Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám
1909-02-07 / 11. szám
80 BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY tárgyalás iránt sem mutatkozott. Megmagyarázható ez a körülmény abból, hogy a bűneset Gyulán történt, gyulai emberek voltak a szereplői. Különösen a pincérek és más vendéglői alkalmazottak voltak sokan. Aztán a muzsikus cigányok. Az uri Kaszinó főpincére: Horga Pál volt a bűnös és egy muzsikus cigány, B a k r ó János volt az áldozat. Ezt lőtte ugyanis részeg állapotban agyon Horga a mult év november 7—8 napjai közötti éjjelen. A tárgyalást H u b a y Lajos törvényszéki biró vezette. Szavazóbirák K u r c z Antal és A i g n e r Dezső kir. törvényszéki birák voltak. A vádat dr. L i s z y Viktor kir. főügyészhelyettes, a védelmet pedig dr. B e r é n y i Ármin ügyvéd képviselték A jegyzőkönyvet Farkas István törvényszéki jegyző vezette. A tárgyalás már előre hosszúnak Ígérkezett, mert több mint 16 tanú volt a kihallgatásra beidézve. A kisorsolt esküdtek szemmelláthatólag nem is nagyon örültek terhes feladatuk teljesítésének. Az esküdtszék megalakulása után egy szuronyos börtönőr előállította a vádlottat. Horga Pál a középnél valamivel alacsonyabb termetű, elég köpcös fiatal ember. Á nagy meghatottságtól szemét már kihallgatása előtt folyton törülgette s az elnök kérdéseire is siránkozó hangon felelt. Egész Valóján látszott, hogy mennyire bánja részegségében elkövetett meggondolatlan tettét. Elnök az általános kérdések után : — Bűnösnek érzi-e magát? — Nem vagyok én bűnös. — Mondja el, hogy történt az eset. — Tekintetes törvényszék, én az uri Kaszinó főpincére voltam. Ezen kivül az egész üzletre s a helyiségekre is én ügyeltem fel. Nem volt szabad idegeneket megtűrnöm a helyis'égben. Ennek dacára folyton odajárt egy cigány fiu, valami Bikádi nevű. Mikor többszöri felszólításomra sem távozott, főnököm megparancsolta, hogy kergessem ki, vagy ha másképpen nem megy, üssem pofon. Én ezt nem tettem, mert nem szoktam bántani senkit. Pár nap múlva a legényünkhöz bejött egy leány is, aki a „Koroná"-ban kávés leányként volt alkalmazva Annak is megmondtam, hogy takarodjék ki, mert ón nem engedek'az üzletből bordélyházat csinálni Ez a leány azóta haragudott reám s folyton uszította ellenem a barátját, Szilágyi Mojszát. November 7-én este elmentem sétálni s azután betértem az „Otthon" kávéházba. Egyik üveg bort a másik után hozattam, ugy hogy hamarosan ittassá lettem. — Mennyi bort ihatott? — Ugy emlékszem, hét litert fizettem ki. Mind maga itta meg azt a sok bort ? — Nem, itattam a cigányokat is. j — Mondja tovább. — Este 11 óra tájban Rácz Béla 3igánynj ral átmentünk a Koronába. Ott ismét rendeltem két liter bort, meg így üveg szódát. Később bejött Szilágyi Mojsza is. Láttam, hogy suttog a kávésánynyal, aztán leült az asztalomhoz. 3gy darabig szépen beszélgettünk, de sgyszerre Mojsza kötekedni kezdett. Én risszafeleltem neki, mire ő pofon'ágott, aztán Bikádival együtt leteperek a földre és ütöttek-vertek. Az ott 3vő cigányok szabadítottak ki. Én retanetes dühös lettem s azután nem mlékszem semmire. Csak akkor ocsudim fel, mikor a rendőrök is megrkeztek. Istenemre mondom, hogy igy olt (sir). Nem tettem ón életemben enkinek sem rosszat. -- De hisz maga a vizsgálóbíró lőtt elmondta szépen, hogy törtónt a ivós. Akkor mindenre emlekezett. — Én ugy mondtam el akkor, logy másoktól, meg a rendőröktől allottam. — Miért lőtt a revolverrel ? Haraadott és meg akart ölni valakit ? — Nem tudok én senkire haraidni, kérem szépen. — Mért hordott hát magánái rejlvert ? — Éjszaka szükség van arra. — A tanuk azt mondják, hogy nem volt olyan nagyon részeg. — Isten a tanúm, szüleimre esküöm : nem tudom, hogy történt, mit eiekedtem ? E nök konstatálja, hogy a vádlott ostani vallomása eltér a rendőrség a vizsgálóbíró előtt tett vallomásai1. Ennek beigizolására Farkas István iyző felolvassa az előző két vallóíst, melyekben a vádlott körülmónyen elmondta a gyilkosság részleteit. Ezek után a tanuk kihallgatására rüit a sor. E;sőnek Fülöp Magdolt, a „Korona" csinos pincérieányát Ugatta ki a bíróság. — Mondja el, hogy törtónt az eset? — Horga Pál bejött 11 óra tájban és rendelt két liter bort és szódát. Későbben Szilágyi Mojsza is megérkezett, akit Horga a következő szavakkal invitált asztalához: „Hallom, Mojsza, meg akarsz verni. Gyere, ülj le és mondd meg, miért ?" Mojsza leült. Időközben a kávésleány hivatta, de azután újra yissza ment. Beszélgettek egy darabig. Egyszer csak láttam, hogy Mojs/a pofon vágta Horgát, ugy hogy a falnasj esett Móg a szódásüveget is rá emelte. Aztán Bikádival leteperték Horgát, rá térdepeltek és ugy ütötték Mikor kiszabadították kezeik közül, újra leteperték. Felszabadulása után Horga beszaladt a másik szobába dühösen s mikor visszajött, már kezében volt a revolver. Háromszor lőtt Mojsza felé. Az első a szekrénybe fúródott, a másik a Mojsza nrellett menekülni akaró Baksó cigányt találta, a harmadik a falba ment. Lövés után még kiszaladt az utcára, rendőrért kiáltott ós visszajött. Nemsokára a rendőrök is megérkeztek és elfogták Horgát. Mojsza móg akkor is fejéhez vágott egy üveget. Védő: Nagyon ittas volt Horga ? Tanú: Ittas volt már akkor, mikor hozzánk jött. Ott nem ivott sokat. A másik koronatanú Rácz Béla cigány volt, ki több-kevesebb eltéréssel hasonlóan mondta el az esetet a pincérlányéhoz. Védő kívánságára a tanukat vallomásaikra megeskették. A többi tanuk vallatása sokáig elhúzódott, ugy hogy a vád- ós védőbeszédre csak a késő esti órákban került a sor. A vád- ós védőbeszédek elhangzása és a kérdések meghallgatása után az esküdtek tanácskozásra vonultak vissza. Az esküdtek figyelembe véve a számos enyhitő körülményt, nem szándékos emberölés, hanem a védő nézeteinek megfelelően csak halált okozó súlyos testisértés bűntettében mondották ki Horgát bűnösnek, akit a biróság ennek folytán másfél évi börtönre itélt. KróniKa. (Felolvasta a szerző a Rokkant-Egylet tegnapi hangversenyén.) Szép hölgyeim, oh higyjék meg, Nem hiszek én a meséknek I Benőtt már a fejem la'gya ügy hiszem, Bár azt mondják, nem nő az be Sohasem ! De mese az, amit látok : Mindenfelé ifjú lányok, Szép asszonyok, délceg ifjak Serege . . .< — Kiesett a világnak a Feneke ? . . . Rzt hiszem, itl rokkant-bál van S ha szétnézek e fényárban, Nem találom, merre is van R mankó ? Vagy mese ez, vagy én vagyok Fajankó I És a faláb ... Hát az hol van ? Kérdezem én dúrban, mollban. Nem mászott fel senki ide Négykézláb, Rmint látom, minden ember Épkézláb ! Ej, azok a vén rokkantak, Minket ugyan jól becsaptak! Sutba dobták a falábat Ma este És jó lábat ragasztottak fielyette I , . . lm 'nincs köztük egy se félszeg, Valamennyi büszke, délceg, Övék most a diófáig, hajahaj I Lesz itt még ma — vagyis holnap — Kutyabaj I . . . Rz elnökség bölcsen, szépen, Ül a széken, itt középen. Gondolatát eltalálni Ha tudnám, Érte még a — pénztárcám' is Od adnám ! Persze, mint jó házigazda, Rzzal van most megakadva, Mikor lát egy sürgő forgó Leverltét : ülnél te itt és lennék én R vendég I . . . Mán a jegyző: Christián úr ? Egyszer itt van, egyszer hátul Ráillik, hogy hej Laboda, Laboda! Mért rakod a lábod ide, Rmoda ? , . . Hát jó bátyám, Balogh 5ándor, Ha Dobozon lenne kántor, Reparálnák mindennap a Templomot. És hangjától feltámadna R halott! R többiről, kik itt vannak, Fiatal, vagy vén rokkantak, Nem zengedez bájos hangú Énekem, Hiszen végre káptalan tán R fejem ? Száz szónak a vége egy lett : Nem rokkant a Rokkant-Egylet. Életerős, mint a puszták Gyermeke, Meglátják a táncnál, hogy ez Nem mese. Látják, kérem, a világban Járnak-kelnek akárhányan, Tutyi mutyik, korán vénült Öregek. És vezetnek százakat, meg Ezreket, Rgyuk lágy, a hátuk görbe, Illenek a sírgödörbe. Szemük pislog, mint a faggyúGerlyaláng S mégis-mégis hallgat rájuk R világ. R zsebükben ezres bankó R fejükben szellem-mankó . . . Rz lesz majd a rokkant egylet Igazán, Rmit ezek fabrikálnak Meg talán, De megyek már, mert megérem, ' Érzi az én gyáva vérem, Hogy leszidnak, vagy ha nem, hát Legalább, Fejbe kólint valahonnan Egy faláb. . . . Végül, kik e versre vágynak És olvasni sem sajnálnak S kiknek tetszik az én bájos Rlakom : Vegyék meg majd holnap reggel fi lapom, I , . . . Guy Az elhagyott asszony tragédiájaA szeghalmi gyilkos férj. Szomorú családi tragédiát tárgyalt szombaton a gyulai esküdtbíróság. K á 11 ai Imre szeghalmi gazdaember ügye volt ez, aki október 13-án huszonkilenc késszúrással megölte elvált feleségét. Az asszony igaz szerelemmel szerette férjét még az elválás után is ós haza-hazajárt az asszonytalan házba takaritgatni, rendbe hozni a szobákat. Nem tudott belenyugodni abba, hogy egykori boldogsága tanyáját örökre el kell hagyma. Kállai Imre egy ideig tűrte az aszszony szorgoskodását, hiszen neki is jobban esett látnia, hogy valaki mégis gondol reá. Talán kezdett is volna már kibékülni volt feleségével. De a rossz nyelvek elrontottak mindent. Az aszszony látogatásai nem sok idő multán kezdtek terhére lenni Kállainak. Meg is mondta neki, hogy ne járjon hoz'zá. Az asszony ennek dacára is elment október 13-án, de vesztére. Kállai éppen rossz kedélyhangulatban volt s az aszszony látása annyira felfokozta dühét, hogy elkövette a borzalmas gyilkosságot. Tettének horderejót csak felocsudása után vette észre és annyira megrémült a következményektől, hogy öngyilkossági szándékból beleugrott a kútba. A szomszédok azonban hamarosan kimentették és szombaton a gyulai esküdtszék előtt állott. A szomorú ügy nagy közönséget vonzott a tárgyaló-terembe. Különösen Szeghalomról Voltak sokan. Az esküdtszék megalakulása után elővezették a vádlottat. Öreg, töpörödött ember, akinek kihallgatása nagyon nehezen ment, mert süket. Az elnök kérdéseire elismerte bűnösségét. Tettét azonban egy csöppet sem bánja, mert nagyon gyűlölte az asszonyt. Folyton zsarolta, folyton pénzt kért tőle. Az állapot már tűrhetetlen volt. Ezért határozta el magát a gyilkosságra. Már előtte való nap lehozott a padlásról egy nagy konyhakést és mikor másnap megérkezett az asszony, nekiment a hatalmas késsel és összeszurkálta. Nagyon dühös volt. Máksze nnyi meghatottság sem volt az öreg Kállai előadásában, mikor elmondta ezeket. Borzalmas tettét olyan hidegen ós nyugodtan irta le, mintha csak a termésről beszólt volna. Nagyon haragudhatott meggyilkolt fefesegére. Azután a biróság hót tanút hallgatott ki a vádlott előéletére vonatkozólag. A gyilkosságnak szemtanuja nem volt s igy arra vonatkozólag az öreg vallomása volt a mérvadó. A tanuk nem tudtak rosszat mondani sem a vádlottról, sem a meggyilkoltról, csak annyit, hogy együttélésük idején örökös volt közöttük a perpatvar. A tanúkihallgatások befejeztével az ügyész és védőügyvéd elmondották beszédeiket, amely után az esküdtek tanácskozása következett, melyen dr. L i s z k a Nándor elnökölt Az esküdtek szándékos emberölés bűntettében mondották bűnösnek Kállay Imrét, akit a biróság tizenöt évi fegyházra itélt. Mikor felolvasták előtte ezt a súlyos büntetést, az elnök a szokásos kérdést intézte hozzá: — Megnyugszik-e az Ítéletben ? Jogában áll felebbezni. — Megnyugszom ón, — felelte szomorú rezignációval Kállai, — ilyen öreg embernek ugy sincs egyéb vigasztalása a megnyugvásnál. Lehajtotta fejét, de ekkor már mégis könycseppek jelentek meg szemében ... ÚJDONSÁGOK. - Időjárás. Az orszáyos központi idő,elző állomás mára hűvösebb időt jelez, keleten elvétve csapadékkal. — Nyugdíjügyek. A vármegyei községjegyzői nyugdijválasztmány szombaton délután Ambrus Sándor alispán elnöklete alatt ülést tartott. A választmány Bácsi Dániel elhalt füzesgyarmati jegyző özvegyének a nyugdiját és gyermeknevelési járulékát 1540 koronában állapította meg. Özv. M u c s i Mihályné részére a választmány 240 kor. kegydij megszavazását ajánlja a törvényhatóságnak. A számvevőség azon kimutatását, hogy a községi jegyzők fizetésük után mily összeget tartoznak a nyugdijalapra fizetni és hogy a községek a jegyzői fizetések után mennyivel járuljanak hozzá a nyugdíjalap növeléséhez, a választmány tudomásul vette. E kimutatást megküldik a községeknek és az érdekelt jegyzőknek. — H^c a közjegyzös'gekórt. A megüresedett szarvasi és szeghalmi közjegyzői állások körül nagy küzdelem indult meg. Mi sem bizonyítja jobban a folyton szaporodó ügyvédek rossz annyagi helyzetét, mint az a körülmény, hogy — értesülésünk szerint — a jó jövedelmű szarvasi közjegyzőségért hetvenen, a meglehetősen gyönge jövedelmű szeghalmi közjegyzőségért pedig 27-en versenyeznek. A pályázók minden eszközt felhasználnak az állások elnyerése érdekében. Körösladányból és Vésztőről például küldöttség járt az igazságügyminiszternél, amely azt kérte, hogy a szeghalmi kö j ;gyzői állásra Y a v r e k Pál dr. nagyváradi ügyvédet nevezze ki. Hogy kik lesznek közjegyzők, az még 3Z U istenek térdén fekszik", mint az ókori keltő mondja. A kinevezések csak május havában várhatók. — Pénzintézeti közgyűlés. A Békéscsabai takarékpénztár egyesület ma, vasárnap délután 3 órakor tartja az intézet helyiségében évi közgyülésót. — Panasz a virilisták névjegyzéke ellen. A megyei virilisták legutóbbi ós már véglegesen megállapított névjegyzékével nincsen megelégedve Nagy József szeghalmi lakos. Áz állandó birálóválasztmány ugyanis őt törölte. Ez ellen tehát Nagy József panaszszal ólt a közigazgatási bírósághoz. — Halálozások.. Súlyos bánat érte Holler Sámuel gyomai köztisztelt vendéglőst és családját: B e r t a leányát élte tavaszán ragadta el a halál. A szép fiatal leány temetése Gyoma közönségének nagv részvéte mellett ment végbe. — Endrődön Juhász Imre ipartestületi jegyző neje, szül. Farkasinczky Franciska hunyt el hosszas betegség után, élte 32 ik évében. — A vármegyei pótadók. Jásznagykunszolnok vármegye megküldötte a törvényhatósághoz az 1883. évi XV. törvónyefkk olyatén módosítására vonatkozó köriratát, hogy a megyei pótadók ne külön vettessenek ki és szedessenek be, hanem a községi pótadókkal egy összegben. A község vesse ki azt, hajtsa be ós szolgáltassa át a vármegyei pénztárnak. Ezáltal ugy a kivetés, mint az elkönyvelés sokkal egyszerűbbé válik. Az érdekes körirattal a legközelebbi közgyűlés fog foglalkozni.
