Békésmegyei közlöny, 1909 (36. évfolyam) január-június • 1-51. szám

1909-06-10 / 46. szám

Békéscsaba, 1909. XXXVI-ik évfolyam. 46-ik szám. Csütörtök, junius 10. KÖZLÖNY POLITIKAI LAP Telefon-szám: 7. Szerkesztőség : Főtér, 876. számú ház, hova a lap szellemrészét illető Közlemények küldendők. Kéziratok nem apaiunk vissza. Megjelenik hetenklnt kétszer: Vasárnap és csütörtökön MÍOFIZBTÉSI Din : Egész évre 12 kor. Félévre ő kor. Negyedévre 3 kor. Előfizetni bármikor lehet éonegvedcnbclűl is. Egyes szám ára 12 fillér. Főszerkesztő: Dr. LÁNG FRIGYES. Felelős szerkesztő: GULYÁS JÓZSEF. Laptulajdonos: SZIHELSZKY JÖZSEr. Kiadóhivatal : Telefon-szára 7 Főtér, 876. számú ház, hova a hirdetések és az előfizetési pénzek küldendők. A hirdjtési dij készpénzzel |helyben fizetendő. NYILTIÉR-ben egy sor közlési dija 50 fillér Az ipari bíráskodás. Békéscsaba, junius 9. Az ipariörvény uj tervezete az iparos és alkalmazottja közötti munkaviszonynak birói védelmét is reform tárgyává teszi. A legutóbbi két évtized alatt az iparos és munkás közti viszonyban lényeges változás állott be, amely birói védelmének ujabb szabályozását teszi elkerülhetetlenné. Erre való tekintettel a külföldi törvényhozások is sokat foglalkoznak ennek a védelemnek reformjával, de kevés törvényhozás van, amely annak o!y kimerítő, az egész anyagot felölelő szabályozását tartalmazná, mint az uj ipartörvény tervezete. Az ipari munka ma két irányban igényel védelmet: egyénileg és tömegesen. Ennek az utóbbinak utján a munkásosztály a saját gazdasági helyzetének javítását akarja kivivni. Ez a tömeges védelem azonban ma még csak kialakulóban van, a törvényhozások a munkaadó és munkásosztály közötti nagy küzdelemnek behatása alatt csak most tesznek kísérleteket szabályozása iránt. Az most a kérdés, hogy e két irányú védelem céljából minő legyen a bírósági szervezet és eljárás ? A kérdés megoldásánál abból kell kiindulnunk, hogy a mai birói védelem, a mult időkhöz viszonyítva, a tökély igen magas fokán áll, s igy az a kérdés, hogy az igazi munka bírói védelmére miért van szükség különös birósági szervezetre és eljárásra? Ennek okai a következők: az iparos és alkalmazottja közti munkaviszonyból eredő perben az ipari viszonyoknak oly nagy fokú ismerete szükséges, aminővel a jogász szakbírók' rendesen nem bírnak. Továbbá ezek az ügyek olyan gyors elbírálást igényelnek, aminőt a rendes biróságok alig képesek nyuj! tani. Ez teszi szükségessé, hogy elbírálásuk az ipari osztályból vett bii rákra bizassék. Minthogy azonban a t munkaadó és munkásosztály közötti nagy gazdasági ellentétnél fogva elbírálásuk csupán az előbbinek, vagy csupán az utóbbinak köréből vett bírákra nem bizható, mert ez a pártatlanságot nagy mértékben veszélyeztetné, az ujabb törvények elbírálásukra oly bíróságokat szerveznek, amelyekben ez a két osztály egyenlő képviseletet nyer. Sőt most éppen arra fektetik a fősúlyt, hogy ez az egyenlő érdekképviselet az ipari biróság szervezetében minél teljesebben legyen biztosítva. Erre törekszik a szervezet is. A most fennálló iparbiróságaink szervezetében ezek a szempontok még nincsenek teljesen keresztülvive. Ma kétféle ipari bíróságunk van : az elsőfokú iparhatóság és az ipartestületek békéltető bizottságai. Az iparos és munkáselem csak az utóbbiakban nyer képviseletet. Ezek a biróságok, de különösen a kezdetleges eljárás, amely szerint az ügyeket elintézik, már nem kielégítők, ennélfogva a tervezet az ipari bíróságokat egészen uj alapon szervezi. E szerint minden törvényszék mellett és ezen felül belátás szerint nagyobb forgalmú járásbíróságok mellett is, lesznek ipari biróságok. Ezek a biróságok a törvényszék, illetve a járásbíróság egyik bírójának elnöklete alatt két iparos és két munkásból álló tanácsban fognak eljárni. Fölöttük másod- és utolsó fokon a törvényszék, minden laikus elem kizárásával, fogja a joghatóságot gyakorolni. Az alapgondolat, amelyen ez a szabályozás nyugszik, hogy t. i. az ipari biróság vezetése szak-jogász kezébe legyen letéve, kétségkívül tökéletesebb birósági szervezet nem fogja kielégíteni az ipari bíráskodás legelemibb követelményeit: az olcsóságot és gyorsaságot. Az ipari munka egyéni birói jogvédelmét nagy mértékben befolyásolják a munkásmozgalmak. A munkásosztály ma már nem fektet nagy súlyt arra, hogy a munkás megkapja azt, ami őt az izolálatlan kötött szerződése alapján a munkaadóval szemben megilleti. Ami az ő lelki világát betölti, ez az, hogy a munkásosztály minden tagjának gazdasági helyzete minél kedvezőbbé váljék. Ét pedig csak törvényes fellépéssel érhető el, amelynek legerősebé megnyilatkozása a sztrájk. Ez a tömeges fellépés előidézte az ellenhatást, a munkaadók szervezkedését, amelynek szintén igen erős megnyilatkozása a munkások kizárása. Ezek a jelenségek, az egyik épp ugy mint a másik, gazdaságilag rendkívül károsak, amelyek megelőzése, illetve elhárítása a legfontosabb törvényhozási feladatok közé tartozik. A jelenlegi jog e részben alig nyújt valamit, ellenben a tervezet ezen bajok ellen igen kimerítő szabályozást tartalmaz. Idevonatkozó rendelkezései valamennyi közt a legfontosabbak, róluk azonban határozott véleményt alkotni alig lehet. A tervezett sztrájkok és munkáskizárások esetében a birói vezetését az iparbiróság elnökének kezébe teszi le, aki elnöke annak a felerészben munkaadókból, felerészben pedig munkásokból álló tanácsnak, amely hivatva van ítélni a sztrájk, illetve a munkáskizárás kérdésében. Ennek a bíróságnak az Ítélete azonban a felekre nézve nem kötelező, hatálya attól függ, hogy az érdekelt felek elfoga ják. Ezen biróság helyett különben a felek választott bíróságban is megállapodhatnak. Bizonyos közérdekű vállalatoknál kitört sztrájk és munkáskizárás esetében egy, az illető táblai elnök vezetése alatt megalakult vegyes biróság gyakorolná a bíráskodást, amelynek az ítélete a felekre már kötelező is lenne. Végül pedig általános munkaszerződésekből — kollektív szerződések — eredő perekben a tervezet az egyéni perekben ítélő ipari bíróságot ruházza fel a joghatósággal. A tömeges birói jogvédelemnek ez a szervezete egészben véve helyes, sikere azonban attól függ, vájjon a magánjogi alap, amelyre támaszkodik, beválik-e s amelyről, mint fentebb érintve lett, • ma még nem lehet határozott ítéletet mondani. Annyi azonban mégis kétségtelen, hogy a terv ennek az anyagnak szabályozásában igen nagy mérsékletet és körültekintést tanusit, minden érdekkel számol s igy minden esetre alkalmas arra, hogy a töivényhozási szabályozás alapjául szolgáljon. Dr. Magyary Géza. Megint audienciák. — Budapesti levél. A válság szekere csak nem akar kievickélni abból a kátyúból, melyben hetek óta fetreng. Se jobbra, se balra nem mozog. Az egymásután eltűnő napok nem hoznak semmi ujabb lépést a kibontakozás felé. A politikusok és a nem politikusok állandóan azzal a stereotip kijelentéssel hajtják nyugalomra gondokkal és tervekkel megtömött koponyájukat, hogy: — A helyzet ma sem változott. Olyanná vált már ez, mint a „Miatyánk", melyet minden este el kell mondani lefekvés előtt a gyermekekBékésniögyei Közlöny tarcájí Az óra. Hajnalkor, hogy az első nap sugára Az ablakon át beoson, A beteg ott fekiidt már tört szemekkel, A puha vánkoson. Halvány kezével szivéhez szorítja Az órát, melyen nézte még, Mikor vet véget már a szenvedésnek Örökre majd uz ég. Az óra jár, forog a mutatója, Ketyegi még a perceket S görcsösen tartja ujja közt, hogy onnan Kivenni nem lehet. S igy temetik el. Fonnyadt kezében Zsebóráját szorítja csak. Diibörg a hant s a koporsóba perceg: Tik-tak, tik-tak, tik-tak ! S a sírban is veri a percet, órát. A mutató kereng, forog, Ott lent, hol csak az örökkévalóság S csak egy marék homok. Felaki Sándor. Ifjúság. — A „Békésmegyei Közlöny" eredeti tárcája. Irta: Konkoly Fereno. A rügyező tavasz első sugári kellemesen bizsergető meleget árasztottak mindenfelé. Minden újra éledt s az almafavirág pompázatos színeiben mintha uj élet, uj ifjúság ragyogott volna. Az emberi szivek is gyorsabban lüktettek s egy-egy csinosabb arc, egy szoknya alól kibug.ygyanó parányi lábacska fejébe kergette a vért az embe reknek. Minden tavaszszal igy szokott az lenni. De mintha ez a tavasz még részegítőbb, még mámorosabb lett volna, még nagyobb szerelmet oltott Váry Tamás szivébe. Már öt esztendeje szerette a leányt. Legalább ö ugy érezte, hogy szereti, de mindez idő alatt egyetlen egyszer sem jutott eszébe, hogy komolyan nyilatkozzék, hogy érzelmeit bevallja és kitárja szivének legrejtettebb titkát annak, kinek minden lehellete, minden egyes gondolata szólt. ut esztendeig ugy voltak együtt, mint kf't jó pajtás, kik szeretik egymást, mint ahogy az iskolás gyermekek barátjukat, de komoly érzelmekről, szerelemről egyetlen szót se vesztegeltek. Szinte nevotségesnek tartották volna azt, hogy ők is t'ppen ugy, mint a közönséges halandók, érzelmeiknek oly folyást engedjenek, mely emberi gyöngeségük bizonyítéka lett volna. Mondom, lehet, hogy ennek a tavasznak bódító hatása erősebb volt az eddigieknél, lehet, hogy a szerelem most érte el azt a fokát, melyet titkolni már egyenesen fájdalom. Váry Tamás egy kirándulás alkalmával nem birta már visszafojtani küzködő érzelmeit s megvallotta Sarta Vilmának, hogy szereti. A sugár növésű, gyönyörű leány elbámultan tekintett nagy szemeivel Tamásra, mintha az égből esett volna le. Hát ez is olyan, mint a többi, ez is beleszédült a fényességbe, mint a sok körülötte legyeskedő fiatal ember. Hát Váry Tamás nem áll fölötte azoknak toronymagasságnyira ? Mindezek a kérdések tolultak eszébe, mikor a váratlan, a hihetetlen, a lehetetlennek vélt szerelmi vallomás elhangzott a régi jó pajtás ajkairól. Meg is mondta kereken neki: — No de ilyet! Ezt nem vártam magától. Én azt hittem, hogy maga az én örökös jó barátom marad s íme, most éppen ugy beszél, mint a többi, akikkel szemben nem viseltettem olyan tisztelettel és bec3üléssel, mint magával szemben, éppen azért, mert soha nem beszólt előttem szerelemről. Váry Tamás minden ékesszólását elővette, hogy meggyőzze a leányt arról, hogy az ő érzelmei nem ujabb keletűek, hogy már öt óv óta szereti, de mindez ideig nem vallotta be épp azért, mert így gondolta, hogy közelebb fórkőzhetik szivéhez. Hogy már most éppen elég ideje, hogy végre bevallja, hogy ébren, álomban minden gondolata nála csapong, hogy minden törekvése, egyetlen célja boldog, gondtalan jövőt biztosítani neki. A szép Vilma csak hitetlenül ingatta acélkék feketesógü, bozontos fejecskéjét. Hiába könyörgött, hiába esküdözött Tamás, csak nem akarta megérteni a fiut. Végre megadta neki a kegyelemdöfést. — Kedves Váry, ón magát már oly régóta ismerem, oly régóta tartom barátomnak, hogy ón el se tudom azt képzelni, hogy ón magát valaha szerethetném. Váry Tamás most dacosan fölvetette fejét s szinte fenyegető hangon vetette oda: — Hát megmutatom, hogy három hét alatt annyira belém szeret, hogy épen ugy, mint a hogy ón most reszketek, ha kezei véletlenül kezeimhez érnek, ópan ugy, ha ón meglátom s beléremeg egész valóm, ugy maga is reszketni fog, ha meglát és boldognak érzi majd magát, ha keze az enyémhez ér. Vilma pajkosan kacagott Tamás komolyan elmondott kijelentéséhez s röviden csak annyit mondott: — Majd elválik. S ezzel, mintha misem törtónt volna, folytatták ott, ahol elhagyták. A társaság észre se vette, minő komoly hadüzenet színhelye volt a kies fekvésű kiránduló hely. Ez időtől fogva, mintha Váry Tamást kicserélték volna. Az eddigi hideg, nyugodt férfi átalakult a legszerelmesebb, a legérzőbb szivü férfiúvá. Ahol csak Vilma megjelent, ott lehetett találni Váry Tamást. Mulatságokat javasolt, kirándulásokat rendezett, csakhogy Vilmával mentül többet együtt ós egyedül lehessen. És beszélt, mint Demosthenes. Nincs az a kőszikla, mely ennek a heves ostromnak ellent tudott volna állani, de Vilma ugy látszott, nem igen érezte annak perzselő hatását. Legalább Váry Tamás ugy találta. Udvarolt, hízelgett, bókolt, minden tapasztalatát, minden agyafúrtságát a szerelmi taktikának alkalmazta, csakhogy a három heti terminus az ő győzelmével végződjön. S noha Vilmán látszott a hatás, Tamás elvakult szemei mitsem fedeztek fel abból, ami az ő reménységét sikerrel kecsegtethette volna. S mult az idő. Gyorsan száguldtak a napok. Kétségbeejtő gyorsasággal. Minden nap közelebb hozta a kitűzött terminushoz s messzibbre vitte a céltól. Váry Tamás hasztalan erőlködött, nem tudta elérni azt, hogy szemmel láthatólag észlelhető legyen Vilmán, hogy szereti s hogy vágyódik utána. Hideg maradt s barátságos, mint azelőtt, mint öt éven keresztül, de egyetlen fokkal sem melegebben, mint eleddig. A nagy küzdelem csakis Váryt fogta elő. A makacsság, a küzdelem heve őt ragadta el s ha volt fokozata örült sze-