Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-08-05 / 62. szám

Békéscsaba, 1909. XXXVI-ik évfolyam. 62-ik szám. Csütörtök, augusztus 5. BEKESMEGY POLITIKAI LAP efon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EliOFIZBTÉSI 013 : Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. ElSNzetni bármikor lehet cunegyedenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkesztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér A kivándorlás ellen. Békéaoaaba, augusztus 4. A magyar nemzet testének legszerelmesebb betegsége a kivándor>. Évről-évre ezren és ezren veszik zükbe a vándorbotot és utaznak ki oceánon túlra, Amerikába. Minden yes kivándorló egy-egy vércsepp, íelyet elhullat Magyarország. Nincsen mzet a világon, amelynél ez a bejség olyan veszedelmet rejtene maban, mint nálunk. Tudjuk, hogy lyglott állam vagyunk. Körös-körül, kéklő Kárpátok csodaszép völgyein mindenfelé nemzetiségek élnek, íelyek csak alkalomra várnak, hogy folyton készen tartott és élesre fent ilkot belénk döfjék, mint tették a gyvennyolc-negyvenkilences időkben. Ez ádáz és alattomos ellenségekI csak úgy vehetjük fel siker reméében a küzdelmet, ha számbelileg túlsúlyra vergődünk felettük. Kulális tekintetben, Istennek hála, hanlithatatlanul magasabban állunk öttük, ami szintén óriási előny, számbelileg nagyon csekély köztük közöttünk a különbség. Államunk igyar jellegének a külföld előtt való iomboritása pedig nem történhetik ;g másképen, mint ha számbelileg elérjük azt a hasonlíthatatlan küíbséget, amely kulturális téren már in áll. És a kivándorlás éppen ezt a töcvésünket hiusítja meg. Az amerikai ;yesült-ÁHamok különböző városain már több, mint egy millió maar él szétszórtan. Micsoda szellemi anyagi erőt képvisel az a létszám! ilyen óriási lökést adna nemzeti lődésünknek, ha idegenbe szakadt tvéreink visszakerülnének és bepesitenék a néptelen területeket, uj irágakat teremtenének, uj szellemet, modern energiát vinnének bele a most csak csöndesen lüktető életbe! És a veszedelem épen abban rejlik, hogy a kivándorlás nem csökken, hanem évről-évre emelkedik. Némi csökkenés csak olyan esztendőkben tapasztalható, amelyekben a termésviszonyok kedvezőbbekké válnak, vagy munkaszaporulat áll be. Más kedvezőtlenebb években százezernél is többen vonulnak ki tele reményekkel Amerikába, hogy aztán legtöbben megtörten, betegen, reményevesztetten visszatérjenek bizonyos idő múlva. A mostani év is a kedvezőtlenebb esztendők közé tartozik. A terméskilátások a rossz időjárás folytán már tavasszal is szomorúak voltak. A gazdák el voltak keseredve. A munkások még jobban. Ugy, hogy a kivándorlás ebben az évben országszerte olyan mérveket öltölt, amilyenekre már évek óta nem volt példa. A nemzeti kormány belügyminisztere : Andrássy Gyula gróf hivatalbalépése óta mindent elkövetett arra nézve, hogy a kivándorlást lehetőleg korlátozza, vagy legalább is minimumra redukálja. Szigorú rendszabályokat léptetett életbe, amelyeket ha az illetékes hatóságok lelkiismeretesen végrehajtanak, reményünk lehet arra, hogy ez az év sem zárul a kivándorlás szempontjából olyan kedvezőtlenül, mint amilyennek az év elején indult. Legújabban ismét körrendeletet bocsátott ki Andrássy belügyminiszter az ország összes törvényhatóságaihoz. Közöttük Békésvármegyéhez is. A körrendelet felhívja a törvényhatóságokat, hogy egy fontos körülményre figyelmeztessék a kivándorolni szándékozókat. Az Egyesült-Államok bevándorlási ! biztosa ugyanis a legszigorúbban végre. hajtja a bevándorlási törvénynek azt a rendelkezését, hogy az utasokat csak | akkor bocsájthatja partra, ha legalább 20 dollár (100 korona) készpénznek és rendeltetési helyükig szóló vasúti jegynek birtokában vannak. Ennélfogva figyelmeztetni kell azokat, akik ilyesminek nincsenek birtokában, hogy idejüket és pénzüket ne fecséreljék el kiutazásra, mert kimélet nélkül visszautasítják őket. Egyébként egyik alábbi cikkünk részletes adatokkal is szolgál Ide vonatkozólag. Szükségesnek tartottuk azokat az adatokat tudomására hozni olvasóközönségünknek, mert a kivándorlás már Békésmegyében is szokatlan arányokat öltött ebben az esztendőben, A gyulai városi alkalmazottak nyugdija. Felebbezós a varmegyébe*. Többször volt már szó lapunkban azokról az áldatlan viszonyokról, melyek Gyulán uralkodnak mostanában. Ezt a szerencsétlen várost, el lehet mondani, még az ág is húzza. Vagyoni állapota a régebbi vezetőségek könynyelmü gazdálkodása folytán végtelenül válságos, ugy, hogy a jelenlegi vezetőségnek minden ambícióját össze kell szednie, hogy ezen a tarthatatlan helyzeten valamiképpen változtasson. Csapás csapás után éri Gyulát. Nem régen kapott egy mindenképpen alkalmas ós kiváló tisztviselőt Tóth László főszámvevő személyében ós ait is el kell veszitenie. Dr. Lovich polgármester és fiatal tisztviselő • társai ójet-napot egygyé téve dolgoznak, hogy a várost végre-valahára rendbe szedjék, de minden igyekezetük kárbavóez azon a szemétdombon, amelyet szebb kifejezéssel Gyula város pénzügyi helyzetének neveznek. A rengeteg sokféle kalamitás között, amelyek Gyula városát sújtják, egyik legfontosabb és leginkább szóbeszéd tárgyát képező ügye a városi alkalmazottak nyugdija. Ezzel a kérdéssel is nem egyezer foglalkoztunk már. Mindazonáltal, ugy hisszük, nem lesz érdektelen olvasó-közönségünk előtt, ha egy legújabban tett lépésből kifolyólag még egyszer visszatérünk erre a dologra. A gyulai városi alkalmazottak nyugdijalapja tudvalevőleg csődbe jutott. Oha e csődnek főképpen a régi vezetőség által alkotott nyugdijszabályrendelet volt, amely nem gondoskodott kellőképpen a nyugdijalap növeléséről, ellenben elrendelte, hogy minden nyugdíjazott tisztviselő a megfelelő nyugdiját megkapja. Ilyenformán az a helyzet állott elő, hogy évek folyamán, a nyugdíjazottak szaporodásóval, a nyugdijalap kimerült teljesen óa arra a veszedelemre volt kilátás, hogy a későbben nyugdíjba vonulók egy árva krajcárt sem kapnak. Ezért a legutóbbi képviselőtestületi közgyűlés a szabályrendelet olyatén módoaitását határozta el, hogy a nyugdíjba vonulók között csak az alap kamatait osztja szót megfelő arányban. Ez az elhatározás mindjárt első ízben azt eredményezte, hogy a nyugdijösszegek 28 százalékkal kevesbedtek. A nyugdíjazottak számának szaporodásával természetesen még kedvezőtlenebbé válik a helyzet, ugy hogy arra van kilátás, hogy a tisztviselők és más alkalmazottak az őket megillető nyugdíjnak csak felét, vagy egyharmad részét kapják. A nyugdijszabályrendelet ilyetén módosítása ellen dr. Kovács Károly , tiszti főorvos az összes városi alkalmaj zottak aláírásával most felebbezóst nyujj tott be a vármegyéhez. A felebbezósben | az alkalmazottak orvoslást kérnek a vármegyétől a szabályrendelet sérelmes inj tózkedóse ellen. Hivatkoznak arra — ós méltán — hogy akik egy emberöltőt, íkésmegyei Közlöny tárcája. Kevély szomorúság. •m sírsz. Azért sem. Míg bó'sz méneken ktető kínok tipornak rajtad, szeszorítod némán az ajkad. m sírsz, kevélyen hordod a fejed, bár körmöd dühvel az öklödbe ásod, eng-bong haj, vígan a kacagásod . . . m sírsz, mert látnák. És inkább meghalsz, ntsem hagyjad, hogy szájtátó csorda múljon bután könyes arcodra. ha csöpp szobád, magánya ölel, szke keserved zokogásba jul megvonaglasz kínosan, vadul. . . A javíthatatlan. Irta: Battyán Radó. A .Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. Még az arcáról is lerítt a rosszaság, ra, gnómszerü, összeaszott arckifejessel verte meg a Teremtő. Piszkos•gás arcbőre tele volt hintve a különe szeplők ezer és ezer képviselőjével, illó fülei ritka hajzatu koponyájától nt teljesen különálló részek szerepel:. Kacsázó lábaival valami elfáradt, aszú utat megtett ember benyomását tette. Szemei aprók, gonoszan villok voltak. Borotvás szemöldökei mint ; fenyegető kérdőjel meredtek a szemzt állóra. Szóval, rút teremtmény volt Grubits tyás uram. De rút volt neki a lelke Még alig mult harminc esztendős s különböző bűncselekményeiért végigjárta az ország majd mindegyik fegyintézetét. Természetes, hogy a nagy gyakorlat erősen kifejlesztette benne a védekezést, ezen legsajátságosabb emberi tulajdonságot, s a bíróságoknak, ha egyszer-egyszer ismét törvényt kellett felette ülnie, bizony bizony kemény diót szolgáltatott a Grubits Mátyás esete. Makacsan tagadott mindent. Ha a tanuk tömegét szembesítették vele, képes volt reájuk ordítani : — Nézzen meg jobban az ur s ne segítse elő, hogy ártatlan embert vessenek a tömlöcbe. A maga lelkén szárad majd az én bünhődésem. S legtöbbször sikerült is ezzel a fortélylyal annyira megijeszteni a tanúságot tevőt, hogy az ötölni-hatolni kezdett s végtére vallomására nem lehetett az esküt kivenni. Sok esetben menekült igy ki a törvény szorongató hurokjai közül s a birók fejcsóválva voltak kénytelenek bizonyítékok hijján felmenteni. Ilyenkor Grubits Mátyás büszkén, mint valami hóditó Caezár hagyta el a tárgyaló termet s ajkai között boszus szitkokat röpített az igazságtalan vizsgálóbírók s egyáltalában az egész jogrend fejéhez. S amellett nem is volt tehetségtelen ember. Fiatal korában, noha iskolai képzettsége nagyon csekély volt, ügyvédi irodákban foglalatoskodott. S annyira begyakorolta amúgy is csalafinta észjárását az ügyvédséggel járó dolgokba, hogy bizony volt idő, midőn az ügyvédek versenyre keltek abban, hogy Grubitsot az irodájuk részére megszerezzék. A börtönben is állandóan az irodákban foglalatoskodtatták. Ő volt a tömlöcök ügyvédje. A többi rabok különböző kérvényeit ő fogalmazta. S egy esetben az egyik rab egyenesen az ő kérvényének köszönhette, hogy már teljesen elintézett esetét újra felvették s az uj pörben azután ártatlansága kiderült. A lapok annak idején szóles mederben tárgyalták a fegyencügyvéd leleményességét, de azután természetesen ezt is ugy elfelejtették, mint Grubits Mátyás egyéb viselt dolgait. Végre ismét szabadlábon volt a derék férfiú. Ismét élvezhette a fényesen letüző nap melegét s szívhatta lapos mellkasába a szabadság éltető levegőjét. Ám Grubits nem azért volt a börtön virága, hogy most, mikor kitöltötte büntetését, a javulás s tisztességes élet munkálkodásán törje a fejét. Oh nem ! Egyéb dolgok motoszkáltak raffinált agysejteiben. Megelégelte a nyomorgást s most valami nagystílű gonoszságot akart elkövetni. Már a börtönbe jutott híradások nyomán irtózatosan boszankodott, hogy a köpenicki kapitány esetével megelőzte. Már akkor emiitette fegyenctársainak, hogy ugyanazt az ideát ő már évek előtt forgatta fejében s csak azt sajnálja, hogy ezt az eszmét nem szabadalmaztatta s igy más élvezi annak gyümölcseit. No de Grubits Mátyás élelmes betörő volt s igy nem kellett attól félteni, hogy talán nyomorultul, éhen vesz, nem lóvén sem keresetforrása, sem tőkéje a megélhetésre. S amint igy gondolataiba merülten sétált a főváros utcáin, honnan, mert odavaló illetékességű, kiutasítani nem lehetett, egyszerre hatalmas zuhanás robaja keltette fel merengéséből. Abból a házból, amely mellett elment, egy ember éppen melléje zuhant a harmadik emeletről. Még jószerencse, avagy szerencsétlenség, hogy nem Grubitsra esett, mert akkor Ő lett volna áldozata annak az öngyilkos-jelöltnek, ki szerencsére egy óppen abban a percben Grubits mellett kullogó ujfundlandi hatalmas kutyára esett. A kutya rögtön kiszenvedett, az öngyilkos azonban nem érte el célját, mert egy kis ájulás árán megmenekült a haláltól. Grubits, kit az öngyilkos-jelölt jól ápolt arca s még előnyösebb ruházata rögtön arra a következtetésre juttatta, hogy az jómódú házból lehet, villámgyorsan segítségére sietett e mig az öszszefutott közönségnek nagy hangon s szomorúra vált arccal mesélte az öngyilkos szerencséjét, nem felejtette egyben saját szerencsétlenségét is felemlíteni, mely szeretett és sok szép emléket magához fűzött ujfundlandi kutyájának sorsával érte. Az alig pelyhedző állu fiatal ember valami szerelmi história áldozata akart lenni, de jó sorsa megmentette a haláltól. A lesiető szülők karjai közé Grubits Mátyás helyezte a heves vórü ifjoncot. Toll le nem írhatja a rémült szülők örömét, kik azt sem tudták, hogy Grubits Mátyással, kinek a kutyához óppen semmi köze sem volt, mit csináljanak. Grubits pedig a legnagyobb színésznek is érdemére szolgáló színpadi készséggel mímelte a szomorút, kit semmivel sem lehet kedvenc kutyájának kimultáórt kárpótolni. A szülők kikérdezésére természetesen Grubits Mátyás a legszínesebb mesék egyikével válaszolt, melyet élénk fantáziája csak kitalálhatott. S elmaradt