Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-01-31 / 9. szám

Békéscsaba, 1909. XXXVI-ik évfolyam. 9-ik szám. Vasárnap, január 31. ¥ BEKESMEGYEl KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség: Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem ad.iin.ik vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön EliOFIZBTÉSI 013 : Egész évre 12 kor. Félévre ő kor. Negyedévre 3 kor. El3fizetni bármikor lehet évnegyedenbelül is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES Felelős szerkesztő : GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos : SZIHELS2KY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szám 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készf énz'el |helyben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér Wekerle az adóreformról. Bénéscsaba, január 30. A bankprobléma nagy bonyodalmai úgyszólván egészen lefoglalják az ország érdeklődését, ugy hogy alig marad valami az adóreformnak, mely pedig óriási változásokat van hivatva behozni ugy az egyének, mint az ország pénzügyi helyzetében. A parlament dolgozik, izekre szedi szít a javaslat minden tételét, de azért mégis csak a folyosó köti le a figyelmet. Harminc-negyven képviselő hallgatja csak a teremben a felszólalásokat, amelyek között pedig nem egy igen érdekes akad. A közvélemény csak akkor figyel egy kissé a parlament működésére, mikor egy-egy tekintélyes politikus hallatja ott véleményét Wekerle törvényjavaslatáról. A héten a már-már unalmassá váló adóreform-tárgyalásnak is meg volt a maga szenzációja. Csütörtökön ugyanis felállott Wekerle és több mint két órás hatalmas beszédet tartott reformjáról. EÍ a nagy finánckapacitás talán sohasem volt még elemében ugy, mint akkor. Nyugodtan, megfontoltan, biztonsággal és fölénynyel beszélt. A mit mondott, expozénak is beillet volna. És az is volt! Nagyságát jellemzi ezen a téren az az elfogulatlanság, melylyel javaslata előnyeit és hátrányait mérlegelte és a diagnózist megállapította. O y meggyőző erővel beszélt, hogy a kétely, k és aggodalmak szinte szemmellátlutólag oszlottak szét és oly tiszta kep tárult a hallgatóság elé, melynek alapján bárki is vállalhatná a felelősséget a reform törvényerőre emelkedéseért. Javaslatában az elavult adórendszerrel szemben mindenütt a megváltozott élet követelményeihez simul és innen kiindulva igyekszik megszüntetni a fennálló aránytalanságokat. Nemcsak a reform főujitásainak szociális jelentőségét mutatja ki, hanem minden valamenynyire is csak számbavehető kifogással szemben az argumentumok egész tárházával rukkol elő és ahol hiba van, ott minden elfogultság nélkül beismeri azt, ahol azonban felszinességet, vegy célzatosságot lát fennforogni, ott kérlelhetetlen szigorral szedi szét ellenfelei állításait és mutatja ki a rejtett indokokat. Különösen nagy hatása volt beszéde azon részének, melylyel hozzájárulását jelentette ki ahhoz, hogy a nagyobb városok 16 százalékos házadóját leszállítják 14, illetve 15 százalékra és hogy a 800 koronás adómentes létminimumba ne számítsák bele 500 koronáig a családtagok keresetét, amivel a létminimum tulajdonképpen 2300 koronára emelkedik. Kimutatta számszerű adatokkal azt is, hogy javaslatai különösen a kisembereknél tetemes adóleszállitást jelentenek, anélkül azonban, hogy az állam adóbevételei csökkennének. A nagy beszéd kiemelkedőbb pontjai közé tartoztak a miniszterelnöknek a városok háztartásának rendezésére vonatkozó kijelentései, melyekkel már több izben foglalkoztunk lapunk hasábjain. Nemcsak a gazdatársadalmat, de az egész országot érdekelhetik azok, melyeket Wekerle a földadóra vonatkozólag mondott. A vita során ugyanis egyes felszólalók előszeretettel emlegették azt az aránytalanságot, mely a kis- és nagybirtok megadóztatása terén fennáll. A miniszterelnök beismerte, hogy ezek az aránytalanságok tényleg fennállanak, de nem mindenütt. Ezért egyik főcélja volt javaslatával, hogy az aránytalanságot megszüntesse. A felszólalók által felhozott adatokkal szemben számos példával állott elő arra nézve, hogy különösen a felvidéken és Dunántul sok nagybirtok van, ugy hogy a kataszter egyesek által sürgetett revíziója után ezeknek adóját le kellene szállítani, nemhogy felemelni. Egyes nagybirtokokhoz igen nagy ugyan a jövedelmük a kisbirtokokhoz megfelelően viszonyítva is, de ez azért van, mert a nagybirtokokon intenzivebb, okszerűbb gazdálkodás folyik amit adóalapul elfogadni igazságtalanság lenne. Fontos kijelentéseket tett még Wekerle a pénzintézetek megadóztatására vonatkozólag is. Az iparvállalatokra és másnemű részvénytársulatokra nézve, melyek az adómentes papírok levonását nem eszközölhetik: a részvénytársulati adónak két százalékos mérséklését kívánja eszközölni. A képviselőház a nagy tudásra és szakismeretre valló beszédet rendkívüli tetszéssel fogadta, percekig éljenezte, tapsolta a minisztert. Elmondhatjuk tehát, hogy e beszéd után az adóreform sorsa meg van pecsételve. Választás Csabán. A közgyámi állás tanügyi és gyámügyi esküdti állások bstöltése. Csütörtökön délelőtt nagyon mozgalmas volt a városház udvara. Az elég szigorú idő dacára cipős ós csizmás szavazópolgárok sokadalma lepte el a tágas udvart, hogy a lakosság hangulatának kifejezést adjanak a közgyámi állás, a tanügyi és gyámügyi esküdti állások betöltésénél. Különösen a paresztpárt tagjai vonultak fel szép számban Áchim L. András és P o 11 á k Arnold vezetése alatt, és mindenre készen hangoztatták a három jelöltjük: , Németh Lajos, S z u 1 i m á n Ákos és i Darabos János nevét Ez egyszer kétharmadrészben együtt érzett a parasztpárt az intelligens polgársággal. Mert Németh Lajos és Szulimán Ákos az intelligens társadalom jelöltjei is voltak. Csak Darabos megválasztása keltett tehát egy kis megütközést. Mert L e s z k ó Jánost, aki tizenhét évig töltötte be mindenki megelégedésére a gyámügyi esküdti állást, őszintén sajnálja a polgárság. Szorgalmas, értelmes, megbízható embernek bizonyult, aki hosszas hivataloskodása alatt annyira belejött a gyámügyek kezelésébe, hogy utódjának, Darabosnak bizony nagyon neh z lesz őt pótolnia. De hát „a nép szava: Isten szava", megmondták már ezt a régiek is és a változhatatlan előtt meg kell hajolni. A választás egyébiránt rendkívüli közgyűlés keretében történt, melyet £ órakor nyitott meg a nagy ülésteremben Seiler Elek főszolgabíró. Néhány szóval kinyilatkoztatván, hogy a közgyűlés tulajdonképpeni tárgya a választások megejtése, felfüggesztette az ülés a választások tartamára. Ekkor váratlanul szólásra emelke dett Áchim L. András. Seiler főbíró : Kérem, itt beszédnel helye nincs. Ez választó-közgyűlés. Áchim: Az elnöknek respektálni; kell a szólásszabadságot; ő nem aka most bonyodalmat csinálni. Megfeleb bezte a parasztpárt a régebbi választási de akkor sem a békebontás vezettt csak tu ini akarta a felsőbíróság itéle tét. A fe'sőbiróság a parasztpártna! adott igazat. Seiler: Ez nem tartozik ide. Áchim : Ne akadályozzon az elnöl azután mondja meg véleményét! A p? rasztpártnak nincs kifogása a jelölte ellen, de még a választások előtt szül ségesnek tartja kijelenteni, hogy a pá a közgyámi állásnál Németh Lajos, tanügyi esküdti állásnál Szulimán Áko a gyámügyi esküdti állásnál pedig D rabos János mellett foglal egyhangúig állást. E kijelentés után a közgyűlés ta jai, Seiler főszolgabíró vezetésével 1 vonultak az udvarra, hol már több sz Bekesmegyei Közlöny tarcaja. Dalok. Élt egyszer egy barna kis lány A nagy Duna mellett. . . Duna vizén ringva, szállva, Fürödtünk a napsugárba', Boldogságba — Én, meg az a bársonyszemii gyermek ! Éj borult e szép világra ! Gyász borong a parton . . . Fáj, hogy e kis tünde gyermek : Már nem lány a Duna mellett, Duna mellett — Csak tgy halvány, boldogtalan asszony. II. Fenyő-erdőnek árnyas útján Karöltve jártunk egyszer ketten : Galamb-pár búgott, szellő lengett: Csalogány édes csókról zengett — Remegtünk titkolt sejtelemben. Lágy harmat ringott a fün, virágon, ölelkezett a föld az éggel ! S bár csókra vágyva lázban égtünk : Haza mégis — csók nélkül értünk, Szép holdvilágos nyári éjjel • . . Szendről József. Beszélgetnek a faluban. Irta: Llnder Ernő. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Már jó alkonyat felé járt az idő. Domb falura ráborult a csendeség. Az utolsó szekérverte por is leült. Az ablakok piros-tarka függönyei mögül egymásután lopódzott ki a pislogó lámpák és mécsek halovány fénye és szűrődött be a lassan előbújó hold világába. Az őszi szól fütyülve, a fák remegve temették a nyarat... a multat... az életet.. . Beljebb a faluban, a széltől védettebb helyen, a templom mögött, a tanitóék háza előtt láthatni csak embert. A kisbíró gyújt éppen a pipájára. Csendes, meghitt beszélgetésben van a harangozóval. Az előbbi a padon ül, a másik meg szemben vele egy öreg fatuskón, nekitámasztva hátát az eperfának. Szünetelve beszélgetnek, szavaikat széjjelszedi a szél, nem hallatszik messzire. — Miért ül oda, komám ? — kérdi a kisbiró, nagyokat szippantva a szutyákoló pipából. — Mert nem szeretem a komótos helyet; no meg hát mert beszélgetnénk is. — Igaz a', — feleli rá a kisbiró. Aztán elhallgatnak, elgondolkodnak. A harangozó az öregebbik, az tovább tud hallgatni. A kisbiró hangja töri meg újra a csendet: — Mit gondol komám, megéri a reggelt ? — Alig hiszem, — feleli rá amaz. — Pedig kár érte. — Kár. — Jóravaló ember volt. — Az. — Szegény asszony özvegységre jut. — A gyerek meg árvaságra. — Pedig emlékszik rá komám, váltig mondogatták neki: beteg ember, ne menjen hozzá. Mégis hozzáment. — Ha szerette, — mondotta rá az öreg harangozó ós a sötétben egy könyet morzsolt szét a szemében. Szinte megijedt a maga szavaitól. Eszébe jutott valami. Félt a kisbirótól, hogy meglátja, szeretett volna hamarosan mondani valamit, hogy másfelé terelje gondolatait, de nem tudott. Behunyta szemeit és elmerengett a múlton, a maga fájdalmán, a maga módja szerint. Ember ő is, szive van neki is. És a villámgyorsasággal képről-képre ugráló gondolatok fájdalmat loptak a szivébe. A fiatalságát látta, boldogságát, az ő beteg menyasszonyát, akit a halál ragadott el tőle. Öreg szivében megőrizte az emlékét és ha a gondo'atok felelevenítették a multat a régi fájdalommal, titokban hullatta értük könyeit. — Talán bizony, elaludt, komám?! — kiáltott rá a kisbiró. — Nem, nem, csak ugy elbóbiskoltam, — felelte rá az öreg zavartan, mintha szégyenkeznie kellett volna miatta. — Isten tudja, milyen ember lesz az uj tanitó. Lesz-e olyan erős, szép hangja, mint ennek volt? Aztán a gyerekek szeretik-e majd ugy, mint ahogy ezt szerették ? Régen volt annyi iskolás, mint ennek a keze alatt. De hogy ilyen fiatalon meghalt, amikor még élhetett volna. Messze van még az ötven esztendőtől. — Ejnye, komám, de korán temet kend — fakadt ki indulatosan a harangozó. — Hát akibe már csak halni jár lélek, nem ól az sokáig. Meghal, h meghal... utána meg gyün egy mási — Ejnye, de csúnya, haszontalí beszéd ez a kend szájából. Hiszen kei is meghalhat, ha az Isten ugy akar még előbb, mint a szegény tanitó í Aztán hogy esnék kendnek az a vigas talás: hogy meghalhat bátran, van m a faluban kisbirónak való ember. — Igaz a — jegyezte meg a kisbi a harangozó korholó szavaira — hát botlik az ember nyelve, olyan mint a kivert jószág, szeret a tilos járni. — Ha nincs gazdája. De azért v esze az embernek, hogy előbb m< gondolja azt, amit a nyelvére ve Kend is hivatalos ember, hát az il; tudnia kéne. Ha még valami csér szájú fehérnép járatja el a nyelvét, I azt még nem csodálom, mert anr mindig mozog a nyelve, az esze n csak olykor-olykor. A harangozó pirongató szava már nem tudott mit felelni a kisbi Magában igaznak találta, amiket az c gebb mondott, de beismerni reste hát inkább hallgatott. Később, amil már elfeledte a pirongatást, újra kezd — Hány éves is a gyerek ? — Az öreg biró fiával jön a sc zásra. A biróékó Szent-György tá született, a tanitóókó meg szüretfe Gyenge termésünk volt akkor. Elakadt a beszélgetés. A rosz téri sen járt az eszük. Hiszen majd mim esztendőben rossz a termés. Egysze jég veri le a szőlőt, máskor mej; szárazság okoz kárt a gabonában. A toronyóra ütni kezdte a tiz egyet. A nagy csendben félelmetes 1 az öreg óra vastag hangja, amel;