Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-02-21 / 15. szám

Békéscsaba, 1909. XXXVI-ik évfolyam. 15-ik szám. Vasárnap, február 21. BEKESME6YEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EltOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. ErSfizetni bármikor lehet éunegvedenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkesztő : GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELS2KY JÓZ3EI\ Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel [helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér A kivándorlási törvény szen'esitése előtt Békéscsaba, február 19. A kivándorlásról szóló uj törvény a király előtt van szentesítés végett. Széles körben várják az uj törvény életbeléptét, mely a kivándorlásra való csábítás szigorusitása, a tervezett társadalmi irányítás jótékony és állandó akciójától csak a legjobb eredményt várhatjuk. Felettébb szükség van az uj törvényre. Az ügynökök mintha vesztüket éreznék, nyüzsögnek. A fővárosi lapok állandóan regisztrálják gyászos munkájukat. A közigazgatási bizottságokhoz az útlevelek kiváltásának nagy szaporodásáról tétetnek jelentések. Pedig hogy A merika se fölig tejföl, azt a még mindig nagy számban hazajövő magyarok beszélik. Somsich Imre, aki az amerikai kereseti viszonyokat Amerikában tanulmányozta, érdekes adatokat tár föl erről: Azt a magyar munkást, aki kivándorol, unskilled labourer-nek nevezi az amerikai ember. Angol szó ez, aminek magyar értelme: nem tanult munkás. Ennek a munkásnak a kezdő fizetése 1 dollár. Soha se kápráztasson el ez az összeg senkit, mert ez a legkisebb pénz Amerikában, ahol minden drága. És mit kell ezért dolgoznia ? Vasgyárakban: egészen közönséges munkát kap, taligát tol, szenet hord, fűt, tisztogat 10 órán keresztül. Pár hónap múlva már jártasabb lévén a gyári munkákban és miután a munkavezetők az erős és értelmes legényeket jól kiszemelték, kezdődik csak a mulatság, a pokoli mulatság ! Jön a vas- és acélkészités az öntéshez, ahol 10 percenként fel lesznek váltva a munkások, hogy meg ne vakuljanak és el ne égjenek a fehéren izzó folyékony érc munkálásánál. Ezt a munkát 2—3 év- | nél tovább senki sem birja, de a legtöbb, ha csak teheti, sokkal előbb hagyja ott\azt a tűrhetetlen kínszenvedést, akármit fizetnek is, mert mi haszna annak a fizetésnek, ha a munka megöli. Ám nem mindenki teheti azt, hogy a neki nem tetsző munkát otthagyja. Aki előleget kapott, adóssága van Amerikában, vagy nem jó barátságban van a »boss"-al, munkafelvigyázóval, az nem szabadul meg hamar ettől a rettentő munkától. De van még a vas- és acélmunkában más munka, az óriási kalapácsnál, a sínek készítésénél, a gépeknél, hol apró részek lesznek készítve. Ott tűrhető télen a levegő, könnyűnek látszik az első félórában a munka, de hamar rájön ám a szegény atyafi, mire vállalkozottt ; ha nem vigyáz ugy a munkájára, hogy az egész figyelme, j szeme, keze mindig ott legyen a munkánál : vagy elrontja a gépet, a vasvagy acélrészt, amit a gép készit, vagy elveszti kezét, karját, lábát, sőt életét is. Egy pillantás másfelé, egy pillanatnyi fáradtság következménye elég, hogy kidobják a gyárból, vagy nyomorék lesz. Ehhez jön még a fülsiketítő lárma, a hőség és rossz, piszkos levegő, különösen nyáron. Ilyen körülmények között kénytelen dolgozni egy mezőgazdasággal foglalkozó ember, ki az amerikai élet gondjaitól agyonsanyargatva, 10—12 órán át szakadatlanul az életével játszik! Este hazatántorog fáradtságtól remegő testtel. gyuladt szemmel, száraz torokkal, de annyira ideges, hogy az első hónapokban alig bir elaludni. Mi marad más hátra, mint szeszszel erőt gyűjteni. Hamar megtalálják a korcsmát. Szép hangzású nevek, mint Rákóczi-, Kossuth-csárda, magyar felírás, magyar korcsmáros, aki mint a pók várja áldozatait, (mert tudja, hogy jönnek, mert nem tudják magukat másként fenntartani; eleinte ritkán jönnek, azután mind sűrűbben, addig, a míg az utolsó centtel az utolsó magyar honból hozott életerő is elfogyott). Lesz a megálmodott aranyhegyből roskadásig való nyomorúság, és aki angolul nem tud, az sohasen vackarkodik ki belőle. Miért van mégis, hogy a nép képzelet-világában Amerika még ma is a mesebeli Eldorádó? Onnét van, mert igazi amerikai arányokban megcsinálja ezt egy hatalmas szervezet; a hajóstársaságok, a munkásirodák ügynöki kara amerikai aranyokkal fejlesztve és fenntartva. Behálózza ez faluinkat és mesés jövő ábrándjaival hizlalja a nép képzeletét. Pedig maga a tény az, hogy hajójegyre többet költenek a kivándorlók, mint a mennyi az amerikai kereslet fölöslegéből visszaküldődik. És egyegy hazaküldött utalványt mennyire földuzzaszt értékében a nép fantáziája. Igazán tennünk kell ez ellen, Nagy, hazafias kötelesség vár mindannyiunkra. A vármegye port nyert. A Kreuohel hagyatéki ügy befftjexra. Hosszú, bonyodalmas pör nyert a napokban befejezést, mely Békésmegye nyakába azért szakadt, mert a Kreuchel hagyaték-ügyben eljárt néhai Nagy Károly árvaszéki elnök, U j f a 1 u s s y Dezső és C h r i s z t ó Miklós ülnökök annak idején nagykorúsították az örökhagyó Kreuchel Gyula nevü tékozló és könnyelmű életmódú fiát, ki az örökséget csakhamar elverte. Az érdekelt rokonok előbb a megyei árvaszék fentemlitett tagjait, majd később a vármegyét támadták meg kártéritési perrel, követelve 80 —90 ezer koronának megfizetését. A rokonok képviselője H o f f m a n Mihály gyulai ügyvéd volt, mig a vármegye érdekeit dr. Z ö 1 d y Géza tiszti főügyész képviselte. E peres ügy már lapunkban többször volt ismertetve. Kreuchel Gyula, néhai vésztői birtokos könnyelmű életmódja dacára megkapta a nagykorusitást s ezt a körülményt arra használta föl mindenekelőtt, hogy a szüleitői reámaradt örökséget kézhez kapja s azután megkezdte pazarló életmódját. A részére juttatott 50-60,000 koronányi vagyonnak csakhamar a nyakára hágott. A kicsapongó élet megröviditte a különben is gyenge szervezetű ember életét s Kreuchel egv-két évnek leforgása után meghalt. Vagyonának örököséül nem a rokonait, ljanem Bán Idát nevezte meg. Kreuchel halála után az örökösök perrel támadták meg a megyét. Perük alapja az volt, hogy az árvaszék akkori tisztviselői bűnös könnyelműségükből nagykorúsították Kreuchelt, akinek pedig szellemi állapota sem volt normális és akinek kiskorúságát föltétlenül meg kellett volna hosszabbítani. A gyulai kir. törvényszék ugy találta, hogy az örökösök részén van a jogi igazság s ezért el is marasztatta a vármegyét a perelt összegnek megfizetésében. Z ö 1 d y Géza dr., Békésmegye tiszti főügyésze megfelebbezte ezt az ítéletet s felebbezés folytán a királyi Ítélőtábla felülvizsgálta azt. A táblai Ítélet pedig megváltoztatta az elsőfokú ítéletet s a felpereseket elutasította kereseteikkel. Indokolásában kifejtette a kir. ítélőtábla, hogy Kreuchel Gyula Bán Idát nevezte meg egyetlen örököséül. Ezt a végrendeletet pedig a felperesek nem támadták meg, sőt Bán Idával ki is egyeztek s Bán Ida átruházta jogait a felperesekre. B in Ida azonban nagyobb jogot át nem ruházhatott az általa bírt jogoknál Igaz ugyan — szólt a táblai indokolás, — hogv Kreuchel Gyula korhely volt s hogy alapos ok forgott f^uii a kiskorúság meghosszabbítására, ^nde a felperesek, bár ismerték Kreuchel gyöngéit, mégse tettek semmit e tekinBékéimegyel Közlöny tarcaja. Vágy. Valami titkos, hivő, édes szóra, Mely mintha galamb fehér szárnya volna Ha megzörren az ablakon : Elzsibbadt lelkemnek fölpattan bilincse, És én mint a tolvaj, lopva és remegve, A rabruhámat levetem. El veled fakó köpenye a rögnek! Sötétség és gyász röpködnek körötted, Ékességed a köny csupán. Jer ábrándok, álmok csoda-köntöskéje, Repüljünk el együtt a végtelenségbe, Szálljunk a csillagok közé! ... És hasítottuk a tenger felleget, Mit a földnek visszfénye aranyra fest, De oly hideg volt odafönn. S hogy megpihentünk a havas bérc fokán, A völgyből csúfolva nevetett reám Egy kicsi, apró mécsvilág ... Mányinó-Frigl Olga. A cukrász-skatulya. Irta : Benda Jenő. - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Egy zajos multu barátom harisnyakötőkből, szalagokból, száraz csokrokból és arcképekből gyűjtött szines, mosolygó emiekei között megláttam egy cukrász-skatulyát. Egyszerű, fényes, fehér, kemény papirosból összeragasztott vásári dobozt, oldalán a cég nevével: „Fekete Zigmond cukrászdája, Budapest, József-körut 8." Zajos multu barátom, aki emlékfoszlány okból kerek meséket ragasztott össze az én mulattatásomra, az ócska skatulya históriáját igy beszélte el: I. Akkor egy fiatal, elvált asszonynak udvaroltam. Az asszony alig volt huszonkét éves, molett, fehér arcú, szénfekete hajú, pisze, pajkos, égő csóku. Szerette a teát, amit együtt főztünk s együtt fogyasztottunk el, ugyanegy csészéből, olyan módon, hogy az asszony az ölembe ült s engem is megitatott. Szerette a a jó tea-süteményt, miért is ón minden egyes ujabb látogatása előtt a legfinomabb cukrász-különlegességekért kutattam át a várost. Szeretett talán engem is, de ebben — legalább az akkori időben — még nem voltá n egészen biztos. A lakásomon mindössze kétszer, vagy háromszor találkoztunk s akkoriban talán a negyedik találkozásainknál vettem ezt a doboz süteményt Fekete Zsigmondnál a József-köruton. II, A csengő hangjára örömmel dobtam el a szivaromat és siettem ajtót nyitni. Az ilyen csecsemőkorú szerelmeknél az ember még minden egyes randevún kétkedve várja a nőt: hátha nem jön el ? És kitörő örömmel üdvözli: mégis eljött! Mégis eljött: pedig künn zord, csúnya téli nap volt. Lesegítettem a bundácskáját, lehúztam kezéről a vékony, szarvasbőr keztyüt s a megfagyott ujjacskák hegyét csökokkal melengettem. A kiuaszony egy nagy karosszékbe süppedve, tűrte ezt, mint egy negédes, elkényeztetett cica. Azután egyszerre két tenyere közé fogta az arcomat, odafor1 ditotta maga feló: — Nézzen meg jól! — Miért? — Hogy nagyon hamar el ne felejtsen. Búcsúzzék el tőlem szépen, -mert ma lát utoljára, III. Az ölemben ült ós teáztunk, ugy amint megszoktuk volt: egy csészéből. Az asszony pajkos gyerek módjára hintázta magát az ölemben és jóízűen ropogtatta a teasüteményt. Én pedig kérleltem : — Ilyen hamar! Alig hogy megismertem, már is el akar hagyni! — Kell, édes! Kell! Azt hiszi, hogy ón nem szívesen maradnék a magáé ? — De hát miért kell? — Mondtam már: férjhez megyek. Legalább az esküvőig hü akarok maradni a jövendőbeli uramhoz. — Ez túlságos erkölcsi skrupulozitás Ne hagyjon el! Csak a fejét rázta, a szép, fekete hajkoronás, összeborzolt fejét s immár a tizedik teasüteményt harapta apró, fehér fogacskái közt. — Pompás! Hol vette ezt a süteményt ? — Lássa! — mondtam mélabúsan. — Ma kezdtük meg ezt a skatulyát. Legalább azt várja meg, mig ez a doöoz is elfogy. Kacagott. — Tudja mit? De vigyázzon, nem sokat nyert vele ! Én mértéktelenül szeretek mindenféle édességet. Strolin tmetl az étvágyat és a testsúlyt, megszünteti a —— köhögést, váladékot, éjjeli izadásl. Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza >> ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. SJ* Minthogy értéktelen utániatokat is kínálnak, kérjen mindenkor JEtoehe* eredeti caomatfoligt. F. Hoffmann La Roche & Cie. Basel (Bvájo.) 99 Roche" Kapbató orvosi rendeletre i gyógytferiírikblfi Ára üvegenként 4 — korona.