Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-09-02 / 70. szám

Békéscsaba, 1909. XXXVI-ik évfolyam. 70-ik szám. Csütörtök, szeptember 2. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztöseg : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap ós csütörtökön ElíOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre ő kor. Negyedévre 3 kor. El3fizetni bármikor lehet évnegyedenbelül Is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkesztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELSZKY JÓZSEF. A politikai válság. BéKéieaaba, szeptember 1, Olyan sokáig tarta válság, mintha soha vége sem akarna szakadni. Pedig nem mehet hosszú ideig igy. Dolgozni is kell s a képviselőházra fontos fel­adatok elvégzése vár. Igy pedig, ahogy az ország ügye ma áll, munkálkodni nem lehet. Jön nemsokára a delegáció meg­tartásának az ügye is. Néhány hónap múlva. Hát azzal hogyan leszünk ? A mai helyzet mellett hogyan fog az ki­alakulni ? Pedig sok dolga lenne ennek a szavazó gépnek. A Bosznia és a Hercegovina bekebelezésével járt kato­nai költségek még ma sincsenek meg­szavazva. Azután egyéb katonai ki­adásokra is pénzt kér a közös kor­mány. A hadi tengerészetnél is fejlő­dést és fejlesztést kívánnak. Uj hajó­kat, tengeralattjárókat. Azután uj ágyú­kat, amiknek az árát mind a népnek kell kiizzadnia véres adófillérekből. Körülbelül száz millió körül lesz az összeg, amit kérni fognak. Ennyi pénzt még közügyeink alkot­mányos állapotában is nehéz dolog a közös kiadásokra fordítani. A közös külügyminisztérium egyik vezető hivatalnoka ugyan kijelentette, hogy őket ez az állapot nem zavarja, mert megszokták már, hogy minden három-négy évben legyen valami vál­ság. Vagy Ausztriában, vagy Magyar­országon. Ez körülbelül annyit jelent, hogy nekik teljesen mindegy: alkot­nányos, vagy abszolutisztikus alapon áll-e a monarchia két állama, csak pénzt adjon. Azonban az idő halad. Nem a nult század ötvenes éveiben vagyunk. Magyon közeli példa a darabont kor­nány bukása, a Nagy Miskák esete ís az a kor, amelynek a nótája azt mondja, hogy elevenen temettek el egy öreg fináncot. Egy ujabb abszo­lutisztikus kísérlet még nagyobb ku­darccal végződne, mint az volt. Még a bécsi sajtó hangjából is az érezhető ki, hogy efféle experimentá­lás nagyon veszedelmes lenne, amel­lett nem hozna semmi anyagiakat, sem erkölcsieket a bécsi Burg konyhájára. Volt egy terv, amely szerint alkot­mányellenes kormány jönne, amely azután rákényszeritene az országra egy uj választási törvényt. Annak az alap­ján pedig megcsinálnák az uj válasz­tásokat. De hát ez a botránytervezet kivihetetlen. Az ilyen módon alakult parlamentet sohasem ismerné el a nemzet alkotmányosnak, törvényesnek. Ma Ausztriában is, amely pedig éppen nem magyarbarát, kezd kifej­lődni az a tudat, hogy — nem szá­mítva a belsőket — nagyon sok külső közös ellenségünk van s ezek ellen egyértelmű eljárással kell védekezni. Tudják nagyon jól, hogy a magyar király és a magyar nemzet között ha ismét szakadás áll be, annak ők is megisszák a levét. A nemzet jogai igazak s Kossuth Ferenc politikai pártjának többsége van nemcsak a parlamentben, hanem az egész országban is. Egy uj válasz­tás még nagyobb többséget hozna. Kossuth politikája megfontolt és hig­gadt, amely a függetlenségi elveket az adott helyzethez viszonyítva alkalmazza anélkül, hogy bármely elvfeladás tör­ténne. Nagy baj lenne a monarchia másik felére is, ha éppen a mostani zavaros külpolitikai helyzetben nem lehetne megtalálni az alkotmányos ki­bontakozás útját. Ma a nemzetet a királylyal szem­ben^Kossuth Ferenc képviseli, mint a legnagyobb, a többségi párt vezére. Neki kell megmondania és megmutat­nia azokat a módokat, amelyekkel az Békésmegyei Közlöny tárcája. Balatoni hangulat. Szellő remeg a parti fák alatt > tova siklik ringó hullám ölén. Qbukkan a hold: vörös-sárga fény > a Balatonra vet vérsugarat. Inged a köd . . . Egy-egy felhődarab .ángoló fényes rongyra tépve szét . . . Zsolnák lebben. Nagy, bánatos, sötét. Zsobog a hab, amerre elhalad. /iharzó vágyak . . . Álom, tiszta, szent! - Kiégett szerelem, céltalan élet . . . 'alaki sir. A sóhaj erre téved . . . iJagy locscsanás . . . s aztán néma csend. Reszler Sándor. Detre a sakkmester. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Irta : Kőhalmi Béla. Olyan volt, mint egy gnóm. Kicsi } vézna is. Hanem a feje, az a boltoza­)S tarkoponya nagy volt ós tekintélyes, igy-két hót múlva tízéves, de azért olyan icsi, mint egy hatéves pötty. Fél éve, hogy az intézetbe került, lighogy betette a lábát, máris guny­evón szólongatták. A nagyfejű. Mikor ztán jobban megbarátkoztak vele, ugy ilálták, hogy a feje keményebb mint lás ember fiáé ; elnevezték a kemény >jü, nagy germánvezérről — Detrének. Eleinte csak lézengett a többi ne­tiló között. Idegenül érezte magát — a könyvet bújta. Aztán azokból vala­elyikből megtudta, hogy ki volt az a nagy fejű Detre. Ugy törtónt azután, ( hogy Detre nem haragudott a gúnynevé­ért, sőt büszke volt rá. Tetszett neki, ha igy szóllitották. Fö­lényes mosolya volt a válasza. Hanem azután mikor mind általánosabb lett a gúnyolódás és mikor Detre ugy találta, hogy abból a gúnyos megszólításból mindig hiányozni kezd a naiv tisztelet és a „nagyfejű" szót különös malíciá­val hangsúlyozták, Detre már nem elé­gedett meg a főlényes mosolylyal. Csí­pősen vágott vissza. A szemöldökét ilyenkor felhúzta homloka boltozatáig s az ajkáról csak ugy ömlött a gúnyos szó. Ettől a perctől kezdve örökös harc volt az élete. Harcolnia kellett, hogy le­fegyverezze a gúnyolódást ezerféle for­mában. Aki harcol, aki küzd, annak helyén kell lennie az eszének, meg a szivének. No de Detrének helyén állt a szive, de legkivált az esze! Jó kevében, avagy rosz kedvóben találta légyen a guny, Detre helyt állt s még vajúdásában küldte a másvilágra fattyát a gúnynak. Lepergett egy hóuap ós Detre vi­tézségének meglett a tisztelő közönsége. A vergődő megadásból rövidesen tisz­teletet és hódolatot csalt ki Detre csa­lafalinta esze. Mikor meg a leküzdött el­lenfeleket barátokul, fegyvertársakul fo­gadta, Detrének egyszeribe lelkes vezér­kara támadt. Karácsony után volt. Hosszú terem­ben, nyutózkodó asztalok mellett mor­zsolgatják le kicsi játék idejöket. Nagy keletje van a karácsonyi ajándéknak, a társas játéknak. Havas idő járja, ilyen­kor még kora tárgyalni a nyári kópó­ságokat! Köröskörül csupa játókláz minenki. Egy-egy játszmát öt-hat kbiic segit | alkotmányos kormányzás fentartható Remélhető, hogy ezt a formát meg is­találja s a válság, amely ugy sem tart­hat örök időkig, rövidesen megszűnik. A földadó-kataszter kiigazítása. Kevés a panasz. Lapunk több izben részletesen fog­lalkozott már Wekerle miniszterelnök­pénzügyminiszternek a földadó-kataszter kiigazítására vonatkozó rendeletével. Az impulzust erre a nagyszabású előadás adta, amelyet K o h n Dávid tartott, a Békósmegyei Gazdasági Egyesület egyik tavaszi igazgató választmányi ülésén s amelynek alapján hozta meg határoza­tát a törvényhatósági bizottság is. A megyegyülés olyan értelemben határo­zott, hogy bár tudja azokat az arány­talanságokat, amely Békésvármegye és a szomszédos vármegyék között ezen a téren fennállanak: maga részéről nem kéri a kataszteri kiigazítást az egész vármegye területére, hanem a kérelme­zést a községekre ruházta. A törvény­hatósági bizottságot ebben a határoza­tában az az indok vezette, hogy egyes községek már a Gazdasági Egyesület értekezletén tiltakoztak a kiigazítás ké­relmezése ellen, ami azt jelenti, hogy a jelenlegi állapotokkal meg vannak elé­gedve. Különösen Bókósszentandrás ki­küldöttei harcoltak a kérelmezés ellen. És, ugy látszik, hasonló állapotok vannak az egész országban. Az uj föld­adó törvény, mint már megírtuk, a ka­tasztert két irányban rendeli kiigazit­tatni. Egyrészről gondoskodik arról, hogy az időközben beállott nagymérvű, ál­landó művelési ágváltozások keresztül­vezettessenek, másrészről elrendeli, hogy az eredetileg tévesen történt osztályo­zások és az időközben felmerült nagy aránytalanságok uj osztályba való soro­megnyerni, vagy elveszíteni, — gondo­latban. Székre gugorodva, kipirult arccal minden asztal körül négy-öt csoport lesi a faragott figurák mozdulatait. Minden szempárból egy-egy hadvezér tépelő­dóse villogott elő. Csupa szorongás, iz­galom, párázat a levegő. Egy-két alak mégis ott lózeng az asztal körül. Megtelepszenek egy percre itt is, ott is, aztán tovább üzi valami nyughatat­lan erő. Ezek a kocsorgó nebulók túl­adtak a karácsonyi játékukon holmi nyalánkságért és most összeházalják a termet. Ilyen fólekép csinált Detre is. Olyan játékot kapott, ami nem imponált neki. Pásztorjátékot, meg valami ösz­szeállitást. Detre olyas valamit szere­tett volna, amin a fejét törhette; be­cserélte tehát egy sakkal. Nem tudott ugyan még játszani, de föltette, hogy megtanul. Kíváncsivá tette Datrét ez a különös játék, amelyik mellett órák hoszszáig elüldögélnek, egy kukkot sem szólnak, mégis belepirulnak az izgalom­tól ós villogó szemekkel kisórik a játé­kot, móg azok is, akiknek egyáltalában semmi közük sincsen azokhoz az apró, faragott bálványokhoz. Megtanult ját­szani. Meg. És attól a minutumtól kezdve Detre folyton sakkozott. Jól illett neki ez a mesterség, összegubbaszkodva ugy ült az asztal sarkán, mint egy pók. Kö­zönyös ábrázattal nézte a feszengő, a tépelődő ellenséget a fürkészte a szeme járását. Aztán, ha ő volt soron, fénylő szemeivel végig táncolta a kockás táblát, húzott ós győzött. Győzött, egyszer, kétszer, tízszer. Aki nem hitte el, hogy Detre jól tud játszani, az leült vele, de azután hallga­tott az eredményről. És sokan nem hitték el ós Detre legyőzött mindenkit. Félelmes lett a híre. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel (helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér i zással esetleg uj tiszta jövedelmi foko­zatokkal megszüntettessenek. És jel­lemző, hogy a törvény igazságos inten­ciói dacára az ország tizennégyezer köz­ségből, alig ezerötszáz község kérelmezte a kiigazítást. Nem jelent ez mást, mint­hogy a lakosság legnagyobb része meg van elégedve a fennálló állapotokkal. Ez adatokkól mindenki azt a következ­tetést vonhatja le, hogy a mi földadó­kataszterünkben móg sem olyan égbe­kiáltók az aránytalanságok, mint aho­gyan azt egyes képviselők és az e tárgyban összehívott értekezletek szó­nokai hangoztatták. Ezzel a felfogással sokan szembe helyezkednek ós azt hir­detik, hogy a kiigazítási kérelmek azért érkeztek be aránylag kevés községből, mert a birtokosok a kiigazítási javas­latról nem kaptak kellő felvilágosítást, vagy pedig azért mert leszavazták őket. Ez az érv különösen Bókésvármegyében nem állhat meg. A fentebb ismertetett határozatot a megyegyülés egyhangúlag hozta. Azonkívül a rendelet akként in­tézkedett, hogy ha a testületek nem kérelmezik a kiigazítást, joga van erre egy 20 tagból álló gazdacsoportnak is. Bókésmegyóben még ilyenek sem akad­tak, dacára Kóhn Dávid agitációjának. Alaptalan tehát a fenti állítás, mert a pénzügyminisztériumban olyan atraci­tásokról semmit sem tudnak ós ily irányú panaszok nem emeltettek sem magánosok, sem a hatóságok részéről. Merültek fel ezenkívül olyan pana­szok is, hogy a kataszteri kiigazítási munkálatok ólomlábon haladnak, hogy azokat az illető közegek késleltetik, hogy nagy türelemmel és utánjárással csak a protezsáltak fognak részesülni a reform humánus intézkedéseinek áldásai­ban. Ilyen alaptalan ráfogásokkal kár izgatni a közvéleményt, mert a kiigazí­tást végző közegek kötelességeiket lelki­ismeretesen teljesitik. A kiigazítási kó­relmek csekély száma egyúttal azt is I Megneszelték ezt a nagy diákok is, | de nem hiták játszani. Féltették tőle a tekintélyüket, amit csak nagykópüskö­dóssel, nagy ügygyel-bajjal sikerült meg­szerezniük. Féltették a Detre hires, szá­mító eszétől, ahonnan messze száműzte a gyenge naivságot, a dolgozó agy. Fóltettók Detrétől, aki olyan volt, mint egy gnóm s akkora, mint egy hatéves pötty. * Kitavaszodott. A négyfalu kertből fakadó akácrügyek végre is lecsalták a gyereksereget. Hacsak tőlük függött volna, már rég kiröppentek volna ? Végre hát lejöttek. Szépen, párosá­val, lassan. Csöndben kellett lemenniök, de ők amúgy is csöndben lettek volna. Az ébredező növények párás lehellete, az az aluszókony, áhítatos, nyugalmas, csend, úgyis lebilincselték volna dévaj kedvüket. Előbb összefutkosták a teret, aztán összeálltak csoportokba és tana­kodtak, hogy mit játssanak. — Király métát! — Kapóst! Aztán két táborrá oszlottak. Az egyik tábor kinnt volt, a másik bennt. Az egyik tábor a játszó, a másik a labda­fogó. A szerencsére bizták, hogy ki legyen bent, ki legyen kint. Ennek' meg Detréhez volt bizalma s igy ő lett bent, ő lett a játszó, a másik lett a duzzogó, a labdafogó. — Rajta! S megindultak az ütések. Gyöngék voltak. Elröpültek egy kicsit az ütő­fától, aztán olyan formátlan körrel visszaperpültek. Detre rosszul választotta ki a ka­tonáit. Ott van ni! Az egyik lapdafogó

Next

/
Thumbnails
Contents