Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-09-23 / 76. szám

4 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1909 szept. 23. kezdenek tisztába jönni azok követke-z ményeivel. A válság dolgára igazán közömbös, hogy mit eredményezett az az annyira felfujt tornyai „titkos" ta­nácskozás. Sokkal fontosabb az a másik titkos tanácskozás, amely Bécsben folyik. Erre már igazán kíváncsi lehet mindenki. Wekerle miniszterelnök hétfőn Bécsbe utazott és ott maradt egészen szerdáig. Ő is tanácskozott, még pedig igazán titkosan, nem ugy, mint a tornyai argonauták. És ugy látszik, volt is ered­ménye a tanácskozásának. Ugyanis minden jelenség arra vall, hogy ezen a héten, legalább is elvben, megfogamzik a döntés a magyar vál­ság ügyében. A legutóbb Bécsből jött hírek arra engednek következtetni, hogy odafönn valami engedékenység mutat­kozik: a bécsi körök engednek merev álláspontjukból. Most már csak az a kérdés, hogy ez az engedékenység lesz-e olyan fokú, hogy a békét a pártok, főképen pedig a függetlenségi párt zöme, szentesíthessék ? E tekintetben ma még kombinációkra, találgatásokra van utalva mindenki. Az. az egy bizonyos, hogy a függet­lenségi pártnak most, jobban, mint va­laha, szüksége van teljes józanságára, higgadtságára. Olyan napok következ­nek, amelyeken a vezérnek a szó szo­ros értelmében vezérnek kell lennie, aki mögött tömör falanxként kell állnia a pártnak. Emlékezik még mindenki arra, hogy április végén és május ele­jén már-már a komoly tárgyalások csöndes medrébe terelődött a válság ügye. Ekkor azonban előállőtt Justh Gyula és olyan zene-bonát provokált, amilyenre ujabb politikai életünkben nem volt példa. Viselkedése minden­kiben azt a gyanút kelthette, hogy Kossuth vezéri tekintélyét akarja meg­csorbitani. Ilyesminek, a ránk következő válságos időkben, nem szabad előfor­dulnia. Csak egysóges párt tudhat a nemzet javára ós mindenki megelége­désére sikeresen operálni. A darabont korszak sötétségét fel­idézni igen nagy bűn volna. Azoknak az uraknak a viselkedése pedig azt könnyen felidézheti. Az állami tisztviselők Az ország állami tisztviselői szom­baton és vasárnap Kolozsvárott orszá­gos kongresszust tartanak s megjelené­süket mintegy öt ezeren jelentették be. Békésmegye állami tisztviselői szintén képviselve lesznek. Az állami tisztviselők országos egye­sülete nevében Batthyány Tivadar gróf elnök, Benedek Sándor társ­elnök és Andor Endre dr. főelőadó a következő határozati javaslatot fogja a kolozsvári tisztviselő-kongresszus elé terjeszteni: 1. A magyar királyi állami tisztvise­lőknek 1909. szeptember hónap 25*ón ós 26-án Kolozsvárott tartott IV-ik kon­gresszusa az 1907. évi szegedi (Ill-ik) kongresszus határozatainak végrehajtá­sáról e kongresszus emlékiratában fog­lalt kívánságok sorsáról, valamint ugyan­ezen kongresszus eredményeiről az ál­lami tisztviselők országos egyesülete által előterjesztett jelentést tudomásul veszi. 2. Az albizottságok által elfogadott határozati javaslatot a főelőadó által előterjesztett szövegben elfogadja és el­rendeli, hogy a főjelentós és a javasla­tok küldöttségileg adassanak át a kor­mányelnöknek, a képviselőház ós a fő­rendiház elnökeinek; ugyanazok egy­egy példánya pedig, ahol vannak, vidéki köreinek ós helyi bizottságainak utján, ahol nincsenek, közvetlenül küldessék meg hz országgyűlési képviselőknek, kik is kívánságaink támogatására fölké­rendők, egy-egy példány pedig nyúj­tassák át az összes minisztereknek és államtitkároknak. 3. A köztisztviselők minősítéséről szóló 1883. évi I. törvénycikk módosí­tására vonatkozó előadói tervezet a vi­déki köröknek és helyi bizottságoknak mielőbb megküldendő s azok észrevé­teleinek figyelembevételével átdolgozva, a kormányhoz mielőbb fölterjesztendő. 4. A 2. ós 3. pontban foglalt hatá­rozatok végrehajtásával a kongresszus az állami tisztviselők országos egyesü­letét bizza meg — ós a határozati ja­vaslatokban foglalt kívánságok ébren­tartása és szorgalmazása céljából az egyesület kebelében a kongresszusi al­bizottságok állandósítását föltódenül szükségesnek ítéli oly értelemben, hogy az egyes bizottságok ügykörébe eső fon­tosabb tárgyak, fölmerült fontos mozza­natok, mindenkor ez albizottságok által előkészítve terjesztessenek az egyesület választmánya elé. 5. Egyben felhívja a kongresszus a most nevezett egyesületet, hogy a ha­tározati javaslatokban foglalt kívánsá­gok megvalósítása érdekében mindazt, a mi módjában áll, a lehető sürgősség­gel tegye meg, — azt pedig, a mi a tör­vényhozástól vagy kormánytól függ, ugy a tisztviselők, mint dijnokok, altisz­tek, szolgák ós napidíjas szolgák javára — állandóan szorgalmazni el ne mu­lassza s ténykedéseiről, illetőleg tett lépései eredményéről a legközelebbi kongresszusnak jelentést tegyen. 6. Elvárja a kongresszus minden egyes állami tisztviselőtől, hogy az Állami Tisztviselők Országos Egyesülete tagjai sorába belépjen, társait belépésre serkentse és az alájarendelt dijnokok­nak, altiszteknek, szolgáknak és napi­dijas szolgáknak jogos érdekei előmoz­dítását célzó törekvéseit saját hatás­körében tőle telhetőleg támogassa. 7. Végül ama közös érdekekre te­kintettel, melyek a nyugdíj, szolgálati pragmatika ós a társadalmi föladatok terén az állami, törvényhatósági és városi tisztviselőket egybefüzik, felhívja a kongresszus az országos egyesület választmányát, hogy a . vármegyei ós városi tisztviselők országos szervezetei­vel a szóban lévő kérdésekben együttes akció megindításának ejtse módját. A gyulai választások. Izgalmas rendkívüli közgyűlés. Kedden délelőtt ugyancsak élénk volt a gyulai városháza tájéka. Nem­zetiszínű lobogó hirdette az ósdi épület homlokzatán, hogy Gyulának fontos napja volt akkor. Ember-csoportok tár­gyalták izgatottan ugy az udvaron, mint a folyosókon az eshetőségeket. Ha lát­tak egy tekintélyesen és méltóságos komolysággal ballagó városatyát, azon­nal körülvették és izgatottan kérdez­ték tőle. — Ki lesz az uj főszámvevő ? -- Hát a jegyző ki lesz? — Ki mellett szavaz? Szegény városatyák alig birtak be­jutni a közgyűlési terembe a sok kórde­zősködéstől, meg kapacitálástól. Kedden délelőttre ugyanis rend­kívüli közgyűlést hivott össze L o v i c h Ödön dr. polgármester a megüresedett főszámvevői és az újonnan rendszeresí­tett III. jegyzői állás betöltése céljából. A közgyűlés iránt, mint már fentebb is jeleztük, igen nagy volt az érdeklődés. A tágas közgyűlési terem zsúfolásig megtelt képviselőtestületi tagokkal és más érdeklődőkkel. A III. jegyzői állást tudvalevőleg azért rendszeresítette Gyula városa, hogy az adóügyek élére állí­tott első jegyzőt némiképen pótolja. Az állás azonban a nyár elején tartott tisztújító közgyűlésen, nem volt betölt­hető, mert néhány gyulai polgár felebbe­zést nyújtott be ellene a belügyminisz­terhez. A miniszter elutasitó leirata csak nem régen érkezett le a vármegye alispánja utján Gyula városához s ezért kellett a keddi közgyűlésre kitűzni az állás betöltését. A főszámvevői állás Tóth László csabai segédjegyző le­mondása folytán üresedett meg. Mind a két állásra úgyszólván tömegesen jelentkeztek a pályázók. A pályázati másmellett körülövezve a sok megszám­lálhatatlan szenvedélyes játékosoktól. Az ifjú Hajós pár leült, hogy ha már csak tréfa képpen is megkísértsék szerencséjüket. Hajós István már az egész uton beszólt az ő csalhatatlan szisztémájáról, melyet követve okvet­lenül nyernie kell, feltéve hogy a kellő tőke rendelkezésére áll a játékosnak. S neki most redelkezésóre állott. Ki akarta természetben is próbálni. Papirt, ceru­zát ott talált az asztalon, csak épen je­gyezni kellett az eredményeket. Mikor a tiz pergésót a roullett-golyójának fel­jegyezte, játszani kezdett. Játszani az ő szisztémája mellett. S tényleg nyert. Ele­inte lassan, unalmasan ment a dolog, de bebizoDyithatólag mindig több és több arany hevert előtte. Mikor már körül­belől ezer frankot nyert, főlényes mosoly­lyal kelt fel az asztaltól s diadalmasan hagyta ott, karonfogva feleségét, a bank helyiségót. Másnap szintén elment, harmad nap szintén s igy aztán minden nap. S nyert szüntelenül. Mindennap ezer francot. A szisztémának tényleg igaza volt. Csak egyszer, egyetlen egyszer veszíhe­tet mellette, akkor t. i. ha a tükör jött volna ki, vagyis, ha a második sorozatú játékban, mind a tiz esetben épenugy változtak volna a rouge ós a noir, a pair vafy impair. De hát ez csak nagy ritkán szokott megtörténni s csak azzal, ki sokáig próbálja ki a szisztémája ere­jót s többet akar nyerni, mint a mennyit a szisztéma szerint is egy napon nyerni lehet. Hajós az utóbi§ időkben olyankor járt a bankba, mikor a felesége odahaza toilletet csinált. Annyira k'tört ugyanis rajta a játékszenvedély, hogy még ara­nyos imádatra méltó felesége sem tudta kilencóránál tovább az ágyhoz szegezni. Sietett a játékterembe. Már kót hét óta nem a felesége aszisztált a játéknál. Több mint két hó­napot töltöttek akkor már a Rivérián s Hajósnak sokkal több pénze volt, mint idejövetkor. Pénteki nap volt, február tizenhar­madika. A játékos ember mind babonás. Alig lézenget valaki a klubtermekben. Egynehány asztalnál pergett a roullet s csak elvétve csörrent az arany a crou­per fáradt, vágyadt hangja után: — Fait votre jeu ! Rien ne va plus 1 Hajós ma is játszott. Vesztére. Még ketten játszottak annál az asztalnál, ahol ő manövrirozott. Ő a szisztémát követte. A tétet folyton dupláznia kellett, ha vesztett s ebből állott az egész kombiná­tio. A tükörkép már hatszor ismétlődött. Hajós már a maxiumot tette : tizenkét­ezer francot s a pech még mindig nem tágitott mellőle. Mikor a tizedik tükör­kép is lerajzolódott a jegyző papíron, akkor úszott el Hajós utolsó tizenkét­ezer francja. Oda volt a nyeresség, de oda az após nászajándékul adott 100,000 koronája is. Most ébredt csak öntudatra a sze­rencsétlen ifjú férj. Most látta, hogy nem csupán a pénzét játszotta el szenvedé­lyével, hanem becsületét is, mert apósa mindjárt ki fogja találni, hogy megszegte fogadalmát s játszott, noha annak ellen­kezőjét igórte s szüksége sem volt reá. Még éppen annyi pénze volt, hogy egy jó Browingot vehessen magának. Belátta, hogy nincs menekvés, nem le­het apósa szine elébe kerülni. A sze­génységtől pedig, most, hogy az igéret földjét megmutatták, jobban irtózott, mint valaha. Olomszürke arccal lépett a hotelszo­bába. A felesége épen indulni akart. ( Azonnal észrevette, hogy Hajósnak va­< lami szörnyű kellemetlensége történhe­| tett. Addig faggatta, mig az végre fel­tárta előtte a helyzetet. Elmondta ott­honi ígéretét s a szörnyű letörést, mely a mai játékon érte. Megmagyarázta hogy ő seholsem lát ki utat helyzetéből, csak egyet: a halált. ^ S ekkor feleségé, a naivnak, bájos­nak, de semmiesetre sem játékosnak tartott felesége egy hatalmas, egészsé­ges kacajba tört ki: • — Hát ennyi az egész ? Ezért aka­rod eldobni a te életed >t. az enyémet s talán egy harmadikét is (itt azonban fülig elpirult a fiatal menyecske) Hát ón miért vagyok a te feleséged, segitő társad. Hát nem azt fogadtam a tem­lomban, hogy bubán, bajban kitartok melletted. — Ide néz! Amig te egyedüljjártad a kaszinó helyiségeit nem voltam ám rest. Oh, tudom én is mi az a baccarat. A „Club privó"-nek voltam tagja s mig te szisztémád szerint elvesztetted a pén­zedet, addig ón minden szisztéma nél­kül kétszázezer frankot szedtem el a baccarat asztalánál. Ezzel odasietett szekrényéhez s Ha­jós legnagyobb ámulatára egy óriási halom pénzt szedett onnan elő. , Hajósba lassan-lassan visszatért az élet. Ólomszinü arca kipirult s mig fe­leségót kimondhatatlan gyönyörrel ölelte magához, ajkán lassan fakadtak e szavak: — Soha, soha nem játszom, csak veled, drága, aranyos kis feleségem. Hogy Bordács leánya az okos, és értelmes Annikó tényleg nyert volna a Club privében s hogy a pénz onnan származott-e, azt senki sem tudta. Annyi bizonyos, hogy Hajóst ez a lecke tel­jesen kigyógyította játék szevedólyéből s feleségének s ha nem tudta elfe­lejteni, hogy a halál torkából mentette ki őt, mikor már semmi menekülést nem látott gyarló szeme. hirdetmények azonban volt egy kis hiánya. Nem volt belevéve ugyanis az a szokásos záradék, hogy az esetleg megüresedő állásokra is lehet benyúj­tani pályázati kérvényüket. Igy a gyulai képviselőtestületnek október elején újra össze kell jönnie választó közgyűlésre. Pedig a keddi közgyűlésen el lehetett volna intézni a dolgot annyival is inkább, mert a pályázók között volt néhány olyan is, aki az esetlegesen megüresedő állásokra is célzott. Emiatt támadásban is volt része a közgyűlés vezetőségének. A választást egyébként Ambrus Sándor alispán vezette. A közgyűlés elején ismertette a két állásra beérke­zett pályázatokat. Néhány szóval tájékoz­tatta a városatyákat mindegyik pályázó qualitásairól. Aztán felkérte a közgyű­lést, hogy alakítsa meg a kandidáló bizottságot. Ez megtörténvén, a bizott­ság visszavonult a szomszédos terembe. A tanácskozás tartamára Ambrus Sán­dor a'ispán felfüggesztette a közgyű­lést Lázas izgatottság uralkodott a te­remben, mert a kandidáló bizottság tanácskozása sokáig tartott. A tagok nehezen tudtak megállapodásra jutni a jelöltek személyében. A kandidáló-bizottság tanácskozásá­nak befejezése után Ambrus alispán új­ból megnyitotta a közgyűlést és beje­lentette, hogy a főszámvevői állásra a pályázók közül hármat jelölnek: Al­cser Antalt, Dióssy Józsefet és Jancsovics Zoltánt. A szavazás meg­történvén, Alcser Antalra esett 67, Dióssy Józsefre 60 és Jancsovics Zol­tánra 1 szavazat. Mivel az abszolút több­ség meg volt, Alcser Antal Gyula fő­számvevőjének jelentette ki az elnöklő alispán, ami Dióssy híveinél nem cse­kély elkeseredést okozott. Az újonnan rendszeresített III. jegy­zői állásra két jelöltnek: Erdős Gyu­lának és Popovics Kornélnak volt csak pártja, pedig H e i 1 i n g e r Károly is ugyancsak aspirált. Azonban nem ka­pott egy szavazatot sem. Nagy többség­gel, 90 szavazattal győzött Erdős Gyula a Popovics Kornél 27 szavazata elle­nében. Az Alcser Antal és Erdős Gyula megválasztatása folytán megürült állá­sokat csak uj pályázat utján lehet be­tölteni. Aktuális tréfák. A politika humora. - Külön fővárosi tudósítónktól. ­(A helyzet borús.) Wekerle napok óta Bécsben tárgyal és a tárgyalások­ról ország-világ hallja, hogy talán messze jövő politikájának sorsa fordul meg rajtuk. Ném csuda, ha résen vannak az újságírók és éjjel-nappal kerülgetik Wekerlót, hogy nyilatkozatot csikarja­nak ki tőle. Rettentő nagy fela'dat ez, nehezebb egy északsarki expedíciónál, mert ott legalább a sark elérésének reménye kecsegtet. Wekerlót még elérni is nehéz, hát még a száját megnyitni, akárcsak egy semmitmondó nyilatko­zatra. Az ostrom mégis olyan intenzív, hogy olykor Wekerle is beleesik a ki­feszitett hálóba. Budapesten könnyű helyzet van. Itt, ha mint minisztelelnö­köt keresik, akkor mint pénzügyminisz­ter van sürgősen elfoglalva, ha a pénz­ügyminisztériumban akarnak hozzájutni, akkor meg a parlamentbe utasítja a szerencsétlen jelentkezőt a kitűnően beidomitott titkár. Bécsben mégis nehe­zebb a menekvés. A minap a magyar házban egész sereg újságíró várakozott az audienciáról jövő miniszterelnökre. Mikor Wekerle megjelent az előcsarnok­ban, egyik nagy bécsi lap munkatársa hozzálépett és többek között ezt a sablo­nos kérdést idézte hozzá : — Milyennek látja Exellenciád e pillanatban a helyzetet ? Wekerle kitekintett az égre és mo­solyogva válaszolt: — E pillanatban bizonytalan a hely­zet, de inkább derültnek mondható. Az ujságiró megköszönte a szokat­lanul kimerítő fölvilágosítást ós másnap az előkelő bécsi lapban a következő sorok jelentek meg: — Wekerle a helyzetet határozot­tan borúsnak látja. Az ujságiró újra összetalálkozott a miniszterelnökkel ós föltette neki a stereotip kérdést:

Next

/
Thumbnails
Contents