Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-10-17 / 83. szám

Békéscsaba, 1909. XXXVI-ik évfolyam. 83-ik szám. Vasárnap, október 17. POLITIKAI LAP reiefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok néni adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 3 kor. Negyedévre 3 kor. ElSflzetnl bármikor lehet évneaveden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkesztő : GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos ; SZIHEI.SZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7. Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. Meddő kísérletek. Békéscsaba, október 16. A végeszakadatlannak látszó, szomorú válság megoldásában váratlanul jj kombináció merült fel pár nappal azelőtt. A kombináció feltűnést keltett az egész országban. A nemzet, mely már nagyon is érzi e vigasztalan helyzet leverő hatását, tele reményjéggel kapaszkodott belé e kombi ná:ióba, mint a vizbefuló a szalmaszálba. Bizalom ébredt a lelkekben, hogy most már eljön végre-valahára az jdvözitő feltámadás angyala, a kibon:akozás, helyreáll a rend, a lekötött, ;espedésre kárhoztatott erők felszabadulnak és a sokat szenvedett MagyarDrszág zavartalanul indulhat meg újra a békés haladás és fejlődés utján. Wlassics Gyula, volt közoktatásügyi miniszter, a közigazgaiási biróság elnöke az a politikus, akire most az Drszág szeme vágyva és reménységgel tekint. Benne látja mindenki azt a személyt, aki kiszabadítja mostani helyzetéből a nemzetet egy úgynevezett átmeneti, vagy békítő kabinet megalakításával. A tárgyalások már napok óta folynak, de mindeddig nem vezettek eredményre. Pedig ez a kérdés nagyon lényeges. A helyzet alakulására, az ország sorsának intézésére fontos a békés állapotok megszerzése. Viszont egyúttal egyszerű: mihelyt abból a felfogásból indulunk ki, hogy valamit tennünk kell a tehetetlen mozdulatlanságból való kiszabadulásra és ha nekünk módunk van arra, hogy a nemzet javára irányítsuk ténykedéseinket, akkor mulasztás volna a kínálkozó alkalmat fel nem használni. A politikában már nem egyszer beigazolódott, hogy a mulasztások sokkal inkább megboszulják magukat, mint a tévedések és ha a jóakaratú akció nem is végződik mindig azzal az eredménynyel, amire megindulásakor biztosan számítottunk ; maga az akció, a tevékenység támogatásra érdemes, mi helyest meggyőződünk róla, hogy jobbat létesíthet, mint a meglévő állapot. A Wlassics vezetésével tervbe vett kibontakozási kabinet pedig olyasmivel biztat. Politikai körökben legalább is annyit remélnek tőle, hogy megalapozza a végleges kibontakozás útját, amelyen aztán lehet előre haladni ebből a veszedelmes, zavaros kátyúból. A vállalkozást és tervet nem szabad összehasonlítani a darabontok vállalkozásával. Itt csak olyan kabinetről lehet szó, amelyik az alkotmányos tényezők bizalmával hozzájárulásával jönne létre. Már Wlassics Gyula egyénisége is kizárja, hogy az ellenkezőre gondoljunk. Wlassicsot egyénisége, jelleme és megbízhatósága folytán helyesen választották ki a közélet katonái közül. Vállalkozásánál más szempont nem vezetheti, mint az, hogy a nemzet érdekének a parancsát teljesiti. És mihelyt tudja ennek a jelentőségét, kötelessége vállalkozni, mert vannak hivatások, amelyek kötelezettségekkel járnak. Amint a hadseregnek vannak törvényei, amelyekkel a legfelsőbb hadúr odaállíthatja katonáját valamelyik posztra, ahol az egyéniség alárendeli magát a parancsnak : ugy kell lennie a közélet katonájának is, akinek legfelsőbb hadura maga a nemzet. Egyébként is az a megbecsülés, amelyben Wlassics a nemzet részéről részesül: nem halványulhat el az által, hogy a kibontakozási kabinetet megalakítja. Mert hiszen a cél egyenes és i világos : a nemzet érdekében való megoldás létesítésére módot nyújtani. Es ha ez nem sikerül, Wlassics semmit sem veszíthet nimbuszából. Mindeddig azonban még csak a kísérleteknél tartunk, amelyek meddőknek bizonyultak. A kormánynak Wlassicscsal való tárgyalásai ugyanis nem vezettek eredményre. A tárgyalásokat 1 —2 napra megszakították s csak azután fogják folytatni. Wlassics két téren kívánj biztosítékot. Felülről, hogy a kormány minden tekintetben megmaradjon az alkotmányos korlátok között, alulról pedig, hogy az átmeneti kormánynak parlamenti jellege legyen. Az utóbbi tekintetben, bár a függetlenségi párt még nem foglalt állást: nagy nehézségek merültek fel, mert a párt legmérsékeltebb elemeitől is távol áll az a gondolat, hogy egy átmeneti minisztériumnak indemnitást adjon. Ennélfogva a helyzet nem javult semmiképen, csak egy stádiumban van, sőt mondhatni, még rosszabbodott. Két nap múlva ismét megkezdődnek Wlassicscsal a tárgyalások s azok eredményétől függ, hogy halad-e előre a kibontakozás ügye, vagy marad minden a régiben és nekünk kísérleteznünk kell a megoldási módokkal tovább, meddőn, sikertelenül ? .. . A román iskolák felirata. A kultuszminiszter a közigazgatási bizottság ellen. Alig van vármegyéje az országnak, melyet a görög-keleti román felekezeti iskolák felirata oly sokat foglalkoztatott volna, mint Békósvármegyót. Pedig megyénk különösen románok szempontjából nem tekinthető nemzetiségi vármegyének. Mindössze négy helység van, ahol ez a kérdés némiképen aktuális: Gyula, Csaba, Békés és Kétegyháza. E négy községben vannak nagyobb számmal románok. És mégis az iskolák felirata olyan heves összetűzést provokált a vármegye és a kultuszminiszter között, mintha csak Szeben, vagy KrassóSzörény vármegyében élnénk. Igaz, hogy itt egészen más az összetűzés oka, mint az emiitett, vad oláh vármegyékben. Itt inkább Békésvármegye részén van az igaz magyar és a miniszter részén a nemzetiségi álláspont. Mint már több izben megírtuk, Apponyi kultuszminiszter még a mult évben elrendelte, hogy a görög-keleti román felekezeti iskolák homlokzatáról a régi, tisztán román nyelvii felirat eltávolítandó és helyette azonos szövegű román és magyar felirat alkalmazandó. A miniszternek e teljesen loyális rendelete is visszatetszést keltett nemzetiségi körökben. Az aradi román püspök szigorú rendeletben utasította többek között a békésmegyei román egyházközségeket is, hogy a miniszter rendeletét ne igyekezzenek végrehajtani s közben megkereste Békésvármegye közigazgatási bizottságát is. Megkeresésében kikelt egyrészt a miniszter rendelete, másrészt pedig a közigazgatási bizottság azon határozata ellen, amelylyel a román feliratok eltávolítását az egyházi hatóságoknál sürgősen szorgalmazta és nem engedelmeskedés esetén karhatalmat is helyezett kilátásba. Ebből iratváltás és összeütközés támadt a vármegye és az aradi román püspök között. Az összeütközés eredménye természetszerűleg az lett, hogy a bizottság egyhangú határozata folytán felterjesztéssel élt a kultuszminiszterhez és rendeletének olyatén megváltoztatását kívánta, hogy a román iskolákon is csak magyar felirat legyen alkalmazható. A miniszter ezt a hazafias álláspontot visszautasította és utasította a közigazBékésmegyei Közlöny íarcája. Est. Lement a nap, de itt hagyta Sugarát, Egyik felhő a másiknak Adja át. A piros fény, mint a labda Vándorol, Nézem, nézem, — egyszerre csak Nincs sehol. Csendes szellő, esti szellő Fújdogál, Egyre halkabb, egyre némább Lesz a táj. A természet bágyadt szemét Lezárja — Altatgatja az esthajnal Homálya. Szétterül az est a csöndes Viz telett, Fönn a parton elmélyedve Lépdelek. Minha lassan a folyó is Megállna : — Éjszaka lesz, hova menne Tovább ma ? A szabadban altató csend Valahol a távolban egy Óra üt. Álom hangja lágyan cseng a Légen át, Mintha szólna : szép természet Jójszakát. Varságh János. Válasz egy pezsgős vignettára. - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Irta: Ilonka néni. 1/16, ez a kelet egy pezsgős staniolon, nó meg egy odadobott megjegyzés: „Jó bor, jó egészség." Látja, az én szegény asszonyi korlátolt szemmel megértettem mindent, már csak ugy, a magam módja szerint. 1/16. a temetés napja, mikor erőszakkal kellett meghalnia, bennem a hitnek a jóban, szépben, elvontban ; mikor maga bebizonyította, hogy a vér vágya hatalmasabb a lélek óhajánál. Abban a pillanatban megszűnt létezni az az érzés, mely gyönyört talál a plátói szerelemben, gyönyört abban, hogy a lélek csak liliom illatban fürdik, melynek kelyhén ott ragyog, mint szikrákat szóró gyémánt az elérhetetlenség harmatcsepje. Azután jött a mámor, percekig tartó ölelkezés, ajkat perzselő csókok, vad, zabolátlan szenvedélyek, mit fokozott a tilalom és a veszedelem gyönyöre. Féltékenység, intrika, sugdosás, mi csak addig kínzott, mig újra karjai között nem voltam, mig újra nem csókolhattam, a 30 éves asszony minden ^ágyával, minden szenvedélyével . . . Ó, mint szerettem magát! Ha nem láttam, fizikai fájdalmat éreztem a maga utáni vágytól ; ha hallottam közeledő lépését, reszkedtem a boldogságtól... , mire belépett, csak a szégyent éreztem önfeláldozó nagy szerelmemért, s igyekeztem úgy viselni magam, hogy ne sejthesse őrült szenvedélyemet s inkább a szeszélyes, mint szerelmes asszonyt lássa bennem. Milyen csekélység volt az, rhogy feláldozhattam magam, milyen boldogan, büszkén haltam volna meg a maga szerelmes forró csókjáért. Az önérzet, a kötelesség, hűség, a józan ész, mind csatára keltek szerelmem ellen; de minden egyes harcban fényes győzelmet aratott a szenvedély, ez az én őrült szerelmem. Tudom, ha már legyőzni nem birtam, meghalni lett volna kötelességem ... és ón élek, a tiszta aszszony álarca alatt, cipelem a lelki furdalás kinzó keresztjét tovább-tovább, hogy ott a Golgothán megtaláljam lelkemnek egy rég elvesztett kincsét, az egyetlent, az utolsót, mi még vigaszt nyújthat az... imádkozást. Azután vége lett mindennek, maga elment. Úgy, szó nélkül. Én meg sem sirattam, fájdalmam el kellett rejteni, és az el nem siratott könnyek mind visszahullottak lelkembe, hol a kétségbeesés érzete megfagyasztotta őket. E megfagyott könnyekből emeltem sirkövet emlékének, az én halott szerelmemnek. Itt szoktam vezekelni bűneimért, azért a megbocsájthatatlanért, melynek — szerelem — a neve. "Itt sírom el a kiábrándulás, a megcsalatás, megalázás keserveit, az elmúlt tavaszt, lehullott virág szirmokat. Reám csak egy a vigasztaló, hogy az én halottam nyugszik örökké, a feltámadás minden reménye nélkül. Éa látja, nem roskadok össze mégsem. A bün magával hordja a büntetést is. Én elszenvedtem a legiszonyubbat, ami csak egy szerelmes asszonyi szivet összetörhet, megalázhat, az — elfeledtetést. Igen, ez 1 volt az én szerelmem természetrajza, az egyik fél szeretett — szenvedett, — a másik megengedte, hogy szeressék és nevetett! íme, ma véletlenül meglelek egy papírszeletet, egy pezsgős vignettát a maga Írásával ós feltárul előttem a mult. Lecsukom a szemem, hogy jobban lássam magát s igy lélegzetem visszafojtva i átélem újból szerelmünk történetének [ a legédesebb pillanatait. Maga szelíd ÓÍJ jó. Elárulja a szeme, a tekintete, mellettem van minden lépésemnél, az imádat az, ahogyan reám tekint. Ez hízelgett nekem, de hidegen hagyott. Akkor kedvem támadt magát boszantani, gyötörni. Kacérkodni kezdtem mással. Emlékszik még ? Megölni tudott volna dühében féltékenységből. Szeme villámokat szórt, kezét görcsösen szorította dühében, ... én azt hittem, előttem áll az ős ember, a férfi, ki természeti jogánál fogva követeli asszonyát... Ha rám emelte volna kezét... talán lehajoltam volna a másikhoz, hogy megcsókoljam,... s felajánljam rabszolgaságomat. Megittasultam a gyönyörtől. Ekkor szerettem meg ! Nem mig könyörgött, hanem mikor követel. Igy tótszett nekem! Ez a typus alakult meg a lelkemben, a félelmes, a győzelmes, ki legyőz és legyőzet szerelmével mindent. Olyan volt, mint a puszták királya, a nőstényét hivó oroszlán! Ez a szerelem egy nagy fergeteghez volt hasonló, .. . tele záporral, orkánnal, villámlással, mely tördel, pusztít .. . borzasztó, de fenségesül Igy, ilyen féltékenynek akartam látni, hogy mindig szeressen. Gyönyörködtem, kéjelegtem dühében. Csak annyira voltam érte, amennyire szerelmének fokozása megkívánta azt. És midőn legjobban féltékenykedtél, kezdtelek biztatni, csillapítani. Ha csókjaim, cirogatásaim elcsendesítettek, akkor találtam meg önmagamat. A szerelmes, mindent feláldozó aszszonyt, ki egy hosszú forró csókban ól, szeret, imádkozik és sir. Te ugy tudtál haragudni e könnyekért.. . Ez az élet kimerített, ezek a harcok elvették minden erőmet. Lesben állani minden nap, hogy te le ne győzhess,