. A csabai birő ügye és mások. Az alispáni jelentós után első sorban a pénzügyigazgatóság ellQn beadott panasz került tárgyalás alá. Utána Áchim L. András felebbezése következett. Lapunk olvasói ismerik már~-azt a támadást, melyet Áchim L. András intézett a legutóbbi törvónyhatósági közgyűlésen Kovács Sz. Ádám biró ellen, akit azzal vádolt, hogy a biróválasztás alkalmával vesztegetett. Az alispán akkor vizsgálatot indított Kovács bíró ellen, auiely vizsgalat azzal végződött, hogy az alispán mindennemű eljárást beszüntetett a biró ellen. Áchim L. Andrásnak fájt ez a végzés és ezért felebbezte meg a közigazgatási bizottsághoz. A felebbezósben „független magyar bíróság" kiküldését kérte, mivel szerinte a békéscsabai főszolgabírót elfogultság vezette a vizsgálat alkalmával. A hiteles vallomások szerint Kovács Sz. Ádám bírónak egyáltalában eszeágában sem volt a vesztegetés, sőt az az ambíció sem bántotta, hogy biró legyen. Ellenkezőleg, Áchim L. Andrásék jártak a nyakára folytonosan, beakarták íratni a paraszt-pártba, ami ellen az ! öreg biró természetesen tiltakozott. A bizottság az alispánnak ezen indokok alapján hozott végzését helybenhagyta s a felebbezést elutasította. Ugyancsak az alispáni jelentés kapcsán került tárgyalás alá egy vén leány, G y u r i c z a Mária ujabb — talán századik — kérvénye is, melyben képzelt örökségének kiadásáórt folyamodik. Gyuricza Mária már évek óta zaklatja hasonló tárgyú kérvényeivel ugy az alispánt, mint a közigazgatási bizottságot. Hogy ennek a bosszantó állapotnak végre-valahára vége szakittassék, Daimel Sándor dr. előadó azt javasolta, hogy többé Gyuricza Máriának egyik kérvényét se vegye figyelembe az alispán, vagy a bizottság, hanem elintézés nélkül küldje vissza. A bizottság ezt a javaslatot elfogadta. Ezek után a különböző hivatalos havi jelentésekre került a sor. Dr. Zöldy János tiszti főorvos jelentése szerint a vármegye julius havi közegészségügyi állapota' kielégítőnek mondható, amennyiben 86-al volt kevesebb a halálozások száma, mint a mult óv megfelelő időszakában. A ragályos betegségek is csökkentek. Ezek közül a leggyakrabban a vörheny lépett fel, különösen Békéscsabán. A szolgabirák ós a gyulai polgármester negyedéves jelentései, melyeket szintén a főorvos terjesztett elő, tudomásul szolgáltak. Szentetornya községben az orvosi állás már 1906 óta betöltetlen. A község, illetve a főszolgabiróság többször kiirta már a pályázatot, de a jövedelem csekélysége folytán mindezideig nem akadt pályázó. Ez az állapot kezd most már tűrhetetlenné válni. Ezórtjja tiszti főorvos azt javasolta, hogy a közigazgatási bizottság feliratilag kérjen a belügyminisztertől a szentetornyai községi orvos számára 600 korona helyi pótlókot, ami az uj közegészségügyi törvény értelmében egészen jogos kórelem. A bizottság a tiszti főorvos javaslatához hozzáj árult. Roediger Gyula pónzügyigazgató jelentése szerint julius hónapban 49.000 koronával több egyenes adó folyt be, mint a mult év megfelelő idő— Jó, jó de mire való ez a káromkodás ? A szitakötő kezdett dühös lenni! — Mire való ? Arra, hogy legyen ! Ön meg mit ártja bele magát az ón dolgomba ? Hát minek teremtette az úristen a szájat. — Nem arra, hogy káromkodjék vele 1 A szitakötő éktelen káromkodásba tört ki. — Hogy a Krisztus pofozza fel az ilyen galiba embereket ? — ordította. Hát már az utcára sem léphet az ember, hogy ok nélkül beléje ne kössenek ? Hát már nem maradhat az ember békességben sem ? Azt a ripacsos rézangyalát az ilyen gézengúz, jött-ment senkifiának ! Tele torokból ordított. A nagy hangra kinyílt a Rozmaring-korcsma ajtaja ós kilépett rajta Kató, a csapláros-leány. Ijedt arccal kérdezte a szitakötőt: — Mi lelte, Miska ? — Hogy mi lelt ? Hát az, hogy az az ember, a fene jobban tudja mi fán termett, nekem esik ós belém köt. A csaposlány csípőre tette a kót kezét. — Szégyelje magát az ur — kiáltotta. - Nincs jobb dolga, mint a becsületes embereket háborgatni. Hordja el magát, ne várja mig a tiz ujjammal nekiesem váltott majom pofájának 1 Hogy a tüz égesse meg az ilyen semmirevaló, komisz népséget! A hangos káromkodásra valahonnan előkerült a viszályszitó közös hadseregbeli káplár is. Virginiával a szájában tudakolta : — Hát itt micsoda osztozás van ? A szitakötő sietett válaszolni: — Jó hogy jön kedves cimborám. ( Az imént még leköpni való zsiványnak nevezte.) Ez az ember itt —Soltyra mutatott-ugy rámförmedt, mintha kutyája lennék. Hát kutya vagyok ón ? — kór- | dezte a bántalmazott ember siránkozó l hangján. 1 A közös hadseregbeli bakakáplár egyet pödrött a bajuszán, aztán Solty felé fordult: — Elkotródjon innen, ha jót akar, mert ugy megregulázom a lábammal a gyomrát, hogy időelőtt Pilátusnál vacsorázik. Alig hangzottak el a közös hadseregbeli káplár ajkáról a neheztelő kifejezések, mikor uj alak jelent meg a szintéren. Az uj alak özvegy Giliczynó volt. Solty Pál anyósa, kit már előbb kicsalt a nagy csatazaj. — Hát maga az csakugyan ? — rikácsolta a sovány matróna — hát ki is lenne más ? Hát nem sül ki a szeme, hát nem sülyed a föld alá? Ilyen csúf skandalumot csapni fényes este ! Hát nem elég, hogy otthon egész nap komiszkodik, hogy kunirozza a feleségét, piszkolja a famíliáját? Hát még az utcán is botránkoztatja a népeket! Pfuj, szégyen, gyalázat! Hát minek is él az ilyen ember? Hát nem tudna a jó isten okosabbat tenni, minthogy ilyent teremtsen ? És még emberek közé mer nenni, még mutogatni meri magát! Hogy a negyednapos hideglelés ... Nem folytatta. Solty Pált iszonyú dühroham lepte meg. A szeme forgott, az ajka habzott. Rettenetes káromkodást hallatott. — Hogy a rossz seb őrölje meg a nyelvedet olyan apróra, mint a tubákszem ! Hogy döglenótek rakásra ebadta, hitvány, ringy-rongy szemét nép 1 stb. Vagy tiz percig folytatta ebben a hangnemben. Mikor befejezte, egyedül állott az utcán. A többiek mind elódalogtak mellőle ... 0 pedig nyugodtan folytatta útját hazafelé .. . — Mire gondol ? — kérdezte hirtelen felém fordulva ; szinte elpirultam égő tekintete alatt. Ügyetlenül feleltem : — A Romeo ós Júlia bus szerelmére. — Romeo ós Júlia... — tűnődött halkan Luciéne. — Én máskép tudom a haláluk töténetót... Nagyon régen volt, mikor nekem elbeszélték. Emlékszik még rá ? — Hogyne. Veronában voltam. Éppen akkor köttöttem életemet az Armand de P éhez... A legrettenetesebb dolgot követtem el, amit nő megtehet 1 Szakítani a társasággal, a családdal és.., mindenekfölött... gyermekeimmel. Egyszerre éreztem a meglepetést azon, hogy megmertem tenni, amit a szenvedély szabott kötelességemül ós az elválás gyötrelmeit. Elgyöngóltem, lesoványodtam. Életem legkisebb eseményei is eltörölhetetlenül lelkembe maradtak. Talán éppen ez az oka, hogy olyan jól emlékszem a Júlia történetére, amit egy öreg angol beszélt el nekem. Egy pillanatra behunyta szóp szemeit, mintha a mult idők íángját akarná elrejteni. Meglepett az az őszinte és nyugodt modor, amellyel erről a nehéz és zavart időről beszélt. De már ismét megszólalt: — Előttem áll a hotel, amelybe szálltunk és az ón szobám. Az Adigóra nyilt. Jól hallottam a sárgás folyó örökös zuhogását. Különösen jól emlékszem az esős reggelre; kinyitottam az ablakot és néhány csepp a nyakamra hullott. Armandot néhány nap óta igen terhes üzleti levelezés foglalta le. Néha, hogy békében dolgozhasson, elmentem sétálni a Guiszti kertbe, ahol ő megszokott keresni. Ön jól ismeri azt a gyönyörű kertet, emlékszik százados ciprusaira és szintéit zsájáira. Az egyik fasorban, ahol boldog ós melankólikus gondolatokkal sétáltam, egy öreg angolt láttam. Olvasott valamit, ! de abba hagyta, hogy engem nézhessen, i Fiatal voltam ós szép: az életem nagy ! fordulása csak megszépített. A nézésem móg tele volt azzal, hogy mertem szeretni és szerelmeknek engedelmeskedni. Az emberek mindég rokonszenvvel és érdeklődéssel fordultak utánam, még inkább, mint csodálattal vagy vágyódással. Mm de P... kissé fáradt mosolylyal igazított meg homlokán egy fehér fürtöt. — Bár megszoktam, hogy nézzenek, de meglepett az öreg angol átható nézése. Fölemelkedett, utánnam jött a ciprusok árnyékába ós természetesen megszólalt... — Ön Júliához hasonlít. Szó nélkül haladtam tovább. De ő karomra tette csontos kezét és gyöngéden, nagyon szomorúan beszélt tovább : — Áki Júliához hasonlít, nagyon korán fog meghalni. Nagyon kellemetlenül éreztem magam. Különös indulattal néztem rá. De nagyon jónak, nagyon szomorúnak ós egy kicsit titokzatosnak látszott. — Tudja-e ön — folytatta tovább — tudja-e Ju'ia halálának az igazi történetét ? Ugye nem ? Elmondom önnek, de ne mondja másnak. Az igazság az, hogy a szerelmesek egymásra találtak ós együtt élhettek volna örökké. Romeo eljutott Júlia sírjához, nem vette észre senki. Egy kis üveg méreg is volt nála, mert hátha halott Júlia. De Júlia felébredt logikai álmából és fehérbe öltözve, eléje tárta karját. Végre! Szerethették egymást ós eltávozhatnak együtt! De oly boldogok voltak, hogy egymást láthatták, a hold oly édesen szórta rájok a sugarait ós a fekete ciprusok között oly bájosan csattogott a fülemüle, hogy a szerelmesek reggelig ottmaradtak a holtak tanyáján. A Romeo lámpása elaludt és a hold leszállott az égről. Lelküket földön tuli boldogság szállotta meg. Elfeledkeztek a földiekről ós a boldogságuk oly teljes volt, hogy nem tudták, váljon ólnek-e móg. De eljött a pirkadás, a hajnal; s amint meglátták egymás arcát, meglepődve tűnődtek el. Itt az ideje, hogy elmeneküljenek, hogy vissza térjenek az életbe, hogy küzdjenek, veze-