Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-10-17 / 83. szám

2 BÉKÉS3TEGYE1 KÖZLÖNY Békéscsaba, 1909 okt. 17. emberekre nézve alkotnak gátló akadályt, mint inkább a községekre nézve. Egyes emberek könnyebben mozognak. Ha van pénzük és birtokszerzési vágyaikat uem tudják egyik megyében kielégíteni, mennek másik vármegyébe. Mehetnek addig, amig ki nem elégitk földéhségüket. A községek azonban könnyen nem mozoghatnak. Nekik, ha határaikat nagyobbítani akarják, azon kell mindenképen törekedniök, hogy közvetlen szomszédságukban, vagy legalább is lehető közel szerezzenek maguknak földterületet. Határ tekintetben Békésvármegye községei között a szépen fejlődő Gádoros van legmostohábban elbocsátva. Lakossága most már meghaladja az 5000 lelket ós határa mindössze 1100 katasztrális hold. Beláthatja mindenki, hogy ennyi terület halárnak nevetségesen csekély, úgyszólván semmi. Érthető tehát, hogy a gádorosiak már évek óta sóhajtoznak liatárnagyobbitás után. Ebbeli törekvésüknek azonban útjában áll az a körülmény, hogy Gádoros mindenfelől uradalmakkal van körülvéve. Justh Gyulának, a képviselőház elnökének is egészen Gádoros alá elhúzódik a szent tornyai birtoka. Darányi Ignácz földművelésügyi miniszter a községeket mindig kézséggel támogatta ugy erkölcsileg mint anyagilag határ nagyobbitási törekvéseikben. Támogatta mégpedig, hogy közben járt a nagybirtokosoknál a parcellázások érdekében. Az ő tekintélye és közbejárása nem is egy nagybirtok felosztásának lett már az oka. Jól tudták ezt a gádorosiak és körülberül egy évvel ezelőtt kérvényt, nyújtottak be a törvényhatóság utján Darányi miniszterhez. A folyamodványban támogatását, ós közbenjárását kérték a miniszternek az irányban, hogy végre-valahára nagyobb határhoz jussanak. És a kérvény megakadt, mielőtt még rendeltetési helyére juthatott volna. Megakadt pedig a vármegyénél, amely nem terjesztette iel. A gádorosiak nem tudták eleinte elgondolni, hogy mért tartja vissza az ő fontos kórvényeiket a tekintetes vármegye. Gondoltak mindenfélére, csak arra nem, ami tulajdonképpeni oka a visszatartásnak. Ez az ok pedig egy nagy ur : a magyar képviselőház elnöke, a pártrobbantó bankvezér : J u s h Gyula. Miatta nem meri a kérvényt felterjeszteni a vármegye, mert arról értesült, hogy a nagy ur, _a hatalmas ur, haragszik a gádorosiak mozgalma miatt. Ő nem akarja, hogy az a derék község határmegnagyobbitáshoz jusson. Pedig könnyen megeshetik az is, hogy Darányi talán nem is ő vele áll szóba, hanem valamelyik más környékbeli nagybirtokossal. A vármegye pedig terjessze fol a kérelmet egész bátran. Utóvégre nem igen voltak még sem itt, sem másutt olyan házelnökök, akik vármegyéket ebédeltek és főispánokat vacsoráztak . Roskadozik a gyulai városháza. Hol késik az újjáépítés ? Lapunk több ízben foglalkozott már Gyula város vezetőségének azzal a szándékával, bogy a régi, rozoga városházat ki fogja bővíteni, esetleg ujjá.,fogja alakítani. Mind a két műveletnek elérkezett már az ideje. A kibővítés azért szükséges, mert a jelenlegi épület hivatalos helyiségei szűkek, célszerűtlenek. Alig egy pár négyszögméternyi szobában négy-öt hivatalnok van összezsúfolva. Elképzelhető mo3t már, hogy milyen atmoszféra lehet ott különösen a hüvöa gyulai magyarok vaskos és súlyos lépései alatt. A folyosókon felszakadt a kövezet s valósággal nyaktöréssel egyértelmű rajta végigmenni olyannak, aki nem igen szokott a lába alá nézni. Gyula város mostani ambiciózus, fiatal vezetősége mindjárt kezdetben szorgalmazta e "tarthatatlan állapot megváltoztatását. E közhasznú törekvésnek azonban útjában állott a képviselőtestület retrográd irányú része, mely a régi i állapotot fenntartandónak véleményezte és egy fillért sem volt hajlandó az ujjá• alakítás költségeire megszavazni. Ezeket I az urakat egy csöppet seni zsenirozta | az, hogy meglehetősen nagy kiterjedésű | vármegyei központ székháza szégyentelj jes állapotban van, az ő hiuságukat nem ' bántotta az, hogy idegenek rossz és lesújtó véleménnyel távoznaka rozoga szókházból. A város vezetősége csak azt vihette keresztül, hogy a községi vagyon időközi jövedelméből egy városháza ujjáalakitási alapot teremtett, amely azonban csak lassan, nagyon lassan növekedett. A kibővítés, illetve újjáalakítás ugyanis mintegy 250.000 koronát emésztene fel. Ennyi összegre van legalább is szükség, hogy egy nagy vármegye székhelye megfelelő városházát kapjon. Ez a nagy összeg azonban a gyűjtések által Isten tudja, mikor kerülne össze! Most aztán jelentkezett a leghatalmasabb itólő-biró : az idő, a „vis major". Körülbelül egy hónap óta ugyanis a városháza falain repedések támadtak, az alapzat is sülyedt. Különösen az emeleti helyiségekben és az emeletett tartó boltozatokon észlelhető a veszedelem. A repedések úgyszólván naprólnapra nagyobbodnak, ugy hogy tartani lehet a legnagyobb katasztrófától. A városháza falai és boltozatai összedó'léssel fenyegetnek. A hivatalokban dolgozó tisztviselők nem tudják, melyik pillanatban szakad rájuk az a nagy téglahalmaz ós n elyik pillanatban temeti el őket, ugy hogy folytonos rettegésben élnek. A köteles elővigyázat szempontjából az elöljáróság most már megtiltotta a csoportos megjelenést az emeleti helyiségekben. Előreláthatólag a nagy terem is üres marad a hirdetett közgyűlések alkalmával, mert egyik városatya sem köteles kockára tenni az életét csupán a közügyek iránt való érdeklődésből. De remélhető az is, hogy most már a képviselőtestület sem lesz' szűkkeblű az újjáalakítással szemben és a szükséges összeget, ha mindjárt kölcsönképen is, megszavazza. A város vezetősége most már azzal az igen helyes tervvel foglalkozik, hogy a városházát nem újjáalakítja, hanem teljesen újjáépíti B u c s k ó Kuriolán főjegyzőnek volt ez az eszméje és minden valószínűség szerint keresztül is fog menni. Az öreg és mérnöki vélemények szerint nagyon is ingatag alapon álló városházán nem segit már a restauráció, vagy az újjáalakítás. Teljes lebontásra van ott szükség, mert a fenyegető repedések nem hiába támadtak a falakon ós azokat nem lehet foltozással elintézni. A teljes újjáépítés mintegy 40—50.000 koronával kerülne többe, tehát körülbelül 300.000 korona volna szükséges arra, hogy Gyula uj, modern városházat kapjon. A szükséges terület erre már meg is van. A városháza hatalmas telke ugyanis egészen a Köröspartig nyúlik Erre a telekre lehetne egy modernj egyemeletes, három szárnyas épületet emeni, szabad nyílással az utca felé. A közbeeső területet lehetne parkírozni, közepébe egy szobrot elhelyezni és Gyula egy impozáns, modern városházával birna mindjárt. Tudomásunk szerint Gyula városának is van Kossuth-szobor alapja, de még Kossuth-szobra nincsen. Nagyon szépen lehetne tehát a megfelelő terekben anólkül is szűkölködő Gyulának a Kossuth-szobrot a városháza parkjában elhelyezni Az ilyképen felemelt középület és környéke nagymértékben emelné a város szépségét és a megyének sem volna oka szégyenkeznie szék- ' városa rozoga háza miatt. Reméljük is, hogy a képviselőtestület a vezetőség ez igen tetszetős tervét pártolni fogja és megszabadítja az örökös rettegéstől a tisztviselőket, akikot előbb-utóbb úgyis ki kell a düledező épületből telepíteni. gatási bizottságot, hogy rendelete szellemében intézkedjék. A közigazgatási bizottság még ekkor sem nyugodott meg, hanem igazsága tudatában tiltakozott a miniszter túlságosan loyális rendelkezése ellen. E tiltakozásnak, különösen Bókósmegyében, van is létalapja. Utóvégre ez a megye az ország szivének, a Nagy-Alföldnek kellős közepén fekszik, más nemzetiségektől anólkül is át, meg át van itatva s igy nincs értelme semminemű idegen • nyelvű feliratnak. Akkor hasonlót a tót és a csipp-csupp sváb egyházak is követelhetnek. Már pedig ez egyenes arculcsapása volna a magyarságnak, Magyarország kellős közepén. Itt tudnak magyarul a románok, messze vannak a dákoromán ábrándok fészkeitől,, miért szükséges tehát megmagyarosodásuk előrehaladt stádiumában bennük a faji öntudatot, a magyarságtól való különválás gondolatát felébreszteni ? A közigazgatási bizottság hazafias tiltakozására most érkezett meg a kultuszminiszter válasza a tanfelügyelőséghez és hétfői ülésén fog véle foglalkozni a bizottság. A válasz tartalmát már előre lehet tudni. Lesz majd benne kemény dorgatórium az úgynevezett „renitenskedós" miatt és hivatkozás arra, hogy országos érdekű rendeletnél egy vármegyével nem lehet kivételt tenni. Tessék alkalmazkodni a rendelethez. Mindenesetre kíváncsiak vagyunk, hogy ilyen körülmények között milyen határozatot fog újból hozni a közigazgatási bizottság ? Gádoros határnagyobbitási mozgalma. Justh Gyula, mint akadály. Békósvármegye ugyancsak meg van áldva latifundiumokkal. Minden részében óriási uradalmak terjeszkednek, örökös gátjaiként a fejlődő községek vagyonosodási ós terjeszkedési hajlamának. Alig van vármegyéje az országnak, amelyben hasonló viszonyok uralkodnának. Ennélfogva termószetesnek látszik, hogy Békósvármegye fő fészke manapság is az agrárszocializmusnak. A szociálizmus létrehozó tényezői, a nagy ellentétek itt ugyancsak megvannak. A nagybirtokok nem annyira egyes mások mit se sejtsenek,. . . előtted mindig újnak, változatosnak, ingerlőnek látszani, ettől fáradt lettem ós szomorú. Ekkor már én kórtelek, hagyjuk abba ezt a veszedelmes játékot. Nem volt már ebben semmi szép, semmi felemelő, .... két dacos lélek csüggedt bajvivása volt csupán. Leakartuk győzni egymást. Ellenségekké lettünk. Megbántottál. És ón nem tudtam feledni, nem akartam megbocsájtani. Elmentél. Én akkor ugy találtam jónak, nem látni Téged, nem beszélni Veled, nem hallani Rólad ... Azóta magára gondolok folyton, a vágy őrületté fokozódik bennem. Ha imádkozom magáért, ostromlom az eget, éjszakákat sirok s lázálmainban nevét emlegetem. Maga mulat és feledett engem. Nekem minden óhajom csak az, hogy legyen boldog és vidám. Szóljon a zene, gyöngyözzék a bor, kábítsa a mámor és a hazug eskü lágysága. Mulasson, maga nem felejteni akar, hanem csak ujabb gyönyöröket szerezni. Találjon is, én ne jussak eszéb8 tolia! De mégis ... ha majd egyszer maga szeret, ha majd magát hitegetik, ha fájni fog a csalódás, ha láthatlanul temet, könytelenül zokog, ha majd itt lesz a reakció, a szomorúság pillanata, akkor gondoljon reám, akkor hívjon engem újból. De én nem fogok menni. Én a kötelességemhez tértem, ón vezekelek. Da elküldöm magához sóhajomat, mely áldást ós bocsánatot visz a maga számára. Én messze-messze, Erdély bércei között virágaimat ápolgatom, s minden lehulló sziromban szerelmünk elmúlását látom, siratom. Maga mulasson jól ott a nagy város zajában és ne jusson eszébe az ón falum esti harangszava, azok a szótlan néma séták. Magának pezsgős palackok mellett csak húzza a cigány: „Jó bor, jó egészség!..." sebb időkben, amikor az ablakot, vagy ajtót kinyitni nem lehet s mikor a felek százai látogatják a hivatalos helyiséget! Az újjáépítésre még talán ennél is nagyobb szükség van. A városháza épülete már évtizedek előtt is ódon gyenge alkotmány volt. A rendes évi reperációk csak arra valók voltak, hogy az időközi sebeket némikópen befoldozzák. De azért a lépcsők kritikán aluliak. A terméskő már lehetetlen módon ki van koptatva Jubileum a csorvási uradalomban Váradi Szabó János, a gróf Wenckheim Antalnó fiu-örökösei csorvási uradalmának kasznárja, szombaton, e hó 16-án töltötte be szolgálatának 25 éves fordulóját, mely alkalomból tiszttársai ós jóbarátai igaz szívből jött ovációban részesítették. Szabó János meg is érdemli barátaitól ezt az ünnepeltetó3t s ha tudományánál, szakképzettségénél és szor( galmánál szerénysége nagyobb ner , volna, akkor ez a családias ünre ! nagyobb dimensíókban folyt volna 1( ; mert neve széles körben ismeretes ot ahol a gazdálkodás ma már tudománj számba megy. A csorvási kísérleti telep olya: hirü ma már, hogy hazánk növénj termelésének egyik szaktekintélye, bolc Cserháti Sándor nem egyszer hivatko zott arra s bizonyított Szabó kisórle teinek eredményével. Mint elismei szaktekintélyt, a legutóbb Mezőhegyesei tartott szántás-verseny juryjébe is be választották. Az uradalmat 12 óv ót adminisztrálja s ez idő alatt sikerül neki azt valósággal jövedelmező minta gazdasággá fejleszteni. Szabó Jánost, jubileuma alkalmából az uradalom tulajdonosai, elismerésül jeléül, főúri módon jutalmazták. Jóbarátai üdvözletét az olvasókö zönségünk által régóta ismert Két-s; dolgozótársunk alábbi ügyes agrárlevéh tolmácsolja: Agrárius levél váradi Szabó Jánoshoz. Irta: Két-ss. . Rákosi Jenőtől olvastam valahol: Azt tartották a jó hajdani öregek, „Ha feje nem fogja sehogy a tudományt Gazdának még mindig elmehet a gyerek.' A „hátas

u-t megülni, a „jukker"-t hajtani Majd csak megtanulja, mire bajsza kinő S ha már a bérest is letudja „kend"-ezni Markában van a szép agrárius jövő. Öreg apáinknak tán igazuk is volt . . . Az alföldi róna — mint jó fejőstehén — Egy kis vakarásra ontotta az áldást, Aranykalászt termett a kövér televény. A szálastakarmány tápértékeire Ugyan kinek is lett volna hajdan gondja í Mikor selyemfűben gázolva híaott fel Tőkegulya, ménes, birkanyáj és konda. A vetés-forgó sem okozott fejtörést . . . Egy-egy árviz mindig szépen kimutatta : Melyik dűlőt vesse be őszi búzával, Melyiket hagyja le ugarnak a gazda ? Természetes trágyát csak ugy gratis hordott Tisza szőke vize, Körözs, Mbros &rja, A chilisaletrom és Thomas-salakkal Nem járt a sok vigéc a gazda nyakára. Röviden : abban a jó régi világban Az cgrikultura ment „móré rátzió", Jövedelem mégis volt mindig, szépecskén A gazdát nem nyúzta meg a börze, adó. Ez a gyöngyállapot szülte, hogy akinek Elérhetetlen volt a tibúri forrás, Szépen falba rúgta a nyűgös iskolát, Felcsapott gazdának s lett, tipikus Tollyás* Nem ugy van már, mint volt hajdan, réges Más világ jár most az Oekonomiára [régen Hogy valaki magát gazdának mondhassa Annak bizony manap jó magas az ára .. Az agráriusnak élete örök harc : Fagy-, hő-, üszög-, szipoly-, drótféreg-, rozs [dával, Torkos répabogár- és hesszeni légygyei, Főképen pedig a bősz — cucilistával. Kemény tusát ví az időjárással is . . . De az ügyes gazda annak sem lesz búbja Tárcsás boronával a szomjazó földbe A harmatcseppet is beabsorbeálja. Ha pedig az öreg Jupiter pluvius Bőségben hullatja sűrű felhőkönny ót, Mit tehet egyebet — mint kiöntött ürge — Belvíz-rendezéssel szárítgatja íöldjét. Kövér ökröt, tinót, nem szemével hizlal.. Kémiai úton szépen kiszámítja : Milyen takarmánynyal s mennyi idő alatt Megy a magva? sőre bécsi vágóhidra. Influenzás lovat, megveszett tehenet, Fujtató malacot és a kerge birkát, Gyógyítja, mint aki végigpraktizálta Az állatorvosi nagyhírű klinikát. Szántás, vetés, cséplés, kaszálás, aratás, Ma már javarészben géperővel megyen ; Önként következik, hogy a modern gazd^ Sok mindenhez értő mekanikus legyen. Mérnöki tudásból, jogi ismeretből Egy-egy kis extraktum semmiképen sem árt Mert . . . (ezt már csak amúgy, sub rosa [mondom itt, Az uj kataszterrel tekerik ki nyakát). Diktum-faktum, míg az ős Oekonomia Csupa gyönyörűség, merő poézis volt, Ma a gazda annyit csetlik-botlik, fárad, Sokszor azt se tudja: eleven-e vagy holt 1 Még az csak legyűri'a s^ázfejü hydrát, Akinek tisztán áll egy pár ezer holdja, Hejh 1 de kétszeresen .izzadni kell annak Ki, mint Te, a magot más vermébe hordja • Te, tisztelt barátom, negyedszázadon át Ugy sáfárkodtál a rád bízott javakra, Hogy ma, szép munkádnak eredményeképar ^jgy valóban mintagazdaság magozta!. Tettel, szóval, tolla-1 vívtál ki becsülést Pályádnak és azon a gazdatiszt névnek, Feléd ma, mint modern, vezető gazdára, Szélesebb körben is tisztelettel néznek.