Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-01-24 / 7. szám

BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1909 jan. 24. a gyámügyi esküdti állásra L e s z k ó János, Darabos János, Szlepkó János és Kvasz György, a tanügyi esküdti állásra pedig Szulimán Ákos, Szlepkó János és K v a s z György pályáztak. Seiler főszolgabíró elnök abban a nézetben van, hogy mindenik állásra csak három pályázót kell jelölni. Áchim L. András: Mikor a magyarországi parasztpárt ezeket az urakat megválasztotta, akkor szintén abban a nézetben volt, hogy csak hármat kell jelölni. De most a felettes hatóság mégis megsemmisítette a választást. S e i 1 e r : Kérem, ez nem tartozik ide. Áchim: Hallgasson meg az elnök ! S e i 1 e r: Ha tovább folytatja, megvonom a szót. Áchim: Akkor is nekem lesz igazam. Kívánom, hogy mindenki jelöltessék és a nép válassza meg azt, akit akar. H a a n Béla indítványozza, hogy Hrabovszky rendőrfőbiztost ne jelöljék, a tanügyi esküdti állásnál is feleslegesnek tart uj jelölést. Ő mind a két tiszt viselőt meg szeretné hagyni jelenlegi állásukban. Áchim: Hátha a . nép nem hagyja meg ? A közgyűlés többsége a mellett lévén, hogy minden pályázót jelölni kell, Seiler főszolgabíró ezt határozatilag kimondta ós a választás napjául a jövő bét csütörtökét tűzte ki. E/.ek után berekesztette a jelölő .gyűlést. Kovács Sz. Ádám bíró megnyitotta a közgyűlést, Korosy főjegyző az ügyek előadásához kezdett. A közpénzek elhelyezésére vonatkozó belügyminiszteri, valamint a törvényhatóságnak ós a közigazgatási bizottságnak a különböző községi számadások jóváhagyására vonatkozó rendeletek, illetve leiratok tudomásul vétettek. Az alispán értesítette az elöljáróságot, hogy hordójelzö hivatalok hiányában a hordójelzóst 1909. julius l-ig az állami mértékhitelesítő hivatalok végzik. Ezek a kereskedelmi miniszter intézkedései szerint hordójelző hivatalokká is átalakíthatók. Ennélfogva elrendelte az alispán, hogy még a februári megyegyülésig küldjön értesítést a község arról, hogy átóhajtja-e alakítani a mértékhitelesítő hivatalt. A közgyűlés az alispáni határozathoz egyhangúlag hozzájárult. A legtöbb adót fizetők névjegyzéke az 1909. évre jóváhagyatott. Budapest székesfőváros megkeresése folytán P á v i k Józsefné illetősége igazolást nyert, ellenben Cseovszky András illetősége nem volt gazolható. Gerendás közigazgatása. Korosy László főjegyző előadja, íogy a képviselőtestület utasítása órtelnében az elöljáróság kiszállott Gerenlásra, az ottani lakosság óhajainak megtallgatása céljából. A község érdekeinek ÍS a lakosság óhajtásainak figyelembeételóvel az elöljáróság a következő jaaslatot terjeszti a közgyűlés elé : Mondja ki a képviselőtestület, hogy tekintettel arra, hogy a két Gerendás önálló pusztai jelleggel bír, hogy 20 kilométernyi távolságra van Csabától s ott több száz család telepedett már le: a központi helyet foglaló gróf Apponyi majorban közigazgatási szervet létesít, mely áll törvénybiróból, anyakönyvvezető segéd-jegyzőből és egy elöljáróból. Ez a szerv rendes közigazgatási funkciókon kivül mindazon teendőket végzi, melyekre őt a képviselőtestület a gerendási lakosság érdekében utasítja. A lakosság abbeli kérelmét, hogy a telkek tulajdonjoga Csorvás községről az ő nevükre írattassák, mint magánjogba ütközőt nem áll módjában a képviselőtestületnek teljesíteni. A temető létesítése iránti kérelem teljesíthető, ellenben iskolát és közlegelöt csak később, a lakosság szaporodásával fog kapni Gerendás. Az orosházai ut kikövezését Csaba anyagi viszonyai nem birják meg. A külön orvos ós kézi gyógyszertár rendszeresítését célzó kérelem sem teljesíthető ez idő szerint, azonban gondoskodás történik arról, hogy valamelyik községi orvos hetenkint legalább kétszer kimenjen, E javaslat előterjesztése után Korosy főjegyző előad a, hogy személyes megjelenésükkor tapasztalták a gerendásiak részéről az elszakadástól való idegenkedést. Nem áll érdekükben a Csabától való elszakadás, inkább maradni kívánnak. Nemes ik a csabai, de még a csorvási vevők is panaszkodnak Csorvásra, mely mindent iger, de semmit sem ad. Presszióval vettók csak rá őket az elszakadási kérvény aláírására. Meleg és lelkes szavakkal ajánlja tehát elfogadásra az előljárósági javaslatot. Hadd lássák — úgymond — a gerendásiak, hogy ez a képviselőtestület minden móltányos kórelmet teljesít és nem bánik velük mostohán. A közgyűlés a javaslatot vita nélkül egyhangúlag elfogadta, ami a karzaton nagy számmal jelenlévő gerendásiakia szemmelláthatólag jó hatást gyakorolt. Helyettesítések és Pro Caiabria. Korosy főjegyző előadja, hogy a tanács a Zsilinszky Sándor áthelyezésével megüresedett főpénztári ellenőri állás helyettesítésére Tóth Lászlót, az ő távozásával üressó lett katonai nyilvántartói állás helyettesítésére Könyves Jánost ajánlja. Elfogadtatott. Áchim L. András a helyettesítésekkel kapcsolatban egy uzust akarna proponálni. Ezt a várost a polgárság tartja fenn. Mégis azt tapasztalja, hogy a város szülöttei nem kapnak állást a községnél. Most is vannak fiatal, tehetséges, nyolc gimnáziumot végzett emberek, akik szeretnének a megüresedett állások valamelyikébe bejutni. Ajánlja, hogy az állások betöltésénél egyenlő arravalóság esetén a város szülötteit helyezzék előtérbe az idegenek fölött. Korosy főjegyző kijelenti, hogy már régen fenn áll ez az uzus. Féli x István, N á n á s i János és P a t a j András adásvételi szerződései .névszerinti szavazással jóváhagyattak. Jóváhagyást nyert a gyepmesteri I szerződés is, a különböző havi jelenj tések pedig tudomásul vétettek. R e i s z Hermannak az olaszországi károsultak részére 500 korona segély i megszavazását célzó indítványa elfogaj dásra talált azzal a módosítással, hogy j a magyarországi bányaszerencsétlenek; nek is juttatni kell az összegből. Ügyrendmódositás és kérvények. Dr. S a i 1 e r Vilmos, Seiler Gyula és dr. Tardos Dezső lapunkban már tárgyalt indítványaira vonatkozólag K orosy főjegyző előadja a tanács javaslatait. Hogy a jegyzőkönyvek minden közgyűlésen felolvastassanak ós az esetleges hiányok kibővittessenek: nem javasolja a tanács, mert a törvény értelmében hitelesített jegyzőkönyvön változtatni nem lehet. Dr. S a i 1 e r : O csak azért tartja szükségesnek, mert megtörténhetik az, hogy a jegyzőkönyv nem helyesen van felvéve s ennélfogva pótlásra szorul. Az is megeshetik, hogy a hitelesítők sem olvassák el. Korosy: A folytonos módositgatások a végletekig folyhatnak. Mellette volna felolvasásnak, de azt meg időrablásnak tartja. V a r s á g h Béla ellene van a felolvasásnak, mert vannak olyan hosszú jegyzőkönyvek, hogy felolvasásuk egy órahosszáig is eltart. Az indítványt bizalmatlanságnak tartja a jegyzőkönyvhitelesítők iránt. A közgyűlés a felolvasási indítványt elvetette. Korosy főjegyző a másik indítványt adja elő,, mey szerint a bizottsági jegyzőkönyvekbe a tagok megjegyzesei is beveendők. E'.t fölöslegesnek tartja Elég, ha a bizottság határozata benne van. H >g.y a bizottság kétszeri össze nem jövetel után csapassék el, ez sem heiyes felfogás. V a r s á g h Béla azt a módosítást ajánlja, hogy ha az ad hoc bizottságok kétszer nem jönnek össze, egyszerűen jelentést kell tenni róla a közgyűlésnek. Ez el is fogadtatott Annak az indítványnak, hogy a tárgyalások közepén is adathassanak elő interpellációk, szintén nincs mellette a tanács, mert rendkívüli közgyűléseken interpellációkkal előállani nem is lehet. Ott csak a tárgysorozatba felvett ügyek szerepelhetnek. Tehát ugy javasolja pótolni az indítványt, hogy csak a. rendes közgyűléseken adh issanak e.ő interpellációk, de azoknak is a végén. Ez elfogadásra talált. Korosy László főjegyző előterjeszti Böszörményi Rózának, a polgári leányiskola igazgatónőjének segély kérelmét. Az idén az iskolának csak 5300 korona bevétele volt, mig a kiadás 6250 korona. E 850 korona többletnek a megadását kéri. A tanács javasolja a kérelem teljesítését, egyben felterjesztést kíván intézni a kultuszminiszterhez, hogy a községnek a régi polgári iskolára megadott évi 3600 korona segélyét, melyet most a felsőbb leányiskola élvez, adja vissza. Teljesítésre talált a kereskedők továbbképző tanfolyamának 200 koronás segélykérvénye is, ellenben a községi tanítók drágasági pótlék iránti kórelme elutasittatott. Gyula pénzügyeinek rendezése. A kiküldött bizottság javaslata. Gyula város közismert zavaros ós zzomoru pénzügyeinek rendezése céljából — mint annak idején megírtuk — Ambrus Sándor felhívta T h u r y Mihály, megyei főszámvevőt, hogy vizsgálja meg Gyula pénzügyeit és terjeszszen elő indokolt javaslatot. A főszámvevő eleget tevén a felhívásnak, a terjedelmes javaslatát azzal a rendelkezéssel küldötte meg az alispán Gyula városának, hogy a képviselőtestület küldjön ki bizottságot e fontos kérdésnek a javaslat alapján történendő tárgyalására. A bizottság tagjai lettek Lovich Ödön polgármester elnöklete alatt: Schrőder Kornél, Braun Mór, dr. L a d i c s László, Weisz Mór, F o 11 m a n n János, dr. B e r ó n y i Ármin, S a 1 József, K o h n Dávid, N óv ó r y Albert, S c h m i d t József, ifj. M i s k u c z a Illés, K u k 1 a Ferenc, Murvai István, F. Schriffert István és Jancsovics Emil dr., tiszti főügyész. A bizottság többszöri tanácskozás után elkészült javaslatával, melyet most terjesztett be Lovich polgármester az alispánhoz. E szerint nem javasolja a bizottság, hogy az ingatlanoktól fizetendő kincstári illetékek után városi pótilletékek is fizettessenek. Úgyszintén ellenzi a szódavízre kivetendő fogyasztási adót is, melyeket pedig a főszámvevő javaslatba hozott. Városi takarékpénztár felállítása nagyon kockázatos vállalkozás volna a bizottság szerint éppen Gyulán, ahol jelenleg három nagy takarékpénztár működik s a negyedik is alakulóban van. A vásári és piaci helypónzszedés bérbeadását javasolná ugyan a bizottság, de attól tart, hogy egy esetleg haszonleső bérlő részéről a közönség zaklatásnak lenne kitéve. A város adósságainak fedezésére kölcsön felvételét nem tartja helyesnek a bizottság. E helyett inkább az ingatlanokat kell eladni és a befolyó vételárból lehetne fizetni a függő adósságokat Ez ingatlanok bérbeadása ugy zerettem. De talán az mind csak olyan Ikóplete volt aQszerelemnek ! Az igazit íeg késő lenne most megtanulni. A ázassággal, ugy vélem, elkéstem egy icsit. Még azzal is, amit az az ur monott, hogy próbáljak valami biztos állás tán nézni, mert ilyen öreg urnák kios lehet már a sok írás ! Csak legyen yugodt! Nem kínos nekem ! Még minig gyönyörűség I Gyerekek, ha nem mne az írás gyönyörűség, ugye, akkor em írnánk ? Persze, hogy nem ! — zúgták he/eslően. Pedig mégis bolondság az egész ! — űytatta az öreg később, megint elboDngva, — Ne is jöjjetek utánam ! Ez isz a ti végetek is, ami az enyém ; ha iajd megvénültök, más pályára küldeek ! Ostobaság az egész ! És egyre csak azt ismételte. Aznap űe nem lehetett belőle mást kivenni, amarosan haza is indult. Engem érdesít az öreg ur lelki állapota és ajánlDztam, hogy majd haza kisérem. Bőbeszédű lett az uton csakhamar. — Bizony fiam, bolond dolog az 5 szerfölött háládatlan, ha valaki igazi, jgy tehetség nélkül iróvá lesz ! Minden ás pályán többre lehet menni, sokkal evesebb munkával, nem is szólva arról, Dgy mennyivel biztosabb és kónyelesebb minden más egyéb foglalkozás ! e persze az ember későn vesz észre indent. Azt a legkésőbben, hogy szaár ! Illúziókban ós illúzióknak élünk > az illúziók koldusai vagyunk ! Tulaj>nkép pedig szamarak vagyunk, akiit becsap az élet! Természetesen egóen kellemes ez az illúziókkal való becsapás, amíg fiatal az ember, de azután... azután, mikor az illúziók foszlányokká tépődnek és jön az öregség tele ós a lelkünk didereg a foszlánynyá vált takaró alatt! Dicsőségért és szerelemért! Ez a két szó van a lobogónkra irva, melyet büszkén fennen lobogtattunk, mikor utunkra indultunk. S milyen kopárnak, milyen szédítően fényesnek látjuk az utat ! Mintha a babérok még nem lennének mind letépve, hanem azok mireánk várnának ! Emlékezem, jól emlékezem ezekre az első lépésekre, mikor félbehagytam az egyetemet. Ha elvégeztem vo!na, azó.ía isten tudja micsoda kényelmes ál: lásban levő nagy ur volnék ! Andrássy idejében bekerültem volna a minisz teriumba, ós ha nem is vették volna valami nauy hasznomat, mégis felkerülhettem volna a hivatalnoki létrán szép magasra. Miniszteri tanácsos, vagy legalább is osztálytanácsos lennék. Szép fizetéssel, ranggal, nyugdíjjal. De nem akartam hallgatni az okos szóra. Tóth Kálmán kiadta az első novellámat a Fővárosi Lapok-ban és attól a perctől kezdve megszűntem okos ember lenni. Fiatal voltam, elég csinos legény s hozzá iró ! Három nagy előny volt ez, különösen akkoriban ! Mert akkor szerették ám és becsülték az írót. Még akkora kis irót is, mint aminő ón voltam. Persze azt C3ak most tudom, hogy akkor milyen kicsi voltam. Szép idők voltak ezek ! Kedvesek, vidámak ós gond nélküliek ! Kevesen is voltunk, kik írogattunk, az emberek jobban is olvastak, mert ez az átkozott politika nem vette el minden idejüket és könyveket is vásároltak. Elég jó jövedelmünk volt és amellett tisztelet környezett mindnyájunkat. Tisztelet és még egy : szerelem ! Ez az, ami félrevezeti ós elkábűja a fiatal írókat. És ez az egy még most is megvan. A lányok, asszonyok még most is jobban szeretnek titeket, mint másokat ; a nők szemében még mindig glória vonja be az iró homlokát. És ez az, ami áldozatul követeli a fiatal embereket és elvonja őkst a rendes pályától, azoktól amelyeken boldogulhatnának. E kapatják őket a nők és ők azt hiszik, hogy ez az igazi dicsőség. Mi is azt hittük ! A dolgainkat nyakrafőre dicsériék az asszonyok és :i elhittük nekik ! Ha társaságba mentünk, s a nevünket meghallották, elragadtatással fogadtak : — Ah, kedves Bínossy! Csakhogy megismertem, csakhogy látom ! Mennyi szép dolgát olvastam 1 Rossz ember. De sokszor megríkatott azokkal a szép meséivel. i A kis bakfis leányok pedig mint valami magasabb lenyre, ugy tekintgettek fel reánk és jóformán csak pár szót kellett hozzájuk szólni és ott vergődtek a hálónkban. Milyen házasságokat köthetett volna j az ember! Kaphatott volna gazdag, szép ! leányokat, akik boldoggá, gondtalanná j tehették volna az életet. De nem, a világért sem mondott le az ember a bohémé szabadságáról. Meg aztán a Múzsa iránt tartozó kötelességnek is tartottuk, hogy csak neki kössük le magunkat. — Em ékezem az ostoba beszédeinkre : Az irónak szabadnak kell lenni! A házasólet nyűg és korlát a tehetségen ! C>ak ugy lehet emelkedni, ha nem köti az embert semmisem! Milyen ostoba beszédek voltak ! Az igazi tehetség bizony emelkedik, akár igy, akár ugy! Csak a mi fajtánk hiszi azt, hogy a házasság a nagyság korlátja. Korlát bizony a mi tehetetlenségünk. De persze ezt is későn látjuk be, mint mindent! Akkor, amikor már dér száll a lelkünkre is, meg a szivünkre is és amikor már nem vesztegetheti meg a lelkünket női ajkaknak se dicsérete, se csókja. S itt állunk egy eredménytelen pálya végén. Dolgoztunk és eredmény nélkül. Se anyagi, se erkölcsi haszna az egész életünknek. Koldusok vagyunk és a nevünket még életünkben elfelejtik. — Hát érdemes volt ezért élni! Elhallgatott az öreg. A sok beszédbe belefáradt és fáradtan pihegett. Szerencsére ott voltunk már a lakás előtt. — Isten veled öcsém ! Jó éjszakát! Megyek pihenni! Ez az én legkedvesebb időm! Nem tudok aludni ós előszedem a régi emlékemet. A leveleket, arcképeket, száraz virágokat és elgondolom, hogy milyen kedves időket éltem át. S ilyenkor megvigasztalódom! Egészen kiderült az arca és mosolyogva, — ugy, ahogy rendesen látni szoktam — bement a házba a hangulatok megfakult, tépedt tollú vitéze, aki még egy céltalan élet végén is talál vigasztalót a hangulatokban.