Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-06-20 / 49. szám

20 BÉKESMEGTEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1909 junius 13. nagyobb változás csak a Gyulavidóki Helyiérdekű Vasútnál és a Gyulai Kötött- és Szövött-iparárugyárnál állott be. Előbbi állami kezelésbe ment át, utóbbi pedig 800.000 koronás alaptőkéjét egy millió koronára emelte. Az ipari szövetkezetek között a Békéscsabai Cipészszövetkezetnél a mult évben a fejlődés határozott jelei mutatkoztak. A mezőgazdasági gépek gyártásával foglalkozóknak a mult év nagyrészt kedvezőtlen volt, aminek oka egyrészt a gyenge termés, másrészt pedig az osztrák gyártmányok nagymértékű beözönlése.' Gazdasági pógek gyártásával mindamellett foglalkoztak Békésmegyében is, különösen Békéscsabán és Orosházán. A gépekkel kapcsolatban kell megemlékeznünk arról is, hogy Orosházán egy nagyobbszabásu mérleg-készitő mű- ! hely létezik, - egyetlen a kamara területén — mely tizedes, százados, rudas, kosár és magtármérleget készit. TYglagyártással a kamara kerületén 197-en foglalkoznak. Legnagyobb gyárak , e szakmában Csabán és Orosházán van- , nak, melyek nagymennyiségű építési j auyaggal látják el nemcsak Békésme- ; gyét, de a környéket is. A kályhás-iparral a mult évben csak Gyulán és Orosházán foglalkoztak. Fon- I tosabb ennél a szövőipar, amelynek elsőrangú képviselője van itt az „Első Békésmegyei Kamukavászon-szövőde és Háziipari-szövészet" cimü mezöberényi iparvállalatban. A vállalat mult évi termelése mintegy 430 000 méter volt, 270 ezer korona értékben. Külön kell itt | megemlékeznünk az Első Gyulai Kötöttés Szövött-iparárúgyárról, mely W e i s z Mór kiváló igazgatása mellett rohamosan fejlődik. Büszkesége lehet Békésmegyének a Rosenthal-féle békéscsabai gőzmalom, mely legnagyobb forgalmat ért el a kamara egész területén. A gőzmalom a mult évben 168.000 métermázsa őrleményt produkált, 4,940.000 korona értékben. A háziipar most indult nagyobbmérvü fejlődésnek. Békésmegyében legnagyobb kedvvel a kosár-, kocsioldalés kasfonást űzik, amit nagyon elősegítettek a békési kosárfonó-iskola által rendezett tanfolyamok. A kedvező pénzügyi viszonyok és a gazdasági élet föllendülésébe vetett remény miatt a mult évben az uj pénzintézetek alapítása terén meglehetős élénkség mutatkozott. Békésmegyében két uj pénzintézet alakult: a Vésztői Önsegélyző Szövetkezet és a Mezőbeberényi Gazdasági Takarékpénztár; az előbbi szövetkezeti, az utóbbi pedig részvénytársasági alapon. Tőkeemelés Békésmegyében két intézetnél történt. A Gyulavidéki Takarékpénztár 200.000, az Orosházai Népbank pedig 100.000 koronával emelte alaptőkéjét. A békésmegyei pénzintézetek álladéka 1908. év végén a következő volt: Részvénytőke 6,720.000 korona, tartalékalap 8,779.721 korona, takarék-betétek 29,655.917 korona. Arad város kivételével legnagyobb összegek a kamarai ke- ! rületben. A váltótárca' 31,917.029 koro- 1 nát, a jelzálogkölcsönök -39,429.959 koronát tüntetnek fel, legtöbbet a kamara kerületében. A hitelszövetkezetek nagy virágzásnak indultak a mult évben Békésmegyében. Az ilyen szövetkezetek száma 26, 15.075 taggal. A befizetett üzletrészek értéke 1,418.210 korona. A Békésvármegye területén levő állami közutak hosszá 101.021 kilométer; e hosszúságból állami kezelés alatt van 91.542 kilométer, a többi 9479 kilométer hosszú szakasz mint vámos közút részint Békésvármegye, részint pedig Békéscsaba község, mint váratulajdonos, kezelésében van. Az Aradi Kereskedelmi- és Iparkamara terjedelmes és érdekes jelentésének ezek a Bókésmegyére vonatkozó főbb adatai. Összehasonlítva a kamara kerületébe tartozó másik három vármegye közgazdasági viszonyaival a mienket: elmondhatjuk, hogy a nyomorúságos 1908. év dacára sincs okunk panaszkodni. Békésvármegye gazdaságilag úgyszólván legszilárdabban álló része a kamarai kerületnek. A községi orvosok korpótléka. Ujabb belügyminiszteri intézkedés. Az uj közegészségügyi törvény egyebek közt, szabályozza a községi és körorvosok korpótlé'k ügyét is. A törvény életbelépése előtt a községi orvosok egyáltalában nein tarthattak igényt korpótlékra, hanem meg kellett eléged- | niök azzal az inkább tiszteletdíjnak nevezhető fizetéssel, melyet a községek juttattak számukra. Az uj közegészségügyi törvény azonban elrendelte a korpótlékokat, amely rendelkezése magán viseli a haladó kor bélyegét. E rendelkezéssel kapcsolatban természetesen szükségessé vált azon községi s körorvosok korpótlók igényének megállapítása is, akik már a közegészségügyi törvény életbelépése előtt is közszolgálatban állottak. Ezért a belügy-' miniszter felhívta a törvényhatóságot, hogy terjeszszen fel kimutatást a községi orvosok szolgálatidejéről, a korpótlékigény megállapithatása céljából. A kimutatásra küldött rendeletében a miniszter legtöbb orvosnál megállapította a korpótlékigényt, csak három orvosnál nem tudott eligazodni; dr. I K u 1 p i n Dániel csabai, dr. Láng: Jenő nagyszénási és dr. Nagy Sán- i dor tótkomlósi orvosoknál. Dr. Kulpin Dánielnél nem találta a ' miniszter kellőképpen megvilágítva azt, • hogy a szolgálati idő 1867-ben kezdő- j dött-e, vagy később és hogy a felmerült j megszakítások milyen természetőek voltak ? A községi elöljáróság kellő utánjárás folytán meg tudta adni a szükséges felvilágosítást. A miniszter ennélfogva a törvényhatósághoz most érkezettt leiratában kimondotta, "hogy dr. Kulpin Dániel szolgálati ideje 1867 december 14-től számit. Az öreg orvos tehát a legmágasabb korpótlékra: 800 koronára tarthat igényt. Ezenkívül a miniszter az 1908. évi szeptember 1-től, 1909 december 31-ig terjedő időre külön 1066 korona korpótlékot is kiutalványozott Kulpin Dánielnek. Dr. Láng Jenő nagyszénási orvos szolgálatidejének kezdetét 1893 március 25-ben állapította meg a miniszter. Ezenkívül 1908 szeptember 1-től 1909 december 81-ig 800 korona kórpótlékot neki is kiutalványozott. Dr. Nagy Sándor tótkomlósi orvos ügyében azonban most sem döntött a miniszter, mert a tényállást nem találta kellőképen megvilágitottnak. Ennélfogva a törvényhatóság utján felhívta a községi elöljáróságot, hogy erre vonatkozólag terjesszen fel hozzá ujabb és világosabb adatokat. A békésmegyei községi orvosok korpótlékügye tehát — egy kivételével — most már rendezve van. A gyulai tisztújítás. Izgalmas napok. A jövő hét szombatján nevezetes napja lesz Gyula városának. A választás alá eső tisztviselők mandátuma ugyanis lejárt és e hónap 26-án kell megejteni a képviselőtestületnek a tisztújítást. A „restauráció"-ügye már is lázas izgalomban tartja Gyula egész társadalmát, mert egyrészt a nagyközönségre nézve sem közömbös az, hogy kik fognak bekerülni a fontos hivatali állásokba, másrészt pedig azok is nyugtalanul várják a választás eredményét, akik a legutóbbi ciklus alatt az állásokat betöltötték. A választásoknál nem tekintheti senki biztosnak a maga pozícióját. Mert a választást végrehajtó testületben mindig kerekedhetnek felül olyan áramlatok, amelyek káros befolyással lehetnek a jelölt helyzetére. E kellemetlen állapot jelei a gyulai tisztujiíásnál már előre mutatkoznak. Olyan tisztviselők állása forog veszélyben, akik a most letelt ciklus alatt rátermettségüknek, tehetségüknek számtalanszor adták már fényes tanujeleit és minden ambíciójukkal Gyula város haladásának érdekeit szolgálták. Ez a körülmény nagyon szomorú világot vet a gyulai polgárság egy részére, melyet nem a város jövendőjének érdekei, hanem a régimódi, kicsinyes szempontok vezérelnek. Ott van mindjárt a polgármesteri állás. A jelenlegi polgármester : L o v i c h Ödön tele van ambícióval, energiával, tetterővel. Fiatalsága is óriási előny. Egyedül tőle lehet várni, hogy Gyula a bajok mostani tengeréből, melyek ezt a régi várost már-már elnyeléssel fenyegetik : valahogyan kievickéljen és a ' fejlődés zavartalan, egyenes útjára lép- S jen. A képviselőtestületnek, ha Gyula I érdekeit szivén viseli, egyhangú felkiál- ! tással őt kellene polgármesterré választania. És mégis merült fel egy áramlat, mely a régi és felfüggesztett polgármestert, D u t k a y Bélát szeretné látni újra a város feje gyanánt. Nem a Lovich polgármester elleni gyűlölet, sem a Dutkay iránt érzett szimpáti vezeti ezt az áramlatot, hanem az a végtelenül kicsinyes szempont, hogy a Dutkaynak adott polgármesteri nyugdijat megmentsék a város számára. Ekkora rövidlátóságot eddig még feltételezni se mertünk a gyulai polgárság egy részénél. Nagy küzdelem várható továbbá az uj szervezési szabályrendeletben rendszeresitett főszámvevó'i állásnál is, melyre Tóth László csabai főszámvevő, jelenleg főpénztári ellenőr, 111 i c h József, Jancsovics Zoltán és Diósy József mostani számvevő pályáznak. Tóth Lászlót, mint páratlanul szorgalmas és igen tehetséges hivatalnokot nagyon előnyösen ismerték meg ugy hivatali felebbvalói, mint a csabai közönség. Ezért megválasztása e fontos állásra csak előnyéül szolgálna Gyulának. Tóth gyulai születésü is, csak az a baj, hogy neki, mint főszámvevőnek a törvény értelmében községi és képviselőválasztói jogosultsággal kellene birnia. Ezt pedig még eddig nem volt alkalma megszerezni Gyulán. Ez a kifogás egyébként egy másik pályázó, Jancsovics Zoltán ellen is emelhető, aki pedig Gyulán lakik. Az egyik legkomolyabb jelölt, Diósy József, már öreg ember, aki hosszas hivataloskodásával rászolgált már a megérdemelt nyugdíjra. Ennélfogva Tóth László megválasztatását elég bizonyosra lehet venni és igy benne a város minta hivatalnokot fog nyerni. Szintén heves küzdelem várható a főpénztárosi állás betöltésénél is, melyre Frankó Demeter pénztáros és D em u s z György mostani helyettes főpénztáros pályáztak. A három adótiszti állásért Szász Zoltán dobozi községi irnok, Márki Albert, B e r é n y i István és K i s k a Lajos versenyeznek. A városi mérnöki állásnál a jelenlegi mérnöknek, Molnár Albertnek nincsen ellenjelöltje. Az árvaszéki ülnöki állásra a jelenlegi ülnökön, dr. Varga Gyulán kivül K r i s z t ó Miklós nyug. árvaszéki ülnök is pályázik, bár ez utóbbi kilátásai nagyon kedvezőtlenek. A gyulai rendőrség egyik legnagyobb erőssége: Bessenyey Vendel, alkapitány, akinek állása szintén választás utján töltendő be. Ezt az állást is szeretnék néhányan megkaparitani, azonban előreláthatólag minden íörtk gondoltam — majd megvéd az iskola. Oda fogok menekülni, ha felém piszkos, fenyegető hullámot hoz a kavargó örvény árja. Beletemetkezem a munkába s megvigasztalódom hivatásom teljesítése közben. Miklós bátyám megjövendölte előre, hogy kellemetlenségeim lesznek. Mert anélkül nincs élet. — Leány vagy, édes Cica, fiatal, eleven, maga az élet. Sokan lesznek, akik az élet gyönyöreihez a te lelkeden keresztül fognak kívánkozni. Lesz barátod. Nő és férfi, vegyesen. Amazok keresni fogják a barátságodat, ézik, hogy te több vagy, mint ők s igy fognak megakadályozni abban, hogy tőlük függetlenül, az ő rovásukra érvényesülj; szépet mondanak a szemedbe, hogy annál több joguk legyen az ellensúlyo zásra a — hátad mögött. Azonban őszintén, igazán alig fog valaki szeretni. Itt, ahol az élet ezer szenvedése ránehezedik a szivekre, talán nem is tudnak szeretni igazán. Csak hivatalból. A férfiak! Szépen körültapogatnak. Ki az apád, ki az anyád. Melyik miniszterrel, államtitkárral, vagy tanácsossal vagy rokonságban, összeköttetésben ? Van-e valakid, vagy nincs ? Milyenek a pénzügyeid ? S ne lepjen meg móg az se, ha előre kitippelik, melyik távolabbi rokonod, nagybácsid halála jelentene a leendő férjuramnak valamit. Szóval. .. Pedig a barátokra szükség van. Az igaz, a nemesszivü, az önzetlen barát elhagyatottságunkban támasz, bánatunkban vigasz, munkásságunkban egy-egy biztató szavával megbecsülhetetlen lelkesítőnk. Az álnok, a hazug megrontója, megkeseritője minden napunk minden órájának. — Sok kísértésben lesz részed, Cica. De van egy erős fegyvered, minél biztosabb a legerősebb ostromra elkészült várnak sincsen: a női büszkeség. Ezzel fogod visszatartani magadtól a léhákat, az üreseket s ezzel fogod magadhoz vonzani az igazán érdemeseket. De ne feledd, nem a féktelen vágyak melegágyát képező női büszkeségre gondolok : az a női büszkeség, amelyik a szív nemes érzelmeinek romjain épül, értéktelen teher. Akkor nem értettem meg, ma már tudom nagybácsim szavainak jelentőségét. Képzeld, édes Ninuskám, mi történt. ( Amint nyugovóra hajtom a fejem, egy| szer csak hallom : sercegni kezd a szú. Behivat a tanfelügyelőm. Örömmel ! mentem, mindig szívesen nyitom be az ! ajtaját. Szájról-szájra adjuk, legjobban én hirdetem, hogy ő az igazi tanitó egészen. De . . . Azaz . . . csak azt akarom mondani ezzel a „de"-vel, hogy nem öröm várt ott reám. Komolyan, hidegen fogadott. Kimérten, minden szót kétszer is meggondolva beszélt. Aztán elém tett egy levelet. — Olvassa. A kezembe veszem Nyomtatott betűk, ceruzával rajzolva egy darab papirosra. Aláírás semmi. Névtelen levél volt. De az én nevemet megtaláltam benne. Arcomat elfutotta a szógyen, a szemeim í megteltek könnyel s irtózatos erővel sikoltottam fel. — Nem igaz, nem igaz! Amikor magamhoz tértem, a tanfelügyelőm szelíden kezdte. — Sajnálom önt, kisasszony, de meggondolatlanul cselekszik. Én talán | egy szót sem hiszek el az egészből, de | mégis . . . Egy bizonyos, a vádlója nem gavallér, talán nem is tisztességes ember . . De vájjon nem bizonyos-e az is, hogy a haraszt sem zörög, ha ... — De tanfelügyelő ur! — Mondom, én talán egy szót sem hiszek el az egészből, de mégis . .. Nem én, mások látták együtt az utcán, a jégen. Igaz, hogy mindig volt valaki magukkal, de a színházban is ültek egy páholyban .. . Nekem ezt is megírták, nem szóltam, eltéptem a levelet s kissé boszankodtam az emberek gonoszságán. De nap nap után. . . Mondja, az ón helyemben nem gondolna-e ön is arra, kisasszony, hogy hátha mégi3 . . . Mondom, én tilán egy szót sem hiszek el az egészből, de ebben a levélben már nyíltan megírják, hogy önnek, kisaszszony, Károlylyal, aki csak fogalmazócska a minisztériumban, viszonya van ! . . . — Nem igaz, nem igaz! — Mondom, ón talán egy szót sem hiszek el az egészből, én tudom, hogy önnek, kisasszony, régi barátja Károly, móg a fivérétől örökölte, hogy ugy mondjam ; de a levél azt mondja: rebesgetik, suttogják az egész városban. Önnek, kisasszony, a tanügy érdekében onnan el kell mennie. A kedélyeket le kell csillapítani. Megforgott velem a világ. Alig jött szó az ajkamra, de arra tisztán emlékezem, hogy felálltam s határozottan jelentettem ki: — Áthelyezést én nem kérek, ón ott maradok! Egyenesen Károlyhoz futottam. Egy félóra múlva Józsi bácsimmal, aki képviselő, ott álltam a kegyelmes ur előtt. Meghallgatott. Ugy láttam, hogy amig beszéltem, arcán átfutott a mosolynak halvány, de biztató árnyéka. Az asztalához ment, kihúzta a fiókját, kivett belőle egy levelet s Józsi bátyámnak nyújtotta, miközben azon a meleg hangon, amely ugy beleveszi magát a szivekbe, megszólalt: — Mondd meg a tanfelügyelőnek, hogy húgod egészen jó helyen van, ott is marad. De kutassa ki azokat a „Névtelen hősöket", akik gálád, emberietlen módon törnek éppen a legmunkásabb embereimre. Neki is érdeke. Ezt a levelet pedig argumentumnak add át a számára. Csakugyan érdeke volt. A Józsi bátyámnak adott levélre pillantottam. Ütött, kopott papiroson, ceruzával I rajzolt betűk. Névtelen levél. Csak annyi volt benne: „Tudja-e, kegyelmes uram, hogy miért száll ki N. tanfelügyelő olyan sokszor X.-be? Ott tanit Tóbiás Cica, a fess, csinos, fiatal tanítónő !" Hanem ezen móg ott, a kegyelmes ur szobájában elnevettem magam. S mint egy diadalmi zászlót, fönt lobogtatva vittem a tanfelügyelőmhöz. Megálltam előtte egyenesen, bátran. Felolvastam a levelet. És megnyugtattam : — Mondom, tanfelügyelő ur, én talán egy szót sem hiszek el az egészből, de az a bizonyos haraszt... Jót nevettünk mindketten. O egy kicsit összeráncolta ugyan a homlokát, de azóta szent a béke. Csókol szerető barátnőd Tóbiás Cica.