Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-06-27 / 51. szám

420 BÉKESMEGTEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1909 junius 13. hir sem igaz, Andrássy csak a miniszterségtől akar visszavonulni, de csak azért, hogy hivatalos állásának kötelékeitől menten, teljes szabadsággal vehessen részt a politikai küzdelemben. Andrássy és pártja, mint hirlik, loyálisan támogatná azt a kormányt, a melynek feje Kossuth Ferenc lenne. Már ez a körülmény is kívánatossá teszi a Kossuíh-féle kibontakozási terv megvalósulását. Készülődés a megyegyülésre. Az állandó-választmány ülése. Békésmegye állandó-választmánya pénteken délelőtt ülést tartott, melyen a hétfői rövid megyegyülés mintegy 20 tárgyát készítette elő. Az ülés, melyen Ambrus Sándor alispán elnöklése alatt dr. Daimel Sándor főjegyző, dr. Z ö 1 d y Géza tiszti-főügyész, dr. Zöldi János tiszti főorvos, Kiss László tb. főjegyző és dr. Konkoly Tihamér aljegyző vettek részt: igen hamar, mintegy félóra alatt végzett az ügyekkel, melyek előreláthatólag a közgyűlésen sem fognak nagyobb vitákat provokálni. Az érdekesebb tárgyak és a választmánynak reájuk vonatkozó javaslatai a következők : Áchim L. Andrásnak és társainak a csabai jegyzőválasztás ellen benyújtott felebbezését elutasítani javasolja a választmány, mert a felhozott érvek közül egyik sem állhatja meg a helyét. Hrabovszky Pál nem jelölésénél a főszolgabíró törvényadta jogával élt, az albirónak pedig a közigazgatási bíróság egyik döntvénye alapján szavazati joga van. A gyulai ötödik gyógyszertár felállítását szintén nem javasolja a választmány, mert mindazon fórumok, melyek e kérdéssel foglalkoztak, az elutasítás mellett foglaltak állást. Az elutasítás mellett szól, hogy Gyula 25.000 lakosa az ötödik gyógyszertárat nem tudja fenntartani és hogy a negyedik gyógyszertár csak nem régen, 1903-ban állíttatott fel. Békési István dobozi lakosnak pöre volt a községgel, amelyet meg is nyert. A képviselőtestület közgyűlésén egyesek annak a nézetüknek adtak kifejezést, hogy a község folytassa a pört. A többség azonban nem akarván a községet a bizonytalan kimenetelű pörbe belevinni, a pör folytatása ellen foglalt állást. Ez ellen többen felebbezéssel éltek a törvényhatósághoz. Az állandóválasztmány javaslata az, hogy a felebbezés elutasitásáv?! hagyja jóvá a közgyűlés a képviselőtestület határozatát. Kondoros község Demcsák János segédjegyzőnek 400 korona személyi pótlékot szavazott meg. A javaslat az, hogy a hözgyülés hagyja jóvá a határozatot. Érkezett ugyan be a határozat ellen felebbezés, de a törvényes 15 napi határidőn tul. Ezért nem lehet figyelembe sem venni. Mezőberény község betonjárdát akar építtetni, mely 66.000 koronába kerül. Ez összeget kölcsönképen veszi fel a község. Megkereséseire a Pesti Hazai Első Takarékpénztár és a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank küldtek be ajánlatokat. A két ajánlat közül a Kereskedelmi Banké mutatkozott előnyösebbnek, mert az nem köti ki a bekebelezési kötelezettséget, mig a másik kiköti. W i n t e r Ádám mezőberényi biró lemondott állásáról, mert fiát pénztárossá választották meg. Ebben összeférhetetlenséget látott. A képviselőtestület azonban ennek dacára sem fogadta el a lemondást. Az állandó-választmány javaslata az, hogy a lemondást el kell fogadni, mert a törvény értelmében a pénztáros és a biró egymással rokonsági viszonyban nem állhatnak. Ezek lesznek a közgyűlés érdekesebb ügyei. Csaba szervezési Miniszteri döntős. A szervezési szagályrendeleíekre Békésmegyében nem igen járnak jó napok. Évek beletelnek, mig a községi fejlődés által megkívánt módosításokat jóváhagyja az illetékes hatóség.Folyíonos fellebbezések huzzák-halasztják a módosítások életbelépését, ami egy cseppet sem válik előnyére a községi közigazgatás menetének. Ujabban a vármegye kót főhelye Gyula és Csaba módosították lényegesen szervezési szabályrendeletüket. A Gyula uj szabályrendelete már valahogyan révbe jutott, csak a III. jegyzői állást fellebbezte meg, elég indokolatlanul, egy nekibusult magyar. A fellebbezést a belügyminiszter bizonyosan el fogja utasítani, úgyhogy Gyula szervezési szabályrendeletének ügye elintézettnek tekinthető. Másképpen van ám Csaba. A csabai képviselőtestület távolról sem tett olyan lényeges módosításokat a szabályrendeleten, mint a gyúlai, mégis sokkal nehezebben tud az uj szabályrendelet érvényre jutni. Régóta húzódó kérdés már ez. A módosításokat Csaba képviselőtestülete még 1907-ben elhatározta. Több lényegtelen változtatáson kivül a legfontosabb ujitás az volt a szabályrendeleten, hogy kót uj segódjegyzői állás szervezését mondotta ki. Körvonalazta továbbá azt a kórdóst, hogy a tisztviselők közül kik lehetnek az elöljáróság tagjai. A személyzet minősítésénél az ügyészt, az állatorvosokat és a gazdasági intézőt a segéd- ós kezelőszemélyzet közé osztotta be. A két első ujitás pecsételte meg a szabályrendelet sorsát. Azok miatt késik a módosítások jóváhagyása, mert ellenük többen éltek felebbezéssel. A törvényhatóság a módosított szabályrendeletet dr. T a r d o s Dezső ós F á y Samu, továbbá Megyeri Imre árvaszéki h. elnök és társai felebbezése alapján 1908. febr. 24-ón tartott közgyűlésében tárgyalta és hosszas vita után visszaadta átdolgozásra a községnek. A vármegye nem tartotta helyesnek a szabályrendelet azon intézkedését, hogy a két árvaszéki ülnök ós a számvevő nem lehetnek tagjai az elöljáróságnak. Az volt a nézete, hogy e három tisztviselő állásaiknak fontosságánál fogva tagjai lehet az elöljáróságnak. Az ellen, hogy az ügyészt, állatorvosokat ós a gazdasági intézőt a kezelő személyzet közé osztotta be a szabályrendelet, a vármegyének nem volt kifogása, mivel az érdekelt tisztviselők nem tiltakoztak elleno. A belügyminiszter, aki elé a szabályrendelet a törvényhatósági határozat után került, most küldötte vissza az iratokat. Leiratában a miniszter helyesnek tartja, hogy a vármegye visszaadta a szabályrendeletet a községnek átdolgozás végett. Nem hagyta jóvá azonban a törvényhatóságnak azt a határozatát, hogy az árvaszéki ülnökök és a számvevő tagjai lehetnek az elöljáróságnak. E/.t maga a törvény tiltja, a törvényen pedig szabályrendeletekkel nem lehet változtatni. A szabályrendelet ügye tehát még most sem jutott dűlőre. A községnek újból át kell dolgoznia s újból megkezdődik az a tortura, melyben már eddig keresztül kellett mennie a szabályrendeletnek. Élet a Nemzeti Társaskörben. (Külön fővárosi tudósítónktól.) A régi dicsőség lefoszladozott viharverte falairól, amelyek történelmi eseményeket láttak. Odabent a nagy embereknek csupán az arcképei hirdetik azt a szinte példátlan tekintélyt ós hatalmat, amely egy-egy szabadelvüpárti szitették, meg volt az a reménye, hogy vasárnapon fel fog támadni. . . * 1767-ben du Barry grófnő volt XV. Lajosnak a barátnője, akinek nem voli akkora hatalma, mint elődjének, a nagy Pompadour márkinónak. Du Barry nem szerette Choideul herceget, mert arca csúf volt. A grófnő szakácsa feltűnően hasonlított a hercegre. Egy szép napon magához hivata a szakácsot: — Elbocsájtom szolgálatomból, — szólt büszke hangon. — Miért? — kérdi a szakács csodálkozva. — Nincs tudomásom róla, hogy megszegtem volna a grófnő parancsát. Talán a ragout nem készitém el már olyan jól ? Min változtassak, hogy kedvére legyek ? — Az arcát változtassa meg! — Ami ezt illeti, legnagyobb sajnálatomra sem tudok eleget tenni parancsának. Ezzel elbocsájtotta a szakácsot. Este elmondta a grófnő legújabb tettét XV. Lajosnak. A király mosolygott rajta, mire du Barry felbátorodva szólt: — Én Choiseullomat már eltávolítottam magamtól, mikor fogja az önét elküldeni, Felség ? XV. Lajos nem válaszolt erre; hirtelen elkomolyodott. Du Barry asszony érezte, hogy felséges barátját nem találta jó kedvében. S rögtön feltalálta magát: — No, különben Choiseul még sohasem sózta el Felséged levesét! * XV.-Lajos magába szállt egy zimankós téli este. Azt vette észre magán, ( hogy a szerelem rövid idő alatt tönkre í teszi életét. Korán öregedett. — Látom, - úgymond XV. Lajos la Martiniere orvosához, — hogy ezen tul mulatságaimban féket kell tartanom. miniszterelnök kezében az ország féle] metes erejévé duzzadt. Ma csöndesek tágas termek, az öblös karosszékekbe: nem Podmaniczky Frigyes, Szilágj Dezső, Tisza Kálmán diskurál, a nehe zen összeverődő tarokkpartiknál biáb; keressük a Mikszáth Kálmán kedve alakjait, nincsenek potentátok, csak egy szerű emberek, magánpolitikusok, akik nek egyike-másika bizakodó kedvve tekint a válság fordulatai ós fejleménye elé. Sokáig nem volt aktuális a Do rottya-utcai ódon épület. Egykedvüei mentek el mellette a dolguk után futí pestiek; már az emlókezes mécse ii mintha kialudt volna. Néhány nap ót! azonban lobot vet a pisla láng, keze már rávilágítani alakokra, dolgokra, d< ki tudja, nem oltja-e el a szelíd fény egy még méhében hánykolódó, távolró sem sejtett zivatar? . . . Lukács László királyi megbízatási óta friss szinek költöztek a hajdan fó nyes Lloyd-klubba. A Társaskör tagja kezdenek buzgóbban eljárogatni s miótí Khuen-Héderváry is megjelent, szinte ug] tetszik, Tisza István egész táborkari együtt van. Csakhogy éppen maga i vezér, a kemény csontú geszti nagyui hiányzik. Lukács László egy hét ótí mindennapos vendége a klubnak. Dói előtt fél tizenegy órakor jelenik mej pontosan, elolvassa az újságokat, majc félrevonul tárgyalni gróf Serényi Bólá val, a volt kereskedelmi államtitkárral aki most az Atlantica tengerhájózás társaság elnöke. Dániel Gábor, a Há: volt alelnöke és az ősz szakállú Sréte. Alfréd, akit olyan sokszor itattak vizze az obstrukciós oroszlánok, csöndesei összebújnak. Báró Fejérváry Imre, a vol baranyamegyei főispán is sürün ellátó gat a körbe. Az egyik szolga különö sen büszke erre a vendégre. Ha meg kérdezik, hogy ki van bent, ragyogd szemmel vágja ki: — Báró Fejérváry ! — Nono, nem a Géza excellenciás ur, hanem az Imre méltóságos ur, — igazítja ki a másik szolga. Az urak még rosszat gondolnak. Az öreg ur nem is tag Az urak tudniillik ujságirók, akikel most ideszólit a kötelesség. Magábar véve a riport súlypontjának idebillenósí is amellett tanúskodik, hogy a Nemzeti Társaskör néhány napra kibontakozott a szürkeségből. A sajtó elsősorban Lukács László lépteit lesi. Kémlelik, hova megy, kivel beszól. Gummikerekü kocsiját egész komflis-tábor követi. Lehel apró, de érdekes megfigyeléseket tenni. de aztán megtalálta egy másik pásztornál . . . Maga maradt Margit a szalonban, a kis szerelmes Margit. Géza elment. Maga maradt szerelmes gondolataival együtt. Az első önfeledt, édes csók még mindig ott égett az ajkán. Aztán sirt egy nagyot, — kacagott egy nagyot ... Álmodott egy szépet „ . . Felocsúdott a szép kicsi Margit. Megsimította a homlokát, megigazította a haját, aztán kifutott a mamához. Sok mondani valója volt. * Kardos Loránd, te vagy az a szegény, szerencsétlen, csalódott fiu . . . Anekdoták XV. Lajosról és udvaráról. Choiseul herceg mindent elkövet tt, hogy a franci udvarnak óriási kiadásai csökkenjenek. Bármint igyekezett azonban figyelmét mindenre kiterjeszteni, sok visszaélést nem tudott meggátolni. Egy alkalommal a királylyal kocsizott ki, amidőn XV. Lajos kérdi tőle: — Mennyire becsüli e kocsi értókét, melyben most ülünk? — Síre, — felelte a miniszter, miután kissé gondolkozni látszott — hatezer francra becsülöm, de, Felség, Ön valószínűleg nyolcezer francot fizetett érte. — Choiseul, nagyon téved, e kocsi nekem harmincezer francba került. Choiseul ki akart kelni e nyilvánvaló rablás ellen, de miután Noilles marsall s még egy udvari ember ült a kocsiban — hirtelen elhallgatott. Ugyancsak Choiseullel társalgott egy alkalommal XV Lajos, amidőn a nagy költekezés ismét szóba került. — Csodálom, Felség, hogy ismeri ezeket az üzelmeket s mégse tud rendet csinálni. E visszaélések már elviselhetetlenekké válnak. Ha Felség engem támogatna, ugy elvállalnám a rendcsinálás nehéz feladatát. — Kedves barátom, — felelte XV. ! Lajos — a lopást szemtelenül, arcátla• nul űzik udvaromban ós lehetetlen önnek bármit is elérni. Igen sokan, külö! nősen igen nagy állású urak viszik ebben a főszerepet, tehát sikerrel kecsegtetni magunkat, hiu dolog lenne. Ahány miniszterem csak volt eddig, mind rendet akart csinálni, de csakhamar felhagytak e jó szándékukkal. Fleury bíboros, azt hiszem, csak elég hatalmas volt, mert hiszen nálamnál is jobban tudott parancsolni Franciaországnak ... na és ? Meghalt a nélkül, hogy ez irányú egyetlen egy tervét is megvalósíthatta volna. Hagyja barátom e terhet az én vállamon nyugodni. Bezzeg I-ső Napoleon nem igy beszólt ! * XV. Lajos gyakran mulatott Ayen humorán. Egy alkalommal egy szólt XV. Lajos: — Be kell ismernie, hogy nem mindig állt szolgálatomra. — Ezt kétségbe bátorkodom vonni, Felség! — Pedig ugy van! Amidőn mult évben oly nagy volt a pónzszüksóg, hogy mindenki elküldó ezüst és arany holmijait az olvasztóba, ön nem küldó a magáét. — Igaz, Sire, s bevallom, hogy egy pillanatig sem gondoltam rá, hogy az i enyémet is elküldjem. j — Pedig én összes ezüst- és aranyholmijaimat elküldöttem I — Elhiszem, Felség, de engedje I meg, hogy egy hasonlattal éljek: Midőn I Jézus Krisztust pénteken keresztre fe— Sire, — válaszolá az orvos, — jobban tenné, ha teljesen felhagyna velük. — De hiszen akkor nem érdemes élni! — fakadt ki keserűen a Napfia de azért az orvos megjegyzése rosszkedvűvé tette XV. Lajost. Zárkózottá lett s a „lever"-nél (cercle) csak legjobb barátait fogadta. Du Barry grófnő csillaga e perctől fogva pedig hanyatlóban volt. 1772-ben nagy udvari álarcos-báli rendezett XV. Lajos, melyre meglehetősen válogatatlan közönsóg gyűlt össze. A krónika tanúsága szerint néhány jómadár is feltolakodott, akik a zavarosban halászni akartak. A tömeg du Barry grófnőt elsodorta a királytól. A jómadarak gáncsot vetettek, hogy a drága ékszerekkel felcicomázott asszony elessék és ha felkelni segítenek neki, az ékszerek közül néhányat elzsebeljenek. Csakugyan elesett a szép asszony, de a tolvajok terve nem sikerült, meri amint a grófnő megbotlott, egy fekete dominónak öltözött ur hirtelen ott termett. A grófnő felkel s ékszerei közül egy sem hiányzott. A fekete dominós ur a királyhoz vezette du Barry grófnőt. A király megtudta ezt s kérdi az ifjút, hogy mily jutalmat kiván és ő kicsoda ? — Én — úgymond — senkisem vagyok s kivánni sem kívánok semmit. Du Barry grófnő kérésére az ifjú fekete dominó levette álarcát. Egy 18—19 éves remek ifjú állt előttük. Valami párisi fiskális Írnoka volt. Neve pedig Duinquet. Duinquetnek a király magánpénztárából 6000 frankot adott azonnal, később pedig ugyanennyi kegydijat húzott évente, amig du Barry grófnő volt a király kegyeltje.