Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám
1909-02-07 / 11. szám
Béké scsaba, 190 9. XXXVI-ik évfolyam. Il-ik szám. Vasárnap, február 7. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP eiefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EliOFIZBTÉSI DI3 : Egész évre 12 kor. Félévre ö kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet évnegyedenbelül i s. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr, LÁNG FRIGYES. Felelős szerkesztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdjtési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTTER-ben egy sor közlési dija 50 fillér Széthúzás. BéKéscsaba, febiuár 6. Gyakran mondják az osztályharcokról, hogy azok csak falra festett ördögök, de nem egészen igy van. A kereseti osztályok között az ellentétek az utóbbi időkben az országban többfelé kiélesültek. Ha nincsenek is egészen élükre állítva, de látszik, hogy ellentétek léteznek. Olyanok, amelyek régebben nem léteztek, legalább nem mutatkoztak. A megélhetés egyre nehezebb. Az életért, vagy az élettel való küzdelem egyre több terhet ró a vállakra, amellett az igények is emelkedtek az egész vonalon. Kétségtelen, hogy azt a diszharmóniát, amely a különböző fontos kereseti, megélhetési ágak között előállott, nagy részben ez okozta. S az ellentétek érezhetővé váltak az adótörvény képviselőházi tárgyalásain, ha nem is mindig a beszédek, de a közbeszólások során. Erre a helyzetre nézve nagyon áll, amit a napokban Szterényi József kereskedelemügyi államtitkár Szegeden mondott, hogy ez a kiélezett és egymásra utazó ellentétesség nagy kárára van az országnak, amelyben a különböző kereseti osztályok egymásra vannak utalva s csak az együttes összmüködésüktől várható eredményes munkálkodás a gazdasági vagyonosság s vele az államélet terén. Egy spanyol közmondás azt mondja: egyik kéz mossa a másikat, mind a kettő az arcot. Ezt a mondást ugyanott gúnyos értelemben használják, de lehet az megfordítva is, ugy, hogy a különböző kereseti osztályok egymást segítvén, közösen bírják csak fenntartani az állami létet és fejleszteni a hazát. A táboroknak egymással való küzdése ennek az ellenkezőjét hozza létre. Közös munka az érdekük, de ez a közös munka nem lehet hasznothajtó, ha az ellentétek kihegyeződnek s dárdaként állanak egymással szemközt. A legnehezebb átalakulások egyike bizonyára, hogy egy agrár állam ipari állammá alakuljon át. Hosszantartó folyamat s elvégre sohasem lehet az a vége, hogy csak ipari legyen az alakulás. Mint dolgozza fel értékes anyaggá az ipar s ezen anyagok üzletét, miként bonyolítsa le a kereskedelem, ha a földmivelés nem ad hozzá őstermelést? Viszont mit ér az őstermelés, ha a merkantil foglalkozások nem értékesitik a földből nehéz munkával előállított anyagot? Ez esetben ismét jogosulttá lenne az a régi és igaz mondás, hogy Magyarország az az ország, amely a tulajdon zsirjába fullad bele. Csak jól meggondolt földmivelési és kereskedelmi politika bírja a kereseti osztályok közös összműködését egységes irányban vezetni. Érvényesülésében támogatni kell minden osztályt, egyik sem hátrábbvaló, mint a másik, egyik sem jogosult nagyobb előnyökre, mint a másik. Akkor, amidőn arról van szó, hogy az ipar és kereskedelem fejlődése szükséges, nem szabad feledn hogy ugyanakkor épp oly elsőrangú szükség a mezőgazdaság fejlesztése. Csak igy bir elegendő ősanyagot termelni az ipar részére s csak igy jut abba a helyzetbe, hogy a maga céljaira visszavásárolhassa az ipari készítményt. A végcél: az iparosnak ne kelljen a földolgozandó anyagért külföldre menni az általános fogyasztásnak ne kelljen külföldi iparcikkre szorulnia. Ezért kívánatos és életbevágó érdek az, hogy a nemzet kereső osztályai, melyeken az államfentartás legnagyobb anyagi terhe nyugszik, ne egymás ellen, hanem együttesen dolgozzanak ügyeikért és javaikért. Még ha igy lesz, akkor is messze van a cél. S hol van akkor, ha a széthúzás tart ? Amiként a politikában, akként az anyagi érdekeink, közgazdasági politikánkban is igaz, hogy van külső ellenségünk elég, ha egymás között nem háboruzunk is. Politikai szenzációk — Külön fővárosi tudósítónktól. A közelmúlt kavarodásai után, melyeket különösen Justh magatartása és bicsi kihallgatása idézett elő : most meglehetős csend uralkodik a politikában. Csendesek a politika vizei, mint az elsimult tenger, ametynek mélyében azért viharok dúlnak, zivatarok háborognak. Mert a nagy csendeség dacára, azért szenzációk vannak készülőben. Az úgynevezett „beavatott körök"-höz tartozók sokatmondó, titokzatos arccal járnakkelnek a folyosón, megállanak egy-egy tárgyaló csoportnál és hallgatnak. Bölcs akarattal hallgatnak. Mikor aztán egyegy kíváncsi honatya megkérdezi tőlük : — # Nem tudnád megmondani méltóságos (vagy kegyelmes) uram, mit hoz a legközelebbi jövő ? — Hm ... hm ... — válaszolnak és rejtélyes mosoly kíséretében vonulnak odább. Végre mégis akadt egy, aki megsajnálta a kíváncsiakat ós kibökkentette: — Kossuth Bécsbe megy a héten. Mintha éhes oroszlánok közé antilópot löknének, ugy kapnak a híren a legények. — Kossuth Bécsbe megy! Kossuth megy Bécsbe ! ... Ez a kiáltás reszkettette meg a vörös bársonyos folyosó levegőjét. Meg volt a szenzáció, meg volt az a konc, amelyen rágódni lehetett. Ugy jött ez, mint a megváltás. Hiszen szegény honatyák nem győztek eleget unatkozni a hosszú adóreformvita alatt! Utóvégre a képviselő feje sem káptalan, hogy mindenhez értsen és megemésszen olyan száraz dolgot is, mint az adóügy, Igen, a bécsi hires utazások száma ismét szaporodni fog egygyel. Kossuth Ferenc legkésőbb a jövő hét végén audencián fog megjelenni a királynál. — A bankkérdés bonyodalmai között ugyanis több ízben merült fel az az óhaj, hogy Kossuth, mint a többi párt vezére, volna leghivatottabb személyiség, aki a bankügyre nézve a királyuak a helyzetről tiszta képet adjon. Betegsége azonban meggátolta abban, hogy e nagyjelentőségű politikai feladatnak eleget tegyen. Most azonban állapota jobbra fordult s a jövő hét végén előre láthatólag abban a helyzetben lesz, hogy a bécsi utazást megkozkáztathatja. Természetesen Kossuth audienciájának már előre is a legnagyobb jelentő sóget lehet tulajdonítani. Még pedip nemcsak a bankkórdós megoldása kö rül, hanem főleg abban a tekintetben, amelyben a bankkérdés megoldása ií rejlik : tudniillik egy uj politikai helyze, létrehozásában. Az uj politikai helyzet létrehozási ez idő szerint két terven alapul. A: egyik terv egy függetlenségi kabiné létrehozásában látná a helyzet inegol dását, másik a fúziót, vagyis az uj párt alakulást látná célravezetőnek. A vérmesebb és fiatalabb függet lenségi párti honatyák természetesen függetlenségi kabinetet látná sziveser És pénteken, a Ház folyosóján azok bizonyos „beavatottak" nyíltan is b( szólték, hogy a függetlenségi miniszteriül Békésmegyei Közlöny tarcá]a. Versek. i. Tudom én, hogy nemsokára Visszavisz az Isten hozzád, Tudom én, hogy nemsokára Újra csókolhatom orcád. De lásd, mégis, pár napért is Kár, ha elvész a tavaszból, S elveszett nap, mikor csókot Nem szedhetek ajakadról. II. Olyan rövid úgyis minden : Az ifjúság, tavasz, élet, Azért fáj ugy egy-két nap is, Mikor nem lehetek véled. IH. Tudom jól, csak pár napra szólt Ez a fájó istenhozzád, S nemsokára a vonat majd Visszaröpít újra hozzád. S az örömtől újra ragyog Szép szemed ragyogó párja, Amelyre most búcsúzáskor Ráborult a könyek fátyla. Ragyogni fog, ragyogni fog, Ámde addig könyben ázik, S mért sirni most, hisz sirhatunk Majd eleget még halálig. VórteBi Gyula. A titkár. Irta : Fehér Jenő. - A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Kedves Barátom ! Nemrég arról értesítettelek, hogy kitűnő álláshoz jutottam. Nem csak azért volt kedvemre való, mert bőven hagyott időt tanulmányaim folytatására, hanem azért is, mert a gazdám fényesen honorált. Naponta mindössze egy vagy másfél óra hosszat voltam elfoglalva. Ilyenkor a gazdám levelezését végeztem ei. Szóval, a titkári teendőket végeztem. Este azután mindig magával vitt a színházba, vagy egyéb mulatóhelyekre. Persze csodálkozol, hogy mindenütt perfectumot használok. Fájdalom, igy kellett lennie. Az állásból a mult héten kicsöppentem. Volt — nincs. Hiába, engem következetesen kerül a szerencse. Néha-néha hozzám dörgölődzik, akkor is talán csak azért, hogy annál nagyobb fájdalmat okozzon, mikor faképnél hagy. Hogy miért bocsátott el a gazdám, azt is elmondom. Bizonyára érdekel, hiszen te vagy az egyetlen, aki igaz baráti rokonérzóssel kíséred sorsomat. Az elmúlt hót egyik estéjén színházba kísértem a gazdámat. Valami uj operettet adtak, melyből csak egy dal maradt meg emlékezetemben; egy hosszú altató dal. Ennek a dalnak óriási hatása volt. Legalább reám, mert az utolsó taktusoknál — a dal intenciójához képest — tényleg elaludtam. A mikor megismételték, már hortyogtam. Ekkor valaki oldalba lökött. Összerezzentem. A gazdám volt, aki látcsövét merően a színpadra szögezte. — Nézze csak, — mondotta — nézze csak ! — Igenis, nézem, — szóltam én teljes alázattal. — Nos, mit szól hozzá? — A mit méltóságod parancsol, — hebegtem. — Én nem parancsolok semmit, csak a véleményét akarom hallani. Nagy zavarba jöttem, halvány sejtelmem sem volt, hogy mire nézve akarja tudni a vóleményemet. — A véleményem ... a válemónyem ... — dadogtam. A gazdám könyörületes volt és ki| segített zavaromból. Azt mondta: — Szamár! Hálás pillantást vetettem rá. Bei szélgetésünk itt egy percre megakadt, mire én ismét bóbiskolni kezdtem. Merengésemből, ha a szundikálás szabad e költői névvel illetnem, megin a gazdám riasztott fel. A látcsövet le csapta a páholy bársony párkányzatár s felém fordítva orcáját, halkan döi mögte: — Fajankó ! — Méltóztatik parancsolni ? — Nem magához szóltam . . . — Oh, kérem . . . — Csak magáról, — mondotta sz< retetremóltóan a gazdám. — De ha mí felébredt, szaladjon át a szemben lev virágkereskedósbe és rendeljen eg csokrot. Öt perc múlva készen legye A csokrot a második felvonás után vigj el Bontai Nasa kisasszonynak az ölti zőjébe. Mondja meg neki, hogy ón kü döm s nagyon boldog lennék, ha sz mélyesen is tehetném nála tiszteleteim Mindjárt meg is hívhatja őt a birtokomi néhány hétre . . . — Amint parancsolni méltóztatik. — Várjon csak. Mondja meg ne azt is, hogy a pénzt nem sajnálom. — Igenis. — Mondja meg neki, hogy a legn f yobb tisztelettel fogom környezni, < örnyezettel lehetőleg nem fogom me tisztelni. — Oh, milyen szellemes méltóságoi — Igen. De hallja, ne hogy bolo dókat beszéljen. Diszkréten és tapint tosan! Sirolin emeli az étvágyat és a testsúlyt, megszűnteti a —— köhögést, váladékot, éjjeli izadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos iltal naponta ajánlva. JJ* Minthegy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Boch«* «rad«tl csomagolást. F. HofímannLa Roohs & Cie. Basel (Svije.) 99 Roehe" Kapható orvosi rendeletre • gyógyszeriíriJibac Ára üvegenként 4 — korom, i • Jf
