Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-01-28 / 8. szám

BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 3 ben az ujabb népoktatási törvény értelmében szükséges, minthogy az iskolák túlzsúfoltak. Az ev. egyház pedig — midőn a szervezendő uj iskolák felépítését és fentartását magára vállalta — azzal nyugtatta meg ugy magát, mint a hiveit, hogy nagyon mindegy, akármelyik zsebéből adja a nép a rávaló költséget: akár az egyházi, akár pedig a községi pénztárból. Azonban jelen esetben nem egészen mindegy, mert a szervezendő négy osztályhoz szükséges tanterem már egy évtizede készen van, teljesen felszerelve a város középpontján, a Kossuthtéren. Kivéve, hogy az ev. egyház használ ezen épületből pár éve egy tantermet kölcsönképpen, valamint azt, hogy az iparostancok és , ismétlő-iskolások oktatására használják esténkint ós vasárnaponkint, máskülönben egész éven át üresen áll. Ez az épület azonban a község tulajdona s igy csak azon esetben volna felhasználható az újonnan szervezendő négy osztály céljaira, ha az iskola községi jellegű lenne. Csakhogy vannak az ev. egyházban olyanok, akik inkább feláldozzák a 80.000 koronát, csak a jelleg maradjon meg. A reklámcédula — mint bankó. Felsült csalók. Néhány év óta ugy a fővárosi, mint a vidéki kereskedők szeretik reklámcéduláikat az ötven és százkoronás bankjegyek mintáira készíttetni. E reklámcédulák alapszíne, meg az ábrák szine megegyezik a bankókéval, C3ak természetesen, a szöveg rajtuk más. Összehajtva, a naivabb lelkeket könnyen tévedésbe is lehet velők ejteni. Annak idején nem egy olvasni nem tudó parasztembert csaptak be iiy módon ügyes szélhámosok. Manapság azonban már annyira elszaporodtak, hogy igazán vakmerőség kell hozzá, ha valaki ilyen reklámcédulákkal akar valakit félrevezetni. Dobra László és Béres István gyulavári-i lakosok mégis megpróbálkoztak véle. Volt nekik egy pár ötven koronás formájú reklámcédulájuk Gellért Béla csabai ékszerész nevével, Ezeket a reklámcédulákat összegyűrték aztán kisimították, ugy hogy olyanokká váltak, mint egy sok kézen megfordult rongyos bankó. A gyulai vásáron akarták először ott evezett, nem evett, nem aludt, — mindegyre a fiát kereste. A harmadik nap reggelén megtalálta s két karján vitte haza. Vagy egy év telt el ama nap óta. Ekkor, valamikor takarás idején, valaki óvatosan megfogja a lelkész ajtajánák a kilincsét. A pap kinyitja az ajtót és egy magas, de hajlott alakú, sovány, fehérhajú ember lép be hozzá. A lelkész sokáig nézi, mig végre ráismer. Thord volt. — Ilyen későn ? — mondja a pap, aztán szótlanul néztek egymásra. —(Igen, későn jövök, - feleli Thord s leül. A pap is leül s várja, hogy a látogatója megmondja, a mit akar. Sokáig csend volt. Végre Thord me ^szólal: — Hoztam valamit, amit a szegényeknek szeretnék adni ; egy alapítványt tennék a fiam nevére. A pap megszámlálta a pénzt. — Ez sok pénz, — igy szólt, — A földjeim árának a fele ; ma mindent eladtam. — A pap sokáig ül csendesen, majd szelíden megkérdi: — Mit szándékozol tenni, Thord ? — Valami jobbat. Igy ülnek egy darabig. Thord lesütötte a szemét, mig a lelkész erősen rászögözte az övét. Ekkor a pap halkan és lassan megszólal : — Azt hiszem, a fiad mégis csak áldást hozott rád. — Igen, magam is azt hiszem, — mondja Thord. Feltekint s két könycsepp pereg végig az arcán. értékesíteni, de sehogysem sikerült. Mikor megalkudtak valamelyes árúra, Dobra nagyképpel elővette bőrtárcáját, forgatta ide-oda, kivett egy-két igazi bankót, hogy lássák, miszerint van ! pénze s aztán kezébe nyomta a kereskedőnek a reklámcédulát. Ha aztán az patáliát akart csapni, tréfára fogták a dolgot. — Ne lármázzék már az ur! Nem látja, hogy van nekünk igazi pénzünk is ? Csak azt akartuk tudni, helyén van-é a feje. Tréfából csináltuk az egészet. — Tréfálják meg a nagyapjukat ! — szidta őket a kereskedő. — No, ha maga igy beszól, nem veszünk semmit! — mondta a két jeles magyar és nagy méltatlankodva, odébb állottak. Ugy látszik azonban, valahol sikerülhetett nekik egy „üzlet", mert délután már sorba járták a korcsmákat ós ugyancsak költekeztek. Estefelé meglehetősen elázva kerültek be Mogyoróssy Sándor vendéglőjébe. — Adjon egy fólliter bort! — parancsolták dadogva. Mikor aztán a vendéglős elébük tette a bort, Dobra nagy hetykén kivágott az asztalra egy Gellórt-fóle ötven koronást. — Fogja ki, a többit meg adja vissza ! A korcsmáros mindjárt látta, kikkel van dolga és hurokra akarta keríteni a jó barátokat. Amint azok észrevették ezt a szándékát, azonnal kijózanodtak és anélkül, hogy a borhoz hozzányúltak volna, usgyé! ki az ajtón! — és futottak inuk szakadtából. A rendőrök azonban hamarosan kézrekeritették őket ós bevitték a főkapitányságra. A rendőrségen Dobra azt vallotta, hogy őt egy barátja csapta be azokkal a bankókkal, akitől pénzt kórt kölcsön és olyanokat adott neki. A rendőrség feljelentette őket az ügyészségnél. Tanácsülés Csabán. — A vasúti felüljáró ügye. — Oyüjtés a calabriai szerencsétleneknek. — Felfegyverzik a pénzkezelőket. .— Vészjelek a rendőrségen. — Községi hirdetések elhelyezése. — Kisebb ügyek. — Békéscsaba község szombaton tartott tanácsülésén nagyobb fontosságú ügyek nem szerepeltek. Mint legfontosabbat lehet említeni azt, hogy a községi pénzkezelő tisztviselőket felfegyverzik. De mikkel? A lovasrendőröktől kimustrált és kijavítandó mordályokkal. Azokkal bizony még egy ici-pici haramiát sem lehet megijjeszteni valami nagyon. A tanácsülés tárgyai egyóbkónt a következők voltak: A Il ik kerületi óvoda elhelyezésére beérkezett öt ajánlat fölött a közgyűlés fog dönteni. A színházi vészkijáratot villanyvilágítással fogják ellátni. (Hát eddig nem volt? Köszönjük az ilyen vészkijáratot !) A földmives-iskola könnyebb megközelithetése céljából feltétlenül szükséges a sínpárokon keresztül legalább egy gyalogfeljáró készítése. Ennek az ügyét a közgyűlés elé fogja vinni a tanács, hogy az írjon fel a közigazgatási bizottsághoz, mely viszont a kereskedelmi miniszternél szorgalmazza az ügyet. A calabriai földrengés áldozatai számára rendezendő hatósági gyűjtés ügyében ugy határozott a tanács, hogy a tizennégy esküdt mindegyikét gyüjtőivekkel látja el, akiK a kerületükbe tartozó lakosság körében fognak gyűjteni. Ezenkívül a tanács a maga részéről a calabriai szerencsétlenek ós az ajkai bányakatasztrófa áldozatai számára 200 - 200 koronát fog adni. A kanálisi szőlőben levő községi porta megvételére három ajánlat is érkezett. A tanács megbízta az intézőt, hogy rendezzen a három ajánlattevő között árverést. A nagyváradi postaigazgatóság megkereste az elöljáróságot az iránt, miszerint engedje meg a vészjel berendezését ugy a vasúti, mint a községházai rendőr-őrszobákba. A tanács e kórelemhez a legnagyobb készséggel hozzájárult. Az újpesti és székesfehérvári esetekre való figyelemmel elrendelte a tanács, hogy a lovas mezőőrök kiszuperált revolvereit kijavíttatja és ellát velük minden olyan községi közeget, eki pénzkezeléssel foglalkozik. A községi hirdetésekre beérkezett ajánlatok közül — mint legolcsóbb — a „Békésmegyei Közlöny" ajánlata fogadtatott el. Ez a lap fogja a hirdetéseket közölni, egyelőre a mostani előljárósági ciklus tartamáig, azaz 1910 végéig. A közgyűlés által kijelölt hivatali helyetteseket felhívja a tanács, hogy állásaikat e hó 25-én, hétfőn foglalják el. A rendőrségen megürült dijnoki állás betöltését a főjegyzőre bízta a tanács. A sertéseket mostanáig a városháza udvarán mázsálták, ami nagyon célszerűtlen, mert a folytonos visitás, tolongás, a kocsik folytonos közlekedése éppen nem tartozik az esztetikus dolgok közé. A tanács tehát megbízta az intézőt ós vásárbirót, hogy keressenek megfelelő helyet a mázsáló számára. Ezután a tanácsülés véget ért. Apróságok ós a Ház folyosójáról. - Külön fővárosi tudósítónktól. (Momcsilló miniszter furkósbotja.) Sokat beszélnek most egy volt magyar diák házasságáról és karriérjéről, amelyet Montenegróban csinált. Tapavicza Momcsillo, ezt a furcsa nevü bácskai rácz, néhány év előtt elhagyta Magyarországot és most Nikita fejedelem közmunkaügyi minisztere. — Momcsilló a budapesti műegyetemen szerezte a diplomáját s most, hogy Borostyán Arankát feleségül vette, volt iskolatársai sok anekdótát elevenítenek föl az érdekes ember diákéletéből. Tapavicza már diákkorában a Balkánra készült ós a diákok már akkor jósolgatták: — Meglátod, még miniszter leszel Szerbiában. Ott minden diplomás emberből előbb-utóbb miniszter lesz. Momcsillo akkor kedélyesen elutasította magától ezt a megtiszteltetést, de mint látható, ő se kerülhette el a sorsát. Nem Belgrádban lett ugyan miniszter, hanem Cettinjében, ami azonban az annexió óta egyre megy. Egyik legnehezebb szigorlatát ravasz furfanggal úszta meg a mostani miniszter. Nagy Dezső műegyetemi tanár tárgyaiból felületesen készült el ós tudta, hogy ez a kérlelhetetlen szigorú ember könnyen elvághatja a diplomaszerzés útját. Különös mentőgondolata támadt: furkósbotot vitt magával a szigorlatra ós a padban maga elé tette. — Mi a szándóka, jelölt ur ? — kérdezte megszeppenve Nagy Dezső. Tapavicza vállat vont és közömbösen felelt! — Az majd elválik a szigorlat után. A balkáni fogás sikerült, a kedélyes Momcsillót gépészmérnökké avatták. A furkósbotot pedig Montenegróban valószínűleg tovább forgatta s igy lett belőe miniszter. (A paksi Zicsi.) Gróf Zichy Géza, a II. Rákóczi Ferenc cimü uj opera szerzője, vacsorát adott az újságok opera kritikusainak tiszteletére. Félreértések elkerülése végett meg kell jegyeznünk, hogy a — premiér előtt. Ezen a lakomán a bohém-kedv gombostű-hegyre szedte a történelmi Zichy-családot. Az egyik újságíró nagy lelkesedéssel konstatálta, hogy a Zichy-dinasztia milyen nagy részt kér a magyar kultura munkájából. — Van köztük — mondta — püspök, festő, iró, archeológus, mindenféle pártállásu képviselő és főrend, miniszter, , nagykövet, zeneszerző . . . Kérem, itt van Zichy Miklós, Zichy Vladimír, Rafael, Nándor, Aladár, János . . . No ós Zichy Ignác? — vetette közbe valaki. — Ignác ? Melyik Ignác ? — kérdezte álmélkodva a Zichy-család egyik kitűnő ismerője. — A verbói zsidó-hitközség elnöke. A házigazda elértette a tréfát ós nevetve fejezte be a disputát: — Az a Zichy ? Az kérem, a paksi Zichy-ágból való. (Polónyi adója). Az adóreform ellen mondott nagy beszédében Polónyi Géza azt fejtegette, hogy nem lehet kivánni őszinte jövedelembevallást, mert ez az adóalanyok tönkretótelével járna. Nem tagadom, hogy én magam se vagyok kivétel, én sem vallom be a jövedelmeimet, — mondotta nagy derült ség mellett. Szünet közben Wekerle miniszterelnök mosolyogva odament Polónyihoz és hivatalos pénzügyi stílusban fölszólította, hogy tegyen jövedelemvallomást mert a törvény értelmében ezt joga var követelni, miután nyilvánosan baismerte hogy kevesebb adót fizet. Polónyi egj kicsit zavarba jött, majd tréfára vette a dolgot: — Kérlek, kegyelmes uram, azt nen mondottam, hogy be fogom vallani, csak konstatáltam, hogy ón se vagyok kivétel. Wekerle nem akarta elfogadni ezi a kibúvót ós tovább firtatta, miféle iö vedelmei vannak Polónyinak. Egy kép viselő, aki maga is jónevü ügyvéd, ol dotta meg a csomót. — Ugyau, csak nem lesz bolonc bevallani, — mondotta — hiszen épet e körül folyik a nagy pör. Polónyi az ajkába harapott, a kép viselők pedig harsogó kacajban törtek k {Hol az az ügyvéd ?) Kelemen Sa m az ügyvédnyomorról beszélt a képviseli házban az adójavaslatok vitájánál. — Ma az ügyvéd hitelből ól és at ból a reményből, hogy majd nagy p u thiet csinál, — jelentette ki. A Ház karzatán a nők nagy figy< lemmel hallgatták ezt a közvetlen valk mást. Mikor aztán Kelemen befejezte beszédet, egy teremszolga cédulát ado át neki azzal az üzenettel, hogy ezt eg mama küldte, aki a hetes karzatn eladó leányával élvezettel hallgatta bt szédét. A cédulán csak ennyi állott: — Kérem, nagyságos uram, közöl; velem bizalmasan: hol az az ügyvéd? A mezőberényi nagy lopások epilógusa. Megkerült az atolsó bűnös is. Még sokan em'ékeznek Békésvárm gyében arra a nagyszabású lopás-sor zatra, melyet Mezőberényben követ* el 1904-ben egy tizenegy tagu tolv; banda, idősb W i n g e r t Mihály vez tése alatt. Ezek a derék férfiak néhái héten belül kifosztották Mezőberéi minden baromfi-udvarát. Tyúkot, cs két, libát, rucát garmadaszámra szedt össze éjjelenként ós szállították a szo szédos községekbe eladni. A ban nagyon jól volt szervezve. Csapatok oszolva rohanták meg több oldalról községet. Mig kettő-három bemászott udvarba ós „dolgozott", addig egyik őrt állott és éles füttyel adta tudtí társainak, ha közeledett valamelyes i szedelem. Össze is loptak annyi ap: jószágot, hogy két csabai csirkepiac kitelt volna belőle. Hosszú ideig nem tudták fölfede a bűnösöket. Azonban egyszer a rei őrség nyomára jött a dolognak s W: g e r t Mihály ós kilenc társa a törvéi szék elé került. A bíróság rendkiszigorú büntetést szabott ki rájuk. W gert három ós fél évi fegyházat kap< a többiek is kisebb-nagyobb börti büntetésben részesültek a szerint, ai lyen mértékben bűnösöknek bizony tak be. Aradi Márton is a bandához t tozott, sőt igen tevékeny tagja is v< Mikor látta, hogy a hullámok kezaer összecsapni feje fölött, hirtelen kere oldott és eltűnt Mezőberónyből. Sei sem tudta, hová lett, hozzátartozói dig természetesen nem árulták el. T sait elitélte a törvényszék, sokan ki töltötték már büntetésüket, mikor Ar a mult évben hazaérkezett Beróny Azt hitte, hogy négy óv előtti bű mind feledésbe mentek már és n fogja bántani senki. Reményében azonban csalatkoz mert lefülelték és őt is a bíróság állították. A gyulai királyi törvénys hétfőn ítélkezett fölötte. De szerenc sen járt Aradi uram, mert enyhe b tetóst kapott. A törvényszék ugya figyelemmel arra, hogy a dolog r meglehetősen régen történt és ilj esetben a bizonyítási eljárás neh csupán a vádlott vallomásai alap