Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-12-23 / 102. szám

Békéscsaba, 1909. XXXVI-ik évfolyam. 102-ik szám. Csütörtök, december 23. BEIESMEGYEI KOZLONT POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. EliOFIZBTÉSI 1)13 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizetni bármikor lehet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkesztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos; SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Kínos bizonytalanság. Békéscsaba, december 22. A bankosok, Justhék azt tartják, hogy elérkezett a legfőbb ideje, hogy ez a kormány elmenjen a helyéről. Mert amig el nem megy, mozdulatlanságra, tespedésre vagyunk, kárhoztatva. Ez a kormány nem képes már egyetlen ötletet, egyetlen eszmét sem produkálni az ország javára a helyzet megjavítására. Ellenben amig ott ül a kormánypadokon, akadálya minden kibontakozásnak, sőt minden további lépésnek a kibontakozás felé. Ellenkezőleg, Justhéknak Lukács Lászlóval való kacérkodások folytán húzódik oly soká a válság. Végre döntést kell már provokálni abban a főfontosságu kérdésben : hogy harcot akar-e a magyar király nemzetével, vagy békét ? Akárhogyan essék ki ez a döntés, a nemzetnek érdeke, hogy az minél előbb megtörténjék, mert ez a mostani bizonytalanság a legrosszabb, a legkínosabb, Erőinket fogyasztja, bomlasztja, holott akár a harc, akár a béke legyen a sorsunk, erőink csorbítatlan készletére van szükségünk. Nem az tesz tehát jót a nemzettel, aki e döntést késlelteti, hanem az, aki sietteti, sürgeti. Minél tovább húzódik ez a vátság, annál jobban összekuszálódnak belső viszonyaink, annál inkább fogy a nemzet türelme és annál nehezebben lesz megoldható maga a váltság. Az ilyen forrongó, bizonytalalan állapotot igen sokszor vészedelmes eszmékkel és törekvésekkel termékenyíti meg az idők méhét. Meglehet, hogy az, amivel ma közmegnyugvásra meg lehet oldani a váltságot, holnap, vagy holnapután már erre a célra alkalmatlan lesz. Meglehet, hogy azok az ellentétek, amelyek ma jóakarattal kiegyenlithe1 tők, holnap-holnapután kiegyenlitheI tetlenekké válnak. Ki tudja megmon| dani, hogy a mostani zavaros viszo! nyok közzé milyen uj tényezőket, j milyen kérdéseket dob bele a nemzeti ; feszültség, az osztrák belső bonyodalom, vagy a magyar nemzetnek hatalmasan előretörő szelleme ? E bizonytalan és súlyos következményekkel terhes állapotban királynak, nemzetnek egyaránt az az érdeke, hogy helyzetek, viszonyok tisztáztassék. Ha e tisztázást harc árán ketl elérnünk, ám jöjjön mielőbb a harc. Készen állunk rá, nem riadunk vissza tőle, mert érezzük, hogy a nemzet fölébredt és ! folyton erősbödő közszelleme legyőzhetetlen erőt rejt magában. Ha pedig békés uton lehet a király és nemzet közötti ellentéteket mind a kettő megnyugvására kiegyenlíteni, annál jobb. Ez a nemzet örömmel üdvözli a becsületes, a jogait érvényesítő békét, mert dolgozni, haladni akar, a mulasztottakat pótolni, az európai kulturnemzetek sorában a maga méltó helyét elfoglalni kívánja. Meg akarjuk valósítani a nemzet gazdasági függetlenségét. Ez az a nagy cél, amellyel szemben eltörpül minden személyi kérdés. Nem arról van szó, hogy ki legyen a miniszterelnök, kié legyeu a kormányhatalom, melyik párt uralkodjék és győzhesse le a többit, hanem arról, hogy alkotmányos kormányzást csak az folytathat itt, aki e nagy célt: az ország gazdasági függetlenségének megvalósítását magáévá teszi, vállalja, megcsinálja. És bárki legyen az, aki e céllal szembehelyezkedik, annak számára az alkotmányosság forrásai meg nem nyilnak, az szemben találja magával a függetlenségi pártot, de szemben találja magával a nemzet nagy többségét is. Ezért a nagy célért a nemzet már türelmetlenül vágyódik csatasorba ál' leni, bárki ellen is. Az eddigi tespedés és mozdulatlanság meggátolta ebben. Községi takarékpénztárak Békésmegyében. Nem helyesli a miniszter. Mult számunkban már közöltünk egy pár soros tudósítást arról, hogy a belügyminiszter Tótkomlós község képviselőtestületének egy községi takarékpénztár felállítására vonatkozó határozatát a törvényhatósági bizottsággal egyetértőleg elutasította. Szükségesnek tartjuk e kérdésre újból és bővebben visszatérni, mert ez a kérdés régideje izgatja már nemcsak Tótkomlóst, nemcsak Békósvármegyét, hanem úgyszólván az ország összes községeit és városait. Mindenki tudja, hogy a magyar városok és községek helyzete manapság egyáltalában nem mondható rózsásnak. Az ujjainkon elszámlálhatjuk azokat a községeket, amelyek pótadóval nem küzködnek, hanem a közvagyon nagysága folytán még adóleirásokat is eszközölhetnek. Nagyon kevés ezeknek a száma. Ellenben a legtöbbnél évről-évre növekedik a pótadó, mert a jövedelemforrások oly csekélyek, hogy távolról sem képesek fedezni a modern haladás által megkívánt és folytonosan nagyobbodó különböző szükségleteket. Ilyenformán természetesnek látszik, hogy minden hivatása magaslatán álló elöljáróság és képviselőtestület a jövedelemforrások szaporításáról s ezáltal a községek anyagi helyzetének javításáról gondolkozik. De nemcsak ők, hanem a közigazgatás kiválóbb ismerői és szakértői is hasonlóképen cselekesznek. Igy merült fel néhány év előtt a községi takarékpénztárak alapításának eszméje. Általános kimondott célja az volna ezeknek a takarékpénztáraknak, hogy a lakosságot olcsó kölcsönökkel lássák el s az igy bekövetkező nagy forgalom folytán a községek jövedelmét szaporítsák. Alig hogy felmerült az eszme, máris széleskörű vita indult meg, pro és kontra nemcsak szaklapokban, de a nagy budapesti napilapokban is. A kérdés még most sincs kimerítve, a vita hullámai még most sem simultak el. Békésvármegyében először Fábry Sándor, volt főispán vetette fel az eszmét. Ő testestől-lelkestől hive volt a községi takarékpénztáraknak és széleskörű agitációt fejtett ki érdekében. A mozgalom azonban abban maradt, mert mindjárt az irányelvek tekintetében sem tudtak megállapodásra jutni azok, akik az eszmét Fábry Sándorral egyetértően felkarolták. Fábry főispánsága után az akció egészen elaludt. A községi takarékpénztárak ügyével a vármegye vezetőségében nem törődött senki. Csak egyes községekben maradt felszínen a kérdés. Csaba, Orosháza, Tótkomlós és Köröstarcsa községeket foglalkoztatta különösen élénken. Határozott lépés azonban csak Tótkomlós és Orosháza részéről történt, amely községek képviselőtestületei egyértelmüleg kimondották, hogy a községi takarékpénztárak felállítását szükségesnek tartják és határozottan kívánják. Az alispáni hivatalhoz először Tótkomlós határozata érkezett be, melyet az alispán véleményezés végett kiadott a számvevőségnek. A számvevőség véleménye az volt, hogy a községi takarékpénztárakkal előrelátkatólag nem lehet az óhajtott célt, tudniillik az olcsó hitelt és a község jövedelmeinek szaporítását elérni. Nem pedig azért, mert a község, mint közjogi és erkölcsi testület, már természeténél fogva sem tud olyan mozgékonyságot kifejteni, amennyi minBékésmegyei Közlöny tárcája. Lohengrin. Multam előtted mély rejtély legyen S amerte járok, úttalan az ut, Ködből jövök, zord éjben elveszem És várom-várom az örök borút. Bölcsőm a bűn volt, dajkám a nyomor, A gond virrasztott ágyamon csupán, Nem az vagyok, kiről te álmodol Csillagsugáros, csendes éjszakán. Űzz el magadtól! Oh, ne higyj nekem, Hisz ölelésem, csókom mind hazug, Ma még pihegve reszketsz keblemen, Ma még virággal rejted fejemen A végzet fonta tövis koszorút. Az első hullám újból elsodor Örökre tőlled holnap már talán. Nem az vagyok akiről álmodol Csillagsugáros csendes éjszakán. Szilagyi Ferenc. A caezár leánya. (Fantazmagória.) Irta: Battyán Radó. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Rónia és az impérium fénykorában vagyunk. Mindenki csak a latin nép dicsőségét zengi és a legyőzöttek tömjénfüstje, melylyel a hóditóknak áldoznak, egész a menyboltig hat. A diadalok, melyeket római vezérek szakadatlanul aratnak, eszét veszi Rómának és leírhatatlan orgiák szenynyezik be a dicső vezérek hősi babérkoszorúit. A caezárok kegyetlenül fényes és mégis visszataszító uralma, a keresztény martirok hatalmas kora ez. Meghalni a hitért a szent jelvényen, üdvözölni az egy igaz eszméért, ez a kifejező és jellemző tnlajdona e korszaknak. ... A keresztek hosszú sora vonul el szemeink előtt és minden kereszten egy-egy véres apostol, ki jaj szó nélkül, megadásai tűri a földi kínokat, a menybeli üdvösségért... ... A circus perondján véres látványokért és izgalmakat szomjúhozó nép előtt naponta játszódnak le a vérfagyasztó tragédiák s az égő keresztek sötét füstje, a

: szétmarcangolt emberi húscafatok fojtogató bűze homályosítja el a glóriás horszak légkörét. ... A caesar palotája csendes. Az óriási kert rácsozatáról tündéries fényben verődik vissza a hold ezüst sugara. A szagos olaj és magdolia fák bóditó illatától árasztanak, a langyos szellő messzünen egy-egy orgiból kicsapó lant szavát ringatja felénk. Minden kéjt, izgalmat lehel magából. A sejtelmes csendet halk léptek nesze veri fel. Egy fehér alak sürü fátyolba burkoltan suhant ki a palota kis kapuján s hátra sem tekintve, sietve haladt a kert rácsozata felé. Egy pillanat s eltűnik a mindent eltakaró sürü fák rejtekében. A kert egy kéjlaka előtt félénken megáll, majd belép. Erős karok fonják át hirtelen ; a fehér alak, mint gyenge folyondár fonódik a várakozó ifjú keblére. — Phylis, óh aranyos Phylis, hát mégis eljöttél — suttogja az ifjú -- nem rettegett az ezernyi ezer veszély, mely ! bennünket fenyeget. — A szerelem mindenért kárpótol, — búgja önfeledetten a leány, mig hamvas arca pirban ég. S azt beszélnek mindenről, mi őket érdekli, ezernyi-ezer bohóságról és boldogan önfeledten csacsognak, mint két gondtalan madár. Az idő múlik. Távol a Mens-Avertinnsen már aranyos pirban égnek a hajnal csókjától a villák hófehér falai s Ők még mindig eggyütt vannak vakmerően mire sem gondolva. Végre megszólalt Phylis remegő hangon — Oh távozz Diómed, Yénus, a szerelmesek védő csillaga már letünőben, vigyázzunk nehogy a felkelő nap áruló sugara együtt találjon bennünket. S Diómed már indulni készült, midőn bucsucsókjuk édességét közeledő egyöntetű léptek nesze zavarta meg. A kéjlak előtt elhangzott a léptek zaja. A csapat megállt. A két szerelmes halálsáppadtan tekintett egymásra. Elvannak árulva. Az ajtón kopogtattak. Sereilius Atacer a praetórianusok paracsnoka szólt: Nyisástok fel ti vakmerők menedékhelyeitek ! Semmi felelet. A két szerelmes öszszefonódva, megretenne, mint két félénk őzike tekintett a történdők elé. — Nyissátok ki az ajtót — szólt ismét a praetóriánus vezér — nincs menekvés számotokra, ti gazok, kik megszentségtelenítettétek a nagy caesar kéjlakát. A durva hangokra sötét szégyen pír ömlöttt el Phylis arcán és egy erőszakos rántással kirág adva magát Diómed karjai közül, felszakította a kéjlak ajtaját, — caesár leánya — morajlott végig a hatonáksorain. — Igen a caesar leánya — szólmost már messze csengő hangon Phylis. — Meglátom majd ki merészli kezét a caesar leányára emelni — Én - szólt bár kissé alázatosabb hangon Servilius Macer s rögtön parancsot adott, hogy Phylist és Diodemet a caesar elé vezessék. Az átriumban ült a caesar, az orgiák melyekben naponta része volt, mély redőket szántottak homlokára. Szemöldeit a harag kigyóvonalba vonta össze. Igy várta leányát s Diomedet a rabszolgát. Lesütött szemekkel lépett Phylis az átriumba. Arcát bő tunikájába rejté, mig vállait csukló zokogás remegtette. — Hitvány rabszolga, ki a caesar lányára merészelted vetni szemedet, lakolni fogsz bátorságodért — dörgé a haragos caesar. — A nép cirkust kíván s tombol a vágytól ismét kéjelegni a szétmarcsangolt emberi áldozatokban. Te fogod a nép vágyát lehűteni!! Az aréna minden zuga telve volt, látványosságra éhes közönséggel. Mindenki tudta az elmés Ítéletet, mit a caesar a merész rabszolgára kimondott. Két ajtó szolgált az aréna köröndjébe. Az egyik ajtó mögött kiéheztetett hímoroszlán lesett áldozatára. A másik ajtó mögött Phylis vetélytársnője, Pompónius leánya várakozott. Az ítélet ugy szólt. Diomed kiáll a porondra és szabadon választhat az ajtók közül. Ha azt nyitja fel, mely