Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-06-20 / 49. szám

Békéscsaba, 1909. XXXVI-ik évfolyam. 49-ik szám. POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap ós csütörtökön ElíOFIZBTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyedévre 3 kor. ElSfizetni bármikor lehet évnegyedenbelul is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkesztő: GULYÁS JÓZSEF. Vasárnap, junius 20. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÓZSEF. Kiadóhivatal: Telefon-szára 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdetési dij készpénzzel |he!yben fizetendő. NYILTTÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér A kibontakozás felé. Békéscsaba, junius 18. Magyarország ujabb politikai éle- ! tében alig állott még elő olyan bizony- ' talan helyzet, mint a jelenlegi, amely már hónapok óta igen súlyos teher­ként nehezedik a nemzet vállaira. Nem tudja senki, mit hoz a holnap. A ve­zérpolitikusok fejüket vesztve kapkod­nak ide-oda, kísérleteznek mindenfélé­vel. És a kísérleteknek nincsem semmi sikerük. Hiába akarják mindenki meg­elégedésére és a magyarság előnyére ketté vágni a válság gordiusi csomó­ját ; nem engedi a király, nem engedi Ausztria. Ugy kell nekünk táncolnunk, ahogy Bécsben fütyölnek, közben pe­dig elkeseredetten kell néznünk, hogy j pang az ország, gazdaságilag, szelle­mileg. Meg van állítva a haladás ut­ján, sziklához láncolta a bizonytalan­ság, a válság. Pedig minden arra hivatott tényező foglalkozik éjt-napot egygyé téve a kibontakozás kérdésével. És külön­böző, kalandos hirek kelnek szárnyra. Egyik nap mindenki telve van opti­mizmussal, másik nap már sötét pesszi­mizmus nyomja a lelkeket. Mindenféle híreszteléssel és kom­binációval szemben legvalószínűbbnek látszik az a föltevés, hogy a kibonta­kozás létrejövetelében legfontosabb sze­rep a függetlenségi partra vár. Hir szerint Őfelsége sem idegenkedik egy olyan kabinettől, melynek elnöke a függetlenségi párt vezére lenne s a fontosabb tárcákat is függetlenségi mi­niszterek birtokolnák. E megoldás fel­tétele az, hogy a függetlenségi párt kötelezettséget vállal az általános vá­lasztójog megvalósítására nézve. Ennek fejében a király hajlandó garanciát nyújtani arra, hogy az önálló nemzeti jegybank 1911-ben fel fog állíttatni. Igy kerül egymással kapcsolatba a mostani politika legfontosabb két ügye, a választóreform és az önálló bank. A válaszlóreform elodázása volt az, amelyért legtöbb rágalmat szórtak a koalícióra s amely legelőször megin­gatta a kormány pozícióját. Andrássy reformját annak idején pro- és kontra igen tüzetesen megvitatták. A szociá­lista érzelműek természetesen a düh valóságos paroxizmusával tiltakoztak a „plurális merénylet ellen", a komo­lyabb gondolkozású hazafiak azonban elismerték, hogy Magyarország speciá­lis viszonyai közepette annál alkalma­sabb módon nem lehet a választói reform kérdését megoldani. A magyar­ságnak úgyszólván létérdeke kivánja azt a megoldást. Mégis most mit látunk? A füg­getlenségi párt igen tekintélyes része, mely annak idején ugyancsak helyeselt Andrássynak: most az általános vá­lasztói jog mellett száll sikra. Akkor ők is tele voltak hazafiúi aggodalom­mal s most meg már azt állítják, hogy Magyarországon meg lehet valósítani az általános választói jogot anélkül, hogy a magyarságnak ártana. Szerin­tük egy olyan reform, amelyet a nem­zetiségek ellen csinálunk, örökre lehe­tetlenné teszi a békét a nemzetisé­gekkel. Mi nagyon optimisztikusnak tartjuk ezt a felfogást. Különösen azért, mert a függetlenségi párt olyan elemei akar­ják az általános választói jogot, akik szertelenségükről és meggondolatlan tetteikről ismeretesek. Andrássy bizo­nyosan nagy körültekintéssel és a vi­szonyok alapos mérlegelésével alkotta meg a maga reformját. Leghelyesebbnek tartanok tehát, ha már a kibontakozásban a választói re­formnak is döntő szerep jutott, hogy a királyt meg kellene nyerni Andrássy reformjának és az uj kormánynak a bankkérdés megoldása előtt azt kellene megvalósitani. Esetleg a szélső elemek megnyugtatása céljából lehetne módo­sítani rajta olyképen, hogy még több polgár jusson be az alkotmány sán­caiba. A közeli napok előreláthatólag meg fogják hozni a döntő fordulatot a ki­bontakozásban. Békésmegye gazdasági viszonyai 1908-ban, ii. Ipari és pénzügyi Y elyzet. Az aradi kereskedelmi és iparkamara mult számunkban ismertetett érdekes j jelentésének második része a kamara j kerületébe tartozó vármegyék ipari és pénzügyi helyzetével foglalkozik. A köz­gazdasági életnek e másik két fontos tényezője az adott viszonyok mellett, a meglehetősen nagy gazdasági pangás dacára is, elég szép fejlődést ért el a mult évben Békésvármegyében. Sajnos, mi ipari téren móg nem vagyunk any­nyira felfegyverkezve, hogy a nyugati államok fejlett iparával felvehetnők a versenyt. A nyugati államokban ipari téren rohamos fejlődés mutatkozott a mult évben. Nálunk ez a rohamos fej­lődés nem mutatkozott, bennünket a túltermelés veszedelme nem fenyege­tett, de a világpiacon uralkodó válságot a mi gyenge iparunk is megérezte. Figyelemre méltó, sőt elszomorító jelenség még az is, hogy mig a törvény­hozás a munkások betegség- és baleset­biztosítására vonatkozó törvényben a munkáltatóknak csaknem 10 milliónyi évi megterhelése révén a munkások életét csaknem gondtalanná tette, mig a munkáltatók a nyersanyag folytonos drágulása mellett is emelik a munka­béreket : addig a munkások mindent elkövetnek a „tőke" embereinek meg­károsítása érdekében. Szerencsére a mult évben Békósvármegye területén kevés volt a sztrájk, ami azonban ko­rántsem jelenti a munkásviszonyok ja­vulását. E kedvezőtlen viszonyok dacára Békésvármegye ipari és pénzügyi élete mozgalmasnak volt nevezhető. Az ipari élet mozgalmait és válto­zásait főképpen az ipartestületek mű­ködéséből láthatja az érdeklődő közön­ség. A kamarai kerületnek az aradi után legnagyobb ipartestülete a békés­csabai, a mult évben nagy tevékenysé­get fejtett ki az uj ipar törvény tervezete ellen. Ezenkívül foglalkozott égy megyei iparkiállitás eszméjével is, melyet a Gazdasági Egyesület kiállításával kap­csolatban a jövő évben fog megtartani. Ezenkívül sok gondot okoztak néki a kerületi munkásbiztosi ó-pénztár ügyei is. A kamara terüle én Bekésmegyében van legtöbb ipait-stület (10). A gyulai munkásbiztositó-pénztár bevétele 1908-ban 125.289 korona, ki­adása pedig 122.801 korona volt. A munkások általában nyugodtan viselkedtek. Békésmegyében az 1907. évi 7 sztrájkkal szemben csak egy volt, Csabán, a Reisz-féle bútorgyárban. — Sajnos, a kivándorlások száma évről­évre növekedik. A mult év még ebben a tekintetben elég kedvezőnek mond­ható, amennyiben Békésmegye területé­ről csak 434-en váltottak útlevelet. Ipariskola Békésmegyében összesen 11 van, legtöbb a kamara egész terü­letén. Az ipariskola fenntartása Csabán 8056, Gyulán 5216 és Orosházán 7145 koronát vett igénybe. A tanulók száma Csabán 375, Gyulán 377 és Orosházán 353 volt. Különösen kiemeli a jelentés az iparoktatással kapcsolatban a békési kosárfonó iskolát, mely a megyében valósággal szociális missziót teljesít, mert nagyon sok családot juttat télen keresethez. Az ipari részvénytársaságok közül Békésmegyei Közlöny tárcája. Nem megyek!... Szavadnak szép csengő varázsa Nem tart igézve engemet. Ajkadnak minden mosolyával Hiába hivsz : már nem megyek. Karod felém kitárva tartod, Ölelni vágynál engemet. Aranyhajad kibontva, lengve — Hiába minden ; nem megyek ! Kínálod most már csókra ajkad, Esdeklőn hív könyes szemed. Megmondtam akkor: hívni fogsz még, De késő lesz, már nem megyek. A szivemben csönd, némaság van, Nem csapkodnak hullámai. Elmúlt időkre emlékezve, Nyugodtak most már álmai. Lelkemben csak emléked él még, Az is kezd lassan tűnni már. Egy volt tavaszra int most búcsút A leáldozó napsúgár. Ne is hívj többé — mind hiába ! Szivem fel nem ébresztheted, Elmúlt tavaszom szép emléke Kísér ezután engemet .. . Brucker Ágoston. Levél a „Névtelen hősökről'. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. — Irta: Tóbiás Cioa. Édes Ninuskám ! Márciusi szellő sem fú, a rügyek ! sem pattannak, az utat síkossá teszi a i megfagyott hó s a fáknak sincs más díszük, mint a téli, a fantasztikus csil­lagidomu zúzmara-virág. Be vagyok zárva a szobámba, abba a szűkbe, barát­ságtalanba, amelyet leszállított lakbérem­ből fizetni se tudnék, ha a jobb jövő reményében nem türelmeskednék a há­ziúr. A hároméves télikabátom foszlá­nyaival alul-felül, jobbról-balról kiszö­gezett ajtófólfám mellett tolakodó állha­tatossággal könyörgi be magát minden percben a hideg, fagyasztó északi szél. Borzasztó : nekünk tanítóknak nemcsak az egyetlen szobánk ajtaja, de egész sorsunk az északi szél járásának van neki fordítva. Édes Ninuskám! Ha ez igy tart, meglátod, megéred, megfagy móg az én ideálizmusom is s talán csonttá der­medek magam is. És Károly, — igazán csak őt sajnálom — aki fogalmazócska a pénzügy ben, egyszer, amint a ziman­kós téli időben hozzám menekül, ott talál engem is — hidegen. Világosan beszéljek, Ninuskám ? A „Névtelen hősök"-ről akarok irni neked, édesem. Most, mikor a márciusi szellő se fú. De ne gondold, nem a piskii csatázókat, a branyiszkói hősöket akarom emlékezetedbe idézni. Sőt móg Boszniába, a halálba ment hadfiakról is némán hallgatok. A Mosztár, Jajca, a Narenta, a Boszna és a Drina völgye nem érdekel engem, A városok, a vidék festői szépségét fehér lepellel takarja el a frissen hullott hó, amelyben alig ta­pos egy egy ösvényt a magyar katona. S a Sipka-szoroson is minden csendes. Hanem itt nálunk ! Harci riadót fújtak a „Névtelen hősök". Hogy kik ezek ? Mindjárt megmondom. Amikor a becsületes munkában eltörődött ember leteszi fejét s tiszta öntudattal ós nyu­godt lelkismerettel várja szemeire az álmot, egyszerre csak zaj töri meg az éjszaka csöndjót. Lelkiismeretlen, káros munkájába belekezd a szú. Sercegve j halmozza rovásait a mestergerendába, tulipános menyasszonyi ládába, virágos 1 edénye Ket emelő tálasba, szép tarka j kancsókkal aggatott, azon frissen festett ; fogasba is beleveszi magát. Másnap jobban, harmadnap is ugy s még a fa lelkét se kíméli meg. A gazda nem tudja, hogy egyszer csak miért roppan meg a mestergerenda, miórt szakad le a tálas, a fogas. Megette a szú. Édes Ninuskám ! Te bizonyosan vál­tig csodálkozol, hogy a „Névtelen hő­sökre" gondolva, a szú jut eszembe. De megértesz. Közlünk, tanítók között, azt a munkát, amit a levágott faderékon elvégez a szú, a „Névtelen hősök" vál­lalják. Ezeket sem riasztja vissza kisze­melt áldozatuk keménysége. Sőt ingerli őket minden ellentállás. A mi „Névtelen hőseink" tanitókenyeret esznek és leve­lekkel harcolnak. Addig-addig irágták, fúrták magukat, mig csak elkerültek a főváros közvetlen közepébe. S itt a Hold-utcai palota árnyékának habitüjé­ben nagyon jól érzik magukat. Beveszik magukat a családi életbe, hivatali mű­ködésbe, magánügyekbe s láthatatlan rágóikkal lisztté őrölnek mindent. Mert hallgatnak rájuk. Pedig levelei­ket soha alá nem irják, vádjaikért senki előtt helyt állani meg nem próbálják. És az a sajnos, munkájuk nyomán meg­roppannak hol itt, hol ott a legerő­sebb mestergerendák is. Mindenre el voltam készülve, ami­kor állásomat elfoglaltam. Pártfogóim elláttak tanácscsal. Vigyázzak. Készüljek el arra, hogy ahol ily közel van a nap, a sugarak erejét is sokszorozva érzi, néha alig tűrheti az ember. Nem féltem. Tudtam, hogy száz lesz az irigyem s alig akad jó barátom. Az apró tüszúrá­sok, a kellemetlen csipkedések ellen, Siroliit emeli az étvágyat és a testsúlyt, megszűnteti a — köhögést, váladékot, éjjeli izadást.­Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­köhögés, skrofylozis, influenza J*J* ellen számtalan tanár orvos által naponta ajánlva. >•>* Minthogy értéktelen utánzatokat is kinálnak, kérjen mindenkor „Boohe" ereAetl csomagolást. F. Hoffmann-Lft Rooh® & Cie. Basel (Svájc.) 99 ív-'.-:. _ . ^ Roche" Kapható orvosi rendeletre a gyógyszerlA/akban. Ára üvegenként 4.— korona, i

Next

/
Thumbnails
Contents