Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-08-22 / 67. szám

10 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Az állami tisztviselők státusrendezése. Országos kongresszus Szegeden. A XX. század első évtizedében az államhatalom nagy szociális problémát oldott meg Magyarországon. Előnyösen rendezte ugyanis a mostani társadalmi rend egyik legjobban sújtott és a fokozódó drágaság miatt legnehezebb viszonyok között élő osztályának, a köztisztviselőknek anyagi ügyeit. Fokozatosan, évről-évre haladt ez a humánus munka. Először a szorosabb értelemben vett fialni tisztviselők fizetése került rendezésre. Utánok következtek a bírák, aztán a tanárok, tanítók s végül a közigazgatási tisztviselők. Ez a szociális munka még most sincs egészen befejezve, mert a köz érdekeit munkáló emberek között sokan vannak még olyanok, akik várják és sürgetik anyagi viszonyaik rendezését. A fizetésrendezésnek azonban meg volt az a nagy hiánya, hogy az állami tisztviselőknél nem rendezte egyszersmind a stálust is Nem szabályozta kellőképpen az előléptetési viszonyokat, nem szüntette meg azokat az aránytalanságokat, melyek a hasonló elméleti képzettséggel biró tisztviselői ágazatok között a múltban voltak és a jelenben is vannak. Egyik tisztviselői ágazatnál hasonlíthatatlanul kedvezőbbek a fizetési és előléptetési viszonyok, mint a másiknál, pedig az elméleti képzettség föltételei ugyanazok. Például egy állami gimnáziumi, vagy főreáliskolai tanár hamarább jut szép fizetéshez és pozícióba, mint egy minisztériumi fogalmazási szakban működő tisztviselő, vagy egy törvényszéki gyakornok. Pedig mindketten oklevéllel és egyetemi végzettséggel birnak. Az ehhez hasonló aránytalanságok megszüntetése, illetve a tisztviselői státus megfelelő rendezése érdekében már régebben akciót inditott az Állami Tisztviselők Országos Egyesülete. Ez ügyben szeptember 25. és 26-ik napjára országos kongresszust hivott össze Szegedre. Ez országos kongresszus státusrendező bizottsága a következő javaslatot fogja a kongresszus elé terjeszteni : Az 1907. évi szegedi gyűlésnek a státusrendezésre vonatkozó határozata, az automatikus előmeneteli rendszernek törvénybe iktatását kérte, aminek teljesítése a költségvetési törvény utján az 1898.: IV. t.-c. 19. §-a értelmében külön törvényhozási intézkedés nélkül eszközölhető. Ugyanezt kéri a bizottság ezúttal is. Egyes ágazatoknál már az 1909. évi költségvetésben teljes befejezést nyert a kormáy által kilátásba helyezett létszámrendezés ; javult a helyzet, az 1908, de főképpen az 1909. évi költségvetési törvényei, valamennyi tárcánál, sajnos azonban, hogy egyes szolgálati ágazatoknál a létszámrendezés 1909-ig alig haladt előre. Ezeket az emiitett szolgálati ágazatokat a miniszterelnök Ígérete szerint a pénzügyi tárca mindhárom képzettségi csoportnál az 1909. évi költségvetésben megállapított beosztással fogja rendezni. Ha az öszszet, létszámok rendezése az 1910. évi költségvetés során megtörténik, az előmeneteli viszonyok kétségtelenül s eléggé lényegesen megjavulnak, de ezenfelül megszűnnek azok az eddig is legfájdalmasabban érzet aránytalanságok, amelyek a hasonló elméleti előképzettségi fokkal biró tisztviselői ágazatok között a múltban voltak és részben jelenleg is megvannak. De a kormányprogramm teljes megvalósításával sem látja a javaslat a jogos kívánságok teljes honorálását, ennélfogva a szegedi nagygyűlésen hozott határozatok fentartásával ajánlja a bizottság, hogy az egyes státusok akkép szerveztessenek, hogy az 1. képzetségü tisztviselőknél 10 % a

z V., 20 % a VI., 20 % a VII., 20 % VIII., 15 % a IX., 20% a X„ és 15 % a X. fizetési osztályba ; a II. képzetségü csoportnál 5% a VI., 5% a VII, 25% a IX., 20% a X., és 20% XI., a számvevőségi igazgató állás pedig, mint főosztályvezető az V. fizetési osztályba; végre a ÍII. csoportnál 2% a VII, 8% a VIII., 80% a IX, 30% a X, és 30% a XI., fizetési osztályba soroztassék. A pénzügyőrség, a fogyasztási adóhivatalok, a vámszakma és a cukorgyári főellenőrök és ellenőrök tisztviselői létszáma részére, amely létszámok legnagyobb részénél a tisztviselők a törvény által megkívánt elméleti előképzettséggel szemben tényleg nagyobb képzetséggel birnak, addig is, mig a mininősitésről szóló 1983 :I. t.-c. megfelelően módosittatik, átmeneti létszáma megállapítását kéri a bizottság, hogy e kartársak tényleges elméleti szakképzettségnek megfelelő előmenetelben legyenek részesíthetők, miután pedig a nagygyűlés idején (szeptember' 25. és 26 án) a jövő 1910. évi költségvetési előirányzat már elkészült, a törvény hozáshoz kérelem intézendő, hogy amennyiben abban az itt felsorolt sürgős javítást igénylő intézkedések nem foglaltatnának bent, kérik a minisztert, hogy a saját hatáskörében gondoskodjék az előmeneti viszonyok javításán. Iparosok a kereskedők ellen. Az ipartestület gyűléséből. Még érthető az ellenszenv a földbirtokos osztály és a kereskedők között. Az agráriusok és merkantilisták egészen ellenkező nemzetgazdasági meggyőződésben élnek ; agitátorok ós érdekelt újságok ssítják közöttük és élesítik ki folyton az ellentétet. De hogy a két egymásra utalt rokon, közgazdasági tónyező: az ipar és kereskedelem is egymásra törjön, azt nem hittük volna. Pedig Csabán ennek világos jelei mutatkoznak. A csabai iparosok részéről számtalan panasz merült fel már egyes kereskedők ellen, hogy ipari munkákat vállalnak fel. Ez által határozottan kárára vannak az iparosaágnak. Egyrészt az által, hogy lényegesen megkevesbítik a vállalkozási alkalmakat, másrészt pedig az által, hogy a felvállalt munkát legtöbbször gyárakkal, vagy pedig nekik lekötelezett szegény kisiparosokkal végeztetik olcsó pénzért és zsebre vágják a busás hasznot. Az ilyen haszonlesés megközelíti a tisztességtelen verseny határát. Megtörtént például Csabán, hogy egy kereskedő olyan ipari munkát vállalt el, amelynek elkészítéséről halvány sejtelme sem volt. De azért elvállalta. Megcsináltatta potom áron néhány szűkölködő kisiparossal és a markába nevetett. Az ilyen eljárás rokon közgazdasági tényező ellen egyáltalában nem helyeselhető. Az iparosok elkeseredése heves felszólalásokban nyilvánult meg az ipartestület csütörtöki előljárósági ülésén. A tárgysorozaton kivül ugyanis Zlehovszky János vehemens hangon kelt ki azok ellen a kereskedők ellen, akik ipari vállalkozásokba bocsátkoznak s ez által elveszik az iparosok szájából a kenyeret. Felvilágosítást kór arról, hogy van-e valamelyes törvényes intézkedés e csúnya eljárás meggátlására. Márton József szintén több hasonló esetre hivatkozik. Ha a törvény nem tiltja meg ezt: nincs más mód, minthogy össze kell fogni a csabai iparosoknak ós az ilyen kereskedőket bojkottálniok kell. Nem kell tőlük vásárolni sem anyagot, sem mást. Ott van Budapest, vagy Arad, meg lehet onnan pár nap alatt kapni minden szükségeset. Az elöljáróság helyesléssel csatlakozott ehhez az eszméhez. Wagner József elnök megígérte, hogy utána fog nézni a dolognak és ha talál valamelyes törvényes intézkedést ezeknek a meggátlására, kötelességének fogja tartani a szükséges lépések megtételét a kontárkodó kereskedők ellen. Egyébként köszönettel tartozik az ilyen közérdekű eszmék felvetői iránt. Nem sokára úgyis tárgyalni kell az uj ipartörvény tervezetét és az ily eszmék mindjárt tápot adnak arra, hogy amenynyiben ily irányú intézkedések a törvényben nem foglaltatnának, azoknak megfelelő pótlása iránt gondoskodás történjék. Horváth Mihály jegyző felolvassa a régi ipartörvónynek azt a káros intézkedését, amely szerint kereskedők is válthatnak iparigazolványt. Erre többen felkiáltottak: — De azoknak a csabai kereskedőknek nincsen iparigazolványuk. Szógyen, hogy igy törnek a kisiparosok ellen, mikor tőlünk élnek. Többek hozzászólása után az elöl járóság Wagner József felszólalása értelmében az elnökségre bizta az anomália orvoslását. Az ischli villa. (Külön fővárosi tudósítónktól.) A királyt születése napjának ünnepe már hosszú idő óta Ischlben, az l kedvelt nyaralóhelyén találja. Számos szép és fájdalmas emlék fűzi az ischli villához, amelyet röviden vadászlaknak never. az uralkodó. A dolgozószobába! még Ferenc József szüleinek mahagónifa bútora áll, a hálószobát unokáinak í pasztellkópe ékesíti. Annál meglepőbb hogy az Íróasztalon egy egészen moderr dolog, egy villamos szivargyujtó talál ható. Az asztal mellett egy kis fábó készült instrumentum van a falra erő sitve, zsinór-barometernek lehetne ne vezni Ezt még boldogult Erzsébet ki rályné hozta magával egy külföld útjáról. A készülékről zsinór csüng le mellette ez a fplirás: „Szép idő — ha a zsinór száraz változó — ha a zsinór egyszer száraz másszor nedves; szél — ha a zsinói ide-oda leng." Ez okos mondások után a következő megjegyzés olvasható: „Közelebbi fölvilágosítást ad bár mely leveli béka a környéken." Az asztal előtt, a falnak egyik mó lyedósében, egyszerű emelvényen Er zsébet királyné szobra áll és fölötte j király szüleinek, Zsófia főhercegnőne] és Ferenc Károly főhercegnek képei A falak többi részén katonai képek lát hatók, köztük a régi gyalogság fehé kabátban. A hálószobában, amely mój egyszerűbb a dolgozószobánál is, egi katonai vaságy áll, amely talán méj egy százados követelményeinek se fe lelne meg. Az ágy mellett imazsámoly Van egy toalett-asztal is, aminél külön bet bármely polgári lakásban lehe találni. Ennél az asztalnál minden reg gel egyedül borotválkozik a király, i harmadik szoba az úgynevezett kihall gatási vagy fogadóterem. Ide lépnek b a miniszterek. Szók csak egy van szobában, de ahány miniszter jön, anny széket állítanak be. Nagyon kevesen tudják talán, hog Erzsébet királyasszony boudoárja mó] ma is abban az állapotban van, ahogyai hagyta, amikor utóljára volt Ischlber Két nagy paraván, az uralkodó-pá össze. Szilassy Gizával beszélgettek elől, hátul a tiszteletesnó és a többiek andalogtak jóízű kacagással és messze elmaradtak Gizáéktól. Sokáig járkáltak. Lassan, szinte susogva beszélgetett Silassy és Giza. Sokat beszéltek. Sokat és különöset. A többiekkel csak későn találkoztak össze. Igy teltek multak a napok. Gyorsan. Kellemesen. S egy este, a séta után meg is vallotta Giza, - persze csak Ellának,-hogy tetszik neki Szilassy. Nagyon tetszik. És mert nagyon tetszik, pár "nap múlva már azt jelentette, tréfásan, nevetve, — de belsejében egészen komolyan, — hogy szereti a káplánt. S egyszer, ugy ősz felé már, amikor újra ott ültek a kertben, hallgatva a költöző fecskék csicsergósét, Géza átkarolta a leány karcsú derekát. Giza boldogan, bizalommal simult hozzá. És akkor érezték, mint kalapácsolja össze szivüket, forró vérük delejes tüzében, láthatatlan kezű, pajkos, remegő tündér. S a boldogság rózsavilágán át mintegy álomban — csudás, szerelmes, szivárványos színben — látták a világot. * A következő tavaszszal

f éppen virágzott az orgona, bimbózott a sok fehér, piros, lángoló rózsa, akkor, amikor Szilassy Géza örök hűséget esküdni vitte Gizát a maga templomába. Almok. Irta; Kárpáthy Zoltán. A nagy beteg nyugtalanul hánykolódik puhá, finom párnái között, mozgolódik, amennyire kevés ereje megengedi. Sehol sem talája helyét, igy sem jobb, mint amúgy. És tekintete — az a halódó két szűke, homályos szem ia-izgatottan, lázasan fut, fut végig a szobán. De hasztalan, nem látja, nem találja azt, amit, keres. Ágya mellett egyetlen gyertyaszál ég ós legalább a beteg közvetetlen közeléből riasztja hátrább a korom fekete sötétséget. De alig van belőle egy kicsiny darab, fél óra múlva kialuszik — és ki tudja, hogy lát e még valaha fényt a haldokló aggastyán e szomorú sártekén. Nyugtalanul mozog lágy nyughelyén. Nem áll jól a párna a feje alatt. Csöngetni fog, gondolja magában.. . de hát érdemes-ó? Elképzeli a jelenetet. Bejő majd a szolga ós feszesen, kimérten szól: — Parancsol Uram ! Aztán hidegen, gópiessen végzi el munkáját ós szó nélkül mólyen meghajolva távozik ... Nem, nem, nem érdemes. — Inkább nem csönget... nem érdemes. Lehanyatlik ősz, mély fájdalomtól eltorzult feje ós lehunyja könyes, beesett szemét. * Édes madárdal száll hirtelen felé s enyhe, illatos tavaszi levegő öleli körül megifjult tagjait. Mi ez... ? Mily csodás, kedves, bűbájos égi varázs ? Nem gondol most erre ő, csak élvezi az örömöt, csak szívja a menyei kéjt. ... De szép az élet, milyen szép, gyönyörű a világ ! Csupa fény ós derü. Mondja e valaki, hogy élni nem érdemes, hogy az élet nehéz teher is lehet, mely gyakran sulyós küzdelemre hiv, ós ezer csorbát ver kardod vasába. Ha küzdeni mersz vele ? !... Aki igy szól, az csak bolond lehet. A pacsirta dalánál még sokkalta édesebb zene csendült most feló. Megismeri a szép hangot, hogyis ne ismerné meg. Siet, siet arra, honnan hallik a dal és hamarosan megleli a dalos kis madárt. Aztán együt szól az ének és együtt csendül a fiatal szivek kedves, derűs kacaja, az illatos rétek, mezők fölött. ... Mily gyorsan múlik néha az idő ós épen, mikor ráérne pihenni is. A beteg feleszmél. Borzasztó szomjúság gyötri, a pohár viz ott állott asztalán. Milyen kincs néha az a pár csöpp hüsitő ital, mikor ajkunkat és lelkünket egyaránt égeti és perzseli a láz. Feléje nyul, de gyönge karja erőtlenül hanyatlik le ós nem éri el az ellőtte álló pohár vizet. Csöngessen ? ... Oh, nem érdemes. Szeme újból lezárul ós ő tovább álmodik. Tovább álmodja a régi, régi elmúlt éveket, melyeket vissza hozni többé nem lehet soha . .. ... Igen, igen... Ő édes, ő szép, ő jó leány. Oiy kedvesen, oly édesen hangzik a szava, olyan jól esik néki, a közelébe lehetni. Szereti a leányt ós a szép leányka is szereti őt, és — megkérje-e kezét? A házasság erős, szoros, mely egész életre szól. Hátha nem elég erős szerelmük arra, hogy megne gyengüljön, el ne tűnjön hosszú,hosszú élet során. Tudna-e igazán boldogítani a leány, vagy rózsás ködfátyolkóp mindaz, mit ifjú, vágyódó lelke eléje varázsolt. S leány váljon szetéti-e őt oly nagyon, mint ahogy hiszi... Ha eljönne egykor egy másik férfiú, ki majdan kérlelhetetlenül zúzná szót békés, boldog családi életöket ?... Mi volna akkor, vagy hát lehetetlen ez ? Mert mi vai rajta olyan ami oly nagy igaz szerelme érdemel ? !... S nem kérte meg a leány kezét, ó nem házasodott meg soha: szabad m£ radt... * Ismét felriad álmából. Ez a csön' ez a magányosság mily iszonyú mos neki. Hisz még él — miért temetik e élve az embereket... Fdiugraní, ki a szobából, ki a háj ból, kirohanni a szabad ég alá, kirohanr az élénk, lármás utcákba és futni, futn tovább. De még csak mozdulni sem tudol pedig olyan rettenetes a fekvés ópei ugy, ahogyan most fekszik, meg ke mozdulnia, kell, kell... Bárhogy feküdjék is, csak ne ugy ahogyan most feküszik. A legrosszabl kőpad is jobb, gondolá. - Nem bírom tovább, nem biror — nyögi vad őrülettől kínozva a sze gény beteg. Végre hát mégis csöngeti] fog s majd bejön a borotvált képű egyenruhás lakáj, megáll a küszöbör mólyen hajolva kérdezi: — Parancsol nagyságos ur ! Mindegy, mindegy. Segít neki és ál fordítja a túloldal felé. A villamos veztók fehér gombja oi függött pár ujnyira hideg kezétől, mi fel akart emelni, hogy megérintse az — mi megszabadítja a legborzasztóbl perceitől. Merev karja már a gombot sem éi el, hasztalan minden erőlködés. Megk: sérli újból, harmadszor, negyedszer is hátha, hátha elérheti... Nem sikerült. É ő továbbra is a falhoz fordulva maradt Most pislogni kezd a gyertya lánj ós pár perc múlva kialszik...