Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-06-24 / 50. szám

Békéscsaba, 1909 junius 24 politikai személyeket nevezett meg. Ez most nem törtónt meg, valószínűleg azért, mert Wekerle már régebben tett erre vonatkozólag javaslatot a királynak. Wekerle többféle kombinációt ajánlott a királynak. Hir szerint figyelmeztette egy Tisza-Andrássy és egy Lukács kabinet eshetőségeire is. Bécsi illetékes körökben a kibontakozást kétféleképen képzelik el. Az egyik mód az volna, hogy a függetlenségi párt elfogadja a Lukács László propozicióit, amire remény is van, mert most már csak személyi differenciákról van szó. Ha ez nem sikerülne, akkor a kísérletek korszaka következik. Bécsben még a darabont uralomra is gondolnak, amelyet az általános egyenlő választói joggal, a nemzetiségiek és a szocialisták támogatásával, ülnének nyélbe. A Lukácsféle kibontakozási terv elfogadása esetén az alakulandó függetlenségi kormányban emlegetik Bánffy Dezső nevét is. Ez a kabinet a parlamenttel elsősorban a rendes állami költségvetést és az ujonclétszámot szavaztatná meg. Ezután a delegációkat fogná munkába, amelyeknek el kellene fogadnia a rendes közös költségen kivül a 300 milliós haditengerészeti beruházásokat is. Azután a választói reformot csinálná meg, még pedig a Kristóffy-féle terv alapján. Ezek azonban mind csak híresztelések. Valójában most senki sem tudná megmondani, hogy mi lesz? Gyula közgyűlése. Vita a földadó kataszter kiigazítása körül. Gyula város volt képviselőtestülete hétfőn tartotta utolsó közgyűlését. A városatyákat mintha a búcsúzás melancholikus gondolata lepte volna meg: teljesen betöltötték a városháza nagytermét. Nemcsak betöltötték, de csöndesen is maradtak. A város legvitalisabb j érdekei fölött csöndben tértek napi- ; rendre, legtöbbnyire elfogadták a tanács javaslatát. Legterjedelmesebb, de szintén lagymatag vita a földadó-kataszter kiigazításának kérdésénél volt. Mint már lapunkban többször jeleztük, a pénzügyminiszter elrendelte a földadókataszter kiigazítását, amelyre vonatkozó kérvények junius 30-ig adandók be. A gazdaközönségre oly nagyon fontos kérdéssel először a legilletékesebb fórum: a Békésmegyei Gazdasági Egylet foglalkozott, még pedig K o h n Dávid előadása alapján. A Gazdasági Egylet igazgató-választmányának határozata szerint megszerkesztett memorandumszerü irat ekkor a törvényhatósági közgyűlés eló került, mely hozzá is járult azzal a módosítással, hogy a törvényhatóság az egész vármegye területére nézve kövelte a kiigazítást más vármegyékkel szemben, speciális, külön kifogásaikat azonban a községek külön folyamodványba foglálják és ugy adják be. A törvényhatóságnak ilyen érzelmű határozata okozott egy kis parázs vitát a hélfői közgyűlésen. A tanácsi javaslat ugyanis az volt, hogy mivel a törvényhatóság az egész vármegyére nézve kérelmezte a kiigazítást, Gyula város ezt külön ne tegye meg, mert fölösleges munkát végezne, hanem csak bízza a vármegyére az ügy elintézését. E javaslat ellen dr. S i m o n k a György hosszú beszédben tiltakozott. Kimutatta, hogy Gyula város határában szintén nagy igazságtalanságok vannak a kataszteri adózás terén, tehát ezekneK kiigazítása a kisemberek érdekében elsőrangú követelmény. Előadása szerint a kiigazítás kielégítő megoldása esetén a kisemberek állami adója körülbelül 25 százalékkal csökkenne s ebben az arányban csökkenne a községi adó is. A meggyőző érvek hatása alatt a közgyűlés a tanácsi javaslat mellőzésével dr. Simonka György állásponijára helyezkedett ós kimondotta, hogy a kataszteri kiigazítást külön fogja Kérelmezni. Az ehhez szükséges adatok beszeizésével a városi adóhivatalt bizta meg, még pedig sürgős utasítással, mert junius 30-ig be kell nyújtani a kérvényt. A közgyűlés fontosabb tárgyai egyébként a következők : Az italmérési kártalanítási kötvény beváltásának lapunkban többször ismertetett ügyére nézve ez a közgyűlés még nem volt hivatva határozatot hozni, bár a beváltáshoz elvileg ugy ez a közgyűlés, mint a régebbi is hozzájárult. Véglegesen Gyula város anyagi -helyzetére oly fontos kérdés fölött a 15 nap múlva összehívandó közgyűlés fog határozni. A gyulai hitel és bőranyag beszerző szövetkezet ajánlatot tett a „Szarvas" épület megvételére, melyben most a mérnöki hivatal és az árvaszók foglal helyet. A szövetkezet 15.000 koronát kínál az épületért. Az eladás fölött érdemlegesen a 40 nap múlva összehívandó ujabb közgyűlés fog határozni. Ugyancsak a 30 nap múlva összehívandó közgyűlésen fognak határozni a Metz Antalnak és társainak a Göndöcsnépkerti pavillon mögött levő szőlők eladása tárgyában is. A közgyűlés egyébként kimondotta, hogy ifj. G ó g Mihály nyugalmazott városgazda ellen kártérítési pört indít. A piaci kofákra nézve pedig a sok panasz orvoslása érdekében szabályrendeletet alkot, amelyben kimondja, hogy 9 óra előtt a kofák az elárusítóktól nem vásárolhatnak. Ez a határozat a közönség érdekében nagyon üdvösnek mondható, mert a kofák nemcsak Gyulán, de mindenütt nagyon visszaélnek a vásárlási szabadsággal, ugy hogy Jmiattuk a nagyközönség nem tud tisztességes árukhoz jutni. Megrendszabályozásuk tehát nagyon is időszerű. A közgyűlés érdekesebb tárgyai ezek voltak. A többiekkel mint jelentéktelen, csupán egyes személyeket érdeklő tárgyakkal hamarosan végzet a képviselőtestület. A csabai iparostanonc munkakiállitás. Kik nyertek dijakat? A csabai közönség részéről nagy érdeklődés nyilvánult meg az Ipartestület által rendezett tanonc-munkakiállitás iránt. A városháza tágas nagyterme, hol a kiállított tárgyak elhelyezést nyertek, úgyszólván egész nap zsúfolásig volt érdeklődőkkel, aki őszinte gyönyörködéssel szemlélték a legfiatalabb iparosgeneráció szorgalmának ós tehetségének gyümölcseit. Minden tárgyon látszott, hogy alkotója egész tudását és ambi cióját belefektette elkészítésébe. Egyes készítmények igazi művészi ízlésről tettek tanúbizonyságot. A zsűri a kiállító tanoncok közül a következőket találta jutalomdijra érdemeseknek : Iső dijat: 1 aranyat és oklevelet nyertek : Csetneki János asztalos, Jendrejc?ik János bádogos-, Sipiczki György cipész-, Nyilas Sándor szabó-, Rosenzweig Sámuel órástanoncok. II. dijat: 4 koronát és oklevelet nyertek : Koszecz Pál asztalos-, Varga Márton kerékgyártó-, Siéger András kovács-, Uhrin András géplakatos , Penyaska Pál csizmadia-, Varga György cipész-, Pók István szabó-, Zahorán Mihál.v szabó-, Kocsa György nyomdász- (,,Corvina"köny vnyomda), Taró Ferenc fényképésztanoncok. III. dijat: 2 koronát és oklevelet nyertek-. Bjelik János kaptafa'cészitő-, Kiss György kerékgyártó-, Lestyán Mihály esztergályos-, Braun József kovács-, Gazdá Mihály lakatos-, Laczó György kovács-, Kertész Sándor lakatos-, Dobroczky András cipész-, Felczán József csizmadia-, Keller Mátyás csizmadia-, Martincsek Pál szűcs-, Hankó András szabó-, Viczján György szabó, Winkler és én az Eskü-tér helyett rendesen a Lánchidnál támolyogtam fel a hajóból. Ez volt a foglalkozásom a boritókiráson kivül. Egy napon azonban hire jött az irodába, hogy egy adósunk, valami vidéki korcsmáros, feljött Budapestre és itt korcsmát nyitott. Alkalmas módon be lehetne rajta hajtani a követelést. A cimet hamarosan megmondta a bejelentőhivatal, az adósoknak eme rettenetes ellensége és most már csak arra volt szükség, hogy megtudjuk, kinek a nevére szól az italmérési engedély. Ha az asszony vagy valami rokon nevére, akkor kár a fáradtságért. Ezt meg kellett tudni és Stein ur, az én akkori főnököm, egy igen elmés és egyben igen egyszerű módot talált ki. A markomba nyomott két forintot ós azt mondta: menjek el abba a korcsmába vacsorázni. Ha vacsoráztam, mondta, ereszkedjek szóba a csaposlegénynyel, tetessem magam, mintha nagyon jókedvű volnék és nézzem meg ügyesen a falra függesztett italmérési engedélyt. Csöndes, igen csöndes kis utciban volt az a korcsma. Olyan csöndes volt az az utca, hogy szinte a vidéken éreztem magam. Sok esztendő mult el azóta, sok mindent elfelejtettem, amit átéltem, "de arra az estére emlékszem, annak az estének minden mozzanatára igen jól emlékszem. A korcsmában nem volt egyetlen vendég sem. Egy öreg, őszhaju csaposlegény mérte volna a bort, ha lett volna kinek. Keresztül mentem a söntésen, be a fehérteritókü vendégszobába. Hat fehérabroszos asztal és mellettük senki, de senki. Azaz, hogy igen. A hatodik asztalnál, amely egy ajtó mellett állott, hárman ültek. Egy sápadt arcú, éjszemü, kókesfekete hajú | leány, egy szoborszerüen hideg tekintetű asszony ós egy hat esztendősnek j látszó fiúcska. Mintha sírboltba léptem volna véletlenül, olyan borzongás futott rajtam végig. Az arcomba vágott a szegénység, a nyomor, a vagyoni romlás hideg levegője. A leány hozzám lépett ós megkérdezte, mit akarok. Felelni akartam, de az ajtó mögül, amely mellett az ő asztaluk állott, szivetfacsaró fórfizokogás hallatszott. Megdöbbenve ugrottam fel, a leánynak egy pillantása azonban visszakényszeritett a helyemre. A leány valami nyugodt fölénynyel ós öntudattal mozgott körülöttem, mint aki tudja magáról, hogy több az esze és az ereje, mint az egész környezetének. Bocsánatot kért tőlem és bement abba a szobába, ahonnan a zokogás hallatszott Rosszul csukódott az ajtó ós bár behúzta maga után, mégis nyitva maradt. Jól hallhattam, amint szelid, szemrehányó, de határozott hangon mondla : — Apám ! A zokogás megszűnt ós én kerestem a szeme pillantását, amikor visszajött Szembe nézett velem bátran, erősen. Mintha azt akarta volna mondani: — Nincs itt titok, nincs itt rejtély. Szegények, nyomorultak vagyunk. Minek is jöttél vendégnek ide, ahol a balsors a házigazda. Néhány pohár bort ittam. A csapos legény behozta a szobáig, de az asztalomra a leány tette. Olyan fehér volt a keze és oly gyönyörű, karcsú ujjak fogták át a poharat, hogy amikor letette elém, önkéntelenül mólyen meghajtottam a fejemet. Olyan volt ez a mozdulat, mintha mélységes hódolattal meg akartam volna csókolni az ujjait. A második pohár bornál már a tenyerembe hajtottam a fejem, de a rettenetes csöndbe, amely megülte a szobát, még a busulás is nehezen ment. Még a kis fiúcska is oly csöndes volt, oly természetellenes csöndes. Az asszony pedig olyan mozdulatlanul ült ós olyan mereven nézte egy könyv lapjait, mintha fölöslegesnek tartana ezen a világon minden mozdulatot. * Nem bírtam tovább, valami fojtogatta a torkomat. Talán rossz volt a bor, talán sirni szerettem volna. Elmentem. Mikor a zavarban lévő ember bizonytalan lépéseivel keresztül-botorkáltam a söntésen, az utcára nyíló ajtó mellett szemembe ötlött az italmérési engedély. Hiszen ezért jöttem, jutott az eszembe — és hirtelen odafordultam, hogy jól megnézzem. Elolvastam, a férj nevén volt, tebát holnap lehet árvereltetni . . . E pillanatban forró vérhullám tolult az agyam feló. Éreztem, hogy valaki néz. Visszafordultam. A leány ott állt a hátam mögött . . . A pillantása nem volt ijedt, hanem mélységes bánattal teli ós szemrehányó. Hát ezert jöttél te is, hát ezért a tettetés, ezért mutattad a szemed nézésével a részvétet, hogy belophasd magad a bizalmunkba, hogy . . . Nem folytathatta az a gyönyörű két szem, amit mondani akart, mert a fiúcska megjelent a vendégszoba ajtajában ós panaszos hangon szólt: — Margit, apuska megint sir. Kibuktam az ajtón, mint egy részeg és mentem utcán le, utcán fel, keresztülkasul, egészen reggelig. Lássa Spitz ur, ha árvereltetni akarok, mindig eszembe jut az az estefa zokogás az ajtón tul, az a kis csöndes fiúcska és az az öreg, szótalan csapos legény. — És a leány, a leány ? — kérdezte Spitz önkéntelenül is gúnyos mosolyra torzítva el arcát. — A históriát, azt hiszem, — szólt Leitner — igen sokszor elmondtam már, de avégót még sohasem. A leány, Spitz ur, az ón feleségem. Antal női szabó-, Kozsuch Gábor órá I Májerhoffer József nyomdász-, Pa] i Gyula kocsinyerges-, T. Kiss Báli kelmefestőtanoncok. Ezeken kivül számosan kaptak m dicsérő- ós elismerő-okleveleket. Az iparosok részéről — sajnos nagy indolencia nyilvánult meg a 1 állítás iránt, amennyiben Csaba 750 ip rosa közül mindössze 100-an jelentke tek ós azok közül is csak hatvanan e gedték meg tanoncaiknak, hogy a 1 állításon munkáikkal részt vehessene Pedig elsősorban az iparosok érdél volna, hogy műhelyük jó hírnevét l noncaik sikerült munkáinak kiállítás val öregbítsék. Közgyűlés Csabán. A tisztviselők fizetésrendezése. Békéscsaba község ma, csütörtöki! tartja rendes tavaszi közgyűlését. Ig; hogy mire e sorok napvilágot látm meg a közgyűlés ideje elérkezik, m ugyancsak benne leszünk a tikkaszl izzasztó nyárban : de azért mégis „ta\ szí" a közgyűlés jelzője, mivelhogy uj kivánia a szabályrendelet. A közgyül egyébként tartalmasnak ígérkezik. Öí szesen 35 pontból áll a tárgysorozat, i vannak egyes pontok, amelyek 8— alpontból állanak, ugy hogy a tárg sorozat legalább 60 ügyből áll. I| mindjárt a „törvényhatósági határoz tok" főcim alatt húzódik meg egyik le fontosabb tárgy, «a községi tisztviselő fizetósrendezése. Nagyon sokat foglalkozott már 1 punk ezzel a témával, mely évekkel í előtt kezdődve, idők folyamán valós gos tengeri kígyójává nőtt Békéscsab nak. Most ismét kénytelenek vagyui foglalkozni e kérdéssel, mert humanil rius és szociális szempontból egyará követelhető, hogy végre-valahára a sz gény tisztviselők helyzetén könnyits< a község. Szinte el sem lehet hini hogy e nagyközség legfontosabb anya érdekei milyen nyomorúságosan dijazc tisztviselőkre vannak bízva. Csaba hat rozottan szerencsésnek vallhatja mag; hogy olyan feddhetetlen jellemű tis: viselői karral bir, mint a jelenlegi. Me ha ezek a tisztviselők csak egy kis szabadabb erkölcsi érzékkel biroána ha nem a község érdekét szolgálni buzgalommal és páratlan becsületessé gel: bizony, bizony egy csöppet se lehetne csodálkozni, ha a mostani k< dusdijazásuk mellett letérnének az egy nesség és tisztesség útjáról. A közjó terén ilyen erkölcsi tőls vei rendelkezve, Csaba képviselőtest letének határozottan kötelessége, hoj a tisztviselők igen súlyos anyagi hel zetón könnyítsen. Még azokat a rövi látókat is, akik a legutóbbi .jelentős ! pés sikerét meghiúsították, vezesse méltányosság és igazság elve. Félre e ben a nagykérdósben a személyesked hülye szempontjaival! Egyesek irá érzett személyes antipathia miatt józ nul és korrektül gondolkozó emb nem dob oda sokakat a vigasztal; nyomornak ! Ugyanazért ezen a közgyűlésen képviselőtestületnek nem szabad eg szerű tudomásvétellel napirendre tér a törvényhatóság elutasitó határoza fölött és nem szabad a fizetósrendez kérdését hitvány formai okokból 1 zonytalan időre elodázni. Keresni ki és meg is kell találni azt az utat-mód< amelylyel a szegény tisztviselők hel zetón könnyíteni lehet. Mondjuk, iga volt formális tekintetben a törvényhat ságnak, mikor az egy szótöbbsógg hozott határozatot megsemmisítette. I ebbe nem szabad belenyugodnia a ké viselőtestületnek! Ujabb döntést k< statuálnia minél előbb, még ezen a m gyűlésen. Reméljük, hogy a képvisel testület jobbérzósü, animozitással el ne telt tagjai tömör falanxként fognak fe sorakozni ós megállani a közgyűlést azokkal az elemekkel szemben, ak nyavalyás rövidlátósággal ós póldáth lelkiismeretlensóggel közvetlenül a tis: viselők, de közvetve a község és magi kárára törekszenek.