Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-12-09 / 98. szám

4 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1909 dec. 16. Figyelmezteti a miniszter a törvényhatósági bizottságot, hogy ez a pótadó a vármegye háztartási egyensúlyának biztosítása szempontjából nélkülözhetetlen s igy megszavazása feltétlenül szükséges. Azt a kérelmet, hogy az állam fedezze ezt a kiadást, nem teljesítheti a miniszter, mert az állami költségvetésben ilyen célra hitel nincs, tehát a vármegyének magának kell a költségvetési egyensúlyt a saját erejéből való hozzájárulással biztosítani. Reméljük, hogy a miniszteri rendeletnek meg lesz az a kivánt hatása, hogy a törvényhatósági bizottság decemberi közgyűlésén megszavazza a pótadót. A vehemensebb „csizmások" bizonyára ágálni fognak ismét ellene, de az intelligensebb, józanabb elemeknek sarkukra kell állaniok ós biztosi taniok a pótadó megszavazását. Áldozzák rá azt a félórát. Egy félórával későbben is lehet a „Komló"-ba menni kvaterkázni és barátkozni. A közérdek előbbre való a barátkozásnál. Ugyancsak a pótadóval áll összefüggésben a miniszteri rendeletnek egy másik pontja is. A törvényhatóság ugyanis azzal a kérelemmel fordult a belügyminiszterhez, hogy a vármegye tiszti nyugdijalapjánál ujabb időben mutatkozó hiányok fedezését állami javadalmazással tegye lehetővé. E hiányokat a sok nyugdíjazás idézte elő. A miniszter azonban ezt a kérelmet sem teljesítette, elsősorban azért, mert az állami költségvetésben nincsen rá fedezet, másodsorban pedig azért, mert ilyen segélyre csak azok a vármegyék tarthatnak igényt, amelyek a törvény által megengedett legnagyobb megyei pótadót (5%) már kivetették. Az ilyen megyék vannak bajban s azok szorulnak elsősorban segítségre. Igy a tiszti nyugdijalap hiányainak fedezéséről is a vármegyének magának kell gondoskodnia. A miniszter fontos rendelete a közgyűlésen fog tárgyalás alá kerülni, amelynek határnapja e miniszteri rendelet leérkezésének idejétől volt függővé téve. A törvény értelmében ugyanis, ha a közgyűlésen pótadó-megszavazás is szerepel, akkor a meghívót már 15 nappal a gyűlés előtt kézbesíteni kell a megyebizottsági tagoknak. Est figyelembe véve, a közgyűlés legnagyobb valószinüség szerint karácsony u t á n 1 e s z. Fábry Károly Dobozon. „Egyesüljön a függetlenségi párt!" Egy kis politikai pikantéria izével hatott, hogy Fábry Károly, a gyomai kerület országgyűlési képviselője meglátogatta vasárnap délután az ősi magyar Doboz község választópolgárait. A doboziak ugyanis a függetlenségi párt kettészakadása alkalmával táviratilag üdvözölték Kossuth Ferencet és rendithetetlen bizalmukról biztosították. Fábry Károly pedig tudvalevőleg a Justh-féle párthoz tartozik. Ennek dacára szeretettel fogadták a doboziak képviselőjüket, figyelemmel meghallgatták fejtegetéseit a kettészakadás okairól és körülményeiről, az önálló bankról és más nagy politikai kérdésekről. De e józan gondolkozású magyar nép hangulatából, viselkedéséből és elejtett szavaiból ki lehetett venni, hogy Kossuth Ferenc mellől nem (ágit, anélkül azonban, hogy valami nagyon elítélné a Justh-párt viselkedését. Sőt a kettészakadás óta itt hangzott fel először nyilvánosan az az óhaj, aminek teljesülése a mai válságos idők remélhető következménye is lesz: hogy a kettészakadt függetlenségi pártnak ismételten egyesülnie kell, mert csak egy olyan hatalmas politikai párt tudja megvédelmezni a magyar nemzet jogos érdekeit Ausztria kapzsiságával és túlkapásaival szemben. A doboziak óhajtása már a kettészakadás óta él a nemzet higgadtabb gondolkozású elemeinek szivében és előbb utóbb kifejezésre is jut országszerte. Először azonban Dobozon jutott határozott kifejezésre ós ez adja meg a vasárnap délután politikai jelentőségét. Fábry Károly egy pár csabai úriember kíséretében vasárnap délután 2 és fél órakor érkezett meg kocsin Dobozra, hol a kedvezőtlen időjárás miatt népgyűlést nem lehetvén tartani, A s z a 1 a~y József főjegyző ós H o 1 d y Kálmán gyógyszerész kalauzolása mellett meglátogatta a különböző köröket. Először a „Polgári Kör"-be mentek, amelynek tágas termét csaknem zsúfolásig' megtöltötték Doboz község polgárai. Fábry Károly a hallgatóság élénk érdeklődése mellett hosszú, tartalmas beszédben ismertette a politikai helyzetet. A kettészakadás okainak vázolása alkalmával konciliáns hangon emlékezett meg Kossuth Ferencről, akihez személyes barátság is füzi. Nehéz volt neki a választás, de mégis Just'h Gyulához csatlakozott, mert nézete szerint a nemzet evidens érdeke, hogy az önálló bank 1911-re felállíttassák, vagy ha pedig ez fizikailag lehetetlen: nem kell meghosszabbítani a bankszabndalmat, hanem garanciát kell venni a királytól arra, hogy az önélló bank, ha nem is 1911-ben, de a legrövidebb idő: egy-két év alatt fel legyen állitható. A tetszéssel fogadott beszéd után H o 1 d y Kálmán gyógyszerész vette védelmébe Kossuth Ferencet és szemrehányással illette a Jústh-páríot egyrészt azért, mert elhagyták a nagynevű vezért, másrészt, mert a hatalmas pártot szétrobbantották. Dörgő éljenzés támadt erre: — Éljen Kossuth Ferenc! A két beszéd után élénk eszmecsere indult meg, tisztázódtak a nézetek és ez eszmecsere során egyhangúlag felhangzott ai az óhaj, hogy bár mielőbb egyesülne a kettészakadt függetlenségi párt. A „Polgári Köriből Fábry képviselő a „Földmunkások Köre"-b3 ment, hol a politikai helyzet ismertetésén kivül számos, a Kör tagjait közelről érdeklő szociális kérdést vetett fel ós ismertetett. Bővebben szólott a jelenlegi kormány szociális alkotásairól, különösen Darányi nagyjelentőségű telepítési és parcellázási törvényjavaslatáról, melynek letárgyalását és érvénybelépését éppen a nyolc hónap óta húzódó politikai válság akadályozta meg. Innen az ,,Ujfalusi Olvasókörébe ment Fábry Károly kíséretével együtt, ahol B a y István elnök szives szavakkal üdvözölte. Itt ismét hosszú beszédben indokolta meg állásfoglalását a képviselő. Az óljenzéssel fogadott beszéd után igen érdekes eszmecsere ihdult meg, melyben részt vettek dr. G odán Ferenc orvos, A s z a 1 a y József főjegyző, H o 1 d y Kálmán gyógyszerész és B a y István elnök. E körből is csak azzal a meggyőződéssel távozhatott mindenki, hogy tagjai hivei Kossuth Ferencnek ós kívánják a két párt egyesülését. Bár mielőbb teljesülne ez a kívánság ! * Itt emiitjük meg, hogy Szeghalom község függetlenségi és 48-as pártja vasárnap délután szintén gyü'ést tartott, melyből Arató Lajos pártelnök i indítványára lelkes hangú üdvözlő ira| tot küldöttek Fábry Károlyhoz s teljes : bizalmukról és őszinte ragaszkodásuk! ról biztosították a képviselőt. del Sol állomásról Salamancába igyekeztünk álmosan a lóvasúti kocsiban. Néhány másodperc hija volt csak két órának. A kocsis megragadta a gyeplőt, a kalauz felszállt a perronra, az öszvérek, álmukból felzavarva, megrázkódtak a gyeplők alatt. Visszahanyatlottunk a padokra, mialatt odakünn a sorsjegyárusnő álmos hangon kínálta még egyszer és utoljára papirosait, amelyek revén holnap kétmilliót is nyerhet a szerencsés vásárló. Ebben a pillanatban egy feketébe öltözött fiat ilasszony szállt fel a perronra. A kocsi belsejébe vezető ajtónál egy pillanatig habozott. Láthatólag azon tanakodott, hogy ne maradjon-e kint a perronon, de végül ugy döntött, hogy bemegy. Mikor elvonult előttem, tisztán kivettem, hogy szemei könyesek. - Milyen kár — gondoltam, — hogy ezeknek a szép szemeknek könyezniök kell. A feketeruhás hölgy leroskadt a velem szemben levő üres padok egyikére, mint azok teszik, akiken végleg erőt vett a fáradtság. * A kocsi elindult. Az utasok többékevésbbé kíváncsian szemlélték az uj jövevényt, aki azonban nem nézett senkire. Egy tarka plakátra meredt, amely a vele szemben levő ablaktáblára volt ragasztva. „Családi csokoládé. ízlelje meg ós meggyőződik jóságáról." A szép ismeretlen bizonyára nem ezt a feliratot olvasta. A betűkre meredt anélkül, hogy tudta volna értelmüket. Mikor a gondolatok viharzanak, a tekintet merev ós mozdulatlanná válik. Az ember lényének minden idegszálával belekapaszkodik az őt környező valóságba ós a legnagyobb lelki gyötrelem órájában tekintetével megragad minden tárgyat, amely — legalább látszólag — a reális élettel összeköti. És milyen szépnek találtam a fiatal ismeretlent ebben az* állapotában ! Minden indulat, legyen az szerelem I vagy gyűlölet, harag vagy csodálkozás, ! bizonyos szépséget kölcsönöz az emberi arcnak. Az izgalom csúcspontján talán eltorzul az arc, de ez a pillanat hamar elmúlik ós fájdalmas kimerültséget hagy hátra, amely a vonásokra rányomja a kiemelő szépség bélyegét. A mi szép ismeretlenünk tekintete félreismerhetetlenül magán viselte egy iménti szenvedélyes kitörés nyomait. ! Harag járta át, szemeiből csillogó könyek J törtek ki és szájából lázas szavak fa1 kadtak. Keble még rendszertelenül zilált ! az elmúlt vihar hatása alatt. Milyen csodálatos szobrot alkothatott volna róla e pillanatban egy szobrász 1 A tramway a Recoletos állomáshoz lö'.eledett. Az útszéli fák felébredtek a gördülő kerekek zajától és lassan megmozdították lombjukat. Az átellenben ülő feketeruhás hölgyet néztem ós ezt gondoltam : — Kocsink az utolsó. Elhalad itt és utána mozdulatlan némaságban maradnak a fák, körös-körül sivár elhagyatottság marad. Napközben és alkonyatkor gyors egymásutánban robognak el itt a kocsik ós mindegyik életet, ezerféle mozgást rejt magában. Ez az utolsó menet csak fáradt embereket rejt magában, akik önzőén vágyakoznak az álom jótéteménye után. És maga ez az asszony, drámát rejtegető tekintetével, nem kivánkozott-e szintén pihenés, rezignáció után, amely lágy köntösével elfojtja az izzó szenvedélyeket? Napközben a kocsis energikus kiáltozással biztatja állatait. Minden percben ott az ajka közt a síp, nem azért, mert szüksége van rá, hanem mert a hangja tetszik neki. Az utasok mosolyognak egymásra ós szemük egész törHol létesül a cukorgyár ? Valószinüleg Sarkadon. Az agrár-szociálizmus kitörése előtt ! a Gazdasági Egyesület, a nagybirtokosok és grófi uradalmak egy biztos sií téneteket beszéi el. És most? SzomoI ruan ós álmosan támolygunk a padokon ! és csak az az egy vágy sarkal, hogy I minél hamarabb otthon legyünk, elfe\ ledjük az életet és öntudatunkat édes , álomban oldjuk fel. A fák hajladoznak, a kocsis hall| gatva hajtja a fáradt öszvéreket és a , legtöbbnek közülünk, alvást színlelve, csukódnak le a szemei. Csak a szembenülő asszony mered maga elé és ajkain visszafojtott szenvedély vonaglik. Ez az utolsó kocsi a fáradt ós csalódott embereké. A sápadt fiu, mint rendesen, kiszállott a Villenuovo megállóhelyen, a fiatal házaspár a Goya-útnál. Egy vagy két megállóhelylyel odébb, a szép ismeretlen is elhagyta a kocsit. Követtem. Átvágott a gyalogúton ós végigment néhány utcán, melyeknek nevét elfelejtettem. Kíváncsiságtól űzetve követtem, biztos tudatában annak, hogy nem vesz észre. Egy egyemeletes kis palota előtt megállott és kétszer meghúíta a csengő órcgombját. Azután odadőlt a zárt kapuhoz ós zokogásban tört ki. Kevéssel utóbb kinyílt egyik ablak és egy bizonyta'an ' női alak csodálkozva kérdezte : — Ki az ? — Én, anyám, Heléna — felelt a szép ismeretlen zokogásba fult hangon, majd fájdalmasan tette hozzá: — Meggyőződtem, hogy mással tart . . . Most is nála van ... a nyomorult . . . Elmegyek tőle . . . A kapu kinyílt, a boldogtalan aszszony berohant, egyenesen az anyja karjaiba, azután bezárult a kapu. Néhány pillanatig hallottam még tompa sírását, azután csend lett. Az éjszaka magányában az utolsó kocsi szomorú útjára gondoltam, a fáradtak és rezignáltak útjára. kerre vezető mozgalmat indítottak Békósmegye területén egy cukorgyárnak létesítése érdekében. A cukorgyár prosperálása a szükséges rópatermési terület biztosítva volt. A tárgyalások már annyira előrehaladtak, hogy a gyár területét Csaba, a jelenlegi öntözött rét mellett, átengedte. Tanulmányozó küldöttség járt Hatvanban, a cukorgyártásnagyhatalmánál, a Deutschoknál s eze* számára a részesedés a vállalkozásnál biztosítva lett. Mult, telt az idő, amikor végre K o p p é 1 y, a hatvani cukorgyár nagyhatalmú igazgatója tudatta, hogy tekintettel a mezőhegyesi cukorgyár közelségére és arra, hogy az addig biztosított termelőterület se kielégítő : az érdekelteknek a gyáralapitást nem ajánlja, sőt a hatvani sem kiván részesedni, hanem akik a hatvani cukorgyár részére répát termelni óhajtanak, azoknak magasabb átvételi árat, több rópaszelet és mellasze visszaadását biztosítják. Az érdekeltek hallgattak a szaktekintélyre, nagyobbarányban megindul a répatermelés, de ez azt eredményezte, hogy a gyáralapitási kedv teljesen elült. Midőn pedig az agrárszociálizmus Békesmegyében is zavargás alakjában ütötte fel hydrafejét, a munkáskezek megdrágultak, a cukorrépa termelése megcsappant, csak a grófi uradalmak tarmeltek. Pedig a hatvani gyárnak a részesedéstől való visszavonulása csak a konkurrencia megakadályozását célozta, ami a békésmegyei gardákkal sikerült. Máskép jártak el azonban a biharme ryei gazdák. Ezek mintegy hat-nyolc éve fáradnak a cukorgyár létesítése érdekében. Biztosították a létesítendő cukorgyár részére a Bihar-, Békés- és részben aradmegyei nagy uradalmak szükséglendő rópatermésót s a tőkét. Mikor mindez meg volt, akkor a régi cukorgyárak teljhatalmú megbízottja: Koppóly jött a bihari alapitókhoz tárgyalásra ajánlattal. Ha a biharmegyeiek a meglévő cukorgyárakat nem részesitik az uj vállalkozásból, akkor Biharmegyében, vagy annak szomszédságában ők, a gyárosok is létesítenek cukorgyárat s az elv az lesz: aki bírja, az marja. 1 '-.t elkerülendő, az uj gyár alapitói tárgyalásba kezdtek a 'konkurrenssel. E tárgyalás folyama alatt Wenckh e i m Dénes gróf erősen ir Jokolva kérte a cukorgyárnak Békésmegyóben való felállítását. A biharmegyeiek azonban csak ugy voltak hajlandók az egyezségre, ha a cukorgyár Biharmegye területén épül fel. E két álláspont fölött az érdekeltek szavaztak s többséget a bihari álláspont kapott. Miért? Mert Békésmegyében az agrárszocializmus, munkaerő szempontjából nem biztosítja a gyári üzemet, vagyis azt drágítja, másodszor, mert megyénk területén megcsappant a cukorrépa termelés. Nyílt kérdésnek hagyatott, hogy Biharmegye mely területén, meg^enk hez közel, vagy az Érmeilék felé épül jön a cukorgyár ? Megyénk sz< ' nyé* Gyulán, ugy vélekednek, ha Gy ...a vá rosa területet ós kedvezményt nyújt, a cukorgyár ott épülne fel. Igen helyesen, a város akcióba lépését sürgetik, mert a gyár érdekei répatermelós, munkáskéz szempontjából sokkal jobban kilennének elégítve, mintha a cukorgyár bárhol másutt létesülne. Az a terület pedig, amelyen a gyulai cukorgyár épülne, s amely területet mint külömben is ily célra fentartott helyet Gyula városa, díjmentesen fogná felajánlani, nemcsak megfelelő, hanem valóságosan ideális hely, amelyhez fogható sem Biharban, sem az egész vidéken nincs. A város beltelkei szólén egyik oldala a kőut, másik oldala az államvasút mentén terül el, a gyulai vasúti állomás mellett alig fél kilométernyire, közvetlen közelében a Fehér-Körözs folyónak, szemben pedig rövid idő alatt felépülő háromszázon felüli munkásházzal és a munkásházak révén otthonilag lekötött bőséges munkáskézzel, egyszóval valamennyi feltétel birtokában, amelyek egy eukorgyár lótesitésitéhez, s állandó zavartalan üzembentartásához fűződnek.