Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-12-12 / 99. szám

Békéscsaba, 1909. XXXVI-ik évfolyam. 99-ik szám. Vasárnap, december 12. BEKESMEBTEI KÖZLÖNY lefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI LAP Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap ós csütörtökön. ElíOFIZBTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre <3 kor. Negyedévre 3 kor. El3fizetni bármikor lehet éunegyeden belől is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkesztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Harc előtt. Békéscsaba, december 11. A mult év november óta, amikor ugyanis a bankkérdés és a katonai kérdések előrenyomulása megbénította a kormány és a parlament munkaere­jét : nagyon sok, szinte meglepő for­dulattal kedveskedett a válság. Lénye­gileg ugyan változás nem állott be a politikai helyzetben, maradunk a régi mellett, de mégis állottak elő olyan fordulatok nem egyszer, amelyeket meg a megrögzött politikai kompo­nálok sem vártak s amelyek a nem­zetben legalább is felébresztették pár napra azt a reményt, hogy a válság­ból való kibontakozás nemsokára be fog következni. Igaz, hogy ezek a re­mények hiábavalók voltak, mert még a legmeglepőbb fordulatok után sem történt semmi változás. A Wekerle csütörtöki audienciája és a pénteki kormányértekezlet után ismét várható valami fordulat, ame­lyek azt a hihedelmet ébresztik fel bennünk, hogy ez a rendkívül komoly­nak látszó válság legalább ideiglene­sen egy nyugalmasabb, pihenő idő­szakkal fog szolgálni. Arról van ugyanis szó, hogy azt az „átmeneti, békitő, tárgyaló" misz­sziót, amelyre a kormány hiába kéré­séit politikust, maga Wekerle hajlandó vállalni, vagyis ő kész egy átmeneti, békitő, tárgyaló ka­binetet alakítani, mely elsősorban indemnitást próbál szerezni a képvi­selőházból s igy időt nyervén, további tárgyalásokat folytat a koronával a ki­bontakozás érdekében. És hogy ennek, a komoly politikai körökből eredő hirnek csakugyan van valami alapja, bizonyítja többek között az is, hogy a pénteki minisztertanács határozatának megfelelően a jövő hét közepén, vagy végén összehívják a képviselőházat, melyen a miniszterelnök mint pénzügyminiszter két havi időtartamra nézve i n­demnitási javaslatot fog elő­terjeszteni. További halogatásról már nem is lehet szó. Mert ha ez a halogatás január elsejéig elhúzódik s a mostani kabinet ex-lexben is kormányon lenne a király akarata folytán, akkor a jövő esztendő első hónapja olyan parla­mentáris és közjogi meglepetésekkel fog szolgálni a világnak, amilyenehre még nem volt példa. Lesz ugyanis egy kabinet, amely akarata ellenére, de a király akaratából ül a bársony­székeken és éppen az ellenkezőjét fogja tenni annak, ami alkotmányos időkben a kötelessége. Körülbelül egy héttel ezelőtt illetékes helyen kijelen­tették, hogy ex-Iex esetén a kormány és az ő többsége megtagadja a közös költségvetés összegeihez való hozzá­járulást és mindama szolgáltatásokat, amelyek alkotmányunk értelmében par­lamentáris elintézéstől vannak függővé téve. Ez nem volt üres beszéd, hanem nagyon is komoly fenyegetés. Azok a férfiak, akik most miniszteri tisztsé­geket viselnek, annak idején a nem­zeti ellenállás vezérei voltak, vezérei a nemzet többségének ma is és ha a királyi kényszernek engedve, minisz­terek maradnak az ex-lexben, ebben a minőségükben is az ellentálló nem­zet vezérei fognak maradni. Mást leg­alább nem is lehet róluk feltételezni. De még ha ezt teszik a jelenlegi kormány tagjai, vagy ha elválalják a békitő átmeneti kormány teendőit: nagyon félő, hogy a nemzet szemében lejáratják magukat. Annyi értékes erő­nek pedig a közélet fórumáról egy­szerre letűnni szinte kiheverhetetlen vesztesége lenne az országnak. Mert Bécs hagyományos leketlen politikájá­nak mindig az az egyik, nyiltan be nem vallott célja, hogy a legjelesebb magyar politikusokat lejárassa s a Budapesten csak mindenre kapható szürke emberek légiója szálljon minden szolgálattételre rendelkezésükre. Nem hisszük, hogy Bécsnek ez a lelketlen politikája beváljék jelen esetben a We­kerle kormánnyal szemben. Mert hiába kényszeríti a király a minisztereket az indemnitás beterjesztésére, ami talán egészen népszerűtlenné fogja őket tenni a német előtt. A parlament nem engedi magát lejáratni az indemni­tást nem fogja a képviselőház megsza­vazni egy ezután kinevezendő kor­mány számára. Ha Bécsben a legma­gasabb körökben uralomra jutott a nihilista politika, mely Magyarorszá­gon mindenkit fel akar dönteni, akkor meg kell mutatni a népképviselet ülés­termében, hogy él megdönthetetleuül a — népszuverénitás! A vármegye költségvetése. Miből pótolják a tiszti nyugdijalap hiányát ? Békésvármegye törvényhatósági bi­zottsága e hónap 29-én fogja tartani közgyűlését. Ezt a dátumot eddig azért nem lehetett kitűzni, mert az októberi közgyűlésnek a pótadóra vonatkozó indokolatlan határozata, melynek meg­választása a vármegye érdekében szük­séges : fenn volt a belügyminiszternél. Ennek a döntősétől függött a határnap. A szervezési szabályok értelmében ugyanis az olyan közgyűlés tárgysoro­zatát, ^.amelyen valamelyel, a költségve­téssel összefüggésben lévő kérdést tár­gyalnak, legalább 15 nappal az ülés előtt tudomásukra kell adui a tagoknak. A miniszter leirata p^dig egyenesen megkívánja a köl'ségvetés újból való tárgyalását. Különösen két rendelkezése van a leiratnak, amelyekórt az uj tár­gyalást szükségessé teszik. Egyik a pót­adó, másik a tiszti nyu ^dijalapnál mu­tatkozó 6600 koronányi hiány pótlásá­nak kérdése. Mind a két ügyel foglal­koztuuk már lapunk mult számában, kimutattuk, hogy a törvényhatósági bi­zottság az 1 százalékos pótadó megta­gadásával következetlenül járt el önma­gával szemben. És oly kellemetlen hely­zetbe hozta a vármegye vezetőségét, hogy a decemberi közgyűlés jóvá fogja tenni az e'őző közgyűlés hibáját ós nem fogja rákényszeríteni a vezetőséget arra, hogy a költségvetés néhány, igazán külözhetetlen lételét törölni legyen kénytelen. Mint mult számunkban már jeleztük, a belügyminiszter visszaküldötte a vár­megye egész költségvetését átdolgozás céljából. Kifogása volt néhány tétel, kiváltképen pedig a pótadó-költségve­tésre nonatkozó elutasító határozat el­len. A pótadó ügyében ujabb határozat hozatalát is rendelte el. A nagy költség­vetésnél csak egyes tételek megváltoz­tatását kívánta. Ezek a változtatások már meg is történtek. A vármegye ál­landó-választmánya szombaton délelőtt tárgyalta a kérdést és minden tekintet­ben a miniszter kívánsága szerint járt el. Ehhez képest a költségvetés ugy ala­kult, hogy 350,736 korona kiadás és ugyanannyi fedezet mutatkozik. Különösen fontos a miniszteri ren­delet a tiszti nyugdijalapban mutatkozó hiányok pótlása szempontjából. A tiszti nyugdijalap ugyanis az ujabb időben történt számos nyugdíjazás folytán vál­Békésmegyei Közlöny tárcája. Magyar nóta. Csöndes, fátyolos őszi borongás A mi dalunkkal oly közel rokon, Mig rójjuk a szürke betűket Titkos bánatok ere lüktet A sorokon. Megtanultuk, lelkünkbe szívtuk Barna barázdás lehelletiből, Sajog a vérbe ősmagyar bánat, Miből még egyszer szörnyű tüz támad Hogyha kitör. Ezt a daloló, szomorú kedvet Magától szüli, termi a föld, Bús lantos-diák, sorba kik élünk, Mi csak elmondjuk, amit a vérünk Átörökölt. Mi már az ősi fekete földön Sirva vigadunk, sir az örömünk, Vérnél, adónál, a fejfánál, Ennél az egy két szomorú dalnál Nincs egyebünk . . . Kató József. A két Tóni.*) Irta: Gottier Lajos. Éjjelre olyan csinos hóvihar kelet­kezett, hogy a vén fák az erdőn csak ugy csóválták a fejüket : — Soha ilyet! Aztán oda-odacsaptak galyaikkal a rozoga, öreg kastély ablakaihoz. Beatrix álmat'anul hánykolódott ágyában. Végre megszólalt: — Alszol Tóni ? A bátyja a másik szobából felel. — Nem alszom. Mi bajod ? — Hallod ezt a vihart ? Még fejünkre dől ez a vén kastély. — Dehogy dől. Nagyobb időket is átélt ez már. — Tóni! Én ugy félek. Hallod a farkasokat, hogy üvöltenek ? — Ráérnek. Egyébb dolguk sincs. — Én nem tudom, te mindent olyan flegmatikusán veszel. Ahelyett, hogy most a fővárosban farsangolnánk, itt tengődünk az erdő közepén, ebben a nyomorult fészekben, B farkasok társa­sagában. — Csak tőled függ, hogy más tár­saságod is legyen. Eredj feleségül Szen­térdyhez, ő még tán arra is ráadja fe­") Mutatvány szerzőnek „Különlegesség" cimü kötetéből. jót, hogy Pesrtre vigyen farsangolni. Amilyen szerelmes beléd, kitelik tőle. — Köszönöm a jó tanácsot. Ha egyebet nem tudsz, ebből nem kérek. — Akkor ne panaszkodjál, hanem tűrj békével. — Én nem is tudom, mi örömöd telik az ilyen életben ? Magaddal együtt engemet is eltemetsz. A legszebb évei­met igy kell eltöltenem. — Betta! Betta! Sohase jön meg az eszed. Talán én nem örvendenék, ha egy kis örömet tudnék szerezni neked ? De ha egyszer nem telik jövedelmünk­ből, hogy a fővárosba hurcolkodjunk! Ez az öreg kastély mégis csak födelet ád nekünk. A föld is kitermi azt az eleséget, amire szükségünk van. Sőt még egy kis fölöslegesre is jut. Ha azonban bérbe adnám, annyi bórt sem kapnánk, amiből Pesten becsületes la­kást tartsunk. Hiszen ismered a fővárosi életet. Volt módod benne férjed életé­ben. Tudod, mi a cifra nyomoraság. Az asszony mormogott móg valamit, aztán a falnak fordult és elaludt. A kót testvér, a harmincöt éves Gaálóczy Tóni ós tiz évvel fiatalabb nővére, Beatrix, itt születtek ós itt nőttek fel az ősi házban, mely félórányira fe­küdt a falutól. Szüleik korán elhaltak s a leány a szomszéd városba került neveidebe. Onnan ment férjhez Mor­ványi Lajoshoz, egy fővárosi bankhiva­talnokhoz. A férje azonban kót óvi házasság után meghalt s az özveg visszakerült fivéréhez. Reggelre a vihar megszűnt s Gaálóczyak öreg kastólya pompás, SZÍ raz téli napra virradt. És délután ott ültek hárman í ódon ebédlőben. A harmadik: Szentérdy Péter, fiat birtokos volt. A szomszédos puszta lakott, Sövényeskón. Ez a délceg magyar szerette az özvegyet becsületes szívének egész me­legével. El is mondta neki százszor, meg ezerszer. Az pedig csak játszott vele. Asszonyi hiúságának hízelgett ez a nagy szeretet s talán, ha a férfi nem mutatta volna ki annyira érzelmeit, hamarabb felé hajlik a szép asszony szive. Igy azonban — mert nagyon is biztos volt szerelmében — csak hite­gette őt ós halogatta a kenyértöróst, anélkül, hogy igent vagy nemet mon­dott volna neki. A házigazda az ablaknál állt és el­nézte a hóboritott százados tölgyeket. Beatrix ós az ő állhatatos lovagja ott ültek egy kis thea-asztalnál, a kandalló előtt, melyben hatalmas hasábfák pat­togtak. Minden meg volt a hangulathoz. A kandalló tüze és az ősi képek az öreg ház falán. A feketeszemű, szöghajú Beatrix olyan volt a roccoco brokát pongyolá­ban, — melyet valamelyik dédanyjának levendula-illatu szekrényéből szedett elő, iroliit (mell az étvágyat és a testsúlyt, megszünteti a köhögést, váladékot, éjjeli izaOAt l- • Tüdőbetegségek, hurutok, szán ár­köhögés, skr"fulozis, influenza » elleo számtalan Uná orvos Utal naponta ajánlva. Jj* Minthogy értéktelen utániatokat fa klóéinak, kérjen mindenkor n&ooho* are&otl csomagolást. 1 Roehe 99 Kapftató orvosi rendeletre a Ara üvegenként 4 — „Sirolin-füzet B 18. ingyen és frankó F. Hofftnann La Roché & Co. Wien, III/l. Neu iag^asse ti. aital

Next

/
Thumbnails
Contents