Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-08-22 / 67. szám

Békéscsaba, 1909. XXXVI-ik évfolyam. 67-ik szám. Vasárnap, augu

sztus 22. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EUOFIZBTÉSI DI.1 : Egész évre 12 kor. Félévre ő kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizetni bármikor lehet éuneavedenbeiül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkesztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHFXSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér Birtok-politika. Békéscsaba, augusztus 21. Egyik-másik minisztérium szociális és országos fontosságú tevékenységéről ismertető jelentést szokott kiadni hol évenként, hol három évenként, mely kiadvány nem egyszer vaskos kötetet tesz ki. E kiadványok nem jelennek meg a könyvpiacon, csak egyes hivatalok, a képviselők és a hírlapok kapják. A napi eseményekkel elfoglalt hírlapok a vastag kötetnek legfeljebb egyes kiemelkedő mozzanatairól emlékeznek meg röviden, azután bele kerülnek a jelentések a hivatalok poros könyvtárába, anélkül, hogy a nagy és érdekelt közönség tudomást szerezhetne a sokszor nemcsak érdekes, de széles tevékenységi munkakörre és néprétegekre hasznos és hatásos intézmények, törvények és javaslatokról. Amit a központi sajtó nem végezhet el, azt kipótolni a vidéki lapok hivatása és a minisztériumoknak ezen jótékony munkálkodását a közzel megismertetni, az erről informált képviselőknek kötelessége. Ez indított arra, hogy már a mult vasárnapi számban és jelenleg is röviden foglalkozzam a földmivelésügyi minisztérium „Három év Magyarország politikájában" cimü jelentésének egy-egy nagyérdekü és egyúttal a közre és a háborgó, elégedetlen elemekre is jótékonyan csillapító hatással biró birtok-politikájával. Magyarországnak fundamentuma a föld. A vágy: földet bírni, nálunk nemcsak a földmivest, de egyáltalán mindenkit ural. Örvendetesen konstatálható, hogy éppen az utóbbi időben ezen a téren történt tényleg olyan céltudatos és tervszerű birtok-politikai akció, melynek egyik fő célja volt a kisembereket földhöz juttatni és megakadályozni, meggátolni azt, hogy a kis existenciák birtokukból ki ne forgattassanak. Az előbbi célra szolgáltak a földmivelésügyi minisztérium által eszközölt telepítések. Az 1907, évben AlsóFehér-, Torda-Aranyos- és Kolozsvármegyében összesen 3, Hunyadvármegyében 6 birtok, összesen mintegy 7500 kat. hold szereztetett be 2,800.000 koronáért. Az 1908. évben ismét AlsóFehérmegyében 5, Hunyadmegyében 1, mintegy 3200 kat. hold 900 000 koronáért szereztetett meg telepitési célokra. Igy egy év alatt több mint 10 000 kat. hold parcelláztatott fel és adatott át a kisembereknek, miáltal a telepitési birtokállomány 36.000 kat. holdra emelkedett. A legutóbbi három évben azonkívül Tergovesten (Krassószörénymegyében) 1168 kat. hold, Fehértelepen 2886 kat. hold és Nevrincsán 2200 kat. holdon történtek telepítések. Mosnicán, Temesmegyében pedig most folyik a telepítés. Az állam által véghez vitt, vagy támogatott ilyen telepítéseknél az állam saját költségén építteti fel a községházát, iskolát, templomot stb., gyümölcsfaojtványok, szőlővesszők, takarmányféléket, fümagkeveréket, házinyulat, fajbaromfit, méhet ingyen ad, teheneket, juhokat tenyészbikákat és kanokat 30—50 százalék árkedvezménynyel szállítja és adja a települőknek. Még különös gondot fordít a föld| mivelésügyi kormány arra is, hogy a ! visszavándorlók juthassanak földhöz. ! Igy Temesmegyében egy kincstári biri tokból 4000 hold földet jelölt ki e ! célra, a Magyar Gazdaszövetség pedig 80 eladó birtokot közölt a földmivelésügyi minisztériummal, melyek közül most válogatják ki a feldarabolásra alkalmasakat. A szakállházai birtok felosztási terve már elkészült és 43 vevő jelentkezett is már rá Amerikából. Parcellázás által is igyekszik a kormány földhöz juttatni a népet s ha közérdekűnek találja a magánparcellázást, azt is igyekszik ugy támogatni, hogy saját mérnökeivel, ingyen méreti fel, osztja parcellákra, segit a szerződések megkötésénél, a telekkönyvi átiratásnál és közbenjár olcsó kölcsönök szerzésére. De maga a földmivelésügyi kormány is végeztetett parcellázást; például Kjevermesen 8182 holdas uradalmi birtokot parcelláztatott fel saját közegei által öt -község között, Vasvár és Ollár-on pedig a gróf Festetich-féle 24.000 holdas birtokot. Ha sikerülne a törvényhozás elé már beterjesztett „telepitési és parcellázási törvényjavaslatot" mielőbb törvényre emelni, ugy 120 millió korona állana a kormány rendelkezésére e célra, melylyel sok ezrekre menő holdakat lehetne parcelláztatni és sok ezer embert juttatni földhöz, ami a kivándorlásnak egyik legjobb ellenszere volna. De nemcsak a sok millióknak e célra való mozgósítása volna a legfőbb eszköz a kötött birtokok és uradalmak mozgósítására, hanem még sokkal üdvösebb lesz a törvényjavaslatnak az az intézkedése, mely minden száz katasztrális holdon túli magánparcellázást állami engedélytől tesz függővé, illetőleg ahhoz az államnak elsőbbségét biztosítja, ha a parcellázást közérdekűnek s a vásárlókra előnyösnek találja; igy ki lesz zárva az, hogy egy bankcsoport, vagy egynéhány fiskális megvehessen nagy birtokot, mint az most is az aurániai perjelség hatmilliós birtokával történt, kik azután óriási haszonnal parcellázzák s a földmivelésügyi minisztérium most mitsem tehet ez ellen. A kormány abbeli törekvésének jellemzésére, hogy a kis exisztenciák birtokukból ki ne forgattassanak, utalunk az 1908-ban hozott birtokrendezési törvényekre. A tagosítás, az arányosítás állami felügyelet alá helyeztetett s ezáltal megakadályoztatott az, hogy apró parcellák és arányrészek összevásárlása által üzletszerüleg kizsaroltassanak a kisemberek, ami az utóbbi időben Erdélyben nagyban űzetett. A végrehajtási törvényt módosító novella is e célt szolgálja akkor és azáltal, hogy a tizenkét katasztrális hold szántóföld miveléséhez szükséges vetőmagot, igavonó jószágot, gazdasági eszközöket és trágyát teljesen kivonta a végrehajthatóság alól, a nagyobb mezőgazdaságban pedig az igavonó jószágnak és a gazdasági eszközöknek végrehajtás alá vonását, illetve elárverezhetését korlátozza március hó 15-től november 15-ig terjedő időszakban stb. Jó ezt is tudni az érdekelteknek, de jó tudni mindenkinek. Mindezekből pedig levonhatjuk a konzekvenciát arra, hogy soha még egy kormánynak sem volt annyi és oly mélyreható gondja a föld népére, mint ennek a kormánynak és sohasem volt a törvényhozás erre a célra oly áldozatkész, mint a mostani, mert milliókat bocsátott a földmivelés emelésére, a földmunkálók érdekeinek támogatására s a szociális nyomorúság enyhítésére. Fábry Károly. Békésmegye! Közlöny tárcája. Léla bokrétája. Szép asszony. Neked már egy világod romba dőlt, Én a magamét most építgetem. Neked ijjesztő, fekete valóság, Nekem csak álom volt a szerelem. Tédeg a férfi átölelt gyönyörrel És minden vágya tüzes csókra vált; Én dalos szivvel esengtem hiába, Én csak messziről követtem a lányt. Téged a csókok hazug méze megcsalt, Engem a lány csak nem vett észre sem. Te zokogás közt megölöd a multat, Én csak a boldog jövőt keresem. Árva legényként, vesztesen bolyongok, Csak te vagy nálam árvább, vesztesebb. Szép asszony, jaj, de tudnálak szeretni!... Csak simulj, simulj hozzám közelebb !! Van Szabolcsban . . . Van Szabolcsban sok szép asszony, De te vagy a legszebb. A jó Isten kedvében is Csodának teremtett. Amióta reád néztem, Senki mást nem látok . . . Csak azt tudnám: ennyi szépség Áldás-e, vagy átok? Csendesebben, szomorúbban Járok az utcákon ; Mindenütt csak rám mosolygó Szép szemedet látom. Amióta belenéztem, Alig, alig látok . . . Csak azt tudnám: ragyogása Áldás-e, vagy átok? Jámbor emberek . . . Ti szürke, jámbor emberek, Csudáljátok, hogy asszonyt szeretek. Csöndes, unott mosolylyal néztek, — En megbocsátom tévedéstek. Mert ha látnátok egyszer őt, Megállnátok a törpe vád előtt. S előtte hullanátok porba, Ha sarkam rátok nem tiporna! (ryökössy Endre. A Irta: Komlódy János. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája.— Az uj káplán a prédikáción gondolkozott. Járkált fel-alá a lelkészi irodában. Aztán megállott az ablaknál, s kinézett a kertbe. A tiszteletesné otthoniasan könnyedén öltözve, öntözgette a kert virágait. A nagy, fehér tubarózsát, a pirostüzii, lágoló szekfüt, a kis álmos árvácska virágot, meg a csilingelő kankalint. Ami piros tiiz égett a szegfű szirmain, az mind ott izzott csókos ajkán; az árvácska nagy álmos virága ott pislákolt az asszony delejes szemén. A káplán nézte; néma gyönyörrel bámulta az asszony ringó liliom termetét ós virágzó szép szőke fejét, gömbölyű, rózsaszirom karját. Sokáig nézte ... ós lobbot vetett a vére és izzott a szive. Esteledni kezdett. A papné összerakott egy csokrot illatos rezedából,verbéna, viola virágból, aztán felsétált a verandára. A vacsoránál találkozott a káplán a tiszteletesnével. Ketten vacsoráztak. Az öreg, beteges tiszteletes fürdőre ment a napokban. Vacsora után sokat beszélgettek. Kivált az asszony. Sokat, nagyon sokat. Mulattatta a káplánt. És volt valami melegség, csengés, édes, panaszos búgás a hangjában, valami csábító, megejtő a szemében. A káplán csak nyelte azokat az ártatlan, kedves szavakat és lelke mintegy megbűvölt állapotba jutott azoktól a bóditó, megejtő asszonyi szemektől. Már azon a ponton volt, hogy ölébe kapja a szép, turbékoló asszonyt, már izzott, tüzelt a vére, de mégis jobbik énje súgott valamit: azt súgta lelkében a visszhangra kelt lelkiismeret, hogy „ne tedd!" .. És a káplán nem tette. Kezet csókolt, jó éjszakát kivánt az asszonynak és kiment, maga sem tudta hogyan. Hiába olvasta Szilassy a textust. Nem értette meg. Nem is ott járt a gondolata, hanem a szőke tiszteletesné körül. Leült a sarokba, egy nagy karosszékbe ós elgondolkozott. És valami nagy, rettenetes nagy izgatottságot látott. Éz az asszony most van a legszebb korában, suttogta önkénytelenül. Most a legszebb. Meleg, szines ós élvezetvágyó, és az ura öreg, beteges ember. És sajnálta nagyon. .. Hisz a virágnak a harmat ad szint és illatot; a madárt a napsugár készti dalolásra, a leánynak a szerelem ad szivet, rózsapirt, — az asszonyt a csók, forró, lázas ölelés lángja heviti, élteti... és ez asszony nem kap csókot, ölelést, legalább forrót soha. Aztán felállt, kibámult a nyitott ablakon s hallgatta, mint közeleg édes, halk pihegóssel az éjszaka. |És .valami nagy melegséget, tisata szerelmet érzett a szivében. És nagyon eltökélt magában valamit. Azt, hogy holnap belenéz Ella asszony szemébe, szivébe ós ha lát rajta egy kis borulatot, lecsókolja róla. Másnap a reggelinél édes, halk nevetéssel fogadta a szép tiszteletesné a kis papot. Jó kedve volt. Nagyon örülhetett valaminek. És mint az iíyen tiszta, ártatlan, egészséges lélek, nem tudta eltitkolni örömét. — Géza ! Most jön Giza, a testvérem. Megyek elébe. Ugy sajnálom, hogy nem juthatok el a templomba, Prédikációját szerettem volna meghallgatni. — Fél ? ... Csak ne féljen. Már is milyen ideges. Igen . . . bizony, folyton izgalomban ólt a káplán. De Szilassyt nem a prédikáció tette idegessé, hanem a találkozás. Azok a szép, kacagó kék szemek, az az ártatlan, hófehér lélek,Jamelyen nem találta a keresett burkolatot. Az ő lelkére pedig valami nagy titokzatos fájdalom nehezedett. II. A tiszteletesné bemutatta Gizát Szilassy Gézának. Szilassy meg volt lepődve. Annyira meg volt lepődve, hogy mikor kezet fogott a lánynyal, rózsát festett arcára az elpirulás ifjúkori melege. De hogyisne: a Giza haja ugyanolyan szőke, meseszőke volt, mint az Ella asszonyé, a szeme kék, a hangja éppen olyan meleg, turbékoló, a kacagása szintén olyan édes, csengő bongó. A termete is éppen olyan. Asszonyos. De Giza még rövid, kislányos ruháju. Aztán beszélgetni kezdtek, közönyös, mindennapi semmiségeket. Lassanként eloszlott a kis pap zavara. Egészen belemelegedtek a csevegésbe. A tiszteletesnót felhívták valamiért. Magukra maradtak. Giza csicsergett folytonosan. Édes, meleg, lágy volt a Giza hangja és hangos, jóizü a kacagása. Szilassyt csókdosta, simogatta a lágy kedves hang. És izgatta, bizgatta az az édes, hangos kacagás. Másnap délután már a káplán beszólt sokat Az életről, a terveiről. Giza szívesen halgatta. Nagyon szívesen. Okosan, bizalmasan felelgetett vissza. Az esti sétára egy kis társaság verődött