Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-10-17 / 83. szám

251 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY A más javaiért való kötött küzdés Soha nem lankaaztá le munkakedvedet, Sőt hévvel hirdetted: Jól müveit föld mellett Boldogul az egyén, erősbbül a nemzet. Akit ily elvekért — ekeszarván túl is — Serkent, buzdít, tüzel nemes ambieió, Arra nem hízelgés ily epithetonok : Becsületes, igaz, szorgalmas, hű és jó. Mondhatnám, pályádnak elejétől fogva, Egész mai napig szemlélője vagyok, Ismerem lelkednek nemes ideálját, Amely agrárius multadon átragyog . . . Es ez az ideál abban magaslik ki: „Neked a magyar íöld nemcsak üzlet, tőke Hajléknak, otthonnak, hazának tekinted", Melynek a jó gazda gondos és hü őre. Soká lehess Te is dísze őrhelyednek, Hol negyedszázadot megálltál emberül, Reméld : rajongó szép álmod megvalósul, A mezőgazdára szebb, jobb jövő derül. Puritán lelkednek ezen erős hite, Ihlesse meg azt a dísaes, munkásgárdát, Kik az ídes haza jövendő nagyságát, Okszerűen müveit, »zent földünktől várják ! A szeghalmi népgyűlés. Fábry Károly választói között. Nagy érdeklődés nyilvánult meg az iránt a népgyűlés iránt, melyet a szeghalmi függetlenségi és 48-as párt hivott össze a mult vasárnapra abból a célból, hogy az önálló nemzeti bank mellett Sárrét színmagyar népe is megfelelőképen állást foglalhasson. E nevezetes alkalommal Szeghalomra utazott a kerület nagy népszerüségü országgyűlési képviselője Fábry Károly is, hogy buzdítsa választóit az önálló bank és az általános választói jog melletti törhetetlen kitartásra és küzdelemre. A képviselőt igen sokan kisérték el Csabáról. Kíséretében volt Sümegi Vilmos, országgyűlési képviselő is. Ezenkívül a szomszédos sárréti községek is szép számmal voltak képviselve. Vésztőről Szvetics Rezső függetlenségi pártelnök, Popovics László, Dob rov o j e v i c s Sándor és többen utaztak át. Szeghalmon Arató Lajos pártelnök fogadta szives szavakkal a vendégeket nagy néptömeg élén. Ezután a menet zászlókkal bevonult a Polgári Olvasókörbe. Innen, az egybegyűltek csatlakozásával, gyalog ment a nagy Piac-térre, hol 2—3000 választó meleg éljenzéssel fogadta az érkezőket. Arató Lajos megnyitó-beszéde után elnökké Arató Lajost, jegyzővé Szeghalmi Gyulát választották meg. Arató Lajos lelkes megnyitó-beszédében bemutatta névszerint a megjelent képviselőket és vendégeket, azután Nagy Lajos, a szeghalmi 48 as szociálistakör elnöke lépett az emelvényre s egy jól megszerkesztett beszédben bejelentette, hogy a 48 as szociálisták csatlakoznak a gazdasági önállóságért folytatott harchoz, melynek egyik harcosát, Fábry Károlyt melegen üdvözölte. Majd Fábry Károly beszéde következett. A képvise.ő elsőbben a vá lasztó törvényről beszélt, melyről az a véleménye, hogy felülről azért kívánják olyan szivósággal és mohósággal, mindenáron megcsináltatni, mert az által vélik a nemzeti törekvéseket elnyomni, vagy legalább is az erőt szétforgácsolni. Kettős védelmet kell kifejtenünk, egyet felfelé, saját uralkodónk ellen, ki nemcsak magyar király, hanem osztrák császár is, ki nem nemzeti, ereje nem tiszta magyar, hatalma, amit mi is adunk neki, ellenünk is fordítható. A Habsburg-ház kormányzási elve: Divide et impera I (Megosztva uralkodjál.) Tehát: Timeu danao et dano ferehtes ( rizkedjél a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is). Rendkívül óvatos és elővigyázónak kell lenni tehát, mert a Habsburgok soha sem voltak liberálisok, soha sem voltak a népjogok kiterjesztésének barátai, nem igaz és nem őszinte tehát a választói jog általánosítása iránti követelődzésük sem. A másik védelmet belső ellenségeink ellen kell fordítanunk, kinek nagy része nemcsak nyelvben, de érzelemben is idegen s gonosz indulatai vannak a magyar hegemónia iránt; kifelé grovitáló separatisztikus törekvésekkel is bírnak. Ilyen felfogással birálva e döntő kérdést, a 48-as függetlenségi pártnak 1896 október havában a nemzethez kibocsátott szózatában foglalt ama programm alapjára helyezkedik, mely követeli a választói jog kiterjesztését egész a magyarul irni és olvasni tudáshoz kötött általános szavazati jogig. De ha ez nem volna keresztülvihető, ugy legalább a magyarnyelv tudáshoz kivánná kötni e jog megoldását, mert minden nemzet megkövetelheti, közfunkciók teljesítésével, az államnyelvnek tudását, vagy legalább megértését. És ez Békét,vármegyében nem is volna sérelmes egy más nyelvű nemzetiségre sem, mert Bókósvármegyében mindenki beszéli, vagy legalább is érti a magyar államnyelvet. Végszükségben nem riadna vissza még a különben nem kívánatos formalitástól sein, ha annak, aki magyarul tud irni és olvasni, kettós szavazat adatnék a magyarul nem tudó val szemben. Ezek után áttért a magyar nemzeti bank kérdésére s majdnem egy óra hosszáig fejtegette, hogy gazdasági önállóság nélkül nincs semmiféle önállóság. Nagy tűzzel és lélekkel elmondott bezzédét sokszor szakította félbe tüntető éljenzés. Utána Sümegi Vilmos, gyergyószentmiklósi képviselő mondott igen talpraesett, tetszetős beszédet, szónoklatával hol meleg lelkesedésre ragadta a hallgatóságot, hol könyökre fakasztotta, különösen az asszonyok szemeit, mikor elmondotta, hogy a most megszületett gyermekre is milyen óriási államadósság terhe esik. Dr. O s v á t h János békéscsabai polg. iskolai igazgató, a tőle megszokott névvel és alapos érvekkel buzdította a hallgatóságot a nemzeti jog követelése iránti kitartásra, majd Arató felolvasta a határozati javaslatot, a Kossuth Ferenc, Justh Gyula és Holló Lajoshoz intézendő táviratok szövegét, melyeket a népgyűlés egyhangúlag elfogadott. Alig fejezte be a felolvasást, mikor egyszerre csak felzendült a magyarok imája s kalaplevéve énekelte a meghatott, hatalmas tömeg: „Isten áldd meg a magyart!" Délben a nagyvendéglő éttermébe gyűlt az ünneplő közönség, melyben r^szt vett Füzesgyarmat szépszámú küldöttsége V. Nagy Gergely pártelnök, Körösladány küldöttsége R, P a p p Sándor pártelnök, Vésztő község küldöttsége Szvetics Rezső pártjegyző vezetésével s az ebéd alatt felszólalt Szeghalmi Gyula tanitó, ki egy gyönyörű parabolikus beszédben felköszöntötte a képviselőket, mit Fábry Károly viszonzott, poharát ürítve a választókra, különösen a sárréti lelkes magyarokra. Szép beszédeket mondottak még: Szabó János róm. kath. plébános, Sümegi Vilmo3 és mások. Tanácsülés Békéscsabán. (.Motoros a selyemfonodáig. — Uj lépcső a felüljárón. — Az állomási bérkocsi közlekedés. — Kisebb ügyek.) Békéscsaba elöljáróságának pénteki tanácsülésén kevés tárgy szerepelt ugyan, de volt ezek között néhány, amely a község társadalmát igen közelről érdekelhetik. Ilyen többek között Bezerédy Viktor országos selyemtenyésztési főfelügyelő megkeresése, hogy az' elöljáróság eszközölje ki az A. E. G. V. igazgatóságánál a helyi motoros utvonalának a selyemfonodáig való meghosszabbítását. A kis motoros tudvalevőleg most csak a vasúti állomás és Berényi-uton levő Zöldfa-vendéglő között közlekedik, mivel eddig az utasok csekély száma miatt nem volt értelme tovább mennie. Most azonban már változott a helyzet. A selyemfonodában több mint 300 munkás dolgozik, I akiknek nagy része a község más részé' ben lakik és némelyiknek több kilo| méternyi utat is meg kell tennie naI ponta többször a selyemfonodáig és j vissza. E munkások szívesen megfizetnék a menetdijat a motoroson, csak ne kellene nekik azt a hosszú és fárasztó utat megtenniök. Mindenképen érdemes tehát pártolnia a községnek a selyemtenyésztési felügyelőség kérelmét, különösen azért, mert az A. E. G. V.-nak is haszna volna belőle. Másik szintén közérdekű tárgy a vasúti felüljáró másik oldalán épitendő lépcső, illetve gyalog átjáró ügye volt. A gyűlésről egyébként tudósításunk a következő: A közönség részéről többször érkezett már panasz amiatt, hogy a vasúti felüljáró Erzsébethely felőli részen csak az egyik oldalon van lépcső, illetve gyalogjáró. Akik a másik oldalon laknak, azok kénytelenek elbandukolni a felüljáró végéig és ott lekerülni. A tanács egy beérkezett kérvény alapján megkereste ez irányban az aradi üzletvezetőséget, amelynek most érkezett meg a válasza. E szerint az üzletvezeségnek nem áll módjában a kérelmet teljesíteni, mivel a vasúti felüljáró ügyében kelt s a kereskedelmi minisztériumban felvett jegyzőkönyv arról nem emlékezik meg. A tanács elhatározta, hogy most már a vármegye utján fogja szorgalmazni a gyalogjárót. Az államvasutak aradi üzletvezetőségének abbeli megkeresésére, hogy a nagy állomásokon a bérkocsik elnyeréaeért szokásos tolongás külföldi mintára, rendőrgég -közbelépésével szüntettessék meg, azt válaszolta a tanács, hogy ilyen intézkedések Csabán nem szükségesek, mert egyrészt kevés az érkező utasok száma, másrészt pedig nem rendelkezik ilyen célra kellő számú rendőr-legénységgel. B e z e r é d j Viktor országos selyemtenyésztési felügyelőnek a helyi motoros utjának meghosszabbítása ügyében érkezett és fentebb ismertetett kérelmét javaslólag fogja a tanács az AEGV. igazgatósága elé terjeszteni. Fekete Szűcs Sándor, továbbá Kollár János és társai a Gerlice-utca kikövezését kérik. A tanács kiadta a mérnöknek a jövő évi útépítés programba való beillesztés céljából. Kolarovszky Mihálynénak és özv. Jantyik Györgynének kenyérsegélyt szavaztak meg. — Ezzel á tanácsülés véget ért. Tréfál a Vajda. - Külön fővárosi tudósítónktól. — Az Abbázia törzsasztal legvidámabb mókái a közeli napokban egy kis könyvben fognak megjelenni. Ebből mutatóba, a gyűjtő szívességéből, az alábbi kedves históriákat kapíuk : (A merseburgi csata.) Nincs az a hiú magyar, aki a faj dicséretében Eötvös Károlylyal vetélkedni tudna. Nem elégszik meg azzal, hogy a magyart nem engedi bántani, de odáig megy bájos és tudatos elfogultságában hogy minden más nációtól elvitat minden érdemet, mert a magyarnak nincsen párja. Különösen hadi erények megtartásában kifogyhatatlan a Vajda. — Olyan csata még nem volt, hogy a magyarokat megverték volna, — jelenti ki az asztaltársaságnak. Egyszer aztán pajkosságból ráolvasták a hires merseburgi ütközetet, amelyből csak két szál magyar került ki. A Vajda haragosan ráncolta össze szemöldökét. — Buta beszéd I — pattant föl. — A merseburgi csatában se verték meg a magyarokat. — De hiszen ez történelmi tény, — vetették ellene. — Történelmi tény ? — ismételte és legyintett a kezével. — Hát kik írják a történelmi tényeket ? A histórikusok. No és kik ezek a histórikusok ? Ostoba tudósok, én mondom nektek. Itt van éppen ez a merseburgi csata. Hát én alaposan végére jártam a dolognak és azt a fölfedezést tettem, hogy ebben a nagy ütközetben kétszer annyi német ló patkóját találtak meg a csatamezőn, mint magyar lóét. Nohát? Mindenki elhallgatott. Ez valóban szenzációs újság volt. Néhány nap múlva aztán megjelent az Abbáziában Marczali Henrik, a kiváló histórikus. Az asztaltársaság tagjai már előre fenték a fogukat, hogy ez a két nagyszerű ember összecsap. Valaki nyomban fölvetette a merseburgi csatát. A Vajda kapott a szón: — Már mondtam, hogy ebben a csatában kétszer annyi német ló patkóját találták meg, mint magyarét. Marczali mosolygott (ért az ilyen tréfákhoz) és ahelyett, hogy tudós fontoskodással pörbeszállt volna, csöndesen mondotta: — Igazad van, Vajdám. Tényleg találhattak több német patkót, mert a történetírók tudják, hogy abban az időben a magyar lovakon egyáltalán nem volt patkó. De erre már aztán a Vajda se tudott kádenciát. (A japán fegyver.) A japán-orosz háború idejében sürün eljárt az Abbáziába gróf Kreith Béla, volt huszárkapitány, a szabadságharc ereklyéinek ismert gyűjtője. Eötvös Károly persze nyomban a háborúról kezdett beszélni vele, mint afféle katonaemberrel. A Vajda szörnyen nagy japán-párti volt. — Biztosan győz a japán, — erősködött nap-nap után. Aztán tudod-e, hogy miért. Ugy-e, hogy nem tudod. No majd ón megmondom. Azért, mert olyan golyóval lő az ellenfélre, ami nemcsak öl, hanem valami inkarnátus szagot is gerjeszt I Nem lehet azt elviselni. Meg kell futamodni előle. Egy japán század öt orosz ezredet megkergethet vele. Kreith Béla elcsudálkozott: — Aztán hogy csinálják azt, Károly ? — Nagyon egyszerű a dolog. Valami gépezettel görényszagot sűrítenek össze, aztán belekeverik a pusporba. — De ők is elájulnak ám, amikor csinálják. — Te csacsi — kiáltott föl a vajda — hiszen a japánok keztyüben csinálják. Kreith elámult, mindenki elámult ezen a magyarázaton s hirtelen nem tudtak ellentmondani. (A gróf és az ügy nők) Meséli a Vajda : Valahol a Dunántul történt, talán Veszprémben, talán Zalában, nem emlékszem rá bizonyosan. Egy dúsgazdag mágnásunk magához hivatva a megye legismertebb buzaügynökét, mondjuk : Weisz Izsákot. Alig néhány perc alatt megkötötték az üzletet, amit Weisz pár hónap múlva lebonyolított. Aztán jelentkezett a grófnál/ — Nagyon elfogult volt, alig merte kibökni a szerencsétlen, hogy erre az üzletre tízezer forintot ráfizetett. — Arról én nem tehetek, — felelte szárazon a gróf. — Pardon, bocsánat. Méltóságodnak ezt tudni kellett. — Miért vállalta el akkor? — Már hogyne vállaltam volna el. Az a mesterségem, de azt hittem, valami kis hasznom lesz belőle. Ahelyett ráfizettem. Tízezer forintot. Azt hiszem, be fogja látni a méltóságos gróf ur . . . — Dehogy is látom be. Egyáltalán nem látom be. Mórt kötött velem üzletet ? — Mert azt hittem, — vágta ki élesen Weisz Izsák — hogy egy igazi magyar mágnással van doigom. A gróf nem hökkent meg. — Lássa, ezt rosszul tette. Arra kellett volna gondolnia, hogy Weisz Izsákkal van dolga. Elitélt bűnösök megmentése. A „Patronage" Békésmegyében. Nem régen zajlott le Budapesten az uralkodó család s a magyar társadalom előkelőségeinek részvétele mellett az első Patronage-kongresszus. A kongresszuson felhangzó mélyreható fejtegetések az egész ország figyelmét e nagyfontosságú szociális mozgalgm felé terelték és nemcsak Budapesten, hanem az ország más vidékein is mozgalom indult meg abban az irányban, hogy az ide vonatkozó törvény rendelkezései mellett társadalmi intézmények is alakitassanak a megtévedt és elitélt bűnösök n:3gmentése ós tisztességes társadalomnak történendő visszaadása céljából. Illő dolog, hogy ez emberbaráti mozgalomtól Békésvármegye sem maradjon táj vol. Ezt célozzák dr. Konrád Ernő gyulai királyi ügyésznek alább közlendő szakszerű és mély gondolkozásra valló fejtegetései is. A királyi ügyész érdekes cikke a következő: Oszi és féli idényre férfi-, fiú- és gyermekruhákat, saját készítményül (nem gyári munka) úgyszintén készítek jóminőségü anyagból mérték szerint is, jutányok árban. Vidékre, levélbeli meghívásra, szabászomat mintagyüjteménynyel küldöm. — Tessék próbarendelést tenni. KLEIN GÉZA Békéscsaba, Vasut-utca, a Rosembaum-fdle sirköraktárral szemben.