Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-12-30 / 104. szám

Békéscsaba 1909 dec. 30. BEKESMEGYEI KOZLONT mány javaslata az volt, hogy mivel a pőtadó-költségvetés tételei már évek óta szerepelnek és pótolni azokat máshon­nan nem lehet s erre az állam nem hajlandó, szavazza meg a közgyűlés az egyszázalékos pótadót. Szükség van erre azért is, mert a tiszti nyugdijalap körülbelül 6000 koronányi hiányát is a pótadóból kell fedezni. A parasztpárti oldalon mindjárt fel­hangzott stereotyp jelszó : — Nem szavazzuk meg 1 Ambrus Sándor elnök: Minthogy felszólalás nem törtónt, a névszerinti szavazás elrendelése előtt én hivom fel a törvényhatósági bizottság figyel­mét arra, hogy ez az egyszázalékos pótadó nem uj, mert 18 év óta van ál­landóan megszavazva. Arra szolgál ez, hogy a vármegye feltétlenül szükséges pótköltségvetési kiadásai belőle fedez­tessenek. Tudja mindenki, hogy a pót­adó ma már elkerülhetetlen ugy az ál­lamnál, mint a községekaél. Sőt ott a fokozatos haladás szinte megkívánja a pótadó folytonos emelkedését. Egyedül a vármegye az, melynek mindenkori vezetősége bölcs előrelátással el tudta kerülni a pótadó emelését. Különösen Békésvármegye szerencsés ebben a te­kintetben. Mindössze három megyéje van az országnak s közöttük a mienk is, amelyben a pótadó nem múlja felül az egy százalékot. Ez csak akként volt elérhető, hogy a megye vezetősége a tehertöbbletet mindig az állam váliára igyekezett hárítani. Most is akként cse­lekszik. De az egyszázalékos pótadó megszavazása nemcsak már régen el­vállalt kötelezettség, de az okosság is ugy kívánja. A névszerinti szavazás megejtetvén, a közgyűlés 107, szóval 43 ellenében az állandó választmány javaslata mellett szavazott. " A kórház kibővítése és mások Az októberi közgyűlés a vármegyei közkórház kibővítésére és minél mo­dernebbé tételére 705,000 koronás köl­csön felvételét szavazta meg. Felhatal­mazta egyúttal az alispánt, hogy lépjen érintkezésbe néhány nagyobb pénzinté­zettel a kölcsön felvétele ügyében. Az alispán a Pesti Hazai Első Takarék­pénztárt, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankot ós a Magyar Jelzálog Hitel­bankot szólitotta fel ajánlattételre. Ezek közül legelőnyösebbnek a Pesti Hazai Első Takarékpénztár ajánlata mutatko­zott, mely szerint az intézet hajlandó 50 évre 766,800 korona névértékű aunuitásos kölcsönt adni. Ezenkívül időelőtti lefizetés esetén 3% stornó­dijat is biztosit. A közgyűlés az állandó választmány javaslatára elfogadta a pénzintézet ajánlatát ós felhívta az al­ispánt, hogy a kötvényt a következő közgyűlésen mutassa be. E nagy köl­csön nem okoz kiadást a vármegyének, mert az amortizációt a napi ápolási dijakból eredő jövedelem bőven elbírja. A számonkórőszéknek a tisztikar te­vékenységéről szóló és elismerést kife­jező jelentése tudomásul szolgált. Most a vármegyei közigazgatási bi­zottságban V a r s á g h Béla. Domby Lajos, Haraszti Sándor, Morvay Mihály és dr. T ö r ö k Gábor mandá­tumának lejárása folytán megüresedett tagsági helyek betöltése következett. Az alispán javaslatára a közgyűlés a sza­vazatszedő bizottságot Va'rságh Béla elnöklete alatt Szeberényi Zs. La­josból Berthóthy Károlyból alakí­totta meg. A szavazás tartamára Ambrus Sándor elnök a közgyűlést felfüggesz­tette. Ez idő alatt jelent meg a fentebb említett küldöttség Dőry Pálnál, a volt főispánnál. A küldöttséget a főispán dolgozószobájában fogadta. Domby Lajos, a küldöttség vezetője meleg sza­vakban adott kifejezést annak a fájda­lomnak, melyet a törvényhatósági bi­zottság érez Dőry elvesztése fölött. Isten áldását kérte további életére és műkö­désére. Dőry Pál magindultan mondott hálás köszönetet a szép szavakért. Fej­tegette politikai hitvallását, melynek alapelve mindenkor a tántoríthatatlan elvhüség marad az egyéni érdél?, minv den hajhászása nélkül. Képes ih anyagi kárt szenvedni, semhogy kölcsi integritásáig csorba essék. "Vá­lasztja inkább a kütí&iböző előnyök, az előkelőség helyett*® Golgotát, mert an­nak az utja szép; és édes, ha az igaz eszmék mellett .való jellemszilárd kitar­tás aranyozza meg.. Mivel ezért szeret­ték Békésmegyébén, hiszi, hogy a kö­telék nem szakad meg közte és a megye közönsége között. Még egyszer hálásan köszöni az iránta kifejezett ragaszkor dást és kéri, hogy tartsák meg jó em­lékezetükben. A lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után Dőry Pál kezet fogott a küldött­ség minden tagjával ós elbeszélgetett velük. Beszélgetés közben Fábry Ká­roly megjegyezte: — Ugyan minek az a nagy búcsú­zás, hiszen a jövő hónapban újra installá­lunk téged ! — Az furcsa lenne — válaszolta Dőry szerényen — nem hiszem. — No no, én tudom! — felelt jelen­tős mosollyal Fábry. És, könnyen megtörténik, hogy van alapja a megjegyzésnek. * A tisztelgés tartalma alatt véget ért a szavazás melynek eredménye az lett, hogy Dombi Lajost 138-, dr. T ö r ö k Gábort 116-, Varságh Bélát 115-, Haraszti Sándort 92-, Morvay Mihályt pedig 68 szavazattal újból a közigazgatási bizottság tagjaivá válasz­tották. Utánuk legtöbb, szavazatot dr. Márki János, (66) és Á c h i m L. And­rás (37) kaptak. Helyettes tiszti főügyésszé újból dr. Török Gábort választották meg. Ezután a vármegyei földadóbizott­ság tagjainak megválasztása következett, melyet lapunk mai helyén talál az olvasó. A megyegyülés többi tárgyairól kö­vetkező számunkban emlékezünk meg ... Ellesett szenzációk. A politikai kulisszák mögül. - Külön fővárosi tudósítónktól. — (Wekerle — bankkormányzó) Mióta a koalíciós kormány távozóban van — aminek jó egypár esztendeje már — valahány magas pénzügyi méltóság meg­üresedett, mindre Wekerle doktort kandi­dálták az örökké tippelő politikai buk­mékerek. Kezdték az Osztrák Magyar Bank kormányzóságán és a pikáns pletykához hozzáadták azt a kis malíciát, hogy nem bolond Wekerle az önálló bankért hevülni, mikor ő a közös bank kiszemelt kormányzója. Jött azonban bankkormányzó Wekerle államtitkárja és első bizalmasa, P o p o v i c s Sán­dor, mire a fö.'dreesett tippszállitók azt mondták: igen ám, de Popovics a We­kerle strohmannya és csak azért ült a kormányzói székbe, hogy melegen tartsa a volt minisztere számára. Ebből azon­ban nem lett semmi, de ehelyett meg­halt szegény Kornfeldés lőn We­kerle a politikai hirbörzén a nagy ban­kár utódja a Hitelbanknál és a Rotschid­csoport bizalmában Mikor pedig ezek a nem megvetendő pozíciók bevoltak töltve mással, Wekerle még mindig nem maradt árván, hanem lett a tőzsde elnökjelöltje. Az elnök itt is más lett, de utólag illik konstatálni, hogy a tip­pek annak idején kitűnőek voltak We­kerle csakugyan szóba került az összes üresedésbe került finánciális méltósá­gokra és csak azért mondott le róluk sorban, mert az örökös miniszterelnök­ség reménye kecsegtette. Most aztán, hogy távozni kénytelen ós ezt a leg­beavatottabb helyről tudjuk, elvállalja a legelső pénzfejedelmi koronát, ami megüresedik : a beteg és aktiv tevé­kenységre többé nem képes Széli Kálmán utódjaképpen ő lesz a jelzálog­bank kormányzója. (Nákó utódja). Justhék kész listával léptek Lukács elé, arra az esetre, ha a bankkérdésben sikerül a megegyezés. Csak a fiumei kormányzóságra nem volt jelöltjük. Abból az egyszerű okból, hogy akinek az Isten ilyen hivatalt ád, nem­csak észt kell hozzá adnia, hanem egy pár milliót is. Milliomosok pedig sohase voltak bőségben a negyvennyolcas pár­ton. A keddi ülés alatt aztán a Ház folyosóján Kflllay Tamás Justh-párti képviselő talált egy férfiút a párt so­raiban, aki az összes kvalifikációkkal rendelkezik. Bárczay Sándor ez, a szikszói követ, fiatal kackiás dzsentri, akinek, ha nincs egészen egy milliója, de közel jár ' hozzá. Most még csak az a kérdés, haj­landó e ez a szerencsés ember évenkint i legalább százezer koronát ráfizetni a kor­mányzói méltóságra — mert Nákó Sán­dor annyit fizetett rá — és van még egy kérdés, létrejöhet-e az a kormány, amelynek Bárczay Sándor a kormányzó­.! jelöltje. Mert ma még se a király, se 1 Justh Gyula nem mondta ki rá az áníen-t. * {Miért nem Bánffy ?) Lukács László pénzügyminisztere volt Bánffynak ós azóta i§ meghitt barátok voltak. Lukács nem vállalkozott Bánffy tudta nélkül ós politikai körökben nyilt titok, hogy az utolsó napokig Bánffy Dezső volt Lu­kácsnak belügyminiszter-jelöltje. A Justh párt azonban — bár elvileg a legszíve­sebben látná az önálló bank ós az ál­talános, egyenlő választójog előkelő harcosát - fontos taktikai okokból állást foglalt Bánffy Dezső ellen. Bánffy a hires választás óta, mint az erőszakos választást csinálók mintaképe ismeretes Magyarországon. Valóságos rém, akit „mumusnak" szoktak odaállítani, ha a választási brachiummal fenyegetőznek Justhék, egy esetleges választásba nem akarnak ezzel a félelmetes közhittel megterhelten belemenni. Ez az egyik ok. A másik : hogy Bánffy és Lukács együtt csinálták az ischli klauzulát ós találko­zásuk legalább is groteszkül hatna az önálló bank kormányában. Közgyűlés Gyulán. Ott is felszínen a postapalota ügye. Bár a megyegyülés, mint előrelát­ható volt, a szerdai napról áthúzódott csütörtökre, dr. Lovich polgármester mégis közgyűlésre hivta egybe a mai napra a városatyákat. A közgyűlés össze­hívását, mint már megírtuk, a bicerei pusztán építendő tanyai iskola telkének megvételi ügye tette szükségessé. E te­lek megvételéhez elvben már a mult közgyűlés hozzájárult, de a szervezési szabályrendelet értelmében csak akkor jut e határozat érvényre, ha egy, har­minc nap múlva összehívandó képviselő­testületi közgyűlés névszerinti szavazás­sal hozzájárul. A harmincadik nap ép­pen csütörtökre esik s ezért kellett mára összehívni a közgyűlést. Hogy látogatott lesz-e, az problematikus, mert sok városatya vesz részt a megyegyü­lés második napján is. A bicerei tanyai iskola telkének megszavazásán kivül azonban lesz a mai közgyűlésnek néhány igen érdekes tárgya is. Ilyen többek között a városi tanács előterjesztése az állami elemi fiu­és leányiskola felépítéséhez szükséges épí­tési tőke kölcsönvétele tárgyában. E monumentálisnak ígérkező iskola — mint már többször megírtuk — 140,000 koronába kerül Ez összeg felét a kul­tuszminiszter már ki is utalványozta, csak a másik feléről kell gondoskodnia Gyulának. A 70,000 korona ám nagy teher lenne a városra nézve. Legutóbb azonban dr. Lovich polgármester és dr. B u c s k ó Koriolán főjegyző fenn járván a minisztérium illetékes ügyosz­tályában, ott a további segítségre nézve igen kedvező választ kaptak, úgyhogy most már egészen bátran bele lehett menni a kölcsönvótelbe, mert nyilván­való, hogy az nem fog Gyula városnak nagy gondot okozni. A Csabán immár csa nem tengeri­kigyóvá vált postapalota kezdése leg­ujjabban Gyulán is felmerült. A mostani postahivatal bérleti szerződése ugyanis a lejáráshoz közeleg. A nagyváradi posta­igazgatóság nem akarja a bérleti szer­ződést meghosszabbítani, mert az a postahivatal is azokkal az erényekkel dicsekszik, amelyekkel a csabai. Tudni­illik, szük, sötét juk és minden tekintet­ben célszerűtlen. Még hozzá drága is. Az igazgatóság ennélfogva megkereste a városi tanácsot, hogy építsen a hi­vatal számára megfelető ós alkalmas helyiséget. A mai közgyűlés fog e meg­keresés fölött határozni. E tekintetben példaként lebeghet a képviselőtestület előtt a csabai postapalota ügye, mely, isten tudja mikor jut dűlőre. Számolni kell az államnak azzal a megrögzött szokásával, hogy sokat kiván, de keve­set szeret fizetni. A gyulai állomás réghuzódó kibővíté­sével függ össze a magyar államvasutak átirata a vasúti állomás mellett levő vá­rosi terület átengedése iránt. Hogy a gyulai állomás milyen kritikán aluli minden tekintetben, azt már sokszor fejtegettük. Hogy mihamarabbi kibőví­tése szükséges, még a legspórolósabb vasutas sem vonhatja kétségbe. Az ál­lamvasutak igazgatósága mégis késlel­kedett a kibővítéssel mindaddig, mig a vármegye közigazgatási bizottsága szep­temberi üléséből erélyesen meg nem sürgette. Most már megtörtént az első lépés. A Máv. igazgatósága ugyanis meg­kereste Gyula városát az iránt, hogy az állomási test közvetlen közelében hasz­nálatlanul heverő városi területet adja el neki, a kibővítés céljaira. Az állandó választmány azt fogja javasolni a köz­gyűlésnek, hogy adja el azt a területet nógyszögölenkint 1 koronáért, de vi­szont ez olcsó ár mellett kösse ki azt, hogy a Máv igazgatóságának minél ha­marabb ki kell bővítenie, megfelelő vil­lanyvilágítással ellátnia az állomást, egy­szóval elfogadható állapotba kell hoz­nia. E javaslathoz a képviselőtestület minden valószínűség szerint hozzá is fog járulni. E három érdekes tárgyon kivül csak kisebb fontosságú személyi ügyek fognak a mai közgyűlésen szerepelni. A vármegyei földadó-bizottság. Megválasztotta a megyegyülés Békésmegye törvényhatóságának szerdai közgyűlésén a legélénkebb ér­deklődést a kataszteri bizottság tagjai­nak megválasztása keltette. Lapunk több izben foglalkozott már ezzel az igen fontos kérdéssel, melytől Békésmegye lakossága zömének úgyszólván jövőbeli boldogulása függ. Mert nagyon fontos az a gazdákra nézve, hogy az adókulcs milyen. Egy rossz földadózási rendszer végzetes csapásként zudulhat rájuk, vi­szont móltányos adózás mellett meg­nyílik számukra a boldogulás utja. Ezért fontos az egész vármegyére nézve, hogy kik foglalnak helyet a megyei földadó­bizottságban. A pénzügyminiszter rendelete értel­mében minden vármegye 12 rendes-és 12 póttagot választhat. Á tagválasztások­nál szem előtt kell tartani azt, hogy a bizottsági tagok között a nagy-, közép­és kisbirtok megfelelő arányban kép­viselve legyen. A szerdai közgyűlésen a szavalás nem ment egészen simán. Megzavarta egy kellemetlen incidens, melyet dr. Simonka György, gyulai ügyvéd idézett föl. Dr. Simonka ezen a gyűlé­sen — ugy látszik — Áchim L. Andrást akarta helyettesíteni. Egy állítólagos sérelemért; husz meggondolatlan em­ber aláírásával névszerinti szavazást kért, amelynek az lett volna az ered­ménye, hogy a tagválasztás egész estig eltartott volna. Csöppet sem tetszett azonban neki, mikor az elnöklő alispán igen szellemesen visszavágott azzal, hogy őt jelölte a szavazatszedő bizott­ság elnökéül. — Nagyon helyes! — zúgták a megyeatyák. — De nem fogadom el 1 — tüzes­kedett Simonka. Világossá lett ezzel, aminek az al­ispán is kifejezést adott, hogy Simonka fellépése nélkülözte a komolyságot, ami egy olyan emberhez, aki tele van nagy ambicióval, sőt földmivelő párti hírhedt korifeusok (pl. Boros-Brindus) diszes társaságában Lukács deszignált miniszterelnök úrhoz küldöttséget ve­zet s még hozzá a Nemzeti Társaskörbe: egy csöppet sem illik. A vezéri állürök­kel a komolyság hiánya csöppet sem kvadrál. De térjünk a tárgyra. A szavazás megkezdése előtt Ambrus Sándor alispán indítványozta, hogy a kataszteri bizottsági tagok számát a járások terü­letéhez arányítva kell megállapítani és minden járásból odavaló, tehát a viszo­nyokkal ismerős tagokat kell választani. Éhhez képest Gyula város és a gyulai járás, továbbá a gyomai járás egy ren­des- és egy póttagot, a csabai-, békési-, orosházi-, szarvasi- és szeghalmi járá­sok pedig 2 rendes- és 2 póttagot szol­gáltatnának. Dr. Simonka György ezt nem helyesli, mert Békésmegye nem olyan nagy, hogy egyik járásbeliek ne lenné­nek tisztában a másik járás gazdasági viszonyaival. Egységesnek kell lenni a választásnak az egész megyére nézve. Nagy kiáltozás hangzott fel erre: - Éláll! Eláll! Dr. Simonka: Én nem bánom, akárhogyan választanak, de azt előre mondom, hogy pártszempontok fognak érvényesülni. K o h n Dávid szerint nagyon kell figyelni az aránylagosságra, amit a tör­vény is rendel. Ennek a figyelembe­vételével csak két nagybirtokost lehet beválasztani a földadó-bizottságba. Mint­hogy pedig ezeknek a birtokai nemcsak egy járásra terjednek ki, őket nem kell a járások korlátai közé szorítani, hanem külön kell megválasztani. Csak a meg­maradó tiz rendes tagsági helyet kell aztán a járások között szétosztani. Ambrus Sándor alispán: Ezt meg lehet oldani az ón propozicióm ke­retében is. Mivel a békési és a szeghalmi járásban van a legtöbb nagy birtok, ki lehet mondani, hogy e két járásban az egyik rendes tagsági hely nagybirto­kossal töltendő be. A közgyűlés az alispán prepozíció­ját irányelvül ^elfogadta. Ezután üezdetót vette a szavazás. Először Gyula következett. Itt kimon­dotta a közgyűlés, ugyancsak Ambrus alispán indítványára, hogy egy rendes tagot Gyula városból, az egy póttagot pedig a járás területéről választja. Ren­des tagokul jelöltettek : K o h n Dávid és K. Schriffert József. A több­ség — sajnos — K. Schriffert József mellett foglalt állást, pedig Kohn Dávid megbecsülhetetlenül értékes erő lett volna a bizottságban Egy kis vihar. A póttag-választásnál A s z a 1 a y Gyula és Monory nevei hangzottak. Megjegyzendő, hogy Monory gyu'ai

Next

/
Thumbnails
Contents