Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-06-10 / 46. szám

BEKESMEGYE1 KÖZLÖNY Békéscsaba, 1909 junius 10 nek, ha ki nem akarnak kapni a mamától. Pedig nyomasztóan nehezedik ez a nagy csönd, ez a nagy mozdulatlanság az egész magyar nemzet lelkére. Kínosan feszeng, türelmetlen. Szidja (de csak magában) a királyt meg a vezető politikusokat, hogy mi az ördögöt vesztegelnek, mért nem vágják már keresztül a gurdinsi csomót! — Haj, csak én volnék a helyükben ! — mondogatják sokan. És ha oda kerülne, — ő is hasonlóképen vesztegelne. Nagy érdeklődés kisérte Kossuth Ferenc és Andrássy Gyula gróf keddi audienciáját. Újságírók és politikusok légiója utazott fel velők a kedves Bécsbe. És mi lett az eredménye? Gazdagították az osztrák vendéglős- és kávés ipart. Mert a kihallgatott miniszterekről ugyan nem tudtak meg egy jottányit som. Mintha összebeszéltek volna, mindaketten ugyanazon szavakkal feleltek a tudakozódásokra. — Eddig, meg addig voltam Őfelségénél. Csak természetesnek fogják találni, hogy az audiencia lefolyásáról nem nyilatkozhatom, csupán annyit mondhatok, hogy döntés nem történt. Ebből aztán legyen okosabb valaki. Egy bizonyos tehát ebben a nagy bizonytalanságban, hogy döntés nem történt. Ámde ennek dacára a helyzet mostani változatlansága is jelent változást. De csak rossz irányban. Mert ez a változatlanság továbbra is enged eshetőségeket, melyeken belül ha valami történik és bármi történik, csak az ellentéteket növelheti, csak bonyodalmakat kuszálhatja még összébb és csak a helyzetet mérgesítheti. Ennélfogva sovány vigasztalás az nékünk, hogy nincs döntés. Ha kedden nem történt döntés, történnie kell minél előbb, mert végzetes volna, ha még soká elhúzódnék. Elvégre közeledik a nyári nagy szünet, mely felfüggeszti a politika folyamatosságát és sem a királynak, sem a vezetőpolitikusoknak nem szabad átengedni a nemzetet a hónapokon tartó nagy bizonytalanságnak. Még egy kacsával is kell végeznünk. Egy „jól értesült" bécsi laptárs ugyanis világgá röpítette, hogy Kossuth keddi audienciáján egy memorandumot nyújtott volna át a királynak a kibontakozás kérdésének megoldására nézve. Ezek a memorandumok a válságos helyzetek mumusai. Egy memorandumot, MérayHorváthét ugyancsak letárgyalták már a lapok, ugy hogy nem fog hozni az a gazdájának, a magánkibontakozási tudósnak 50.000 koronát a konyhára. A Kossuth-féle memorandum is csak kacsa, még hozzá vadkacsa. Mikor Kossuth akkor beszélhet a királylyal, amikor csak akar, micsoda szüksége van neki memorandumok benyújtására ? . . . Óh kibontakozás, jöjjön el végre a te országod! . . . A remetei hid ügye. Döntött a belügyminiszter Ismeretes már olvasóink előtt az a nézeteltérés, mely Békés- és Biharvármegyék közt támadt afölött a kérdés fölött, hogy ki viselje a két vármegye határán levő remetei hid újjáépítési költségeit? Az a hid már nagyon régi, rozoga faalkotmány, mely a biztonsági követelményeknek a legtávolabbról sem felel meg. Békésvármegye törvényhatósága ezért még a mult év elején akcióba kezdett a hid újjáépítése céljából. Megkereste Biharvármegye törvényhatóságát, amely eleinte hallani sem akart az ügyről, de később mégis tárgyalásba bocsátkozott. A tárgyalások folyamán a szomszéd megye folyton arra törekedett, hogy neki minél kevesebbe kerüljön a hid. Az első tárgyalás eredménye az lett a mult év őszén, hogy Biharmegye határozott kívánságára kimondottak a hid építési költségének a két törvényhatóságra, továbbá a Berettyói és FeketeKörösi viztársulatokra való ruházását. Ily módon négy részre az összes költségeknek mintegy 30 százaléka esett volna Csakhogy ekkor ám baj történt. A : két ármentesitő társulat nem volt hajlandó az építési költségekből egy fillért sem fedezni s a közigazgatási bíróság í is ilyen értelemben döntött. Erre Biharmegye is frontot változtatott. Mig azelőtt ő is elismerte, hogy a hid csakugyan rászorul az újjáépítésre : a két viztársulat nyilatkozata után egyszerre tűrhetőnek találta a hidat ós fölöslegesnek tartotta az újjáépítést. Röviden és határozottan C3ak annyit válaszolt, hogy ha Békésmegyének nem tetszik a hid, , ' építsen helyébe másikat — de a saját i szakállára. Viselje egyedül a mintegy 400,000 koronát kitevő költse'get. Ez a hirteleni frontváltoztatás természetesen nem tetszett Békésmegyének és felebbezéssel élt ellene a belügyminiszterhez, akinek döntése most érkezett le mindkét törvényhatósághoz. A leiratban a miniszter sürgeti az épi' tési munkálatoknak mielőbbi megkezdését és kimondja, hogy a hidat Biharvármegye tartozik elkészíttetni, Békésmegye pedig az összeg felét fizeti. A miniszter nem teljesítette Biharországnak azt a kérelmét sem, hogy a hid csak egy járatú legyen, ami természetesen kevesebb költségbe kerülne. A remetei hid tehát Biharmegye minden ellenzése dacára is fel fog épülni. Lelkészválasztás Szarvason. Vihar a templomban. A mult vasárnap folyt le Szarvason a lelkészválasztás az elhunyt S c h o 11 z Gyula lelkész helyére a szarvasi ev. egyház ó-templomában Veres József esperes és Haviár Dániel esperességi felügyelő elnöklete alatt. Régen nem látott a szarvasi evang. egyház ily viharos közgyűlést. A választás lefolyásáról a következő tudósítást kaptuk: Már a választást megelőzőleg egy sajnálatos incidens kavarta fel még jobban a háborgó kedélyeket. Az egyik jelölt, M. nagy hatást tett tót szónoklatával és sajnos azon nem szokásos eszközhöz nyúltak párthívei, hogy beszédét ezer példányban kinyomatták és a hivek között terjesztették. A választás előestéjén a „Szarvasi Hir"-ben megjelent egy közlemény, mely a nyomtatásban megjelent baszédet plágiumnak jelenti ki, melynek részletei szórói-szóra ki vannak irva a tót ev. népnél közkézen forgó prédikációs könyvből. Vasárnap reggel a templom zsúfolásig megtelt hívekkel s midőn az istentisztelet végén Veres József esperes megnyitotta a választó-közgyűlést, már elszórtan hallatszottak oly közbeszólások : — Tótul beszéljen. Veres József után Haviár Dániel kezdett magyarul szólni; de erre óriási lárma keletkezett. A tömeg követelte, hogy csak tótul beszéljen. — Tud tótul, a képviselőválasztáson tudnak tótul szólni a néphez, sőt tót költeményekkel dicsőíteni a jelöltet, kiáltották. Haviár Dániel engedett a fenyegető tömeg óhajának, elsápadtan, megdöbbenve már most csak tótul beszélt a néphez. Da kifakadásokban nem volt hiány. Követelték, hogy a megválasztandó lelkész védje a nép anyanyelvét abban a templomban, melyet apáik építettek. Haviár egyik legbuzgóbb politikai kortese, Biszterszky tiltakozott az ellen, hogy a mult évre egyházi adóhátralékban levőket kihagyták a választási SZÍ vazó lajstromból. A hivány megállapításánál követe ték, hogy a lelkész fogadalmat tegye arra, hogy nyelvüket megvédi. Ellenkez esetben nem adnak csak 1500 koroná a többit pótolja az állam. A gyűlés oly viharos jelenetek szír helye volt, hogy már ugy látszott, nei lehet megtartani a választó-gyűlést é fel kell azt oszlatni. Azonban Haviár Dániel folyékon tótsággal elmondott beszédje megnyuj tatta a kedélyeket és a szavazás erec ménye a következő volt: Kellő Gus távra esett 887 szavazat, P o v á z s a N.-re 26, O k á 1 y i Adolfra 14, M a g ó c s y Aladárra 57 s igy a szarva ev. egyház uj lelkészének Kellő Gus: táv antalfalvai adminisztrátort jelenteti ki az elnökség. A szarvasi sajnálatos eseménybí most azt a sablonos ós kényelmes köve keztetést vonják le, hogy ime, az a földi ev. tót gyülekezetekre rávetetté magukat a titkos agitátorok és titkc aknamunka folyik itt, melynek kikuti tása a legelső hazafias kötelesség. Jó les ezen „titkos aknamunka" felfedezéséi külön hivatalt szervezni, vagy esetit jó ürügy lesz ez ártatlan emberek elle a divatos hajszát megindítani. Igen sokan azt vallják, hogy eze sajnos események igazi okát megfejtei könnyű. A szarvasi nép józan, hazafi; nép, — de kimóletlenkézzel nyúltak eg esek „hazafias babérokat" akarva sz rezni, legérzékenyebb részéhez, imanye véhez. A túlzás ós kíméletlenség ott bajt és nyelvi túlzást teremt, ahol arr< senki sem álmodott. A babérra áhít zók ne keressék másban az okot, hane önmagukban Ők mozdítják elő, kelt: életre az alföldi tót népben alvó nyel öntudatot, vagy amint divatos nevezni, „pánszlávizmust". Ne keressék az akn munkát, hanem a nyi.t tények term szetes következményét jóhiszemüsógg ós ép észszel lássák és kerüljék a ss nálalos eseményeket előidéző okozatoki Egy jelen volt. Haverda Mariska és az ügyvédei (Külön fővárosi tudósítónktól.) A budapesti ügyvédeket kinos izg lomban tartja Haverda Mariska bü: pöre. Nem az ügy rendkívülisége mia nem jogi érdekességei miatt. Egésze más okért. A hirhedt anyagyilkosnőm ugyanis egész sereg fiskális ajánlkozo Védőnek, reklámvédőnek. Mert Marisl zsiros falat. Jó az ilyen szenzációs es a név forgatására, olykor egészen név forgalomba hozatalára is. És derí relmónek, ugy az még hatalmasabb méretben tört ki rajta. A három hót utolsója is csakhamar elérkezett s az eredmény a semmivel volt egyenértékű. Semmit, de semmit sem tudott elérni Vilmánál. Ha megfogta kezét, ha bársonypuhaságu kacsó1

'át kezei közt melengette s szive ezenközben, mint tűzhányó hegy tombolt, Vilma tüzesen csillogó szeme nyugodtan kapcsolódott tekintetébe, miközben mosolyogva kérdezte: — Hát jó ez ? S e kérdésével lerontotta mindazt a képzelmet, amit Váry Tamás ez engedékenységéhez fűzött. Tehát még mindig nem érezte annak kábitó varázsát, nem érezte, hogy minő boldogság csak az érintése is annak, akit szeretünk Égy este, még mielőtt a három hét letelt volna, Váry Tamás ott volt Vilmáéknál. Borzasztó hangulatban lehetett, mert szinte kirítt arcáról a fájdalom, a lemondás, a meggyötörtsóg. Feketén aláágyazott szemeiből kétségbeesés sugárzott. Tompa, fojtott hangon indult meg a társalgás. Látszott, hogy a máskor friss észjárású, szellemes Váry Tamás esze egészen máshol kalandozik. Egyszerre hirtelen, minden átmenet nélkül elkezdte: — Kedves Vilma ! Én idő előtt felhagyom a küzdelmet. Belátom, hogy ez egyszer minden igyekezetem, minden erőlködésem hiába való. Lehet, hogy éppen azért nem sikerült meghódítanom magát, mert igazán szeretem s e gyengeségem fegyverezte le eleve minden támadásomat. Lehet, hogy más okok következménye az, hogy éppen magával nem tudom megkedveltetni magamat. De mindegy. Én elvesztettem a fogadást. Idő előtt levertnek érzem magamat, A fogadásom árával azonban nem maradok adós. Vilma kérdő tekintettel nézett reá. — Akkor nem emiitettem a fogadádásom árát, mert nem akartam befolyásolni a küzdelmet. Most, hogy elvesztettem, megvallhatom. Az életem volt az ára annak, hogy elvesztettem, hogy nem tudtam megnyerni magát. — ? — Igen, az életem. Maga nélkül ugy sem ér az egy fületlen gombot se a számomra. Elmegyek, mint vesztes fél, mint legyőzött hagyom el a porondot. Még eszmélni sem volt ideje Vilmának. Még azt sem tud'a, hogy nevessen-e ava^y haragudjon a komolyan kiejtett szavaknak, midőn Váry Tamás előrántotta zsebében rej = ő pisztolyát s egy szempillantás alatt ugy durrantotta főbe magát imádottja. előtt, hogy még a dörrenés neszét is alig hallották. Vilma csak nézett, csak bámult az előtte összeomló férfira. Egy szó, egy gondolat nem villant meg fejében. Mereven, megkövesülten állott helyén. A berohanók igy találták őket együtt. S mikor megérintették, mikor kérdést intéztek hozzá a történtek felől, mint a villámsujtott odarogyott a halott mellé s mig görcsösen átölelte az élettelent, velőtrázó sikojjal kiáltotta : — Most már megmondhatom ! Szeretlek, szeretlek, szeretlek . . . Naszreddin Hodsa tréfái. Gyűjtötte és fordította: Kunos Ignác. A mezőn sétált egyszer a Hodsa és néhány lovast pillantott meg, akik egyenesen feléje tartottak. Hirtelen lekapja magáról a ruháit ós a közeli temetőnek egyik sírja mellé búvik. A lovasok megpillantják és kérdik tőle, hogy mit keres ezen a helyen. A megszeppent Hodsa azt feleli rá: „Halott vagyok, kijöttem a síromból, hogy egyet sétáljak". A Hodsa azt mondta egyszer egy gyülekezetben: „Hálát adjatok, óh földiek, a nagy Allahnak, hogy szárnyat nem adott a tevének. Ha szárnyasnak teremtette volna, házatokra szállott volna és rátok szakasztotta volna." Elveszett egyszer a Hodsa szamara és kérdi valakitől, nem látta-e. „De igen j — feleli neki — ebben és ebben a va- ; rosban bírónak választották meg". „Iga- j zad lesz, — mondja a Hodsa — mert , mikor a tanítványaimat tanítottam, egyre ; hegyezte a fülét és ugy figyelt a szavamra." Egy folyó partján üldögélt egyszer a Hodsa. Tiz világtalan ember jött arrafelé és megalkudnak a Hodsával, hogy egy-egy púiért átviszi őket a vizén. Amint átkelőben van velük, egyet elragad belőlük a viz és odafullasztja. A vakok erre nagy siránkozást, jajveszékelést csapnak, amire a Hodsa igy szól: „Miért siránkoztok annyira, egy pulérrel kevesekbet fogtok fizetni." A turbánját akarta egyszer a Hodsa megkötni; de nem találja a végét sehogy sem. Elfogy a türelme ós fogja, elviszi i a vásárba, hogy túladjon rajta. Amint 1 meg akarja tőle egy ember venni, odasu gja neki a Hodsa : „Valahogy meg ne vedd ezt a turbánt, nem találod meg végét." * Egy asszony jön egyszer a Hods hoz, odaad neki egy levelet és ké hogy olvassa el. A Hodsa nem ige tudott olvasni, de minthogy szégyenlet bevallani, veszi a levelet és olvass hogy „nagyságos, méltóságos uram" ugy tovább; amint egyik jóbarát a m siknak írni szokott. Az asszonyodasz neki, hogy nem egy jó embererétől va levél ez, hanem a háziura küldi nel „Miért nem mondtad előbb, — felelt Hodsa — akkor másképp olvasta volna." * A Hodsával találkozik egyszer e; ember a bazáiban. .Hányadika van nn — kérdi az ember — harmadika, vaj negyedike?" „Nem tudom, hónapok!? nem kereskedem", — válaszolt a Hods * Kilenc tojást vesz egyszer a Hódi egy akcsáért és ugyanannyi pénzé tizet ad el. Kérdik tőle, hogy miért ve kilencet és á'rul tizet. „Csak azért, feleli a Hodsa — hogy lássák a barátaii hogy foglalatoskodom valamivel." * Egy városba jut el egyszer a Hods ahol mindenkit evés-ivásban talál. Hodsát is kínálgatják, ételt adnak nel holott szűken voltak ebben az esztend ben. Jól lakik a Hodsa és mondj hogy milyen nagy lehet itt az olcsósá „Megbolondultál, Hodsa?" — mondjí neki. „Bajráin ünnep van ma, otthe sütnek-főznek, ide hozzák, azért ily< sok az étel". — „De jó volna, ha mi dennap Bajrám volna", — mondja Hodsa.