Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-12-30 / 104. szám

4 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1909 dec. 16. Hiszen magánpraxist még az egyetemi orvos-tanárok is folytatnak, pedig azoknak már igen tekintélyes fizetésük van s ezenkívül még a vizsgadijakból is meglehetősen nagy mellékjövedelemmel rendelkeznek. Ugyanez áll az ügyészekre is, akik csekély néhány száz koronáért látják el a városok sokszor igen bonyodalmas jogügyleteit. Annyi fizetést, a mennyi tanultságukhoz és képességükhöz illik, ugy sem tudnak adni a városok sem az ügyvédeknek, sem az orvosoknak. Őket tehát a magánpraxistól még a fizetésrendezés után is, eltiltani méltánytalanságra és következetlenségre vall. Érthető ennélfogva, hogy a rendezett tanácsú városok tisztviselői körében a miniszteri rendelet és a törvénytervezet mindjárt megjelenése után élénk megbeszélés és vita tárgya lett. Az elégedetlenség általánossá vált különösen a fizetési osztályok miatt Hiszen nagyon sok rendezett tanácsú város van, amely saját tisztviselőiről a maga jószántából is méltányosabban gondoskodott eddig is, ahogyan ezt az állam most teszi. Hogy tovább ne menjünk, Gyulán is magasabb fizetése van a polgármesternek a VIII. fizetési osztálynál. Ennélfogva teljesen méltányos a városi tisztviselőknek az az óhaja, hogy ők a VII—XI. fizetési osztályokba soroztassanak. Az általános elégületlenség most már nyilt akcióvá feljlődött. Az akció élén Gyula város áll, melynek ambíció zus polgármestere : dr. L o v i c h Ödön, a következő körlevelet küldötte most szét az ország összes rendezett tanácsú városainak polgármestereihez: Tisztelt kartarsak! A városoknak az állami functiok teljesítéséért törvényhozásilag megállapított 2 millió korona felohztása tárgyában kiadott 166000 B. M. számú rendelet és az ahhoz mellékelt törvénytervezet a rendezett tanácsú városok tisztviselőinek jogos igényeit nemcsak ki nem elégíti, de egyenesen útját vágja annak, hogy a tisztviselők fizetésének megfelelő állami támogatást várt és reményükben csalatkozott képviselőtestületek maguk gondoskodjanak kellő jó indulattal rólunk, mert hiszen a ministerium által megállapított fizetési osztályokba sorozással, a legkisebb tisztviselőket kivéve, ott vagyunk, ahol voltunk, sot egyes városok képviselőtestületei az állami támogatás előtt is méltányosabban gondoskodtak tisztviselőikről, mint azt most az állam elkövette. A közös sérelem súgja nekünk, hogy az igazságtalanságot ti órezitek. Ennél fogva talpra kell allanunk, nehogy hallgatásunk megnyugvásnak lássók. Legsúlyosabb sérelem az, hogy a törvénytervezet szerint mi rendezett tanácsú városi tisztviselők a VIII—Xl-ik osztályba soroztatik. Nem ez volt a mi me Tállapodásunk előző évi kongressusainkon s tisztelgő küldöttségeink illetékes helyeken nem ilyen ^ígéreteket kaptak. Messze áll tőlünk az, mintha a törvényhatósági jogú városokkal egyenlő elbírálás alá akarnók magunkat vetni, de a VIII—Xl-iki fizetési osztályába sorozás nehéz ós felelősség teljes munkánknál fogva nemcsak megillet, de megígérve is lett. A VIII—Xl-iki fizetési osztály keretei szűkek és igazságtalanok. Négy s ük osztályba soro:ozni külőmböző hatáskörű és egymástól óriási mérvben eltérő felelősségű tisztviselői kart az igazságosság sérelme nélkül lehetetlen. Számvevőt, iktatót, stb. irodatiszttel egy sorba helyezni munkakedv és ambitió rovására történik. Orvosaink, ügyészünk kirekesztése a fizetésrendezésböl kiáltó igazságtalanság. Mindezek csak a nagy általánosság szempontjából érzett kirívó lehetetlenségek, mennyit találunk azonban akkor, ha ezen igazságtalanságokat az egyes állások néző pontjából bíráljuk. Nehogy hallgatásunk megnyugvásnak vétessék, feltétlenül kell, hogy nézetünknek s csalódásunknak kifejezést adjunk, azért szándékunk a rendezett városok polgármestereinek országos egyesületének közgyűlését haladéktalanul összehívni, hol sérelmeinket tárgyalás alá vegyük s a törvényjavaslat ellen az uj kormánynál ügyünk ek jóakaratú s igazságos támogatását kikérjük. Szíveskedjék tehát velünk közölni, hogy az országos egyesület rendkívüli közgyűlésre való összehívása iránti elhatározásunkat támogatjátok-e ? Igenlő esetben kérjétek elnökünktől annak sürgős összehívását a magatok részéről is. Elhatározástokat szíveskedjetek lehető sürgősen közölni. Dr. Lovich Ödön polgármester. Hogy ez egyértelmű és határozott fellépésnek meg is lesz a kivánt eredménye, az kétségtelen. « Békésvármegye közgyűlése. Megszavazták a pótadót. Közigazgatási bizottsági tagválasztások. Békésvármegye törvényhatósági bizottsága tegnap, szerdán délelőtt 9 órakor kezdette meg decemberi közgyűlését. A megyebizottsági tagok elég szép számmal jelentek meg, bár általános volt a vélemény, hogy most kisebb fokú volt íaz érdeklődés, mint 'máskor szokott lenni. Különösen a megye távolabbi részén lakók — például a szarvasiak tündököltek távollétükkel. Pedig a nagyobb érdeklődést ez a közgyűlés mindenképpen megérdemelte. Sok olyan fontos tárgy szerepelt a szőnyegen, melyek számot larthatnak nemcsak a törvényhatósági bizottság, de a megye egész közönségének érdeklődésére. Ilyen volt elsősorban az az 1 százalékos pótadó megszavazása. Minden intelligensebb gondolkodású megyebizottsági tagnak be kell látnia, hogy ez a pótadó elkerülhetettlen s hogy megszavazása elől kitérni nem lehet. S mivel a csabai, szájaskodó parasztpártiakra hallgatók meglehetős szép számmal vonultak fel, félni lehetetett attól, hogy a pótadó ügye megint kútba esik. Hála azonban a jelenlevő intelligenciának és a józan gon dolkozású tisztes polgárságnak : a pótadó ugyancsak nagy diadallal keresztül ment.. üEgy szerdán délelőtt elvégzett másik fontos tárgyról, a vármegyei földadó bizottsági tagok választásáról külön cikkben emlékezünk meg. Zugó éljenzés kisórte a lemondott főispán, D ő r y Pál emelkedett hangú búcsúlevelét is, melyet alább fogunk közölni. A közgyűlésnek szerdán délelőtti lefolyásáról tudósításunk a következő : Ambrus Sándor alispán 9 óra után egynéhány jperczczel nyitotta meg a megjelentek szives üdvözlése után a közgyűlést ós felkérte az előadó jegyzőket a közgyűlési tárgyak előadására. Elsőnek dr. D a i m e 1 Sándor főjegyző terjesztette elő az alispáni jelentést a vármegye közállapotairól s az októberi közgyűlés óta tett nevezetesebb intézkedésekről. Mivel a jelentés a vármegye hivatalos lapjában egész terjedelmében megjelent, ugy hogy minden megyebizottsági tag olvashatta: a közgyűlés nem kívánta a jelentós szórólszóra való felolvasását, csak egyszerűen tudomásul vette. Dőry Pál búcsúja. Dr. Daimel Sándor főjegyző felolvassa a belügyminiszternek a vármegyéhez intézett leiratát, melyben arról értesíti a törvényhatóságot, hogy a király Dőry Pál főispánt saját kérelmére állásától felmentette. Ezzel kapcsolatban bejelenti, hogy Dőry Pál búcsúlevelet intézett a törvényhatósági bizottsághoz, mely a következő: Tekintetes That. Bizottság! A mai napon épen második évfordulója azon reám nézve felejthetetlen s engem érdemen felül kitüntető, sőt felmagasztalt alkotmányos ünnepélynek, amellyel a tekintetes törvényhatósági Bizottság csekélységemet koronás királyunk, felségének legkegyesebb elhatározása következtében örök hálára kötelező előlegezett bizalommal és igazi magyar lélekre valló melegséggel és fénnyel Békésvármegye fői ispáni székébe, mint alkotmányos főj ispánját beiktatta. E rövidke időszak ; nem fonnyaszthatá el hálás emlókezeí temben politikai eljegyeztetésem ama fényes ünnepélyének értékes virágait, meiy Békósvármegye közönségének ós érdemes tisztikarával való legelső érintkezésem nyomán fakadtak. De fonyadatlanok tek. törvónyhatóval elárulta azt a nagy szeretetet, mely őt a megsértett férfiúhoz kapcsolta. — — Pista, hagyod ezt ? Ugye hazugság amit Lőrinci mondott ? Két könybelábadt, "az ijjegségtől tágra nyitott szeme könyörögve tekintett a megaláztatottra, de annak egyetlen vigasztaló, egyetlen férfias szava nem volt, hogy arcába vághassa Lőrincinek vádjait. A felindulástól ziháló melle ártikulátlan szavakat hörgött, s mint akinek, már nincs mit keresnie az előkelő társaságban, lassan, vontatottan, szó nélkül, csendben hagyta el a termet. Mindenki megilletődve attól az iszonyú fájdalomtól, mely egyszerre megtörte a hatalmas atilla termetű Kerekest, busán tekintett az elvánszorgó aljegyző felé s a főispáni estély fényessége mindenkire a halotti tor benyomását tette. S csakugyan arra a társaságra nézve meg halt Kerekes, s nincs hatalom többé, mely feltámassza. Az egész társaság kedvetlenül maradt együtt s rövid idő múlva lassan-lassan szállingózni kezdtek az érdekelt felek, hogy mielőbb tul legyenek a társaság kíváncsi kérdezősködósein. A hátramaradottak azután alaposan szétszedték a szereplőket. Kerekes István lehorgasztott fővel vágott neki a csillagsugaras éjszakába. A langy tavaszi szellő lágyan simogatta izzó homlokát ós a rügyező fák jóságosan bólogattak feléje tarkoronájukkal, mintha azt mondották volna neki — Jól tetted, hogy ott hagytad azt a társaságot. Nem való vagy te közéjük. Neked igazán érző szived van, azoknál kérges, kiégett húsdarab van a helyén. Becsülótes ember v.agy azért, ha nem is volt apád s ha téged büntetnek azért ami talán anyád vétke volt, akkor is igazságtalanság. Kerekes Istvánt e szavak, avagy talán az üditő hüs légkör helyreállította. Rendbeszedte gondolatait és igyekezett a helyzetet tisztázni maga előtt. Azt belátta, hogy ő abba a társaságba többé vissza nem térhet. Arról meg éppen nem is álmodhatik, hogy a dölyfös, udvarlását amúgy is rossz szemmel néző Thury Gábor hozzá adja a leányát És Böske ? — E gondolatnál szive összeszorult. Most tudta csak meg, hogy mi volt a leány neki, amikor elvesztetette. Böske hangjában volt valami, mikor arra biztatta, hogy forrassza torkára Lőrincinek a vádját, ami azt sejtette vele, hogy a leányban is benne van az apja gőgös vére és soha se határozná el magát, hogy ő hozzá menjen. Mit csináljon ? A tavaszi ég miriád csillagjaival tanácstalanul bámult le rá s Kerekes izzó homlokát egy korhadt fatörzshöz szoritá. Elmenjen innen is, mint ahogy a elmenekült a fővárokból ? Fusson, mint üldözött vad mindenünnen, ahol csak lábát megvetette? S mind ez miért ? Mert a társadalmi felfogás a gyermekben bünteti a szülők vétkét ? ! O anyja egy ballépése miatt örökre száműzött legyen abból a körből, melynek légkörét, ha nem szívhatja nem ér élete egy fületlen gombot ? S ekkor mind jobban és jobban kezdett kibontakozni előtte az öngyilkosság eszméje. Ha egyszer meghalt, mindenki sajnálni fogja. Akkor már nem kell többé attól félnie, hogy szemébe vágják minden percben azt, ami igaz, de amitől ő irtózik. S ha meghal megbosszulja magát azokon is, kiknek utjokban állott s őt öngyilkosságba kergették. Mire e gondolatokhoz ért Kerekes, gyermekes örömmel ragaszkodott a halál gondolatához. Igen, megöli magát. Nincs senkije úgyse, a ki igazán szerette, édes anyja ott porlad a pesti temetőben. Édes atyja pedig ... hát volt neki édes atyja ? Mikor kis gyermekkorában kérdezte az anyját, hogy hol van az apja, az mindig könybe lábbadt szemmel szomorúan mondotta : meghalt. Mikor azután felnőtt és először vágták szemébe azt a szót: fattyú s ő a fájdalom deliriumában kérdőre merte vonni édes anyját... akkor, akkor megvallotta azt a nagy szerelmét, amely apjához fűzte, s a balsorsot, mely oly ifjan, a lakodalom előtti napon félreértés folytán a méreg áldozatá tette. Tehát mindenütt a balsors! kitartóan üldözi s nem engedi pihenni soha. Legyen hát neki igaza. Ily gondolatok kavarogtak a fejébon, mikor hirtelen útját állotta az az erdő végén levő kakastó. A viz hullámai oly sejtelmesen susogtak a puha pihenésről, örök nyugalomról, hogy nem tudott ellentállani azok hívogató szavának... Egy locsanás verte fel a hajnal titokzatos csendjét. Haragos vizgyürük örvénylettek e helyen, mind távolabb hordva a gyöngyöző vizkarikákat Majd elsimultak azok is. A vizföló hajló szomorú füzek harmat vizkönnyeket pergetett alá a tó tükrébe, a felkelő nap izzó korongja pedig haragosan kelt fel a szemközti hegyek mögül, mint aki nincs megelégedve a világ sorjával. .. sági bizottság azok a hazafias nagy remények is, amelyeket amaz ünnepélyes első találkozás érintkezései lelkemből kiváltottak. Fogadtatásom és beiktatásom követlensóge és fénye valóságos Röntgen sugarakként törték át — lelki szemeim előtt — a politikai felhőknek azt a sürü sötét fátyolát, mely hazánk égboltozatát oly régóta állandóan takarja és ezen a megnyitott résen át ősi hitünk diadalmának jeleként tündöklő fényben láttam ragyogni a „korona alatti függetlenség szent eszményképét azzal a körirattal, hogy „In hoc signo vinces". S ezen köriratból azt a kin vilatkoztatásszerü intelmet olvasám le a nemzet számára, hogy a magyar koron i fényének, a király hatalma ós boldogsága teljességének csakis a haza önnállóságára, függetlenségére való tántoríthatatlan önfeláldozó törekvés a biztosítéka. Ezen régi politikai hitvallásom révén soroztattam én a nagy reményekre jogosított nemzeti kormány meghitt katonái közé s ennek révén fordult felém a felség bizalma ós ugyancsak ennek tulajdonítottam és semmi más egyébnek ezen nemes vármegye boldogító bizalmát ós rokonszenvét is. Természetes ezekből folyólag, hogy mikor az áldatlan politikai válság a 48-as függetlenségi pártot ketté szakította, sőt ellenzékbe is kényszeritette, akkor fényes közjogi, de a kormány bizalmától e nem választható állásomról lemondottam, melyet továbbra csakis párttörésem árán tarthattam volna meg és továbbra is hűséges tagja maradtam annak a pártnak, amely nemzetünknek a gazdasági önállóságra való kétségtelen jogát sem a feladás, sem a kishitűség aggodalmai cimen bizonytalan időre felfüggeszteni s azzal kockára vetni nem hajlandó. Ezekben jelöltem meg tek. that. biz. lemondásomnak és távozásomnak előzményeit s egyben kizárólagos okát. Mert én Gyulát meleg otthonomnak tekintettem. Nem árnyékolhat a határtalanság színével engem az a vád, de még az a feltevés sem, hogy könnyen szakítom el magam Békéstől. Mert a valóság az, hogy mól.y sajnálattal és kíméletlen c- apásként fogadtam a politikai viszonyoknak azt az alakulatát, amely a vármegye közjavát célzó, legjobb szándékú törekvéseimnek egy kissé korán, mert már az eredmények bekövetkezése előtt útját szegték s igy reim nézve felette sajnálatos válást móg azzal is súlyosbítja, hogy a tekintetes törvényhatóság iránt érzett kiváló tiszteletem és hálás ragaszkodásom emlékére alkotásokat nem emelhettem. Mégis azzal a biztató hittel távozom, hogy az a itólet alakul ki utánam, hogy a két év előtt ideérkezett idegen hü fiává lett a vármegyének, kormányzó helyet. Hálás köszönetet mond végül a törvényhatóságnak a jóindulatu bánásmódért, a tisztikarnak a támogatásért. A lelkes éljenzóssel fogadott levél után az állandó választmánynak ide vonatkozó javaslata következett, mely szerint a közgyűlés sajnálattal veszi tudomásul a belügyminiszter leiratát s a volt főispánnak köszönetet szavaz azért I a jóindulatu támogatásért, melyben két | évi itt tartózkodása alatt a vármegye érdekeit részesítette. Elismeréssel emlékszik meg alkotmányos órzülntéről, melylyel a megye autonom jogait mindig tiszteletben tartotta, elismeréssel adózik igazságszeretetének ós szives, előzékeny modorának is. A közgyűlés sajnálattal vesz bucsut a volt főispántól és ennek a jegyzőkönyvben is kifejezést ad. A törvényhatósági bizottság e javaslathoz egyhangúlag hozzájárult. Ambrus Sándor alispán elnök azt hiszi, hogy méltó kifejezést csak ugy lehetne adni a volt főispán iránt érzett szeretetnek ós az elvesztése fölött érzett fájdalomnak, ha küldöttség tisztelegne nála. Az alispán indítványa helyesléssel elfogadtatván, a közgyűlés a küldöttségbe kiküldötte Domby Lajos elnöklete alatt: Fá^ry Károly, S c h m i d t József, dr. Török Gábor, Veres József, Pfeiffer István, N ov á k Árpád, dr. Szegedy Kálmán, dr. S a i 1 e r Vilmos, dr. S i m o n k a György, Beliczey Géza, id. K oc z i s z k y Mihály, Borsodi Géza, Igaz Pál ós dr. H a v i á r Gyula törvényhatósági bizottsági tagokat. Az alispán javaslatára a fenti bizottság a közigazgatási bizottságba megüresedett tagsági helyének betöltésére megejtett szavazás alkalmával tisztelgett a főispánnál. Megszavazzák a pőtadót. Kiss László tb. főjegyző felolvasta a belügyminiszternek a vármegye költségvetésére vonatkozó rendeletet. Az egyszázalékos pótadót tudvalevőleg az októberi megyegyülés nem szavazta meg. A belügyminiszter ezt a határozatot nem hagyhatta jóvá, hanem ujabb határozathozatalra utasította a törvényhatósági bizottságot. Az állandó választ-