Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) július-december • 52-104. szám

1909-08-19 / 66. szám

A Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap ós csütörtökön ElfOFIZBTÉSI DH : Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet éutieavedenbelDI is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkesztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos ; SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szára 1 / Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTIÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér Szent István napja. Békésoiaba, augusztus 18, Az első magyar király emlékünne­pét holnap kegyelettel és buzgóság­gal üljük országszerte. A törvényhozás elénk szabta, de minden jobb érzésünk ugy kiváríja, hogy az államalkotó fe­jedelem emléke szent legyen előttünk. Nem is csak a magunk felbuzdu­lása ez. Kilenc százados tardició erős szálai fűznek az ő nagy alakjához. Kilenc évszázadon át annyi megpró­báltatáson ment át ez a nemzet, hogy megérteni könnyű volna, tán menteni se nehéz, ha sok bajában megfeledke­zik első jóltevőjéről és tudatában las­san-lassan elmosódik annak a képe, akinek első európai szervezetét köszöni. Nem igy történt. Sok ideál szerte­foszlott, sok eszme, ami ideig-óráig ur volt a nemzet erején és munkáján, megmosolyogni való ócskaság lett. Emberek, akiket helyzetük, vagy tehet­ségük oda vitt, hogy a magyarság nagynak, minden jóra vezérének tekin­tette őket, idők multán eloszlott nim­busukkal közönyös alakjai lettek a történelemnek. István király emlékét szeretettel és hálával, attól a naptól pedig, hogy jobbja a hétzáros kopor­sóból épen került ki, rajongó áhítattal tiszteli a magyar nép. Hogy török, német volt-e ur felettünk, vagy a ma­gunk erejére támaszkodva diktáltunk lörvényt a meghódolt népeknek ; hogy csöndes béke, biztos fejlődés idejét él­;ük-e, vagy zavaros háborúét, feltar­:ózhatatlan pusztulásét: az meg Szent István tiszteletére hatás nélkül maradt. Csodálatos legendája egy régi kor­szaknak, mely még bennünk, modern emberekben naiv hivőkre talál. Ki tudja, hogy a bastille bevétele, íözelmult időknek olyan eseménye, a minek eszmei tartalma ma is friss és divatos, soká megmarad-e a franciák nemzeti ünnepének ? És biztosra kimondhatjuk, hogy Szent István alakját, akinek működése mai aspirációnktól és eszmekörünktől pedig oly távolra esik, mindig ugyanazt a kegyeket veszi körül nálunk, mint eddig és ma. Volt idő rá, hogy a nemzet vé­rébe átmenjen az a kegyelet; nem jő olyan idő, ami onnan kiirthatja. Holnap körül veszik a szent job­bot Budavárában ünnepi körmenettel. És ezer, meg ezer ember tódul oda, hogy részt vegyen a szertartásban. Az­előtt tán tengelyen, vagy éppen gya­logszerrel jöttek; ma a vonatok ontják j százszámra a messze vidékről össze­sereglő népet. Nem a látványosságot mennek bámulni; hiszen némelyik két­szer, háromszor, a másik tán minden évben látta ismétlődni az ünnepi szer­tartás megszokod pompáját. Nem a látCiyosságért, hanem hogy részt vegyen újra, meg újra a nemzet ünnepében, lerójja a kegyeletet a töb­biekkel s kalap levéve áhítatosan éne­keli a régi éneket István királyról, amelyik ott született valahol a tábor­ban, hazájuk sorsán busuló, István ki­rály segedelmét kérő magyarok ajakán, j S az államalkotó fejedelem ünne- 1 .pén ime kész örömmel vonhatjuk le | a tanulságot, hogy a legnagyobb alak­ját tiszteli ma is a magyar. Es mai jelentősége aligha ebben nem áll szent István emléke megünneplésének, az ő nagysága el nem törpülne, ha nevét el is felejtik, a kegyelethez hűtlenek is lesznek, de a mi nemzeti karakte­rünk épségének nagy hasznára válik ez az évről-évre megujuló ünnep a maga kegyeletes tüntetésével, hazafias áhítatával. Szent-István alakja nem lesz na­gyobb, ha az ünnep régi fényét és pompáját esztendőről-esztendőre meg­tartja; de a mi önérzetünknek kellene összezsugorodnia, elvesznie, ha csak egyszer is elfelejtenők ünneplésünkkel tisztelni legendáink legnagyobb alak­ját, államunk szervezőjét, az első ma­gyar királyt. Maradjon is mindig Szent-István emlékezete hazánk boldogulásának él­tető reménysége és a magyarság fé­nyes őrcsillaga 1 Pártalakulás. - Budapesti levél. ­Tetszik tudni, a politikusok nagyon rávasz emberek. Nem is lehetnek mások, mért ha nem volnának ravaszok, nem lehetnének politikusok. Ha pedig a politikusok ravaszok, nem lehet más a politika sem. Például önök ott, a csen­des vidéken szentül hiszik, hogy mikor a budnpesti lapok parlamenti szünetről csevegnek komolyan, vagy félkomolyan: csakugyan csönd áll be a politikában, elmennek a vezérfórfiak különböző für­dőhelyekre soványodni vagy hizni. Hát az tény, hogy elmennek. És az is tény, hogy hizlalják, vagy soványitják magu­kat. DJ azért még ekkor sem nyugsza­nak. Folytonosan fő a koponyájuk, hogy miiyen galibával lehetne felforgatni az ország nyugodalmát. Mert hát minden politikus szereti a zavarost. Sokkal e!ő nyösebb abban halászni. Ez már régi dolog, tudja mindenki és fölösleges is róla beszélni. Hogy ón mégis beszéltem róla, az már az én politikámhoz tartozik. A mi honatyáinknak legnagyobb részét mostanában az uj pártalakulás kérdése foglalkoztatja. Mert erre van kilátás. Ismeretesek azok az afférek, melyek az anya-függetlenségi párt ós folytonosan ficánkoló fia, az úgyneve­zett Holló-Justh-csoport között nem egy­szer felmerültek. Már a tavaszon rebes­gettek különválásról ós e:y „negyven­nyolcas alkotmánypárt" megalakulásáról. A terv az volt és most is fennáll, hogy alkotmánypártból és a független­ségi pártból egy többségi pártot csinál­nak. Ennek azonban ulját állják és ál lották a Justh és Holló-csoport tagjai, akik kategórikusan követelik, hogy az általános választói jogot kizárólag a füg­getlenségi pártból álló kormány csinálja meg. Most már a megoldás lehetősége attól függ, hogy a két csoport közül melyik tudja a többséget biztosítani? Ennek a többségnek ám valóban több­ségnek kell lennie, mert ideig-óráig tartó és néhány szónyi többséggel nem lehet nekiindulni egy olyan választói reform megalkotásának, melynek kétségtelenül erős ellenzékét fogják képezni a nem­zetiségiek, a horváto'.c, a baipárt és az \ uj alakulásban kétségtelenül részt nem vevő Justh-féle secessio. Az a hir jár erre mifelénk, hogy a ravasz Wekerlének már meg is van az erre vonatkozó terve és a vakáció épen arra szolgál, hogy ennek a terv­nek a többségét biztosítsa. Vannak azon­ban olyan értesüléseim is, hogy a Justh­Holló-csoport leszereléséről beszélni sem lehet. Már most, ha ezek olyan nagy secessiót csinálnak a koalícióból, hogy magukkal visznek ötven-hatvan embert, abban az esetben nem lehet megcsinálni az uj többséget ós nem marad más hátra, minthogy egy parla­menten kivül álló miniszterelnök de­szignálásával a parlament feloszlatassék és a választói reform megcsinálásának | egyetlen programmjával uj országgyűlés hivassék egybe. Azok azonban tévednek, akik ebben i a hiedelemben élnek, mert ha uj vá­• lasztás lesz, ez a választás feltétlenül Kossuth-párti többséget fog hozni, de Békésniegyei Közlöny tartója. Te szerelem ... Te szerelem, te nagy, hatalmas, Te a poklon is diadalmas, Aki ölsz és elevenítesz. Száz álmodás roncsára hágva S mégis ilyen fényes ruhába Hogy jutottál a sziveinkhez ? Vártalak, de azt hittem ugy jösz Lehajolva porig a földhöz, Fejeden hazug koronával, Koldusán és megöregedve, Ősszel, mikor dér száll a rögre Csak a sóhajok szava szárnyal. Vártalak, mikor felém intett Egy-egy hívó tüzes tekintet, Az éjszakák vad, bús kedvében, Mikor elhaló napsugárba Világos ajkát csókra tárva Jázminbokor borult elébem. Egyszer, mikor már fakult a hit, Felöltötted fehér szárnyaid, Jöttél magadtól, észrevétlen, Nevedet a szivembe lopta S mosolyogva visszaragyogta Az a szelíd, szomorú kék szem... Te szerelem, te nagy, hatalmas, Te a poklon is diadalmas Vak éjszaka, bíboros reggel! Ha a virág sziromba omlott, Takargasd be, viselj reá gondot Napsugaras, csókos meleggel... Kató József. Egy a sok közül. (Visszaemlékezések.) Irta: ZUnszky István. Szakáll, ha a majorban járt-kelt s talált egy tollat, azt felvette s nem restelte a szemétdombra vinni. Ha ven­dége rágyújtott s a gyufát eldobta, va­lóságos izgalomba esett s végre sem állhatva ellent, felvette ós a hamutar­tóba tette. Éjjelenként sohasem aludt, későn feküdt s egész éjjel olvasott. Ennek az a megfejtése, hogy félt a rablóktól, ami nem volt egészen alapnélküli, mert ap­ját, később özvegy édes anyját többször rabolták ki. Nappal azután kipótolta s aludt délig. A szép nőket, szép lovakat szerette, — mást nem is — ezekre aztán nem is sajnálta a garast. Kártyázni csak na­gyon kis alapon szokott s csak is né­gyes tarokkot játszott. Nagy jövedelméből egyszerű pol­gári házat tartott; jótékony célra talán soha sem áldozott. Szóval minden te­kintetben takarókosnak, sőt smucignak lehetett mondani. Mégis teljesen - szá­razra jutott. Mikor már nagyon kezdte szorítani a csizma, fühöz-fához kapkodott. Az adós­Ság árja elboritással kezdte fenyegetni, de álszemóremből ezt mindenki előtt leplezni igyekezett s nemhogy egy tör­lesztési kölcsönnel igyekezett volna ügyeit rendezni, hanem titokban tovább is az uzsora karjai közt fetrengett. Közben még egy nagy váratlan osa­pás is érte. Ugyanis volt neki egy mos­toha nővére, kit valami Nagy Leo nevü pesti uracs vett nőül, de akit az öreg Szakáll még életében kielégített, amiről persze okmányt venni elmulasztotta. En­nek a Nagy Rózának maradt egy leánya, akit egy H. nevü pesti ügyvéd Vett nőül s ezen a réven perrel támadta meg Sza­kállt, melyet meg is nyert s a szt.-tor­nyal 1500 h. birtokot kihúzta sógora lába alóh Ezután gyorsan következtek a csa­pások. A hitelezők látva, hegy érdekeik már veszélyeztetvék, egymásután támad­ták meg s csakhamar oda jutott, hogy a hullámok elnyeléssel fenyegették, egy­másután el kellett adni a birtokokat, már elúszott Csabacsüd, Bábocka, a pesti ház s nem maradt más, mint a Szentandrási birtok. Sógora, H. adta meg néki a halálos döfést! H. furfan­gos ügyvéd volt s dacára a köztük folyt per miatt levő haragnak, sietett kibé­külni sógorával azzal az ürügygyei, hogy rajta segíteni óhajt stb. Igy szólt tehát hozzá: — Látom, kedves sógor, hogy ügyeid rosszra fordultak s te nem vagy hoz­zám bizalommal, pedig én a legjobb akarattal vagyok irántad, amit azonnal be is bizonyítok. Ismerem helyzetedet s biztositlak, hogy a még meglevő bir­tokod nem lesz elég a sok függő adós­ság fedezésére s igy csakhamar rámen­nek szentandrási — jól megterhelt — birtokodra is s ha ez is dobra kerül, mid sem marad. — Én tehát, rokoni érzelmeimtől sarkalva, dacára a te bizalmatlanságod­nak, egy tervet gondoltam ki, miáltal a még meglevő birtokodat megment­hetjük. Tervem ugyanis az, hogy készítsünk egy adásvételi szerződóst, mely szerint te eladtad nekem a szentandrási birto­kodat minden hozzátartozandóival, még a kastélyodban levő ingóságokat sem véve ki, és pedig három évvel ezelőtt. Ha azután lecsillapodnak a veszélyek, VILLAND TESTVEREK HAGY CSUSZA Orosházán, a Kossuth-szobor táron. F. hó 21-én érkezik 22 waggonból álló külön­vonattal s aznap este 8 órakor tartja első megnyitó díszelőadását. - Vasárnap két előadás, délután 4 és este 8 órakor. JEGYEK ELŐRE VÁLTHATÓK PLESS N. KÖNYVKERESKEDÉSÉBEN, OROSHÁZÁN ~SHI IELYÁRAK: Páholy (5 személyre)- 20 korona, Zártszók 4 korona, Tribün 3 korona, első hely 2 korona, második hely I korona 20 fillér, karzat 60 fillér.

Next

/
Thumbnails
Contents