Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-06-10 / 46. szám

Békéscsaba, 1909. junius 13. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY 10 ügyvédeink készek minden áldozatra. Futja a perköltségekből, v

agy ha meg ilyenek nincsenek, teli^ a friss hozományból. Mi történt? Haverda Mariska gyilkolt ós középpontja lett egy izgalmakkal teli tragédiának. Másról se beszel a közönség. Ilyenkor lehet azutan odacsempészni az akták mellé egy-egy meglehetős szerény vagy egészen ismeretlen nevet. Hadd tudja meg a világ, milyen nagy kriminálista Hombár Mihály vagy Sommás Manó. Két ügyvéd odáig merészkedett a csúnya szerephajszolásban, hogy egyenesen törvény elé kellene állítani őket. Az egyik igen jónevü védő és országos képviselő. Ez a már nem fiatal fiskális arra hivatkozott az ajánlkozásában, hogy neki a szabadkai törvényszék ügyésze és vizsgálóbirája gyermekkori jóbarátja és iskolatársa. Magyarul: bizzál meg engem a védelemmel, óh Mariska, az én kedvemért megkegyelmez neked még a királyi ügyész is. Esetleg elejti a vádat, hogy csak ugy zuhan. Egy másik ügyvéd pénzzel toldotta meg a rövid kardját. Azt a kecsegtető ajánlatot tette Haverda Mariskának, hogy ha neki juttatja a védelmet, mindaddig kötelezi magát havi háromszáz korona fizetésére, amig a vizsgálati fogság tart, illetve nng a gyilkossági pör jogerősen befejezve nincsen. A többi ajánlatról nem beszélünk, pedig a reklámcsinálásnak egeszen csinos példányai ezek is. De megrohanták a három bűntársat is, Janossy Aladárt, Vojtha Antalt ós Klein Pál Lipótot. A Haverda-ügy tehát ismét fölszinro hurcolt egy hatalmas darab iszapot a magyar ügyvédi kar mélységeiből. Ugy értesülünk, ezúttal keményen fog elbánni a részben tehetségtelen, részben tűrhetetlenül prepotens fiskálisokkal az ügyvédi kamara fegyelmi választmánya. Ann^k már igazán a legfőbb ideje. Mert az ügyvédi hivatással a védelem nagyszerű intézményével, az egyik legfontosabb szabadságjoggal soha annyi csúf és szégyenletes visszaélés nem történt, mint az utóbbi esztendőkben s elsősorban természetesen Budapesten, ahol minden másfél emberre két fiskális jut. Egészen jelentéktelen ós tudatlan ügyvédek országos hírnévhez és tekintélyhez jutnak a sajtó olcsó reklámaival. Amit persze szintén megfizetnek. A taxaméter nincs ugyan Zsitvay Leó, vagy Szivák Imre által hitelesítve, de kérem, tessék csak elfáradni az alkotmány-utcai palotába. Ott egészen épületes dolgok történnek. Némelyik ügyvéd pausális rendszert vezetett b?, némelyik darabszám fizet. S igy születnek meg az uj kriminalisták, csekély kivétellel stréber, szalmafejü, d.idjgó emberkék, akiknek vergődését szánalom nézni a védői székben. Az Eötvös Károlyok, Pollák Illések, Friedmann Bernátok után a kis senkik hódították meg a jogvédelem hatalmas és büszke várát. Pénzzel és ígéretekkel szerzik meg a vádlottakat, hogy aztán ujabb pénzzel belopják magukat a nyilvánosságba. Az ügyvédi kamara pedig mindezt tudja. De még mindig vonakodik a nagy —^——————•^—— Egy báránya volt a Hodsának, vigyázott rá, mint a szemefényóre. A barátjai meglátogatják egyszer s azt mondják neki, hogy holnap lesz a végítélet, vágják le a báránykát és egyék meg. A Hodsa nem hiszi, de megint jő egy ismerőse, az is azt mondja. Most már valónak hiszi a dolgot, fogja a báránykát s levágja, aztán kiviszik a mezőre, tüzet raknak és kezdik a húsát pörkölgetni. Eközben levetik az emberek ruháikat, rábízzák a Hodsára és sétálni mennek. A Hodsa veszi a ruhadarabokat és bedobálja a tűzbe. Mikorára megéheztek, visszakerülnek a sétálók és látják, hogy hamuvá vált a ruhájuk. „Ki cselekedte ezt? - kérdik a Hodsától. „Úgyis itt az ítélet napja", nyugtatja meg őket a Hodsa, y,nem lesz többé ruhára szükségetek". * Egy ember jön a Hodsához és kölcsön kéri a szamarát. „Nincs itthon", mondja a Hodsa, de máris orditoz bentről a szamár. „Azt mondod, hogy nincs itthon, pedig hallod, hogy ordít!" — mondja a kölcsönkérő. „Együgyű ember", — szól a Hodsa, „a szamárnak hiszel, iiyen ősz szakállú embernek meg, mint én, nem?" * Lakodalomba megy egy nap a Hodsa. De mert kopottas volt B ruhája, alig hogy megtessókelik. Kapja magát a Hodsa, hazamegy, felölti az uj bundáját és ugy tér vissza. Ekkor már elibe jönnek, asztalfőre ültetik és ugyancsak kínálgatják. „Tessék ruhám, tessék", — mondja a Hodsa. „Mit csinálsz?" kérdik tőle. — „A ruhámat illeti a tisztesség, az ételt is hadd egye ő", feleli a Hodsa. eprő után nyúlni. Pedig percig se volna szabad gondolkozni azon, hogy megtürhető-e a testületben az, aki bűnös emberek szenvedéséből és reményéből, az erkölcsi szempontok megtaposásával nyomorult reklámot kovácsol magának s épp ugy ki kell küszöbölni azokat is, akik a jogászi kvalitásokat nevüknek a lapokban való csökönyös meghordozásával akarják kikorrigálni. Most alkalma van észrevenni ezeket a botrányos és visszataszító kinövéseket ugy a közönségnek, mint maguknak a tisztességes, hivatásukat nemesen betöltő ügyvédeknek. Ennyi haszna mégis lehetne a borzalmas szabadkai gyilkosságnak. A „Fiume átalakítása. Rendkívüli közgyűlés Csabán. A „Fiume" átalakításának régóta vajúdó kérdése most már a megvalósulás stádiumába jutott. Ennek az átalakításnak már nagyon is itt van az ideje. A vármegye legelső szállodája, étterme és kávéháza berendezésének cólszerütlensóge miatt általános volt a panasz ugy a nagyközönség, mint a bérlő részéről. B a r t o s János, a jelenlegi bérlő fáradozásának és buzgóságának sikerült végre a képviselőtestületet rábírnia arra, hogy az átalakítás költségét, a 80.000 koronát megszavazza. A határozatot a törvényhatóság is jóváhagyta és igy ki lehetett irni az árlejtési hirdetményt. A hirdetményre összesen hét ajánlat érkezett be, melyekről egyik régebbi számunkban részletesen megemlékeztünk. A tanácsülés — mint már irtuk — nem döntött az ajánlatok fölött, hanem összehasonlítás céljából kiadta a főmérnöknek. E mérnöki javaslat ügyében kellett határoznia a hétfői rendkivüli közgyűlésnek. Két ajánlat volt a legolcsóbb : a Molnár Jánosé és a Lipták Jánosé. A közgyűlés nagy szavazattöbbséggel egyik törekvő és tehetséges építőmesterünk : Molnár János mellett döntött, aki a jövő hét folyamán már meg is fogja kezdeni az átalakítási munkálatokat. A közgyűlésen Korosy László főjegyző tett jelentést az árlejtés eredményéről. Elfogadásra ajánlotta a tanács javaslatát, mely a két legolcsóbb ajánlattevő — Molnár ós Lipták — közül Molnár Jánost kérte megbízni az áta'akitási munkálatok végrehajtásával. A javaslathoz sokan szólottak hozzá K ocziszky Mihály, Darabos János és U h r i n Pál Lipták érdekében szállottak sikra. S a i 1 e r Gyula elhiszi, hogy Liptáknak is meg van az ilyen vállalkozások végrehajtására a megfelelő képzettsége. Tudja róla, hogy testvére Lipták Pálnak, aki ritka genialitásu, szegény csabai ácslegény létére második volt az országban, aki a mérnöki doktorátust megszerezte ós ő nála tanult. De mégis az az álláspontja, hogy kettő közül azt kell választani, akit ismerünk. Lipták még nem mutathat fel Csabán eredményeket, de Molnár tehetségét egész sor, általa készült épület hirdeti. Ezért javasolja, hogy Molnár ajánlatát fogadja el a közgyűlés. Dr. Fáy Samu a munkálatot annak kéri adni, aki a legolcsóbb, mert ez az igazság. Többek felszólalása után névszerinti szavazásra került a sor, a melynek eredménye az lett, hogy 25 szavazattal 8 ellenében a közgyűlés Molnár János ajánlatát fogadta el. Kimondotta végül a közgyűlés, hogy e határozat csak birtokon kivül felebbezhető meg, mert a felebbezés az épitkezósi munkálatok megkezdését késlelteti s a község az e célra felvett kölcsönt nem használhatván fel, hiába fizetné érte a kamatokat, ami pár ezer koronányi fölösleges kiadást okozna. A község a vállalkozóval most már hamarosan megköti a szerződést s a jóváhagyási záradók rávezetése céljából fölterjeszti a megyéhez, ugy hogy az átalakitásu munkálatok már a jövő héten megkezdhetők lesznek. Bukovszky János jubileuma. Nagy ünnepély a csabai Rudolffőgimnáziumban. Megható, bensőségteljes ünnepély játszódott le tegnap délelőtt a csabai Rudolf-főgimnázium tornatermében. B ukovszky Jánost, az intézet nagyérdemű ós köztiszteletben álló igazgatóját ünnepelte Csaba társadalmának úgyszólván minden rétege sikerekben dus tanári működésének huszonötödik évfordulója alkalmából. E ritka szép jubileum és Bukovszky János általánosan kedvelt egyénisége impozáns közönséget vonzott a főgimnáziumba, mely szeretettel ós lelkesen ünnepelte a kiváló tanférfiut, aki egy emberöltőt töltött a magyar közoktatásügy fáradtságos és nagy felelősséget igénylő szolgálatában. Az ünnepélyen mégjelentek : a gimnáziumi bizottság tagjai élükön S z eb e r ó n y i Zs. Lajos elnökkel, a gimnáziumi tanárok teljes számban, az áll. polg. iskola tanári kara dr. O s v á t h János igazgató, az áll. felsőbb leányiskola tanári kara Donner Lajos igazgató, a csabai tanítói kar Uhrin Károlynak, a Békésmegyei Általános Tanítótestület alelnökének vezetésével, a békési és gyulai főgimnáziumok küldöttsége, továbbá Kállay Ödön, a földmivesiskola igazgatója, Fábry Károly országgyűlési képviselő, a 101-ik gyalogezred tisztikara K r á 1 István alezredessel élén, Korosy László főjegyző, Koppány Gyula ev. ref., C s e p r e g i György ág. ev. lelkészek. K o h n E. H. főrabbi, Zsilinszky Endre, Szemere Kálmán, állomási főnök, H ar a s z t i Sándor, Áchim Gusztáv, N ómeth Lajos, Pfeiffer István gazd. egyleti titkár, Wagner József ipartestületi elnök, az ünnepelt volt és jelenlegi tanítványai és móg sokan a nagyközönség köréből. Az ünnepély 10 óra után vette kezdetét. Majoros József főgimnáziumi tanár szép beszédben méltatva a nap jelentőségót, köszönetet mondott a megjelenteknek az impozáns érdeklődésért és felkérésére egy dr. Sailer Vilmosból, Zsilinszky Sándorból ós Bab i c h Pál gimnáziumi tanárból álló küldöttség ment az ünnepeltért, akit a terembelépésekor szűnni nem akaró taps- és éljen-vihar fogadott. Mikor Bukovszky igazgató elfoglalta helyét a főasztalnál, a közönség soraiból előlépett S z e g e d y Lajos VIII. o. t. és elszavalta ügyes alkalmi költeményét. Szeberényi Zs. Lajos igazgató lelkész üdvözölte elsőül a főgimnáziumi bizottság nevében az ünnepeltet. Az a 25 esztendő — úgymond — melyet igazgató ur ez intézetnél töltött, mindenképen maradandó emlékezetű lesz. Ön a csöndes, zajtalan munka embere volt mindig. Elvégzett munkáját csak kötelességteljesitésnek tekintette, melyért nem kívánt sem hírt, sem dicsőséget. A külszinre nem adott semmit. Fogadja ezért szívesen az egyház, a főgimnáziumi bizottság, mely legjobban értéketi munkálkodását, régi és mostani tanítványai, valamint a nagy közönség hódolatát. Kívánom, hogy az Isten adjon erőt és kitartást becsületes munkájához. R e 11 Lajos dr. főgimnáziumi tanár a kartársak üdvözlését tolmácsolta. Öszszehasonlitotta Bukovszkyt Archimedessel, aki, mikor a rómaiak Szirakuzóba betörtek, nem gondolt semmivel, csak egyedül a cirkulusait féltette és oltalmazta. Bukovszky közismert szerénysége is idegenkedett a nyilvános ünnepeltetéstől, mert abban cirkulusainak, a csöndes, zajtalan munkásságnak megzavarását látta Üdvözölte mint tanárt, mint egyéniséget, akinek jellemző vonásai a törvénytisztelet, a komoly szerénység, jóindulat ós a kartársak szeretete. Lelkes szavakban buzdított a nagy számmal jelenlevő növendóksereget az ő példájának követésére ós Isten áldását kérte életére. Donner Lajos felsőbb leányiskolái igazgató a csabai összes tantestületek nevében szólott az ünnepelthez. Üdvözölte a zajtalan, csöndes munkást, aki vezető alak a nagy tömegnek intelligenciával való ellátása terén. Meg vannak az összes csabai tanfórfiak győződve arról, hogy a nevelésügy terén az ő utja az egyedüli helyes ut ós ezért vezérüknek tekintik, aki előtt mindig meghajthatják az elismerés lobogóját. Kívánja, hogy az Isten kedves családjával együtt sokáig éltesse. Dr. U r s z i n y János a régi, ifj. S z o n d y Lajos pedig a jelenlegi tanítványok nevében üdvözölték. Ez utóbbi mint a tanulóifjúság ajándékát, diszes ezüst írókészletet nyújtott át emlékképen. Bukovszky János könnyekig meghatva mondott köszönetet az üdvözlésekért. Tartalmas beszédében visszapillantást vetett az intézet múltjára, mely telve volt küzdelmekkel. Különösen az uj középiskolai törvény életbelépésekor volt válságos a helyzet. A gimnázium már akkor azon a ponton állott, hogy elveszik tőle a nyilvánossági jogot. Isten segítségével, továbbá a város ós nagyközönség támogatásával sikerült mégis főgimnáziummá kifejleszteni ós a fejlődés utján tovább haladva, ime a régi kis egyszerű hajlékot diszes, modernül berendezett középület váltotta fel. Majd egyenkint megköszönte a szónokok által képviselt testületek üdvözlését ós kitüntető elismerését. Hosszasabban szólott jelenlegi tanítványaihoz. Buzdította őket, hogy szeressék a munkát, dolgozzanak, buzgólkodjanak folyton, mert csak igy lehetnek hasznos tagjai a társadalomnak és méltó oszlopai a magyar hazának. Végül kérte a közönséget, hogy tartsa meg szeretetében tovább is a főgimnáziumot. Az ünnepelt igazgató lelkes szavait dörgő éljenzés és taps követte. A jelenlevő közönség elénekelte a Szózatot, mely után a szép ünnepség véget ért. De nemcsak Csaba ós a vidék érdeklődött a jubiláns iránt. Az ország távolabbi vidékeiről is számos üdvözlőtáviratot kapott. Igy táviratilag üdvözölték : S c h o 11 z Gusztáv ág. evang. püspök, az Orsz. Evangélikus Tanáregyesület, az eperjesi főgimnázium tanári kara, Beliczey Géza, Lukács Endre főszolgabíró, Saguly ág. ev. lelkész és móg sokan. Szerdán este közel 180 terítékű bankett volt a Széchenyi-ligeti vendéglőben a jubiláns tiszteletére, melyen számos lelkes felköszöntő hangzott el. A boszu utjain. Két esküdtszéki tárgyalás. Két igen érdekes bűnügyet tárgyalt hétfőn ós kedden a gyulai királyi törvényszék esküdtbirósága. Két fiatal ember volt a vádlott, akiket a rossz bánásmód feletti elkeseredés ragadott a bosszú gondolatára és ebből kifolyólag a bűnös megtorlásra, végzetes tettekre. Az egyik felgyújtotta gazdája nagyértókü szalmakazlát, a másik durva, folyton kínozó munkavezetőjére lőtt rá kétszer egy rozsdás revolverből. Mindkét eset tipikus. Szomorú világot vet azoknak az életére, akiket rossz sorsuk arra kény szeri tett, hogy már fiatal korukban odahagyják a melengető szülei házat, idegenbe szakadjanak, idegen családoknál egyék a cseléd- és inassors keserű kenyerét. Tagadhatatlan, hogy a cselédeknek és inasoknak legtöbb helyen jó dolguk van, de még mindig akadnak helyek, ahol egyenesen kegyetlen, brutális bánásmódban kell részesülniük. Az ily bánásmód természetesen nem a szeretet ós ragaszkodás, hanem a bosszú és megtorlás gondoiatát ébreszti fel a fiatal emberekben bántalmazóik iránt. De nézzük a két esetet: Gyújtogató oseléd. Hétfőn V a r g a-K o r i t á r Pál 23 éves gazdasági cseléd tilt a vádlottak padján, aki 1908. évi december 12-ón este boszuból felgyújtotta gazdájának, Laczó János csabai birtokosnak egy hatalmas szalmakazalját. A tárgyalást váradi Szakmáry Arisztid királyi ítélőtáblai biró vezette. Szavazó birák dr. Kurcz Antal és Madarász Kálmán törvényszéki birók voltak. A vádat dr. L i s z y Viktor, kiiályi főügyész-helyettes, a védelmet pedig dr. K e p p i c h Frigyes ügyvéd képviselték. Jegyzőként Farkas István törvényszéki jegyző szerepelt. Elnök kérdéseire Varga Koritár beismerte bűnösségét. Védelmére azt hozta föl, hogy gazdája nem akarta kiadni a bérét, mikor 1908 október 1-ón bekellett vonulnia katonának póttartalókosi szolgálatra. Ő kérte akkor háromnegyed évi bérét, de gazdája csak 20 korona i levonásával volt hajlandó kifizetni. Ez ! a körülmény keserítette el annyira, hogy ! mikor megszabadult a katonaságtól, felj használt egy alkalmas estét ós gyufával felgyújtotta Laczó tanyáján az egyik szalmakazalt. Ezzel szemben Laczó azt állította, hogy Varga-Koritár az egész évi bérét követelte tőle s ő azt nem akarta kifizetni. A háromnegyedrészt levonás nélkül kifizette néki. Egyébként nem kívánja megbüntetését, mert a szenvedett kár biztosítás folytán megtérült. Az esküdtszók tekintettel a vádlott büntetlen előéletére, töredelmes valló-