Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-09-23 / 76. szám

4 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1909 szept. 23. kezdenek tisztába jönni azok követke-z ményeivel. A válság dolgára igazán közömbös, hogy mit eredményezett az az annyira felfujt tornyai „titkos" tanácskozás. Sokkal fontosabb az a másik titkos tanácskozás, amely Bécsben folyik. Erre már igazán kíváncsi lehet mindenki. Wekerle miniszterelnök hétfőn Bécsbe utazott és ott maradt egészen szerdáig. Ő is tanácskozott, még pedig igazán titkosan, nem ugy, mint a tornyai argonauták. És ugy látszik, volt is eredménye a tanácskozásának. Ugyanis minden jelenség arra vall, hogy ezen a héten, legalább is elvben, megfogamzik a döntés a magyar válság ügyében. A legutóbb Bécsből jött hírek arra engednek következtetni, hogy odafönn valami engedékenység mutatkozik: a bécsi körök engednek merev álláspontjukból. Most már csak az a kérdés, hogy ez az engedékenység lesz-e olyan fokú, hogy a békét a pártok, főképen pedig a függetlenségi párt zöme, szentesíthessék ? E tekintetben ma még kombinációkra, találgatásokra van utalva mindenki. Az. az egy bizonyos, hogy a függetlenségi pártnak most, jobban, mint valaha, szüksége van teljes józanságára, higgadtságára. Olyan napok következnek, amelyeken a vezérnek a szó szoros értelmében vezérnek kell lennie, aki mögött tömör falanxként kell állnia a pártnak. Emlékezik még mindenki arra, hogy április végén és május elején már-már a komoly tárgyalások csöndes medrébe terelődött a válság ügye. Ekkor azonban előállőtt Justh Gyula és olyan zene-bonát provokált, amilyenre ujabb politikai életünkben nem volt példa. Viselkedése mindenkiben azt a gyanút kelthette, hogy Kossuth vezéri tekintélyét akarja megcsorbitani. Ilyesminek, a ránk következő válságos időkben, nem szabad előfordulnia. Csak egysóges párt tudhat a nemzet javára ós mindenki megelégedésére sikeresen operálni. A darabont korszak sötétségét felidézni igen nagy bűn volna. Azoknak az uraknak a viselkedése pedig azt könnyen felidézheti. Az állami tisztviselők Az ország állami tisztviselői szombaton és vasárnap Kolozsvárott országos kongresszust tartanak s megjelenésüket mintegy öt ezeren jelentették be. Békésmegye állami tisztviselői szintén képviselve lesznek. Az állami tisztviselők országos egyesülete nevében Batthyány Tivadar gróf elnök, Benedek Sándor társelnök és Andor Endre dr. főelőadó a következő határozati javaslatot fogja a kolozsvári tisztviselő-kongresszus elé terjeszteni: 1. A magyar királyi állami tisztviselőknek 1909. szeptember hónap 25*ón ós 26-án Kolozsvárott tartott IV-ik kongresszusa az 1907. évi szegedi (Ill-ik) kongresszus határozatainak végrehajtásáról e kongresszus emlékiratában foglalt kívánságok sorsáról, valamint ugyanezen kongresszus eredményeiről az állami tisztviselők országos egyesülete által előterjesztett jelentést tudomásul veszi. 2. Az albizottságok által elfogadott határozati javaslatot a főelőadó által előterjesztett szövegben elfogadja és elrendeli, hogy a főjelentós és a javaslatok küldöttségileg adassanak át a kormányelnöknek, a képviselőház ós a főrendiház elnökeinek; ugyanazok egyegy példánya pedig, ahol vannak, vidéki köreinek ós helyi bizottságainak utján, ahol nincsenek, közvetlenül küldessék meg hz országgyűlési képviselőknek, kik is kívánságaink támogatására fölkérendők, egy-egy példány pedig nyújtassák át az összes minisztereknek és államtitkároknak. 3. A köztisztviselők minősítéséről szóló 1883. évi I. törvénycikk módosítására vonatkozó előadói tervezet a vidéki köröknek és helyi bizottságoknak mielőbb megküldendő s azok észrevételeinek figyelembevételével átdolgozva, a kormányhoz mielőbb fölterjesztendő. 4. A 2. ós 3. pontban foglalt határozatok végrehajtásával a kongresszus az állami tisztviselők országos egyesületét bizza meg — ós a határozati javaslatokban foglalt kívánságok ébrentartása és szorgalmazása céljából az egyesület kebelében a kongresszusi albizottságok állandósítását föltódenül szükségesnek ítéli oly értelemben, hogy az egyes bizottságok ügykörébe eső fontosabb tárgyak, fölmerült fontos mozzanatok, mindenkor ez albizottságok által előkészítve terjesztessenek az egyesület választmánya elé. 5. Egyben felhívja a kongresszus a most nevezett egyesületet, hogy a határozati javaslatokban foglalt kívánságok megvalósítása érdekében mindazt, a mi módjában áll, a lehető sürgősséggel tegye meg, — azt pedig, a mi a törvényhozástól vagy kormánytól függ, ugy a tisztviselők, mint dijnokok, altisztek, szolgák ós napidíjas szolgák javára — állandóan szorgalmazni el ne mulassza s ténykedéseiről, illetőleg tett lépései eredményéről a legközelebbi kongresszusnak jelentést tegyen. 6. Elvárja a kongresszus minden egyes állami tisztviselőtől, hogy az Állami Tisztviselők Országos Egyesülete tagjai sorába belépjen, társait belépésre serkentse és az alájarendelt dijnokoknak, altiszteknek, szolgáknak és napidijas szolgáknak jogos érdekei előmozdítását célzó törekvéseit saját hatáskörében tőle telhetőleg támogassa. 7. Végül ama közös érdekekre tekintettel, melyek a nyugdíj, szolgálati pragmatika ós a társadalmi föladatok terén az állami, törvényhatósági és városi tisztviselőket egybefüzik, felhívja a kongresszus az országos egyesület választmányát, hogy a . vármegyei ós városi tisztviselők országos szervezeteivel a szóban lévő kérdésekben együttes akció megindításának ejtse módját. A gyulai választások. Izgalmas rendkívüli közgyűlés. Kedden délelőtt ugyancsak élénk volt a gyulai városháza tájéka. Nemzetiszínű lobogó hirdette az ósdi épület homlokzatán, hogy Gyulának fontos napja volt akkor. Ember-csoportok tárgyalták izgatottan ugy az udvaron, mint a folyosókon az eshetőségeket. Ha láttak egy tekintélyesen és méltóságos komolysággal ballagó városatyát, azonnal körülvették és izgatottan kérdezték tőle. — Ki lesz az uj főszámvevő ? -- Hát a jegyző ki lesz? — Ki mellett szavaz? Szegény városatyák alig birtak bejutni a közgyűlési terembe a sok kórdezősködéstől, meg kapacitálástól. Kedden délelőttre ugyanis rendkívüli közgyűlést hivott össze L o v i c h Ödön dr. polgármester a megüresedett főszámvevői és az újonnan rendszeresített III. jegyzői állás betöltése céljából. A közgyűlés iránt, mint már fentebb is jeleztük, igen nagy volt az érdeklődés. A tágas közgyűlési terem zsúfolásig megtelt képviselőtestületi tagokkal és más érdeklődőkkel. A III. jegyzői állást tudvalevőleg azért rendszeresítette Gyula városa, hogy az adóügyek élére állított első jegyzőt némiképen pótolja. Az állás azonban a nyár elején tartott tisztújító közgyűlésen, nem volt betölthető, mert néhány gyulai polgár felebbezést nyújtott be ellene a belügyminiszterhez. A miniszter elutasitó leirata csak nem régen érkezett le a vármegye alispánja utján Gyula városához s ezért kellett a keddi közgyűlésre kitűzni az állás betöltését. A főszámvevői állás Tóth László csabai segédjegyző lemondása folytán üresedett meg. Mind a két állásra úgyszólván tömegesen jelentkeztek a pályázók. A pályázati másmellett körülövezve a sok megszámlálhatatlan szenvedélyes játékosoktól. Az ifjú Hajós pár leült, hogy ha már csak tréfa képpen is megkísértsék szerencséjüket. Hajós István már az egész uton beszólt az ő csalhatatlan szisztémájáról, melyet követve okvetlenül nyernie kell, feltéve hogy a kellő tőke rendelkezésére áll a játékosnak. S neki most redelkezésóre állott. Ki akarta természetben is próbálni. Papirt, ceruzát ott talált az asztalon, csak épen jegyezni kellett az eredményeket. Mikor a tiz pergésót a roullett-golyójának feljegyezte, játszani kezdett. Játszani az ő szisztémája mellett. S tényleg nyert. Eleinte lassan, unalmasan ment a dolog, de bebizoDyithatólag mindig több és több arany hevert előtte. Mikor már körülbelől ezer frankot nyert, főlényes mosolylyal kelt fel az asztaltól s diadalmasan hagyta ott, karonfogva feleségét, a bank helyiségót. Másnap szintén elment, harmad nap szintén s igy aztán minden nap. S nyert szüntelenül. Mindennap ezer francot. A szisztémának tényleg igaza volt. Csak egyszer, egyetlen egyszer veszíhetet mellette, akkor t. i. ha a tükör jött volna ki, vagyis, ha a második sorozatú játékban, mind a tiz esetben épenugy változtak volna a rouge ós a noir, a pair vafy impair. De hát ez csak nagy ritkán szokott megtörténni s csak azzal, ki sokáig próbálja ki a szisztémája erejót s többet akar nyerni, mint a mennyit a szisztéma szerint is egy napon nyerni lehet. Hajós az utóbi§ időkben olyankor járt a bankba, mikor a felesége odahaza toilletet csinált. Annyira k'tört ugyanis rajta a játékszenvedély, hogy még aranyos imádatra méltó felesége sem tudta kilencóránál tovább az ágyhoz szegezni. Sietett a játékterembe. Már kót hét óta nem a felesége aszisztált a játéknál. Több mint két hónapot töltöttek akkor már a Rivérián s Hajósnak sokkal több pénze volt, mint idejövetkor. Pénteki nap volt, február tizenharmadika. A játékos ember mind babonás. Alig lézenget valaki a klubtermekben. Egynehány asztalnál pergett a roullet s csak elvétve csörrent az arany a crouper fáradt, vágyadt hangja után: — Fait votre jeu ! Rien ne va plus 1 Hajós ma is játszott. Vesztére. Még ketten játszottak annál az asztalnál, ahol ő manövrirozott. Ő a szisztémát követte. A tétet folyton dupláznia kellett, ha vesztett s ebből állott az egész kombinátio. A tükörkép már hatszor ismétlődött. Hajós már a maxiumot tette : tizenkétezer francot s a pech még mindig nem tágitott mellőle. Mikor a tizedik tükörkép is lerajzolódott a jegyző papíron, akkor úszott el Hajós utolsó tizenkétezer francja. Oda volt a nyeresség, de oda az após nászajándékul adott 100,000 koronája is. Most ébredt csak öntudatra a szerencsétlen ifjú férj. Most látta, hogy nem csupán a pénzét játszotta el szenvedélyével, hanem becsületét is, mert apósa mindjárt ki fogja találni, hogy megszegte fogadalmát s játszott, noha annak ellenkezőjét igórte s szüksége sem volt reá. Még éppen annyi pénze volt, hogy egy jó Browingot vehessen magának. Belátta, hogy nincs menekvés, nem lehet apósa szine elébe kerülni. A szegénységtől pedig, most, hogy az igéret földjét megmutatták, jobban irtózott, mint valaha. Olomszürke arccal lépett a hotelszobába. A felesége épen indulni akart. ( Azonnal észrevette, hogy Hajósnak va< lami szörnyű kellemetlensége történhe| tett. Addig faggatta, mig az végre feltárta előtte a helyzetet. Elmondta otthoni ígéretét s a szörnyű letörést, mely a mai játékon érte. Megmagyarázta hogy ő seholsem lát ki utat helyzetéből, csak egyet: a halált. ^ S ekkor feleségé, a naivnak, bájosnak, de semmiesetre sem játékosnak tartott felesége egy hatalmas, egészséges kacajba tört ki: • — Hát ennyi az egész ? Ezért akarod eldobni a te életed >t. az enyémet s talán egy harmadikét is (itt azonban fülig elpirult a fiatal menyecske) Hát ón miért vagyok a te feleséged, segitő társad. Hát nem azt fogadtam a temlomban, hogy bubán, bajban kitartok melletted. — Ide néz! Amig te egyedüljjártad a kaszinó helyiségeit nem voltam ám rest. Oh, tudom én is mi az a baccarat. A „Club privó"-nek voltam tagja s mig te szisztémád szerint elvesztetted a pénzedet, addig ón minden szisztéma nélkül kétszázezer frankot szedtem el a baccarat asztalánál. Ezzel odasietett szekrényéhez s Hajós legnagyobb ámulatára egy óriási halom pénzt szedett onnan elő. , Hajósba lassan-lassan visszatért az élet. Ólomszinü arca kipirult s mig feleségót kimondhatatlan gyönyörrel ölelte magához, ajkán lassan fakadtak e szavak: — Soha, soha nem játszom, csak veled, drága, aranyos kis feleségem. Hogy Bordács leánya az okos, és értelmes Annikó tényleg nyert volna a Club privében s hogy a pénz onnan származott-e, azt senki sem tudta. Annyi bizonyos, hogy Hajóst ez a lecke teljesen kigyógyította játék szevedólyéből s feleségének s ha nem tudta elfelejteni, hogy a halál torkából mentette ki őt, mikor már semmi menekülést nem látott gyarló szeme. hirdetmények azonban volt egy kis hiánya. Nem volt belevéve ugyanis az a szokásos záradék, hogy az esetleg megüresedő állásokra is lehet benyújtani pályázati kérvényüket. Igy a gyulai képviselőtestületnek október elején újra össze kell jönnie választó közgyűlésre. Pedig a keddi közgyűlésen el lehetett volna intézni a dolgot annyival is inkább, mert a pályázók között volt néhány olyan is, aki az esetlegesen megüresedő állásokra is célzott. Emiatt támadásban is volt része a közgyűlés vezetőségének. A választást egyébként Ambrus Sándor alispán vezette. A közgyűlés elején ismertette a két állásra beérkezett pályázatokat. Néhány szóval tájékoztatta a városatyákat mindegyik pályázó qualitásairól. Aztán felkérte a közgyűlést, hogy alakítsa meg a kandidáló bizottságot. Ez megtörténvén, a bizottság visszavonult a szomszédos terembe. A tanácskozás tartamára Ambrus Sándor a'ispán felfüggesztette a közgyűlést Lázas izgatottság uralkodott a teremben, mert a kandidáló bizottság tanácskozása sokáig tartott. A tagok nehezen tudtak megállapodásra jutni a jelöltek személyében. A kandidáló-bizottság tanácskozásának befejezése után Ambrus alispán újból megnyitotta a közgyűlést és bejelentette, hogy a főszámvevői állásra a pályázók közül hármat jelölnek: Alcser Antalt, Dióssy Józsefet és Jancsovics Zoltánt. A szavazás megtörténvén, Alcser Antalra esett 67, Dióssy Józsefre 60 és Jancsovics Zoltánra 1 szavazat. Mivel az abszolút többség meg volt, Alcser Antal Gyula főszámvevőjének jelentette ki az elnöklő alispán, ami Dióssy híveinél nem csekély elkeseredést okozott. Az újonnan rendszeresített III. jegyzői állásra két jelöltnek: Erdős Gyulának és Popovics Kornélnak volt csak pártja, pedig H e i 1 i n g e r Károly is ugyancsak aspirált. Azonban nem kapott egy szavazatot sem. Nagy többséggel, 90 szavazattal győzött Erdős Gyula a Popovics Kornél 27 szavazata ellenében. Az Alcser Antal és Erdős Gyula megválasztatása folytán megürült állásokat csak uj pályázat utján lehet betölteni. Aktuális tréfák. A politika humora. - Külön fővárosi tudósítónktól. (A helyzet borús.) Wekerle napok óta Bécsben tárgyal és a tárgyalásokról ország-világ hallja, hogy talán messze jövő politikájának sorsa fordul meg rajtuk. Ném csuda, ha résen vannak az újságírók és éjjel-nappal kerülgetik Wekerlót, hogy nyilatkozatot csikarjanak ki tőle. Rettentő nagy fela'dat ez, nehezebb egy északsarki expedíciónál, mert ott legalább a sark elérésének reménye kecsegtet. Wekerlót még elérni is nehéz, hát még a száját megnyitni, akárcsak egy semmitmondó nyilatkozatra. Az ostrom mégis olyan intenzív, hogy olykor Wekerle is beleesik a kifeszitett hálóba. Budapesten könnyű helyzet van. Itt, ha mint minisztelelnököt keresik, akkor mint pénzügyminiszter van sürgősen elfoglalva, ha a pénzügyminisztériumban akarnak hozzájutni, akkor meg a parlamentbe utasítja a szerencsétlen jelentkezőt a kitűnően beidomitott titkár. Bécsben mégis nehezebb a menekvés. A minap a magyar házban egész sereg újságíró várakozott az audienciáról jövő miniszterelnökre. Mikor Wekerle megjelent az előcsarnokban, egyik nagy bécsi lap munkatársa hozzálépett és többek között ezt a sablonos kérdést idézte hozzá : — Milyennek látja Exellenciád e pillanatban a helyzetet ? Wekerle kitekintett az égre és mosolyogva válaszolt: — E pillanatban bizonytalan a helyzet, de inkább derültnek mondható. Az ujságiró megköszönte a szokatlanul kimerítő fölvilágosítást ós másnap az előkelő bécsi lapban a következő sorok jelentek meg: — Wekerle a helyzetet határozottan borúsnak látja. Az ujságiró újra összetalálkozott a miniszterelnökkel ós föltette neki a stereotip kérdést: