Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-08-12 / 64. szám

Békéscsaba 1909 aug. 12. 3 szakában. A kataszteri kiigazítási mun­kálatok mindenütt folyamatba tétettek ós serényen folynak. Dr. H o r v á t h Dezső segédtanfel­ügyelő jelentése nem tartalmazott olyan dolgokat, amelyek a nyilvánosságot ér­dekelhetnék. A tiszti főügyész és az államépitészeti hivatal főnökének jelen­tései is a rendes hivatalos teendőkről számoltak be. Az ülés a késő délelőtti órákban már véget ért. Felebbezés-gyártás. Tóth segédjegyzó' fizetésemelése. Az állatorvosok akciója. Csaba ugyancsak meg van áldva elégedetlen emberekkel, akik még a változhatatlanba sem tudnak belenyu­godni. Csak nem régen irtunk arról, hogy itt mindent felebbeznek s most ismét alkalmunk van két rendbeli fe­lebbezéaről beszámolni. Az egyik feleb­bezést Áchim L. András, a paraszt­és felebbezés király küldötte be, amiért a legutóbbi képviselőtestületi közgyűlés Tóth László megválasztott gyulai fő­számvevő értékes munkaerejének Csaba számára történendő megmentése céljá­ból felemelte a fizetését 2400 koronára, vagyis annyira, amennyit Gyulán kapott, mint főszámvevő. Áchim L. Andrásnak ez nem tet­szett. Megfelebbezte néhány társával együtt ~a vármegyéhez. A remekül ki­cirkalmozott felebbezés legfőbb érve az, hogy Tóth László a felekkel szem­ben goromba! . . . Ezt már meg maga a felebbező ur sem hiszi el. A Tóth László-féle egyéniségek már á natura képtelenek gorombák lenni, különösen a hivatalban. Vagy talán a Igoromba­ságról a rendesnél különb fogalmai vannak a felebbező urnák ? Azt külön­ben már volt szerencsénk egynehány­szor tapasztalni. Hogy a felebbezésnek ilyen körülmények között semmi ered­ménye sem lesz, az oly biztosra ve­hető, mint hogy kétszer kettő négy. A másik felebbezést Bajcsy Gusz­táv, vezető állatorvos és kollégái: K ö­kényessy Gyula, meg Nagy István nyújtották be. Ez a felebbezés a sza­bályrendeletre vonatkozik. Olvasóink előtt ismeretes már ennek a szabály­rendeletnek az ügye. Mikor a községi elöljáróság a szabályrendeletet módosí­totta, akkor az árvaszéki ülnökök tudva­levőleg azt kérték, hogy őket is vegyék fel az előljárósági tagok közé. A vár­megye hozzá is járult a kérelemhez, azonban a miniszter elutasította. Annak idején az állatorvosoknak nem jutott keljenek az emberiséggel és ki tudja ? — később egymással is. Soká, soká tűnődtek ... És észre vet­ték, hogy egyedül vannak a holtak közt. Nem beszéltek ; arcukat könnycseppek szántották végig. Romeo elővette a mér­get ; előbb ő ivott egy kicsit és szájá­ból itatta meg kedvesét, — igy ürítették ki cseppenként az üveget. És kilehelték lelküket, némán, ajk az ajkon. Tudták, hogy ez az éjjel minden örömet, minden gyönyört feltár előttük, tudták, hogy szereimük soha sem lesz olyan hatal­mas, olyan gyöngéd, szép és isteni. És mint az okos gyermekek, boldogan akar­tak aludni örökre. — így halt meg Ró­meó és Júlia. Az öreg angol megemelte kalapját éa lassú léptekkel távozott. Majd vissza­jött sietve s ezt súgta : — Kívánjuk, madame, hogy igy hal­janak meg az igazi szerelmesek. S eltávozott. Képzelheti barátom, hogy amikor Armand értem jött, szemem még könyek­kel volt tele. .. Elhallgatott. — Szeretem a történetét, Luciéne, — szóltam. —.De jusson eszébe, hogy néhány évmulva egy más nemzetbeli ifjú a Philemon és Baucis történetét mondta el... Nem folytathattam. Kinyílt a páholy­ajtó, Armand de P... jött be, aki elszív­ta cigarettáját, hogy leüljön közzénk. — Mit gondol Luciene, — mondta — mit vacsorázzunk ? Ez a zene nagyon ke véssé táplál és az ócska szerelmes tör­ténetek engem halálosan untatnak ... Luciennére néztem, szép szeme, mint valaha Giusti kertjében, könyben úszott... eszükbe hasonló kérelemmel előállani, csak most teszik meg ezt, mikor a mó­dosított szabályrendeletnek sok huza­vona után végre valahára érvénybe kellene lépni. A felebbezéssel termé­szetesen elodázzák a szabályrendelet érvénybe lépését is. Tudtunkkal a közigazgatási bíróság­nak van egy döntvénye, amely szerint a községi állatorvosok részt vehetnek a képviselőtestületi közgyűlésen, csak éppen szavazati joggal nem rendelkez­nek. Felszólalhatnak, beszélhetnek, elő­adhatnak, csak éppen hogy nem szavaz­hatnak. Ez, véleményényünk szerint tel­jesen elégséges. Az a szavazás csak píctus masculus, mert ha egy jó szónoki tehetséggel rendelkező állatorvos vala­mit akar kieszközölni a képviselőtestü­lettel, ugy kezeli a tagokat, ahogy ő akarja, azt határoztatja el velük, amit akar. A községnek is, a tisztviselőknek is érdeke, hogy a szabályrendelet a benne foglalt üdvös módosításokkal mielőbb életbe lépjen. Ezt pedig a hasonló fe­lebbezések meggátolják. Eredménye pe­dig nem igen lesz, mert ha az árva­széki ülnököket is elutasították hasonló kérelmükkel, akkor az állatorvosok sem igen fognak más elbánásban ré­szesülni. A hivatalos iratok megtekintése. A gyulai pénzügyigazgatóság ellen panasz van. Egyik gyulai laptársunk nem régen vehemens hangú támadást intézett a gyulai m. kir. pénzügyigazgatóság ellen, amiért dr. M a r t o s József gyulai ügy­védnek nem mutatták meg az általa kí­vánt ügyiratokat. A cikk nem maradt az újság szűk körében, hanem folyta­tása is lett, amennyiben dr. Martos pa­naszszal fordult Békésvármegye köz­igazgatási bizottságához is ebből az eset­ből kifolyólag. A panaszt hétfőn dél­előtt tárgyalta a közigazgatási bizottság. A bizottsági tagok mindegyike meggyő­ződött a pénzügyigazgató beadványa és felvilágosító beszéde után arról, hogy az ügyvéd panaszának volt ugyan némi jogosultsága, de viszont a hivatal eljá­rása is helyes volt az idevonatkozó tör­vény szempontjából. Valamely ügynek az iratait megtekinteni kétségtelenül joga van az ügyet vezető ügyvédnek, de viszont a hivatalnok eljárása is he­lyes volt, amikor utasította az ügyvédet a pénzügyigazgató engedélyének meg­szerzésére. A törvény ugyanis a pénz­ügyigazgató engedélyétől teszi függővé az akták betekintését. A dr. Martos panasza a közigazgatási bizottság ülésén igen élénk vitát provo­kált és igy mindenképen érdemes arra, hogy vele részletesen foglalkozzunk. Dr. D a i m e 1 Sándor vármegyei fő­jegyző ismertette az ügy miben állását és ő terjesztette elő a határozati javas­latot is. Dr. Martos József panaszában elő­előadja, hogy a pénzügyigazgatóság egyik végzésénél sem hivatkozik ma­gára az ügyre és az egyénekre, hanem csak az ügyszámot említi fel. Éppen azért, mert ügyvédek nyilvántartást a ná;u!í levő ügyekről nem vezetnek: szükséges, hogy a hozott határozatok­nál a pénzügyigazgatóság a neveket is említse fel, ne csak a számokra hivat­kozzék. A panasz közvetlen oka egyéb­iránt az volt, hogy nem régen Martos ügyvéd megjelent a pénzügyigazgatóság irattárában és egy ügydarabra kért be­tekintést. Az illető hivatalnok erre azt felelte, hogy kérjen engedélyt a pénz­ügyigazgatótól, mert ő a betekintést a törvény értelmében nem engedheti megj Dr. Martos ekkor ahelyett, hogy az igazgatóhoz ment volna, megszellőztette a dolgot egyik gyulai lapban s aztán beadta panaszát a közigazgatási bizott­sághoz. A pénzügyigazgatóság a panasziratra adott feleletében hivatkozik az illető tör­vényszakaszra. Az iratok betekintésének dolgát már csak azért is szigorúan kell venni, mert ujabb időben nagyon gyak­ran meghurcoltak a nyilvánosság előtt olyan ügyeket, amelyek még tulajdon­képpen elintézés alatt állottak. Ilyen volt többek között a kondorosi csárda ügye is. A pénzügyigazgatóság mentegetődző irata után a határozati javaslat az volt, hogy a közigazgatási bizottság vegye tudomásul jóváhagyólag az igazgatóság mentegetődzését ós a panasznak ne ad­jon helyet. Dr. Török Gábor hozzájárul az előadói javaslathoz, de kéri az igazga­tóságot, hogy az iratok betekintését ep­gedje meg az ügyvédeknek. Ezenkívül a felebbezésekre hozott végzéseknél tüntesse ki a neveket is, mert igen gyakran megtörténik, hogy 2—3 óv is eltelik egy-egy felebbezés elintézéséig és tisztán számokból az ügyvéd nem képes megállapítani, hogy tulajdonkép­pen melyik és milyen ügyről van szó. R o e d i g e r Gyula pénzügyigaz­gató igazat ad dr. Török Gábornak ab­ban, hogy a pénzügyigazgatóság nem emlit neveket, hanem csak számokra hivatkozik. A nevek felemlítése munka­torlódást okozna. Dr. L a d i c s László szintén kívánja a nevek kitételét. Vele megtörtént pél­dául az ex-lex alatt, hogy kapott 1000 darab végzést is. Micsoda munka kel­lett aztán ahhoz, hogy megtalálja az illető egyének neveit! Különban is az ellen nem lehet senkinek sem kifogása, hogy az ügyvéd a saját ügye iránt ér­deklődik ós az iratokba ke akar tekin­teni. Kéri ennek a megengedését. R o e d i g e r pénzügyigazgató : Tud­tával nem fordult még elő egyetlen eset sem, amikor meg nem mutatták volna az iratokat az ügyvédeknek, hogyha hozzá fordultak. Ez elemi kö­vetelménye a törvénynek és ő ragasz­kodni is fog hozzá. Az engedélyekért a kellemetlenségek kikerülése céljából magának tartja fenn. Dombi Lajos szerint nem csinál sok munkát a nevek felemlítése. Eiért azt nagyon könnyen el lehet rendelni. Hasonló értelemben nyilatkozott Ambrus Sándor alispán, elnök is. R o e d i g e r pénzügyigazgató kije­lentette, hogy kész az eddigi eljárásj megváltoztatni, de csak az ügyvédekkel szemben. Magánfeleknél fenn fogja tar­tani a régi eljárást, mert azoknak úgyis csak egy-két ügyük van. A közigazgatási bizottság a pénz­ügyigazgatónak ezt a bejelentését tudo­másul vette. Színházi pletykák. (Külön fővárosi tudósítónktól.) Nyikorognak a színházak kapui és velük a színházi pletykák, akár a vén asszony papucsa. A bohém berkekben egész sereg pletyka forog közszájon, amelyekből alább elmondunk néhányat. A vidéken még messze késik a szezon­nyitás s amit itt Pesten öreg, fogatlan páholy-ruék a nagy meleg ellenére is meguntak már, a jó vidéken bizonyára elfogadják friss és zamatos csemegének. * (Gitta férjet cserél.) Az első Ötvös Gittáról szól, a Király-Színház ünnepelt primadonnájáról, aki három nap óta ismét a Jánoskát játsza, egyre emelkedő sikerrel. A lelkes tapsolók nem is sej­tik, hogy a bájos Gitta egy csöndes, de annál izgatóbb családi regény központ­jában áll. Gitta, egy margitszigeti orvos leánya, jó pár évvel ezelőtt tipikus nyárspolgár-házasságot kötött. Férjhez nient Kflhig Pálhoz, egy egyszerű és szerény gyári könyvelőhöz s a fészkü­ket csakhamar egy kedves gyermek gügyögése aranyozta. De jöttek a sike­rek, egyik szédítőbb a másiknál és a sikerek homlokterében, mindig az első padsorban foglalt helyet egy elegáns úr, dr. Spett Ferenc, dúsgazdag fővárosi ügyvéd, aki később az első padsorból még közelebb rukkolt, egyenesen Ötvös Gitta szivéhez. A lámpák alatt ideális viszony fejlődött, amely most radikáli­san oldja meg a föléje tornyosult problémákat. Ötvös Gitta válik az urától, az ügyvéd pedig, aki szintén házas, a feleségétől. Ugy mondják, hogy a váló­pörök már a vége felé járnak és nem­sokára valóra válhat a szerelmesek vágya. A gyermek a könyvelőé marad, Spett Ferenc pedig házasságra lép Ötvös Gittával, aki otthagyja a színpadot is, de aligha örökre. A színésznők még a legnagyobb házi boldogság mellett is visszakívánkoznak a színpadra. (A primadonna kalandja) Olyan ke­vés az igazi, temperamentumos prima­donnánk, hogy könnyű lesz kitalálni, kiről szól az alábbi furcsa kis történet. Egyik vidéki mágnás-városban vendég­szerepelt a primadonna. A nézőtéren csak ugy zúgott a taps s az első sorok­ban fiatal mágnások tevékenyen emel­gették a monoklijukat. Felvonásközben pedig elvégezték maguk közt, hogy előadás után jó volna egyet pezsgőzni hódító lábu és még hódítóbb énekü művésznővel. Csak ugy barátságosan, minden mellékgondolat nélkül. Meg­kérdezték az igazgatót, hogyan lehetne a primadonna kegyeibe férkőzni, csak ugy szolidan, egy pohár pezsgő erejéig. Az igazgató közvetítésével csakugyan megtörtént a bemutatkozás, a prima­donna kötélnek állott, de előbb a di­rektor figyelmeztette az urakat, hogy vigyázat, őnagyságának vőlegénye van. — Talán az a fess, monoklis ur az ? — tudakolták a mágnásfiuk. — Igen, ő az, — felelte a director, — egy jobb dzsentrit, vagy mágnást nézek ki a fiúból. A grófok és bárók beleegyezőleg bólogattak ós lázasan várták az előadás végét. Aztán karonfogták a primadon­nát és elvitték a legelső hotel télikert­jébe, ahol az első félórában folyt a pezsgő. A vőlegény késett. Egyszer csak belépett az ajtón egy meglepően elegáns, snájdig ur. Kezében lovagló ­pálca, a szemén monokli. Mikor az asztilhoz közeledett, mindenki fölállt és udvariasan bókolt a jövevénynek. — Gróf Széchenyi vagyok. — Báró Radvánszky. — Gróf Kőnigsegg, — folytak a bemutatkozások. Mikor már az összes grófok és bárók bevoltak mondva, a vőlegény összeütötte bokáját és fölé­nyesen reagált: — Van szerencsém, tisztelt uraim, dr. Schreiner orvos vagyok, Budapestről. — Parancsol ? Parancsol ? — racs­csoltak a mágnások idegesen. A vőlegény pedig szótagolva ismó­telte: — Doctor Schreiner vagyok Buda­pestről. Félóra alatt elszéledtek a mágnások. Egyiknek sürgősebb dolga volt, mint a másiknak. A dzsentri primadonna és a zsidó orvos egyedül maradtak kellemes együttesben. Óh, bizonyosan igy érez­ték magukat jól, de a mágnásvárosban azt beszélik, hogy a gróf- és bárófiuk kíméletesebben is rendezhették volna azt a pezsgősvacsorát. A magyar fürdők mizériái. Egy úrinő lopással való gyanúsítása. Maga az állam, a társadalmi körök vállvetve azon fáradoznak s hírlapok, prospektusok utján arra igyekszenek hatni, hogy a magyar közönség ne lá­togassa oly nagy arányban a kül­földi fürdőket, hanem közgazdasági szempontból is itthon -íaradjanak, mert annyi minden betegségre gyógyulást nyújtó, vadregényes vidékkel bíró für­dővel van Magyarország megáldva, hogy e tekintetben párját találni nem lehet. Mégis mit tapasztalunk ? Azt, hogy a fürdőző közönség, bár nehéz szívvel, inkább a külföldi fürdőket látogatja, mert a hazai fürdők tulajdonosai, a bér­lők kapzsisága, a kiszipolyozásra való törekvés egyrészt, másrészt a nembá­nomsága a fürdőző közönség igényei és kényelme kielégítése iránt okozza ezt. Egy harmadik, nagyobb baj, hogy a hazai fürdők kiszolgáló személyzete nyers, műveltség nélküli és nagyarány­ban megbízhatatlan. A fent elmondottak igazolására szól­jon az alábbi eset, melynek szenvedő részese egy gyulai köztiszteletben álló ós vagyonos gyáros, W e i s z Mór neje volt. Weisz Mórné leányával még ju­lius közepén utazott el a vadregényes fekvésű Szováta-fürdőre, ahol a Mária­villában vettek lakást, mely egy őrnagy tulajdona. Az utóbbi években Szováta-fürdőt, csodás sóstavaiért nagyon látogatja a közönség. 111 ó s fürdőtulajdonos azon-

Next

/
Thumbnails
Contents