Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-02-07 / 11. szám

BÉKÉSMEGTEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1909 febr. 11. lomási raktárhelyiséget ópitik s csak azután kerül a sor magára az állomási épületre. Mint a leirt átalakítási tervezetből is láthatjuk tehát, a csabai állomási épület nemcsak a legnagyobb, de a legcsinosabb vidéki állomások között is fog helyet foglalni. A teljes újjáépítést a kereskedelmi kormány nem tartotta szükségesnek, mert a jelenlegi épület elég szilárd alkotású. Küzdelem Gerendásért. Csaba rendkívüli közgyűlése Az Apponyi-Gerendás-puszta elcsatolasának ügye egyre szélesebb hullámokat ver. Csütörtökön délelőtt BékésCsaba képviselőtestülete rendkívüli közgyűlést tartott, melyen tárgyalás alá véve a közigazgatási bizottság január 12 iki ülésén hozott sérelmes határozatot, kimondotta, hogy a határozat ellen felebbezéssel él a belügyminiszterhez és minden rendelkezésére álló eszközzel azon lesz, hogy a minisztert megnyerje Csaba jogos érdekei számára. Az eléggé népes közgyűlést féltíz órakor nyitotta meg Kovács Sz. Ádám biró. K o r o s y László főjegyző röviden ismertetvén az elcsatolási ügy előzményeit, felolvasta a közigazgatási bizottság terjedelmes indokolással ellátott határozatát, mely az alispánnak Csorvás kérvényére hozott döntését megváltoztatta. A határozat felolvasása után Korosy főjegyző szólott néhány szót. Nem akar a határozat indokolásával részletesen foglalkozni, megjegyzi azonban, hogy az 1886. évi XXVI. törvénycikk 149-ik szakasza értelmében csak önálló puszták csatolhatók át más községhez. Da pusztarészek csak abban az esetben, ha természetes akadályok (hegylánc, folyó) merülnek fel, vagy a beékelődés esete forog fenn. Apponyi-Gerendásra egyik eset sem alkalmazható. Nincs beékelődve a csorvási határba és természetes akadályok sem kívánják az átcsatolást. Sőt Csaba érdekei szenvednének ez által jelentékeny kárt, többek között azért is, mert a rajta tul fekvő TrauttmifnnsdorfGerendás-puszta egészen elszakadna a csabai határtól. A közigazgatási bizott ság erre nézve azt mondja, hogy a 26 méter széles Csaba—orosházai uton az egész közlekedés kénj^elmesen lebonyolítható Igen ám, de nagyon könnyen előállhat az az eset, hogy Csorvás valami ragadós állatbetegség miatt zárlat alá kerül s a Trauttmannsdorf-gerendási lakosokat feltartóztatják a csorvási határon. Nem hozhatnak be Csabára sem állatokat, sem takarmányt, hiába van ott a 26 méter széles Csaba—orosházai ut! Nincs különben kétsége az iránt, hogy a belügyminiszter, aki mindenkor a törvény és igazságosság alapján állott, meg fogja változtatni a közigazgatási bizottság sérelmes határozatát, a mely esetleges jóváhagyása ntán az egész országra kiható veszedelmes precedenst alkothat, mert akkor minden 10—20 holdas gazda kérheti földjének ide, vagy oda csatolását. Lehetetlen határolások jönnének létre ez által. — Megerősíti a belügyminiszter törvénytiszteletébe vetett hitében az a körülmény is, hogy a múltkori kiszállása alkalmával tapasztalta az ottani lakosoknak elszakadásellenes hangulatát. Ha Csorvás csatolt a kérvényéhez aláírásokat, csatolni fog Csaba is. Egyébként az elöljáróság nevében kéri a közgyűlést, hogy hatalmazza fel a tanácsot a felebbezésnek idejében történendő benyújtására és minden ez ügyben szükségessé vált lépések és intézkedések megtételére.' A közgyűlés az előterjesztéshez hozzájárult s a felhatalmazást egyhangúlag megadta. Midőn Lachmann másodszor, most már félelmetes dörgéssel ismételte kérdését, az ezredes lépett hozzá s szelíden, de erélyesen megm irkolva jobb karját, kérlelte : — Ugyan mi lelt, kedves barátom. Ilyen időben mit keresel a kaszinóban. Feleséged majd aggódik utánad. A felesége említésére, mint felbőszített oroszlán, magából kikelve, lerogyott a székre s ott fuldokló zokogásba csukló hangon tört ki belőle a keserűség. — Elhagyott, elszökött tőlem a feleségem s még a fiamat is magával vitte. Most már világos volt mindenki előtt, miért kereste Lachmann kapitány Kovács hadnagyot. Mindenki tudta, hogy Kovács a legutóbbi időben erősen csapta a szelet a szép kapitánynénak, de arra, ami bekövetkezett, senki, még álmában sem mert volna gondolni. Hiszen Lachinannékat mindenki turbékoló gerlepárnak képze te, házukat pedig a földön megvalósult Paradicsomnak, a boldogság fészkének S ime ! A tisztek sajnálkozva vették körül a szerencsétlen kapitányt. Mindenki tudott egy vigasztaló, avagy enyhítő szót számára. De Lachmann csak legyintett kezével, mint aki már leszámolt sorsával. .. Mikor az ezredes kíséretében elhagyta a kaszinó helységét, a tisztek tisztán hallották, midőn könyes szemeit törölgette, hogy dörmögte magában : — Nagyon is boldog voltam . . . . . . S azóta nem látta többé senkiaem vidámnak Lachmann kapitányt. Egy futó mosoly, egy elröppenő vidám ábrázat sohé el nem húzta vonásait. Szigorú, kimért ós rideg volt ezentúl viselkedése. Feleségéről ós Kovács hadnagyról semmi hirt sem hallottak. Lachmannt pedig kérelmére más garnizonba helyezték. De azért ott is ismerték élete regényét és senki sem faggatta, miért oly szomorú ! Lachmann pedig nem kerülte a társaságot. Színházba is eljárt. De a legjobb éle, mit szellemes ajk faragott a társaságban s a legkiválóbb kómikus a színházban őt mosolyra nem fakasztotta. Egy este tiszttársaival együtt mulatott valamely vándor orfeumtrupp előadásán. Már amint ő mulatni szokott. Éjfél f elé járt az idő, midőn szolgája táviratot hozott neki. Ideges kezekkel tépte fel a veres pecsétet s azután végigfutott rajta. Arcán mély fájdalom vonaglott keresztül. Majd zsebregyürte a táviratot, szolgáját pedig hazaküldte. Az orfeum-'.ársaság kómikusa izetlenkedett a színpadon és éppen valami elkoptatott régi szójátékkal akarta az unatkozó társaság idegeit felvillanyozni, ám hasztalan kísérlet. De nini, mi az ? ! Egy harsány kacaj honorálta a kómikus silány erőlködését. Lachmann kapitány kacag, csak ugy folynak a könyei szempilláiról. A tisztek nagyot néztek a kapitányon s szájról-szájra jár : — A szomorú kapitány nevetett: Még sokáig együtt mulattak a tisztek, de senki sem volt olyan jókedvű, mint a szomorú kapitány. Faggatták is érte a többiek, de Lachmann mindig csak azt hajtogatta, miközben csak ugy dőlt belőle a kacaj! — Majd megtudjátok reggelre ! Reggelre azután ott találták a szomorú kapitányt ágyában, áltőtt halántékkal, arcán fájdalmas mosolylyal. Kezében az éjjel kapott taviratot szorongatta. Mikor elakarták olvasni, senki sem tudta kibetűzni az irást, valami "nedvesség egészen elmosta. . . . Talán a reá hullajtott könyek ? A csabai közkórház mult évi statisztikája. A békéscsabai közkórház igazgatósága most terjesztette fel a belügyminiszterhez a kórház mult évi betegforgalmáról szóló kimutatást. E kimutatás szerint az 1903-ik év folyamán 1287 beteget ápoltak a kórházban. Ez a számszerűleg is elismerésre méltó eredmény annak a tanúbizonysága, hogy Csabának és környékének szenvedő társadalma bizalommal keresi fel e mintaszerűen vezetett közegószségyi intézményt. Nem egyszer volt már alkalmunk hallani felgyógyult s a kórházban ápolt betegek hálás és dicsérő nyilatkozatait, amelyekkel a kórház vezetősége iránt adóztak Ez az igazán elismerésre méltó eredmény elsősorban dr. R e m e n á r Eleknek, a kórház igazgató-főorvosának köszönhető, ki nagy tudással és fáradhatatlan buzgalommal igyekszik mindig s giteni a szenvedő betegeken. E humánus munkában hűséges segítőtársai dr. W á g n e r Dániel főorvos ós dr. K o 1 t a i Armand alorvos is. Alig van Csabának közintézménye, mely mindenképpen annyira bevált volna, mint ez a kórház. Büszke is lehet rá. A felterjesztett statisztikából egyébként a következő adatokat közöljük: A mult évben összesen 1287 beteget ápoltak, kik közül 813 volt a férfi ós 474 a nő. A kórházban ápolt betegek közül 693 felgyógyulva, 354 javulva, 102 pedig gyógyulatlanul hagyta el a kórházat. Meghalt 41 férfi- és 19 nőbeteg, ami 42 62 ezreléknek felel meg, vagy 46 százaléknak. 1908 december 31-én a kórházban visszamaradt 53 fórfiós 25 nőbeteg. Az egész évi ápolási napok száma 29.951. A kórházban végzett sebészeti és szülészeti műtétek száma 231 volt. Tekintettel arra, hogy e műtéteknek csak elenyészően csekély százaléka végződött kedvezőtlen eredménynyel, ez ismét fényes tanújele a kórházi orvosok nagy tudásának, a nagy odaadásnak, melylyel a betegnek a legnagyobb kincset, az egészséget igyekszenek nyújtani. Itt emiitjük meg, hogy most folynak a kórházban a Röngten-laboratőrium szerelési munkálatai, melyek 7000 koronába kerülnek s melyek befejezése után a csabai kórház egyike lesza leg modernebbül berendezett vidéki kórházaknak. A gyulai építőiparosok közgyűlése. Érdekes indítványok. ifi Az Építőiparosok Országos Szövetségének gyulai csoportja mult vasárnap délután tartotta közgyűlését a Komló szálloda helyiségeiben S c h n o i d er János elnöklete alatt. A gyűlésen elkeseredett beszédek hangzottak el a szakszervezetek ellen, akik a folytonos bérharcok miatt nem egyszer hozták már válságos helyzetbe országszerte az építőipart. A jelenlevő tagok egyhangúlag elhatározták, hogy minden alkalmat felhasználnak a szakszervezetek gyengítésére ós az ellene való küzdelemre. Ezután a szokásos tisztújítás következett. Elnök lett Schneider János, alelnökök S a 1 József és P f a f f Ferenc ügyésszé ujhól K ó h n Mórt választották meg. A közgyűlés után következett lakoma eredményekben még sikerültebbnek mondható a közgyűlésnél is. A lakomán történt felszólalásaikban ugyanis többen hangoztatták azt a régi igazságot, hogy a munkáltatást megbénitó ipari szakszervezetek elleni küzdelemre elégtelen egy iparág munkáltatóinak szövetkezése. Nem csak azért, de egyéb jogos érdekeik megvédése szempontjából is szükséges, hogy az összes munkáltatók egyesüljenek egy hatalmas erejű ós tekintélyes szövetségben. Elhatározták tehát, hogy ez irányban mozgalmat indítanak ós felszólítják az összes munkáltatókat egy általános szövetség megalakítására. S a 1 József alelnök lelkes és humánus érzéssel teli beszédében azt az eszmét vetette fel, hogy az elaggott iparosok részére menhelyet kell létesíteni. Nem minden iparos van olyan szerencsés helyzetben, hogy öreg napjaira tőkét tehessen félre, amelyből nyugodtan, gond nélkül megélhet. Nagyon sokan vannak, akikre munkaképtelenségük idején nyomorúság, nélkülözés vár. Ezeket kell a menhelyeken elhelyezni. A felvetett eszme igen élénk tetszéssel találkozott s néhány perc alatt 500 korona gyűlt össze a nemes célra a jelenlevők között. Kívánatos volna, ha Békósmegye minden nagyobb községében alakulnának a gyulaihoz hasonló szövetségek s a vasárnapi gyűlésen felvetett eszméket pártfogásuk alá vennék. A színházak tájékáról. - Budapesti levél. — Bródy Sándor Tanítónőkörül magas hullámokat ver a sajtópolémia. Néhány rosszmájú, magyarfaló német újság durván akarta kivégezni a darabot ó persze nyomban rezonszánciája akadt idehaza ennek a támadásnak. Éppen elég hiresek és hatalmasak vagyunk ahhoz, hogy azt a néhány emberünket, aki a külföldön is szinpadkópessó tette a magyar drámát, most már kimóletle; nül ledorongoljunk. Szintlázi körökben élénken vitatkoznak most arról a kérdésről, vájjon a magyar közélet torz alakjainak, hitvány jellemű embereinek színpadra vitele "olyan vakmerősóg-e, amelyért okvetlen ki kell mondani a szerzőre a hazaárulás vádját? Irodalmi ós művészeti embereknek véleménye megegyezik abban, hogy a drámairónak joga van u^y odaállítani a színpadra a maga alakjait, ahogyan látja őket s ugy jellemezni, olyan akciókba vinni, amint az élet produkálja. Hazafiassá^i, vagy hazafiatlansági szempontokkal nem lehet összezavarni i a művészetnek ezt a dolgit. Hiszen 1 ilyen distinkció szerint hazafiatlan Tolsztoj és Doszbojevszki, hazafiatlanok azok a német drámaírók, akik népük alávalóságát csak ugy ostorozzák, mint az uriosztály bűneit. Érdekes, hogy minálunk a városi élet szatirizálói sohasem találkoznak a neinzetietlensóg vádjával. Ellenben a falut valami szent bálványnak teszik meg, félisként imádják, holott a városban is, a faluban is egyaránt megterem a bűn, egyformán vannak jóravaló emberek és gazemberek. Ezzel szemben a soviniszta álláspont harcosai azt az érvet játszák ki ütőkártyának, hogy a külföldre vitt „magyarellenes" tendenciájú darabok nagyon sokat ártanak a nemzet hírnevének. Hát maga az a föltevés, hogy bármelyik kiválóbb irónk hazafiatlan darabot ir, tkzta rémlátás. A közönség jobban megérzi, hogy mi igaz ós mi nem, mint a szőrszálhasogató esztótiák és ki mólét nélkül visszautasítja a hazafiatlanságot. Bródy Sándor darabjából pedig éppen ellekezőleg a magyar föld szaga árad ki, a rajongó vágy, hogy a falut is a kultura osztályává tegye és pellengére állítsa a bornirtságot, a kapzsiságot, a fórfiatlanságot. Ami valósággal nemzeti erény, nem hogy bün volna. A Deutsches Theater v©lt a színhelye a Tanítónő sikerének. Heteken át próbálta itt Reinhardt Miksa színtársulata a diadalmas magyar dirabot. Mtga a kiváló szerző is jelenvolt a próbákon. Persze, nem állhatta meg, hogy egyszer-másszor ne szóljon bele a színészek játékába, a rendezés dolgába, az előadás stílusába. Az egyik nagyon neves színész valami ha nis pózsal rontotta valamelyik szép jelenet hatását. Erre Bródy tört németséggel megjegyezte : — Das nicht gut, Herr Künstler. Ich nicht kann gut deutsch, aber Schau^pielkunst verátanden. (Ez nem jó, művész ur. Nem tudok jól németül, de értek a szinmüvószethez) A német hisztrió gúnyosan mosolyogva vágott vissza: — Azt hiszem, kedves szerző ur, ön sokkal jobban tud németül, mint amennyit a színpadhoz ért. Bródy is nevetett. Elmés volt a germán, nem lehetett rá haragudni. Egy budapesti magánszínház egyik fiatal, de annál tehetsógtelenebb szépsége mindenképpen előkelő ismeretségre vágyott. Irigyelte a primadonnákat, akik selyemben, but anokban, automobilokban pompáztak, míg ő kénytelen volt beérni a kisebb polgár udvarlók ajándékaival. Hosszas gondolkozás után merész lépésre határost? el magát. Fölkereste egyik ujságirt barátját és megkérte, mutassa be ő egy grófnak, vagy bárónak De — kö lőtte ki a kis színésznő — történőim név legyen és bőpénzü. — Nagyon szívesen, — felelte a ujságiró. — Ma délután kocsival me gyek magáért és majd elmegyünk. Igv történt. A színésznő legszeb toalettjót vette föl ós szivdobogva szál az egvfogatura. Az Andrássy-utra ha tattak' és a Körönduél az ifjú megáll: totta a kocsit. — Itt lakik ? - kérdezte a leánj — Itt, itt. Szálljon le! Aztán gyalog néhány lépést tettel A gróf Pálffy János szobra előtt meg állt az ujságiró. Fölmutatott a szobori és igy szólt: — íme, bemutatom gróf Pálffy J; nost. És most magukra hagyom. Bará kozzanak! Az ujságiró sietve távozott, a gró ismeretségre vágyó szinésznő pedig n is szárítgatja könyeit. A gyulai gyilkosság. Lövöldöző részeg pincér. Pénteken már jóval a tárgyal kezdete előtt ember-ember hátán tolo gott a gyulai kir. törvényszók fol.yos ján. Ilyen nagy érdeklődés még egy