Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-02-21 / 15. szám

BÉKÉS5LEGTE1 ÍÖZLftNT Béké»mba. 1909 febr. 21. tetben, hogy meghosszabbítsák kiskorúságát. A hatóságnak nem kötelessége igy, hogy biztosítsa az érdekeltek reménybeli örökségét. Végezetül kitűnt az indokolásból az is, hogy a felperesek egyike a közgyámnak és a magángyámnak tetemes összegeket ígért az esetre, ha őket nevezik m g örökösökül. A felperesek a királyi tábla Ítéletét megfelebbezíék a Curiánoz s ez legutóbb ugy döntött, hogy a tábla ítéletét hagyta helyben, tehát a rokonokat a vármegyén vált keresetükkel elutasította. A már 15 év óta folyó pör megnyerése körül nagy érdeme van Z ö 1 d y Géza drl vármegyei t szti főügyésznek, ki a megye érdekeit minden bírósági fórum előtt nagy jogi tudással védelmezte, aminek legfőbb bizonyítéka az, hogy íme, a legfelsőbb bíróság is a vármegyének adott igazat. Békéscsaba közgyűlése. A Gerendás-pusztai kirendeltség. A Széchenyi-liget átalakít Isa. Békéscsaba község e hó 25-én, csütörtökön tartja rendes havi közgyűlését. Ez a közgyűlés sok tekintetben nagy érdeklődésre tarthat számot. Olyan ügyeK kerülnek ott szőnyegre, melyek Csabára nézve elsőrangú fontossággal bírnak. I yen mindenek előtt a gerendási közigazgatási kirendeltség ügye. A múltkori közgyűlés által kiküldött bizottság ugyanis elkészült már javaslatával, még pedig abban az értelemben, ahogyan azt nekünk módunkban volt már nem egyszer megirni. A közgyüléB a legnagyobb valószínűség szerint hozzá is fog járulni a javaslathoz ós tal'tn rövid idő alatt meg is kezdi működését a közigazgatási kirendeltség Gerendáson. Ha igy történik, ezt nem találjuk helyénvalónak addig, mig a belügyminiszter döntése az elcsatolási ügyben be nem végződik. Mert ha a döntés Csabára nézve kedvezőtlenül ütne ki, — ami a legszigorúbb jogosság szemp mtj iból nem remélhető, — akkor a kirendeltség fölöslegessé válik s Csaba hiábavaló költségbe veri magát. E helyett kivanatos íbbnak tartanánk, ha az elöljáróság már most, idejekorán m^gtenn^ a szükséges lépéseket G árendás megmentése érdekéb -n. Bizalmas értesüléseink szerint Csorvás ugyanc-ak mo/.golódik már Budapesten. Megkörnyékezi befolyásos pálrónusait ós a befolyásos pátrónusok révén nagyon sok igaz.ságta an Ítélkezés törtónt már a világon. Ilyen Ítélkezés a gerendási ügyben is könnyen megeshetik. Ezért tartanók elsőrangú szükségnek, ha az elő járóság lépéseket tenne már most Bud p isten a felsőbb hatóságoknak Csaba felé való hangolása érdekében. A második ügy már régóta húzódik. Ez a Széchenyi-ligeti vendéglő átalakítása. Mint ismeretes, Szenes Sándor, a vendéglő mostani bérlője, szeretne a ligetnek a gőzmalom-térre néző sarkában egy uj helyiséget építeni. Az összes költségeket magára vállalta, az elöljáróságtól csak engedélyt kór rá. Kérelme nem egyszer talált már elutasításra s most ismét alkalma lesz fölötte döntenie a közgyűlésnek. Ugy hisszük, a kérelem teljesítése nagyobb akadályokba nem ütközhetik, mert az a nézet, hogy az uj helyiség felépítése által a ligetből meglehetősen nagy terület veszne el: egy kis jóakarattal megváltoztatható a bérlő javára. Ugyancsak ez a közgyűlés lesz hivatva dönteni Gyöngyössy Gusztáv, zenedetulajdonos azon kórelme fölött is, hogy a község 1000 korona segélyben részesítse. A kitűnő vezetés alatt álló kultúrintézmény rövid fennállása óta is oly nagy mértékben beigazolta létjogosultságát, hogy nem kételkedünk a kérelemnek a közgyűlés részéről történendő kedvező elintézésében. Az egyébként is gazdag tárgysorozat különben a következő : Alispáni rendelet Massánszky Lajos illetősége ügyében. A Vandlik-féle községi ővoda elhelyezése. Az állami polgári iskola adományiránti kérelme. Az olaszországi és ajkai szerencsétlenek segélyezése. A csabai nőegylet köszönő-irata. Az erzsébethelyi vasúti átjáró ügyében kérelmezés ós átirat. Blaskó Andor és tarsai beadványa BZ erzséb thel.yi orvosi állás ügyében. Dr. Krammer Nándor és társai kórelme az al.at- ós madurvédő egy.et segélye ügyében. Darabos János lemond tea. Aii páni veghatározat Vajda Jenő, állatorvos lemondása tárgyaban. Földmivelésügyi miniszter leirata állami lüz.if í-raktar ü-iyében. A Siéchenyi-iigeti üvegház átalakítása. Weisz Fdlöp és társai kérelme a vágótiidi-ut kikövezése tár^y ib m. A Raoatin Testvérek gépgyára segélyezése. A selyemfonoda hozzájárulási költségeinek fed -zete. Bajcsy Gusztáv és társai kérelme a heti vasárokon gyakorolt e.lonőrzósek díjazása tárgyaban. Tórvenyhitósági határozat az 1907. évi számadasok ügyében. Hrabovszky Mttyás ós társai bérleengedósi kérelme. Havi ielentósek, - G^rő Vilmos házeladasi kérelme, — A Gerendáspusztai kirendeltség szabáiyrend alete. A köiség jegyzSi-nyujdij-szabályrendelet módosítása. Békésvármegye a mult évben elkészítette a községi jegyzők nyugdijára vonai koz.ó szabályrendeletet, anélkül azonban, hogy figyelemmel lett volna megalkotásakor a segédjegyzőkre. A szabályrendeletet felterjesztette a belügyminiszterhez, aki nem régen visszaküldötte azzal a rendelkezéssel, hogy a megye módosítsa a szabályrendeletet aképen, hogy benne a segédjegyzők érdekei is támogatásra találjanak A vármegyeházán meg is indult már a munka ebben az irányban. Csakhogy előreláthatólag a módosítás csak a községi segédjegyz.ői állásban levőkre terjeszkedik ki, mig azok, akik bár jegyzői oklevéllel birnak, de a községeknél másnemű állást töltenek be, ki fognak maradni. Ez ellen a világos méltánytalanság ellen szállottak sikra Békéscsaba köz ség jegyzői oklevéllel biró tisztviselői, amidőn a héten kérvényt nyújtottak be a törvényhatósághoz A kérvény idejekorán érkezett, mert a szabályrendelet módosítás munkálatai még folyamatban vannak és igy figyelemmel lehet lenni rája. Hisszük is, hogy a törvényhatóság nem zárkózik el a kérelem elől, mert jogossága kétségbe nem vonható. A folyamodvány eszmemenete a következő: Az 1904. évi XI. törvénycikk a bel- I ügymini-zter által a nyugdijszabályrendeletbe felvenni sürgetett segédjegyzők közé számítja a községi kezelő- ós segédszemélyzet tagjai közül azokat is, akik jegyzői oklevéllel birnak és állandó örökös állásokra vannak me választva. Ez alapon tehát az ő fe'vótelük szinte a törv. nyben gyökeredzik A törvény a rendezett tanácsú városok hasonló alkalmizottairól aképen intézkedik, hogy szintén felvehetők a vármegyei jegyzői nyugdíjintézetbe, de csak addig, mig a váras az ő tisztviselői részére önálló nyudijintózetet nem létesít. Csaba bár nagyközség, van önálló ! nyugdíjintézete. Igen ám, de nagyon könnyen előállhat az az eset, hogy a jegyzői oklevéllel biró tisztviselők más községbe vagy városbi pályáznik magasabb állásra s arra meg is valasztják őket. Ekkor még ha tiz évig fizették is dijaikat a nyugdíjintézetbe : előbbi állomás helyükön elvesziúk nyugdíjigényüket ós pénzük odivósz. Ennélfogva kérik a megyei nyugdíjintézetbe való felvételükön kívül még azt is, hogy nyugdíjigényük a szolgátat kezdetétől számntassek. Erre vonatkozólag legcélszerűbb volna, ha az önálló köz égi vagy városi nyugdíjintézetek és a megyei nyugdíjintézett között valamelyes viszonosság jönne letre, mely szabályozná egyik nyugdijintézeiből a másikba jvaló átlépést, hogy a tisztviselők a helyváltoztatás áhal ebben a tekintetben se károsodjanak. Mint látjuk a felhozott indokokból, a kéreiem egészen a törvény es méltányosság alapján áll, utóbbi javaslata pedig olyan helyes irányt adhat a szabályrendelet módosításának, amely ellen még a miniszternek sem leh >t kifogása, sőt talán országszerte kihat a községi jegyzői nyugdíjügy szabályozására. Öngyilkos gyulai városi tanácsos. Agyonlőtte magát Gyula város uri társadalmát megdöbbentette az a szomorú hir, hogy Varga Lajos tanácsos csütörtökön, a kora reggeli órákban agyonlőtte magát. A 63 évet élt Varga Lajos hosszú évek óta állott a város szolgálatában. Mint városi tanácsos tizenkilenc évig működött mindenki megelégedésére. Szorgalmas, takarékos tisztviselő volt, aki ily módon elég tekintélyes vagyonra tett szert. Többek közt a szép Erdélyi Sándor-ut egyik legcsinosabb háza az övé. Családjával a legjobb egyetértésben élt. A vigkedvü városi tanácsos Gyula társadalmában igazi kedveltségnek és népszerűségnek örvendett. Az öreg kor azonban magával szokta hozni a különböző bajokat is. Varga Lajos az utóbbi időkben gyakran betegeskedett és már ez is nagyon elkeserítette. Gyakran mondotta is feleségének ós barátainak: — Meglátjátok, nem húzom már soká. Vigasztalták, de keveset használt. Nagyon ritkán betegeskedett életében, komoly baja úgyszólván sohasem volt s az ilyen emberek a legcsekélyebb bajt is százszorta jobban érzik, mint akiknek szervezete a betegség csiráitól úgyszólván át, meg át van itatva. Pedig neki ekkor sem volt komoly baja. Pár hónappal ezelőtt azonban beállott nála a katasztrófa. A vérmes, életerős embert részleges szélütés érte ós alsó végtagjai megbénultak, ugy hogy alig tudott járni. Ekkor aztán csordultig telt a pohár Megfogamzott benne az öngyilkosság gondolata. Kellő orvosi kezeléssel ez a baja is gyógyítható, vagy legalább is enyhítő lett volna, de ő nem hitt már senkinek. — Ez már a vég kezdete, — mondotta gyakran. Örökösen nagy fájdalmakról panaszkodott, pedig tudvalevőleg a szélütött testrészeket nem is érzik a betegek. Inkább talán az fájt neki, hogy nem tudott ugy mozogni, mint azelőtt, hogy látnia kellett az emberek szánakozó pillantásait. Csütörtökön éjjel nagyon nyugtalanul a'udt. Küzdött benne az életösztön az öngyilkosság gondolatával. Reggel hét óra előtt fölkelt, magára vette a hálóköntösét, melyben már akkor a revolver is el volt rejtve és reszketve, a bútorokhoz támaszkodva, igyekezett kifelé a szobából. Felesége kérdezte tőle: — Hová mégy? — Csak kinézek egy kicsit, ugy sem tudok már aludni. És kacéran rakott ki maga elé még három darab halálra itélt süteményt. IV. Amikor elment, megszámoltam a teasüteményt. Nyolcvannégy darab maradt meg. Jött, a következő alkalommal, én hozzá se nyúltam a dobozhoz, ö azonban gonoszul nevetett és újra evett nyolc darabot. Harmadszor jött. Elfogyott öt darab sütemény. Negyedszer hét. Ö ödször elfelejtettünk teázni. Hatodszor egy kissé szeszélyes volt a nö ; nem evett meg csak négy darab süteményt. Hetedszer szentimentális volt a nő ; a csókja megfon óaodott és csak két süteményt evett. Nyolcadszor a vállamra borulva sírt és nem kért sem teát, sem süteményt. Azután jött öt bájos, csókos, szerelmes hónap ; mindennap teáztunk, de sohasem ettünk hoz.zá süteményt. — Lásd ! — mondta a nő és boldogan fölkacagott. — Ha jól vigyáznak rá és nem pazarolják, örök időkig tart egy ilyen doboz teasütemény! Amikor a barátom idáig ért el a mesében, kinyitottam a skatula fedelét. Üres volt. — Most már üres! — mondta nevetve. — Hat még sem tartott örökké ? — Nem! A hatodik hónapban meglátogatott egy másik idegen asszony. Az három vizit alatt elfogyasztotta az egészet! Péterke. A kicsi városka ósdi kastélyában lakott Leokádia, egy vén kisasszony, i Urzsula nevü szolgálójával. Leokádia a világ legáldottabb lelkű teremtése volt, s Ujjy a kis városban, mint messze környékén a szegények jóltevőjónek ismerték. Különösen szerette az újszülött gyermekeket; honnan származott ez eiőszeretete, arról nem számol be a krónika. Tény azonban, hogy amikor megtudta, hogy valamely családra az emiitett áldás jutott, személyesen ment el oda s keresztelő-anyának ajánlkozott. A keresztfiunak vagy leánynak takarójába csinos aj indókot tett,"a vendégeknek lakomát rendezett s az anyát ellátta mindaddig minden szükségessel, mig az megint rendes foglalkozásához foghatott. Miért határozta el magát egyszer aztán arra, hogy szivének e nemes sugallatát többé nem követi, senkisem tudja, de bizonyos, hogy egy szép napon a községi dobos utján közhírré tótette, hogy a keresztanya tisztségét már többé el nem vállalja. Ebben az időben a kis városka egyik lakos it ü.dözte a balszerencse ós éppen a legnagyobb zavarban vo t, nem tudván, miből fizesse a néhány nap múlva esedékes házbért, holott még a réyi házbérre is tartozott és háziura kilakoltatással fenyegette. E«ikor a feleségének jó ötlete támadt. — Eredj a kastélybeli kisasszonyhoz, írd le neki borzasztó nyomorunkat, mond el neki, hogy mennyire vagy kétségbeesve és kérd meg végül, hogy még csak egyszer tegyen kivóteit s legyen újszülött gyermekünk keresztanyja. Ha hazugság is ez, az Isten, nyomorult helyzetünkre való tekintettel, meg fog bocsájtani. A kisasszony bizonyara el nem fogja fogadni a keresztelői tisztet, de meg fog ajándékozni és segíthetünk majd magunkon. A férfi ugy tett, amint a felesége tanította: elment a kisasszonyhoz, A felesége pedig fokozott kíváncsisággal leste, mit fog végezni. Körű belül egy óra múlva tért haza férjuram, meglehetősen szomorú arccal. — Vigye el a manó, mondhatom, gyönyörű csávába kerültünk ! Mit kezdjünk most ? A kisasszony este eljön hozzánk, látni akarja a gyermeket! — Te ügyefogyott, hát már ez is baj ? Egyszerűen kölcsön kérünk egy csecsemőt, ez fog gyermekünk gyanánt szerepelni! A férfi kapott a jó tanácson és azonnal el is indult csecsemőt keresni, ! de senki sem adta gyermekót ilyen ko- I médiára. I Az ember még szomorúbban jött haza ismét. Hirtelen azonban egy jó eszmére jutott Csizmadia-mesterséget folytatott ós volt neki egy kis inasa, a Péterke, ezt nyerte meg üdvének. Péterkét nyomban elvezették a borbolyhoz, ez tarra borotvalta a fejét, azután bepólyázták és odafektették a máj;-zter uram felesége mellé az ágyba; végül pedig egy cuclit tömtek a szájába és szép csendesen bevártak a kastélybeli kisasszony látogatását. Leokádia kisasszony megjelenik s kérdezi : — Hogyan érzi magát az anya és gyermeke ? — Jól, meglehetősen jól, — volt a fólénkes válasz. Májszternó asszony kissó felemeli az ágytakarót és a suszterinas pirospozsgás arca láthatóvá válik. Leokádia kisasszony lehajol és homlokon csókolja a fickót. — A gyermek igen erősnek ós kifejlődöttnek látszik, — véli Leokádia, — hogy hívják a kis emberkét ? Az asszony erre a kérdésre nem volt elkészülve, minek következtében egy kis szünet állott be. — Péterke a nevem, hiszen csak a mult héten vettem a nagyságának mértóket egy pár házi cipőre, — fakadt ki a fecsegő suszterinas nem csekély meglepetésére a kisasszonynak ós elszörnyüködésére a hazug anyának, Eddig szól a kis Péterke históriája.