Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám
1909-06-13 / 47. szám
13 BÉKESMEGTEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1909 junius 13. mit. Mert már a nemzet kezdte elvésziteni beléhelyezett bizalmát. A szájhősök, az akarnokok, a fertálypolitikusok uralkodtak a kedélyeken. Ezek kongó fejjel ós még kongóbb frázisokban folytonosan ordítoztak, hogy ők az igazi hazafiak, Kossuth Ferenc egyszerűen áruló, aki feladta elveit, behódolt Bécsnek s ezért nem érdemli meg a vezérséget. És ennek az orditozásnak már-már kezdett eredménye lenni. Mert akadtak komoly nagy lapok, amelyek kikezdték Kossuthot. Azt írták róla, hogy nem tud élni vezéri hatalmával, hogy gyönge, mert tűri, elnézi a párt holmi csecsemőpolitikusainak garázdálkodásait, akik egészen szemtelenül szembe helyezkedtek vele ós minden módon igyekeztek aláásni vezéri tekintélyét. Ezzel a határozott föllépéssel Kossuth betömi ezen csacskák száját és talán el tudja őket hallgattatni. Élénken izgalja ugy a politikusokat, rnint a közvéleményt az a kérdés is, hogy a válság megoldása mikorra várható. Múltkor bécsi forrásból szerzett értesülés szerint azt irtam önöknek, hogy maga a király őszre szeretné halasztani a válság megoldását, amikorra már a kedélyek lccsillapulnak. Már akkor kinyilvánítottam abbeli nézetemet, hogy Őfelségének ez az elhatározása a nemzeti ügyre nézve egyenesen veszedelmesnek mondható. Rengeteg kár háramolhatik az országra abból, ha a jelenlegi állapot még hónapokon keresztül elhúzódik. És most arról értesülünk, hogy a király ez állásfoglalásáról szóló hir — kacsa volt. Legalább egyszer én is megleptem önöket kacsával. Ha elfogyasztották, egészségükre kivánom. Nem igaz tehát az, mintha a király vagy más illetékes körök a válságnak őszig való elodázását akarnák. Jól értesült körökből kapom a hirt, hogy Wekerle miniszterelnök a jövő hót közepén, mindenesetre még a függetlenségi párt értekezlete előtt a király elé fog menni és részletes jelentést tesz a helyzetről. Nincs kizárva, hogy ekkor már olyan döntő körülmény mutatkozik, amely egyenesen be fogja bizonyítani, hogy legfelsőbb körökben elvárják a válság mostani elintézését. Hogy ez az elintézés a függetlenségi párttal, vagy anélkül fog-e megtörténni, még nem lehet tudni. Őszig nem is lehet véle várni, mert akkor olyan államügyek elintézése válik aktuálissá, amelyeket ez a kormány nem vállalhat. Általános a vélemény politikai körökben, hogy a közeli napok és hetek nagy meglepetéseket hoznak az országra. Csak aztán ezek a meglepetések ne legyenek kínosak ! A csabai Ipartestület köréből. Tanoncmunka-ki állítás. Iparosok szaklapja. Igen látogatott és tárgyainál fogva is érdekes ülést tartott csütörtökön délután a csabai Ipartestület elöljárósága. Az ülésnek különös érdekességet kölcsönzött a rendezendő iparostanoncmunkakiállitás megbeszélése ós egy indítvány, mely oda konkludált, hogy az Ipartestület a csabai iparosok összetartási érzelmének növelése céljából adjon ki egy szaklapot. Azt hisszük senkinek sincs kétsége az iránt, hogy a kiállítások mily óriási jelentőséggel birnak az ipar fejlődésére nézve. Nemcsak felnőtt iparosokban növeli az ambíciót és kedvot a nemes ; versenyre, hanem a fiatalabb generációban is. Ha egy tanonc sikert arat, dijat nyer valamelyik kiállításon, az folyton azon törekszik, hogy tökóletesebbnóltökóletesebb iparterméket alkosson. Ez által nemcsak mestere jó hírét növeli, de hasznára van az önnönmagának és általánosan a magyar iparnak is. Csak helyeselnünk lehet tehát az Ipartestület elhatározását, hogy — ami évek óta nem történt már — az idén bemutatja a különböző iparágak tanoncainak készültségét a nagyközönségnek is. A bizonyára szép kiállítás szokás szerint a Városháza nagytermében tartatik meg és előre is felhívjuk rá a közönség figyelmét. A szaklap alapítására vonatkozó indítványt is helyesnek találjuk. De véleményünk szerint fenmaradását csak olyképpen lehetne biztosítani, ha nemcsak Csabára terjeszkednék ki, hanem az egész megyére. A vármegye sok ezerre menő iparossága bizonyosan fenn tudna tartani egy, az ő érdekeit szolgáló heti szaklapot. Az ülésen egyébként jelen voltak Wagner József elnöklete alatt : Horváth. Mihály jegyző, Uhrin András pénztáros, Dorn József, Theisz János, Kelemen János, Vlcskó Lajos, Csjernyik János, Dubraucsik János, Fikker Antal, Fikker Károly, Viski Dezső, Gajdács Mátyás, Papp i Sándor, Lázár Pál, Petrányi Gyula, Timkó Ándrás, Valentinyi András ós Valentinyi Mihály előljárósági tagok. Wagner József elnök a megjelentek üdvözlése után megnyitván az ülést, Horváth Mihály jegyző jelentést tett a mesterek és tanoncok idei tanulmányútjáról. Mint már megírtuk, az idén a vas- ós fémipari szakmák képviselői mennek tanulmányútra, még pedig valószínűleg a resicai ée aninai bánya- és gyártelepek megtekintésére. Az iparostanonc-iskola igazgatósága készséggel vállalkozott a kirándulás ren1 dezósére s az időpont meghatározását az érdekelt mesterekre bízta. Az ipari továbbképző tanfolyamot az Ipartestület összhangzásba akarta hozni a Muzeum-Egyesület által létesítendő munkásgimnáziummal. Az indítványozó Zlehovszky János azonban ehhez nem járult hozzá, mert ő másképpen gondolja azt megvalósítani. Ezért a kérdés érdemleges tárgyalásába csak a részletes javaslat beérkezte után fog bocsátkozni az elöljáróság. Uhrin András pénztáros jelentést tett a testület pénztárának május havi forgalmáról. E ezerint befolyt beiratási dijakból 116 kor., tagsági dijakból 53 50 kor., takarókbetét kamatjövedelme 136 60 kor. Az összes bevétel: 595 81 kor., kiadás: 263-09 kor., a maradvány tehát 332-72 korona. A pénztári jelentés tudomásul szolgált. A Horváth Mihály jegyző által bemutatott tagforgalmi jelentés szerint a tagok száma május hónapban hárommal szaporodott, A taglétszám tehát május hónap végén 741 volt. Iparigazolványt nyertek : Dobroczky András kovács, Kalina Imre kefekötő, Czakó Mihály lakatos. Töröltettek : M a r i k Pál és Horváth János cipészek. Hivatalból töröltetett Lastofka József köteles, aki Újkígyósra költözött. Tanonc szerződtetett 15, felszabadult 17, szerződés felbontatott 4. A tanoncok létszáma május hó végén 417 volt. Elnök indítványára az elöljáróság átiratban üdvözli G e 11 ó r i Mórt, az Országos Iparegyesület igazgatóját negyl venóves irói jubileuma alkalmából. I Horváth Mihály jegyző bemutatta az eltávozott és elszegényedett ! tagok névsorát. Az elöljáróság kiadta a j gazdabizottságnak felülvizsgálás céljából. A tanoncmunka-kiállitás és egyebek. i Horváth Mihály jegyző bemui tatta az iparostanonc-iskola igazgatósáj gának meghívását az évzáró-vizsgára. Az elöljáróság testületileg vesz részt a vizsgálaton. Ezzel kapcsolatban bejelentette a jegyző, hogy az iparostanoncmunkaj kiállításra már eddig közel 100 iparos 1 jelentette be tanoncának részvételét. Ez j a szép eredmény már előre biztositja a I kiállítás külső sikerét és gazdaságát. Sok ! oloalról felmerült az a nézet, hogy ne I az évzáró-vizsga alkalmával taríassék I meg a kiállítás, mert addig rövid az j idő. Ezért az elnökség azt javasolta, hogy a testület a vizsgát követő vasárnapon, junius 20 án rendezze a kiállítást. Ez legalkalmasabb idő, mert egyrészt a tanoncoknak is lesz elegendő idejük, másrészt pedig az ott el nem adott tárgyakat a rákövetkező vásáron lehet értékesíteni A csabai elöljáróságtól 100 korona segélyt kélt az elnökség, melyet bizonyosan meg fog adni a község, mert eddig is megadta. A kiállítás helyéül a városháza nagyterme mutatkozik legalkalmasabbnak. Belépődíj nem lesz. Végül öttagú rendezőbizottságot és minden szakmából öt-öt tagu biráló-bizottságot választott az elöljáróság. Ez utóbbit olyan iparosokból, akiknek tanoncai nem vesznek részt a állításon. A testülethez érkezett ügyiratok között érdekesebb volt az aradi kereskedelmi és iparkamara pályázati hirdetménye olyan ipari munkások megjutalmazására, akik egy helyen 15 évig dolgoztak. Ilyen pályázó Csabán kettő akadt. D i s z 11 Mihály szolga 29 korcnányi fizetésének, a nagy drágaságra való hivatkozással, felemelését kérte. Az elöljáróság kiadta az irodának véleményezés céljából. Wagner József elnök, tekintettel arra, hogy a Gazdasági Egyesülettől még semminemű felvilágosítás nem érkezett a jövő évben rendezendő nagy, megyei kiállításra vonatkozólag: indítványozza, hogy keresse meg a testület erre nézve a Gazdasági Egyesületet. Az indítvány elfogadásra talált. Az indítványok során Dorn József hosszabb beszédben fejtegette, hogy az iparosság gyakorabbi érintkezésbe hozatala céljából milyen üdvös volna egy iparos .szakközlönyt alapítania a testületnek. Áz anyagiakat elő lehetne teremteni a tagsági dijak felemelése vagy pedig gyűjtés utján; szellemi részét maguk az iparosok látnák el és segítségül meg lehetne nyerni valamelyik magasabb képzettségű egyént is. Wagner elnök nagjon szívesen járul hozzá a lapalapitás eszméjéhez, de tapasztalásból tudja, hogy nem sikerül. Csak rá lehet fizetni. Épen azok nem pártolják, akiknek legnagyobb szükségük volna rá: az iparosok. Horváth jegyző fölöslegesnek tartja a lapot, mert a helyi orgánumok mindig szívesen állanak rendelkezésre. Többek hozzászólása után az elöljáróság felkérte az indítványozó Dorn Józsefet, hogy memorandumban fejtse ki, miképen gondolná a lap kérdését megoldhatónak. Érdemlegesen csak akkor foglalkozik vele az elöljáróság. Ezek után elnök az ülést berekesztette. Tisztújítás Gyulán. Megfelebbezve a szervezési szabályrendelet Nevezetes napja lesz Gyula váiosának junius 26-ika. A szabad királyi és rendezett tanácsú városokban időszakonként tartani szokott tisztújítás lesz ak! kor, mely máris élénken foglalkoztatja a város közönségét. Megelőzőleg, e hónap 17-én képviselőtestületi tagválasztás lesz. Az uj képviselőtestület mikénti meg! alakulásától függ aztán, hogy a jelenlegi tisztikar továbbra is helyén marad-e, vagy nem. Mert ha olyan elemek jutnak ' többségre az uj képviselőtestületben, a melyeknek a mostani tisztikar nem tetszik : nagyon kétséges a megmaradása. A tisztújítást a törvényszaí;' Q idő lejártán kivül szükségessé tessg- a város uj szervezési szabályrent, » ig, melyet a törvónyhatópáo m1- ,bi —^M MM——• — oktalással és ismered az iparművészeti remekeimet . . . Szóval, csaknem mint tőkepénzes halok meg. Miért, azt kérded ? Hisz éppen erről akarok neked gyónni. De összegezni kellett előbb a tényeket, amelyekből megállapíthatod, hogy némi panaszra lehetett volna okom a sorsom ellen. És mégsem volt soha. Az életemnek minden gondjáért, örömtelen egyformaságáért. színtelen, kemény robotjáért bőségesen kárpótolt egy káprázatos álom. Szerettem. És jegyese voltam annak, akit szerettem. Tudod. Várni kellett. De soha leány hívőbb bizalommal, szentebb és tisztább hittel a hűségben még nem várt egy férfira, mint én Csodafehérnek és fényesnek éreztem a szerelmünket. Különben erről nincs is szó. Az én számomra olyan másvilági érzés volt, amit nem lehet, nem is kell definiálni, hiszen az, akire tartozik, akit illet : ő éppen ugy érzi. Ezt gondoltam tudniillik. Es nem gondoltam-e joggal, mondd ? Határozottan csúnya és köztudomásúlag szegény leány voltam. Ha mégis belém szeretett, szerethetett-e másért, mint ami belül volt rajtam ? S nem jogosan hittem-e bát, hogy örök marad az ilyen szerelem, mert ami az alapja — nem múlik el, nem vénül, nem hervad, nem fogy — csak mélyebbé, értékesebbé, vonzóbbá gazdagodhatik bennem, tehát még lebilincselőbbó ? Milyen szofizma ez a lélek szerelme, Ella ! Szeretnek a lelkünk szépségeért — ó, ez előfordul — néha ; de elfelejtik a lelkünket az első forró és piros asszonyi szájért, Ez megtörténik bizonyosan. Egy évvel ezelőtt valaki elküldött nekem egynéhány levelet. Imrének irla egy ismert szép asszony. Előkelő állású hölgy. At tói megtudtam, meggyőződtem róla, hogy az én vőlegényem, akit babonás, imádságos álmokkal szőttem körül három hosszú, gyönyörűséges esztendőn keresztül: szeretője egy asszonynak, ízléstelen, undiritó világossággal voltak irva ezek a levelek, nem lehetett őket meg nem érteni; olyanok voltak, mint egy mohó, forró lélekzetü harapás. Ittas, mámorgőzös, vérszagu. Oh . .. még most is ráz a hideg a puszta említésüktől. Ella, hiába próbálnám kibeszélni, hogy mit ós hogyan forgattak fel a lelkemben ; üres, idétlen koldusdadogás a szó. Oltár, istenség, bálvány tört öszsze odabent, ha banális hasonlattal beéred. De mit beszéljek erről ?_ Hogy akj kor eldőlt a sorsom, azt ma meg fogom í pecsételni a halálommal. Egy óv óta i küzdöttem magammal és az elhatározá< sommal. Tudom, hogy Imre szeret — a maga módján — és én is szeretem őt, szintén a magam módján s éppen itt a Ppha át nem léphető, elválasztó határ. Ő nincs és nem is lesz soha tudatában annak, hogy vétkezett ellenem, hogy megölt. Oly távol jár a lelke az enyémtől, hogy természetes és megbocsátható kicsiségnek — oh dehogy, véteknek — tartja azt, ami az ón számomra kínszenvedéses halál. Egy év óta, tudod, hogy nem talál koztam vele. Mikor tanulmányútja előtt búcsúzni jött hozzám, ügyesen és feltűnés nélkül utaztam el előle Ida nénihez, aki éppen kapóra betegedett meg. A leveleimben nem tapasztalt változást, egyforma szives, nyugodt, baráti hangon irtam neki. Sőt ugy tettem, mintha egyet rtenók vele, hogy hazaérkezése utánmegtarsuk az esküvőt. Igy ő holna] azzal a biztos hittel érkezik m ajd, hogi a szerelmes menyasszonya várja. És ta lálni fog egy hullát ós egy — neki — megfejthetetlen levelet. És ha momentár megrendíti is az eset, hamarosan mej fog vigasztalódni azzal, hogy szegén; Olga mégis túlságosan exaltált teremté volt — semmi esetre sem felesógne! való. Ez jól van igy, Ella, hidd el. Im rón nem kell, nem szabad, nem voln jogos boszut állani, ő nem tehet arról hogy átlagos férfi; magam hibáztam mikor rendkívülit kerestem ós hitteu benne.Eleinte ugyan foglalkoztam boszu tervekkel — az asszony ellen. Tönkr< akartam tenni. El akartam küldeni i férjének a leveleket, vagy nyilvánossága hozni — vagy valami egyebet, nagyol rosszat. Megölő botrányt. De az se ne kem való, tudod. Irtózom a rikitó, fi nomtalan dolgoktól. A boszu közönsó ges és finomtalan. Csak mindent szépen simán, csendesen. Meghalni is ugy aka rok. Tíz gramm morfium szolució ét egy kloroformos kendő az arcomra. Az után elaludni örökre, békén . . . Siratni kevesen fognak, átkozni senki. Mavisszaküldtem a leveleket a szép asszonynak, egy névjeggyel, egy sor írás nélkül. A mult héten fent jártam a minisztériumban ; Ilona kinevezése biztos. Lilit Ida néni nagyon szereti, már többször kérte tőlem — most rátestálom. A két gyerek számára marad egy kis összeg ós ilonánál lesz otthonuk mindig. A mi nevünket viselik és kedves, jó kis porontyok. Igy, Ellám, igy .. . Minden rendben van. Még nálad is leróttam a rógi adósságot : kitártam minden titkomat neked. De csak neked, hallod, Ella? nrt oeí 5
