Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-09-23 / 76. szám

Békéscsaba, 1909. XXXVI-ik évfolyam. 76-ik szám. Csütörtök, szeptember 23. BEKESME6Y POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ELtOFIZBTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre S kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lebet évnegyeden belül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkesztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Három esztendő. Békéscsaba, szeptember 22. Egy hét múlva viszik el a legények elejét. Viszik, hogy három esztendőn keresztül egyék a császár kenyerét, hordják annak mundérját s kiképeztessenek arra a pályára, hol a vitézség a legfőbb erény s a hol a német szó a mindenható komandérozó. Három esztendőre! Iszonyú idő. Ha elképzeljük, hogy ezalatt mennyi hasznos munkát, minő eredményes működést lehetne kifejteni avval a sok ezer emberrel, akit ott fognak, hogy a fegyverforgatás, a peckes lépés mistériumába bevezetessenek, akkor sajnálattal kell, hogy eltöltsön az a tudat, hogy mindez a sok erő, energia, egy hiábavaló, semmi hasznot sem hajtó nagyhatalmi hóbort szolgálatban áll s hogy az a temérdek pénz, mi e parlagon heverő erőknek táplálékot, ruházatot s lakást biztosit, mind-mind hiába pocsékolodik el, s semmibe vész, elkallódik. Elkallódik az a sok emberi munkaerő is, melyet e három esztendőn keresztül nem értékesíthetnek, elkallódik az a sok vagyon, melyet otthon nem művelhetvén, elpusztul, kevesebb lesz,' megsemmisül. S mégis. A törvény, törvény. Annak erejét semmi sem gyöngítheti. Mi sem azért szólalunk fel, mintha a törvények ellenében akarnók biztatni azokat, kiket a természet egészséggel, erővel ruházott fel, de akik épp e szerencséből kifolyólag találják meg szerencsétlenségüket, a három esztendei katonai szolgálaíot. Sokat, igen sokat beszéltek s irtak már erről a témáról s fognak is még beszélni s irni a jövőben is. Mert hiába, amig nemzetek állig fegyverben állanak, amig a nemzetközi kérdésekben nem választott bíróságok, hanem az erő, az ököl adja meg az igazságot, mindaddig mi sem álmodunk arról az ideális korszakról, amikor általános Iefegyverezés következtében megszűnik annak a sok munkabíró férfiúnak három esztendőn keresztül való erőpocsékolása, három esztendőn keresztül való semmitevése. Mert az a munka, let légyen bármily megerőltető is. amely hiábavaló fáradságot okoz, melynek gyümölcsét sem az egyed, sem az összeség nem élvezi, az a munka hiába való, értéketlen s csakis erőpocsékolásnak tekinthető. Ha az általános Iefegyverezés idejét előre be nem láthatjuk, ha a közeli jövőben a katonai szolgálat, a védkötelezettség megszüntetését nem is remélhetjük, de a dolgok ilyetén való megtartásán, avagy változtatásán gondolkozhatunk. Arról igen is beszélhetünk, vájjon okvetlenül szükséges az, hogy e nagy erőtömegnek okvetlenül három esztendeig kell parlagon hevernie. Vájjon nem lehet, ha már a létszám leszállítását nem kérhetjük, legalább az időt megrövidíteni ?! S ez az a pont, mely a legtöbb vita tárgyát képezte. Természetesen mindenkor a szakkörök vitatták a hoszszab idő szükségességét a polgári elem érveivel szemben. De végtére mégis megállapodásra jutottak, hogy kétesztendó éppen elégséges arra, hogy a legénységet teljesen kiképezzék a haditudományok minden csalafintájába, s hogy két esztendő alatt minden egyes katonát betaníthatunk arra, hogy még a kínai nyelvű kommandókra is ugy forduljon, perdüljön, mint az orsó, a hogy lépéseit kivágja, hogy beléremegjen a parlag. Tehát a háromesztendei szolgálatot két esztendőre redukálhatják. A I polgári vélemény tehát diadalmasko! dott. Igen ám, de itt megint a katonai ; érvek győzedelmeskedtek. Ha a három | esztendei szolgálatot két esztendőre ' szállítják le, akkor, hogy a jelenlegi létszám fentartassék, szükséges, hogv az évenként sorozandók száma emeltessék. Ugy hogy végeredményben, ha egyesek rövideb ideig szolgálnak, a nemzeti erő épen oly arányban pocsékolódnék, mert akkor többnek kel lene szolgálnia, mint mostanában. Az egyének szempontjából tehát a kétéves szolgálat határozottan kedvezőbb lenne, mert egy esztendőt életéből vagyonának parlagon hevertetéséből, erejéből megtakarítana, deaz egész nemzet szempontjából, a munkaerők parlagon hagyásából, teljesen mindegy lenne. Mégis mi a két esztendei szolgálat mellett állunk. Ha már okvetlenül szolgálni kell, rövidítsük meg azt az időt, a melyben ha fegyelmet, rendet s egészséget el is sajátítanak s nyernek, mégis végeredményben teljesen ingyen töltenek el fiaink. A két esztendős szolgálat, már sok államban vezetődött be s egyetlen ország harcképességén sem ejtett csorbát. Az uj reformok iegelsője ugy is e téren fog mozogni s rövid idő | múlva még a katonai népdalokat is meg kell változtatni s a három esztendő helyébe a két esztendő teendő. Isten adja, hogy e hathatós reform mielőbb, mindnyájunk élénk örömére a megvalósulás stádiumába lépjen. Titkos tanácskozások. — Budapesti levél. — Állig benne vagyunk ismét a tanácskozásokban. Mindenfelé tanácskoznak. Nem dolgoznak, csak tanácskoznak. Ez Kiadóhivatal: Telefon-szá Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. Békésmegyei Közlöny tárcája. A gond riaszt. Minden este Berepül a gond a szobámba — Félénken pislog rá a lámpa. Lassan leül Az íróasztal tetejére — Fekete, csúf varjú a képe. Reám bámul, Beleborzong szinte a hátam — Elbúvok előle az ágyban. A takarót Fejemre húzom félve, sebten — S az a varjú lát mégis engem. Ágyamra száll, Szemembe néz, jaj, a dunyhán át — Lejebb húzom gyáván a lámpát. Alig pislog. S engem lassan álom kerülget — A varjú néz rám mindenünnet! Lomhán mozdul, Meglebben nagy, fekete szárnya — Kilobban hirtelen a lámpa. És mig alszom, A fekete varjú se bámul — Kirepül a gond a szobámból. Gyökőssy Endre. A szenvedély. — Montecarlói történet. — Irta : Battyán Radó. A társágban óriási feltűnést keltett, mikor a lapok minden kommentár nélkül hirrül adták mindenkinek, akit illet, vagy nem illet, hogy Hajós István eljegyezte Bordács Máriát, Bordács Istvánnak, a többszörös miliomosnak egyetlen leányát. Már régen megfigyelték ugyan, hogy Hajós sokat forgolódik a Bordács leány körül, de hát a szép lány körül annyian legyeskedtek, hogy éppen Hajóst tekintették a legkevésbé félelmetes ellenfélnek a küzdő férfiak. S ime ez egyszer jó szimatjuk alaposan rájuk cáfolt. Az ujsághir ridegen, kíméletlenül adta tudtára az egész világnak, de különösen a szűkebb Lipót városnak, hogy a sokat hajszolt, sokat körülrajongott aranyhalacska hálóba került, vége a reménységnek, révbe eve zett. De hogy épen Hajósnak akadt ilyen szerencséje. Hajósnak, aki még ezer koronát sem keresett egész életében s azt j is legfeljebb a kártya szobában, mert oda. annál inkább eljárogatott. A kaszinó tagok el se tudták kégzelni, hogy Hajós István tulajdonképen miből él s egy idő óta a baccarat szobában gyanúsan figyeltek reá, hogy vájjon nem manipulál ott valamiképen, amiből azután existentiáját fenntartja. De hiába figyelték, semmi inkorrect dolgot nem vettek észre, mint ahogy Hajós nem is követett el olyat. Azt persze nem tudták a kevésbé benfentesek, hogy az öreg Bordács mikor hirül hozták neki, hogy egyetlen leányát, épen móst szedték le az aWakdeszkáról, ahonnaa le akarta magát vetni j az utca kövezetére, azért, mert harmad, izben kosarazta ki Hajós István ura: mat, mondom senkisem tudta, hogy mikor ez előzmények után Bordács kénytelen kelletlen odaígérte a leánya kezet Hajósnak, először legtitkosabb dolgozó szobájába vezette leendő vejét ós általános örökösét, s következő prédikációban részesítette: — Kedves Hajós uram! Én jól tudom azt, hogy maga a mai napig egyetlen egyszer sem próbálta meg, hogy becsületes szorgalommal keresse meg a kenyerét. — De kérem. . . — Legyen szives és ne vágjon szavaimba. Amit mondok, azok nem bókok tudom, fel is sziszenhet néha, ne zavarjon. Tehát eddig még egyetlen fillérrel sem járult ahhoz, hogy apai örökségét, mely a semmivel egyenértékű, növelje. Sőt azt is tudom, hogy egyéb jó tulajdonságai közül, a legkiválóbb, ' hogy éjszakáit, ahelyett, hogy nyugalmas ágyában töltené, a kaszinó bakkszobájában izzadja át. Jó, ehhez eddig joga volt. Sőt helyesen is cselekedett, mert hiszen veszteni valója nem volt csak nyerhetett. Most, hogy kénytelen kelletlen oda kell, hogy egyetlen leányomat magának adjam, mert hát leányom az egyetlen, kit e földkerkségén szeretek s érte minden áldozatra is képes lennék, most meg kell, hogy mondjam magának mind azt, amit egész életére fontosnak, sőt életbevágónak tartartok. Ön négy hét múlva oltárhoz vezeti leányomat. Hozományt nem kap mert úgyis eljátszaná. Hanem évi apangeban részesitem, külön lakosztálya lesz palotámban, automobilja, fogatja, lova, szolgaszmélyzete. A zsebpénzét sem fogom szűkre szabni, foglalkozást is szerzek majd válallataimnál. Csak egy ígéretet szeretnék öntől, s ez talán, mi- ' ntán pénzébe nem kerül, meg is te- | hetné. 7. A hirdetési dij készpénzzel helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér. a mi speciális magyar betegségünk. A király nagyon jól ismerte a magyar természetet, mikor megalkotta azt a sok mindenféle cimet. Vannak nálunk valóságos belső, udvari, műszaki, miniszteri és királyi tanácsosok. Akinek csak egy ici-pici kis tanácsosi cime van, mind jogot formál magának arra, hogy a politikai válságok idején tanácskozzék, tanácsot kérjen és adjon. Ez utóbbi még gyakrabban fordul elő, mert mindegyik tanácsos politikai kapacitásnak tartja magát. Szegény vezető-politikusoknak már a gyomruk, meg a fejük is elromlott a sok jó tanácstól. Most két titkos tanácskozás izgatja a politikai közvéleményt. Az egyik nem valami nagyon fontos, csak felfújják a jelentőséget. Vasárnap ugyanis az aradi Kossuth-szobor leleplezése után vagy 40 képviselő és néhány ujságiró átrándult Justh Gyula tornyai birtokára. Hol is van az a Tornya? Ugyebár Csanádmegyében. Lám, lám, az önök vármegyéje szomszédságábau levő kisközség még hirreemelkedik a polilikában. Igazán gratulálok hozzá. Tehát elvonul a 40 képviselő Tornyára, ahol is vidám poharazás mellett állítólag „titkosan tanácskoztak". Kötve hiszek a komáknak, mert magamról tudom, hogy fehér asztal mellett, boros és pezsgős palackok társaságában konspirálni és titkosan tanácskozni nem lehet. Különösen nem lehet negyvenötven embernek. És móg azt is meg kell jegyezni, hogy, mint a névsorból látszik, a között a negyven képviselő között volt sok, aki nem feltétlen hive Justh Gyulának, a bankfiunak. A kirándulóknak fele sem olyan, akikre a minden túlzásra hajlandó Justh feltétlenül számithatna. A politikának jót tett a kéthónapi pihenő. A képviselő urak higgadtabban mérlegelik tetteiket ós — Szolgálatára — szólott Hajós, akit a prédikátió már teljesen rákvörösre főzött. — ígérje meg nekem — folytatta az öreg Bordács — hogy soha többé kártyát kezébe nem vesz, hazárdjátókban pedig részt nem kér. — Ezt annál is könyeben Ígérhetem meg kedves apósom, mert eddig is csak azért játszottam, mert szükségem volt arra, hogy csekély jövedelmet a játszó asztalok könnyű keresetével pótoljam. Mikor Hajós István ezt leendő apósának megígérte, akkor szentül meg is volt győződve arról hogy ez tényleg igy is van s hogy soha sem fog eszébe jutni valaha is a kártyaasztalnál szerencsét próbálni. Az esküvő is megtörtént s a fiatal boldog házaspár szivdobogva ült az elsőosztályu Pullmann kocsi különfülkójében. Az öreg Bordács vejének nászútra 100,000 koronát adott s azt az utasítást, hogy az egész szezónt a francia Rievierán töltsék, lehetőleg Nizzában, vagy Montecarlóban. Azért kérte pedig ezt, hogy, mint őmaga mondotta, meggyőzőjók veje jellem szilárdságáról, hogy ígéretét, amely azt fogadta, hogy hazárdjátékot többet nem játszik, megtartja-e. A ködös, zúzmarás, fagyos novemberi őszből, hirtelen tavasz ezernyi ezer gyönyörűsége fogadta az°ifju nászpárt. Virág nyillott a kertekben, a fák pazar pompával ontották a festői színekben tetszelgő bimbózó virágokat. A lezegő illattal terhes, madárdaltól, boldog, kaczajtól telitett volt. Az amúgy is boldog házasok teli tüdővel szívták a balzsamos levegőt s ha lehetett, móg jobban egymáshoz simultak a boldogságtól. A földi paardicsom kinákozott nekik. Pár nap múlva már tiszta kíváncsiságból is betekintettek a játék termekbe. | A zöld asztalok ott terpeszkettek egy-