Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-12-30 / 104. szám

Békéscsaba, 1909. XXXVI-ik évfolyam. 104-ik szám. BEKESMF.GYEI KOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EliOFIZBTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. ElSHzetni bármikor lehet évncgveden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIG7ES. Felelős szerkesztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZK7 JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szára 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Az év határán. Bélcésosaba, december 29. Mikor a végtelen idő futásával mi törpe parányok egy esztendő végéhez érünk, szemünk önkénytelenül is visszatekint a múltba és eltűnődve gondolkozunk, hogy mit is cselekedtünk, hogyan cselekedtünk, előre haladtunk-e, vagy megtorpantunk? Az önhitt elégülten csak a sikereket látja és melle duzzad a büszke örömtől, a szerény azonban lehorgasztott fővel állapítja meg, hogy kevés eredményt produkált. Csak az a remény vigasztalja, hogy a következő évben helyrepótolhatja az elkövetett hibákat, mulasztásokat. A „Békésmegyei Közlöny", amely hűséges tükre volt ebben az évben is Békésvármegye egész életének: most, az év hatirán kötelességének hrtja, hogy visszapillantást vessen az elmúlt esztendőre és ha széles ecsetvonásokkal is, de képet nyújtson vármegyénk haladásáról, esetleg visszafejlődéséről. Általánosságban őrömmel konstatálhatjuk, hogy Békésvármegye a legutolsó évben szép haladást mutatott minden téren. Egyedül a gazdasági élet az, amelyen föllendülés nem volt észlelhető. Oka ennek az, hogy az utóbbi évek termés eredményei igen gyöngék voltak, az 1909 év eredményei pedig valósággal kétségbeejtették nemcsak a gazdákat, de az egész közönséget is. Hiába, mi még par excellence mezőgazdasági állam vagyunk, létünk alapja a föld s ha terme: nincs, pang az ipar, pang a kereskedelem is. Békésmegye lakosságának legnagyobb része pedig szintén a mezőgazdaságból él, hlán még inkább, mint más vármegye lakossága. A rossz termés hatása meg is látszott minden téren. A vásárok nem sikerültek ugy, mint máskor, mert nem volt pénz és nem volt meg a vétel kedv. Az utcákon is borús arcokat lehetett látni, amiket csak az őszi vetésre fölötte kedvező időjárás derített föl kissé. Kulturális tekintetben már örvendetes volt a haladás. Az egyes községek versenyre keltek egymással abban, hogy minél több közművelődési intézményt létesítsenek. Kézzelfogható eredmény eddig csak Csabán mutatkozik, ahol diszes, modern állami polgári iskola épült, mely valószínűleg felső kereskedelmi iskolát is foglal majd magában. A megvalósulás stád urnába lépett ezenkívül a csabai kultúrpalota, a gyulai monumentálisnak Ígérkező állami népiskola és a szeghalmi polgári fiúiskola ügye. Mind a három kulturintézménynyel szemben nagy áldozatkészséget tanúsítottak a községek képviselőtestületei. A vármegye közművelődési bizottsága is lelkesen szolgálta ebben az évben is a felnőttek oktatásának nagy fontosságú ügyét. Ezenkívül más testületek, sőt egyesek is igaz buzgóságot fejtettek ki a kulturális haladás érdekében. A közigazgatás terén különösebb változás nem volt észlelhető. Mindössze személyi változásokról beszélhetünk. Ezek közt első helyen kell megemlékeznünk arról, hogy Dőry Pál főispánt, akit két évi itt tartózkodása alatt nagyon megszeretett a vármegye egész közönsége : politikai magatartása miatt a király fölmentette állásától. E veszteséget némiképen enyhíti az, hogy Dőry továbbra is körünkben fog maradni és értékes munkaerejét vármegyénk érdekében fogja felhasználni. Ezenkívül változások állottak be a vármegye tisztikarában is az októberi megyegyűlésen megejtett tömeges választások folytán. A közjótékonyság terén első helyen kell megemlékeznünk Békésvármegye törvényhatóságáról, mely a lefolyt évben 187 munkásházat létesített, ugyanannyi szegény családot juttatva olcsó és egészséges hajlékhoz. A vármegye nemes munkája még nem éit véget, még tovább folyik, mert a törvényhatóság 500 munkásház építését határozta el. A különböző jótékonyegyesületek is lelkiismeretesen kivették részüket a nyomor enyhítésének könyörületes munkájából. Nagyon kevés jót lehet mondani az országos politikáról. Ez az év politikai szempontból a bizonytalanság, a tehetetlenség és a tülekedés éve volt. Végeszakadatlan, kínos nyomasztó válság kötötte meg a nemzet haladását, amely válságból még most sem történt meg a kibontakozás. Kísérletek, próbálkozások folytak eddig is, folynak napjainkban is, de hogy mi fog történni, azt senki sem tudná megmondani. Bizunk azonban a magyarok istenében, aki sohasem hagyott el bennünket, hogy nem engedi senyvedni, pusztulni, hűséges bizó nemzetét, hanem magához emeli és a jövő évben a boldogság a békességes haladás útjára vezéreli. Bajok az állami támogatás körül. A városok akciója. Gyula városa a kezdeményező. Országszerte megelégedést keltett annak idején az országgyűlésnek az a határozata, amelylyel a Wekerle pónzügyminisztor expozéjába a városok segítése cimén felvett kétmillió koronát jóváhagyta. Még nagyobb megelégedést keltett a belügyminiszternek lapunkban is közölt törvénytervezete, mely szerint az 1916. évtől kezdve nyolcmillió korona szerepel az állami költségvetésben ezen a cimen. A városok nagyon sok fontos közigazgatási és más funkciót teljesítenek az állani helyett, tehát az állam csak kötelességét teljesili akkor, mikor a városokat segélyezi. Általános volt azonban a csalódás, mikor a kétmillió korona szétosztása megtörtént. A csalódást pedig a kisérő és a törvénytervezetet ismertető miniszteri rendelet keltette. E szerint a törvényhatósági városok tisztviselői a VI—XI., a rendezett tanácsú városok tisztviselői pedig a VIII—XI. fizetési osztályokban foglalhatnak helyet. Különösen ez utóbbi rendelkezés sérti a rendezett tanácsú városok tisztikarát. Utóbbi időbeu a jogvégzettséget éppúgy megkövetelik a rendezett tanácsú városok polgármestereitől és jegyzőitől, mint a törvényhatósági városokban működőktől. Dolguk, felelősségük is van annyi, ha nem több, mert a törvényhatósági városok főtisztviselőinek mégis nagyobb segéd- és kezelőszemélyzet áll rendelkezésükre. Teljesen érthetetlen tehát, hogy a törvénytervezet a dotáció szempontjából ilyen nagy különbséget tesz a két közigazgatási egyed között. A négy fizetési osztályba úgyszólván lehetetlen is a rendezett tanácsú városok tisztviselőit méltányos módon elosztani. Megtörténhetik nagyon könynyen, hogy a főszámvevő egy fizetési osztályba kerül az Írnokkal, pedig a teendők mennyisége és fontossága szempontjából óriási közöttük a különbség. Sérelmes intézkedése ezen kivül a törvénytervezetnek az is, hogy városi orvosok és ügyészek csak abban az esetben sorozhatók be valamelyik fizetési osztályba, ha magánpraxist nem folytatnak. A járási-, továbbá a községi és körorvosok fizetése már államilag rendezve van, Kevesebb fizetése 1600 koronánál nincs még a legistenhátamögöttebb vidéken élő körorvosnak sem. És mégis azoknak senki sem tiltja meg a magánpraxist. Miért akarják akkor épen a városi orvosoknak megtiltani ezt ? Békésmegyei Közlöny tarcája. Mese. És mindig szomotu volt a lány, A nagy világot nem szerette. A fiu fáradt volt, halavány, Álmát dalokban eltemette Elmondták sokszor nagymerésze A világ oly dőre, ostoba. Ismerték egymást réges-régen És nem hittek egymásnak soha. Elváltak. Nem történt azóta semmi. A dalt s az álmot szépen elfeledték S azt sem tudta meg róluk soha senki, Hogy egymást végtelen szerették. Karafiáth Jenő. A fattyú. Irta : Pallós Árpád. Kerekes István, vármegyei aljegyző egyike volt a legképzettebb és egyúttal a legtehetségesebb fiatalembereknek a megyében. Még egész fiatal, alig huszonhat éves volt, amikor már e szép állást érdemelte ki s fellebbvalói, ismerősei, mind szép kariért jósoltak a fiatal embernek. Minden meg volt benne, ami az embereket a társaságban megkedvelteti. Volt állása, mely előbb-utóbb szép jövőt biztosit neki, azonkívül csinos megjelenéssel és tetszetős külsővel áldotta meg a sors. Ha volt is benne fiatalság hevéből, szilajságból, erős jelleme, határozott egyénisége, mindenkor visszatartotta őt a zajosabb mulatságoktól. Volt is kelletje Kerekes Istvánnak a lányos házaknál. Minden ujjára akár tizet is kapott volna feleségül, ha ugyan szándékában lett volna ilyesmi. Azt azonban még a legnagyobb ellensége sem foghatta rá, mintha bizony ! ő akármelyik után nagyon törné magát. I A fáma ugyan tudni vélte, hogy az aljegyző ur a kelleténél mélyebben tekintett Fűzi Böske égszínkék szemeibe, de ugyan ki hederithetne az ilyen vidéki pletykára ? Kerekes István a legkevésbé. Pedig hát az egyszer nem hiába zörgött a haraszt, mert az az egy bizonyos volt, hogy Fűzi Böske alaposan belebomlott az aljegyző kackiásan kipödrött bajszába. Hát ami azt illeti, még az sem lett volna olyan csodálatos, ha Kerekes Istvánnak is megakadt a szeme Fűzi Böskén, mert nemcsak hogy a megye leggondozottabb és legnagyobb prima fundusa mosolygott reá, de bizony mi tagadás, a legszebb leány volt az egész környéken. A mi kedvesség és báj egy lányban lakozhatiK, az mind bőven volt található Böskében. » No aztán meg az apja, Fűzi Gáspár alispán is volt, ami megyei hivatalnok előtt nem éppen a legmegvetendőbb apósi tulajdonság. Volt is Fűzi Böskének akkora udvara, akár ősszel a holdnak s a megyei bálokon holtra táncoltatták a karcsú derekát. Pedig hát hiába volt minden igyekvés, Böske udvarában Kerekes István játszotta az uralkodó szerepét s csak csupán azt kellett volna eldönteni, hogy melyik tulajdonképpeni állócsillag s melyik bolygó ? — Talán mindakettö, talán egyik sem! Annyit azonban a fiatalság is kénytelen volt elismerni, hogy Kerekes István alaposan bennül a nyeregben s ember legyen az, aki onnét kiugrassza. Nohát ilyen embernek hitte magát Lőrinci Ferkó, ki szintén erőssen csapta a szelet Böske körül. Az egész riiegyei fiatalság feszült kíváncsisággal leste, hogy ki marad győztesként a porondon. Mindkettőnek nagy esélyei voltak. Mert mig Lőrinci Ferkó mint a megye legelőkelőbb s egyik legvagyonosabb gentri családoknak a sarja, erőssen bírta az önegek kegyét, addig az ismeretlen származású, a fővárosból odaköltözött megyei aljegyző viszont szívesen látott udvarlója volt a szép Böskének. Azt mindenki tudta, hogy két olyan kemény fejű és vas akaratú férfi, mint aminő Lőrinci és Kerekes nem egykönynyen enged majd egymásnak s épen azért már egész legendakör szövődött a két fiatal ember küzdelme köré. A vidék többi szép lányai pedig sóvár irigységgel nézték e makacs küzdelmet, mert hát bizony közülük akármelyik is szívesen igent mondott volna a versenyzők akármelyikének. De ilyen a sors. Mig egynek a fölöslegig sokat adott a jóból, a másiktól még a szükségest is megtagadja. Hasztalan volt a lányos mamák minden intrikája, csak még fokozták a lovagi mérkőzés vehemenciáját. Fényes estélyt adott a főispán, amelyre hivalalos volt az egész megye szellemi és vagyoni előkelősége. Nem hiányzott természetesen a Füzesi család, valamint ott volt a két vetélytárs, Kerekes és Lőrinci is. Lőrinci akkor tért meg a fővárosból, hol állítólag fontos ügyeket végzett el s mint valami győzelmes triumphátor, oly örömben sugárzott az arca, midőn belépett a főispáni termekbe. Kerekes ugy látszik kedves dolgokak suttoghatott Böske rózsás fülecskéibe, mert annak izzó bibor vörös arca a boldogság extázisában ragyogott. Lőrinci győzedelmes arckifejezése kissé megdöbbentette Kerekest. — Vájjon minek örülhet ez magában olyan nagyon — tépelődött az aljegyzőj mig egy gondolatnál hideg borzongás futott végig egész valóján. — Hátha megtudta azt, amit egész életén keresztül rejtegetett, a mi miatt a mi miatt már egyszer menekülnie kellett e fővárosból s mi örök átokként minden tervének, minden törekvésének gátló akadályul lépett fel. — Kezeiket csókolom, — e szavakkal lépett oda Lőrinci s Kerekest, mintha ott sem lett volna, egy pillantásra sem méltatta. Kerekes félve, mint ki rosszat sejt, barátságosan nyujtá oda jobbját Lőrinczinek, de az kevélyen, kiszámított döjfösséggel utasította azt el, miközben harsány hangon, hogy mindenki halhassa, vágta szemébe az inzultust: — Fatyuval nem fogok kezet. Az egész társaság megrettenve tekintett a megaláztatottra s már a botrány vészterhes viharmadarainak sürü szárnycsapkodásait lehetett hallani. Kerekes pedig viaszsárga arccal, kíntól gyöngyöző homlokkal, mint a halálraítélt, szótlanul állt ott. A kínos csendet Böske szakította meg, s mig belső indulatait a kitörő szeretetet fékezni nem tudta, egy szavá-