Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-10-14 / 82. szám

Békéscsaba Í90Q szept. 14. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 3 házán és a többi kis községekben pedig 400 korona. Szociális szempontból fontos volt még az a határozat is, mely a vármegyei tiszti nyugdijszabályrendeletet módosítja abban az irányban, hogy a tiszti nyugdíj kötelékébe a dijnokok is felvétessenek. E szerint a dijnokok közül csak azok vehetők fel a nyugdijigényesek sorába, akik 25-ik életévüket betöltötték, de még nem haladták tnl a 40-ik évet. Végeredményben 40 évi szolgálat után a dijnokok évi 600 kor. nyugdijat fognak élvezni. A kórházi bizottság előterjesztése, mely szerint a kórházi ellenőr lakbére 600," az élelmező tiszté pedig 500 koronában állapitassék meg, vita nélkül elfogadásra talált. A közgyűlés második napján e tárgyak voltak azok, amelyek a közérdeklődésre számot tarthatnak. A többi legnagyobbrészt az egyes községek és magánosok privát doíga volt, s a nyilvánosságot nem igen érdekelhetik. A rengeteg nagy anyaghalmazzal a csonka s nagyobbrészt tisztviselőből álló közgyűlés kedden délután végzett is, s ezzel a sokáig emlékezetes közgyűlés befejezést nyert. Békésvármegye és a szekularizáció. Érdekes határozat. Vasárnapi számunkban már alkalmunk volt ismertetni azt a nagy szociális mozgalmat, mely ujabb időben világszerte megindult a papi javak elkobzása, illetve jövedelmének az államra történendő ruházása érdekében. Ez az eszme nem mai keletű. Mióta Marx tanai kapcsán a szociálizmus mindenfelé meglehetősen termékeny talajra talált: ez a kérdés állandóan izgalomban tartja a közvéleményt. A lapok hasábokon foglalkoznak vele, egyházi és világi testületeknél képezi vita tárgyát. Különösen nálunk, mint eminenter mezőgazdasági államban, bir ez a kérdés nagy fontossággal, mert Magyarország népe elsősorban a földre van utalva, földéhes és az óriási mérvben növekedő amerikai kivándorlásnak kiváltképpen a földhiány az oka. A magyar embernek mihelyt csak egy talpalattnyi földje van, melyet a magáénak tekinthet, soha sem támadnak a külföld felé gravitáló aspirációi, nem keseríti el a sors mostohasága, mert olt van szerelme, reménységének, előhaladásának alapja, a föld. Ez a földéhség, mely a népesség szaporodásával szinte önmagától növekszik : természetesen nem elégíthető ki a latifundiumok miatt. Rengeteg területek vannak egyes emberek, kiváltképpen pedig a római katholikus főpapság birtokában, egyenes gátlóiként a magyar parasztság vagyonosodó és terjeszkedő hajlamának. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a szekularizáció régóta élő, de hamu alatt heverő eszméje végre-valahára Magyarországon is felszínre vetődött és most izgatja ugy a liberális, mint a klerikális közvéleményt. A legliberálisabb, a színtiszta református Hajduvármegye határozta el legelőször, hogy feliratot intéz az országgyűléshez a papi javak szekularizációja tárgyában és az ő átirata kapcsán foglalkoznak vele most már az ország összes megyei és városi törvényhatóságai. Békésvármegye hétfői közgyűlésén került ez a fontos kérdés tárgyalás alá. Érthető okokból nagy volt iránta az érdeklődés. Különösen az egyházak képviselői, a papok jelentek meg szép számban. A megindult vita igen magas szinvonalon állott. Mindegyik felszólaló teljes képességét és tudását vetette latba, akár a pro, akár a kontra álláspontot foglalta el. A vármegye állandóválasztmánya — mivel különösen felekezeti szempontokból másképpen nem is tehetett — azzal a javaslattal járult a törvényhatósági bizottság elé, hogy Hajduvármegye átirata fölött térjen napirendre. Indoka ugyanaz volt, amelyet már nem egy törvényhatóság és nem egy neves politikus hangoztatott, hogy a szekularizáció tárgyalása igen alkalmas a felekazeti béke megbontására ós a vallási villongások felidézésére. Nagy zúgás, méltatlankodás és kiabálás hangzott fel a közgyűlési teremben a javaslat felolvasása után, amely már előre jelezte, hogy az állandó-választmány javaslata egyáltalában nem talált népszerű fo- ! gadtatásra. Az állandó-választmány javaslatához először dr. S i m o n k a György szólott nagy figyelem mellett. A választmány j javaslatát nem fogadja el, mert indokai i meg nem állhatnak. A szekularizáció nem felekezeti, hanem nemzeti ós közgazdasági

1 kórdós Régóta él már az a köztudatban, régóta gondolt már az ország népének különösen szegényebb és földéhes része a püspöki vagyon elkobzására, de mindig csak jámbor óhajtás maradt. Ideje már, hogy határozottabban lépjen fel az ország. A probléma megoldása ugyan nem történhetik máról holnapra, de szükség van már most is reá, hogy a ni_mzet állást foglaljon. A papi javak elvétele uj jövedelemforrást jelent az államnak, tehát természetszerűleg csökkenti az adózó polgárok terhét. Körülbelül k ó t és fél millió hold van a katolikus papság birtokában. Oly óriási mennyiség ez, hogy holt tőkeként hevertetni valóságos bűn. Történelmi adatokkal bizonyítja, hogy régebben a papi birtokoknak volt értelme, mert a püspökök kulturális és nemzeti célokat tartoztak szolgálni belőlük. Manapság már ezeket a kötelességeket nem teljesitik, mert lassan-lassan, fokozatosan mindent az állam vesz kezébe. A papi birtokok most már leginkább magánérdekeket szolgálnak. Nem lehet a szekularizációt felekezeti kérdésként felfogni. Megérlelték azt a modern idők. Az állandó-választmány javaslatát nem fogadja el és indítványozza, hogy Hajduvármegye átiratának szellemében Békésmegye is irjon fel az országgyűléshez. P á 1 f f y Béla az állandó választmány javaslata mellett érvel. Simonka állításai és történelmi vonatkozásai nem állhatnak meg. A főpapi uradalmak alapját Szent István vetette meg, mikor 10 püspökségre osztotta fel az országot. A püspökök óriási munkát fejtettek ki. Minden püspöki székhelyen lassankint város fejlődött, virágzott az ipar, kereskedelem és kultura, mindannyi a papok agitációja folytán. Felhozza például Nagyváradot, amelyet a középkorban világhírűvé tett ipara révén a püspökség. A püspökök hazafiságához és kötelességtudásához szó sem férhet. Iskolákat tartottak fenn ós alapítottak, az ő kezükbe volt letóve a szegényügy s azonkívül honvédelmi kötelességeket is teljesítettek. Póldaként hivatkozik Mohácsra, ahol sok pap maradt a csatatéren. A szekularizációra még nem érett meg a világ. Franciaországban is óriási felfordulást okozott a papi javak elkobzása, pedig az már sok tekintetben | előtte áll Magyarországnak. Ha a papi javak elvételét követelik, akkor követelni kell a nagybirtokok elkobzását és parcellázását is, mert a kettő eredete ugyanaz. Pártolja inkább a vármegye az autonomikus törekvéseket, mert az maga után vonja a szekularizációt is. Most a válságos politikai helyzetre való tekintettel ilyen kényes problémát belevetni a közvéleménybe, határos a hazafiatlansággal. Most eggyé kell forrni minden magyarnak. Elfogadja az állandó választmány javaslatát. Áchim L. András szerint ezt a dolgot higgadtan és tárgyilagosan kell : mérlegelni. Ez nem felekezeti, hanem ; kizárólag közgazdasági kérdés. A nép ! földéhes. Annak föld kell és a papok I kezében levő rengeteg nagy földterüleI tek akadályozzák ebbeli vágyainak kielégítésében. Ha valami kis földje, portája volna a népnek, nem venrib kezébe soha a vándorbotot. Ő nem Várkonyi, aki a rövidlátó és hiszékeny népet földosztással hitegette. Bele tud látni a dolgok mélyére és tudja, hogy a szekularizációt most, máról-holnapra megcsinálni nem lehet, de szükséges mégis állást foglalni mellette, mert ez az állásfoglalás is egy lépés a jobb jövendő felé. Elfogadja dr. Simonka György indítványát. Szeberónyi Zs. Lajos vissza utasítja Pálffynak azt az állítását, hogy a szekularizáció nem egyéb a más zsebébe nyúlásnál. Már maga, a vallásegyenlőség magasztos elve is megköveteli, hogy a szekularizáció megtörténjék. Nem fogadja el az állandó választmány javaslatát. Dőry Pál főispán szavazásra bocsátván a dolgot, a közgyűlés nagy többsége Simonka indítványát fogadta el, tehát kimondotta, hogy Hajduvármegye átiratát pártolja és felir az országgyűléshez a szekularizáció sürgetése érdekében. Ez érdekes és fontos határozattal zárult a megyegyülés első napja. Újságírók kitüntetése. Apró leleplezések. Az annekszió aktáit már rég lezárta a dip'omácia, de a mérleg teherlapján szerepelt egy tétel, amely csak most egyenlítődik ki. A nagy küzdelem idején, amikor egy borzalmas európai háború véres árnyai nyugtalanították a kontinenst, a monarchia diplomáciája a sajtó utján vivt? meg győzelmes hadjáratát. Soha annyi szolgálatkészség nem nyilvánult a lapok iránt a külügyi és hadügyi minisztériumok részéről, mint azokban az izgalmas napokban. A legkisebb újság is fonios volt s a telefonhívásokra a külügyi minisztériumban maga Jettel titkos tanácsos, a hadügyminisztériumban szintén a sajtóosztály vezetője adta meg páratlan bőbeszédüsé^gel a legkiTeritőbb felvilágosításokat. Máskor ezek a hivatalok a diszkréció égig emelt sáncai mögé bújtak és gyakran a legnagyobb rafinériával sem lehetett őket megközelíteni. Most, ha eszméjük támadt, amelylyel meg akarták oldani a gordiuszi csomót, kidobták a sajtóba és a nagy hírlapok, hasábjain mérkőztek meg a fegyverek, Az érdeklődés végsőkig feszitett izgalmában villámgyorsan szárnyaltak a vélemények a sajtóban és két-három nap alatt kiderült, hogy az eszme győzött-e, vagy elbukott. A sajtónak ezt a hatalmas szolgálatát nem tudja feledni a diplomácia. Különösen a bécsi nem, amelynek akkoron a sikerek pálmája jutott. Már a győzelem idején kész volt az elhatározás, hogy az osztrák és a magyar sajtó körében kitüntetésekkel jutalmazzák meg az értékes szolgálatot. A kormány lemondásával kapcsolatban aztán aktuális lett az igéret likvidálása is. A kabinetiroda kiadta az ordrót, hogy hat osztrák és hat magyar újságírót terjesszenek föl a kormányok legmagasabb kitüntetésre. Az osztrákok sietve éltek a joggal ós a bécsi hivatalos lap már hetekkel ezelőtt az osztrák sajtó több előkelőségének kitüntetósót közölte. Nálunk nem ment ilyen simán a dolog, nagy versengés indult meg és a minisztertanácsnak temérdek jogosulatlan aspirációt volt alkalma visszautasítani. Legtöbbet beszéltek egy hivatalos kőnyomatu újság szerkesztőjéről, aki igen komoly és súlyos lépéseket tett a Ferencz József-rend elnyerése iránt. Beavatottak tudják, hogy maga Jettel, küíügyminiszieri sajtófőnök is szót emelt a kabinetirodánál az újságíró érdekében. A dolog azonban már a minisztertanácsban megakadt. A szerkesztőt egyszerűen nem terjesztették föl kitüntetésre. A minap a lapok megérezték az újságírói kitüntetések szagát és egynéhányról hirt is adtak. Arról szólt a fáma, hogy a koalíció hűséges támogatásáért Csajthay Ferenc, Szatmáry Mór és Weisz Julián udvari tanácsosságot kapnak. Mindhármukat a gratulációk özönével halmozták el barátaik és tisztelőik. Weisz Julián titkára utján azt felelte, hogy nincs módjában az üdvözléseket elfogadni. Az ő kitüntetése — hír szerint — szóba se került. C ajthay Ferenc a lapokból értesült a minisztertanács határozatáról ós azonnal levelet irt Wekerlónek, hogy őt ne terjesszók föl, mert amikor a nemzet nem kap semmit, akkor ő sem fogadhat el kitüntetést. Szatmáry Mór a gra.ulációk^ égadta, de egyenlőre eltette későbbi . Csupán a méltóságos cim ellen tiltakozóit. Ő magyar nemességet kap margittai előnévvel, mint a margittai kerület képviselője. A második kitüntetett Béla Henrik, aki szintén nemességet kap gyulai előnévvel. Ezek a kitüntetések már a legközelebbi napokban megjelennek; de még mindig fönnmarad az izgató problóma, hogy a másik négy hely kinek jut. A megyei választások. Izgalmas nap a megyeházán. A jó öreg vármegyeháza ritkán látott még a falai között annyi embert mint hétfőn. De még olyan drukkolás sem igen volt mostanában a tisztes komor falak között, mint akkor nap. Mindenfelé lázas kipirult arcokat, lótástfutást lehetett látni és settegóst-suttogást, kapacitálásokat lehetett hallani. — Remélem velünk van ? — Sajnálom, már eligérkeztem régen. — Hiszen az mindegy. Néze ez az X jobban megérdemli azt az állást mint az Y! Ez már háromannyi ideje szolgálja a vármegyét, mint az. Derék ember, okos ember, jó ember, pontos ember. Igazán méltánytalanság volna elejteni. Szavazzon rá! " — Sajnálom, mondom, de becsületszavam köt. A kapacitáló ur erre a kijelentésre fanyar ábrázattal elfordult, tovább vonult s közben bizony ne n a legjobbat kívánta az ellenpárti koiífeusnak. Különösen a parasztpártiak voltak harcias hangulatban. Ők tudniillik a gyomai főszolgabírói állásnál J a n ty i k mellet voltak. Folytono3an emlegették : — Móg ha magunk marrdunk, se szavazunk Konkolyra, hiszen az ugratta szót a Népe.íyletet. Nem lesz ő beióie gyomai főszolgabíró, meglátják. És a fenyegetés mégsem vált be, szerencsére. A tárgysorozatban elég hátra volt téve a választás, de mindjárt az alispáni jelentés és a költségvetések letárgyalása után felállott dr. H a v i á r Gjula szarvasi kir. közjegyző ós indítványozta, hogy tekintettel a nagy érdeklődésre, ejtse meg a törvényhatósági bizottság a választásokat. Az indítvány elfogadásra is talált. Nagy mozgás és izgalom keletkezett ekkor. Óriási zúgás felelt Dőry Pál főispán szavaira, mikor felszólította a közgyűlést, hogy a kijelölő választmányba három tagot válasszon. Mindegyik párt a maga embereit kiabálta s olyan dobhártyahasogató Járm° keletkezett, amely becsületére vált volna a kisebbfajta háborús csetepaténak is. Éppen csak a puskaropogás hiányzott. Dőry főispánnak minden erólyére .szüksége volt, hogy valamelyes rendet teremtsen — Ha csendben nem lesznek a bizottsági tag urak, — mondotta szigorúan — kénytelen leszek a közgyűlést felfüggeszteni! Ez hatott és sikerült is a három tagot megválasztani dr. Simonka György, V a r s á g h Béla ós P á 1 f f y Béla személyében. A főispán a maga részéről, törvénytadta jogánál fogva, Veres Józsefet, dr. L a d i c s Lászlót és dr. báró Drechsel Gyulát kérte fel tagokul. Az ilyképpen magalakult kijelölő-választmány ülésezésének idejére a főispán felfüggesztette a közgyűlést. A szünet alatt aztán ismét folytak a kapacitálások. A Konkoly-ellenesek előszeretettel híresztelték: — Bizony tudomásunk van róla, hogy Konkolyt nem is fogják jelölni. A mi embereink ülnek a bizottságban. — Az izgatottság nőtfön-nőt^ mikor az óramutató átlépte a 11 órát, sőt már a féltizenkettőhöz közeledett veszedelmesen. — Kortesfogás! — kiáltozták. — A jelölő-bizottság ugylátszik azt akarja, hogy a déli vonattal sokan elutazzanak. Azért se megyünk, ha mindjárt három napig kell is várnunk! Vére V2I2 óra után néhány perccel megjelent a teremben a választmány, élén Dőry főispánnal. Mindenki a terembe tódult. A közgyűlés újbóli megnyitása után dr. D a i m e 1 Sándor főjegyző előterjesztette a jelölő bizottságnak azt a javaslatát, hogy a szavazás hamarabbi lefolytathatása céljából három helyen történjék, három szavazatszedő bizottság előtt. Elfogadásra talált. Az I-ső bizotiság, mely a nagyteremben működött, a tisztikar, Gyula, Gyulavári és Csaba szavazatait szedte. Elnöke dr. M á r k y János, tagjai dr. U r s z i n y János és Haraszti Sándor, jegyzője pedig Moldoványí János lettek. A Il-ik bizottság a kis tanácsteremben működött. Oda a gyomai, szeghalmi és békési járások tartoztak. Elnöke dr. Török Gábor, tagjai Pikó Béla ós S c h m i d t József, jegyzője pedig Kőrös Lajos lett9k. A Ill-ik bizottság a gyakornoki szobában szedte a szarvasi ós orosházi járás szavazatait. Ennek a bizottságnak Veres József volt az elnöke, tagjai dr. H a v i á r Gyula ós M e g e 1 e G iza, jegyzője pedig P á 1 k a Pál voitalí. A bizottságok megalakulása után